Békési Sándor: Sakk-játék a mennyezeten     -előszó-

A Gyalog nyit. - Meghökkentő újdonsággal találkozik a Tisztelt Olvasó éppen ebben az archaikus, ősi mélységeket felkutató kötetben. Ez az Ősképeskönyv a festett kazetták nyelv-tanát írja le, majd a mennyezetek jelentését sakk-lépésekben játssza el.

A Huszár előre ugrik. - A meghökkentés azonban nem a könyv sajátosságából ered, sokkal inkább az akadémikus-tudományos környezettől való eltéréséből, mely környezetben valamennyi tudományág saját korlátairól ad számot, s melyeknek összefüggéstelenségeiben megzavarodott, majd csalódott korunk embere. A tudományok elkerülhetetlen szakosodásával a XIX-XX. század folyamán ugyanis a világ egységes szemlélete is széttöredezett, s olybá tűnik, mintha a tradicionális, teológiai gondolkodás helyébe nyomult szaktudományos dokumentálás különcködéseivel együtt maga a világ is darabjaira hullott volna, az emberi élet szétszakíttatott és elszakíttatott lenne Teremtőjétől, a természettől, hagyományra épülő kultúrájától és a mindennapi élet ezernyi csudájától. Pedig a valóság az, hogy a világ és az élet egy, minden részletében milliónyi szállal egymásba kapcsolódva, s a természeti és az erkölcsi rend az emberi sorssal együtt ugyanúgy egész-ségét kínálja fel beteg, elidegenedett társadalmunk számára, ahogy több ezer évvel ezelőtt.

Újabb Gyalog helyet készít. - Bereczky Zoltán képeskönyve nem tud ellenállni Isten és az univerzum e felkínált összefüggéseinek, ezért a holisztikus gondolkodás értelmében néhány elszakított, eloldódott szál felgöngyölítésébe és összefűzésébe fogott. Ezek a szálak pedig a festett kazetták ősnyelve, a teremtő és megváltó Isten egyetemes és különleges kijelentése, a református istentisztelet liturgiája, valamint az ősdrámában kiteljesedő ember játéka. Az előbb felsorolt önálló diszciplínáknak újra kötéséből kiderül az, hogy a Szentíráson alapuló keresztyén hit megélése sokkal nagyobb szabadságra és területre tarthat igényt, mint azt törvényeskedő módon elképzelni lehetne. Boldogok a szelídek, mert az egész egyetemes világot, a földet éppúgy, mint a mennyet hivatottak megnyerni.

A Futó átlósan fut. - A könyv egyik legjelentősebb újdonsága a festett kazetták vizuális nyelvének bemutatása. A négyzetbe festett mustrák, növényi, mértani és figurális formák olyan írottasok, amelyek olvashatóak. Ráadásul a teljes Szentírás alapvető üzenete íródott ezen a nyelven. Lehet, hogy sok alakzat eredője ősi, keresztyénség előtti, de már régen kiüresedett mondandója helyébe új, a Szentírás alapján álló tartalmat kapott. Ezt bizonyítják a képek között található feliratos kazetták, amelyeknek idézetei kimondottan az Ó- és Újszövetségből valók.  A könyvben az a teológiai igazság nyer igazolást, hogy az Isten kijelentése nem korlátozódik csak a bibliai könyvek betűjére, sem azok verbális nyelvére, hanem - ahogy Kálvin hangsúlyozta - megnyilvánul a természetben és a történelemben is, azért, mert Lélek, s olyan alakot formál, ami neki tetszik. Korlátja csak bennünk, felfogóképességünk eltompulásában lehet. Az Isten kijelentéséről tanúskodhatnak zenei hangok, táncfigurák, verbális nyelvek vagy éppen a vizuális nyelv, a kép, ahogyan arról az értelem világánál a teljes Szentírás írott igéje beszél, legyen az az univerzum égitesteinek forgása vagy az embernek művészete. „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható. Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort."


