Kálvin élete - motivációs kérdésekkel

WIKIPÉDIA: „Kálvin János azok közé tartozik, akik oly mértékben hatottak Magyarországra vagy a magyar kultúrára, hogy mintegy tiszteletbeli magyarsággal ruháztattak fel, és ezért első renden magyarosan írjuk a nevüket."

Ki volt Kálvin János?

Egy Észak-Franciaországi városban, Noyonban született 1509. július 10-én. Eredeti neve: Jean Cauvin, melyet korának tudományos nyelvhasználata miatt maga is latinul használt: Johannes Calvinus. Egy népes család második gyermekeként született, éles eszű, de igen törékeny fiú volt. Hozzájárulhatott ehhez édesanyja korai halála is. Jeanne LeFranc - nemes származású, szép, művelt hölgy - összesen hét gyermeknek adott életet. Kálvin János legfeljebb 6-7 éves lehetett, amikor elveszítette. Édesapja, Gérard Cauvin, szigorú jellemű, művelt emberként tudta, hogy a kicsi gyermekek nevelésében segítségre van szüksége, ezért újra nősült, s újabb két gyermek született a második házasságból.

Az apa hűséggel taníttatta fiait, s egyházi jegyzőként ösztöndíjat is szerzett nekik. Olyan helyeken tanult Kálvin János, ahol a tudást egy-egy kiemelkedő tanár biztosította. Akkoriban ez gyakran nem nagy iskolai tömbökben történt, hanem kisebb, családiasabb közösségekben, s lehetett akár csak néhány hónapra is egy ilyen kollégium diákjaként tanulni (Kámzsások kollégiuma). Édesanyjának nemesi származása több olyan családdal való barátságot is jelentett, akik a kisfiú életére, műveltségére, viselkedésére - és későbbi kapcsolataira - is hatással voltak. A Montmor fivérek barátsága, támogatása végigkísérte ifjúságát. Amikor 14 évesen a fővárosba, Párizsba ment tanulni, ott is a legelőkelőbbek által látogatott iskolákba mehetett (de la Marche, majd Montaigu kollégium). Minden helyen kiválóan végezte tanulmányait, melyben nagy segítségére volt emlékezőtehetsége, szinte lefényképezte a szeme, amit olvasott. Az akkori lehetőségek sok utazást is biztosítottak számára, alig nyomon követhető mikor melyik városban, milyen tanulmányokat folytatott. Legkedvesebb tanárát, Mathurin Cordier-t, - aki a kisdiákban felismerte a tehetséget -, később is nagy szeretettel emlegeti, mint aki a latin nyelv irodalmi igényű művelésébe bevezette. „Isten gondviselésének köszönhetem, hogy Te voltál tanítóm, s minden későbbi haladásomat is úgy tekintem, hogy neked köszönhetem". Később maga Kálvin János hívta meg régi tanítóját - aki felnőtten már barátjává vált -, az általa alapított Genfi Akadémia tanárának.

Ismerjük a korabeli tanítási rendet is a szigorú Montaigu kollégiumban: „Az ifjak 4 órakor keltek, hatig tanultak, majd a mise után az egy darab kenyérből álló reggeli következett. Nyolctól tízig tartott a délelőtti előadás, tíz órától tizenegyig a kitűzött témákról vitatkoztak. Az ebéd 11 órakor vette kezdetét, amely alatt bibliai idézeteket és szentek életét olvasták fel nekik. De az ebéd idején olvasták fel azon ifjak nevét is, akik kitüntették magukat valamiben, vagy épp fenyítést érdemeltek. Délután kettőig átnézhették feladataikat, majd 5 óráig újabb tanítási szakasz következett. Hat órakor vacsoráztak. A növendékek nyáron kilenc, télen nyolc órakor feküdtek le."

Motivációs kérdések lehetnek:

Értékek az emberi kapcsolatokban, veszteségek, családi háttér és jóakarók, barátok, tanárok - kikre emlékszünk, s miért? Kik voltak hatással ránk, s mit tanultunk tőlük?

Milyen életesemény milyen tulajdonságot formálhat?

