Kisoroszi Református Egyházközség rövid története

Egykori feljegyzések alapján összeállította ifj. Tóth József, aki Kisoroszi református lelkésze volt 1957-1981-ig.

A Kisoroszi Református Egyházközség már a reformáció elterjedése után létrejött, azonban annak 1783 előtti történetéről alig tudunk valamit, mivel az ellenreformáció minden idevonatkozó okmányt és feljegyzést megsemmisített. Kisoroszi, némely feljegyzés szerint Oroszfalu tagja volt a Váci Egyházmegyének, melynek gyűlésén például 1652-ben Kóródi Mihály nevű lelkész képviselte. Ebben az időben a szomszédos Bogdány is anyaegyház volt, melynek akkori lelkipásztora Pátkai István szintén jelen volt a gyűlésen.
A Pesti Egyházmegye Liber matrikularisa 1719-ben egy Paulus Bihari nevű kisoroszi lévitáról tesz említést. 1735-ben az ellenreformáció elpusztítja ezen első egyház szervezett életét, templomát minden hozzátartozóval elveszi és akkori prédikátorát, Czokolai Jánost elűzi. Ez után 48 évig árvaságban élt az egyház, sem temploma, sem lelkipásztora nem volt. Az egyháztagok létszáma 578-ról 453-ra apadt ezalatt.
II. József császár türelmi rendelete után támadt új életre az egyház 1782. decemberében, amikor Bogdány és Dömös is Kisoroszihoz csatlakozott leányegyházként. Újonnan való felállítása után első prédikátora Ecsedi Mihály. 1782-ban jött Kisorosziba, de hogy honnan jött, azt nem tudjuk. 14 évig működött itt, majd 1796-ban Gyónra ment. A Pesti Egyházmegye Liber matrikularisának 1797.III.15-i bejegyzése szerint a Monoron tartott partialis gyűlés, az Ecsedi Mihály lelkész ellen beadott vádak alapján szabadságot engedett a gyülekezetnek új lelkipásztort kérni kompetens helyen, az eddig volt prédikátort pedig elmozdítani. Szomorú befejezése ez Ecsedi Mihály kisoroszi pályafutásának, különösen, ha meggondoljuk, hogy az ő idejében kezdték építeni a templomot 1794-ben kőből és téglából. Hogy mikor és milyen körülmények között készült el teljesen, azt nem tudjuk. Annyit azonban tudunk, hogy 1803-ban épült meg a torony. 1792-ben öntötték az első harangot az eklézsia költségén. 1809-ben öntötték a második, kisebb harangot, amelynek árához Surányi József egyháztag 110.- Ft-ot adott. Itt egy kicsit előre léptünk az időben.
Ezért térjünk vissza 1797-re, mikor is Ecsedi Mihály prédikátor távozása után Kalós Mózes lett a lelkész. Ő csak két évig működött Kisorosziban, mert 1799-ben Kecskemétre hívták meg professzornak. Utóda Tóth István lett, ki 1799-ben jött Ordasról. Az ő idejében épült a torony. 6 évi működés után Iregre távozott. 1805-ben csereképen Iregről jött utóda Szúdi István, ki 1805-től 1808-ig, 3 évig teljesített Kisorosziban lelkészi szolgálatot. 1808-ban jött Pándról Kisházi István, aki 9 évi működés után 1817-ben ment innen Váchartyánba.
Innen jött 1817-ben Kisorosziba Csáthi Szakács István, aki Kisoroszi gyülekezetének egyik hosszú ideig, 22 évig szolgáló lelkipásztora volt. 1839-ben hunyt el, itt nyugszik a kisoroszi ref. temetőben. Az ő idejében részesült a gyülekezet az első püspöki látogatásban, 1819-ben, mikor a nagynak nevezett Báthori Gábor püspök végzett benne vizitációt. Ugyanezen lelkipásztor idejében újítják először a templomot. A deszka mennyezet helyett stukatúrt készítettek. Ekkor épült a cintérium, a templom belsejében pedig szószék, papszék és hangfogó készült. Ugyanez alkalommal javították és meszelték kívül és belül a templomot. 1829-ben azután nagy kár érte az egyházközséget. Elhasadt a kisebbik harang. Ehelyett egy jóval nagyobbat öntetett a gyülekezet. Ennek költségeihez Kiss Mihály molnár 100.- Ft-ot ajándékozott. Hogy mennyi költséget fordítottak a harangöntésre, nincs feljegyezve, csak annyit tudunk, hogy az egyház költségén.
Csáthi Szakács István 1839-ben bekövetkezett halála után Bújdosó Mihály jött prédikátornak Pomázról. Ő egy évig volt Kisorosziban lelkész, működése fontos, mert 1840-ben az első jegyzőkönyvet, melyből és melynek máig tartó sorozatából sok mindent megtudhatunk egyházunk belső életéből. Utóda, Laki Jósa István ugyanez évben jön Gyónról, ahová Bújdosó Mihály távozott. Laki Jósa István különösen az itt talált laza erkölcsi élet megjavításán fáradozott sokat. 1841-ben toronyzsindelyezés, 1843-ban toronygomb és csillag javítás történt szolgálata alatt. 1846-ban itt halt meg Kisorosziban, és itt is nyugszik a ref. temetőben. Czike Dániel következett utána, ki 1848-ban jött Nagymarosról. 6 évig tartó szolgálata alatt irodalmi munkásságot is kifejtett. Sok zaklatásnak volt kitéve ez idő alatt, melyet különösen egy tanító okozott neki, kit végül is elmozdítottak állásából. Az ő idejében voltak olyan zavarok, melyek sokszor presbiteri gyűlések tartását is lehetetlenné tettek.
1852 ápr. 28.-án ment el Óbudára Czike Dániel, közvetlen utóda Virágh Lajos, aki a leghosszabb szolgálati időt töltötte Kisorosziban: 26 évig szolgált itt a gyülekezetben. Szabadidejében kuruzsló orvosként gyógyított, főként füvekkel. 1852-ben kezdi, 1878-ban teszi le életével együtt hivatalát. Későbbi utóda, Dobos Ferenc úgy jellemzi Virágh Lajos működését, hogy az ő idejében áll helyre a gyülekezetben a rend és béke. Szeretet fűzi egybe a pásztort és nyájat.
Hogy a békességes idő alatt külsőleg nem virágoztathatta jobban az egyházat, ennek magyarázata abban rejlik, hogy a reformátusság egy része kivonta magát az anyagi teherhordozás kötelezettsége alól. Azért voltak, akik abban az időben is hoztak áldozatot. 1863-ban tűzvész pusztít Kisorosziban, a paróchia is elpusztul. 1870-ben Kis József és neje, Kis Zsuzsánna kis harangot ajándékozott az egyháznak. 1878-ban 1700.-Ft értékű renoválást végeztek a templomon. Ebből 700.-Ft adakozásból jött össze, 1000.- Ft-ot pedig az egyházkerülettől kölcsönöztek.
Virágh Lajos 1878-ban, Kisorosziban bekövetkezett halála után 11 éven keresztül nem volt rendes lelkésze az egyházközségnek, hanem két helyettes lelkész működött egymás után, név szerint Tóth József és Szabó Nándor. A helyettes lelkészek korszakának az a magyarázata, hogy a gyülekezet Virágh Lajos lelkész idejében az egyházmegye által megállapított 1.200.-Ft évi fizetés helyett alig 400-500.- Ft fizetést adott lelkipásztorának, ezért állandó lelkipásztort nem választhatott. Az idehelyezett Tóth József helyettes lelkész éppen azon fáradozott, hogy a lelkészi fizetést emelje. A gyülekezet meg is hozta a tőle telhető áldozatot. 700-800.- Ft-ra emelte a lelkészi fizetést.
Ebben az időben a gyülekezet az anyagi hanyatlás lejtőjére jutott, ezért az egyházmegye kívülről rendelt főgondnokot Matyók Bence főszolgabíró és egyh.m. tanácsbíró személyében, ki a hátralékok behajtását megkezdte és új adózási rendszert vezetett be. Ezek következtében Tóth József helyettes lelkész is népszerűtlenné vált és ezért 1883-ban más gyülekezetbe rendelték.
