Eső....

Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket! (Károli Gáspár jegyzete: „Indittya-e egy máft az iftenhőz való meg teresre, az Iftennec irgalmaffagaból és iovoltaból vott eröffégekkel.") Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt. Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet. (Hóseás 6 : 1-3)

Olykor  vigasztalanul esett, esik az eső. Talán vasárnap délelőtt, amikor ez a prédikáció elhangzik, jobb lesz a helyzet és már néhol kisüt a nap, de hát napok óta esik.  Ilyen volt ez az egész elmúlt nyár. Eső, vihar, özönvíz. Persze, ha nem esik az eső, akkor meg túl meleg van... Nem csoda, hogy a metorológiai szakszolgálat jelentései után sokan a Bibliához nyúlnak, hogy kiderítsék, mi is az oka, hogy ilyen sok eső jött ránk. Régebben azt tartották, hogy minden egyes napnak az időjárását Istentől kapjuk, s az egész rendszer mintha érdem szerinti lenne. Akik jó emberek voltak, azok kaptak esőt és napsugarat, a rosszak pedig szárazságot és özönvizet. Száraz időben mindig volt egy -egy presbiter, aki arra kért, hogy imádkozzak esőért...."Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet."

Aztán jött Kepler, akit inasként szinte élő számítógépnek használtak, s bár teológus akart lenni, de mégis csillagászatot tanított,  leírta - miután akkor a Bibliából nagyon is jól tudták, hogy Isten teremtette az eget és a földet - tehát Kepler leírta, hogy HOGYAN is keringenek a bolygók. Nem arra keresett választ, hogy ki teremtette a világot, mert azt tudta, hanem arra, hogyan is teremtette az Isten az eget és a földet, s hogyan működik mindez. Az összes nagy tudóst, mint pl. Newton is, aki 50 évvel később elsőként olvasta Kepler könyvét,  és a maiakat is ez foglalkoztatja. Ez a sorrend, hogy elfogadom, hogy az Isten volt az, aki teremtette a világot, de e mellett megismerhető, hogy hogyan teremtette és hogyan működik benne minden, ezen belül miért is van annyi eső?   S a válasz feloldja azt a hihetetlen feszültséget, ami ma az ún. teremtéshívők és a többi ember között van. „Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet."

Számunkra sem mindegy, hogyan tekintünk a világra, hogyan szemléljük a körülöttünk lévő világot: Istentől való-e az eső vagy csupán meteorológiai jelenség? Az időjárás szélsőséges változásait, amiknek az elmúlt években tanúi vagyunk, vajon Isten büntetésének tekintsük ezen a bűnös világon, vagy egyszerűen egy kis globalizációs felmelegedés ez, amit még helyrehozhatunk a szennyezőanyag-kibocsájtás csökkentésével, ezzel-azzal... Mindenre csak hitbeli, bibliai magyarázatot várunk, vagy mindent csak tudományosan akarunk megmagyarázni? Vagy megtaláljuk a két közelítés között az egyensúlyt? Megtanulhatunk a természettudományos műveltségünkkel hinni újra és újra Istenben? Elfogadhatjuk, hogy a hitünket kiegészítik a természettudományos megállapítások?  „Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet.

Hóseás ezt írja:„Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!  Megint csak ez a feladat, visszatérni Istenhez, mert eltávolodtunk tőle. Mindig is ez volt a feladatunk, ahogyan Jézus nemcsak törvényeket idézgetett 12 éves korában, nemcsak, hogy magára vette a világnak minden gondját, hanem visszament egészen a teremtésig, az Atyáig. Hasonlóképpen a reformáció is ezt tette: vissza az eredethez, onnan, ahonnan elindultunk, Istennek teremtő szavához, Jézus Krisztushoz, akiben minden valósággá lett. Most, amikor ilyen borongós az idő és néha eláraszt mindent a víz, amikor kellemetlen őszi hangulatunk van, amikor az eddigi módszerek és rendszerek, amelyek alapján Istenhez kötődünk, megkérdőjeleződnek minden irányból, most újra csak ezt kell tenni: visszamenni a gyökerekhez, az eredethez: Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!

Vannak sebeid? Vannak elmondatlan imádságaid, kezeletlen gondolataid? Vannak kísértő emlékeid, fájdalmaid, amelyeket képtelen vagy elhagyni? Mert így vagyunk mindannyian, ahogy a nemzetünk a trianoni képtelenséggel. Tele vagyunk kimondatlan sérülésekkel, begyógyulatlan sebekkel, különösen ebben a korán őszire fordult időben. De hát nem csak te magad vagy így, hanem azok is, akik körülötted élnek, s ők is arra várnak, hogy valaki megszólítsa őket, hogy valahogy segítsen. Hátha éppen rád vár ez a feladat? Kilépni a ránk zúduló özönvízből ...

A Biblia, és nyomában a teológiai szakirodalom azt mondja, hogy a mi sebeinket már rég bekötözte Krisztus. „Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt. Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet.„ Igen, de azért nagyon nehéz megmozdulni, a magunké helyett mások bajával törődni. Mintha még annál a két napnál tartanánk, ami a megelevenítő harmadik napot megelőzi. Lelkünk talán még mindig az a száraz, sivár, kemény föld, amit majd csak ezután fog megáztatni, megpuhítani, befogadásra alkalmassá tenni Isten áldott esője? Nem könnyű megérteni, s mai szavainkkal elmondani, mit is jelent számunkra az, hogy az Atya Jézusban ténylegesen eljő hozzánk és sebeinket begyógyítja. De különleges és nagy élmény minden alkalom, amikor felismerjük, hogy az Atya készen áll sebeinket bekötözni, életünk kőkemény talaját kegyelmével esőként felpuhítani.

Megtörténhet éppen most is ez. Imádságunkban mondjuk el minden keserűségünket, bánatunkat, ismerjük be bűneinket és kiszolgáltatottságunkat, de ne feledkezzünk meg a bűnbánat, az öröm, a meglepetés, a remény, a békesség pillanatairól sem, és akkor egyszer csak mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet. Hóseás ezen sorai folytatódnak egy dörgedelmes próféciában Izrael ellen, de én úgy látom, ez a három verssor korábbi, mint a prófécia, s szívem szerint a zsoltárok közé tenném, hiszen olyan szép imádság, hogy mindenkit, még bennünket is magával ragad, megvigasztal: „Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket! Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az ő színe előtt. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet."