Gondolatok
Istenről emberektől
Csiha Kálmán
Istentisztelet
Szívemben égtek régi álmok,
Május küldött, dalolva jöttem.
De mostan itt hallgatva állok;
Az őszi erdő zúg köröttem.
Csilingelő harangvirágok:
Akár az élet, elszáll a nyár,
A fák alatt most hallgatva járok,
Minden kis levél lelkembe fáj.
Sárgult ruhába, őszi lombbal
Látom halódni sorra mindet,
S hallom, szólnak a néma fák:
"Bocsásd meg a mi vétkeinket".
S kimondhatatlan fájdalommal,
Milyen mélyen és nemesen,
(Zengő, hatalmas őszi kar)
Zordonan és fenségesen
Rázúg az erdő: "Ámen, ámen..."
(Szívemben száz visszhangja támad)
S fejemről lassan leveszem
Lengő, virágos koronámat...
Csíkszereda, 1952
Ady Endre: Hiszek hitetlenül Istenben
Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.
Szinte ömölnek tört szívemből
A keserű igék,
Melyek tavaly még holtak voltak,
Cifrázott semmiség.
Most minden-minden imává vált,
Most minden egy husáng,
Mely veri szívem, testem, lelkem
S mely kegyes szomjúság.
Szépség, tisztaság és igazság,
Lekacagott szavak,
Óh, bár haltam volna meg akkor,
Ha lekacagtalak.
Szüzesség, jóság, bölcs derékség,
Óh, jaj, be kellettek.
Hiszek Krisztusban, Krisztust várok.
Beteg vagyok, beteg.
Meg-megállok, mint alvajáró
S eszmélni akarok
S szent káprázatokban előttem
Száz titok kavarog.
Minden titok e nagy világon
S az Isten is, ha van
És én vagyok a titkok titka,
Szegény hajszolt magam.
Isten, Krisztus, Erény, és sorban
Minden, mit áhítok
S miért áhítok? - ez magamnál is,
Óh, jaj, nagyobb titok.
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.