2015.

Húsvéti levél

HÚSVÉTI ÜNNEPKÖR
2015

„A hét első napján,
korán reggel, amikor még sötét volt,
a magdalai Mária odament a sírhoz,és látta,
hogy a kő el van véve a sírbolt elől"
(János evangéliuma: 20, 1)

Kedves Testvérek!

Református Bibliaolvasó Kalauzunk idei húsvét vasárnapi igéjét idézzük levelünk elején. „A hét első napján", azaz vasárnap Jézus feltámad. Az elmúlt hetekben sokat foglalkoztunk a vasárnappal, de máshogy, mint igénk foglalkozik vele.

Mária úgy gondolkodott, mint sokszor mi magunk is. Aki meghalt a sírban van, és ott is marad. Nem meri hinni Jézus ígéretét: „de harmad nap feltámad". Isten azonban cselekszik: a kő el van véve! Nincs a sírban a test sem. Mert Jézus valóban feltámadt! Amikor sok mindenben érezhetjük magunk körül a földi élet bizonytalanságát, akkor ragadjuk meg annak a lehetőségét, amit Jézus első követői tettek: minden hetet kezdjünk ünneppel! Minden hét alapját adjuk meg a feltámadás ünneplésével! Éljünk a lehetőséggel: ujjongva rohanhatunk a másik emberhez, mint a feltámadás első tanúi: van remény: Jézus él! Jussanak eszünkbe vasárnaponta Jézus szavai és tudjunk örülni annak, hogy ő nem változik, mindig ugyanaz marad: út az Atyához. Aki tényleg bűnbocsánatot szerzett, hiszen belehalt a mi bűneinkbe, de Isten feltámasztotta, mert megbocsátott nekünk!

Örüljünk Isten szeretetének és hagyjuk, hogy a hét első napját mindannyiunk számára olyan tartalommal töltse meg, ami valóban egy teljes hétig ki tud tartani!

Az évszakok körforgásában megtapasztaljuk, hogy dolgok vissza-vissza tértnek életünkben. Biztatunk minden családot: éljenek a kötelező etika helyett választható református hit-és erkölcstanoktatás lehetőségével. Szeptembertől már 6 évfolyamon: 1., 2., 3., 5., 6., 7., osztályokban lesz lehetőség a választásra. Az elsősök esetében a beíratáskor kell nyilatkozni, míg a már iskolába járók esetén május 20-ig kell írásban jelentkezni, akkor, ha eddig nem járt a gyermek hit-és erkölcstanra.

A húsvéti hálaáldozatot a tavalyi évhez hasonlóan a gyermekek és ifjak táborozására fogjuk fordítani. Tavaly a két táborunkban összesen több mint 120-an vettek részt. Ebben az évben a gyermektáborunk ismét Gyenesdiáson lesz június 28-július 4-ig, azaz egy nappal tovább, mint tavaly, hiszen vasárnaptól szombatig fog tartani a tábor. Tavaly az ifjúság mellett a 30-40-es korosztály is részt vett a Tahi táborban önköltségi áron. Ez a táborunk idén újra Tahiban lesz július 20-26-ig.

Az ünnepi hálaáldozatot lehet az adakozó nevével és lakcímével ellátott lezárt borítékban a presbitereknek az Ünnepi Istentisztelet előtt vagy után átadni, illetve a 11719001-20221627 OTP Számlaszámra utalni vagy a mellékelt csekken befizetni.

Köszönjük testvéreink Egyházközségünk szolgálatához szükséges, Isten iránti hálából származó adományait.

Szeretettel ajánljuk Testvéreinknek a GYÜLEKEZETI KIRÁNDULÁS lehetőségét: Ebben az évben Nagykőröst és Ceglédet fogjuk megnézni busszal. A kirándulás 2015. április 18-án lesz. Az utazás költsége a résztvevők számának függvényében előreláthatólag 4.000 forint körül alakul, ami magába foglalja az utazás, belépődíjak és egy ebéd költségét is. Kérjük, ha erre a kirándulásra szívesen eljön, akkor legkésőbb húsvét hétfőig jelezze a Lelkészi Hivatal elérhetőségein, vagy az Istentiszteletek után, hogy a jelentkezések számát figyelembe véve tudjuk az utazást pontosan szervezni..

Ezen az ünnepen is várjuk szeretettel testvéreinket, jöjjenek és örüljenek velünk, hogy Jézus Krisztus életét adta értünk Nagypénteken és az Atya elfogadta az ő áldoztát feltámasztotta a halálból Húsvétkor és azóta is Szentlelke által Igéjében bátorít minket!

Budapest-Kispest, 2015. Böjtjében

Áldás, békesség!

(Józsa József)                                 (Harkai Ferenc Csaba)
gondnok                                             lelkipásztor

 

Ünnepi alkalmaink:

Virágvasárnap, március 29.:

10 óra: Istentisztelet

Szőlőskert Református Óvodások éneke
Igehirdető: Harkai Ferenc Csaba lelkipásztor

18 óra: Istentisztelet
Igehirdető: Wisinger Dániel beosztott lelkipásztor

Nagykedd, március 31. 18 óra:

Bűnbánati Istentisztelet
Igehirdető: Harkai Ferenc Csaba lelkipásztor

Nagyszerda, április 1. 18 óra:

Bűnbánati Istentisztelet
Igehirdető: Harkai Ferenc Csaba lelkipásztor

Nagycsütörtök, április 2. 18 óra:

Bűnbánati Istentisztelet
Igehirdető: Harkai Ferenc Csaba lelkipásztor

Nagypéntek, április 3.:

10 óra: Ünnepi Istentisztelet és úrvacsora
Igehirdető: Harkai Ferenc Csaba lelkipásztor

19 óra: Ünnepi Zenés Istentisztelet és úrvacsora

Igehirdető: Harkai Ferenc Csaba lelkipásztor
Orgonán közreműködik: Szotyori Nagy Gábor orgonaművész
Énekel: Sivák-Nyakas Orsolya énekművész

húsvétvasárnap, április 5.:

10 óra: Ünnepi Istentisztelet és úrvacsora
Igehirdető: Harkai Ferenc Csaba lelkipásztor

18 óra: Ünnepi esti Istentisztelet
Igehirdető: Wisinger Dániel beosztott lelkipásztor

húsvéthétfő, április 6.:

10 óra: Ünnepi Istentisztelet és úrvacsora
Igehirdető: Wisinger Dániel beosztott lelkipásztor

„Emeld fel hát lelkedet,
Hagyj el minden földi vágyat;
Bízd rá arra szívedet,
Kiből idvességed árad.
Jézusnál tartsd kincsedet,
Légyen Jézusé szíved!

(357. dícséret 6. vers)

--------------------------------------------------

2014.

--------------------------------------------------

Közösségépítés a megszentelt helyen - beszámoló a nyári ifjúsági táborról

A Dunamelléki Egyházkerület Kispest-Központi Református Egyházközsége évek óta szervez különböző táborokat.

Idén először az egyházközségi hitélet fejlődése arra az elhatározásra indította presbitériumot, hogy idén új módon szervezi meg az idei ifitábort. Mérlegelte az egyházközség dinamikus fejlődését, a hitélet jelentős élénkülését, ahol a különböző alkalmakkor spontán módon együtt élnek, dolgoznak és ünnepelnek a különböző korosztályok tagjai. Az utánpótlás gondozása kiemelt fontosságúvá vált, ezért az egyházközség vezetése az idei tábort a nemzedékek közötti párbeszéd, az értékközpontú kölcsönös tanulás-tanítás-fejlesztés alapján szervezte meg..

A helyszínre a Reformátusok Lapjában éppen egy éve bemutatott „megszentelt helyet", a Tahiban, lévő Dunamelléki Református Egyházkerület „Sion Hegye" Konferencia-telepet választotta. A festői környezet mellett a hely adottságai, az üzemeltetők vendégszeretete különösen jó hangulatú lelki elmélyülést és személyes kapcsolódásokat hozott létre.

A tábor alapgondolatát Harkai Ferenc Csaba, az egyházközség lelkésze fogalmazta meg:

- A mi egyházunk olyan, mint egy nagy család. A református hit szerint a család a kegyesség megélésének legkisebb színtere, a közösség alap-pillére, ahol a különböző korosztályok közös hite táplálja a mindennapokat, s a kisebb családokat egy nagy közösséggé szervezi. Ez valósul meg a hitélet mindennapjaiban, egymás segítésében, a missziók működésében, de egymás tanításában, fejlesztésében is -.

E gondolatok alapján a tábor három (plusz egy) korosztályt szólított meg:

·         a „kis ifis" csoportot, akik már konfirmáltak, de még nem nagykorúak;

·         a „nagy ifis" csoportot, akik még lelkileg még nagyon közel állnak az ifis tevékenységekhez, élethez;

·         néhány különböző életkorú felnőtt, akik jó szívvel vállalták, hogy az előző csoportokkal együtt vegyenek részt a tábor életében.

A negyedik korosztályt pedig a második és a harmadik csoport kisgyermekei alkották: jelenlétükkel színesítették a tábor életét, jó kedvükkel, vidámságukkal szép és felelős célokat is állítottak mindannyiunk elé.

Az ifis résztvevők már évek óta aktív tagjai az egyházközségnek. A gyermek-istentiszteleteken hagyományos és örvendetesen bővülő létszámú részvétellel korszerű módszerekkel tanítjuk a Biblia mondandóit: szemléltetve a tudnivalókat, több eseményt eljátszva, a konstruktivista pedagógia jegyében „újraalkotva" sajátították el. Ezek a ma divatos „élménypedagógiai" módszerekhez kapcsolódnak: az alkalmazásközpontú szemlélet kialakítását is szorgalmazzák.

E sorok írói a felnőtt korosztály tagjaiként, közreműködőként szintén részesei voltak a tábor örömteli eseményeinek.

A reggeli áhítatot követő egyéni, majd csoportos munkák Ézsaiás könyvének 40-43. fejezetire épültek. A feldolgozás nem rekedt meg az egyszerű értelmezésnél, hanem Isten felismerését és bemutatkozását, a személyes problémák közös feldolgozását és ehhez a résztvevők Isten segítségül hívását, Istennel a személyes kapcsolatot és a kapott útmutatásokat, a szabadítást és a hűséget vizsgáltuk meg. A tanulságokat a nagycsoportban dolgoztuk fel. Ennek során a különböző nemzedékek eltérő álláspontjaiban megjelent a kölcsönös megértés, az attitűdök, előítéletek lebontása, fejlődtek a helyes kommunikáció pályái, módszerei. Ilyenek voltak a szülő-gyermek kapcsolatok, a közös értékek, az eltérő életvitel, életmód kezelése, ennek toleráns, de református hit alapján való kezelése, amelyek mind-mind komoly megfontolásai voltak a tábori munkának.

A nagycsoportos közös alkalmak bővelkedtek énekekben (a Dunamelléki Református Egyházkerület „Krisztus az énekem" című könyvéből), s magas hőfokú érzelmi jelenségek is megfigyelhetők voltak a megbeszélések során.

A délutáni időszakokban a szabad foglalkozások mellett együttműködési, bizalom- és csapatépítő gyakorlatokat tartottunk, sok sporttal, de helye volt a délelőtti beszélgetések folytatásának, az elmélyült, páros vagy kisebb csoportos beszélgetéseknek is. A gyakorlatok mind a gyermekek, mind a felnőttek esetében kipróbált, a gazdasági élet tréningjein is alkalmazott, a közvetett fejlesztést lehetővé tévő strukturált tanulást nyújtó elemekből álltak. A legfontosabb, megvitatott tanulságok több gyakorlatnál kimutatták az együttműködés felismerésének a lehetőségeit olyan helyzetekben is, amelyek szinte generálták a versenyt, illetve a bizalom megélését és a célzott, irányított kommunikáció fontosságát egy-egy közös feladat megoldása során.

Mivel a Sion hegye közel van a Szentendrei Skanzenhez, egy napot a résztvevők e múzeumkomplexum meglátogatásával töltöttek. A felnőttek autóikkal szállították a tábor lakóit a helyszínre, ahol a táborozók egy különleges feladatot oldottak meg: megkeresték a különböző tájegységek lakó- és közösségi házaiban a népi vallásosság hagyományait bemutató tárgyakat, berendezéseket, a múltbeli szokások jelenben látható emlékeit. Rácsodálkozhattak, hogy a múltban mennyire egyértelműen megmutatkozott egy otthonban a felekezeti hovatartozás, milyen egyértelmű volt a kegyesség „látható" megélése is a régmúlt korokban. A kisebb csoportokba szerveződő fiatalok és idősebbek menet közben is fontos beszélgetéseket folytattak, amelyeknek részei voltak a különböző felekezetek közös jellegzetességei is. A beszámolókat az esti közös alkalmon mutattuk be.

Két gyakorlatban a csoportok alkotásokkal is kifejezték hitüket, elköteleződésüket. A „Mit jelent reformátusnak lenni" feladatban rajzokat, tablókat, montázsokat készítettek, de volt egy humoros vetélkedő-imitáció is. Mindezek a református azonosságaink szép példáit, értékeit fejezték ki - alkotó üzenetekben. Az „Egyházközségünk jövőképe" feladat csoportos rajzaiban pedig sok olyan fontos momentum megjelent, ami nemcsak óhajokat, vágyakat, hanem fontos, jövőbeni értékeket is megjelenítettek. A feldolgozások során ezek konkrét cselekvési szándékokban is felszínre kerültek.

Az utolsó estét jó hangulatú, sok közös énekkel bevezetett, összefoglaló jellegű áttekintéssel és tábortűzzel színesítettük. Másnap a tábor pedig közös istentisztelettel és úrvacsorával zárult.

A tábor tartalmában, hangulatában, közös élményeiben jó kezdeményezés volt a nemzedékek találkozására, a missziós célok elérésére és követendő gyakorlat lehet egyházközségünk életében.

Cseresznyés Ágota - dr. Lóth László

A cikk rövidített változata A REFORMÁTUSOK LAPJA augusztus 17-i számában jelent meg.

Néhány kép a táborról a következő linken tekinthető meg:

https://dl.dropboxusercontent.com/u/25905939/2014_09_03kozossegepites.ppt

--------------------------------------------------

2013.

--------------------------------------------------

LELKÉSZI JELENTÉS A 2013. ÉVRŐL

 

„Állhatatosságotokkal
nyeritek meg majd a lelketeket."
Lk 21, 19

 

Tavaly az esztendő első napján a fenti Ige szólított meg bennünket. Jézus Krisztus bátorítja tanítványait, hogy ha benne bíznak, meg fognak maradni, akkor is, amikor emberileg esélytelenek a velük szemben tornyosuló indulatokkal szemben. Isten nem vár el mást, mint bizalmat, mert a „reménység nem szégyenít meg" (Róm 5,5).

 

A Heidelbergi Káté megjelenésének 450. évfordulóját ünnepelve, megerősítő Jézus szavával kezdeni az évet: „De egyetlen hajszál sem eshetik le a fejetekről."
(Lk 21,18) Isten elvárja tőlünk, hogy legyen bátorságunk megállni ebben a világban, úgy, hogy az ő szavát mondjuk: rá hagyatkozunk a nehéz helyzeteinkben. Így lehet esélyünk arra, hogy ez a világ változzon. Számunkra ennek a változásnak a szolgálata nem mást jelent, mint: teljes egzisztenciánkat Istenre bízzuk. Ennek eredménye pedig meg kell, hogy látszódjon Egyházközségünk életén is.

 

Tiszta egyértelmű szavakkal és tettekkel kell bizonyságot tennünk Megváltónkról, ha meg akarjuk osztani az örömhírt azokkal, akik még nem hallották meg. Sokan élnek ennek a világnak a szorításában, de nekünk tudnunk kell: ez a világ el fog múlni, de akik Jézus Krisztusra támaszkodnak és Isten országát már ebben a világban is megélik, ott lesznek az új földön.

 

A tavalyi esztendő volt az első teljes évünk itt a Kispest-Központi Egyházközségben, amely mozgalmas esztendő volt családunk számára is. A tavasz nagylányunk, Judit a középiskolai felvételijének izgalmaival telt, majd Pünkösdkor családunk együtt örült legnagyobb gyermekünk konfirmációjának. Szeptember óta Judit lányunk a Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium tanulója Pestszentlőrincen. Fiaink: Feri és Kornél továbbra is a Karácsony Sándor Rózsatéri Református Iskola diákjai, ahol szeptemberben Zsófi lányunk is megkezdte az óvodát. Feleségem szeptember óta nemcsak a Reménység Római Katolikus Két Tanítási Nyelvű Iskolában tart hit-és erkölcstanórákat, mint korábban, hanem abban az öt iskolában is elvállalta a kötelezően választható hit-és erkölcstanórák, megtartását, ahol erre voltak jelentkezők. Ősszel temettük el anyai nagyanyámat, aki többször itt volt a gyülekezet közösségében, és akinek életéért egész családunk hálát adhatott november elején.

 

Az elmúlt esztendőben itteni szolgálataim mellett több továbbképzésen is részt vettem: februárban Mátraházán az Egyházmegye továbbképzésén, majd tavasszal a Károli Gáspár Református Egyetem HTK-án szereztem mentori oklevelet, hogy a hatodévesek képzésében részt vehessek. Júniusban újra Mátraházán vehettem részt egy holland-magyar lelkészkonferencián, majd november elején szintén az iménti helyszínen voltam továbbképzésen, amikor az igehirdetés tudományával foglalkoztunk. A többnapos lelkészi konferenciák mellett részt vettem több vallástanároknak szóló továbbképzésen is. Egy-egy vendég igehirdetői szolgálatom mellett adventben egy teljes hétig hirdethettem az evangéliumot Csobánkán.

 

Családunk elmúlt évére visszaemlékezve, nyugodtan mondhatom: nagyon mozgalmas évünk volt, de hálaadással köszönjük Isten megtartó kegyelmét.

 

Köszönöm feleségem és gyermekeim türelmét és szeretetét, akik végig mellettem álltak, hogy állhatatossággal szolgáljunk a ránk bízott közösségben.

 

Egyházközségünk élete sem volt unalmas! Alapvetően két feladat határozta meg az elmúlt esztendőt: evangélizáció és hittanoktatás. Az elmúlt esztendőben kettő rendhagyó evangélizációs szolgálatunk is volt. Márciusban a ProChrist evangélizációban vettünk részt, míg novemberben az EMOval kerestünk meg több ezer családot! Köszönöm mindazoknak, akik részt vállaltak ezekben a szolgálatokban. A misszióban nehéz az eredményt kimutatni: már egy ember megszólítása is nagy öröm és hálaadásra indító. A magunk munkája mindazáltal értékelhető: kijelenthető kevesebb szolgálót tudtunk mozgósítani, mint amire számítottunk! Nehezen fordulunk mások felé, nehéz felvállalni saját identitásunkat! Az önmagunk vállalásának nehézsége megmutatkozott a kötelezően választható hit-és erkölcstanoktatás szervezésében is. Van olyan iskola, ahol tudjuk, hogy volt májusban a beíratottak között református gyermek, de a szülők mégsem kérték, hogy gyermekük erkölcstan helyett hittant tanulhasson. Pedig itt Kispesten a római katolikus, evangélikus, baptista, görög katolikus és református lelkészek sok-sok időt töltöttünk azzal, hogy ezt az új szolgálatot megfelelően előkészítsük. Rengeteg megbeszélést tartottunk egymással és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vezetőivel, iskolák igazgatóival és közös szórólapokkal igyekeztünk tájékoztatni az elsős gyermekek szüleit is erről az új lehetőségről. Az eredmény végül kimutatható: egyházközségünk területén 6 állami általános iskolából ötben jelentkeztek kötelezően választható református hit- és erkölcstanoktatásra. Nyár elején elkészült hét helyi tantervünk és azok jóváhagyása után ősszel immár az új tankönyvek használatával indulhatott a hittanoktatás!

 

A hittanoktatáshoz kapcsolódnak nyári táboraink és gyermekistentiszteleteink.

 

Tavaly Gyenesdiáson gyermektáborunkban 96-an voltunk. Ebből 10-en érkeztek Szeremléről és közel 70 gyermek kapcsolódik valamilyen formában hozzánk. 8 ifis segítőnk és 8 felnőtt segítőnk volt ebben a táborban. Isten áldása volt ezen a néhány napon és nemcsak testileg épen, de lélekben is megerősödve jöhettünk vissza. Hogy a gyülekezet is átélje ennek a gyermeklétszámnak a csodáját: résztvevők száma több mint duplája volt az előző évinek. Az ifjúsági táborunkban az előző évhez hasonló létszámban lehettünk együtt újra Velencén a Timóteus Házban. Gyermekistentiszteleteinken a résztvevők száma megduplázódott az előző évekhez képest. A növekedést jól mutatja, hogy a nyáron kigondolt 55 fő leültetésére alkalmas helységünket szeptember végén egy másik helységre kellett cserélnünk, mert az első helyen nem tudtak a gyermekistentisztelet résztvevői helyhiány miatt leülni!

 

Kreatív gyermekdélutánjaink közül a júniusit emelem ki, amikor a városünnepen résztvevőknek is lehetőséget adtunk arra, hogy gyermekeikkel részt vegyenek ezen az alkalmon, amely nekünk a hittanévzáráshoz kapcsolódott.

 

Köszönöm azoknak a testvéreknek a szolgálatát, akik a gyermekmisszióban részt vettek: örömmel mondhatom nem volt hiábavaló a fáradozásuk, és Isten áldása van állhatatosságukon!

