Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Üdvözlet a látogatónak

 

 

 

 

Szeretettel üdvözlök minden erre járó látogatót.

Bavallva, bevallatlanul állandóan gyötrő kérdések közt élünk.

Állandóan választalunk kell a halálra és az életre vivő út között.

 

 

VÁLASZD MINDIG AZ ÉLETET !!!

Erről szól minden prédikációm, könyvem...

 

Bereczky Zoltán nyugdijas lelkész, tanár vagyok.

A honlapon bemutatok néhány prédikációt az évkörhöz igazítva.

E mellett a Bereczky Zoltán - Cseuz Anett: Simai Sakkoló és az  Ősképeskönyv c. könyvek is olvashatók, letölthetők.

Az Ősképeskönyv anyagáról a Károli Gáspár Református Egyetemen speciál kollégiumot tartok: Mennyezetkazettás templomok táblaképeinek leolvasása cimmel.

 

 

Elérhetőségem:

szentrontasi kukac gmail.com

zoltan kukac jokay.hu

Tők határában (Pest megye) van egy régi Árpád kori templomrom. Egy évben négyszer elsétálunk a régi kövek közé. Imádkozunk önmagunkkért, a körülöttünk élőkért a magyar nemzetért. Régi, magyar, keresztény énekeket  énekelünk és aki elfogadja tőlünk annak úrvacsorát is adunk.

Mindenkit szeretettel várunk !

A következő imádság ideje:

2017. december 17. 13.30 órakor

Megközelíthető busszal: Bp. Széna tér , Tök Körtvélyes,  majd 15 perc séta. Túlzott UV. sugárzás-, szél-, rosszídő-, hóvihar-, esőnap nincs. Fel kell öltözni rendesen. Ha, enyhe idő lesz, akkor sár lesz. Rendes téli időben, hó, jég, vaddisznók, szarvasok,  GEO pont keresők...

Autóval a híres, nevezetes 102-es út 10. kilométerkő- (tábla) nél kelet felé, majd a rossz úton 300 méter után jobbra, majd 200 m-nél balra a szántáson keresztül, fagyban, vagy sárban...

 

 

 

Két szablya elég….


Jézus azután ezt kérdezte tőlük (a tanítványoktól) : - Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben? - Semmiben - válaszolták. Majd ezt mondta nekik: - Akinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.” Erre így szóltak: „Uram, íme, itt van két szablya” Ö pedig azt felelte: „Elég”

Nagyon különös tehát ez a történet. Kérdezgettem a környezetemben, hogy ki ismeri, de alig van valaki, aki emlékezne rá. Belenéztem a hittankönyvekbe is, de gyakorlatilag sehol sem szerepel, sőt az érettségi tételekben sem, de még az ostorral való rendcsinálás története sem. Prédikációs, evangélizációs kötetekbe sem fért bele. Mintha Jézussal meg sem történt volna ez a kép. Ez egy eldugott, elrejtett történet. Ilyenkor persze az a gondolatunk, hogy talán nem is fontos történet, de akkor Lukács nem írta volna le és később pedig nem tartották volna meg, ha ez a történet valóban elhanyagolható lenne

Az idézett szöveg, nem a legújabb fordítási kísérletet követi, hanem a régi Károlyi fordítás szerinti, ugyanis „kard” helyett „szabja” kifejezést használtam. Aki szablyát használ, az megSZABja a körülötte lévő világot, hiszen ez az elnevezés a SZAB , vagy VÁG szóból ered. Jézus tehát két karddal felfegyverzi hadseregét, hogy azok képesek legyenek megvédeni magukat. Tehát nem valamiféle villámháborús támadásra készítette fel őket, hanem védekezésre. Ne a hatalom, vagy a tömeg, vagy az erőszak szabja meg, hogy milyen legyen az életük a szabadságuk, hanem a szablyák jelenléte, látványa.

Ilyenkor a borús napokon, amikor hamar sötétedik, s nem a természet, hanem a mesterséges fények, s rendszerek határoznak meg bennünket, akkor el kell gondolkodjunk, hogy mi az ami határt szab az életünknek. Vajon mi magunk szabjuk meg, hogy hogyan éljünk? Vagy talán a műveltségünk határozza meg az életvitelünket ? Vagy benne az az életünkben valamennyire Istennek ismerete is? Talán megengedjük, hogy onnan messziről, a teljességből, a beleláthatatlanságból egyszer csak megtaláljon bennünket Istennek szava, hogy megszabja az életünk minden pillanatát? Mert a szablyák a tanítványok kezében nagyon erős fegyverek voltak, s mert Krisztus jelenléte az életünkben alapvetően képes megszabni azt, hogy mit is kezdjünk magunkkal, gondjainkkal örömeinkkel.

