Bethesda....

A történet nagyon is ismert történet, bár ezt a képest, ahogy Jézus meggyógyítja a 38 éve beteg embert nem olyan sokszor dolgozták fel a művészek, mint más ismert jeleneteket. Általában ez a példa is csodás gyógyításokhoz tartozik, ahogy Jézus szinte minden gyógyítását csodának minősítik a teológusok. Ezért nem is nagyon magyarázzák, mert a csodák nem magyarázandók, hanem el kell fogadni őket. Mégis nekem ez a történet mindig megrázó, hiszen minden részlete izzóan él a mában és megoldást ad sok elviselhetetlenül megoldatlan kérdésünkre.

Jézus gyógyításait kétféleképpen értékelik, tehát vagy csoda, vagy Jézus a nagy természetgyógyász értett mindenhez, amivel gyógyítani lehet. Ebben az esetben sem valamilyen csodás gyógyszerről van szó, hanem sokak szerint Jézus olyan erőt sugárzott ki magából, hogy ezzel az erővel gyógyította az embereket. Mindig is voltak olyan emberek, akik képesek voltak lélekkel, erővel gyógyítani. Az ilyen gyógyítók mindig is különleges emberek voltak. Sőt a gyógyítóknak többféle rendje, kasztja volt minden népnél. Jézus mindenek feletti volt, minden emberi kategóriát csoportot meghaladt, akkor és nem csak azok számára, akiket gyógyított, hanem minden időkre Jézus, az ember fia, az Isten fia különleges személy volt és maradt, ezért kell figyelnünk rá, hogy hogyan is gyógyít..., kit is gyógyít.

Bethesda, azaz magyarul a könyörület, irgalom háza.... a tó tehát a könyörületnek a színtere, ezért voltak olyan sokan ott. Egy hely, ahol meg lehetett gyógyulni legalább is az a hír járta. S azóta is vannak ilyen könyörület háza típusú helyek, s szervezetek. Ilyen az egyház is hivatalosan. Ahol meg lehet gyógyulni, ahol erőt lehet kapni, ahol megtalálja az ember az igazi énjét és az igazi feladatát az életben. S ilyen volt valamikor a magyar nemzet is. A nyelven, táncon, énekeken, szokásokon, régiségének a segítségével erőt adott népeknek, családoknak embereknek.  Jó volt magyarnak lenni, jó volt a magyar kultúrában élni, jó volt nem magyarnak is a magyar élethez kapcsolódni, hiszen soha sem mások ellenére élt a nemzet, hanem mindenkiért, aki csak elfogadta.

De bizony sokan vannak, akiknek gyógyításra van szüksége. Akkor 2000 évvel ezelőtt telis tele voltak a gyógyító tavak helyek, gyógyulásra vágyókkal, ma is teli vannak a kórházak, egészségházak, de nem csak a testi betegségről van szó, hanem minden betegségről. Pl. a nemzetünk betegségeiről. Hiszen ki tudja mióta ezerféle betegség jelét mutatja a nemzetünk, s ma, amikor a nemzetért imádkozunk, akkor bizony rá kell döbbennünk erre a sokféle betegségre. Akkor az a beteg 38 éve már gyógyíthatatlan beteg volt, s, hogy idáig jutott nagyon sok mindenen kellett keresztül menjen. A nemzetünk láthatóan nem 38, hanem 90 éve gyógyíthatatlan beteg.

A 38 éve beteg ember ott volt megoldás kapujában, magában a megoldásban volt 38 éve...., s nem történt semmi sem. Ráadásul embere sem volt, aki a vízhez vigye, ha az angyal arra járja és felzavarta volna a tó vizét. S mi is így vagyunk ilyenkor nyáron ülünk a Balaton partján, s lógatjuk a lábunkat. Nézzük a kicsi halakat, ahogy fel feldobják magukat a víztükröt megcsobbantva, s várjuk, hogy történjen már valami, jöjjön egy kis szél, mozduljon meg a szél, legyen friss szél, friss erő mindenütt, de tudjuk, hogy nem történik semmi sem. Mintegy 90 éve elvégeztetett és nincs lehetőség a gyógyulásra, még akkor sem, megteszünk mindent politikailag, gazdaságilag, születésileg, kulturálisan, fegyverrel és a nélkül ... A 38 éve beteg embernek nem volt esélye a gyógyulásra és nem volt segítsége a meggyógyuláshoz, s nekünk a magyar nemzetnek sincs esélye sem a gyógyulásra és emberünk, pénzünk, politikai segítségünk sincs arra, hogy meggyógyuljunk.