 

Kiemelkedő alkalmaink voltak az elmúlt évben még: az Ökumenikus Imahét januárban, áprilisban a debreceni kirándulásunk, májusban édesanyák napja, a konfirmáció, és még ebben a hónapban a Presbitérium csendesnapja Biatorbágyon a Gally házaspárnál. Júniusban Rob van Mouwrik holland lelkipásztor igehirdetése, majd a hittanévzáró istentisztelet és szeretetvendégség. Szeptemberben elindult a tanév: Istentisztelettel és szeretetvendégséggel, majd a karácsonyi készülődésünk szép áldása volt Ifj. Szotyori Nagy Gábor orgonahangversenye és Fónagy Miklós nyugdíjas lelkipásztor evangélizációs szolgálata. Egyre kedvesebb alkalom kezd lenni a május óta minden hónap harmadik vasárnapján megtartott úgynevezett kávézós alkalmunk, amikor nemcsak egymás süteményeit kóstolhatjuk, de egymást is jobban megismerhetjük a vasárnap délelőtti Istentiszteletek után a Gyülekezeti Teremben.

 

És most néhány adat, ami még az esztendőhöz hozzá tartozik.

 

Tavaly megkereszteltünk 35 személyt, 27 gyermeket és 8 felnőttet. Kettő éve 34 személy, 30 gyermek és 4 felnőtt részesült a keresztség Sákramentumában, akárcsak egy évvel korábban. Isten áldja meg a megkereszteltek életét, hogy Jézus Krisztust, mint személyes megváltójukat ismerhessék meg a Szentlélek munkája által!

Konfirmandusunk összesen 18 volt. Pünkösdkor 3 ifjú és négy felnőtt, majd adventben újabb 11 felnőtt erősítette meg hitvallással a gyülekezet előtt Krisztus követésének szándékát. Tavalyelőtt 20 gyermek és 9 felnőtt konfirmált. A gyermekkorban konfirmálók számbeli csökkenésének több oka van. Az egyik: Egyházközségünkben is átálltunk az Egyházkerület által előírt gyakorlatra, hogy a felkészítés kettő év. Továbbá, hogy hetedik osztály helyett leghamarabb nyolcadikban tesznek fogadalmat gyermekeink. Sajnos a jövőre nézve egyre nagyobb nehézséget jelent, hogy szülők, akik keresztelésnél ígéretet tettek gyermekük konfirmációjára, kijelentik, hogy nem kérik gyermekük konfirmációs felkészítését. Sajnos a megváltozott oktatási rend is egyre nehezebbé teszi délutáni felkészítéseket is.

2011-ben 69 főt temettünk, tavalyelőtt eltemettünk 50 testvérünket, tavaly a temetések száma tovább csökkent: összesen 41 alkalommal hirdettük Isten vigasztaló igéjét gyászoló családoknak. A legidősebb 95 éves 7 hónapos és 24 napos volt, a legifjabb pedig 11 év 2 hónapot és 8 napot élt itt a földön. Vasas Tivadarné Nagy Margit testvérüket 93 éves korában májusban temettük. Hosszú évekig volt egyházközségünk hűséges beteglátogató, beteggondozó munkatársa. Legyen áldott emléke. Isten vigasztalását kérjük a gyászolóknak!

Tavaly kilenc pár kérte Isten áldását itt a Templomunkban házasságára, ebből öt úgynevezett tiszta református és négy vegyes felekezetű pár volt. 2012-ben hét házaspárunk volt. Talán érdekes a névsort is meghallgatnunk újra, hiszen tavaly többször is hallhattuk hirdetések alkalmával neveiket! Juhász Attila és Heé Anikó, Józsa Péter és Herczegh Krisztina, Mogyoró István Szilárd és Benyik Adrienn, Urbanics Attila Lajos és Cocis Zsuzsanna Ildikó, Juhász Barnabás és Hargita Zsuzsanna, Sivák Szabolcs és Nyakas Orsolya Éva, Fazekas Gergely és Molnár Mónika, Komora Márk László és Kassai Gabriella és a kilencedik pár Dr. Prohászka-Rád Imre Ferenc és Dr. Nagy Ágnes.

Isten kegyelmét élhetjük meg népmozgalmi adatainkat nézve is, hiszen sok-sok keresztelős család, ifjú házas, konfirmandus vagy gyászoló család kapcsolódott be gyülekezeti életünkbe, közösségünkbe.

Végül néhány szó az anyagiakról.

Az elmúlt esztendő legnagyobb kiadási tétele a Templom és a Gyülekezeti ház közötti átjáró tetejének a javítása volt. Ennek teljes költsége megközelítette a kettő millió forintot, melyhez az Önkormányzattól kaptunk 800.000.- forint támogatást. Az épületeinken további, ehhez mérten kisebb karbantartások is történtek. Isten kegyelméből jelentősen növelte kiadásainkat gyermektáborunk megnövekedett létszáma is, hiszen a résztvevők költségeinek több mint felét, és a segítők költségeinek egészét egyházközségünk pénztára fizette és ez az összeg is meghaladta a másfél millió forintot.

Mi volt a fenti kiadásoknak a fedezete?

Az Egyházfenntartói járulék összege: 2.495.420.- forint volt tavaly, míg 2012-ben 2.140.314.- forint volt (2011-ben 1.548.100.-).

Perselypénzünk 2.894.235.- forint volt 2013-ben, míg egy évvel korábban 2.739.045.- forint volt. (2011-ben 2.223.274.-)

Adományként 2.060.000.- forint folyt be, ez az összeg kettő éve 2.137.000 forint volt.

Az Egyháztagok adakozása tehát 2013-ban 7.449.965.- forint volt 2012-ben összesen 7.016.359.- forint volt a 2011-es 6.376.174.- forinthoz képest.

Bizony hálásak lehetünk Istennek, hogy miközben a családok megélhetése sokszor nehezebb, volt tavaly, mint kettő éve, Isten az Ő Szentlelkével munkálkodott közöttünk, és az igehallgató gyülekezet létszámának évek óta tartó gyarapodása meglátszik a hálaáldozatok növekvő összegén is! Hálásak lehetünk Istennek, hogy jól láthatóan növekszik a vasárnap délelőtti igehallgató gyülekezet.

És végül a köszönet! Nem fogok nevek hosszú felsorolásába kezdeni. Bízom benne, hogy mindenki tudja, mi az a szolgálat, amit Isten dicsőségére elvégzett tavalyi esztendőben Isten ügyének érdekében itt az Egyházközségünkben. Én most név szerint csak Józsa József kurátor úrnak köszönöm, hogy segített a szolgálatomban, és az épületek gondjai mellett a lelki szolgálatból is kivette részét családjával együtt. Itt emlékezem meg Egyházközségünk beosztott lelkipásztoráról Wisinger Dánielről és feleségéről, hogy az elmúlt esztendőben is hűséggel látták el vállalt feladataikat. Köszönöm feleségemnek és családomnak, hogy biztosították szolgálatom családi hátterét és hordozták a lelkészi hivatás rájuk rakodó terheit. Köszönöm a hittanoktatók, gyermek- és ifjúsági missziós munkatársak szolgálatát. Köszönöm, hogy minden Istentiszteleten megszólalt az orgona, sokszor hallhattuk az énekkart, és rendezettek voltak mindig az épületeink kívül és belül.

Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy mindig volt igehallgató minden alkalmon, nagyon örülök, hogy itteni szolgálatom egyik nagy ajándéka, hogy mindig nagy létszámú a gyülekezet egy-egy Istentiszteleten vagy Bibliaórán.

Nem gondolom, hogy már célt értünk volna, de hálás vagyok az állhatatosságért, amit az elmúlt évben Isten kegyelméből kaptunk. Örülök, hogy Isten igéje hallgatása mellett minden vasárnap megszólalt hitvallásunk a Heidelbergi Káté egy-egy Úrnapja is, és ez is segít abban, hogy közösségünk Isten szerint tudjon helytállni és megállni ebben a világban.

Isten áldja meg Egyházközségünk életét a 2014. esztendőben is és Soli Deo Gloria - Egyedül Istené a Dicsőség, mindazért, amire hálaadással emlékezhetünk a 2013. esztendőben.

Budapest-Kispest, 2014. január 5.

Harkai Ferenc Csaba
lelkipásztor

----------------------------------------------------

Tájékoztató a gyermek- és ifjúsági misszióról

Kedves Testvérem!

Az új tanév kezdetén fontosnak tartom, hogy Egyházközségünk tagjai is tájékozódjanak arról, milyen is a közösségünkben folyó gyermek- és ifjúsági misszió?!

Az előző tanévben 23 csoportban 170 gyermeknek tartottunk hittanórát.
Összesen 95 gyermek vett részt gyermekistentiszteleten.

Gyermektáborunkban - Gyenesdiáson - 66 gyermekkel volt 8 ifis segítő és 9 felnőtt szolgáló, összesen tehát 83 kispestihez csatlakozott 10 szeremlei református.
Velencén az Ifi táborban 41-en voltunk. Fiataljaink részt vettek az országos ifjúsági találkozón a „Csillagponton", majd ott voltak Balatonszárszón is a Református Fiatalok Szövetségének táborában is.

Ebben a tanévben a legjelentősebb változás a kötelező erkölcstan helyett választható felekezeti hit- és erkölcstan bevezetése az állami általános iskolák első és ötödik osztályaiban. Az országos 50 % feletti arányhoz képest Kispesten csupán a 26 %-át íratták be az elsős gyermekeknek a szülők hit-és erkölcstanra, de így is 16 első osztályos jelentkezett és 17 ötödikes az Egyházközségünk területén levő öt állami általános iskolából. (Ady Endre. Bolyai János, Gábor Áron, Puskás Ferenc és a Vass Lajos Iskolákból), egy iskolában nem írattak be egyetlen gyermeket sem református hit-és erkölcstanoktatásra, ez pedig az Eötvös József Állami Általános Iskola. Így a Reménység Iskola mellett újabb öt iskolában kezdődik el az órarendbe illeszkedő hit- és erkölcstanoktatás.

Az összes - fentebb felsorolt - iskolában lesz lehetőség a korábban megszokott úgynevezett fakultatív hittanórákra jelentkezni a 2-4 és a 6-8. évfolyamokban, amik majd a tanórák után délután kerülnek megtartásra, illetve továbbra is lesz lehetőség pénteken mind az alsósoknak, mind a felsősöknek a Gyülekezeti Házban gyülekezeti hittanórákra jönni.

Konfirmandus órák a 7. osztályosoknak szerdán 16 órakor kezdődnek, a 8. osztályosoknak pedig csütörtökön 16 órakor.
Ifjúsági órák a középiskolásoknak csütörtökön 17 órakor, az idősebbeknek pénteken 19 órakor kezdődnek majd.
Gyermekistentisztelet vasárnap 10 órakor a Templomban kezdődik és a Gyülekezeti Házban folytatódik.
A vasárnap délelőtti és az ünnepi Istentiszteletek alkalmával, továbbra is lesz gyermekmegőrzés a kisebb gyermekek részére.

