Hogy is kezdődött? 1998. szeptemberének első vasárnapja volt. Aznap érkeztem vissza első erdélyi utamról, amikor is a Nagytiszteletű Úr a következőképp fogadott az istentisztelet végén: "Üdvözöljük Zs.-t, aki otthonról hazaérkezett". Ez nekem első hazaérkezésemkor sokat jelentett! Az istentisztelet után megbeszéltük, hogy délután "Szeretetvendégség" lesz. Hát így kezdődött!

Délután kb. 30-40-en összegyűltünk és egy rövid istentisztelet után következett egy rövid bemutatkozás. Elhatároztuk, hogy minden hónap első szombatján találkozunk. Szép terített asztal mellett, egy rövid istentisztelet után irodalmi műsor, versek, szemelvények, bibliai történetek stb. hangzottak el, beszélgettünk, majd sorra kerültek a tennivalók is. Nagyobb napokat (március 15., anyák napja, stb.) külön is köszöntöttük. A szeretetvendégség keretébe belefért még esküvő és keresztelés is, de az ember életében szomorú elválások is vannak, és istentisztelet után együtt próbáltuk elment társunk itt maradt szeretteinek enyhülést szerezni.
De tekintettel arra, hogy főképpen idősek vagyunk, megszerveztük a szilveszter együtt való megünneplését: 2002-től töltött káposzta és lencse mellett kívánunk egymásnak egy boldogabb új évet.
A halottak napjára is megszerveztük, hogy ezeken a napokon egy kis tea és keksz mellett fogadjuk a látogatókat. A nagyobb ünnepeket megelőzően a szentestét megelőző délelőtti istentisztelet után is összeülünk, vagy a nagypénteki istentisztelet után is összejövünk egy kis pászkára. Így kívánunk egymásnak "Boldog, békés ünnepet".
Megtartottuk a templom felszentelésének 5. évfordulóját az építőmester jelenlétében.
Szeretnénk még jobb keretek között végezni ezt a munkát.

Zoltán Zsuzsanna

A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal
egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg.
(Zsid 13,2 )