Jézus az idők messzeségéből és a jelenben ugyan azt kérdezi: Akarsz-e meggyógyulni. A 38 éve beteg ember, akinek még a nevét sem tudjuk, ráadásul ő sem tudta először, hogy ki is gyógyította meg, egyszerűen azt mondta, hogy persze szeretnék meggyógyulni, de most ez nem időszerű. Ó hányszor hallottuk már: - Igen, szeretnénk egyszer már erős, kibontakozó, öntudatos magyarságot, de most nem időszerű. hiszen sokkal könnyebb siránkozni, sebeinket sorolni, vagy elveszett vármegyéinket, régi műemlékeinket, népcsoportjainkat...., mint meggyógyulni. A 38 éve beteg embernek volt egy fontos napja, amikor Jézus odament hozzá, s nekünk magyaroknak is van egy esélyünk, van egy hatalmas lehetőségünk, van valami olyan dolog, amire soha sem gondoltunk, hiszen ha gondoltunk is rosszul gondoltuk. Az esély az, hogy Jézus felteszi nekünk a kérdést: Akarsz-e meggyógyulni? Akarsz e úgy élni, hogy nem siránkozol, hogy nem bénít le a veszteség, hogy nem nyom le a földre az elveszett 90 év, hanem e helyett, akarsz-e valamilyen más életet élni, nem csak ugy magadban az internetre fészebukva, hanem az egész nemzethez szól ez a kérdés: akarunk egyáltalán élni, akarunk magyarként gondolkodni, beszélni, akarni, küzdeni, élni?

Érdekes ez a történet, ugyanis a beteg az utolsó pillanatig nem hitt abban, hogy őt meg lehet gyógyítani, Jézus szinte ráerőszakolja magát a betegre: Kelj fel ! Fogd a nyoszolyádat, és  járj! Hihetetlen, elképzelhetetlen feszültség van a kérésparancsban és a végrehajtásban,. Megtenni valamit, amit nem lehet. S a 38 éve beteg emberben lévő kicsi élni akarás azért megmozdult és parancsot adott magának, hogy szükséges Jézusra figyelni, hogy az egyetlen kicsi lehetőség, ha rá figyel és parancsot adott az izmainak és megmozdult és felkelt, felugrott, és felállát és fogta a nyoszolyjáját és elindult és járt, s közben azt sem tudta, hogy Jézus volt az , aki meggyógyította

Na most itt vagyunk, és most ebben a mostani beteg időkben hallunk egy hangot a 38 éve beteg ember történetén keresztül: Kelj fe! Vedd a te nyoszojádat és járj. Most tehát ez a feladat, hogy ki kell lépnünk a bénultságból, nem hátra kel néznünk, hanem előre, nem a sebeinket kell sorolgatni, hiszen 20 év okulás elég volt ebből, hanem lépni kell, mint nemzet, lépni kell, mint egyház, lépni kell, mint egy-egy család, s lépned kel teneked megadnak is, hogy végre újra megerősödjön a magyarságunk, megőrizhessük régi szép kultúránkat. S ez különös, hogy éppen a mi magunk egyéni életén keresztül történik minden. Akkor a 38 éve beteg ember bátorságán keresztül erősödtek meg az első keresztények, most meg nekünk magunknak kell gyógyultan felkelni és tovább menni. Ezért az igazi kérdés, hogy TE MAGAD akarsz-e meggyógyulni, akarsz-e ÉLNI, akarsz-e a bajokból kimászni, a szeretetlenségből fordítani, akarsz-e a boldogtalanságaidból boldog lenni? Akarsz-e meggyógyulni, mert ez az igazi kérdés ma, hiszen egyedül a te döntéseden múlik minden, ami csak körülöttünk van.

Hát igy imádkozzunk a nemzetünkért, hogy ne hátra tekintsünk sokféle veszteségeinkben, hanem, most következzen valami egészen más. Jézus hangjára, parancsára, keljünk fel és induljunk el újra, de most már gyógyultan..., s keressük meg mit is lehetne másképpen megélnünk, hogyan is lehetne összetört kapcsolatainkat szeretettel megújítani, járjunk, mint, ahogyan Ésaiás biztat bennünket, hogy akik az úrban bíznak szárnyra kelének mint a saskeselyük, futnak és nem lankadnak, járnak és nem fáradnak el.

Ján. 5,1 Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus [2 Móz. 23,17.] Jeruzsálembe. Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van. Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását. Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt. Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében. Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni? Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem. Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj! És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala.