Krisztus megszületett!

„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek,

és a földön békesség,

és az emberekhez jóakarat.” (Lukács 2:14.)

Sokszor sulykolták belénk, hogy gyönyörű, fejlődő világban élünk. Lám, az emberiség teljesen megváltoztatta a földet, mindenféle fényes dolgot épített, s az épületekbe meg mindenféle műtárgyat helyezett. Karácsony táján mindent elsöprő igyekezettel pislognak, villognak mindenütt a filléres színes égők, éjt nappallá téve a családi házak ablakában ugyanúgy, mint a lakótelepeken. Az ennyire nem fejlett régi időkben nappal a Nap, éjszaka pedig a csillagok világították meg a földet, a világmindenség gyönyörűséges kék bolygóját. Ma éppen fordítva történik: az akcióban kapható karácsonyi füzérek próbálják meg bevilágítani a világűrt.

Persze hozzászoktunk már a karácsonyi fényárhoz és nagyon is hiányozna, ha nem lenne. Kényelmes is a sok kicsi égő, hiszen így nem kell gyertyákkal bíbelődni, a tűzveszély is kisebb. A sok lámpafüzér nagyon is a mai világ. Az a világ, amely kb. 100-150 évvel ezelőtt a modernséggel kezdődött és átváltoztatott mindent, amihez csak hozzáfért. Aztán felgyorsultak az események: az ember bejárta és beépítette az egész földet a maga kedvére és kényelmére. Ebben a meghódított, átalakított világban eddig úgy éltünk, hogy nem is gondoltunk, hogy változhat bármi is. Hiszen eddig minden egyre gyarapodott, sokasodott „fejlődött”, az életünk meg egyre gyorsult - míg mostanában egyre komolyabban kell vennünk a figyelmeztetést, hogy mindez akár össze is omolhat. S mivel vissza nem térhetünk, valami egészen más világ köszönhet ránk.

Az ember elhagyott csaknem mindent, amit örökölt Istentől, a természettől, hogy a maga világát felépítse. S ez akkor is igaz, ha minden évben karácsonykor azért igyekeztünk visszatérni Jézushoz. Bármennyire is menekült a világ Istentől, azért mindig volt nagyon sok ember, aki karácsonykor mégis találkozni akart az újra meg újra megszülető Jézussal. Mindig voltak, akik be akarták fogadni Isten szeretetét, akik Isten közelsége szerint akartak élni.

S noha az elmúlt évtizedek, évszázadok az Istentől eltávolodás ideje volt, még ebben a távolodásban vagy erős távolságtartásban is megmaradt ünnepnek a karácsony.

Akármennyire is zajlik az élet körülöttünk, bármilyen hatalmas az áruáradat amerre csak nézünk, akármekkora is az internet-boltok forgalma, akármennyire is Én- és Mi-központú minden, van egy pont, s ez mindig is megvolt: és ez a karácsony. Az az élmény, az a bizonyosság minden évben, hogy: Krisztus megszületett ! Ebben az eseményben - mert ez nem csak elméleti vagy történeti kérdés, s nem is csak emlék, hanem valami egészen különös ESEMÉNY - elér bennünket az Élő Isten, megkeres mindannyiunkat egyenként amikor az életünkbe, a mindennapjainkba beleszületik Krisztus személye. Ezentúl már nemcsak reménykedik az életünk, nem csak várakozunk, hogy történjen már valami, hanem meg is történik a csoda: Jézus testet ölt magára és emberként közénk születik, hogy Isten végtelen szeretete valóságossá válhasson testünkben-lelkünkben.

Igazából ez az egyetlen biztos pont, az utolsó mentsvárunk nehézségeinkben, boldogtalanságainkban, az önmagunkkal és másokkal, a hatalommal folytatott hadakozásainkban: az, hogy Krisztus megszületett!

Ezt a bizonyosságot el nem veheti már tőlünk senki. S most, amikor a modern világ s a felgyorsult jelen világ összeomlani készül, amikor mindenki azt nézi, mi az, ami menthető, megőrizhető, mi marad meg - most azt látjuk, hogy néhány elhibázott vagy akár tudatosan megrontott politikai vagy pénzügyi döntés miatt minden egyre drágább és elérhetetlenebb lesz; egyre kevesebb gyermek születik meg; elveszhet az állásunk, rokonaink és barátaink megélhetése, fogyatkozik a reményünk, az életkedvünk. Be kell látnunk, hogy egyetlen reményünk és kincsünk marad: az, hogy az élő Isten minden évben meglátogat bennünket és megszületik számunkra Szent Fia, Jézus.

Ó igen, kell a karácsonyfa meg a gyertyák fénye, jó ajándékot adni és kapni, nagyon jó egymásnak boldog karácsonyt kívánni és jó megtartani a karácsonyi szokásokat még akkor is, ha tudjuk, hogy csak akkor teljes és valóságos a karácsony, ha mindezek között megszületik Jézus az életünkben. Mert mindenek felett ez most a legfontosabb számunkra: hogy a magasságból megérkezzen a szeretet és gondoskodás fénye, amely anyai szeretettel magához ölel bennünket és EBBEN a földi világban, a hétköznapjainkban, a testünkben érezhetjük, hogy az elérhetetlen Isten milyen nagy szeretettel tölt fel bennünket.

A rohanó és kapkodó világban egyre inkább elfáradunk, egyre erőtlenebbek leszünk. A karácsony hatása ránk egészen más. Úgy szeret bennünket Isten a megszülető Jézusban, jelenléte annyira betölti az életünket, hogy új erőre kapunk, reménytelivé válhatnak újra mindennapjaink, képesek leszünk mindarra, amire korábban nem: megbocsátani önmagunknak és az ellenünk vétkezőknek, elviselni a világot magunk körül, sőt szeretni igazán a szeretteinket, s azokat, akiket eddig nem tudtunk szeretni.

Krisztus megszületett és néhány órára, napra megállt a világ. Megállt a világ, hogy megtanuljuk újra befogadni az isteni szeretet csodáját, és megtanuljunk élni e csoda erejével, újra és újra egymást szeretni. Megtanuljuk magunk mögé vetni a kínzó emlékeket, megtanuljunk újra kezdeni mindent. Ahogy eddig minden nap rövidebb és sötétebb volt, de most változás állt be, hiszen már újra hosszabbodnak a nappalok és egyre több a világosság az életünkben, úgy legyen hát egyre több szeretet is bennünk, tudva és ünnepelve, hogy Jézus velünk marad mindörökké.

Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek,

és e földön békesség,

és az emberekhez jóakarat. (Lukács 2:14.)