HITRE TÉRÉSEM TÖRTÉNETE...

"Örök irgalmassággal könyörülök rajtad - ezt mondja megváltó Urad- Ézsaiás 54:8

Kisgyermekkoromban nem kaptam vallásosnak mondható nevelést. Édesanyám természetesen megtanította a "Mi Atyánkot-, beszélt Istenről, angyalokról, de nem beszélt Jézus csodatéteményeiről és nem járhattunk templomba sem. Ennek oka az volt, hogy édesapám abban az időben még aktív rendőr volt és akkoriban nem nézték jó szemmel, ha valaki nyíltan vállalja, hogy vallásos, templomba járó ember. Inkább a párttagságot értékelték.
Mindezek ellenére Édesanyám elvetette bennem a hit iránti igény magját, ami hamarosan már észrevehetően munkálkodott bennem.
Szívesen belopóztam a hittanórákra, nagyon érdekelt a keresztyénség története.
Középiskolás koromban minden reggel az órák előtt a váci katolikus templomban imádkoztam. Tudtam persze, hogy engem reformátusnak kereszteltek, de akkor és most is úgy gondolom, hogy a Keresztyén Anyaszentegyházon belül kialakult vallási irányzatok mindegyikét Isten irányítja.
Az iskola elvégzése után is folytatódott Isten munkálkodása bennem, bár hosszú ideig nem jártam templomba. Rendszeresen imádkoztam és egyre gyakrabban jutott eszembe egy - egy döntés meghozatala előtt, "Vajon melyik választás tetszene leginkább Istennek? -
Aztán évekkel ezelőtt felkerekedtünk Édesanyámmal és elmentünk a vasárnapi istentiszteletre. Mindig úgy érzem, hogy a templomban vagyok a legközelebb Istenhez. Ennek ellenére azt gondolom, hogy nem kell ahhoz állandóan a templomban lenni, hogy valaki őszinte követője legyen Jézus Krisztusnak.
Biztosan érzem, hogy a tetteink minősítenek bennünket, az őszinte - igaz megnyilvánulásaink, hiszen a képmutatáson könnyedén átlát a mi Istenünk.

Az én történetem csak egy a sok csoda közül, melyeket láthatunk magunk körül. Hálával tartozom azért, hogy Isten olyan sok évet áldozott rám, míg végül sikerült az akadályokat legyőzve meghallanom őt.
Az erőfeszítéseim ellenére ma is "botladozom- még - bár egyre ritkábban - és időnként vétkezem is, de sohasem szándékosan.
A szívem nyitva van, a lelkemben szeretet, bizalom és vágy az engedelmességre, remélem, hogy Isten végtelen szeretete minden nap egy kicsit méltóbb emberré tesz, olyanná aki részesülhet az ő kegyelméből.
Igyekszem hasznos tagja lenni a gyülekezetnek és szívből kívánom mindenkinek Isten áldását és hasonló békességet, mint amilyen az én lelkemben van.

Lukácsi Zsuzsanna