„... íme, a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva..." Jelenések könyve14:1

Tegnap Zsuzsanna napja volt, s a magyar családokban - a sok szokatlanul, idegenül hangzó név ellenére még ma is -  sok Zsuzsannát, Zsuzsát,  Zsút, Zsuzskát  találhatunk, ezért egy régi szép széki, énekelt verssel köszöntjük őket:

Sok Zsuzsanna napakat vigan elérhesd / Napjaidat számlálni ne légyen terhes.  /   Az ég harmatja szívedet újítja ,/ Áldások árja házod elborítja.  Te néked minden öröm hótig adassék, /A mellett semmi bánot ne barátkozzék./ Légyen éltednek virágja mind kinyílt,/ Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.  Véglen az egek várát nyilván szemlélhesd, / Ott aztán az életet jobbal cserélhesd. Az Úr a boldog életben részt adjon , /A szentek serge körébe fogadjon, fogadjon.

A népköltészetünkben megtalálható verses köszöntő nem csupán a Zsuzsannákat köszöntő kedves sorok, jókívánságok sorozata. Minden szava, sora nagyon is sok tanulságos szemléletet és mondanivalót raktároz. Úgy látjuk, hogy egyfelől a Biblia szövege megőrizte a kinyilatkoztatásról szóló tudást a teológusok számára, a népdal, a népi kultúra pedig az egyszerű emberek számára közvetíti, tudatosítja és teszi érthetővé Isten végtelen szeretetének kiáramlását. A Biblia szövegének vannak olyan részei, amelyeket nehezen, vagy egyáltalán nem értünk, ezzel szemben a népköltészet teljesen érthető, a szöveg is, s ha van, a dallam is közli mindazt, amit fontos tudnunk önmagunkról, a világról, Istenről.

Remélem, van akit felköszönts ilyenkor, Zsuzsanna napján, hiszen egy névnapi köszöntés egyben mindannyiunk életének a számontartása is.

A Bibliában majdnem van egy Zsuzsanna történet, amelyet a római katolikusok őriztek meg, ugyanis a Kr.u. I. sz. végén lezárt héber bibliában már nem szerepel, de görögül ránk maradt ez a nagyon is régi történet. Például ennek a történetnek az alapján a Bánságban a XIX. században, Magyaritte református faluban Zsuzsanna-játékot adtak elő. S mivel számunkra, magyar keresztények számára nagyon érdekes és fontos mondanivalója van a játéknak és a bibliai történetnek, ma erről a történetről, a Zsuzsanna játékról és a széki Zsuzsanna köszöntőről beszélünk. Annál is inkább, mert manapság pontosan azokra a vigasztalásokra és megerősítésekre van szükségünk, amelyek Zsuzsannával kapcsolatban megfogalmazhatóak.

Téged kell vigasztalni, vagy van még annyi erőd és akaratod, hogy másokat vigasztalj? Van-e valakid, akit vigasztalj? Van-e valakid, akinek az öröme és békessége rád van bízva?

A köszöntő népdal csupa jó kívánsággal kezdődik. Az első a vígság, a vidámság. Mindannyian szeretnénk, ha napjaink könnyedek lehetnének, ha vígan és derűsen telnének, hogy ne legyen számunkra terhes, bű(n,v,d)ös az élet, hanem víg. A nyelvtörténészek úgy tudják, hogy a vidám szavunk hangátvetéssel megfelel a Halotti beszédből olvasott „vimád", azaz imád szavunknak. Eszerint a Biblia szavait, hogy szüntelenül örüljetek, vidámak legyetek, érthetjük úgy is, hogy szüntelenül imádkozzunk, imádságos, vidám lélekkel éljünk. Ne félelemben, szenvedésben teljen az életünk, hanem legyen öröm minden napunk! Zsuzsanna is vígan, derűsen élte a napjait egy gyönyörű gyümölcsöskertben, hiszen szülei istenfélelemre nevelték, azaz hitte, ismerte, bírta Istennek szeretetét, kegyelmét. Ma is vannak olyan emberek, akik már gyermekkoruktól fogva istenfélelemben, azaz vígságban és derűben élnek. És vannak olyan családok, közösségek, és talán olyan népek is, amelyek  őrzik és megvalósítják Isten jelenlétét, és ezért vigasságban, örömben élnek e földön, amely olyan szép, mint egy gyümölcsöskert, vagy akár egy tündérkert.

