Gondolatok a presbiterségről

"A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a Főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.- 1Péter 5,1-4

"Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.- Apostolok Csel. 20,28
***
Bizonyára senki sem felejti el azt a napot és órát, amikor megtudta, hogy egy gyülekezet presbiternek hívta meg. Véleményem szerint ezen a földön a legnagyobb felelősség keresztyénnek lenni. Ha ez így van, gondoljuk meg, hogy mekkora felelősséggel ruháztatik fel az, aki az Isten anyaszentegyházában tisztséget vállal. Péter apostol tudta, ismerte ezt a felelősséget, hisz személyesen az Úr Jézus bízta meg, miután háromszor megkérdezte tőle: "Szeretsz-e engem?- (János ev. 21.rész) "Legeltesd az én bárányaimat!- "Őrizd az én juhaimat!- "Legeltesd az én juhaimat!-

A pásztorolás hivatását Istentől kapja az elhívott: Nem önjelöltek testületéről van szó! "Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek.- Nem akármilyen nyájról van itt szó! "...legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.- Legeltetni, annyit jelent, mint idejében enni adni, sőt azt adni amit kell és nem mást: az IGÉT! Őrizni annyit jelent, mint gondoskodni, vezetni, irányítani, védelmezni, amint a mi Urunk az egyetlen Jó Pásztor: Jézus Krisztus tette: " Életét adja a juhokért.- János 10,11

Testvérek, mi küldetésben járunk.
Az Úr emberi lelkeket bízott ránk, akik sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, a szeretetet, a tisztaságot.
Ó mennyi gyönge, beteg, sérült, mennyi rászorult, mennyi eltévedt, megtévesztett embertársunk várja az egyetlen megoldást a gyógyulást, a boldogulást, amely nincs sehol Krisztuson kívül! Én mi tudjuk ezt!
Bűnvallással elmondhatjuk: Bocsáss meg nekem Istenem!
Bocsásd meg először is azt, hogy nem voltam eléggé felkészült, nem tudtam enni adni szinte semmit! Bocsásd meg, hogy nem tudtam másokkal törődni, óvni, védeni, vigasztalni, utat mutatni!
"Viseljetek gondot tehát magatokra!- "..mint akik példaképei a nyájnak.-
Hogyan tudnék másokra gondot viselni, ha magamról sem tudok!

1. Aki nem igényli naponta az Isten Igéjével való táplálkozást, nem tud gondot viselni! Nem tud, sem magára, sem másokra! Testvérek soha ne engedjétek, hogy az ördög valamilyen ürüggyel "kicsavarja- a kezetekből a Szent Bibliát! Mutassatok példát! Hozzátok magatokkal az istentiszteletekre a Bibliátokat! Boldog gyülekezet az, amelynek együtt dobban a szíve és együtt olvassa Isten szent Igéjét lelki testvéreivel, lelkipásztorával!

2. Aki nem tud naponta elcsendesedni Ura, Istene előtt, nem tud gondot viselni sem magára, sem másokra! Nem tud! A belső szoba csendje megspórolhatatlan minden keresztyén számára! "Csak légy egy kissé áldott csendben, magadban békességre lelsz.- Az Úrral való lelki közösséget pedig naponta ápolni kell, mert különben mi magunk leszünk ápolatlanok, és az valami rettenetes, ha valaki lelkileg ápolatlan!

3. Aki nem tartja fontosnak a közösségét, gyülekezetét, nem tud másokról gondot viselni! Nem tud! "Áron is vegyétek meg az alkalmakat.- Lehet, hogy komoly ára van a rendszeres istentiszteleteken való részvételnek, mert így egyéb dolgokból, más programokból ugyan kimaradunk, de nem maradunk ki a hívő testvérek lélekerősítő közösségéből, akikkel együtt figyelhetünk az Úrra, és dicsérhetjük áldott Istenünket!

4. Aki nem találja meg a maga szolgálati területét az Isten anyaszentegyházában, az hogyan tudna az Isten országának előmenetelén munkálkodni? Nem tud! Testvérek, minden hívő keresztyén mint élő kő épül be Isten anyaszentegyházába. Mindenkinek megvan a maga szolgálati területe! Vajon megkérdezzük- e lelkészünket, hogy hol és mit tudnék ezen a héten segíteni. Tegyük meg ezt, amíg megtehetjük!

Testvérek, Péter apostolnak ez a figyelmeztetése nekünk szól, akik elhívattattunk a legnemesebb küldetésre, Jézus Krisztus "tulajdon vérével szerzett- egyházának legeltetésére, gondozására, ápolására! Az Úr kegyelme az, hogy még tehetjük ezt az Ige szerint: önként, szabad akaratból, készségesen, jóindulattal, nem zsarnoki módon, nem uralkodva a nyájon, hanem mint a presbiteri fogadalmunkhoz hűséges szolgái, pásztorai az Úrnak!

Tisztában kell lennünk önként vállat hatalmas felelőségünkkel, hogy jön a Főpásztor és számot kell adnunk mindenről! Van miért küzdenünk! Amit teszünk, az Úr nevében tegyük: teljes szívvel, szeretettel, odaadással, kitartással Urunk, Jézus Krisztus iránti megbecsüléssel, hűséggel, mert csak akkor remélhetjük a legáldottabb jutalmat. "És amikor megjelenik a Főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.-

Budapest, 2008. április 12.

Trencsényi László

református lelkipásztor