Tanulásának célja évtizedekig nem volt egyértelmű. Szülei először papnak szánták, majd jogásznak - s ebben sokat számított a későbbi érvényesülés reménye. Párizs után Orleans-ban és Bourges-ban is tanult éveket, de barátai között több olyan híres ember is volt, aki a fiatal tudósnak örömmel rendelkezésre bocsátotta könyvtárát. Bölcsészetet, jogászkodást is tanult, de már 19 évesen prédikált is azon a helyen, ahonnan támogatását - egyházi ösztöndíját - kapta. (Máig emlegetnek Orleansban egy „Kálvin követ" a Gordiana téren, ahol prédikált.) Később egy másik tanáráról is megemlékezik: Melchior Wolmar-ról, aki a görög nyelvre oktatta: olvastatta vele a nagy görög filozófusokat, de kezébe adta - s ez még nagyobb hatással volt rá -, az Újszövetség eredeti szövegét is, hogy tanulmányozza. Egyik rokona, Olivetan Robert fordította le a Szentírást francia nyelvre. (Ezt a fordítást később Kálvin maga látta el jegyzetekkel, térképekkel, s ez lett az ún. Genfi Biblia, ami a protestáns Biblia-kiadások alapmintája.) Ezek a hatások is erősítették a katolikusnak nevelt Kálvin Jánost a reformáció útján.

„Gyermekkoromtól kezdve, apám a teológiára szánt, de később úgy ítélte meg, hogy a jogtudomány gazdagabbá teszi azokat, akik gyakorolják. Ez volt az oka, hogy elszólított a filozófiai tanulmányoktól és jogot kezdtem tanulni. Ez nemigen volt ínyemre. Isten azonban - titkos gondviselése által -, később más irányba fordította a gyeplőt. Kezdetben igencsak ragaszkodtam a pápista babonákhoz, de egy hirtelen megtérés által Isten leigázta és engedelmességre kényszerítette szívemet. Bár lelkem nagyon kemény volt, és az igazi kegyességből alig kóstoltam valamit, máris lángoló buzgóság gyulladt fel bennem aziránt, hogy tovább haladhassak abban."

Kálvin János 8 éves volt, mikor Luther Márton kitűzte 95 tételét Wittenbergben, így ő a reformáció második nemzedékéhez tartozott. Személyesen sohasem találkoztak, csak egymás gondolatait, művét olvasták, s barátaik által ismerték a másik munkásságát. Nagyrabecsüléssel emlékeznek meg erről mindketten.

Kálvin huszonévesen már jogi doktor, de Párizsban a Fortet kollégiumban a latin és görög nyelvek mellett a hébernek - mint bibliai nyelvnek - is sok időt szentel. Mindezen tanulmányok hatására lett ő a sokak által ismert vitatkozó, akinek heves a természete, de aszketikus életmódja miatt igen olvasott, s széles tájékozottsággal érvel. Korának nagy jelentőségű vívmánya volt a nyomda, így vitaírásai meg is jelenhettek. Az anyagi biztonságát jelentő ösztöndíjakból még saját könyvkiadásra is tudott vállalkozni.

Motivációs kérdések lehetnek:

Engedelmességből tanulunk, vagy magunknak? Mi/ki lesz belőlünk? Ki irányítja ezt?

Mit kezdünk a saját természetes adottságainkkal? Éljünk hajlamaink szerint, vagy fogjuk igába erőnket, tehetségünket? Mi számít többet a tehetség, vagy a szorgalom?

Édesapja halála után szakított egyházával, s véglegesen a Biblia által megújult hit követőjének, hirdetőjének, sőt védelmezőjének tartotta magát, s erre szánta erejét, idejét, egész életét. Így vállalta azt is, hogy barátjának a Sorbonne rektorának székfoglaló beszédét megírja.

„Miért rejtegetitek az igazságot? Mondjuk ki bátran, kinek akarunk tetszeni, Istennek vagy az embereknek? A világ üldözi és gonosztevőknek nevezi azokat, akik megpróbálják elhinteni a tiszta evangéliumot. De boldogok azok, akik derűs lélekkel viselik el az üldöztetést és a vele járó gyötrelmeket. Rajta keresztyének, törekedjünk minden erővel erre a boldogságra!"

Feljelentésük nem késik, menekülniük kell. Kálvint majdnem elfogják a lakásán, csak barátainak szemfülessége segít: mint annak idején Pál apostolt, őt is egy kosárban engedik le az emeleti ablakból, hogy megmenekülhessen. Vincellérnek öltözve tudja elhagyni a várost. Bujdosásba kell mennie, álnéven él és ír tovább. Ebben az időszakban megfordul Nérac-ban, Navarrai Margit hercegnő birtokán, Ferrarában, Renáta hercegnő védelme alatt, de barátja, du Tillet kanonoknál is egy évig él Angouleme-ban. Hiszi, hogy eljön még az ő ideje, s fájdalommal látja hittársai üldöztetését.

