Útkereséstől útmutatásig

Ezen az oldalon a barátosi templom mennyezetkazettái láthatók, melyek ma a Sepsiszengyörgyi Székely NEmzeti Múzeumban vannak kiállítva.

Sokan jártunk már a Kárpát-medence csodálatos szépségű festett mennyezetkazettás templomainak valamelyikében. Ámulva szemléltük - kitekeredett nyakkal - a magasban sorakozó szépséges táblaképeket a maguk rejtélyes mivoltában azon töprengve, jelentenek-e valamit, s ha igen, mit. Sokan kétlik, kell-e egyáltalán bármi jelentést tulajdonítani e képeknek. Elég gyönyörködni szépségükben?

Az iskolai tankönyvekből ismert tétel szerint az ősember világában még nem vált külön egymástól a hit, a tudás és a művészet - ugyan mi okunk lenne öntelten feltételezni, hogy ez ma nem így van? Az igazi művészet egy pillanatra sem szakadt el Istenbe vetett hitétől és mindannak kifejezésétől, amit a világról és önmagáról tudott. A látványból üzenetté sűrűsödő kép megfejthető, ha nem is egykönnyen. Az út a valóságtól a képig és viszont: a képtől a felismerésig ugyanannyi. Mennyezetkészítő, mennyező, mennyről szóló tudásukat táblákra festő elődeink alighanem ebben bíztak.

A kommunikáció során alkalmazott kódolás és dekódolás, azaz: elrejtés majd megfejtés, feloldás érvényesül ebben a - Lovász Irén néprajzkutató, énekes által elnevezett - szakrális kommunikációban is. Addig is hatnak a képek, vonzó a látvány harmóniája, még ha nem is értjük azonnal a mélyben rejtőző tanítást - ugyanúgy, mint népzenénk, táncaink, népmeséink. 
Úgy készült ez a könyv, mint a Luca széke, vagyis lassan. Egykor a Néprajzi Múzeum raktárában dolgozva láttam meg az első mennyezetkazettákat, és fogalmam sem volt arról, hogy mit ábrázolnak. A muzeológusok sem tudtak magyarázattal szolgálni. Ahogyan a különböző népi motívumokra is csak azt mondták: növényi ornamentika....

A szerves műveltség kutatóinak eredményeire is támaszkodva apránként tárult föl előttem ez a hihetetlenül gazdag világ. Ezerszám néztem és vizsgálgattam a képeket, míg a sokféle változatban felismertem az egyes típusokat. Nagy továbblépés volt, amikor felvetődött az egyes képek közötti kapcsolat rendszerszerűsége, és újabb, amikor sikerült megtalálni az ábrák belső szerkezetében az ősképeket is. E kutatás során is kiderült, hogy a magyar nép vallásos gondolkodása a mindennapi gyakorlatban nem ismeri azt az éles dogmatikai határvonalat, amit a különböző keresztyén felekezetek képviselnek. Gondoljunk csak arra, hogy a pünkösdi csíksomlyói búcsún mindenféle felekezet  tagjai részt vesznek, sőt nagy számban olyanok is, akik nem tartoznak egyikhez sem. Ez a munka nem valamely felekezet sajátos egyházművészetéről szól, hanem kísérlet a magyar nép régóta őrzött, Isten igéjét ősképekbe foglaló művészetének, műveltsége egy szeletének feltárására.

Sajátos része az anyagnak az, hogy szerepelnek benne a tizenkét állatövi jegyet mutató jelek is. Az asztrológia tudományával való folyamatos visszaélések miatt művészettörténésznek, néprajzosnak vagy a laikusnak nehéz elfogadni, hogy az ősképeket állatövi jegyek is közvetíthetik. Lelkészként még nehezebb, pedig régi íróink és költőink ismerték és közvetítették ezt a rendszert, sőt évszázadokkal ezelőtt az egyházban is természetesebb volt az állatövi jegy-rendszer használata, hiszen a Bibliában - mind az Ó-, mind az Újszövetségben - is jelen van az állatövi jegyek tulajdonságüzenetére épülő rendszer.
A festett templomi mennyezetek egyes képei is tanítanak, de elhelyezésük is fontos üzenetet hordoz. Ennek nyomán készült el a minden vasárnapi és ünnepi prédikációs rendszerem, amely  figyelembe veszi az évkör sajátosságait, és igyekszik Istennek a Bibliában tett kijelentéseivel összhangba hozni a magyar szokás- és hiedelemrendszert.

Azoknak mutat utat ez a könyv, akik szeretnék megismerni, megérteni régi magyar műveltségünk képrendszerét és ősképeit. Próbálja meg ki-ki az otthoni terítők, a nagyanyáink régi holmija közt megmaradt párnák, a múzeumokban vagy képeskönyvekben látott tálak, köcsögök, szűrök, tojáshímek, székelykapuk mintáit összehasonlítani az e könyvben látott képekkel. Talán kedvet kapnak ahhoz is, hogy maguk is felhasználják saját alkotásaikban az ősjeleket.

Az ősképekből kiindulva fedezzük fel újra népművészetünket, imaképeinket, vagy akár a bibliai történeteket, népmeséinket, tánclépéseinket, népdalainkat! Igyekeztem minél többet bemutatni a régi mennyezetkazettás anyagból. Az egyes helyneveket színes betűvel nyomtattam, ha azok templomokat jelölnek. Sárgás: unitárius, kék: evangélikus, püspöklila: római katolikus, zöld: református, szürke: ortodox, fekete: polgári. Sürgetett az idő, hogy mielőbb leírjam és megmutassam az összeálló képszótárt, de hol a hatalmas anyagot nehezen kezelő számítógép, hol a gyenge nyomtató, hol betegség s egyebek késleltették eddig a megvalósulást. Köszönöm Fáby Jánosnak és Tamásnak, hogy nagyszerű felvételeiket rendelkezésemre bocsátották. Az általuk készitett anyag elérhető a világhálón: Az Ég Mennyezeti c. lapon.

Köszönet azoknak a lelkészeknek, akik villámpostán elküldték a még hiányzó képeket. 
Köszönet a számítógépes szakembereknek, akik a kutatás technikai hátterét biztosították nagy türelemmel. Köszönöm a Bp. Külső-Üllői Úti Református Missziói Gyülekezetnek, hogy hűségesen meghallgatták és értékelték a prédikációs rendszerkísérleteket.

Köszönet dr. Békési Sándornak, aki lehetőséget adott, hogy a Károli Gárpár Református Egyetem Hittudományi Karán speciálkollégium keretében évek óta ismertethetem az ősképrendszert az érdeklődő hallgatókkal.

Köszönöm feleségemnek, b. Máthé Juditnak és családomnak, hogy bátorításukkal és ötleteikkel támogatták a könyv elkészültét.

Hála Istennek az életért, az elvégzett munkáért!