Mi a következménye ennek? Amit a köszöntő mond: Az ég harmatja szívedet újítja, /Áldások árja házod elborítja. Ez nem csak egy pillanatra vonatkozik, hanem egész életünkre, hiszen nem is csak egy-egy áldásról, hanem áldások árjáról szól, mintegy elborítja, beborítja mindazokat, akik „vígságban", Isten szeretetében élnek: Te néked minden öröm hótig adassék, /A mellett semmi bánot ne barátkozzék.

Az élet gyönyörűsége, amikor a tél után minden évben megindul és megújul a természet.   Mindannyiunk életében is hatalmas erők mozdulnak meg, hogy bezárkózottságunkból megnyílhassunk az emberek, az egész világ felé. A következő jókívánság erre vonatkozik:  Légyen éltednek virágja mind kinyílt, ...   De érthetjük, kívánhatjuk úgy is, hogy legyen esélyünk, alkalmunk az élet minél több lehetőségét kibontakoztatni, mert ez is feladatunk.     

               A történet, a kép, a köszöntés és a minekünk szóló mai üzenet értelmezését ezzel be is fejezhetnénk, ha a szöveg nem folytatódna: Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt. Hát a régiek is, mindenki tudja, amit mi is annyiszor tapasztalunk, hogy a valóság az, hogy életünkben nem csak a jó, hanem a mindent megmérgezni akaró gonoszság is jelen van? Mint a gyorsröptű mérgezett nyíl érkezik a gonosz a hamis bíróság képében Zsuzsanna életébe is. A két bíró elindult egy pontból két irányba, s ez bennünket arra int, hogy a hamisság, a gonoszság, a pusztítás utat keres magának, ha hagyjuk. A gonoszság iszonyatos, mert saját magát, saját hatalmát meg akarja tartani mindenáron, még az őt éltető család, közösség, nemzet, a világ pusztulása árán is.

               Pedig Zsuzsanna és a környezete mindent megtett, ahogyan a jókívánságokban és bennünk is megvan az igyekezet, hogy ne legyen semmi baj. Ne a gonoszság, hanem a fény, az igazság, Isten szeretete határozza meg, hassa át egész életünket. Zsuzsannát védte a kert fala, erős kapuja, ám ott lapult már bent a gonosz a kertben. A mi legbelső, legféltettebb életterünkben, a szívünkben, a lelkünkben is megjelenhet észrevétlenül a gonoszság:„ az egyik odafutott a kert kapujához és szélesre tárta."

 A helyzet kétségbeejtő volt, csapdát állítottak Zsuzsannának. A hamis kulcs az ő kezükben volt, ki tudja, honnan szerezték. A hamisság, a gonoszság, a hazugság ilyen. Alig lehet jól választani,  jól megfelelni, jól kijönni belőle. Látjuk, érezzük, hogy életünk legfontosabb döntéseiben alig tudunk igazán jól dönteni.  A bíró ugyanis, aki megbírál minket, és aki dönteni akar helyettünk, maga a gonoszság, aki a csapdát állította. Zsuzsannának nincs esélye arra, hogy megmeneküljön, ahogy ennek a világnak sincs emberi esélye arra, hogy kijöjjön a csapdákból, amelyekbe belekerültünk. Zsuzsanna és egész világunk mintha a gonoszság ítélete alatt lenne.

Csakhogy még mindig nincsen vége semminek, mert a tanító történet szerint az utolsó pillanatban egyszer csak megjelenik az IFJÚ, akinek a homlokán ott van a jel: És láttam: íme, a Bárány ott állt a Sión hegyén, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokára az ő neve és Atyjának a neve volt felírva. (Jelenések könyve.)  Ez az ifjú egyben Jézus Krisztus, aki jön az ő angyalaival, hogy kivezessen, kimentsen bennünket a gonoszságból. Ő az, aki megváltoztatja a mi életünket és az ítéletet áldássá változtatja.

A vele és általa élő világ, s a mi személyes életünk jutalma is a köszöntő utolsó soraiban megfogalmazott végső jókívánság: Véglen az egek várát nyilván szemlélhesd, /Ott aztán az életet jobbal cserélhesd./Az Úr a boldog életben részt adjon,/ A szentek serge körébe fogadjon, fogadjon.