"És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened...-

5 Mózes 8,2a
Hadd legyek egy kicsit formabontó az elején: A Neoton Família egyik slágerében a sebességről így énekel: "220 felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot/220 felett átértékeled magadban a világot.- Mi, 2008. november 2-án ugyancsak a 220-as számot idézzük elménkbe, de nem a sebességre, hanem az évekre gondolunk. Napra pontosan ennyi ideje szentelték fel a csicsói református templomot, van ideje és helye tehát az emlékezésnek, ünnepnek - de ugyanakkor látnunk kell: holnap már mi is 220 felett leszünk, így hát helye van az előretekintésnek is. Ha visszatekintünk, akkor elsősorban köszönetet kell mondanunk. Köszönetet az Isten kegyelméért, hogy eleinket több mint száz év múltán is képes volt hitükben megtartani, és újjáalakíttatni velük az elárvult eklézsiát. Köszönettel tartozunk az ősök áldozataiért, ami megmutatkozott e gyülekezet fennmaradásában, és abban, hogy templomot is emeletek, legyen hol Istent vallásunk szerint dicsérni. Ugyanakkor köszönettel tartozunk mindenkiért és mindenért ebben a 220 esztendőben, mert mindig volt mit tenni, volt mire mindig figyelni, az előbbre jutás gondolata ott volt minden korábbi nemzedékben, hogy láttassák: hitünk megtartása, gerincünk egyenessége, küzdeni akarásunk jellemez bennünket - és ez visz igazán előbbre.
Ma megállunk egy pillanatra, hogy visszatekintsünk a megtett útra, s hogy megköszönjük Istennek az idő-utat, amelyen itt élő népét hordozta. S visszatekintésünkben ünnep is van, hiszen 14 és fél év után megint lelkészt iktat a közösség - azt a szolgát, aki e sorokat is írta. S aki vallja: ez csupán egy picinyke pont a gyülekezet-történetben, de pontokat is láttatni kell. S ugyanakkor, a Biblia éve alkalmából mai napon leleplezzük Károli Gáspár szobrát is a gyülekezeti terem előtt. Mi így akarjuk az ősök után láttatni ma magunkat.
S közben felsejlik a jövő, s annak tervei: 220 éves templomunkat teljesen fel kell újítanunk, elodázhatatlan az orgona felújítása is - és ha belelendülnék, még 10-15 dolgot biztosan tudnék mondani. A kérdés számunkra az: mennyit tudunk mi a holnapban felvállalni az ősök hitéből és áldozataiból. Ők a semmiből kezdtek, nekünk a sok meglévőt kell megtartani. Ahogyan nekik sem volt, úgy bizonyára nekünk sem lesz könnyű. Ám ahogyan ők bíztak Istenben, úgy mi is bízunk, s hittel valljuk: ha kérjük, megsegít, megtart bennünket, és megáldja kezeink munkáját.
Hogy 220 felett is legyen mire emlékezni.

Csicsó, 2008. november 2.
Lévai Attila, lelkipásztor