A reformációról

 

* * *

"A Szentlélek hívott engem

az evangélium által, ajándékaival megvilágosított,

az igaz hitben megszentelt és megtartott,

amiképen az egész keresztyénséget a földön hívja,

gyűjti, megvilágosítja, megszenteli

s a Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben."

(Luther Márton)

* * *

 

Isten Szentlelke Luther Márton számára a római levélből fölragyogtatta az alaphitigazságot.

Sicut scriptum est: IUSTUS AUTEM EX FIDE VIVIT

"Meg van írva, az igaz ember pedig hitből él!" (Róma 1,17)

...

A REFORMÁCIÓ, ISTEN DRÁGA AJÁNDÉKA

A reformátorok az egyházat gyógyítani akarták, mert az „fejében és tagjaiban" (in capite et membris) BETEG VOLT. A római katolikus egyház tanításába az idők folyamán súlyos formai és tartalmi hibák csúsztak be, amelyektől azonnal a leghatározottabban el kellett határolódni.

Luther Márton határozott fellépésével a Szent Biblia alapján világosan és tételesen sorra bebizonyította a római katolikus egyház súlyos tévelygését, bibliátlanságát és megkérdőjelezte az üdvösség szempontjából nélkülözhetetlen szerepét.

Ezzel tulajdonképpen a római katolikus egyház egész  "raison d'être"-je  (létjogosultsága) szertefoszlott.

Luther tanításának lényege Isten megváltó cselekedete, amelyet Jézus krisztus által nem csak kijelentett, hanem be is bizonyított. Isten üdvözítését egyetlen módon kapcsolhatja az ember önmagához; a hittel.

Az örök üdvösségre tehát egyedül Isten kegyelméből (sola gratia) és egyedül a hit által (sola fide) jutunk el. Minden cselekedetünk a hit akarati döntésének a következménye. Nem azért cselekszünk, hogy bűnbocsánatot nyerjünk és üdvözüljünk, hanem azért, mert Isten megbocsátott nekünk, Krisztusban üdvözített, hittel ezt elfogadtuk, ezért hálából akarunk cselekedni az Isten dicsőségére.

A nagy reformátorok tanításuk tiszta forrásaként kizárólag a Szentírást ismerték el, tagadva az egyházi hagyomány Bibliával való egyenértékét (sola Scriptura).

Csak két szentséget (keresztség, úrvacsora) tartott meg a hétből, elvetette azt az egyházi rendet, aminek abban a formában való gyakorlatát romlottnak és bűnösnek ítélt meg a Szentírás alapján. Közéjük tartozott a mise és a szentek tisztelet is.

Luther határozott fellépése által tulajdonképen megszületett a katolikus egyházzal szemben a Szentíráshoz ragaszkodó bibliahű protestáns Egyház.

A reformátorok - Luther Márton, Kálvin János, Zwingli Ulrich és a többiek - meggyőződéssel vallották, hogy reformátori erőfeszítések középpontjában a következő alapigazságok állnak:

Sola Gratia = Egyedül kegyelemből van üdvösségünk, nem pedig emberi teljesítmény, vagy érdem által!

Sola Fide =  Egyedül az Úr Jézus Krisztusba vetett HIT által, az Ő érdeméért igazul meg és üdvözül az ember!

Sola Scriptura = Egyedül a Szentírás az isteni kinyilatkoztatás egyetlen forrása!

Solus Christus = Egyedül az Úr Jézus Krisztus a közbenjáró, Isten és ember között és senki más!

Soli Deo Gloria = Egyedül Istené a dicsőség! Ez az elv nemet mond a szentek tiszteletére és minden egyházi és világi emberimádatra.

„Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus." (1Korinthus 3,11)

 

Üldözések

Sajnos manapság még a protestáns egyházakban is sokan a megtisztulást jelentő reformációt már nem Isten ajándékának, hanem fájdalmas szakadásnak, szomorú sebnek titulálják.

