Hosszú tengeri útra készült a dán fiú. Izgatott volt. Nem csupán azért, mert hosszabb hajózásban még nem volt része. Azért is, mert jól ismerte a hajó első kormányosát. Szeretett volna sokat beszélgetni vele a nagybetűs élet kérdéseiről, mert bölcs és barátságos embernek tartotta. Az utazás első éjszakáján mellé telepedett. Csillaghullás ideje volt éppen. Lenyűgöző látvány, amint a végtelennek tűnő, nyugodt víz visszatükrözi a hulló csillag villanását.

A fiú boldogan nézte a jelenséget. A kormányos, mint akit már nem nyűgöz le annyira ez a pompa, nyugodtan beszélni kezdett:
-"Huszonkét éve járom a tengert. Az óceánokon ezerszámra láttam hulló csillagokat. Tudod, min csodálkozom?
- Min? - kérdezte a fiú.
-Azon, hogy soha olyan csillag le nem hullott még, ami a tengerésztérképünkön támpontot jelent. A csillagok, amelyek lehullanak, nem fontosak. Nincsenek a térképeken, nem lehet és nem érdemes hozzájuk igazodni. De azok a csillagok, amelyek alapján mi a nyílt vízen tájékozódunk, rendíthetetlenek. Nem mozdulnak el helyükről, és sosem hullanak le.
A fiatal diákot a szavak gondolkodóba ejtették: "A TÁMPONT-CSILLAG RENDÍTHETETLEN!- A gondolkodás meghozta gyümölcsét, hiszen ma Skovgaard-Petersen néven, mint híres dán igehirdetőt ismerhetjük az akkori fiút.
Az ő felfedezése a miénk is lehet. A tájékozódáshoz fontos csillagok sosem hullanak le.
Sztárok, hirtelen felkapott és hamar kiüresedett tehetségek viszonz igen. A könyvpiacról eltűnnek a bestsellerek, amelyekről azt gondolta a kiadó: örökzöld értékkel lepi meg az olvasókat. A mozik műsoráról olyan gyakorisággal vesznek le filmeket, hogy a változásokra már odafigyelni sem vagyunk képesek. Emberek hullanak ki az életünkből, akik példaképként álltak egy ideig. Étlapunkról eltűnnek az "ez-mindenre-jó--ételek, és kiderül róluk, hogy nem is annyira egészségesek. Az élet minden területéről hullanak a csillagok. Mi marad a végére? Sötét égbolt?
Nem, egy csillag megmarad. Az idők végezetéig ragyogni fog, annál fényesebben, minél többen hullottak ki mellőle. Isten szava, amit Bibliának nevezünk, sosem tűnt el a könyvpiacról. A keresztyén hit akkor erősödött igazán, amikor gyökerestől kívánták kiirtani. Az egyes ember élete akkor fejlődik és erősödik leginkább, amikor semmi más támpont-csillaga nem marad, amikor mindent elveszített, megcsömörlött és csalódott, csak a Biblia maradt számára.
Döbbenten olvastam, hogy egyes nyugati nagyvárosok lakói már nem lennének képesek a csillagos égboltban gyönyörködni. Annyira megszokta szemük az erős közvilágítást, az éjjelt is bevilágító reklámokat, hogy nem látják a csillagos égboltot. Ezt már akkor sem látnák, ha elvinnénk őket egy lakatlan területre, egy nagy mezőre. Felnéznének, de szemük nem lenne képes az apró fénypontok felismerésére. Nem tudják, milyen "élőben- a csillagos ég. Hálásak lehetünk, hogy nem egy mai, nyugati nagyváros felett jelent meg Megváltónk csillaga születése éjszakáján. Milyen jó, hogy Betlehem kisvárosának nem volt kápráztató közvilágítása és a környékbeli pásztorok jól ismerték a csillagos égboltot. Annyira jól, hogy felismerték azt az egyet, amely addig még nem volt ott, de azóta az emberiség támpont-csillagává vált: a Megváltó megérkezésének jelét.
Bálint Józsefné: Ajándék-kísérő