(Zak 5: 6) És mondám: Micsoda ez? Ő pedig mondá: Az, a mi kijön, mérőedény. ( ami elő iő nem egyéb hanem mértéc) És mondá: Ilyen a formájok az egész földön. (Ez az ő szemec az egész földön) - Károlí: Az az, Ez ezt példazza  hogy az Isten asz istenteleneknec minden gonoszságokat kint ha egy fomoba volnanac iol lattya, és azoknac mértéc szerint megfizet , az az, amit erdemlettec noha ollyanoc., mint ha az egen repesnec. Az az ugy tetzik az embereknec, hogy az Iften nem zabolázza meg öket, és álittyák , hogy Isten nem tudja , nem láttya őket, ... de jól tudja etc....

Benne járunk az őszben, de a levelek szinte változatlanul zöldellnek, az erdők nemigen akarnak megrozsdásodni. A szőlő már sok helyt beérett, de még várni kell, hogy az esős idő ellenére mézesedjen is a bornak való. Persze az már látszik, hogy milyen is az idei termés.

A tanévvel együtt az egyházi év is igazából most, ősszel kezdődik. Most van annak ideje a nyári feltöltekezés után, hogy nekiduráljuk magunkat a következő hónapoknak, de ehhez előbb számot kell vetnünk azzal, le kell mérni, meg kell fogalmazni, hogy hol is tartunk.

(Zak 5: 6) És mondám: Micsoda ez? Ő pedig mondá: Az, a mi kijön, mérőedény. És mondá: Ilyen a formájok az egész földön.

Le tudod mérni a körülötted zajló dolgokat, vagy magát az életet?  Van elég bátorságod, hogy beletedd a téged ért jót az egyik serpenyőbe, a másikba pedig a rosszat, akkor is, ha te követted el?  Idézd csak fel minden cselekedetedet, gondolatodat, szándékodat, azt is, amit nem végeztél el, és  rakosgasd csak bele a mérőedénybe.....

A mérés igazából a tudományos élet legfontosabb eszköze. Mindent mérünk, s azóta létezik a tudomány, amióta méréseredményeket elemeznek. Minden tudomány, minden   mérték is mérhető. Miután sikerült betáplálnunk a számítógépekbe az egész világot, átváltozott digitális számözönné, pedig az egész kettes számrendszerben van, ami csak két számot jelent a O-át és az 1-et. Valami vagy van, vagy nincs, vagy létezik, vagy nem, vagy mérhető, vagy nem, vagy jó, vagy rossz, vagy fekete, vagy fehér....  Ezen az elven fogalmaztak meg minden mérést és mi most a méréseredményekben lubickolunk, úgy, hogy még az orrunkat sem dugjuk ki belőlük. (Zak 5: 6) És mondám: Micsoda ez? Ő pedig mondá: Az, a mi kijön, mérőedény. És mondá: Ilyen a formájok az egész földön.

Milyen az életed? Valóságos vagy digitalizált? Mi határozza meg a személyiségedet? Talán csak a felhasználóneved és a jelszód? Egyáltalán mi is a titkos jelszó? Mert régen a keresztényeknek volt egy közös, titkos jelszavuk: IXTÜSZ, azon szavak kezdőbetűiből, hogy „Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó". Jézus neve az életünknek a pinkódja, vagy valami más?

Úgy látjuk - kezünkben mérőedénnyel -, hogy kezd megnyugtató irányt venni körülöttünk a politika, végre sorsformáló kérdéseinkre is sor kerülhet. Persze azt nem várjuk, hogy a politika meg tudja oldani minden kérdésünket, de azt remélhető, hogy rendeződjenek nehéz pénzügyeink, adósságunk, s rendeződjön a magyarság közös gondolata, hogy végre önmagunkra találjunk.

Most tehát magunkba is fordulhatunk és megkérdezhetjük, hogyan is lehetne lemérni  életünket, mert határozottan szükséges szüntelenül szembenéznünk, elemeznünk, mérlegelnünk lelki és testi életünket.

Néha vérvételre, mindenféle vizsgálatra van szükségünk, hogy képet kapjunk testünk állapotáról, de folytonos lelki vizsgálatra is szükség van ahhoz, hogy lemérjük, hogyan is állunk a hittel, a reménnyel, az igazmondással, a hűséggel, a szeretettel.

Mondd, el szoktad bliccelni az orvosi vizsgálatokat, a szűréseket, vagy épp ellenkezőleg, más dolgod nem lévén, vizsgálatról vizsgálatra jársz, hátha kiderül, mi a bajod, s miért is vagy boldogtalan?

Károli Gáspár gönci esperes úr nemcsak lefordította a Bibliát, felhasználva korábbi fordításokat is, hanem sokszor megjegyzéseket is tett, ezeket oda is írta a szöveg mellé a lap szélére. Kár, hogy alig ismertek ezek a jegyzetek, mert a későbbi kiadásokból már hiányoznak. Itt ezt írja:  Az az, Ez ezt példazza  hogy az Isten asz istenteleneknec minden gonoszságokat kint ha egy fomoba volnanac iol lattya, és azoknac mértéc szerint megfizet , az az, amit erdemlettec noha ollyanoc., mint ha az egen repesnec. Az az ugy tetzik az embereknec, hogy az Iften nem zabolázza meg öket, és álittyák , hogy Isten nem tudja , nem láttya őket, ... de jól tudja etc....    Tehát egy fél évezreddel ezelőtt ez volt a mérték: az Úristen az istentelenek minden gonoszságát látja és azoknak mérték szerint megfizet, még akkor is, ha tökéletesnek látszanak (égen repesnek). Közben az emberek ezt nem hiszik el, nem látják be, s nem gondolják, hogy Istennek ítélete lesz rajtuk. Reméljük, hogy nem kell rettegnünk Isten ítéletétől, hiszen Jézusban új életet nyerhettünk, ezért csak annyi dolgunk van, hogy mi magunk megmérjük, az ég és föld közé emelt mérőedény segítségével, hogy hogyan is állunk a szeretettel.

Meg tudod tartani a szeretet parancsát? Csak nem gyűlölöd még mindig azokat, akik kárt, szenvedést okoztak a múltban, vagy akiknek lekötelezettjük vagy? Mérhetetlenül lezárt, lebetonozott életet élünk, azzal a mentséggel és kifogással, hogy én már ilyen vagyok és kész. Pedig valamikor, s talán jobb, ha ebben a pillanatban, elkezdünk gondolkodni azon, nem lehetne-e mégis másképpen? Hogyan válhatnánk elviselhetőbbé mások számára? Lehetséges megváltoznunk, s lehetséges, hogy megváltozik körülöttünk a világ, ha engedjük Isten mérhetetlen szeretetét érvényesülni magunkban, és így a környezetünkben is.

János apostol egy döbbenetes üzenetet fogalmaz meg az angyal szájába adva. Jel 3:8. Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Tehát, most nem arról van szó, hogy valamit elrontottunk volna - hiszen, aki csak hallgatja, vagy olvassa az Isten igéjét, akár ezt a prédikációt, arra érvényes ez az ige - , hanem arról, hogy  megvizsgálva, fölmérve szokásainkat, tetteinket, meg kell keresnünk és meg kell találnunk a szeretet eszközeit. Ezekkel aztán - a Szentlélek erejéből merítve - megtarthatjuk az Úr beszédét, képesek lehetünk embertársainkat elhatározásból is, érzelmeinkkel is szeretni.