Szabó Nándor helyettes lelkész lett Tóth József utóda, akit úgy jellemez Dobos Ferenc, hogy működése mind anyagi, mind valláserkölcsi tekintetben inkább kárral, mint haszonnal járt a gyülekezetre nézve.
Az 1882. évben hozott zsinati törvények visszaadják ugyan a gyülekezet lelkipásztori választó jogát, a közönyösség folytán 1888-ig nem él ezzel a jogával a gyülekezet.
Ebben az időben is voltak azonban a gyülekezetnek áldozatkész tagjai: 1880-ban Bognár Béniné vörös márványból készíttetett úrasztalát a templom számára, Espár György asztalos mester, presbiter pedig keresztelő medencét készített fából.
1889. április 24-én foglalta el helyét a gyülekezeti szolgálatban Dobos Ferenc megválasztott lelkipásztor. A kisoroszi gyülekezet rajzában önmagát nem jellemzi, nem is méltatja, hanem ezt az utókornak engedi át. Mi megállapíthatjuk munkáiból és írásaiból, hogy mélylelkű, igazság- és rendszerető ember volt, aki egyrészt sok oda nem illő dologtól tisztította meg a templom belsejét (menyasszonyi és halotti koszorúk tömegétől), másrészt nagy fáradsággal gondoskodott arról, hogy fennmaradjon az utókor számára a kisoroszi egyházközség történetének általa ismert szakasza. Sok szeretetlenséget és ridegséget kellett elviselnie. Már érkezésekor kis híja, hogy a nagy tolongásban ki nem lökték a ladikból, itt pedig nem várta senki. A többi sok bántást és méltánytalanságot, melyben a kisoroszi gyülekezetben része volt, az ártatlanul szenvedő Jézusra gondolva tudta elviselni. 1904. márc. 20-án távozott el Kiskovácsira.
1904. március 26-án jött Baranyai Károly Diósjenőről és 5 évi működés után 1909. március 24-én távozott Diósjenőre. Működése alatt a presbiteri jegyzőkönyvek tanúsága szerint nagyobb dolog nem történt, de hátrahagyott irodai munkái szerint pontos adminisztrátor lehetett.
1909. ápr. 24-én jött lelkész utóda, Kovács Géza Dunabogdányból. 21 évi működésére sokan emlékeznek Kisorosziban. Igehirdetését a racionalizmus szellemi irányzata határozza meg. Típusa volt a jómódú, gazdálkodó papnak. Minden dolgában rendes és pontos volt és másoktól is pontosságot kívánt. A liberalizmus szellemében jó barátságot tartott fenn rk. kollegájával, Prágai plébánossal. Nagyobb építkezés nem volt az ő idejében. Léckerítést és fakaput létesített a paróchia kertje és udvara körül. Harmóniumot adományozott az egyházközségnek és feleségének, báró Pongrácz Máriának halála után 4 mázsás harangot öntetett a templom számára régi legnagyobb harang helyett, melyet 1914-ben, az első világháború kezdetén vittek el ágyúnak. Innen, a kisoroszi paróchiáról indult lelkészi pályafutására Bereczky Albert, későbbi püspökünk. 1927. ápr. 1-én halt meg Kovács Géza első felesége. 1928 aug. 19-én másodszor házasodott 68 éves korában: özv. Kata Zsigmondné, B. Czikora Esztert vette feleségül a község lakói közül. Ugyanez év decemberében másodszor is özvegyen maradt az idős lelkipásztor. 1931. februárjában azután ő is eltávozott az élők sorából a kisoroszi temetőbe.
1931. június 7-én egyhangú meghívás által jött a gyülekezetbe Kontra János lelkipásztor az alsóbaranyai jugoszláv területről, Csúzáról. Mivel az Egyetemes Konvent 5 évi itthoni szolgálathoz kötötte nyugdíjazását, 1936. június 30-ig szolgált itt, azután Tahiba költözött 78 éves korában. Jelentősebb esemény nem történt ezalatt az egyházközség életében.
Kontra János működése előtt hónapokon át környékbeli lelkészek végezték helyettesítés által a lelkészi szolgálatot. Eltávozása után pedig az új lelkipásztor megválasztásáig László János helyettes lelkész működött a kisoroszi gyülekezetben. Szeretettel emlékezik szolgálatára a gyülekezet.
