Cikkek

Egy gondolat

Egy gondolat


Egy okos riporter megkérdezte az úszóbajnoknőt, hogy mire gondol, amikor naponta rója az edzés során a megszámlálhatatlan kilométereket a betonteknőnek nevezett medencében. A sportoló azt válaszolta, hogy a napi teendőit veszi sorra.
Kedves Testvérem, Te mire gondolsz, amikor állsz a megállóban, és pontosan tudod, hogy még 10 percig kell várnod? Mire gondolsz, amikor éjjel nem jön álom a szemedre? Min töprengsz, amikor ülsz az orvosi váróban, és még esélyed sincs, hogy bekerülj? Mire gondolsz, amikor egy halom mosatlan lábossal küszködsz, vagy elkezded feldolgozni a kosárnyi vasalnivaló ruhát? Vannak olyan gondolataid, amiket csak Te fogalmazhatsz meg? Ami még soha nem jutott eszébe senkinek sem?
A költő így üzent nekünk, "egy gondolat bánt engemet-, van olyan, ami bánt? Valami, amitől nem tudsz megszabadulni? A másik verssor szerint "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek- Van kivel megosztanod a fájdalmadat? Kinek tudod kiönteni igazán?

Ilyen helyzetekben és ilyen megfontolások alapján adom közre az "EGY GONDOLAT- c. sorozat első fecskéit. Ha Neked is vannak ilyenek, itt a hely az újságban, küldheted máris.


Ökumené


Munkába menet reggelente találkozom egy budapesti útkereszteződésben elhelyezett Krisztus-kereszttel. Először csodálkozással néztem, hogyan volt képes túlélni a nehéz időket?
Később felvettem egy új szokást, kicsit katolikus beütéssel, amint megpillantom a szobrot, egy fohászt küldök hitem szerinti mennyei tulajdonosához:
URAM, jöjj velem a munkahelyemre, add nekem a szelídségedet, türelmedet. Taníts meg engem ezekre! Már tudom, hogy nem telnek ki tőlem ezek a dolgok.
Hazafelé menet is imádkozom, jöjj Velem Uram haza, otthon is szükségem van a Te erődre!

Csordás Jánosné Klári

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél