Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Emlékezés

Éjféli séta a Zemplénben

( Sima 1998 július 7)


„ Sokat cselekedtél Te Uram Istenem a Te csodáiddal és terveiddel mi érettünk, semmi sem hasonlítható Hozzád. Hirdetném és elbeszélném, de többek semhogy elszámlálhatnám.” Zsoltár 40,6

Már éjfél körül járt, amikor a szokásunkhoz híven befejeződtek a napi programok, és lassan kezdett elcsendesedni a tábor. Azokkal akik még nem voltak nagyon fáradtak a szokásos esti sétára indultunk. A szemerkélő eső nem szegte kedvünket, sőt különös áhítatot kölcsönzött az éjszakának.
Amikor lassan elmaradtak mögöttünk a házak, a mesterséges fények már nem zavarták a szokatlan áhítatot. Körülöttünk a homályból lassan kezdtek kibomlani a hegyek koszorúi. Halkan, Istent dicsérő énekeket dúdolgatva, énekelgetve jöttünk, éppen csak annyira, nehogy zavart keltsünk az elpihent természet megszokott nyugalmában. "Róla beszél fű virág...", "Nagy Istenem, ha nézem e világot...", "Minden mi él csak Téged hirdet...","Az Úr csodásan működik..." Így jutottunk el a falu végéig, ahol megálltunk. Engedtük, hogy a kellemes eső végigcsurogjon az arcunkon, mely mintha így akart volna örömöt szerezni nekünk azzal, hogy megtisztít, megmos minket. A szívünk csordultig megtelt hálával Teremtőnk iránt.
Az áhítatos csendet ekkor egy váratlan villám törte meg, szinte kettéhasítva az éjszakát, másodpercnyi nappali illúziót kölcsönözve a pillanatnak, majd hangjával végiggördült sorra a környező hegyeken. Ezután, mintha mi sem történt volna, újra csend pihent meg a tájon, elfoglalva az őt megillető békés hangulatot. Csak a horizont világosan kivehető sziluettjei derengtek, s egy -egy felhőfoszlány mutatta meg a mögötte megbúvó csillagtestvéreit. A hegyek valószínűtlenül közel jöttek hozzánk, lebegve, áttetsző szürke fátyolként, szinte csak karnyújtásnyira, egészen annyira, hogy kezünkkel önkéntelenül kinyúlva szinte megsimogathattuk az íveket, szelíd vonulatokat. Ekkor a völgyek felől egy fürge fuvallat indult el, majd biztatóan végigsimogatta a lankás hegyoldalakat, ünnepi gondossággal átrendezve a leveleket, apró fűszálakat, virágokat. Éreztük amint egyre közeledik felénk, hogy velünk is ezt tegye hamarosan, és arcunkhoz érve megmutathassa szeretetét rajtunk. Még megijedni sem volt időnk, csak lélegzetünk akadt el egy pillanatra, amikor újra fényben álltunk. Fölöttünk a villámok gigászi erővel pásztázva varrták keresztül-kasul az éjféli eget. Mintha egy örökkévalóságra akarták volna beégetni porszemnyi életünk parány perceibe a Teremtőnk végtelen hatalmát. Nem féltünk, hanem tovább énekeltünk, mert egészen közelről éreztük, hogy védve vagyunk, Istenünk megmagyarázhatatlan gondviselő kegyelme és szeretete ölelt át minket. A hálánkat közös imában mondtuk el: "Mi Atyánk, Ki vagy a mennyekben..." de mi tudtuk és éreztük, hogy nemcsak ott, hanem most itt is idelenn, velünk itt a hegyekben, velünk az éjféli sétán. Mint megajándékozott gyermekek részesülhettünk Istenünk minden értelmet felülhaladó békességében, és e csendes órán együtt adhattunk hálát a hegyekkel, a felhőkkel, a széllel, a villámokkal, az esővel, a fákkal, a virágokkal, a fű alatt rejtőző bogárkákkal..
Mint a teremtett világ apró pici részei, elemei, de Istenünk számára kedves élő eleven tagjai, ez éjszakán együtt köszöntük meg az életet, - életünket a mi Alkotónknak, Teremtőnknek, a mindenség Urának.

Trencsényi László

református lelkipásztor

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 6, összesen: 114436

  • 2017. február 28., kedd

    Jobb, ha a sörházban gondolunk a templomra, mint ha a templomban a sörházra. Nem tudom, hogy valóban elhangzott-e a Luthernek tulajdonított mondás, de...
  • 2017. február 26., vasárnap

    450 évvel ezelőtt, 1567. február 24-én fogadta el a II. Helvét Hitvallást a debreceni zsinat. A hitvallás nagyon gyorsan elterjedt Európában, a reform...
  • 2017. február 25., szombat

    Miért teszem, amit teszek? Miért vagyok, ahol vagyok? Mit teszek ott? Mire használom az időt, a kapcsolatokat, a munka tartalmát, a forrásokat?
  • 2017. február 23., csütörtök

    A reformáció ötszázadik évfordulóján néhány korábban készült interjúnkat ajánljuk a Kedves Olvasó figyelmébe visszatekintő sorozatunk utolsó részében....
  • 2017. február 23., csütörtök

    A Dunamelléki Református Egyházkerületben a megüresedett lelkészi főjegyzői tisztségre elkezdődtek a jelölések az egyházmegyékben.
  • 2017. február 22., szerda

    Jókedvű szőlőből lehet jó bort készíteni – ez a titok, vallja Mészáros Pál borász. A szekszárdi szőlősgazda nyerte el az év borásza címet tavaly...
  • 2017. február 22., szerda

    2017. február 17-én került megrendezésre a Jándi Tanoda EFOP-3.3.1-15-2015-00138 számot viselő programjának Nyitó rendezvénye.
  • 2017. február 21., kedd

    Egzotikus és rendhagyó nyelvórák, úti beszámolók, nemzetek sportjai, játékok, szavalatok, teaház, zene, skót dudás, nemzeti ételkülönlegességek, minde...
  • 2017. február 20., hétfő

    Több mint kétszázötven napja járja az országot az a Luther-figura, ami hamar az internet népkedvence lett. Luther mindennapjaiba egy református lelkés...
  • 2017. február 20., hétfő

    Tisztán, egyszerűen, visszafogottan élt. Vezető egyházi pozíciót nem vállalt, mint mondta: Isten az igehirdetés és lelkigondozás terén áldotta meg mun...