Megérlelődik benne, hogy egy olyan APOLÓGIÁT ír, olyan hitvédelmi iratot, melyben világosan levezeti a hit igazságait a Biblia alapján, s úgy véli, ezzel meggyőzheti talán még katolikus egyházának vezetőit is. Így kerül sor - a bujdosás magányában -, az INSTITUTIO RELIGIONIS CHRISTIANE, a Keresztyén Vallás Rendszere c. műve első kiadására 1536-ban, Bázelben. Magának I. Ferenc francia királynak ajánlja:

„Ferencnek, a hatalmas és dicsőséges uralkodónak, a franciák legkeresztyénibb királyának, mint fejedelmének Kálvin János békét és üdvösséget kíván."

Az írást többször átdolgozta, kibővítette, de hamar ismertté tette nevét a hitvallók között. Latinul írta, de maga fordította le később francia nyelvre is. A mű nyelvi igényessége máig meghatározó a francia nyelv megőrzésében.

Motivációs kérdések lehetnek:

Hogyan védhetjük meg, ha valamit igaznak tartunk, akár a többséggel szemben is?

Van-e olyan igazság, amiért akár a többiek lenézését, a közösségből való kirekesztést is érdemes elviselni?

Az Institutio kiindulópontja, első és legfontosabb tétele a reformáció megérlelt kincse: „Csaknem az egész tanítás foglalata ebben a két dologban áll: Isten és önmagunk ismeretében."

Ez a hitépítő írás a kegyességre tanít, az isteni kegyelem megismerésének tiszteletét ébreszti fel bennünk. A kezdeti 516 oldalas írás 6 fejezetből állt, de az 1559-es már 80 fejezetre bővült, melynek központi üzenete a Krisztussal való életközösség valósága. Nem az Isten létezésében való hitről beszél csupán, hanem az Istenbe vetett hitről, mellyel elfogadjuk őt gondviselőként, Krisztust pedig üdvözítőnkként. Tanít ebben a látható és láthatatlan egyházról, a kegyelmi kiválasztásról, a sákramentumokról, az imádságról. Isten igéje a hit tárgya, célja, s egyben alapja is. Kálvin a Biblia teológusa.

„És ezért ez az igaz hit nem más, mint a szív szilárd meggyőződése, mely által arra a bizonyosságra juthatunk, hogy az Isten igazsága olyan megbízható, hogy képtelen nem teljesíteni, amit szent igéjében megígért."

A lelkészek számára megfogalmazza: „senki nem lesz jó szolgálja Isten igéjének, hacsak nem válik tanítvánnyá...a lelkipásztor istenes élete többet ér, mint tudománya...aki igét akar hirdetni, annak magán kell kezdenie." De az igehallgató gyülekezetet is kéri: „Ha eljövünk, hogy hallgassuk az igehirdetést, vagy felfogjuk a Biblia üzenetét, nem lehet bennünk nevetséges kevélység, hogy azt gondoljuk könnyen értünk mindent, amit hallunk vagy olvasunk, hanem tisztelettel kell jönnünk, egészen Istenre kell várnunk, mint akik tudjuk, hogy a Szentléleknek kell tanítania bennünket, és hogy nélküle semmit sem értünk meg..."

A Kálvin nevéről elnevezett „kálvinizmus" jelentősége, hogy mindig tudja miben és miért hisz. Legjelentősebb gondolata, hogy Isten képes ma is aktuális nyelven szólni az emberekhez. De a keresztyénség üzenete mégsem a szavakban van, hanem abban az életmegújító találkozásban, amelyet a feltámadott Krisztus kezdeményez. Ebben a találkozásban a Szentírás csak az egyik eszköz.

Motivációs kérdések lehetnek:

Mi segítene, hogy szívesebben olvasd a Bibliát?

Hogyan változtatnál a gyülekezetedben az istentisztelet rendjén - mitől lenne érthetőbb, lelkesítőbb? Van-e feladata a gyülekezetnek az istentiszteleten?