A Bástya Bástyát bont. - A szerző református lelkész, s ez azért lehet érdekes a Tisztelt Olvasó számára, mert a festett kazettákról és mennyezetekről a művészettörténészen, a néprajztudóson kívül annak a tudós lelkipásztornak szempontjából is ismereteket szerezhet, aki éppen a kazettás mennyezetű templomnak szószékén igét hirdető prédikátor. Megtudhatjuk tőle, hogy az ő szemszögéből a mennyezet képes szövete alkalomról alkalomra kijelöli a bibliai textusokat is, hiszen a mennyég a természeti és az egyházi évkör együttes rendjében határozza meg az igehirdetés bibliai perikópáját. Ahogy a Nap, a Hold és a csillagok sem csak azért teremtettek a Genezis könyve szerint, hogy csupán világítsanak, hanem hogy jelezzék az ünnepek elrendelt idejét is. A festett kazettás mennyezet így lehet a liturgia része, sőt annak mennyei kottája. Felnézünk reá, hogy helyesen válasszuk meg az igét lenti életünknek szóló üzenete érdekében, ahogy a földmíves is előbb az égre tekint, mielőtt barázdát vágna ekéjével a földbe.

A Vezér támad. - Ennek a kis könyvnek kedves, gyakorlati haszna az a példatár, amellyel a végén játékra hív a csengersimai, a gyügyei, az énlakai, a nyárádszentmártoni és a kézdimartonfalvai templomok mennyezetének kazettái mentén. Az üdvtörténet útja rajzolódik ki mindegyik mennyezet esetében úgy, hogy hat sakkfigura alakjaiban az üdvtörténet teológiai főszereplői lépdelnek az üdvesemények különböző mezőire, miközben a reszponzórikus énekeket idéző felelgetős imaképek elcsendesedésre állítanak meg. „Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát. Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, ami elrejtőzhetnék hevétől." A játék komoly, mint minden esetben, beleélést, belefeledkezést kíván a résztvevőktől. A szerző jóvoltából ez a mennyezeti dráma immár a gyülekezeti fiatalok körében eljátszható és kipróbált misztérium-játékká érett.


Sakk-matt! - Pedagógiai értelemben ez egy igazi, archaikus újdonsága a könyvnek! Azt bizonyítja, hogy íme, a mai korszellem számára oly felfoghatatlan, elvont, nehezen értelmezhető fogalom, mint az ige, miképpen élhető meg testestől-lelkestől e játék keretein belül. A játékos módszert csak ajánlani tudjuk gyülekezeteinknek! Ne felejtsük, a tradicionális korokban, ahogy az ezer éves keresztyén magyar államiság kultúrájában, minden átitatódott a kijelentett, hirdetett és olvasott ige szimbolikájával: hol házak tetőinek faragott oromfalain, hol székely kapukon és úrasztali szőttesek, írottasok mintáin, hol a tánclépések, forgások figuráin, nagyapáink meséiben, vagy a népdalok sorai közt. Mert a mélyrétegekben a népdalok szerelmese valójában Krisztus, és a népdalok tájleírása a földtől a mennyégig vivő út. Ahogy példának okáért ez a rövid, kalotaszegi dal is szótérológikus szimbolikájú, csak bátorság kell újra behelyettesíteni a képeket, merni kell benne meglátni a misztériumot:

Ne menj el szívem, Szilágyba, [értsd: ne juss hitetlenségbe]Maradj szép Erdélyországba! [értsd: maradj Isten országába]Kötök én neked bokrétát: [értsd: szerzek neked új szövetséget]Két kezem lesz a kötője, [értsd: szenvedésem által]Tíz újjom lesz a tíz ága; [értsd: áldása a törvényem lesz]Gombos ajakam boglára; [értsd: a szeretet evangéliuma]Két orcám piros rózsája, [értsd: véres áldozatom]Fekete szemem csillagja, [értsd: halálból való feltámadásom]Édes szavam az illatja; [értsd: édes igém bölcsessége]