Ezzel a rövid tájékoztatással Egyházközségünk gyermek és ifjúsági missziójára kívántam a figyelmet felhívni, és így segítséget nyújtani a tájékozódásban is.

Budapest-Kispest, 2013. augusztus 25.

Életére Isten áldását kérve, szeretettel:

Harkai Ferenc Csaba
lelkipásztor

 

--------------------------------------------------

 

 

2012.

--------------------------------------------------

Képek a kispesti gyülekezet életéből 2012. december

https://dl.dropbox.com/u/25905939/pillanatkepek_2012_december.ppt

--------------------------------------------------

Képek a kispesti gyülekezet életéből 2012. szeptember-november

https://dl.dropbox.com/u/25905939/pillanatkepek2012_szept_nov.ppt

---------------------------------------------------

Képek Harkai Ferenc Csaba lelkipásztor beiktatásáról 2012. 09. 16-án

„Örüljetek az Úrban, mindenkor!"
Filippi 4:4

A lelkészbeiktatáson készült fényképek az alábbi linken megtekinthetők!

https://dl.dropbox.com/u/25905939/2012_lelkeszbeiktatas.ppt

--------------------------------------------------

Képek a Balatonalmádi gyerektáborról -  2012. 07. 01-06.

https://dl.dropbox.com/u/25905939/almadi2012.ppt

--------------------------------------------------

Képek a velencei ifitáborról 2012. 07. 08-14.

https://dl.dropbox.com/u/25905939/velence_2012.ppt

Szegedi Gergely bizonyságtételével:

Kedves Nagytiszteletű Úr!

A korábbi levelemet csak megerősíteni tudom:

A tábor, melyet a Velencei-tó partján található Timótheus Ház biztosított
kiinduló bázisként, remek volt! Hatalmas és életre szóló élményeket nyújtva
nekem és a nejemnek.
A reggeli és az esti áhítatok, közös éneklések rengeteget jelentettek
nekünk. Valóban éreztük, hogy szeret minket az Isten, és kegyelme átjár,
mint ahogy azt többször is énekeltük együtt.
A "Mindennapi kenyér" bősége, a "mindenki a másikért" elv jelenléte, végig
átjárta a tábor szellemiségét. Az étkezések előtti imák, énekek, még
finomabbá tették az asztalon lévő finomságokat.
A délelőtti kiscsoportos bibliakörök is, napról-napra jobbak lettek,
fokozatosan megnyíltunk egymásnak, amihez segítség volt Ruth gyönyörű
története. Nagy lelki feltöltődés volt ez számomra.
A délutánok, mindennap színes és tartalmas programokat rejtettek magukban,
hol a tóban, hol a tó körül, hol pedig a métázás során. Külön köszönet
Nagytiszteletű úr édesanyjának, aki külön nekünk készített palacsintát,
lángost, aranyéletet biztosítva a táborlakóknak. A délután valóban az
emberek közötti ismerkedésről, közelebb kerüléséről szólt, mélyebb
beszélgetéseket is magába rejtve. Külön öröm volt a szívekben, amikor Zsolt
bácsi is vendégeskedett körünkben, és az Isten iránti hűségről beszélt.
Bárcsak olyan lenne egy keresztyén élet mindennapja, amilyen a tábori élet
minden perce volt. Hálás a szívünk ezért!
Külön köszönet Mindenkinek, akik fáradoztak a tábori élet magas kvalitású
nívójáról, a szervezőknek, és Mindenkinek, aki részese volt ennek a
felejthetetlen emlékű hétnek, és persze a lelkész házaspárnak, akik
biztosítottak Mindent részünkre.

Szeretettel: Szegedi Gergely

--------------------------------------------------

Képek a 2012. 06. 02-i presbiteri csendesnapról a Gally-szőlőben

https://dl.dropbox.com/u/25905939/2012biatorbagy.ppt

--------------------------------------------------

Képek a 2012. évi konfirmációról

https://dl.dropbox.com/u/25905939/konfirmacio_2012.ppt

--------------------------------------------------

Képek a hálaadó Istentiszteletről Ablonczy Zsolt lelkipásztor szolgálatáért

https://dl.dropbox.com/u/25905939/2012_04_01.ppt

Képek az elmúlt 15 esztendőről:

https://dl.dropbox.com/u/25905939/15ev-rovid.ppt

--------------------------------------------------

2012. 01. 22.

Igehirdetés a Kossuth Rádióban

Kossuth Rádió élő istentisztelet közvetítésben elhangzott igehirdetés
Budapest Kispest Központ, 2012 január 22.

A zamatos szőlő és az ízletes füge termőhelye

Gyülekezeti ének: 252. Dicséret, Mennyei seregek, boldog tiszta lelkek...

Lekció: Mt 7, 15-23 - felolvassa: Dr.Tóth Ernő gondnok

Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Tehát minden jó fa, jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk e, nem a te nevedben űztünk e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztévők!"

Ima: Józsa József gondnok:

Mennyei Édesatyám! Köszönöm a mai napot, hogy egybegyűlhettünk a Te nevedben. Köszönöm a szép igét, amit adtál nekünk. Kérlek Uram, hogy igéd által formálj minket. És kérlek Uram, hogy áld meg azokat is, akik most nem lehetnek közöttünk. A betegeket, akik most kórházban vannak, és az időseket, akik otthon maradtak - nehéz őnekiek kimozdulniok otthonukból - hogy a Rádió által közvetített, élő ige eljusson hozzájuk. Uram, nyisd meg az ő szívüket is, hogy befogadják és megtartsák az igét. Légy velük Uram mindnyájukkal!

És köszönöm Uram, hogy leborulhatunk előtted, kérhetünk, és Te megadod azt nekünk kérés nélkül is, mert Te tudod uram, hogy mire van szükségünk, és azt Te a Te ingyen kegyelmedből megadod nékünk. Legyen áldott szent neved mind örökké! Ámen.

Gyülekezeti kórus: 100. Hallelujah:

Jézus vezesd gyermeked, megvédhet erős kezed.
Kősziklám és oltalmam, egyetlen bizodalmam.

Refrén: Vígy hát, vígy hát, vígy míg éjre nap derül,
és ha minden romba dül, benned bízom egyedül.
Fogjad meg hát kezemet, vígy hazámba engemet,
Híven követlek nyomon, mert velem vagy Jézusom

Vészben én erősségem, viharban menedékem,
Minden, minden vagy nekem, bizalmam benned vetem

Refrén: Vígy hát ...

Igehirdetés: Ablonczy Zsolt lelkipásztor

Textus: Mt 7, 16
„Vajon a tövisről szednek e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?

Szeretettel köszöntöm a templomba egybegyűlt gyülekezetet, akik Isten üzenetének hallgatására eljöttek. Átélni, újra megérteni az Ő jelenlétét, hogy foglalkozik, törődik velünk nagyon fontos. Fontos, hogy a szívünk eljusson hozzá, illetve, hogy Ő belépjen lelkünkbe. Ennek az alkalma a vasárnapi istentisztelet.

Szeretettel köszöntöm a rádióhallgatókat is. Immár 15 esztendeje, hogy a „Dicsérjétek az Urat" című református félóra szerkesztéséből, én, befejezve média munkámat, gyülekezeti szolgálatba távoztam. Örömöm, hogy most, 15 esztendő után, élőben, ismét megszólíthatom azokat, akik a rádiót hallgatják határon belül és kívül. Nagy megelégedés és békesség van az én szívemben ezzel kapcsolatban. Isten útjai kifürkészhetetlenek, gazdagok, és az Ő szeretete így, vagy úgy, valamilyen formában kiárad azokra, akik Ő rá figyelnek és Őhozzá hűségesek. Kívánom ma is, hogy ezekben segítsen bennünket!

A mai igénk, amit a gondnok úr a Szentírásból felolvasott, és azután, azt az egyetlenegy verset, amit én is olvastam arról beszél, hogy a jó termést; a zamatos, üdítő szőlőfürtöket és a finom, jó fügét, a zamatos, üdítő termést termő tőkén, illetve a finom, jó fügét termő fügefán lehet megtalálni.

Ez ugyan magától értetődő kijelentés, mégis szükséges bármennyire banálisnak tűnik is, mert Jézus Krisztus korában voltak olyan tanítók, akik magukat, tanításukat Istentől vettnek hirdették, de üzenetüket mégsem tőle vették. Saját, romlott lelkük torzszülöttjeként, Isten nevében, műveltek - ahogy az igéből halljuk - „csodálatos dolgokat, űztek ördögöket, és szóltak (hamis) próféciákat". Akikről - mivel tőlük az ítélet napján el fogja határolni magát - azt mondja Jézus Krisztus. „Soha nem ismertelek titeket", romlott fák romlott gyümölcsei sokaságát kínáltátok úgy mintha az a tökéletes Isten gyümölcskertjéből való volna. „Távozzatok tőlem ti gonosztévők!"

Felfordult világban élünk. A felfordulás alatt azt értem, hogy a dolgok értékének megítélésében - jót vagy rosszat, pozitív vagy negatív érzést hozzáfűzve - nem a valóságnak megfelelően gondolkozunk az emberek viselkedéséről, dolgokról, eseményekről, hanem abból a töméntelen (hazug) információból származik értékelésünk, ami árad felénk. Azaz az ember elképzelt, előre meghatározott módon, bután mondja rá valamire, hogy az jó, vagy rossz, értékes, vagy értéktelen. Azt értem a felfordulás alatt, hogy mielőtt megkóstoltuk volna az üde szőlőfürt szemeit, és felüdültünk volna tőle, - mivel valaki hirdette, hogy nem az, az üde szőlőfürt, hanem az általa kínált -, mi hiszünk neki. Elhisszük, hogy az a felkínált az üde szőlőfürt. Emezt meg se kóstoltuk, bele sem tekintettünk értékeibe, kézbe sem vettük. A reklámok világában tele van minden hamis értékítélettel, ami által bizonytalanná, labilissá lesz az ember. Ezt a labilitást stabilitásnak megélni rendkívül veszélyes dolog a végső ítélet nézőpontjából. Minden, „mintha", „ál", vagy ahogy az Úr Jézus mondja: „pszeudó" lesz, azaz hamis léte ellenére értékesnek tűnik. Csalásra építeni, haszontalanságot, értéktelenséget elfogadva, elhinni azoknak, akik azt mondanák, hogy ez így jó; szörnyű mélység. Amikorra a tévútnak mély gödrébe jutva tapasztalja meg az ember, hogy csalásra épített, és a dolgok nem úgy vannak, ahogyan gondolta, késő. Amaz utolsó napon felébredni már késő lesz!

