GYARLÓSÁGAINK

A SZIVTELEN ADAKOZÁS BŰNE

"De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni!" Lukács 11,42.

Az Ószövetségben több utalást találunk a tizedfizetésre. A mi Urunk Jézus Krisztus is foglalkozik ezzel a kérdéssel, mégpedig új alapra helyezve azt. Üzenetét, tanítását összefoglalhatjuk egy rövid mondatban: Hiába minden szívtelen áldozat. A szív az igazi Istennek tetsző áldozat! Merő képmutatás lesz életünk és minden adakozásunk is ha nincs benne az Istenünk iránt érzett őszinteség, tisztesség, igazság és szeretet.
Sokan foglalkoznak napjainkban is a tized fizetésének kérdésével. Egyes felekezetek burkoltan ködös utalásokkal tartanak rá igényt, mások természetesnek veszik és nyíltan hirdetik, vagy egyenesen megkövetelik tagjaiktól a tizedet. Ez egyes szektákban olyannyira eltorzult már, hogy híveikkel kérdőíveket is kitöltetnek keresetükről. Elrettentő esetekben még attól sem riadnak vissza, hogy "bevessék" az Anániás és Safira esetét (Ap.Csel.5) vagy egyenesen átokkal fenyegetik meg a "tudatlan hívőket"!
Vigyáznunk kell ezekre a farizeusi csapdákra, mert nem mindegy hogyan kezeljük ezt az érzékeny kérdést! Ebben fenti példában szereplő tizedfizetés minden jó érzésű ember szemében visszataszító hatást kelt, mert gőgössé, fölényessé, elbizakodottá teszi az adakozót. Így nincs értelme az adakozásnak és felesleges az a nagy buzgólkodás is, amikor az ember szüntelenül csak számol, porciózik, oszt és szoroz, hogy: "mennyi jár" az Istennek, de a szíve mindig kimarad adományából!

Testvérek mi ebben a kérdésben is nagy szabadságot kaptunk a mi drága Megváltónktól. Szabadon és boldogan adhatunk számolatlanul áldott célokra anyagi javainkból. Ismerjük a mi Urunk tanítását: " Ne tudja a te bal kezed mit ad a jobb.-( Máté 5, ) Mert a jókedvű adakozót szereti az Isten! Az Úr Jézus a hideg és merev emberi hagyományok helyett mindig Isten dicsőségét ragyogtatja fel: az igazságos ítéletet, az irgalmat, Isten szeretetét! Ez legyen a helyes magatartásunk mindig amikor adakozunk!


A KAPZSISÁG BŰNE

"Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.- Lukács 12,20-21

A példázatban szereplő embert magunk előtt látva, bizony elcsodálkozhatunk, hogy így földi kincseinket szorongatva mi is Isten szemében milyen szánalmasak, szegények, üresek és becsapottak vagyunk. Ó mennyire eltorzult az értékrendszerünk és az értéknek hitt féltett kincseink mennyire csak hitványságok az örökkévalókhoz képest.
Ennek az embernek tulajdonképpen anyagi javak tekintetében mindene megvolt s úgy tűnt, hogy egyenesben van az élete is: Bő termés, busás anyagi haszon, kényelem stb. Mégis szerencsétlen ez az ember, mert valami nincs rendben az értelmével, lelke kényelméről beszél ugyan de anélkül, hogy valóban törődne is lelkével. A kiábrándító valóság azonban az, hogy nincs már lehetősége anyagi javait élvezni, mert közben véget ért az élete. Őt már nem a nagy földi terveinek megvalósítása vagy az élet kényelmének élvezése várja, hanem a végső elszámoltatás.
Tulajdonképpen a baj forrása a hibás életszemléletében, a kapzsiságban keresendő:
 Nem volt hite : Istent tökéletesen kihagyta minden számításából.
 Nem volt szíve: Csak kapni tudott, mindent csak önmagának akart.
 Nem volt lelki látása: Csak a földi kincseket látta, melyek elvakították.
 Nem volt perspektívája: Csak ebben a földi életben tudott gondolkodni.

Manapság is aki nem Isten szerint gazdag, az bármikor hasonló helyzetbe kerülhet. Ezért ez az eset számunkra is tanulságos figyelmeztető jellegű üzeneteket hordoz. Sajnos hitetlenül mi is így nézünk ki és ilyen magunknak valók vagyunk. De mit is jelent Isten szerint gazdagnak lenni:
 Mennyei kincseket, elavulhatatlan értékeket gyűjteni: Jézus Krisztus által megismerhetjük azt, hogy mi kedves az Úrnak. Ő naponta megtölti életünket gazdagon, békességgel és szeretettel koronáz meg és lelki ajándékokkal ruház fel.
Az Úr arra is figyelmeztet minket, hogy talentumainkkal helyesen gazdálkodjunk és adjuk tovább azt, amit Isten szent kegyelemből kaptunk:
"Adni kell, adni, mindent odaadni: Munkát, erőt, életet, pénzt, ruhát és kenyeret, Könnyet, mosolyt, simogatást, jószándékot, jóakarást, Imádságot, egészséget, melegséget élő hitet. Odaadni akárkinek a legelső nincstelennek.Szeretetet adni- adni s érte semmit sem kívánni-
Kalkuttai Teréz anya



AZ ELHALLGATÁS BŰNE

"Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt." Lukács 12, 8-9

Azzal, hogy ha valaki az Úr Jézusról vallást tesz, nem kisebb feladatot teljesít, mint az ÉLETMENTÉS áldott feladatát! Ezért születtünk, ezért élünk, ezért neveztetünk Krisztusról keresztyénnek, ezért vagyunk az övéi, ez a küldetésünk lényege, mert mi már megismertük Megmentőnket, Aki másokat is menteni akar és ebben a munkában minket is fel akar használni!
Nem kisebb a küldetésünk mint az, hogy nekünk, ma élő hívőknek kell megismertetnünk kortársainkkal az élő, feltámadott Krisztust. Ez a legnehezebb, a legtapintatosabb, de egyben a leggyönyörűbb feladatunk is.

Testvérek, ma még vallást tehetünk az Úrról, de mi tisztában vagyunk azzal, hogy ez csak Isten Lelke által felkészítve tehetjük, ha Ő már:
".. késszé és hajlandóvá tett arra, hogy ezentúl Őneki éljek!- Heidelbergi Káté, 1 kérdés. Isten Szentlelke tehát indít minket az embertársaink megmentésére, mert szánalmat ébreszt szívünkben az elveszettek iránt!
De hogyan lehetünk alkalmasak erre az áldott feladatra? Aki Isten Szentlelke által az újjászületés csodálatos változásán átment az nem lehet többé "néma keresztyén"! A megtért embernek megnyílik a nyelve az Istendicséretre és a vallástételre. Amint az első bizonyságtételünkre életünk végéig emlékezni fogunk ugyanúgy mint az első hangos imádságunkra.
Tudjuk, hogy aki Jézust szégyelli-e földön, azt Ő is "szégyellni" fogja majd az Atya előtt. A vallástétel nem lehet senki számára kötelező, de ne essünk az elhallgatás bűnébe, mert ez szörnyű tiszteletlenség az Úrral szemben. Tudjuk-e, merjük így vállalni a Megváltónkat, Aki életét áldozta értünk a kereszten? Ne okozzunk Neki fájdalmat, ha szeretjük Őt!

JÉZUS PANASZA
Ti Mesternek hívtok - és nem kérdeztek engem.
Útnak neveztek - és nem jártok rajtam.
Világosságnak hívtok - és nem néztek rám.
Életnek neveztek - és nem kerestek engem.
Bölcsnek hívtok - és nem követtek engem.
Hatalmasnak neveztek - és nem kértek engem.
Irgalmasnak hívtok - és nem bíztok bennem.
Igazságosnak neveztek - és nem féltek tőlem...
...Ha egyszer örökre elvesztek - ne okoljatok engem!
(A lübecki Krisztus-szobor felirata)

Trencsényi László

református lelkipásztor