„Boldogok ... „ (Máté 5:3-10)

  Vannak olyan évek, amikor az emberek szívében, lelkében hatalmas várakozás van, s egyben vágyakozás arra, hogy végre jobb legyen a világ, mint amit élünk. Nagyon sokan azt várják, hogy egyik pillanatról a másikra megváltozzon minden politikai, gazdasági, népjóléti értelemben. Persze szükséges is a változás, de hogy ilyen hirtelen? És mindenre kiterjedően? De mitől is várunk ilyen jelentős változást? És kinek a személyéhez kötjük, aki képes alapvetően megváltoztatni mindent?

Az emberek a komoly, nagy változáshoz fűzött reményeiket  mindig is egy emberhez kötötték. Ezért volt olyan sikeres Jézus bevonulása Jeruzsálembe. Jézus közeledett a városhoz, megérkezett, felment a sok-sok lépcsőn a templomba, de még ennél is közelebb lépett az emberekhez, egészen a szívükig jutott el. Volt már olyan élményed, hogy Jézus ereje, személye egészen a szívedig eljutott?

 Ezért mi keresztények, s magyarok, akik  annyi történelmi nehézségtől, s egyben önmagunk megválaszolatlan kérdéseitől és bűneitől szenvedünk, most nemcsak azt szeretnénk, ha mostanság teljesen megváltozna a politikai és társadalmi  életünk, s nemcsak abban bízunk, hogy valaki jön és segít ezen a világon és mindjárt rajtunk is, hanem az az erős vágyunk, hogy Jézus  újra belépjen az életünkbe és uralja azt. Szeretnénk, ha Jézus, aki testileg nincsen közöttünk, mégis jelen lenne az életükben.  A világ számára pedig éppen nekünk, a Krisztus testeként létező egyháznak kell az ő folyamatos jelenlétét megmutatnunk. Csakhogy éppen az egyház, és azok a közösségek, amelyek az életet, az igazi Krisztust kellene, hogy megmutassák, éppen ezek a közösségek zárultak be önmagukba a mai időkben. De hát nem lehet minden kaput befalazni, nem lehet, hogy éppen ott ne legyen jelen, ahol tökéletesen jelen kellene legyen; mint ahogyan nem volt lehetséges, hogy éppen Jeruzsálemben, a templomban ne jelenjen meg Jézus.

 Nyiss ki minden kaput, nyíljon meg a szíved és engedd, hogy Isten Szentlelke által Jézus beköltözzön az életedbe!

Amikor Jézus megérkezett  Jeruzsálembe, először azokkal találkozott, akik kívül rekedtek a falakon, vagyis a társadalom szélére kerültekkel. S mintha hallanánk szavait: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa, vagy Lukácsnál: Boldogok vagytok, ti szegények.

 A szegények legtöbbje azonban nem vállalt, hanem rászakadt szegénységben él, úgy, hogy abból kilábolnia majdnem lehetetlen. Mégis, a szegénységben is  be lehet fogadni Jézust, s a legnehezebb helyzetben is mindig marad egy, sőt egyetlen  segítség: és ez Jézus személye. Meg kell tanulni élni az ő igéivel és tanácsaival, példázatai tanításával és közvetlen erejével, ami képessé teheti az embert arra, hogy szegénysége ellenére belsőleg boldog legyen.

            A városban ujjongó tömeg fogadta Jézust, de ő meglátta, meghallotta közöttük a betegeket, a szerencsétleneket is, akiknek az élete mindig nagyon nehéz: Boldogok akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Kell-e ennél nagyobb vigasztalás a felismert bűneik miatt vigasztalanul élők számára? Hiszen a legnehezebb dolog a világon a sírók könnyeit letörölni. Az ember minden egyes betegséggel, gyengül és öregszik, zuhan az elmúlás felé, mert a magunk erejéből megtarthatatlan az élet, de Jézus jelenlététől a legsúlyosabb betegségben is bátorítást és vigaszt nyerhetünk.

 Jézusra tekintve még a halállal is szembenézünk, mert általa az életünkre vethetünk pillantást. Jézus nemcsak megvigasztal, hanem boldoggá is képes tenni, mert az ő halála árán mi életet nyertünk. Bízd rá Jézusra a siratnivaló testedet, bűnöktől meggyötört lelkedet,  betegségeidet,  magányosságodat, az öregséget, és mindent, ami miatt most sírsz!

            Jézus - közeledve a templomhoz felfelé a lépcsőn - olyan emberekkel is találkozott, akik szeliden élték az életüket.  Olyan kevés példánk van arra, hogy valaki szeliden, erőszak nélkül élne! Pedig Jézus így beszél róluk: Boldogok a szelídek, mert örökségül bírják a földet. Ez  a kijelentés minden emberi tapasztalatnak ellentmond: mindig is az erőszakosoknak áll a világ. De ebben a erőszakot megengedő, és az erőszaknak engedő világban is mindig vannak, akik megmaradnak szelidnek. Nem azoké a világ, akik bármi áron meg akarják szerezni maguknak, hanem azoké, akik hagyják, hogy Jézus nekik ajándékozza. Tegyél le az erőszakról, a csalásról, a hazugságról, az árulásról, tétlenségedről, ártó gondolataidról, minden bűnödről, és hagyd, hogy Jézus szeliddé és boldoggá tegyen!

            Mindig voltak és vannak, akik vágynak az igazi tudásra. Ilyen ifjak és öregek üldögéltek a templom hatalmas lépcsőjén, ott találkoztak Jézussal. Talán éppen nekik hangzott a bátorítás: Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.  Nem az a tudás, hogy egyre több adatból egyre több következtetésre jutunk - a valódi tudás az, amikor valaki megismeri a teljes igazságot. Mi tele vagyunk tudatlansággal, bizonytalansággal, kétséggel, félelemmel, de mindezek mögött megtalálhatjuk az igazságot, ha keressük. Te hazugságban vagy igazságban élsz? Jézus társaságában  újra nekikezdhetsz keresni, vizsgálódni, mérlegelni, tanulni, hogy az igazság elérjen.

            Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek - hangzik a boldogmondás a samaritánusok felé. Az irgalmas samaritánus jól ismert története nemcsak általában az emberi irgalomról szólt, s nemcsak arról, hogy milyen kiüresedetté válhat még az egyház szolgáinak az élete is, hanem a samaritánus népről, közösségről is szólt a történet. Ők is ott voltak Jeruzsálemben, Jézus őket is köszöntötte. Légy te is irgalmas ehhez a világhoz és ne ítéld el az egészet úgy, ahogy van! Légy irgalmas a magyar nemzethez, mert sok tévedése és hibája ellenére beletartozol! Légy irgalmas azokhoz, akiket hozzád rendelt Isten, és azokhoz, akiket magad választottál! Végül kérlek, légy irgalmas magadhoz és bocsásd meg önmagadnak is a bűneidet, hogy Krisztusban boldog lehess.

            A különböző tornácokon Jézus más és más emberekkel találkozott. Az utolsó helyeken ott várakoztak az asszonyok, akik néhány nap múlva már a szenvedés útján kísérték, sőt mellette álltak a keresztrefeszítésekor is: Boldogok, akiknek a szivük tiszta, mert ők az Istent meglátják -  ahogyan a kivégzést vezénylő tiszt is meglátta, felismerte őt felkiáltva: bizony, ez Isten fia volt, mert Jézus kereszthalála felnyitotta a szemét és megtisztította a szívét.

Jézus halála és feltámadása megtisztít és megvált bennünket. Tiszta szívvel várd hát a feltámadást!

            Végül Jézus eljutott  a templom belső részeibe, ahol éppen azok kellett volna fogadják,  akiknek  őrizniük kellett volna Isten szeretetét, békességét. Boldogok a békességre igyekvők, mert ők az Isten fiainak mondatnak.  Csakhogy ezek a hivatalosok nem azért voltak a templomban, hogy békességet szerezzenek, hanem azért, hogy ügyes-bajos pénzügyi dolgaikat elintézzék. A profi hivőknek mondta ezt egykor Jézus, most pedig nekünk, mert mi vagyunk Istennek fiai, akik békességre és szeretetre törekedve hordozhatjuk a világ krisztusi boldogságát.

            Boldogok akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.  Ámen.