Háromféle kereskedőt ismerünk. Vannak, akik igazi, jó értékeket kínálnak. Ismerünk olyan kereskedőket is akik megpróbálják a maguk által is haszontalannak, semmit érőnek tartott dolgaikat eladni. És ismerünk olyan kereskedőket is, akik vegyítve adnak értékes dolgokat is és értéktelen dolgokat is. Hát? Már csak ilyen a világ, amiben élünk! Azonban ez nem csak a kereskedőkre vonatkozik, hanem bármire, amivel ellátnak bennünket a hivatalos ellátók. Az iskolától kezdve, a tudományos gondolkodásig, filozófiákig, mindenki részt vesz a megtévesztésekben, ami alól a vallásos meggyőződés sem kivétel.

Azt mondják, hogy nem az a jó kereskedő, aki el tudja adni a jó, értékes árút - az önmagáért beszél, ahhoz nem kell cégér, hogy az is elkeljen -, hanem az a jó kereskedő, aki a gyenge minőségű árut is úgy tudja eladni, mintha kiváló volna. Ezzel a szemlélettel próbálja meg mindenki, jó kereskedőként úgy eladni dolgokat, mintha azok a legjobbak volnának. Mi lesz mindennek a következménye? Bizony az, hogy a vásárló bizalmatlanul, s úgy áll meg a pultnál, hogy hiába van kiírva, hogy ez a legfinomabb déligyümölcs, fenntartásai vannak, mert megszokta, hogy az eladó olyanra is azt mondja, hogy legfinomabb, ami egyébként ízetlen, de el akarja adni. Gonosz játék ez. Bizony gonosz a gonosznak az a szándéka, amellyel ráveszi a világot minden fogyasztási cikk, akár semmit érő dolgok megvásárlására is, drága pénzen. Gonosz szándék, hogy mindent engedjünk be a szívünkbe, hogy mindennek adjunk helyet a gondolatainkban. Még visszataszítóbb az a törekvés, hogy legyen erre nézve egyenlőségi mérleg bennünk. Adjuk meg ennek az oldalnak is, meg annak az oldalnak is a lehetőséget arra, hogy magát értékesnek bebizonyíthassa. De közben az ördögi ebben a játékban az, hogy az igazi, értékes, jó gyümölcsöt el kívánja tüntetni a piacról, és csak olyan gyümölcsöket tesz oda, ami becsapásként megtévesztő a fogyasztó számára.

Rendkívüli fogyasztók vagyunk. Felgyorsult világunkban habzsoljuk a fogyasztási dolgokat. Töméntelen információ árad felénk, töméntelen a kínálat, és töméntelen a hozzáfűzött magyarázat is. Mindenki bölcs és okos. Az elsőtől az utolsóig. S talán a résztvevők észre sem veszik, mi magunk sem, ha belekeveredünk, olyankor, amikor gyermekünket tanítjuk, igazgatjuk, vagy amikor egymással beszélgetünk, vagy az egyházi személyektől elvárunk dolgokat, vagy mi nyújtunk valamit. Észre sem vesszük, hogy már a gonosz szándékának megfelelően történnek körülöttünk az események. Részeseivé válunk egy ocsmány játéknak, ami arra irányul, hogy kifossza, kirabolja értékeinket, megszegényítsen bennünket.

Miért mondja el az Úr Jézus a maga kora hallgatói közösségének azt, hogy a tövis és a bogáncskóró nem hozhat jó gyümölcsöt? Azért, mert rá akar világítani a csaló megtévesztésekre. Aki járt tövis között, az tudja milyen a tövis. A tövis a szúró gallyak szövevénye, amely fájó sérüléseket ejt az óvatlanokon. A Jordán folyó völgye terméketlen, félig-meddig árterületként hatalmas tövisbozótos terület, ahol semmiféle jó gyümölcsöt nem lehetett begyűjteni, vagy beszedni. Aki beletévedt ebbe a zegzugos, tüskés szövevénybe, az csak súlyos sérülések árán tudott abból kivergődni, miközben véressé marták a tövisek. Ezt ismerte ott mindenki Jézus Krisztus hallgatói között. És a pusztának a bojtorjánjait is. A júdeai pusztában, a sziklás hegyek között, itt-ott ugyan úgy tűnt, mintha lett volna valamilyen zölden növő csenevész cserje és fa, de azokon a fákon finomra érett jó gyümölcs nem termett. - Ti tehát tudjátok: hogy a tövisről nem szednek jó ízű szőlőt! Tudjátok, hogy a puszta bogáncskórójáról nem lehet finom fügét fogyasztani. Meg kell keresnetek, rá kell találnotok arra a tőre, amelyik a jó ízűt adja, az élvezhetőt, a zamatost, amitől az élet felüdül! Azt megtalálva, azt kell fogyasztani!

Előfordulhat, hogy emberek végig élik az életüket és mégsem fogyasztottak igazi, jó ízűt, igazi tőkéről, igazi fáról valót. Mintha eltűnt volna a világból ezeknek az eredete, mintha nem volna forrása!

Azt is meg kell gondolnunk az ige kapcsán, hogy itt nem is a világról beszél Jézus Krisztus. Mert, hogy a világ így működik, és hogy a gonosznak tere, szándéka van rajta, még csak érthető lenne számunkra. Ő azokról beszél, akiket Isten népének neveztek, és neveznek, rólunk, az egyháziakról, akik úgy jönnek-mennek és kelnek át az utcán, mintha Isten megbízottjai volnának, akik tudják a törvényt és a rendet, farizeusok, tanítók, főpapok, képviselői a mózesi törvénynek, az igének és a prófétáknak. Bár azt már nem vette fel mindegyik, hogy ő ugyan Jeremiásnak, vagy Hóseásnak lenne képviselője, mert azok olyasmiről is beszéltek, ami a zsidó vallási vezetőket nagyon zavarta. Mikeás próféta például azt mondta: „Aki jó közöttük, olyan, mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor" (Mik 7, 4) Tövises bozótosba viszik vezetői Istennek a népét? Isten pásztoraként? Hogy ott jól érezze magát a nyáj? Hogy ott élje meg örömét és békességét Isten gyermeke? Hogy ott gyűjtse be magának azokat a jókat, amitől emberként élhet? Micsoda vezető az, amelyik tövises bozótba viszi a rábízottakat? Jézus Krisztus szembesíti a vallási vezetőket azzal, hogy eltévedtek hitükben.

És még mielőtt másokra gondolnánk. Gondoljunk csak saját dolgainkra, arra, hogy mi hogyan vezetjük a gyermekeinket, hogy sokan mi sem neveljük hitben őket, hanem hagyjuk, hogy neveljék mások. Az a hamis információ zuhatag, amelyben felnőnek, az a játék áradat, amelyet ma a fiatalok, gyermekek gyakorolnak: bozótos, tövises kietlen. És mi is sokan olyan könnyen hagyjuk; hát ezt szereti, kívánják, ez jó nekik, mondjuk. Ostoba, gonosz dolog. Bele sem kóstolnak a családok, hogy ige szerinti úton vezessék a rájuk bízottakat. Nem is akartuk, nem is tettünk kísérletet rá, hogy gyermekeink belekóstoljanak az igazi jó ízű fügébe? Micsoda ostoba szülő az ilyen? Talán azért, mert mi már új gondolkodású emberek vagyunk, akik meg akarják adni a szabadságát mindennek? A szemétnek is? Ezért aztán nem mondjuk nekik, hogy mi a rossz, hogy azt ne csináld fiam! Rá hagyjuk, talán magától is kitalálja, akkor amikor már túl sok tövis sérülése van.

Szóval nem csak a világ, nemcsak a szétesett családok, az idegen, a hiten kívül álló emberek, hanem a gyülekezethez tartozó hívő emberek sokasága is bozótokban jár, és tövisekről szedi az azokról szedhető éretlen, savanya gyümölcsöket.

Egymásnak is termő fái vagyunk! A gyülekezet tagjai, családok, családfők, asszonyok, barátok, bibliaórás hívő emberek! Egymásnak is termő fái vagyunk! Szőlőtőkék lehetnénk, üde, zamatos, jó ízű szőlőfürtöket teremve! Ez magától értetődő lenne, mert mi a forrásból táplálkozunk. Jézus Krisztus azt mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt" (Jn 15, 5) Szomjasan vágyik minden ember, aki a földön élt és él, jóízű gyümölcsre. A mosolyomra, a békességemre, a megbocsátásomra, a szeretettel való, kinyújtott, segítő kezemre vár a gyülekezet is. Mindenki várja, hogy jóízű gyümölcsöt szedjen, hogy begyűjthesse, betakaríthassa az életéhez elegendő, szükséges jókat.

Vannak erők, amelyek ki akarnák vágni ezeket a tőket? Összeszövetkezik a világ, a világnak a szellemi ereje, ördöge - véletlenül se maradjon meg! - Érdekes, hogy már Jeremiás próféta írt erről (Jer 11, 16 kk), azt mondja: „Üde, szép, formás olajfa nevet adott neked az Úr", Isten gyermekeiről beszél, sőt magáról Jézus Krisztusról, a Messiásról, „s nem tudtam, hogy terveket szőnek ellene" folytatja tovább, „nagy vihar morajánál tüzet gyújta rajta" mondván: „Pusztítsuk ki e fát gyümölcseivel együtt". Ez a favágás jelen van a történelem minden pillanatában, tapasztaljuk, látjuk. A legértékesebbeket megtámadják, megrágalmazzák, besározzák, mintha semmi jót sem kínálnának, sőt ráfogják, hogy rosszat tettek, s keresztre feszítik Isten nevében.

„Gyümölcseikről ismeritek meg őket" azt mondja igénkben az Úr Jézus. Ha lenne bennem olyan belső program, ami odavezet a legfőbb forráshoz ahol megtalálható a legfőbb jó?!

Ha az evangéliumot hallgatom, és az élő Isten megszólít, az egyetlen élő Isten - nem az emberek kitalációja, magyarázgatása, egy szellemi valami, valaki, egy ismeretlen természetfeletti, hanem - aki teremtette a mindenséget, aki adott nekünk szívet, lelket, gondolatokat, emberséget, aki virágokat növényeket és gyümölcsfákat telepített a földre, hogy ne olyan legyen, mint a Mars, a Jupiter, vagy a Hold; terméketlen, üres és kihalt, hanem élő élőlényeknek a sokaságától nyüzsögjön, és ennek a szépsége betölthesse a szívet,; rátalálhatok a forrásra.

Az élő Isten elküldte az Ő igaz hírmondóját, a Názáreti Jézust. Aki megismerte Őt, az ámulva csodálta. Minden másnál másabb volt. A szó, amelyet mondott, az ige, amely a száján elhangzott megvigasztalta a hallgatókat, a kétségbe esetteket is. A keze, amikor kinyúlt segítségre felemelte az összeroskadt embert, a bűnbe roskadtat is. Betegségből, bajból, gyógyíthatatlanságból, viharból, gonosz indulatok kereszttüzéből is ki tudta húzni a benne hívőt. Ők hitték: Isten küldött hozzánk Megtartót! Ő a forrása minden jónak. A jóízű, gazdag szőlőfürtök őtőle vannak, és őtőle van a finom, életet éltető füge is, onnan az Ő fügefájáról. S ha a történelemben befeketítették sokan, s gonoszt gondoltak róla - s oly sokan hitték el hogy ez így vagy úgy van, még mielőtt megkóstolták volna - az minket ne tévesszen meg. Ha egyháziak lettek volna, akik ilyet csináltak, őket nem fogja megismerni Jézus Krisztus az utolsó napon, s bár úgymond ördögöket űztek, és rendkívüli dolgokat cselekedtek és ezzel dicsekedhetnek, és írásaikkal tele van a könyves polc, azt fogja mondani nekik: „Távozzatok tőlem, ti gonosztévők!"

Ha valahogy hozzájuthatnék ahhoz, hogy nekem ne ezt mondja! Van mód rá? Lehetséges, hogy a tövises szívemből, a bozótos lelkem haszontalanságaiból jó termő fa váljék? A családomért, szeretteimért, magyar nemzetemért cselekvő, áldott, felemelkedést munkáló ember? Igen lehetséges, azért jött az Úr Jézus, hogy ezt megtegye mindazokkal, akik kinyitják a szívüket előtte. Ezért hát ne hallgassunk semmiféle ál prófétákra, forduljunk el azoktól. Hívjuk be életünkbe Őt! Kóstoljuk meg Jézus Krisztus kínálatát! Ámen

Kórus: 231. Hallelujah:
Bűnös lelkem hozzád siet, szomjazza bő kegyelmedet
Vigasztald meg én Jézusom, magam neked ím átadom
Óh szánd meg gyarló voltomat, ha csüggedek nyújtsd jobbodat
Emelj magadhoz, bennem élj, óvj lelkeddel, ha ér veszély
Maradj velem, hív pásztorom, vezérelj égi utakon
Mutass a mennybe jobb hazát, ahol szerelmed nyugtot ád.

Imádság:

Köszönjük, drága Mesterünk az igét, amelyet egykor elmondtál kétezer esztendővel ezelőtt, és most is igaz. Támadások kereszttüzében szenved a jónak a fája. Békességgel kell tűrnie, hogy ki kívánják vágni, s mégis tőle van minden jó gyümölcs, áldozatából, szeretetéből, útmutatásából, ahogy kinyitotta a mennyország kapuját minden alkalmatlan te hozzád térőnek. Kérünk téged, hogy áld meg az igét mindazoknak a szívében, akik hallgatták ezt ma, és igazgasd el hozzád igyekezetünket, Ámen

Gyülekezeti ének: 392. Dicséret, Az egyháznak a Jézus a fundamentuma...

--------------------------------------------------

Lelkészi jelentés a 2011. évről

„Megáldá Isten őket, és monda nékik: 
Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet
és hajtsátok birodalmatok alá;
és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain,
és a földön csúszó mászó mindenféle állatokon! "
(1Mózes 1, 28.)

Kedves Testvérek és Munkatársak!

Kicsit több, mint 15 évvel ezelőtt, 1996 októberében választott meg a Kispesti Gyülekezet a lelkipásztori szolgálatra, és most 2012 február elsejével leteszem a vezető lelkészi felelőséget, nyugdíjba távozom 46 éves lelkészi szolgálati idővel . A 2011 évről szóló lelkészi jelentésem természetesen kibővül az itt betöltött 15 évi pásztori munka áttekintésével, hálaadással.

A gyülekezet nagyobbik része nem tudja, akik tudták, az akkori megválasztásomban bizonytalanokká is váltak: Vajon tényleg egy „lapátra tett" emberre van szüksége ennek, az akkori állapotában igen viharverte Templom téri eklézsiának? Ám akik tudták, hogy „lapátra tett" ember vagyok (a MRE Zsinatának elnöksége döntésének értelmében, jóllehet engem általában hálaadással és büszkeséggel töltött el az, amit ők elutasítottak), azt már nem tudták, hogy Isten nem tett lapátra, sőt áldást készített; kedves emlékezetű Rőmerné Csépány Évát elküldte hozzám, s angyalai már készen álltak a gyülekezet életének ébresztésére. Krisztus előtt 2000 évvel, a testvérei által eladott József hasonló kétségekkel került Egyiptomba, Isten mégis megáldotta Potifár házát, ahova rabszolgának került. Mindenen áldás lett amibe József belekezdett: Potifár háza, gazdasága fellendült, és soha nem volt bőség áradt rá. Nem dicsekedni akarok, sem az elődeim munkáját lebecsülni, s nem tekintem érdememnek, hogy velünk is ez történt, de ez történt, s mindez számomra is meglepetés és hálára kötelező rácsodálkozás.

Azt mondja az újévi igénkben az Úr igéje: „Megáldá Isten őket". A megáldás azokra a dolgokra vonatkozik, ami a neki való engedelmességben, szolgálatban, hűségben és szeretetben történik. Az engedetlenségek, cívódások, mértéktelenség, hiúság, bosszúállások és írigység (stb) nem áldattak meg a mi esetünkben sem. A rajtunk is megtermő tövis és bogáncskóró nem Istentől megáldott gyümölcs, legfeljebb irgalmas bocsánatában, az újra kezdésben van áldás lehetősége, az ilyeneknek. Azt kérjük nemzeti imádságunkban: "Isten áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel, nyújts feléje védő kart...." Tudjuk, hogy nincs áldás csaláson, hazugságon, házasságtörésen, rabláson, nincs a gőgös hitványságokon, és a sokmillió magzati élet elhajtáson sem. A teremtés szépsége, hogy az ember minden olyan tettére áldást nyer, ami engedelmességben, Isten jókedvének tekintete előtt fog történni. Tessék komolyan meggondolni; adott esetben, nem Isten megcsúfolása e, áldás kérésünk? Áldást az nyer, ami az Ő szent akaratával megegyezik. (Szenteltessék meg a Te Neved, jöjjön el a Te Országod, legyen meg a Te akaratod!)

Bár a szaporodás, és gyarapodás, mint az áldás velejárója sem érthető akármire, az gazdasági rendeződést, anyagi növekedést is jelent, mint hozadékot. Itt, 15 év alatt, az elhanyagolt és némileg romos épületek, a templom és környezete mára megváltozott, azon kevés gyülekezethez tartozunk, amelyben kívül - belül rendbe tett templom, vadonatúj orgona, gyülekezeti ház, termő gyümölcsfák, pihenésre alkalmas parkosított udvar, intim urnakert „termett". Az ólomkristállyal berakott templomablakok, a templom bejárati ajtók, új garázs a régi fészer helyén, a kivilágított és helyreállított templomtorony csúcsán az éjszaka fénylő krisztuscsillag, mind-mind a szaporodásról beszél. A legkedvesebb áldás az, hogy Ifjúsági bibliakörünk tagjai hitre jutottak, örömmel tesznek bizonyságot arról, hogy az Úr Jézus beköltözött az életükbe, szívükbe, és jókedvű szolgálatuk a következő ifjúsági kör közösségének megteremtésén munkálkodik.

Fontos kérdés, és kikerülhetetlen; milyen jövő elé nézünk? Lesz e jókedve a következő generációknak református gyülekezeti közösséghez tartozni? Az 1998-99-ben megkeresztelt, több mint 40, területünkön élő gyermek közül az ősszel már 20-an jelentkeztek konfirmációra s tavasszal, az előző évről 11 ifjú konfirmandusunk volt, és a két tanfolyamon (tavasz-őszi) összesen 11 felnőtt is konfirmációi fogadalmat tett. Örömmel jelenthetem, hogy a gyermekmissziós munkánk is megerősödött. A gyermek istentiszteletekre (bár 9 órakor kezdődik) maguk a szülők, nagyszülők hozzák el a gyerekeket s maguk is részt vesznek azon, van jókedv a kreatív gyermekdélutánra, és a nyári táborban is munkatársakkal, már 47-ed magunkkal voltunk. A hittancsoportjaink is megerősödtek, 20 csoportban 213 gyermekünk, 12 hitoktatónk van, s erősödött a hittanosok és a gyülekezet kapcsolata is.

A gyülekezeti istentiszteleti, bibliaórai, imaórai közösségünk is növekedő változóban van. A szerdai bibliaóránk létszáma, új csatlakozókkal megerősödött, a keddi imaóra létszáma elhalás, idős kor, és öregotthonba elhelyezés ellenére, amellett, hogy fogyott, növekedett új tagokkal, s lelkesen van együtt és hozza a híreket a betegekről, egymásról, s viszi a gyülekezet életét Isten elé imádságaiban.

Tartottunk 106 istentiszteletet, 42 gyermekistentiszteletet, 4 esketési, 69 temetési igehirdetést, 44 bibliaórát, 22 CE szövetségi bibliaórát, 60 ifjúsági órát, 40 imaórát, 12 jegyesoktatást, 37 keresztelési katekézist, 69 lelkigondozói beszélgetést gyászolókkal, 32 konfirmandus órát, 2x10 felnőtt konfirmációi felkészítést, 680 iskolai és 40 gyülekezeti hittanórát 19 csoportban, 12 evangélizációs estét, 24 bűnbánati istentiszteletet, 3 szeretetvendégséget, két filmklub-teaház estet, 3 gyermekmissziós munkatársi, 3 ifjúsági missziós munkatársi előkészítő megbeszélést, 4 presbiteri gyűlést, 1 zenés áhítatot, kórusunk hétszer szolgált istentiszteleten, A kispesti KDNP-vel közösen Trianon estet tartottunk június-ban, ünnepélyt március 15-én, és reformáció napján.

Az ifjúsági kör 2 kirándulást, 1 nyári tábort 37 fővel tartott, és 5-10 fővel részt vett ifjúsági konferenciákon, a gyermekekkel egy hetes táborban 49 fővel voltunk, és tartottunk 2 kreatív gyermekdélutánt, valamint a diakóniai munkatársakkal végeztünk heti 2-3 látogatást. A Reménység Ökumenikus Iskolában tartottunk 3 áhítatot, 2 istentiszteletet, egy ünnepi lelki napot, és egy tanári bibliaórát, azaz gyülekezetünk közösségében végeztünk a 2011. évben is több, mint 1450 alkalmat munkatársainkkal.

Népmozgalmi adatok: (1997-2011 - Ablonczy Zsolt lelkészsége alatt)

Év keresztelés konfirmáció esketés temetés

gyermek+felnőtt= gyermek+felnőtt = ref+vegyes = fi+nő =
1997 37 + 6 = 43 11 + 3 = 14 3 + 12 = 15 42 + 67 =109
1998 30 +10 = 40 13 + 10 = 23 4 + 11 = 15 45 + 48 = 93
1999 34 + 2 = 36 13 + 5 = 18 3 + 14 = 17 39 + 49 = 88
2000 24 + 7 = 31 7 + 15 = 22 3 + 6 = 9 49 + 44 = 93
2001 37 +11 = 48 8 + 15 = 23 3 + 11 = 14 44 + 47 = 91
2002 32 + 4 = 36 7 + 9 = 16 5 + 10 = 15 46 + 51 = 97
2003 42 +11 = 53 14 + 21 = 35 5 + 8 = 13 38 + 51 = 89
2004 28 + 9 = 37 10 + 13 = 23 4 + 4 = 8 26 + 39 = 65
2005 23 + 8 = 31 10 + 13 = 23 8 + 3 = 11 36 + 42 = 78
2006 38 +19 = 57 12 + 33 = 45 11 + 7 = 18 34 + 33 = 67
2007 38 + 8 = 46 15 + 18 = 33 7 + 7 = 14 30 + 38 = 68
2008 22 + 2 = 24 12 + 5 = 17 3 + 9 = 12 32 + 33 = 65
2009 32 + 5 = 37 5 + 15 = 20 7 + 5 = 12 27 + 24 = 51
2010 19 + 7 = 26 8 + 9 = 17 7 + 7 = 14 26 + 35 = 61

2011 29 + 5 = 34 11 + 11 = 22 2 + 1 = 3 30 + 39 = 69

Össz: 465 + 114 = 579 154 + 199 = 355 75 + 115 = 190 544+640=1184

Kapcsolatainkat tovább ápoltuk a határon túli testvérgyülekezetekkel, az idén a délvidéki Drávaszög sokat szenvedett gyülekezeteiben, templomaiban voltunk (Vörösmart, Csúza, Hercegszőlős, Kopács), s vittünk magunkkal adományt és 60 ifjúsági Bibliát amelyet nagy örömmel fogadtak a hittanra járó gyerekek. Tavasszal Kassán tarthattam evangélizációs estéket és látogattam meg egy felvidéki (Rozsnyó) iskolát s néhány magyar gyülekezetet, lelkipásztort. Adományainkkal támogattuk sokféle misszió munkáját és alapítványi iskolánkat. A lelkészképzés támogatására gyülekezetünk húsvétkor, pünkösdben és karácsonykor is fogadott legátust. Örömünkre a szeptemberben teológiai tanulmányokat kezdő ifis lányunk Olti Xénia lehetett a karácsony ünnepi legátus.

Különleges gyülekezeti alkalmak:

Gyülekezeti buszkirándulás 44 fővel a délvidéki Drávaszögben
Presbiteri szeretetvendégség,
Presbiteri piknik Biatorbágyon a Gally szőlőben
Presbiterválasztás - jelölés, közgyülés
Gyermektábor, Kosd 49 fővel
Ifitábor, Kosd 37 fővel
Ifjúsági délután, filmklub, teaház
Refisz csendesnap
MRMSz csendesnap amerikai vendégekkel
Kreatív gyermekdélutánok
Karácsonyeste - gyermek és ifjúsági előadás
Reformációi ünnepély
Gyülekezeti kórus szolgálatai,
Ifjúsági hangverseny
Kispest ünnepen utcamisszió - szórólapok
Bibliaiskola
Konfirmáció
Felnőtt konfirmáció
Evangélizáció 3x, - Ablonczy Zsolt, Végh Tamás, Schaller Tamás
Reménység Kéttannyelvű Ökumenikus Ált Iskola
kuratóriumi ülések, lelki napok, hókezdő áhítatok, tanári bibliaórák

Vendégszolgálatok:

A.Zs. lelkipásztor: Bethánia, CE előadások 3x
MRMSz, evangélizáció: Kassa, Kosd
Kamaraerdei öregotthoni evangélizáció 3x
Ökumenikus imahét - Nagyboldogasszony templom
W.D. beosztott lelkész: Rem.kar.lelki nap - feleségével
Nálunk: Végh Tamás, Miklóssy József, Harkai Ferenc, Alföldi Boruss Dezső,
Ablonczy Kálmán, Széll Búlcsu, Hegedűs László, Sinka Csaba,

Köszönöm a gyülekezet munkatársi közösségeinek hűséges tevékenységét.

Köszönöm a diakóniai bizottság élén Simon Antal és Tóth Ernőné munkáját, Vasas Tivadarné, Juhász Tamás, Némethné Bajdó Judit, Pados Erzsébet, Szűcs Józsefné és mások karitatív tevékenységét.

Köszönöm Józsa József , Tőke Gábor segítő munkáit a templom körül.

Köszönöm a gyermekmisszióban és táborozásban, kreatív délutánokban munkálkodó Juhász Tamás, Dr. Szente Péterné, Koncz Tibor és felesége Galgóoczi Georgina, Juhász Ágnes, Hargita Zsuzsanna, Vanka Ingrid és Sajtos Renáta hűségét, segítségét. Az ifjúsági bibliakör, táborok kirándulások és találkozók vezetésében és a hitoktatásban Wisinger Dániel beosztott lelkész és az aktív fiatalok, Varga Monika, Koncz Tibor, Zeller István, Nyakas Orsolya, odaadását, a zenészek; Virányi Gecse Irénke, Sipos Annamária, Adorjánné Oros Ilona kántorok ez évi szolgálatát, zenés áhítatunkon: Nyakas István tanár úr és felesége, Varga Mónika és Sajtos Renáta szolgálatát, ifjúsági kórusunk szép énekeit Nyakas Orsi kórusvezető kedves és lelkes munkáját.

Köszönöm a hitoktatók ; Wisinger Dániel, Dr. Szente Péterné, Ablonczy Zsoltné, Wisinger Andrea, Galgóczi Georgina, Hegedűs Alfonzné, Kissné Jakab Olga, Hollós Kovács Anikó, valamint az ősszel bekapcsolódott Józsa Éva kitartó és hűséges munkáját.

Köszönöm az úrasztala megterítésében, az úrvacsora kiosztásában és az edények, terítők rendbetételében segítők szolgálatát, az úrvacsorai jegyek adakozóinak áldozathozatalát. Köszönöm az iratmissziót végző Butykayné Válik Judit mindenki számára hasznos és értékes tevékenységét, a gyermekek születésnapi köszöntését.

Köszönöm az informatikai bizottságban Szente Péterné és Zeller István segítségét a gyülekezetünkről szóló híradások interneten való megjelenítésében. Köszönöm a számvevő bizottság, Némethné Bajdó Judit és Berecz Tibor tevékenységét, és azoknak a presbitereknek a szolgálatát, akik a templom rendjére, az úrvacsora folyamatosságára és mindarra ügyelnek, ami egyházunkban történik, Köszönöm az elkészített virágokat Kerekes Albert presbiternek és családjának.

Köszönöm, nem utolsó sorban, a gondnoki tisztről leköszönő Dr. Tóth Ernő gondnok úr áldozatos munkáját, igehirdetések előtti csendes imádságait, törődését. Végül köszönöm ebben az esztendőben is feleségem és lányom szeretetét, amely nélkül nem tudtam volna munkámat elvégezni. Isten neve legyen áldott.

Jelenthetjük a gyülekezetnek, hogy a tervezett felújítási munkákat elvégeztük, új garázs épült a parókia udvaron s egyben a környezetet is rendbe tettük. A templom mindkét bejárati ajtaját felújítottuk, szigeteltük, a gyülekezeti teremben falburkolatot készíttettünk a hátsó falra, és a bejárati ajtók is új vasalást kaptak. A könyvtárterem várja a látogatókat. Számítógépes program, internet, mintegy 25 fajta egyházi folyóirat és 2500 kötet könyv áll rendelkezésére az olvasni kívánóknak.

Bejelentem a gyülekezetnek, hogy 2012 február elsejével nyugdíjazásomat kértem, amit az egyházmegye esperese és az egyházkerület püspöke is támogatott, kérem a gyülekezeti tagok türelmét és további támogató szeretetét. Szeretnék a gyülekezet tagjaként, nyugdíjas lelkészként élni tovább, de a parókus, vezető lelkészi feladatokat átadom a gyülekezet választói közgyűlése által megválasztandó új lelkipásztornak. Mivel megkérdezték már többen is, hogy van e javaslatom az új lelkészt illetően? Természetesen van. Harkai Ferenc Csaba érsekcsanádi lelkészt ajánlom szeretettel, aki beosztott lelkészként nálunk kezdte pályáját és az Érsekcsanádi Gyülekezetben szép munkát végzett, mind a gyermekek, ifjak, mind az egész gyülekezet életét illetően.

Szeretném bátorítani a gyülekezet tagjait arra, hogy éljenek mindazzal a lehetőséggel, amit Isten a gyülekezeti tagság által ad az övéinek. Hallgassák az igét vasárnap az istentiszteleten és hét közben a bibliaórákon és egyéb alkalmakon, éljenek az úrvacsora lelki közösségében, igényeljék a lelkigondozói szolgálatot, az együtt imádkozást, a gyermekeik hitben nevelését, a családok ifjaival való foglalkozást, hogy legyenek részesei Jézus Krisztus életet formáló Szentlelkének és az ebből származó áldásnak.

S kérem szeretettel, hogy hordozzák a következő esztendőben is az előzőhöz hasonló hűséggel a gyülekezet szükségeit, a rászorultakat, más, bajban lévő gyülekezetet, testvéreket, a mentő missziós és evangélizációs mozgalmakat.

Kelt 2012 január 8-án, Kispesten

Ablonczy Zsolt
lelkipásztor

--------------------------------------------------

2011

--------------------------------------------------

Képek a 2011. évi gyülekezeti karácsonyestről

https://dl.dropbox.com/u/25905939/kispest_karacsony_2011.ppt

elhangzott: Ablonczy Zsolt: A betlehemi fogadós
és Túrmezei Erzsébet: Fenyőfavásár c. játéka

Ablonczy Zsolt:

A BETHLEHEMI FOGADÓS

Több, mint 2000 évvel ezelőtt Isten választott népe a nagy római birodalom
fennhatósága alatt élt Judeában és Gallileában. A nép vezetői; királya, nagy
Heródes és a templom főpapi tanácsa, tartották magukat a mózesi igék
szerint Isten szövetségéhez, de Isten szent jelenléte, lelkének vezetése
hiányzott a nép mindennapi életéből. Őket a szabadítóról szóló régi ígéret
járta át, az a titokzatos üzenet, hogy eljön a Messiás, Isten küldötte a
magasságból.
A váradalom suttogva emlegetett próféciái megragadtak a szívekben, de a
mindennapi élet küszködésében telt az idő akkor is, amikor Augusztus császár
népszámlálást rendelt el a birodalom tartományaiban. A mi történetünk a
júdeai Betlehem egy fogadósáról szól, aki szőrős szívű, pénzre vágyó ember,
mint sokan mások, egészen addig, amíg fogadója külső udvarában, az
istállóban meg nem született a várva várt Messiás.
Amíg a fogadós sötétbe borult lelkében világosság gyúlt, át kellett élnie a
találkozásokat a szállás kereső Józseffel és Máriával, az angyalok által
megszólított, csodát átélt pásztorokkal és a csillag fényét követő napkeleti
bölcsekkel, s végűl megtérő szíve boldog, hogy részese lehet Isten
munkájának. Ezt kívánja bemutatni karácsonyi játékunk.