Az Institutio kiadása után is sokat utazik, jórészt kényszerből, vagy egy nyilvános vitára, ahol kifejtheti hitvallásos nézeteit. Nagyon kalandos úton jut el Genfbe is - nem oda készül menni -, ahol épp csak egy éjszakát akar eltölteni egy fogadóban. De Genf lelkipásztora, Farel Vilmos meghallja, hogy ott van, s felkeresi szállásán, hogy beszéljen vele: Maradjon Genfben és tanítson. Farel olvasta az Institutiot, s szeretné, ha ezt szélesebb körben is megismernék - egészen a gyakorlatból, egy gyülekezet életéből. Kálvin még nem érzi magát elég érettnek erre, szeretne még tisztázni sok kérdést, erre hivatkozva visszautasítja Farel kérését. De ő nem hagyja magát, egészen különös módon kényszeríti Kálvint, hogy maradjon ott és segítsen a város megreformálásában.

Motivációs kérdések lehetnek:

Mit gondoltok mivel vette rá Farel Kálvint, hogy maradjon Genfben?

Isten átkával fenyegette meg Kálvint, hogy semmit nem érnek a tanulmányai, ha nem marad ott, s nem segít most. Kálvin végül engedett neki. Jogász és teológus volt, igazi rendszerező/rendszerető ember, aki egyben a kihívásokat is szerette. Jobban szerette ugyan a szabad gondolkodásban, írásban, vagy hitvitákban - de most a gyakorlatban, egy konkrét gyülekezetben is meg kellett tennie. Fiatal volt, nem is tudta hogyan kell ezt véghezvinni. Kezdetben csak „hitoktatóként" bízták meg feladattal, s fizetésének kiutalásához is csak ennyit fűztek: „a franciának". Tekintélye akkor növekedett, amikor a szomszédos - szintén francia anyanyelvű városban - Lausanne-ban hitvitát hirdettek a katolikus és reformációs eszmék elfogadása ügyében, s Kálvin is felszólalt. Oly erővel és oly pontossággal idézte mind a Biblia szavait, mind az egyházatyákat, sőt a nagy katolikus gondolkodókat is, hogy ellenfele megszégyenülve elhallgatott, s a város megszavazta a reformáció követését!

Érdemes tudni, hogy Genfben igazi demokrácia uralkodott. Miközben a városban 7 templom élt és virágzott, az egész város felelősen beleszólhatott minden kérdésbe, semmit nem lehetett hatalmi szóval elintézni. Az addigra körülbelül 20 000 lakosú városban évente választottak 4 polgármestert. Ők vezették a Kistanácsot (24 fő), akik hetente legalább háromszor üléseztek, hogy aktuálisan tudjanak dönteni minden kérdésben. De volt egy Hatvanak Tanácsa, s egy Nagytanács is (200 fő), akik havonta ellenőrizték a Kistanács munkáját, és ők választották annak tagjait. Genfben évente volt két nagy ún. általános közgyűlés, ahová a város minden teljes jogú polgára hivatalos volt, s szavazatával dönthetett minden vallási, gazdasági, és politikai ügyben. Így történt a város reformációhoz való csatlakozása is: Genfben 1535 május 19-én döntött úgy a Kistanács, hogy összehívja „az általános Nagytanácsot, megtudni, hogy az emberek akarnának-e a reformáció új hite szerint élni.", s május 25-én Genf polgárainak nyilvános ülése arra szavazott „ettől kezdve az evangélium törvénye és az Isten igéje szerint fognak élni, véget vetve minden pápista visszaélésnek.", s ezzel eltörölték a misét. Ebben az esztendőben a város önálló pénzt is veretett: POST TENEBRAS LUX felirattal (=sötétség után világosság)- ezzel ünnepelve a katolikus hercegség kötelékéből való szabadulást. (A Genfi köztársaság egészen 1815-ig fenn tudta tartani önállóságát!)

Motivációs kérdések lehetnek:

Ti mit tettetek volna a helyében? Hogyan kezdtetek volna hozzá, hogy másokat valami jó cél felé vezessetek? Különösen így, hogy semmi sem tekintély alapján, hanem minden csak közösségi döntésben valósulhat meg?

