Akiket Isten nem küldött

Alapige: Ezékiel 13,1-9.

    Kedves Testvéreim! Kikről szól a mai Ige? Akiket Isten nem küldött. Akiknek Isten nem mutatott meg semmit. Akikről Isten azt mondja: bolondok. Bolond prófétákról, és az ő ítéletükről hallunk.
    Kérdezhetnénk azt, hogy 2600 esztendő múltán mi közünk van nekünk ehhez? Ahhoz, hogy ott, Izráel életében, ott, abban a bizonyos időszakban hamis próféták "szolgáltak-, és próbálták a maguk illúziós, maguk látta látomásaikat úgy "eladni-, mintha az Isten szava, Isten akarata lenne. Vajon nekünk mond ez valamit? Mintha egy régi történet lenne!
Nagyon időszerű. Éppen azért is időszerű, mert az Úr Jézus Krisztus is feleleveníti a hamis, hazug próféták ellen való beszédet. Figyelmeztet, hogy bizony fognak jönni majd ilyen hasonló módon, hasonló eszközökkel Isten szavát kifordító hazug próféták. A hegyi beszéd végén találjuk azt az Igét, amikor Jézus Krisztus így szól: " Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.-(Mt.7,15.) Mindenképpen, ha valamit az Úr Jézus Krisztus mond a hamis prófétákkal kapcsolatosan, az a mérvadó, hiszen Ő a legnagyobb igemagyarazó, Ő a Tanítómester. Az a döntő az Ige megértésében, hogy mit mond erről a Mester.
   Figyelmeztetés, figyelemfelhívás van benne! Józanságra való intés. Jól megvizsgálja tehát az ember azt, akit hallgat.
     Hogyan tudnánk azt megvizsgálni, hogy amikor mondják " ez az Úr Igéje-, vagy akár az ezékieli szóhasználattal élnek, azt ellopják, "így szól az Úr-, és ilyen szép papos frázisban, prófétai körettel körítve mondják a magukét, - az hazugság?
     "Pedig én nem szóltam-(7.v.)- mondja az Isten. Én nem beszéltem, és ők mégis beszélnek! Én nem küldtem őket, és ők mégis ott vannak! Hogyan tudnánk tehát megkülönböztetni: ki az, aki Istent szolgálja, ki az, aki Isten akaratát mondja tovább, valóban Isten üzenetét hirdeti, s ki az, aki hamis beszédet, a maga akaratát hirdetve illúziókat, mesebeszédeket mond?
     Nagyon egyszerű a megvizsgálásnak a módja. Ebben is Jézus Krisztusra figyeljünk! Ő azt mondja, világosan, értelmesen, "minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem- (Mt.7,17.). Szép beszéddel aztán lehet élni, szép maszlagos prédikációkat lehet mondani, - csakúgy bólint rá a gyülekezet sok-sok tagja -, de ha a hétköznapi életnek mellétársulása nem mutatja, hogy valóban úgy élünk, valóban Isten szava határozza meg cselekedeteinket, elveszíti hitelességét, akkor hazug beszéd az! Ez a mértékadó.
      Sőt, már Mózes könyvében is látjuk, hogy Isten szolgáit és a hamis prófétákat onnan lehet megkülönböztetni, hogy amelyik prófécia beteljesedik, ott az Isten szólt, amelyik nem teljesedik be, ott elbizakodottságból szólt a próféta, attól a beszédtől nem kell félni! (5Móz.18,21-22.) Tehát ezekre a dolgokra jó ha odafigyelünk!
      S azért is aktuális mindez amit itt hallunk a hamis prófétákkal szemben, mert egy kicsit még tovább menve, az újszövetségi levelekben is sok intelmet, sok tanítást találhatunk arról, hogy jönnek majd hamis próféták, jönnek hamis tanítók, s kikezdik a gyülekezetek életét. Ma a szekták széthúzó, rosszul tanító tanításaira mondhatnánk mindezt, amelyről például Péter apostol így írt: "Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát, akik miatt az igazság útja káromoltatni fog.- (2Péter2,1-2.)
Érdekes, hogy világosan beszél a Biblia arról, hogy a romlott, erkölcstelen, istentelen útra vezető hamis tanítóknak meg van a maga gyülekezete, és sokan fogják azt követni. Isten gyermekeit ez ne rémítse el! Isten eleve figyelmeztet bennünket, hogy ez így lesz, hogy mi maradjunk meg az Ő gyermekeiként.
Figyeljük most már, hogy miként szólt ott, akkor Ezékielnek, és az akkor és abban a helyzetben szólott előre figyelmeztető igei tanításból vonjuk le a következtetést a magunk életére is!
