Mikor pedig azok (háromkirályok) visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba, és maradj ott, a míg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket. Õ pedig fölkelvén, vevé a gyermeket és annak anyját éjjel, és Égyiptomba távozék. És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott a próféta által, a ki így szólt: Égyiptomból hívtam ki az én fiamat. Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták õt, szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölete Bethlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendõstõl és azon alól, az idõ szerint, a melyet szorgalmasan tudakolt a böcsektõl. Ekkor teljesedék be, a mit Jeremiás próféta mondott, a midõn így szólt: Szó hallatszott Rámában: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az õ fiait és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek. Máté 2:13. – 18.

Alig hogy megszületett Jézus, a fény fia,- akiben megismerhető az Atya, s aki által ebben a világban megcselekedhető Istennek szeretete – már az életére törtek. Ez a törekvés lehetett puszta politikai gondolat is. Heródes féltette a hatalmát és amikor a zsidók királyát keresték rajta, akkor egyszerűen csak le akart számolni még a lehetőséggel is, hogy élve maradhasson bárki, aki veszélyes az ő hatalmára. Heródes véres kezű volt, nagyon sok vér tapadt a kezéhez, nem okozott különösebb gondot számára kiadni a parancsot, hogy nem csak Jézust, de minden gyermeket a környéke irtsanak ki. A hatalom birtoklásának ilyen a természete, ki kell irtani mindenkit, aki feszélyezetheti a hatalmasokat. A helyzet azért elég veszélyes volt, mert Heródes nem mert semmit sem tenni a háromkirályok ellen,vagy lehet, hogy nem is tudta elérni őket... a keleti küldöttek olyan országból jöttek, amely erősebb volt a Római Birodalomnál, tehát volt félnivalója, de hatalmi puszta érdeke volt Jézussal való leszámolás.Tette a történelembe is bekerült. Ugy-e őrzöd a titkot? Ugye őrzöd a fényt !

Ma sokkal finomabbnak tűnő eszközökkel tartja meg a világ a hatalmát. Ha valahol megjelenik az igazság a fény, akkor azonnal lecsap rá és elpusztítja. Ugyanis nem az vezérli a hatalmasokat, hogy mi az igazság, hanem az, hogy hogyan tarthatják meg a hatalmukat. Kér irgalmasságot kérni, vagy elvárni, meddő vállalkozás a vagyonnal, hatalommal rendelkezőktől bármi jót is elvárni, nem lehetséges, mert ha bennük az irgalom szikrája is létezne, akkor nem lennének hatalmi helyzetben. Ezért aztán a történészek mindig csodálkoznak, amikor egy kegyelmes uralkodót, vagy egy irgalmas politikusra lelnek, hiszen keresztényi magatartásával saját helyzetét, vagy az országa helyzetét veszélyezteti. Inkább az törvényszerű mindenütt, hogy akik hatalmon vannak mindenképpen el kell nyomjanak, el kell pusztítsanak mindent, ami a hatalmukat közvetve, vagy közvetlenül veszélyeztetheti. S ez nem csak a politikai életben van így, hanem a gazdasági életben is. Nincs irgalmas gazdaság, nincs kegyelmes üzletmenet, hanem csak farkastörvények uralkodnak mindenütt. De így van ez az élet minden területén, sőt az egyházi intézményekben, vagy egyházkormányzatban is. Hiszen a hivatal dolga mérhető világ rendben tartása a tagok érdekérvényesitése mentén.   Őrzöd-é a titkot? Ugye őrzöd a fényt !

Szó sem lehet kegyelemről, vagy irgalmasságról, egyedül a puszta egyéni és közösségi vélt, vagy valós érdekek irányítják a cselekedeteket. Ezért hatalmas dolog, ha valaki a hatalmi érdekei ellenére tesz valamit az emberekért, ezért a világért.

A megszületett Krisztust, a fényt körülvette azonnal egy hurok, amelyet nem lehet megoldani, amire nem lehet mit mondani, csak azt, hogy emberileg semmi esély arra, hogy megmaradjon és ezen a földön, ebben az életben hatása legyen. Másképpen mondva emberileg semmi esély arra, hogy a Teremtő beleszóljon az emberek életébe, az anyagi életbe, mert ezt sem a tudomány eredmények alapján az anyagi világ, sem a társadalmi tapasztalatok szerint a közösségek egyszerűen nem engedik meg. Sőt azt lehet mondani, hogy ez korábban sem sikerült, mert Isten Törvénye címszó alatt Jézus előtt az emberek a saját képükre idomított törvények szerint éltek. Ezt a gondolatot formázza számunkra egy mennyezetkazetta is, amikor is az életet jelentő virágot körbeveszi egy sötét színű inda, úgy hogy esélye sincs a bimbónak, hogy virág legyen belőle. Az a növény, amelyet indák vesznek körül előbb utóbb elpusztul a tapasztalatok szerint. Őrzöd az életet? Örzöd a fényt ?

.Mégis angyalok szavára József felkerekedett és még időben elindult Egyiptom felé. Nem sok ideje volt, de mégis sikerült a szökés. Az elrejtőzés. A fény fiát, ahogy megszületett el kellett rejteni, azonnal, nehogy elpusztuljon. Most a betlehemi gyermekgyilkosság és az egyiptomi menekülés története kapcsán nekünk arra kell rácsodálkozni, hogy sikerült, hogy nem pusztult el azonnal minden. Ahogyan rácsodálkozunk a ker

A mai világban úgy vagyunk, hogy örülünk annak, hogy az elmúlt évtizedekben, évszázadokban nem lehetett eltaposni, megszüntetni, tűzzel vassal kiirtani azt, amit az Istentől kaptunk, de megtanultuk, hogy az evangéliumot, az örömhírt nem szabad, nem lehet mindig és mindenütt erővel hirdetni és mutogatni, mert a világ azonnal lép, azonnal megpróbálja elpusztítani. Ezért aztán eleve halálra vannak ítélve a mozgalmak, a világi módszerekkel feltupírozott vallásosság. S most Jézus egyiptomi útja is bátorít bennünket, hogy mi is őrizzük meg, amit Istentől kaptunk. Most nem elszórni kell az evangéliumot, hanem megőrizni. S ez nehezebb, sokkal nehezebb, mint beszélni róla. Lesz olyan időszak, amikor beszélnünk és cselekednünk kell, de most őriznünk kell a fejünk felett tomboló emberi viharok miatt a fényt.tben a most kinyílt hóvirágokra, hogy ilyen korán megérkezett a tavasz, az élet, a fény, az erő, de egyben ott van bennünk a rettegés, hogy mi lesz, ha mégis jön a tél, ha mégis elfagy minden. Jézus egyiptomi tartózkodása ilyen hóvirág szerű, telis tele aggodalommal, hogy vajh sikerül-e megmaradni, lehetséges-e nem csak a világra hozni, hanem meg is őrizni Istennek szeretetét, Kegyelmét Irgalmát …, ahogy a régiek mondták:  fényt.

A kazettán azért a hatalmas kék virág azt mutatja, hogy a mindenség a végtelenség ott van a fényben a kékségben. S azt is megmutatja nekünk, hogy mennyire elszürkül a hurok, amit az evangélium, amit Krisztus, vagy éppen az általunk őrzött fény körül van, s helyette mennyire színpompás, mennyire végtelenül maradandó Istennek szeretetéből fakadt virág, maga Jézus Krisztus. Őrizzük, hát a fényt, az igazságot, az emberek között, ebben a fénytelen, erőszakos világban, hogy amikor szükséges, amikor megszólalnak a trombiták, akkor meg tudjuk mutatni mindenkinek.