Kálvin igét hirdetett, tanított, látogatott, s megírták együtt a gyülekezet rendszabályát is. Az istentiszteleti rend megújítására is javaslatot tett, a keresztség a házasság és az úrvacsoraosztás rendjén is változtatott: Kik úrvacsorázhatnak, s mikor? (Genfben csak évente négyszer.) Ez akkor rendkívül fontos irat volt, mert az emberek nem értették a Bibliát, nem volt ott mindenkinek a polcán. Az istentiszteletet már nem latinul tartották, hanem nemzeti nyelven, megszüntették a búcsújáró körmeneteket, kikerültek a képek, szobrok a templomból - még az orgona is! A fehér falú templom, - amelyben nem lehetséges Isten kiábrázolása semmilyen formában -, máig jellegzetessége a református templomoknak. Kálvin azt állította, hogy „amúgy is túl könnyű összetéveszteni a teremtőt a teremtettel", s ezzel utat engednének a bálványimádásnak. Hiszen Isten „lényege szerint kiábrázolhatatlan". Nagyon fontos volt Kálvin Jánosnak az is, hogy ne legyenek kivételek. A tan tisztasága szorosan kapcsolódjon az élet tisztaságával! Ezért a gyülekezeti rendszabályokra mindenkinek fel kellett esküdnie! A gazdagoknak és a szegényeknek is be kellett tartani a puritán szabályokat. Pl.: nem szabad káromkodni, tilos a pletykálkodás, a túldíszített, feltűnő ruha, arany ékszerek viselése, a sok evés/ivás és tánc, kártyázás - éjszakába menően, stb. A város reformációhoz való csatlakozásának életre váltása nagyon hosszú folyamat volt, s erősen úgy tűnt, hogy legtöbben nem szívből csatlakoztak a reformációhoz, hanem csak a bíboros hatalmából kívánt szabadulni a város. Kálvin viszont nagyon komolyan gondolta. Két éven át ment a meggyőzés minden formában. Egy Húsvét alkalmával nem akart úrvacsorát osztani annak, aki előtte éjjel dorbézolt, - s persze nem tartotta rossznak, amit tett - pedig előtte ő is megfogadta, hogy Isten igéje szerint él.

Motivációs kérdések lehetnek:

Mit kezdenek az emberek egy ilyen határozott vezetővel? Mire valók az ilyen szigorú szabályok? Parancsra, tiltásra megváltoztatható el ember? És egy város? Soroljatok példákat!

Kálvint 2 év után elűzték a városból - túl nehéznek találták a fegyelmet -, sőt mindhárom lelkésznek mennie kellett! De Kálvin ettől egyszerre megnyugodott: végre tanulhat, írhat, taníthat, s olyanok közt lehet, akik szeretik, becsülik. Bucer Márton, kedves barátja Strasbourgba hívta, ahol egy hugenotta - francia protestáns menekültek - gyülekezetének lelkésze lett. Strasbourgban hozzáláttak a zsoltárok megzenésítéséhez és egy teljesen új istentiszteleti liturgia megformálásához. Sok emberrel kapcsolatba került levelezés útján, bibliamagyarázatait kiadták könyvformában is - mert gyorsírással jegyzetelték igehirdetéseit. Genf városában azonban óriási lett a zűrzavar. Akik a prédikátorokat elűzték nagy szakadást okoztak, s a városi tanács nem tudta megoldani a helyzetet. Egy alkalommal Sadoletó bíboros újra írt a városnak, hogy a római katolikus egyház védelmébe veszi őket, ha behódolnak. Azonnal továbbküldték Kálvinnak a levelet, aki megválaszolt a bíborosnak, megvédte a számára sok fájdalmat okozó várost - messziről is!

Kálvinnak akkor még nem volt felesége - már 30 is elmúlt, ami abban a korban kivételnek számított -, így barátai „feleségkereső bizottságot" alakítottak, hogy egy hozzá illő asszonyt találhassanak. Kálvinnak erre nem volt ideje. Több értékes hölgy is lett volna, de ki ezért, ki azért nem volt megfelelő: egyik túl gazdag volt, a másik pedig nem tudott franciául. Kálvin így ír a hozzá illő segítőtársról: „Én nem tartozom azon balga szeretők közé, akik, ha egy asszony alakja megbabonázta őket, még hibáikat sem látják egészen. Engem csakis annak szépsége vonz, ha valaki szerény és készséges, alázatos, takarékos és türelmes, és az, aki - ha remélhetem -, az egészségem felől is gondoskodik majd."

Amit barátai nem tudtak kitalálni, maga Isten végezte el: egy anabaptista lelkipásztor érkezett családjával a strasbourgi gyülekezetbe, akik hallgatták Kálvin igehirdetését és csatlakoztak hozzájuk. A férj azonban nemsokára a pestis áldozata lett. (Ez a betegség abban a században igen sok áldozatot szedett egész Európában!) A holland származású özvegyasszony, Idelette de Boer szerénysége és a két gyermekét nevelő asszony alázata megragadta Kálvint. Ebben az özvegyasszonyban találta meg hű társát, aki mindenben segítségére volt. Leveleiben csak a legmélyebb tisztelettel emlegeti, mint aki felvállalta őt, s együtt hordozta vele a gyülekezetvezetés minden terhét.