"És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: embernek fia prófétálj Izráel prófétái ellen, akik prófétálnak, s mondjad azoknak, akik önnön szívükből próféták: Halljátok meg az Úr beszédét!- (Ez.13,1.). Isten tehát nem hagyja szó nélkül azt, hogy hamis tanítás, hamis prófécia csendül fel Isten népe életében. Isten odaadja,- mintegy tálcán kínálva: íme itt van az Úr szava -, a hiteles isteni szót, és itt van a hamis beszéd. Prófétálj most ellenük! Nem azt mondja Isten, most húzd be nyakadat, hallgass el, hanem prófétálj ellenük, állj velük szembe! Mondjad: Isten megítéli ezt az életvitelt, s ítélete van azokon, akik betársulnak, s önnön beszédüket, saját koholmányaikat, szívük kitalálásait mondják.
S mit kell mondjon? Isten adja a szót Ezékielnek a szájába. Nem azért mert ő haragos vagy indulatos, mert elvennék úgymond Ezékielnek a kenyerét. Dehogy! Hiszen Ezékielt sem értik meg. Neki is végig kell járni a fogság útját, ugyanúgy szenved ő maga is, mint a nép többi része. De amit az Úr mond, azt kell mondania: "Jaj a bolond prófétáknak, akik az önnön lelkök után mennek, mert semmit sem láttak.(Ez.13.3.) Az eredeti szövegben, a héber nyelvben van egy szó, kedves testvéreim, amit ti is értetek: Jaj a "Nábál--prófétáknak! A bolond kifejezés héberül: nábál. Ugye, milyen ismerős ez a szó, ez a név, Nábál?! Ez egy részeges, gőgös ember volt, Kármel hegyén lakott, és hát annak a bizonyos Abigailnak - akit Abigélnek is mondunk- volt az első férje, akitől Dávid a hozzácsapódott, éhező emberei számára kenyeret, eleséget kért. Nábál megtagadta annak idején ezt. Az Úr Isten elvette, ennek a bolond, részeges, gőgös szívű, konok Nábálnak az életét. Tehát példázza ennek a kármel-hegyi Nábálnak az esete, hogy mi lesz ezekkel a prófétákkal. Akik gőgösök, akik beképzeltek, akik mennek a maguk kitalálta útján, jaj lesz nekik!
Veszedelembe esnek. Kitalálnak valamit, s azt úgy mondják, mint az Úr Igéjét, de ez nem marad ítélet nélkül. Bolond módra cselekedtek.
Egy másik képet is használ. Olyanok ők, "mint a rókák a romok közt, olyanokká lettek prófétáid, oh Izráel!- (Ez.13,3.) Nagyfokú irónia van itt az Úr szavában. Olyanokká lettek a te prófétáid, oh Izráel! Nem azt mondja, hogy az én prófétáim, mert semmi köze az Úrnak ezekhez a prófétákhoz, hanem Izráel népe úgy becsüli őket, mint a "mi prófétáink-. Ezek a "próféták- nem építik a romokat, nem hozzák helyre a kerítéseket, nem védik meg a népet a pusztulástól. Az Úr napjának a harcán nem készítik fel a népet, hogy a hit harcát megharcolják, hanem megbújnak, mint a rókák a romok között. Csak a mindennapi, könnyen megszerezhető eleségre lesnek, mint a róka is, ahogy rácsap a prédára, keresik, mi hasznuk van egy-egy helyzetből. A hamis prófétákat és a hamis tanítókat ez a gyors meggazdagodás vágya, de nem az Istennek való szolgálati vágy hajtja, fűti. Jaj ezeknek a bolond prófétáknak!
Továbbá így szól Isten Igéje arról, hogy mit nem cselekedtek ők, hogyan nem éltek ők: "Nem hágtatok fel a törésekhez, nem falaztatok falat Izráel háza körül, hogy megállhassatok a harcban az Úrnak napján. Hívságot láttak és hazug jövendölgetést, kik ezt mondják: Monda az Úr! Holott az Úr nem bocsátotta őket, és még várják, hogy betelik beszédük.-(Ez.13,5-6.)
Meg van bennük a váradalom, hogy Isten beteljesíti azt amit,- megint irónikus az Úr! -jövendölgetnek. Így gondolkodnak ők: Istennek az a dolga, hogy jót adjon, áldjon, de hogy bennünket megfenyítsen, arról már nem akarunk tudni! Tévhitben élnek ezek az emberek. Éppen ezért veszedelmes az ő "szolgálatuk-, mert tévútra viszik Izráel népét is.