Ők lehet, hogy nem is tudják, hogy a  reformáció idején a magyar 1523. évi országgyűlés kimondta, hogy: „A király... valamennyi lutheránust... fejvétellel és jószágvesztéssel büntesse", az 1524. és 1525. évin pedig, hogy „az összes lutheránusok kiirtassanak... és akárhol találtatnak... megégettessenek".

Ez a törvény alkalmazást nyert a gyakorlatban is, de érvénye mindössze másfél, illetőleg egy évig tartott, mivel már az 1526-i országgyűlés eltörölte.

A protestánsok kegyetlen és gyilkos üldözése folytatódott viszont a római katolikusok által az ellenreformáció idején. Kollonich Lipót a római katolikus egyház feje, esztergomi érsek, a magyarországi ellenreformáció vezéralakja ezt a brutális kijelentést tette: „Magyarországot előbb rabbá, aztán koldussá, végül katolikussá teszem".

A REFORMÁTORI ALAPELVEK:

 

I. SOLA GRATIA = (EGYEDÜL KEGYELEMBŐL)

Hisszük, hogy az üdvösség kizárólag Isten kegyelmétől függ.

NEM a bűnbocsátó-cédulák megvásárlása által!

NEM a vezeklés és a zarándoklatok által!

NEM a körmeneteken való részvétel által!

NEM a szentek ereklyéinek tisztelete által!

NEM az emberi teljesítmény, az érdem és jócselekedetek által!

HANEM kizárólag Isten kegyelmétől függ az üdvösségünk.

Valljuk, hogy Isten minket kegyelemből, egyedül az Úr Jézus Krisztus kereszthaláláért mentett fel a halálos ítélet alól. A kegyelem egyetlen forrása és oka Isten szuverén kiválasztásában és Krisztus tökéletes áldozatában van, és soha nem az emberben. A kegyelem ezért elveszíthetetlen.

„Kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van; Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." (Efezus 2,8)

 

II. SOLA FIDE = EGYEDÜL HIT ÁLTAL

NEM a Római Egyház hierarchikus "üdvintézménye" által felkínált szentségek vételével igazul meg és üdvözül az ember! HANEM egyedül a Krisztusba vetett hit által.

Csak az Úr Jézus Krisztus érdeméért és az Őbenne való hit által üdvözülhetünk:

Sicut scriptum est: IUSTUS AUTEM EX FIDE VIVIT

"Meg van írva, az igaz ember pedig hitből él!" (Róma 1,17)

A hitre-jutás egészen isteni mű, belőle tökéletesen ki van rekesztve az emberi érdem gondolata. A hitvallásunk ezért azt tanítja, hogy az emberi „jócselekedetek" nem számítanak az üdvösség elnyerése szempontjából, hanem kizárólag az Úr Jézus Krisztus értünk meghozott áldozata.

Valljuk azt is, hogy az újjászületés egyedül Isten Szentlelkének munkája, amelyet a bűnös ember az Úr Jézus Krisztus kegyelméből, hit által elfogadhat.

 

III.  SOLA SCRIPTURA = (EGYEDÜL A SZENTÍRÁS)

A katolikus egyházzal ellentétben hisszük, hogy egyedül a Szent Biblia, az isteni kinyilatkoztatás egyetlen forrása és

NEM a szent hagyományok!

NEM a zsinatok határozatai!

NEM a szentek legendái!

NEM a katolikus Bibliában szereplő 7 apokrif irat!

Hisszük, hogy a Biblia Isten kijelentett, igaz szava. Minden részében a Szentlélektől ihletett, hibátlan, tökéletes, tévedhetetlen, igaz, élő, ható, áldott, szent és örök kijelentés és abszolút tekintéllyel bír.

BIBLIA LOCUTA, CAUSA FINITA! (A Biblia szól, a vitatott kérdés le van zárva!)

Hisszük, hogy a Bibliát legtökéletesebben maga a Biblia magyarázza.

Református felfogásunk szerint az Egyház nem taníthat, és nem gyakorolhat semmi olyat, ami nincs összhangban a Bibliával.

„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre." (2Timotheus 3,16)

 

IV. SOLUS CHRISTUS = (EGYEDÜL JÉZUS KRISZTUS ÁLTAL)

A reformált tanítás a Szent Biblia világos útmutatása alapján szilárdan vallja, hogy,

NEM a szentek!

NEM Szűz Mária!

NEM a szent angyalok!

HANEM egyedül az Úr Jézus Krisztus a közbenjáró, Isten és ember között és senki más!

Ezért az Úr Jézuson kívül senki másnak nem fogadhatjuk el a közbenjáró szerepét vagy tiszteletét!

„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus." (1Timotheus 2,5)

Minden igazán hívő keresztyén vallja, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztus az élő Megváltó ÚRA, a legfőbb BIZALMASA, az egyetlen LELKIGONDOZÓJA és hűséges, őriző PÁSZTORA!

.

V. SOLI DEO GLORIA = (EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG)

Ez a jelmondat, amely leginkább a református reformáció sajátja, azt hangsúlyozza, hogy az emberi élet célja a földön egyedül Isten dicsőségének szolgálata. Isten minden hívő gyermeke, azért van a világon, hogy Isten dicsőségére éljen, és a világ az ő élete által áldást nyerjen.

Ez az elv kimondja, hogy a dicsőítés sem az angyalokat, sem az elhunyt szenteket, sem az egyházi méltóságokat nem illeti meg!

(A katolikusok a római egyház fejét a pápát, Krisztus földi helytartójának, és csalatkozhatatlannak tartják és „szentatyának" szólítják. Ő gyakorolja az úgynevezett kegyosztói, kormányzói és tanítói főhatalmat a katolikus egyházban. )

A Soli Deo Gloria elv nemet mondott minden emberi dicsekvésre, minden egyházi és világi emberimádatra, így a Mária-tiszteletre, a szentek és ereklyéik tiszteletére és a pápák sem méltóak arra a dicsőítésre, amelyet a katolikus egyháztól ma is megkapnak, mert a dicsőség csak Istent illeti meg. "Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom." (Ézsaiás 42,8)

A Soli Deo Gloria elvet joggal nevezhetjük a keresztyénség egyetemes és diadalmas gondolatának, mely soha nem veszíthet érvényéből!

 

***

„Róma követelménye az, hogy ha lehet az egész világ, de ha az egész világ nem is, legalább az egész keresztyénség a pápa hatalma alá legyen vetve, hogy állam, család, művészet, tudomány stb. mind az Egyház gyámkodása alá tartozzon.

Így születik meg a nagy református elvek MEGTAGADÁSA.

1. Nem Krisztus az egyház Királya, hanem a pápa kormányoz.

2. Nem a presbitérium irányít, hanem a klérus.

3. Nem a gyülekezet választ tisztségekre, hanem mint kiskorú, csak várhatja az intézkedéseket.

4. Nem a helyi Egyház, hanem a világegyház a döntő és ennek ill. fejének a pápának kezében van minden hatalom."   (Dr. Sebestyén Jenő: Református dogmatika 102.oldal.)

 

***

A REFORMÁTUS EGYHÁZ TANÍTÁSAI

A reformáció mindig hitünk tisztasága érdekében az Ige tiszta hirdetésért, és tiszta megértésért küzdött. Ezért a reformáció radikálisan ELTÖRÖLT minden, a Biblia és az apostoli kor tanításától, és hitbeli gyakorlatától ELTÉRŐ katolikus dogmát.

Mindenekelőtt a miseáldozatot, mivel katolikus felfogás szerint az áldozás Krisztus golgotai áldozatának megismétlése. Szerintük az ostya Jézus valóságos testévé, a bor Jézus valóságos vérévé változik. (transzubsztantiatio).

A reformáció eltörölte azokat a katolikus szentségeket, melyekre a Biblia alapján nincs konkrét parancs: (bérmálás, fülbegyónás, papi rend,  szentségi házasság, utolsó kenet).

A reformáció eltörölte a búcsúkat, a bűnbocsátó-cédulákat, a zarándoklatokat, körmeneteket, a szentek ereklyéinek, legendáinak, hagyományainak babonasággal kevert vallásos tiszteletét, a rózsafűzért, a halottakért tartandó misét, a szentekre való esküvést.