Végül is egyetlen egy olyan történetet sem ismerünk, amikor a szablyákat alkalmazniuk kellett volna a tanítványoknak. Péter ugyan próbálkozott, de Jézus nem engedte. Elég volt, hogy ott volt a kezükben. Az eredeti görög szöveg pontos fordítása, hogy „elég”, azt jelenti, hogy a szükségesnél is több. Jézus tehát két szablyát ad a tanítványok kezébe és az elegendő volt a puszta védelemre. Amit Jézus ad, az elegendő kell legyen ma is. Még akkor is, ha ez a körülöttük élő társadalom, s a mai világ, de talán ez így volt mindig is, csak alig – alig, vagy egyáltalán nem használja azokat a fegyvereket és azt az erőt, ami Krisztustól származik. Inkább a magunk fegyvereire és ösztöneire számítunk, vagy megkeressük azokat a lehetőségeket, amelyek Krisztusban lettek nyilvánvalóvá ebben a világban.

Krisztusnak azonban voltak karddal hadakozó katonái is a történelem folyamán. Sőt, a korona és kard, vagy kereszt és kard gondolata végigkísérte a történelmet egészen az újkorig. Alig van valamire való népek közt olyan, ahol ne lenne néhány fontos király, vagy hős, aki kardját Krisztustól eredeztetné. Illetve minden igazi kard természetfeletti erővel felruházott kard. Ilyen volt Attila kardja, ráadásul Isten ostoraként éppen olyan fegyverekkel ruházták fel, mint amilyen fegyverek Jézus közelében voltak: a kötélből font ostor és a szabja, amelyből az egyik lehetett Péteré, de a másik, nos a másik lehetett olyan szablya, amelynek tényleges birtoklása, vagy akár csak emléke, hogy Krisztus hadakozásra alkalmas szablyát hagyott a keresztényekre, amellyel a kereszténységet lehet megvédeni. Ahogy nemzeti méretben pl. a magyarság évszázadokon keresztül azzal volt elfoglalva, hogy a törökkel hadakozott, hogy védelmezze az európai kereszténységet….

De jó lenne, most egy jó szablya, amivel elriaszthatnánk mindent - mindent, ami most ezt a világot tönkreteszi. Jó lenne a világosság szerint élni és a szablyával szétvágni a sötétséget. Jó lenne, ha le tudnánk szabni magunkról és erről a világról a szürkeséget, borút, egymásba bonyolultságokat, kötözködéseket, összegabalyodott életeket. Pedig tudjuk, hogy alig – alig van esély arra, hogy megmaradjon a világosság, s boldogság, nem, hogy támadni tudnák, s megváltoztatni ezt a világot, hanem inkább csak védekezünk, s minden kicsi fénynek, kicsi boldogságnak örülni tudunk.

Elég a krisztusi két szablya az élethez. S Jézusnak az a szava, hogy elég, abban az is benne van, hogy elegendő volt már a hadakozásból, támadásból más életének megszabásából. S persze van, amikor azt mondjuk elég volt már minden rossz dologból, ami éppen ér bennünket. Elég volt már a koszból, a hitványságból, az összevisszaságból. Elég, elég. Szeretnénk megszabadulni mindentől, ami csak lehúz bennünket, vagy elveszi a kedvünket az élettől. S az a történet, az a kép, amit olvastunk az erre is elég, ami fegyvert csak kapunk Jézustól az elegendő ahhoz, hogy megszabja jó irányba az életünket. Ez akkor ott két kard volt, most pedig részben az a tudat, hogy használhatunk, ha kell fegyvert, hiszen éppen Krisztus az, aki még a legértékesebb vagyontárgynál is fontosabbnak tartja a szablyát, másrészt pedig ott van az az ígéret, hogy az Isten hadakozik érettetek, hogy nem vagyunk magunkra hagyva, hanem az Élő Isten szeretetével a Szentlélek segítségével védelmezi mindannyiunk életét egyen egyenként, s közösségeinkben.

A két szabja alakja megmaradt. A két markolat íves, s ez a forma ugyan az, mint a kétnyakú madár, vagy a kos szarvainak alakja, vagya fejfáinkon lévő csillag jel részlete, vagy akár a szomorúfűz jele, amelyek a feltámadást jelentik. Jézus szablyás története elsősorban nem história, hanem tanítói kép. A halálának és feltámadásának előképe.