Azzal, hogy az Úr "Izráel prófétái-, "a te prófétáid- névvel illeti őket, egy tragikus dologra figyelmeztet, -megint csak meg van az időszerűsége ennek az Ígének-, így fogalmazta ezt meg egy nagy igehirdető egykoron: "tragikus dolog, hogy az emberek mindig készek arra a tanítóra hallgatni, aki azt mondja, amit hallani szeretnének-. Ezek a hamis próféták azt mondják, ami az emberek számára kedves. Képzeljük el, hogy ott vannak már Babilóniában, ott vannak már 3-4 év óta, Isten már évekkel ezelőtt megjövendölte, hogy évtizedekig ott fognak maradni, s majd hazahozza őket a messzi földről, összegyűjti népét északról és délről, keletről és nyugatról, majd amikor Isten elhozza ennek az idejét, ők pedig azt hirdetik, hogy rövid ideig való a fogság ideje, máris-máris hazamegyünk. Azt hirdetik, ami a nép számára kedves. Ám Isten ezt nem akarja. Az Úr akarata az, hogy a fogság ideje kitartson, s ez alatt az idő alatt a fogságban élők nagy része megtérjen.
Isten akarata csak látszólagosan "rossz- népe számára, mert fogságot ad, mert ott adja a nehézségeket, de ez alatt a nehézségek között megtanulnak Istenhez fordulni. Javukra fog válni a fogság. Javukra lesz a nehézség. Ezsdrás és Nehémiás könyvéből már láttuk a múlt alkalmakkor, milyen áldozatot hoznak majd a hazatérő "kevesek-, hogyan építik fel a templomot, akik majd hazajönnek. Viaskodással, közdelemmel építik meg majd körbe a várfalakat, Jeruzsálem falait. Egyik kezükben kard, másik kezükben vakolókanál. Harcolnak majd azért is, hogy Isten szavának engedelmeskedjenek a családokban, de most a fogság idejét nem lehet megrövidíteni.
A hamis próféták elnyerik méltó büntetésüket. Illúziókba és tévhitekben ringatják magukat, és illúziókba és tévhitekbe vezetik azt a nemzedéket. Áltatják magukat, és amit jósolgatnak, még azt is várják, hogy bekövetkezzék,- de nem fog bekövetkezni! Isten nem hitelesíti az ő állítólagos látomásaikat és jóslataikat. Világos az Úr Ígéje: "Én ellenetek leszek- (Ez.13,8.b.)
Hármas ítélet gyakorol Isten ezekkel az álprófétákkal szemben:1/.-Nem maradnak népem körében- (Új ford.), azaz kivetik őket a tanácsból, nem fog a nép többet rájuk figyelni, mert az Úr Isten megítéli az ő hamiskodásukat, 2/. Nem írják be őket Izráel házának a könyvébe. Mintha kihúznák neveiket egy városnak vagy községnek a nyilvántartásából, mintha életfogytiglani börtönbe vettetnének. Már nem méltók, hogy Isten népéhez tartozzanak, mert az Urat káromolták. 3/. Ők nem jutnak el Izráel földjére, és megtudjátok, hogy én az Úr, Úr vagyok. Fölsejlik a boldog jövendő: lesz hazatérés! Ám ők már haza nem jönnek, nem jutnak vissza az atyák földjére. A hamis próféták nem üdvözülnek. A hamis próféták nem nyerik el az ígéreteket.
Nagy a figyelmeztetése ez az Igének, mint ahogyan a Zsidókhoz írt levélben is olvashatjuk: "el nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget-(Zsid.10,25.)
Ott ahol megismertük az Urat, ott fényledjen a mi világosságunk! "Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék, és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak.- (Mt.5,15.)
Látjuk, milyen nagy a büntetése annak, ha valaki elfordul az Úrtól, hacsak saját elképzelései után halad. Ez a mai világ tele van olyan életű emberekkel, akik Isten nélkül képzelik el az életüket. Hamis tanítások sokasága vesz kerül, de nagy lesz azoknak a veszedelme, akik rosszra tanítják Istennek a gyermekeit, azt a népet amely közöttünk él.
Ha a Mester tanítványai lettünk, akkor az Ő szavára figyeljünk! Isten őrizzen meg attól minket, hogy előbb valóak legyenek a mi gondolataink az Ő gondolatainál!
Ekkor, még ha báránybőrbe öltözött farkasokként is jelennek meg a hamis tanítók, nem kell félnünk, mert a juhoknak nagy Pásztora gondot visel rólunk, sőt még a századik juh után is utána megy és hazahozza. Nem kell attól félnünk, hogy szétszaggatják gyülekezeteinket és széttépik életünket, mert a Jó Pásztor őrzi az Ő nyáját.
Isten így őrizte meg ezen a helyen is az Ő népét, az Ő gyülekezetét. Ha Őreá figyelünk, hitünknek elkezdőjére és bevégezőjére, és nem a hamis tanítókra, akkor Ő bevisz abba a csodálatos országba, amelynek kibeszélhetetlen szépségéről így vallunk: "amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.-(1Kor.2,9.)
Ebben erősödjék meg a mi hitünk, és így bátorítsuk egymást is az Ő követésében, az Ő szolgálatában ezen az új héten! Ámen.