Motivációs kérdések lehetnek:

Szerintetek van ideális társ? Van igazi is? Mitől az?

Vannak olyan tulajdonságok, amelyeket ti fontosnak tartotok, hogy jövendő társatokban meglegyen?

Három év telt el Strasbourgban, Kálvin élete rendeződött, boldog családban élt, kiterjedt kapcsolati háló vette körül, gyülekezete megbecsülte. A genfiek azonban érezték, hogy nem felejtette el őket. Többször megpróbálták visszahívni Kálvint lelkipásztornak, de mindig nemet mondott. Végül egy küldöttséget menesztettek érte, s kérték, hogy jöjjön vissza!

Motivációs kérdések lehetnek:

Ti mit tettetek volna a helyében? Valami feltételt szabtatok volna?

Volt már olyan helyzet az életetekben, amelyben megéreztétek, hogy így kell - s mégis nehéz volt megtenni? Miért tesz ilyet az ember?

Kálvin János úgy érezte, hogy rá kell bíznia magát Isten vezetésére. Sokat imádkozott és megértette, hogy vissza kell mennie Genfbe. Úgy érezte, hogy amit elkezdett, be kell fejeznie. Fel kell vállalni a terhet is - ha igaznak tartja, amit eddig leírt. Kimondta későbbi jelmondatát: „Szívemet égő áldozatul Istennek szentelem." Amikor visszament, ott folytatta a Biblia végigmagyarázását, ahol elűzetésekor abbahagyta. Haláláig Genfben tanított, dolgozott, a város javát szolgálta. Hatalmas munkát végzett. Genf és Kálvin a történelem porondján összetartoznak.

Kálvin csak 1559-ben, 50 éves születésnapjára kapja meg a teljes jogú polgárjogot Genfben (!). Ez sok olyan vádtól mentesíti őt, amit az évszázadok folyamán neki tulajdonítottak, pl. Szervét Mihály megégetését. 1553-ban (amikor ez történt) a városi tanács ezt a döntést hozta: „Őméltóságaik (ezek ők maguk), meghallgatván Bázel, Bern, Zürich és Schaffhausen egyházainak véleményét, úgy határoztak, hogy Szervét Mihály vezettessék a Champeybe, s ott elevenen égettessék meg." Akkor még Kálvin döntése nem bírt szavazattal a város vezetőségében, akkor még csak „habitant" joggal bírt, azaz csak letelepedési engedélye volt.

1541-1564 között Kálvin végigprédikálta szinte a teljes Bibliát. Megszervezte a hitoktatást városszerte, s a diakóniai szolgálatot: szegénygondozást, beteglátogatást. Sokaknak biztosított munkalehetőséget, mert kötelezővé tette a munkát: megerősítette az óragyártást, az aranyművességet, a posztó- és bársonyszövő céheket, szegénygondozó házat alapított azoknak, akik már nem tudtak dolgozni. Igen sokan érkeztek hozzá a világ minden tájáról, hogy megtanulják tőle a gyakorlatban is megvalósított protestáns, biblikus gyülekezeti rendet, mely az egész várost áthatotta. 1559-ben megalapította a Genfi Akadémiát, ahová - pl. Magyarországról is: Belényesi Gergely -, ezrek jöttek tanulni, s vitték tovább a genfi reformátor puritán elveit. John Knox (Knox János) skót reformátorként érkezett vissza hazájába, s így jellemezte genfi tapasztalatát: „Krisztus legtökéletesebb iskolája...a földkerekségen az apostolok kora óta. Beismerem, más helyeken is tisztán hirdetik Krisztust, de még sehol máshol nem láttam, hogy az erkölcsöket és a hitet is annyira tisztán megreformálták volna, mint itt."

