Trianon-vasárnap

 

Valamikor kötelező volt minden nyáron Hirosima vasárnapot tartani. Az amerikaiak  megtehették volna, hogy elijesztésül megmutatják a japán politikusoknak, hogy milyen is az atombomba, s akkor bizonyosan vége lett volna a háborúnak, de nem, két bombát is élőben próbáltak ki. A rettenetes bombatámadásra emlékezett a magyar református egyház évtizedeken keresztül, persze politikai okból. Jól jött a megszállóknak a hidegháború közepén egy Hirosima-vasárnap. Japán élő sebét azóta lassan kiheverte. Újjáépítették az országot és a nemzetet is. Tőlünk is elmentek a megszállók, legalább is az egykori ország középső részéről, de mi magunk éppen úgy vagyunk, mint eddig: megcsonkítva, meggyalázva, ezerszer is leírva, de éledő reménnyel szívünkben, hogy sikerül megfordítani  nemzetünk szekerének rúdját. Ezért mostanában, ugyan el nem feledve sem Hirosimát, sem a drezdai bombázást, de mindezek mellett Trianon-vasárnapot tartunk, míg a kérdés meg nem oldódik.

 

Imádkozzunk:  Hajtsd hozzám, Uram, füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én! (Zsolt.86:1)

Megszólítunk, mennyeknek Ura, Élő Isten, minden népnek, így magyaroknak is Istene! Hozzád kiáltunk,  hajolj le hozzánk és hallgasd meg szavunkat!

Hallgasd meg a panaszainkat, a bánatunkat, hallgasd meg a veszteségeink listáját, hadd mondjuk el, mi minden esett meg velünk, körülöttünk, családjainkkal, népünkkel, hazánkkal.

Nézz le ránk és lásd meg, hányfelé szaggattak bennünket. Lásd meg,micsoda nyomorúságban élünk,  mennyire elszegényedtünk, mennyire nem tudunk már önmagunk felől sem dönteni.

Hozzád kiáltunk, Öregisten,  hallgass meg minket! Szeretnénk, ha megnyílna az ég, és eljutna minden szavunk a te füledbe.

 

Mostanában már sokat beszélnek a nemzetről és a hazáról. 30 év alatt sok új dolgot tanulva megerősödött sok embernek az eddig romokban heverő nemzeti öntudata. A nemzet, a haza kérdése mindig nehéz kérdés volt és az is marad. Kevés olyan nép van a világon, - Európában az egyetlen - amelyiket ilyen mértékben szétszaggattak, mint a magyar népet és hazát. A szétszaggatatás nem csak Trianonban történt, hanem már sokkal korábban. Már a tatárjáráskor is rettenetes árat fizettünk, amikor nem kelethez, hanem nyugathoz húztak a politikusok, s későn látták be, hogy a rendelkezésre álló haderő nem lesz elegendő a haza védelmére. A török időkben pedig évszázadokon keresztül a kereszténység és Európa védőbástyája volt a magyarság, s ebbe a szörnyű hadakozásba belerokkant.  Ennek a hosszú háborúskodásnak a népesség jelentős fogyása volt a következménye, a továbbiakban pedig a betelepedett népeknek kedvezett Európa, nem a törzsökös magyarságnak.

 

Imádkozzunk:  Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned. Könyörülj én rajtam, Uram, mert hozzád kiáltok minden napon! Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel, Uram, lelkemet! (Zsolt.86.)

Jézus urunk, Istennek szent Fia, hozzád kiáltunk: lásd meg, milyen kevesen maradtunk a családokban, a régi keresztény egyházakban. Lásd, milyen kevesen ismerik igazán a te neved, a te arcod, a te kegyelmedet,  megváltásodat.

Ments meg, Urunk, bennünket, mert most már csak  tebenned bízunk, hiszen mindenki elpártolt tőlünk. Alázatos szívvel megvalljuk, hogy most már látjuk, egyedül te segíthetsz a magyar népnek a megmaradásban.

Kérünk, küldj közénk tiszta embereket, akik a te erőddel, a te szereteteddel, hatalmaddal tarthatnak meg bennünket. Kérünk, adj erőt, hogy szüntelenül imádkozhassunk értük.

Miért olyan fontos, hogy valaki milyen néphez tartozik? Sokan vannak, akik azt mondják, nem a nemzet, nem a származás, csak maga az ember fontos. Tetszetős gondolat, sokan el is fogadják, sőt a mostani demokratikusnak jelzett társadalmi rend is erre épül. De ha ez ilyen nyilvánvaló, miért vannak népek, nemzetek? Amint a saját magyarságunkról van szó, akkor egészen más megvilágításba kerül a kérdés. Érezzük, hogy igenis fontos és jelentős, hogy magyarok vagyunk. A magyar nép ugyanis őriz régi, mindenki előtt nyilvánvaló titkokat. Őrizzük gondolatrendszerünkben, megfogalmazásainkban, tudományunkban az ősnyelv nagy részét; népdalaink igen ősi réteget őriznek; istenes szövegeink pedig a régi magyar kereszténységünket. A magyar nép nagyon sokat megőrzött az egykori közös alapműveltségből. Ezért kell megmaradjon, ezért kell őrizni, ahogy az ősgéneket, őssejteket, növényeket, állatokat is őrizzük, örökségként.  A magyarság a nemzetek génbankja, ezért is meg kell maradjon.

 

Imádság: Mert te, Uram, jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, akik hozzád kiáltanak. Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát! Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.

Nincsen, Uram, hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz! Eljőnek a népek mind, amelyeket alkottál, és leborulnak előtted, Uram, és dicsőítik a te nevedet. Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!