A reformáció eltörölte a negyvennapos tilalmakkal teli böjtöt, Máriának és az összes szenteknek ünnepeit, a halottak napját, a farsangolást, a karneválozást.stb.

De a reformáció radikálisan eltörölte a cölibátust (papi nőtlenség), a szerzetesrendeket, és nem utolsó sorban a pápaság főségét, mivel soha nem fogadja el a pápát Krisztus helytartójaként.

Nem hisszük a purgatóriumról, (tisztítótűz) szóló bibliátlan tanítást sem, mert a Szentírás világosan kijelenti, hogy akit hitetlen állapotban ér a halál, az Isten nélkül marad mindörökre, tehát elkárhozik. Aki pedig hitt, az azonnal az Istennel való közösségbe az üdvösségre jut.

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta." (János 3,36)

Református hitünk tanítása csak a Szentírásban foglalt kijelentéseket, mint abszolút tekintélyt, fogadja el hitünk és életünk egyedüli zsinórmértékeként.

Ezzel elhatároljuk magunkat minden olyan felfogástól, amely a hagyományokat, az egyházi tanítást vagy bármi mást a Szentírás fölé vagy mellé helyez.

 

***

Hálásak vagyunk Istennek a számunkra igen becses, őseink véráldozatával, szenvedéseivel (gályarabok) védelmezett tiszta, református, bibliás hitért.

Reformátor őseink számára kimeríthetetlen erőforrást jelentett Isten Igéje, amelyért mindig küzdöttek.

Kitartóan harcolták a nemes harcot minden tévelygés ellen, a személyes szentségért a bűn kísértése ellen, az egyházi tisztaságért és nemzeti tisztességért, a romlottság és a hitetlenség ellen.

Tudták, hogy Isten különösen gondoskodik arról, hogy választottai a nagy megpróbáltatások alatt vigasztalás nélkül ne maradjanak. Meg voltak győződve, hogy Isten soha nem hagyja el őket, és az egyház hajója minden viharban megtartatik.

Ezért hittel vallották:

FLUCTUAT SED NON MERGITUR:  Dobálják bár a hullámok, de el nem süllyed!

Hálásak vagyunk Istennek, hogy őseink tisztán fölragyogtatták számunkra a bibliai igazságokat, és példamutató hitvalló életükkel elénk élték a dicsőséges Szentháromság Isten igaz tiszteletét.

Szerkesztette:

Trencsényi László
református lelkipásztor
Budapest, 2017.

 

 

*******************************

Amit a reformáció már 500 éve ELTÖRÖLT!

A REFORMÁCIÓ ISTEN DRÁGA AJÁNDÉKA.

A reformátor őseink hitünk tisztasága érdekében az Ige tiszta hirdetéséért, és tiszta megértéséért küzdöttek.

Életüket és tanításukat szigorúan a bibliai alapelvek határozták meg és mindig határozottan küzdöttek a Katolikus Egyház bibliátlan torzulásaival, tudatos tévelygéseivel szemben. A reformátorok az egyházat gyógyítani akarták, mert az „fejében és tagjaiban" (in capite et membris) BETEG VOLT.

A reformátorok nem haboztak a Római Egyházat hamis egyháznak nevezni, mivel legnagyobb eltévelyedése és bűne az volt, hogy elszakadt a Bibliától, megfeledkezett arról, hogy a hit és egyház kérdésében egyetlen végső tekintély van: Istennek a Szent Bibliában kijelentett Igéje és akarata.

A reformáció nemcsak az igazságot védelmezte, hanem a katolicizmus tévelygéseit is leleplezte és keményen elítélte például a bibliátlan eretnek kegytárgyak bálványozását, mivel azok sokszor térdelésre, imádatra, olykor csókolgatásra indították a babonás vallásos embereket, ezt pedig a Szent Biblia határozottan BÁLVÁNYIMÁDÁSNAK tartja.