Munkálkodott a szakadás megelőzésén, hitt az egyház egységes, egyetemes voltában. Több alkalommal ajánlotta írásait katolikus egyházfőnek, több alkalommal utazott német-földre, hogy a lutheri irány követőivel való egységen munkálkodjon. Nem járt sikerrel. Kálvin megpróbálta szétválasztani az állam és az egyház ügyeit. Egyháztanácsot hozott létre, s csak kifejezetten a hitbeli, erkölcsi kérdésekkel kívánt foglalkozni. Négy szolgálati feladatot nevezett meg a gyülekezet épülésére: 1. PÁSZTOROK a gyülekezet lelki vezetői, hetente ültek össze, folyamatosan ellenőrizve erkölcsi tisztaságukat és tanulásra való alkalmasságukat. 2. TANÍTÓK, vagy inkább DOKTOROK, nem csupán a hitoktatás, hanem a teológia tudományának művelése is a feladatuk volt. 3. PRESBITEREK, nem a gyülekezet, hanem a polgári hatóság választotta őket „Kötelességük mindenki életmódját figyelemmel kísérni, barátságosan meginteni azokat, akik rendetlenül élnek. Ha szükségesnek látszik, együttesen intézkednek  a javítás érdekében...de mindez annyi mérséklettel menjen végbe, hogy ne legyen sértő, legyen ez a bűnösöknek gyógyszere." 4. DIAKÓNUSOK - feladatuk a szegénygondozás, a betegek ápolása a gyülekezet által alapított kórházban.

Kálvin gyermekek tanítására rövid katekizmust (kérdés-felelet forma) is írt, s Genfben az úrvacsoravétel feltételéül szabták meg a nyilvános vallástételt: 10-15 éves kor között. Ennek mintájára lett a református egyházban a KONFIRMÁCIÓ gyakorlata ebben az életkorban.

Motivációs kérdések:

Miért jó a kérdés-felelet forma? Vagy inkább az önálló vallástétel - saját szavakkal - lenne az igazi? Tartsatok egy igazi disputát erről!

Kálvin Jánost saját kora is nagyon ellentmondásosan értékelte. Követői, barátai nagyra értékelték, ellenfelei minden rosszat írtak, mondtak róla.

A későbbi századokban további hatásokat is tulajdonítottak neki: a nyugati kultúra formálódásának jellegzetes vonásait (Alister McGrath), vagy pl. a nyugati kapitalizmus kialakulását (Max Weber). A kálvini hagyomány világi életbe való beágyazottsága nagyon komoly politikai, gazdasági és társadalmi értékrend-változásokat is hozott maga után: pl. munka-etika. De a tudomány is sokat köszönhet neki, mert kifejezetten támogatta a természet tudományos vizsgálatát: „Isten azon túl, hogy elménkbe elvetette a vallás magvait, a menny és a föld oly szép és nagyszerű alkotásában jelentette ki magát, s jelenti ki nap, mint nap, hogy nem nyithatjuk ki a szemünket, hogy észre ne vegyük: a világ a láthatatlannak képe. Szép szerkezete pedig tükör, amelyben megláthatjuk a máskülönben láthatatlan Istent. Az ég és föld is számtalan bizonyítékkal bizonyítja nagyszerű bölcsességét, és itt nem csupán a mélyebb ismereteket feltételező, a csillagászat, az orvostudomány és a többi természettudomány útján megismerhető bizonyítékokra gondolunk, hanem mindazokra, melyeket az írástudatlan parasztnak is föl kell ismernie, ha csak a szemét kinyitja."

Vannak, akik minden művészet tiltását is nevéhez kötik, pedig ő csak Isten kiábrázolását tartotta lehetetlennek. A protestáns művészet így inkább a teremtett világ festését részesítette előnyben, ezért pl. a baranyai kazettás templomokban az állatok, növények, szimbólumok sokasága beszél Isten gondviselő kegyelméről.

Magyar vonatkozásban sem volt mindig egyértelmű a tekintélye: A Heidelbergi Kátét és Bullinger Henrik II. Helvét Hitvallását vették református hitünk alapjául az Institutio és az ő Genfi Kátéja helyett. Igen megosztotta a közvéleményt Sütő András (aki maga is unitárius volt) drámája, a Csillag a máglyán (ez Szervet Mihályról szól).

De egy ország sincs a világon, ahol annyi utca, tér, intézmény lenne elnevezve Kálvin Jánosról, mint épp Magyarországon. 2009-ben, Kálvin születésének 500 évfordulója alkalmából diákok kérdezgették az utca átlagemberét több nagyvárosban, s legtöbben magyar embernek vélték...

Motivációs kérdések lehetnek:

Keressetek párhuzamokat, miben hasonlítotok, és miben különböztök Kálvintól!

Állítsatok össze tulajdonságlistát a reformátorról, s vitassátok meg mi az, ami veleszületett, s mi az, amit az élete alakított ki benne?

Kálvin milyen megoldást/okat talált élete nehéz helyzeteiben, honnan nyert erőt, hogyan viselkedett?

