Bent vagy-e már?

Istenünk áldott Igéje így hangzik a Lukács írása szerinti Szent Evangélium 13. fejezetének a 23-24 versei alapján:

„Egyszer valaki ezt kérdezte tőle (Az Úr Jézustól):

„Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?" Erre Ő így felelt nekik:

„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek,

hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak."

***

MIÉRT FONTOS BEMENNI A SZOROS KAPUN?

 

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

„Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz,

és kevesen vannak, akik azt megtalálják." (Máté 7,14)

Amikor az Úr Jézus ezt az üzenetet mondta, éppen városról-városra járva tanított, hirdetve a mennyek országát.

Talán éppen egy városkapunál hangzott el ez a néhány mondat, ahol sokan vártak a bejutásra.

Tudták, hogy könnyen kívül maradhatnak, ha bezárják a kapukat.

Ezért komoly figyelmeztetésként hatott az Úr felszólítása: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun."

 

Aki előtt már zártak be ajtót, az átélte milyen fájdalmas érzés kívül maradni.

Ebben az esetben az Úr Jézus éppen arra figyelmeztet minket, hogy ma még nyitva áll ez a lehetőség.

Ma még be lehet lépni az örök életre vezető mennyei keskeny út szoros, de még nyitott kapuján.

Magunkra vessünk, ha ezt a felszólítást nem vesszük elég komolyan,

vagy ha makacsul halogatjuk, elodázzuk a végső döntést és különböző okokra hivatkozva elmulasztunk belépni.

 

***

Ebben az Igében az Úr Jézus Krisztus kétféle életútról, életvitelről beszél.

Valaki vagy az egyiken, vagy a másikon jár, HARMADIK LEHETŐSÉG NINCS. Mi a különbség köztük?

A keskeny, a krisztusi út az Életre visz. Ezt az utat keresni kell. Erre az útra csak a szoros kapun át lehet belépni.

Ezt a szoros kaput csak kevesen találják meg és ezen az úton csak kevesen járnak.

Csak kevesen vállalják a megszentelt krisztusi életvitelt, a keresztet és az ezzel járó szenvedéseket.

De mind boldogok, akik megtalálták a keskeny utat, és hálás szívvel boldogan haladnak rajta egészen a célig.

 

Tény az, hogy a bűn miatt minden ember a SZÉLES ÚTRA születik.

• Igen, mindannyiunk számára ismerős az az életstílus, ami ott található.
• A széles úton folyamatosan széles tömeg hömpölyög, minden zavaros és igen nehéz rajta tájékozódni.
• Ott nincsenek evidenciák, ott minden bizonytalan, minden relatív.
• Ott a jót rossznak mondják és a rosszat jónak.
• Ott nincs tekintély, és nincsenek tekintettel egymásra az emberek.
• Ott nincs hit, nincs remény, nincs szeretet, nincs áldás, mert ott nincs jelen Isten.
• A széles úton farkastörvények vannak, és az ököljog uralkodik.
• Ott gátlástalanul tombolnak a szenvedélyek.
• Ott dominál a siker, a szerencse, a mámor, az érzékiség, a testiség.
• Ott természetes az irígység, a gyűlölet, az erőszak, a kegyetlenség.
• Ott szüntelen romlás van és morális válság.
• Ez az út a romlás útja, ott mindent szabad, ott nincs törvény, nincs erkölcs, nincs tisztesség, nincs kontroll.
• Ott minden összekeveredik és összefonódik.
• Ott folyamatos a megtévesztés, a jó és a rossz összemosása, egymás átverése.
• Keveredik a tudomány a tudománytalansággal, a törvény a törvénytelenséggel.
• Keveredik a hit a hiszékenységgel, a tiszta tanítás hamis tanítással és a babonasággal.
• A folyik a nagy keverés, a megtévesztő hitetés, hogy higgyenek babonaságban, szerencsében, álmokban, misztikus látomásokban, pogány hiedelmekben, (nép)szokásokban, hagyományokban, okkult dolgokban, stb! De mindez csak azért, hogy az emberek a lelkükkel, az üdvösségükkel ne törődjenek.

 

 

Láthatjuk a két út között az -ég és föld-  különbséget.

A legjelentősebb különbség mégis az út végén derül ki.

A széles út a kárhozatba visz, ahol az örök szenvedés várja őket.