 

„Azok, holmi idegen tanokkal vezetgették a nyomorult népet, és bárgyúságokkal kijátszották azt. A pásztorok nagy hitványsága, a nép butasága következtében minden megtelt ártalmas tévelygéssel, hazugsággal, babonával."  „Az EVANGÉLIUMOT ELTEMETTÉK, mintegy KITÖRÖLTÉK az emberek emlékezetéből... elrendelték, hogy a szentekhez forduljanak." (Kálvin János)

 

A reformáció áldásait, a nagy lelki ébredést, Isten igéjének szabad hirdetését a Római Katolikus Egyház nem nézte jó szemmel. 1545-63-ig Zsinatot tartott Tridentben, ahol hitbeli és teológiai döntéseket hoztak és egyértelműen elvetették, sőt átokkal sújtották a reformáció Isten által adott csodálatos hittételeit. Ezen a zsinaton az evangéliumi hitet valló protestánsokat átokkal sújtották: 33 pontban kimondták az anatémát (átkot) azokra, akik az evangéliumot képviselték.  Ezzel elkezdődött az ellenreformáció, a visszakatolizálás, csellel, ravaszsággal, tűzzel-vassal.

Fontos tudni, hogy ezeket a tridenti zsinati átkokat mindmáig nem vonták vissza. Sőt, ma is ezekre a tridenti zsinati határozatokra kell esküt tenni a római katolikus bíborosoknak.

 

***

" ... ez az irányzat azzal töri meg Isten törvényét, hogy kiterjeszti a külső formákat és olyan pozícióra emeli a ceremóniákat, amit sohasem szabad elfogadni. Ezek követőire vonatkozóan azt mondhatom: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek."
Megszegik Isten törvényét hagyományaik által.
Hogy indokolják a maguk fundálta formákat és ceremóniákat,
olyan magyarázatot adnak nekünk,
amik elfátyolozzák az evangéliumot,
és szabad folyást adnak a papok koholmányainak,
a szerzetességnek, a Mária-kultusznak
és képek imádásának.
Vegyük észre komolyan, hogy nagy bűn Istent másként tisztelni,
mint ahogy ő azt elrendelte.
Mária imádása az Úr megsértése.
Egy feszület előtt meghajolni azt jelenti,
hogy hódolat leple alatt bálványimádást végzünk.
A babona az igazságnak ugyanolyan ellensége, mint a hitetlenség.
(C.H. Spurgeon: A Te szavadra)

 

***

„Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek." (Zsoltár 97,7)

A reformáció azonnal elhatárolódott minden katolikus tévtanítástól és radikálisan eltörölt minden bibliátlan gyakorlatot és dogmát.

 

Mindenekelőtt eltörölte a miseáldozatot, mivel katolikus felfogás szerint az áldozás Krisztus golgotai áldozatának megismétlése. Szerintük az ostya Jézus valóságos testévé, a bor Jézus valóságos vérévé változik. (transzubsztantiatio).

A reformáció eltörölte azokat a katolikus szentségeket, melyekre a Biblia alapján nincs konkrét parancs: (bérmálás, fülbegyónás, egyházi „papi" rend, a szentségi házasság, utolsó kenet).

A reformáció eltörölte a tisztítótűzről (purgatórium) szóló bibliátlan tanítást, a halottakért tartandó misét.

 

Eltörölte a tipikusan katolikus ünnepeket, köztük Szűz Máriának és az összes szenteknek ünnepeit,

a bibliátlan halottak napját, a mindenszentek ünnepét,

a negyvennapos tilalmakkal teli böjtöt, a farsangolást, a karneválozást. stb.

A reformáció eltörölte az eskütevést Szűz Máriára és a szentekre.

A reformátorok által eltörlésre került.

az ereklyék, a képek-szobrok, kegytárgyak tisztelete,

a szentek segítségül hívása,

az oltáriszentség imádás,

a szenteltvíz, a keresztvetés, a letérdelés,

a fülbegyónás, keresztcsókolgatás,

a búcsújárások, a rózsafűzér,

a Jézus testét kiábrázoló korpuszos feszület használata.