Foglaljátok össze néhány mondattal mit tanultatok Kálvintól, életének tanulmányozása során!

KÁLVIN ÉLETÚT konkrét évszámokkal

1509                Noyon - második (élő) gyermekként született a Cauvin családban

1516-1523      Édesanyja halála, Noyon - „Kámzsások Kollégiuma", első tanulmányok

1523-1528      Párizs: de la Marche kollégium, majd Montaigu kollégium - további tanulmányok

1528-1531      Orleans és Bourges bölcsészeti és jogi tanulmányok, a görög nyelv felfedezése

1531-1533      Héber nyelv és teológiai stúdiumok több helyen

közben 1532   Megjelent első kommentárja: Seneca művéről

közben 1533   N. Cop beszédének megírása Párizs, Sorbonne - menekülnie kell

Nerac - menedékként Navarrai Margit udvarában

Angouléme ( Luis duTillet kanonoknál) majd egy évig

1534                Édesapja halála

Jogi doktor

Egyházi támogatások lemondása

1535                Bázelben él, utazik, ír

1536                Institutio első kiadása megjelenik Bázelben

Ferrara - Renáta hercegnő udvarában találkozik Clément Marot költővel

1536-1538      Utazások közben Genf - ott marad 2 évre

1538-1541      Strasbourg, hugenotta gyülekezet pásztora, liturgia, zsoltárok megzenésítése

közben          Több hitvitán vett részt a Német-római Császárság területén (pl. Regensburg)

1541               Megnősül: Idelette de Boer (Storder özvegye)

1541-1564      Genf élete végéig

közben 1545   Genfi káté megjelenése

közben 1549   Megözvegyül, még élő két testvére Genfbe költözik

közben 1555   Francia misszió - református gyülekezetek alakulnak Franciaországban

közben 1559   Genfi Akadémia megalapítása

Ezres létszámban jönnek egész Európából diákok teológiát tanulni Genfbe

Megjelenik az INSTITUTIO végleges változata

Átdolgozza a nagybátyja által franciára fordított Bibliát (Olivetan Robert), s térképekkel, illusztrációkkal, széljegyzetekkel látja el, ez az ún. GENFI BIBLIA

Megkapja a „genfi polgárjogot" (bourgeois)

közben 1561   Egyházi Rendtartás teljes kidolgozása (4 tisztség)

közben 1562   Genfi Zsoltároskönyv kiadása

1564                Nem volt még egészen 55 éves, amikor számtalan betegségét már nem győzte hordozni. Halálos ágyán bocsánatot kért mindenkitől, lediktálta végrendeletét, saját kérésére jeltelen sírba temették.

Kálvin életrajzok,

fiatalok számára is jól használható kötetek a további részletek tanulmányozáshoz

T. RADFORD (Losonczy László ford.): KÁLVIN JÁNOS ÉLETE

Londoni Vallásos traktátus kiadása,  Budapest 1930 (?)

Jean Cadier: KÁLVIN   Református Zsinat Sajtóosztálya, 1980

CONFESSIO a Kálvin (450) évfordulóra írt cikkei

Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1986/4 sz.

Alister E. McGrath: KÁLVIN   Osiris Könyvtár, Budapest, 1996

Willem Van't Spijker: KÁLVIN ÉLETE ÉS TEOLÓGIÁJA          Kálvin Kiadó, Budapest, 2003

Dr. Huszár Pál: KÁLVIN JÁNOS           Kálvin Kiadó, Budapest, 2009

EVANGÉLIUMI KÁLVINIZMUS (szerk. Galsi Árpád) az 1980-as években megjelent Evangéliumi Kálvinizmus füzetek összesített kiadásaként, Kálvin Kiadó, Budapest, 2009

György Antal: KÁLVINRÓL MINDENKINEK (szerk: Judák Endre)

Őrszentmiklósi Gyülekezet Kiadása, 2009

KEZDET - ÚJ KEZDET (szerk. Demeter Irén)             KOEN Alapítvány, Marosvásárhely 2011

A MI KÁLVINUNK        RPI/Könyvek a magyar református nevelésről, Budapest, 2012

Dr. Dienes Dénes: KÁLVIN JÁNOS ÉLETE       Titus Hitéleti Alapítvány, Demecser, 2013

KÁLVIN JÁNOS: INSTITUTIO A keresztyén vallás rendszere (Buzogány Dezső újrafordítása)

Kálvin Kiadó, Budapest, 2014

Fodorné Ablonczy MargitKálvin élete - motivációs kérdésekkel