A széles úton erről senki nem tájékoztatta őket, ezt nem reklámozták, ez nem volt kiírva sehol.

Ha valaki nem figyel Isten hívó szavára, csak az út végén fogja megtudni, hogy hova is érkezett valójában, és akkor már túl késő, nem lehet segíteni rajta.

 

A Szent Biblia arra figyelmeztet minket, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy melyik úton járunk!

Isten országa, az üdvösség-e az úti célunk, vagy a kárhozat, az ítélet, a veszedelem?

Az Úr Jézus időben felhívja a figyelmünket arra, hogy:, „sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak."

Sokan szeretnének majd bejutni, de egyszer bezáratik az ajtó.

Az Úr Jézus Krisztus így folytatja az Igét: „Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: NEM TUDOM HONNÉT VALÓK VAGYTOK TI". (Lukács 13,25)

 

Egyszer bezáratik az ajtó, éppen úgy mint Noé idejében, amikor csak nyolc ember élte túl a katasztrófát.

Csak ők jutottak be a bárkába, mert maga Isten zárta be a bárka ajtaját.

 

A tíz szűz példázatában csak az öt okos szűz jutott be időben, égő lámpásukkal a menyegzőre.

A többiek már csak a bezárt ajtón zörgethettek csupán. Hiába szerettek volna bejutni, hiába könyörögtek mondván: „Uram, Uram, nyiss ajtót nekünk"! És mit kellett hallaniuk?

Az Úr így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, NEM ISMERLEK titeket." (Máté 25,12)

 

Az Ige szerint csak kevesen lépnek be a szoros kapun!

Mert csak kevesen keresik. Csak kevesen találják meg.

Csak azok, akik komolyan veszik az Úr Jézus Krisztust, akik ismerik és igazán szeretik Őt!

Ezt a mennyei lehetőséget, az életmentő keskeny utat Ő készítette el számunkra.

Ő az egyetlen Út!

Ő személyesen az Élő Út!

Ő vágott utat előttünk a számunkra áthatolhatatlan bűndzsungelen át!

Bizony Őt tépték-marták a tövisek, és értünk omlott alá szent vére a kereszten.

Így mentett meg minket, a saját élete feláldozásával!

 

A szoros kapun belépni csak a földi életünk során van lehetőségünk!

Az Emberfiának itt a földön van hatalma bűnöket megbocsátani, a túlvilágon erre már nincs esély.

 

Az örök élet, az üdvösség lehet, hogy sokaknak nagyon is szimpatikus,

de az odavezető szoros kapu és keskeny út már nem, mert az hitkomolysággal, kereszthordozással, fájdalommal, sok tövissel, szenvedéssel, súlyos felelősséggel és lemondással jár.

 

***

Az emberiség úgy viszonyul ehhez a lehetőséghez, mint egy utazáshoz.

Az „üdvösség vonata" ma még ott várakozik az állomáson és várja az utasokat, várja az indulást.

Vannak olyanok, akiket ez nem érdekel.

Mások talán jegyet is váltanak, de meggondolják magukat és mégsem szállnak fel.

És olyanok is vannak, akik az utolsó pillanatban késik le.

• Aki majdnem elérte a vonatot, az LEKÉSTE.
• Aki majdnem átment a vizsgán, az MEGBUKOTT.
• Aki majdnem szabad lett, az továbbra is RAB MARADT.
• Aki majdnem túlélte a betegséget, az MEGHALT.
• Aki majdnem megtért, az MEGTÉRETLEN MARADT.
• Aki majdnem Krisztusé lett, az a sátáné MARADT.
• Aki majdnem Krisztus mellett döntött, az ELLENE SZAVAZOTT.
• Aki majdnem belépett a szoros kapun, az a SZÉLES ÚTON MARADT.
• Aki majdnem hívővé lett, az HITETLEN MARADT.
• Aki majdnem keresztyén lett, az NEM LETT KERESZTYÉN SOHA.
• Aki majdnem üdvözült, az ELKÁRHOZOTT!

Hiszen, ha valami csak majdnem történik meg, az valójában EGYÁLTALÁN NEM TÖRTÉNIK MEG!

 

Hadd idézzek itt néhány sort a neves igehirdető Albert Lüscher tanításából, mely a TÖVISKORONÁS szoros kapuról szól. Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják." (Máté 7,14)

„Ami különösen feltűnik ebben a kijelentésben az a tény, hogy KEVESEN találják meg!