 

SZABLYA (szab-oly-a) fn. tt. szablyá-t.  Molnár A. latinozata szerént: framea, láncsaféle fegyver; acinaces, széles rövid kard, milyet a szittyák viseltek; gladius ensis, kard; és sica (czucza?) azaz, tőr. E szerint a szablya széles ért. az éles pengéjü fegyverek többféle faját jelentette. Görb., szablya, kurta szablya, gyilkoló szablya. Fájdalom szablyája. (Pázmán Préd. 552. l.). Mesterét a szablya olykor agyonvágja. (Km.). Nem pennához illik a szablya. (Km.). Korunkban a szablya a katonaság és a köz nép nyelvén ritkán vagy alig fordúl elé s helyette a kard divatozik. Ellenben s régi, kivált a XVI-dik századbeli nyelvemlékekben gyakran olvasható. Kisebb-nagyobb módositással majd minden európai nyelvben megvan, ú. m. a németben: Säbel s közbeszédben Sabel, Saber, a svédben: sabel, az angol s francziában: sabre, az olaszban: sabra, sable, a csehben: szawle, a finnben sabeli stb.; s Adelung úgy vélekedik felőle, hogy e fegyvert a többi népek a törököktől és magyaroktól kölcsönözték; továbbá azon név szerinte görbe vasu kardot jelent, s nevét a görbeségtől vette volna, nevezetesen az új görög nyelvből, melyben zabosz am. görbe, és zabűné am. szablya. Azonban, minthogy e fegyver, Adelung vallomásaként a törököktől és tőlünk ment által a németekhez, annak értelmezésére nézve illetékesb birónak tartjuk a mi Molnárunkat, ki szerént a szablya nem csak görbe, hanem más alaku metsző, hasító, általán szabdaló fegyvert is jelent, mint föntebb láttuk. Véleményünk az, hogy a szablya gyöke a metszést, vágást jelentő szab, melyből lett a gyakorlatos szabok mint hat hatol, aszik aszal, tör töröl; met metél; vet vetél. A szabol részesülője: szaboló szabló, módosítva: szabla, lágyítva: szablya, azaz, szabdaló t. i. fegyver. Hasonló képeztetésüek a szintén eszközöket jelentő csáklya, kuruglya, korcsolya, mereglye, gereblye, csoroszla v. csoroszlya; továbbá a lágyítot l nélkül képzettek: tězsla, vizsla, vitla, kajla, hetle kotla; s melyek az eredeti részesülő-alakot megtartották, ú. m. sarló, orló (olló), doroszló; s mind ezek részént ma is élő, részént elavult igékből származtak. - A szablya szót, mint régi szittya és magyar fegyver nevét épen úgy kölcsönözhették tőlünk más népek, mint a huszár-t, vagy csákó-t.

 

 

 

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 28, összesen: 195045

  • 2017. november 24., péntek

    Semmihez sem fogható élmény volt, amikor újszülött gyermekeimet a kezemben tarthattam. Attól féltem, nehogy leejtsem őket és közben különféle érzések ...
  • 2017. november 22., szerda

    Megnyílik egy napló.
  • 2017. november 21., kedd

    „A cirkuszban mindig szorongtam, hogy mikor zuhannak le az artisták, és ezen a perec se sokat segített” – ismerte el a református lelkész, aki nemrégi...
  • 2017. november 20., hétfő

    Vajon hiteles-e a keresztyénség ma, amikor az élet értelmét kutatva egyre többen fordulnak a távol-keleti vallásokhoz? És vajon mi győzött meg egy zen...
  • 2017. november 19., vasárnap

    „A mai lelkipásztoroknak nem az a feladata, hogy felvegyék a versenyt a világgal és olyan élményeket kínáljanak, amelyek elvonják a fiatalokat az inte...
  • 2017. november 16., csütörtök

    Nem, nem tévedés a cím, ilyenkor, novemberben. A szokatlan időzítés és a köszöntés hangvétele engem is igencsak gondolkodóba ejtett, így osztozom az O...
  • 2017. november 15., szerda

    Baksay Sándor azon szerzők közé tartozik, akiket bizony nehéz megismerni a fősodratú médiából. Mielőtt a neves lelkipásztor-író személyiségéről és mun...
  • 2017. november 14., kedd

    A reformáció öt évszázadának novelláiból válogat a Kálvin Kiadó gondozásában nemrégiben megjelent Ideje van az olvasásnak című kötet. A novellagyűjtem...
  • 2017. november 14., kedd

    Kortárs irodalmi pályázat az 500 éves reformáció alkalmából
  • 2017. november 13., hétfő

    „Óhatatlanul előfordul, ha az emberek körben állnak, hogy valakivel szemben állok. De ha Krisztus áll középen, Krisztuson keresztül látom a másik embe...