Mennyei Édesatyánk,  Öregistenünk, kérünk, küldd el újra és újra közénk a Szentlelket,  hogy megismerjük és bátran vállaljuk, őrizzük  azt a sok kincset, amit az életünkbe helyeztél.             Adj erőt mindannyiunknak, hogy a megismert tiszta forrásból tudjunk meríteni!

Szent Lelked erejét kérjük vezetőinkre, lelkészeinkre, a gondolkodókra, a tanítókra,  mindenkire, aki a magyarság javát szolgálja.

 

A magyar nép megmaradása tehát európai és világérdek, ahogyan az amerikaiak is nagy nehezen felismerték, hogy az eredeti indián kultúrában milyen hatalmas lehetőségek vannak. Csakhogy amíg a világban sok helyen szétszórt ősnépmaradványokat tudósok hada próbálja megismerni és valahogy életben tartani, s ebben most már mindenféle szervezet és intézményeket segíti őket, addig a magyarságot nekünk magunknak kell felfedeznünk, értékelnünk és megtartanunk. Másoktól  komoly segítségre nem számíthatunk, sőt... Egyedül az Élő Istenre hagyatkozhatunk, hiszen Ő mindeneknek Ura,  aki valamikor az életet és az embert a földi keretek közé helyezte, és megmutatta egyben azt a módot, ahogy emberként élnünk kellene -  ezt őrzi a magyarság régiségében, gondolataiban , minden megnyilvánulásában.   Más népeknek más feladat jutott, nekünk ez.

 

 

Imádság: Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, és teljes szívvel féljem nevedet. Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból. (86.zsoltár)

Mutasd meg nekünk az utat, kegyelmes Istenünk! Azt az utat keressük, ami nem eltávolít, nem össze-vissza tekereg, nem visszafelé terel  bennünket, hanem egyenesen feléd tart!

Add, hogy mindenek előtt dicsőíteni tudjuk a te nevedet örökké!  Te voltál Urunk, aki a nagy világégések után erőt adtál az élethez. Te voltál, aki megtanítottál bennünket tűrni  más népek igájában élni. Te voltál, aki erőt adtál a tanuláshoz, az alázathoz, a legnehezebb helyzetekből  kiláboláshoz. Te voltál, Urunk, aki eddig megtartottál bennünket mint maradékot.  Te szabadítottál meg bennünket eddig is, kérünk, hogy most vezess bennünket tovább az úton.

Történelmünk során nemegyszer kevésen múlott, hogy épségben megmaradjon a magyar nép, de Isten kegyelméből mindig maradt egy kicsi mag, amelynek segítségével újra megerősödött. A baj mindig amiatt volt, hogy a nép, s vezetői nem az igaz úton jártak, nem a nemzet érdekeit  szolgálták.

Felemelkedni pedig mindig akkor tudott a nemzet, amikor egyenként megtanultuk, hogy saját magunknak kell sokat tennünk a nemzetért. Hiába gondoljuk, hogy szegények és tehetetlenek vagyunk. A nemzet felemelkedése akkor kezdődik, ha valamit képesek vagyunk áldozni a szeretetünkből, erőnkből, időnkből, pénzünkből is a nemzetért, a hazáért. Voltak olyan idők, amikor sokaknak az életüket is oda kellett adják a hazáért, a szeretteikért, a barátaikért. Jézus így mondta:  Nincs nagyobb dolog annál, mint mikor valaki az életét adja a barátaiért, vagyis a családért, a közösségért, a nemzetért.

 

Legelőször is tehát tanuljunk meg újra, naponként imádkozni a nemzetünk megmaradásáért.

Tanuljuk meg, hogy egyedül az Atya tarthat meg bennünket,ezért a vele való kapcsolatunkat napról napra meg kell újítanunk Jézus Krisztusban, az ő szent Fiában a Szentlélek által.

Tanuljuk meg, hogy nemzetünket csak akkor tarthatjuk meg, ha mindent elkövetünk, hogy megismerjük minden rétegét, minden részét, minden lehetőségét, minden gondolatát és minden ősi értékét.

Tanuljuk meg, hogy csak akkor leszünk képesek megtalálni nemzetünket, ha mélyre ásunk, s a legősibb gondolatokban, zenében, szavakban, mozdulatokban egymáshoz való szeretetünkben keressük.

Tanuljuk meg, hogy Öregistenünk irgalmas, nagykegyelmű és igazságos Isten. Fogadjuk el tőle az erőt!

 

Imádság: De te, Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú! Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!

Imádkozunk, Istenünk, nemzetünk megmaradásáért.

Imádkozunk az öregekért, akik sok szenvedés és aggodalom között voltak kénytelenek  szembenézni életük során hazánk szétszaggatásával.

Imádkozunk  azokért, akik munkájukkal, erejükkel, tudásukkal tartják fent a nemzetet, kérünk adj erőt mindanyiuknak.

Imádkozunk azokért, akik az élelmünket termelik meg nap mint nap nehéz körülmények között.

Imádkozunk a határon túliakért, kérünk adj türelmet és szeretetet az életükbe.

Imádkozunk a közgazdászokért és politikusokért, hogy rendbe tudják tenni a nemzetnek dolgait.

Imádkozunk a látókért és tanítókért, hogy mindent át tudjanak adni, amit csak kaptak.

Imádkozunk a munka nélkül lévőkért, a hitellel sújtottakért, az egyedül lévőkért, nehézségben és nyomorúságban élőkért.

Imádkozunk az ifjakért, adj reménységet a számukra ebben a reményt vesztett világban.

Imádkozunk a gyermekekért, hogy megfoganjanak, hogy megérkezzenek, hogy rendes magyar családra leljenek itt ebben a világban.

Kérünk, Urunk, hallgasd meg  imádságunkat Jézus Krisztusért, a te szent Fiadért  Ámen.