Kálvin „Institució"- jának 1561 - es kiadása címlapján egy képet látunk, mely két kaput ábrázol.

Az egyik szoros, TÖVISBOKORRAL a bejáratánál és TÖVISKORONÁVAL a kapu fölött.

Ez a kép világosan kiábrázolja, miért vannak olyan kevesen a keskeny úton.

A tövisbokor a szégyen és a gúny jelképe.

Az Úr Jézust töviskoszorúval koronázták meg és ugyanígy mindenkit, aki átlép a szoros kapun és Jézus Krisztus követésének keskeny útján jár, az Úr Jézusért való szenvedés töviskoszorújával koronáznak meg.

És éppen ezt nem akarja a sok névleges keresztyén; nem akarnak az alázat útján járni.

Utált, sőt gyűlöletes előttük a szégyen és a gúny.

De figyeljük meg csak pontosan Jézus Krisztus szóhasználatát: „és kevesen vannak, akik megtalálják azt."

A döntő szó itt a „MEGTALÁLJÁK".

Egyáltalán nem magától értetődő ugyanis, hogy valaki megtalálja a szoros kaput.

A tágas kapu mindenki számára messziről látható, nem kell keresni.

A szoros kaput és a keskeny utat azonban keresni kell.

A szoros kaput és a keskeny utat alázat, bűnbánat és Jézus Krisztus vérében elnyert bűnbocsánat által lehet megtalálni.

Amiért oly kevesen találják meg a szoros kaput és a keskeny utat az, hogy a névleges keresztyének nagy tömege nem akar bűnbánatot tartani.

Valamiképpen szeretne vallásos lenni, szeretne keresztyén hitet, szeretne bejutni a mennyek országába, de bűneit megbánni és megvallani nem:

nem akar a bűnei okozta romlottságából a Bárány vére által megváltatni, ez számára túl sok, ez nem illik bele személyes elképzeléseibe;  sokkal kényelmesebb számára a tömegek keresztyénsége, amely bűnbánat, bűnvallás és bűnbocsánat nélkül oly szépen és fáradság nélkül vezet a mennybe.

Pedig megrendítőek az Úr Jézus Krisztus szavai: „és KEVESEN VANNAK, akik megtalálják azt."

(Albert Lüscher)

 

Életbevágóan fontos kérdés tehát, hogy beléptünk-e már a szoros kapun, vállalva a keresztet is?

Ott van-e már a helyünk a keskeny úton, a menny felé haladók között az Úr Jézus Krisztus szent gyülekezetében?

Legyen most számunkra bátorítás, hogy ma még tart a kegyelem, ma még nem késő! Használjuk ki ezt a lehetőséget, mert amíg halljuk az Úr szavát, mellyel hív magához, addig a mennyek országába, - mintegy nyitott ajtón át- még beléphetünk.

„Az Úr Jézus Krisztus arra figyelmezteti tanítványait, hogy készüljenek fel a keskeny és tövises útra, hogy senkit ne ejtsenek foglyul a szabados és könnyű élet csábításai, hogy ne csapongjunk szanaszét.  Krisztusnak ez a tanítása korlátok között tart minket, életünket a keskeny útra tereli, és a nagy tömegből kiválasztva kevés társat is rendel mellénk. Semmi sem tarthat vissza attól, hogy az életre törekedjünk". (Kálvin János)

Nincs fontosabb tehát, mint ezt az üdvös lépést megtenni!

Ma még megtehetjük, ma még rábízhatjuk magunkat teljesen a hűséges Megváltóra és vele élhetünk örökké!

Ha az Úr Jézus beszédét komolyan véve, őszinte bizalommal és meggyőződéses hittel már beléptünk ama szoros kapun, akkor meghoztuk életünk legáldottabb és megbánhatatlan döntését, mert ezzel már Isten országának állampolgáraként, a krisztusi utat járjuk, mely az Örök Életre visz.

Bizalmamat Krisztusnak szent vérébe vetem.

Örök, igaz javamat csak Benne lelhetem.

E földi, gyarló létben érdemem semmi sincs.

Mit Krisztus szerzett nékem, az, az csupán a kincs!

 

Trencsényi László
református lelkipásztor