1937-ben új lelkipásztort választott a gyülekezet Rohonczy János üllői esperesi segédlelkész személyében. Méltán nevezték és nevezik őt sokan ma is „építő lelkésznek”. Kitűnő gyakorlati érzékkel és kitartó akarattal, sok építkezéssel gyarapította az egyházközség vagyonát. Iskolát és tanítói lakot építtetett. A paróchiát egy nagy helyiséggel bővítette ki. Kutat létesített a paróchia udvarán, vasszerkezettel és betonfedlappal ellátott kőkerítést építtetett a paróchia előkertje és a templom előtt. Igehirdetését a pozitív evangelizálás és a ma követelményeinek megfelelő gyakorlati tanítás jellemzi. Itteni működését két fájdalmas esemény nehezítette meg. Felesége, Gyarmathy Márta, aki nemcsak élettársa volt, de egyszersmind mély hitű, buzgó munkatársa a gyülekezet építésében, 25 éves korában májgyulladásban elhunyt 1939. június 3-án. 1941. január 2-án újra házasodott: Csuka Erzsébet tanítónőt vette feleségül. Ez a második feleség 1944-ben gránátsérülés folytán halt meg a paróchia épületében. 1945. okt. 23-án házasodott harmadszor: Szűcs József presbiter lányát, Máriát vette feleségül. Rohonczy János lelkipásztorsága alatt államosították az egyházi földeket. 16 hold egyházi föld után 1 hold háztáji föld maradt az egyház tulajdonában, mint a mindenkori lelkész illetményföldje.
1952. szept. 14-én lelkészcsere folytán került Rohonczy János Szokolyára, a szokolyai lelkész, Makár János pedig Kisorosziba. Makár János építtette meg a paróchiához tartozó veteményes kert 40 m hosszú kerítésének betonfundamentumát. Rövid, 4 évig tartó lelkészi működés után 1957. jan. 16-án, családjával együtt külföldre távozott. Távozása után és az új lelkipásztor megválasztásáig több lelkész is végzett itt helyettesítő szolgálatot.
Az újonnan megválasztott lelkipásztor, ifj. Tóth József helyettes lelkész 1957. ápr. 26-án jött Piliscsabáról, ahol 8 évig teljesített szolgálatot. 6 gyermekes család gondját vette magára a gyülekezet. Még ebben az esztendőben folytatta a gyülekezet a Makár János lelkész idején épített fundamentumon a kőkerítés építését. 5 év leforgása alatt 62 folyóméter ciklopkőkerítés épült beton fedőlappal és vasszerkezettel. Ehhez készült két vaskapu, egyik személyek, másik kocsik számára. Az ötödik évben pedig példás áldozatkészséggel, 30.000.- Ft-os költséggel renováltatta a gyülekezet a templomot. Ebből kb. 8500.- Ft egyházi felső hatóságaink és az egyházmegye gyülekezetinek ajándéka volt. A nagy építkezések és renoválás utáni évben igen nagy anyagi terhek nehezedtek és nehezednek a község lakóira, így gyülekezetünk tagjaira is a mezőgazdaság átalakulásával kapcsolatos beruházási költségek folytán. Még sok renoválásra volna szükség, de jelenleg nincs erre a gyülekezetnek anyagi ereje. A sokgyermekes lelkészcsalád növekedésével, egyenes arányban növő szükségleteknek és alapvető igényeknek sem tud megfelelni a gyülekezet, így a lelkész nehéz fizikai munkálatokkal napszámosként dolgozva állami üdülőben vagy egyházi szeretetotthonban próbálja megszerezni a család számára szükséges életfeltételeket. A nehéz, küzdelmes években igen gyér a templomlátogatás, holott a lelkész igyekszik érthetően és a mindennapi életre vonatkoztatva hirdetni Isten Igéjét. Vajha adna az Úristen lelki megújulást a gyülekezet számára, akkor a lelkiekkel együtt az egyház külső problémái is megoldódnának és a külső felvirágzás által megelevenedve a gyülekezet lelki és szeretetélete a Krisztus Lelke által.”