A reformáció eltörölte a kenetek és tömjénezők használatát.

Eltörölte a bűnbocsátó-cédulákat, a zarándoklatokat, körmeneteket,

a szentek ereklyéinek, legendáinak, hagyományainak babonasággal kevert vallásos tiszteletét.

De a reformáció radikálisan eltörölte a cölibátust (kötelező papi nőtlenség), a szerzetesrendeket is, és nem utolsó sorban a pápaság főségét, mivel soha nem fogadhatja el a pápát Krisztus földi helytartójaként.

A reformáció eltörölte a latin nyelvű liturgiát.

A Bibliát lefordították nemzeti nyelvekre, hogy az igehirdetés a nép számára érthető legyen.

***

A református reformátorok eltávolították a templomokból

az oltárokat, az oltárképeket, a szobrokat,

az orgonát, a harangokat

és megtiltották a liturgikus gyertyák használatát.

 

Megszüntették a „háttal-misézés" gyakorlatát,

valamint a liturgikus rendben a (responsoriumos gyakorlatot) a pap énekére a gyülekezet feleleteit.

 

***

Református templomainkat a Biblia tanításához méltó egyszerűség, áttekinthetőség és tisztaság jellemzi. Templomaink általában fehérre meszelt falúak, csak a legszükségesebbek találhatók benne: a padok, a szószék és az úrasztala.

A liturgiánkban nem a külsőség, hanem a prédikáció, Isten élő Igéjének tiszta hirdetése a meghatározó.

Reformált hitünk tanítása csak a Szentírásban foglalt kijelentéseket, mint abszolút tekintélyt fogadja el hitünk és életünk egyedüli zsinór-mértékeként, mivel az Egyház nem taníthat, és nem gyakorolhat semmi olyat, ami nincs összhangban a Szent Bibliával.

 

Hittel valljuk az Isten által adott csodálatos reformátori hitigazságokat:

SOLA FIDE (Egyedül hit által!) Egyedül a Krisztusba vetett hit által, az Ő érdeméért igazul meg és üdvözül az ember és nem a Római Egyház hierarchikus „üdvintézménye" által felkínált szentségek vételével.

SOLA GRATIA (Egyedül kegyelemből!) Egyedül kegyelemből van üdvösségünk, nem pedig emberi teljesítmény, vagy érdem által!

SOLUS CHRISTUS (Egyedül Krisztus!) Egyedül Jézus Krisztus a közbenjáró, Isten és ember között és senki más!

SOLA SCRIPTURA (Egyedül a Szentírás!) Egyedül a Szentírás az isteni kinyilatkoztatás egyetlen forrása és nem a szent hagyományok!

SOLI DEO GLORIA (Egyedül Istené a dicsőség!) A dicsőítés sem az angyalokat, sem az elhunyt szenteket, sem az egyházi méltóságokat nem illeti meg, egyedül csak Istent!

 

***

Hálásak vagyunk Istennek a számunkra igen becses, őseink véráldozatával, szenvedéseivel (gályarabok) védelmezett tiszta, református, bibliás hitért.

Reformátor őseink számára kimeríthetetlen erőforrást jelentett Isten Igéje, amelyért mindig küzdöttek.

Kitartóan harcolták a nemes harcot minden tévelygés ellen,

a személyes szentségért a bűn kísértése ellen,

az egyházi tisztaságért és nemzeti tisztességért, a romlottság és a hitetlenség ellen.

Tudták, hogy Isten különösen gondoskodik arról, hogy választottai a nagy megpróbáltatások alatt se maradjanak vigasztalás nélkül.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy őseink tisztán fölragyogtatták számunkra a bibliai igazságokat, és példamutató hitvalló életükkel elénk élték a dicsőséges Szentháromság Isten igaz tiszteletét.

„Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus." (1Korinthus 3,11)

 

Budapest, 2022.

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

Felhasznált irodalom:

Magyar Református Egyház hitvallási iratai:

Heidelbergi Káté, Második helvét Hitvallás

Kálvin János: A keresztyén vallás alapvonalai

Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon

Bottyán János: Hitünk hősei