Ablonczy Zsolt:

A BETHLEHEMI FOGADÓS
Karácsonyi történet gyermekek számára, előadásra

Szereposztás:

József
Mária
Fogadós:
Fogadósné:
Lányaik:
Márta
Judit
1. Járókelő ( vendég)
Az 1. járókelő kisérői
2. Járókelő (vendég)
A 2. járókelő kísérői
Római kikiáltó (katonatiszt)
1. Katona
2. Katona
Bölcsek:
1. Bölcs
2. Bölcs
3. Bölcs
Pásztorok:
1. András (öreg)
2. Saul
3. Jakab
4. Fülöp (bojtár )
5. János
6. Áron (öreg)
7. Máté, (bojtár)
8. Ézsaiás
Pásztorok szöveg nélkül
Angyalok:
1. Angyal (Gábriel)
2. Angyal
3. Angyal
4. Angyal
5. Angyal
6. Angyal
7. Angyal
8. Angyal
9. Angyal
10. Angyal
11. Angyal
12. Angyal
Angyalok (szöveg nélkül)

1. Ének:
328. Jöjjetek Krisztust dicsérni (Az egész gyülekezet énekel)

I. SZÍN; NÁZÁRET

(Csoportok álldogálnak Názáret főterén, csendesen beszélgetnek. Három római katona bevonul és megállnak úgy, hogy mindenki láthassa őket)


1. Katona:
A római császár nevében


2. Katona:
Hallgassátok a császár parancsát


3. Katona: ( ő a tiszt, aki felolvassa a parancsot)
„A felséges Augusztus Császár, Róma birodalmának ura elrendelte, hogy az egész birodalom területén, mindenki, népszámláláson összeírattassék!
Parancsoljuk, hogy sürgősen minden alattvaló, családjának származási helyén megjelenjék, és a császári írnoknál összeírásra jelentkezzék! „

Mária:
Mondd, József, ez azt jelenti, hogy Betlehembe kell utaznunk? Úgy tudom családunk, Júda törzséből, Dávid házából való.

József:
Igen kedvesem. Hosszú útra kell indulnunk. Mindkettőnk családja
a betlehemi Dávidtól származik, aki egykor híres királya volt népünknek, s mi büszkén hordjuk örökségét. Még ma elkészülünk és holnap már indulunk is,
mert a te időd közel van, s nem szeretném, hogy a gyermek útközben érkezve szülessen meg.

3. Katona:
A parancsolatnak ellenállni senki ne merjen!

1. Járókelő:
A császár újabb rendelkezése sérti szent népünk jogait!

2. Járókelő:
Seregek Ura! Küld el a Szabadítót, hogy lerázzuk az igát!

1 - 2. és minden jelenlévő: (égre emelt kézzel )
Küldd el, hogy lerázzuk az igát!


1. Katona:
Ez már lázadás, oszolj! Oszolj!


2. Katona:
Oszolj csőcselék, a lázadásért halál jár!

(A katonák elvonulnak, a járókelők s mindenki hátrahúzódik )

2. Ének: 151. Uram Isten siess minket megsegíteni....

II. SZÍN: A BETLEHEMI FOGADÓ

Fogadós:
Rettenetes élni ebben az eldugott fészekben! Semmi kereslet,
Semmi forgalom. Jeruzsálemben bezzeg jobb lenne az üzlet! Ha oda telepedünk, bizonnyal meggazdagodtunk volna!

Fogadósné:
Ne zúgolódj Zakariás, gondold meg, hogy itt mégiscsak Dávid király városában vagyunk.

Fogadós:
Mit ér az nekem! Mostani királyunk is, a gonosz Heródes minden jövedelmünket elveszi tőlünk. Ezen nem segít sem Dávid, sem akárki!

Fogadósné:
De Isten segít majd rajtunk, s ha nagy jövedelmünk nincs is, de a
mindennapi ennivalónk megvan. Ám neked meg kellene szabadulni a kapzsiságodtól!

Judit:
Igen Apám! - A tanítómester is azt mondta, hogy meg kell elégednünk azzal, amit Istentől kaptunk. Tanított a Messiásról is, aki azért fog jönni, hogy rendet csináljon. De nemcsak Heródes királyt fogja megbüntetni, hanem téged is megkérdez a kapzsiságról.

Fogadós:
prédikáljatok annyit, azt hallom eleget a templomban. Tegyétek a dolgotokat!

Márta: ( kívülről érkezik)
Édesapám, édesanyám népszámlálás lesz. Most hirdette ki a főtéren a római tanácsos. Nagyon sokan fognak jönni, mindenki erről beszél. Mert Dávid városa vagyunk.

Fogadós:
Hm.., na lám. Végre, ez igazán jó hír! Talán kevesli a császár az adófizetőt, azért számláltat? Ez azonban nekem nagyon kedvezhet. Ha megindulnak a vendégek még Dáviddal is jól fogunk végre járni. De én csak a gazdagabbakat fogom befogadni.

Fogadósné:
Jaj ez a kapzsiság! Jaj ez a kapzsiság!
- Meglásd Zakariás, Isten megbüntet még ezért!

1. Vendég (1.járókelő, megáll családjával és zörget)
Adjon Isten békességet. Van e itt hely embernek, állatnak? Megfizetjük a szállást és az ennivalót.

Fogadós:
Isten hozott benneteket. Ha megfizettek van minden számotokra. Kerüljetek csak beljebb, s üljetek le az asztal körül. - Asszony, lásd el az állatokat!


2. Vendég (2. járókelő, szintén zörget)
- Békesség a háznak. Úgy látom ez olyan fogadó, amilyet régóta keresünk. Van e helyed fogadós? De szép szoba kell ám nekünk.

Fogadós:
Kerüljetek csak beljebb, békesség néktek is. Lányaim elkészítik a helyeteket (magában) - Na ez a népszámlálás valóban szerencsét hoz nekem. Tele lett a fogadó. Ez aztán az üzlet!

Márta:
De sok vendég jött édesapám! Minden helyünk tele van. Ha jön még vendég, hova tesszük?

Fogadós:
Ha van pénze szorítunk helyet neki is, de ha szegény, keressen helyet magának kinn a pusztában, vagy az istállóban az állatok között.

József: (megérkezve, fáradtan, Máriát támogatva zörget)
Békesség néktek! Fogadós Uram, megszállhatnánk e itt? Máshol már megteltek a szálláshelyek, mindenünnen elküldtek bennünket.

Fogadós:
Hát...Nem. Nincs hely már.
Amúgy is, úgy látom, ti nem is tudnátok megfizetni.

Mária:
Uram! Sok pénzünk valóban nincsen, de kérlek könyörülj rajtunk!
Az én időm nagyon közel van, nem maradhatunk kinn az éjszakában! Isten megáld majd jóságodért!

Judit:
Ne küldd el őket édesapám. Itt benn már valóban nincs sok hely, de kinn az istállóban elférhetnének az állatok mellett.


Fogadós:
Hát nem bánom. A te kedvedért kislányom. Menjetek, húzódjatok meg az istállóban! (gúnyosan) Az úgy is ilyen királyi családnak való, mint ti vagytok!

(József és Mária elmennek és egy félreeső helyen letelepednek, minden elcsendesedik, a lámpákat lekapcsolják, csak egy fény világít)

3. Ének: (Mária éneke)
Uram, maradj velem, reám borult az este csendesen,
Feledve bút, bajt, súlyos terheket
Ó hadd hajtom le fáradt fejemet
Öledbe Istenem!

III. SZÍN: A BETLEHEMI PUSZTA

4. Ének: Éjszaka kívül, fény a szívemben ..

(A pásztorok körben állnak, beszélgetnek)

András:
Csendes este van. Már minden elnyugodott. Virrasszunk társaim, hogy tolvaj vagy vadállat meg ne károsítson bennünket.

Saul:
Valóban nyugodt ez az éjszaka, s remélem nem kell semmitől tartanunk, de azt érzem mintha hatalmas feszültség remegne a levegőben.

Jakab:
Csak itt a puszta csendes. Ma benn voltam Betlehemben s az olyan mint a felbolydult méhkas. Rengetegen érkeztek. Tele van minden fogadó s nagy a zaj. Lehet, hogy ezt érezted meg Saul.

Saul:
Lehet, de a város messze van, és én itt, ezen a helyen érzek vibrálást

András:
Túl érzékeny vagy Saul. Jakabnak igaza van: a város zaja ér el idáig. Biztosan vannak, akik nem fértek el a fogadókban, s errefelé keresnek éjszakai szállást a pusztában.

Fülöp:
Talán ide nem jönnek. Habár mit tudni. A kapzsi fogadósok a szegényebbekkel úgy bánnak, mintha pogányok volnának, Istent sem ismernének és elűzik őket.

János:
Nem. Nem a fogadósok az igazi bűnösök, hanem a császár! Most megint a leigázott népeket abajgatja. Mintha nem lenne elég már az is, hogy itt vannak a nyakunkon a római katonák. - Szeretném egyszer a torkukat megszorongatni!

Áron:
Miért lázadsz János? Én nem hiszem, hogy a császár bűnösebb lenne népünk egyes vezetőinél, akik semmibe veszik Isten szent törvényeit. A farizeusok is romlottságukat takargatják a templomban.

Máté:
Nemcsak a császár, nem csak a farizeusok, hanem a nép is romlott. Ma a hazugság és csalás, a gyűlölködés és irigység, és civódás mindenütt általános viselkedés.

Simon:
Én még csak kisbojtár vagyok, de Máténak igaza van! János sokszor azzal szórakozik, hogy elébem rakja a botját s jót nevet ha elesem. - De ti is, mindenki sokszor elhanyagolja a nyájat!

Áron:
Amikor én olyan kisbojtár voltam, mint most te vagy Simon, akkor azt mondta a nagyapám, aki olyan öreg volt akkor, mint most én vagyok, hogy mindenki a más bűnét látja nagynak, de önmaga is csak olyan. - Sok sok esztendővel ezelőtt Isten megígérte, hogy szabadítót küld, és általa vezet egy új, igaz életre. Jöttét fényes csillag jelzi majd.

Ézsaiás:
Ha ha! Az én nagyapám is mondta egyszer! De az csak mese volt nekünk, gyerekeknek. Még hogy csillag? (gúnyosan) - Hisz ezernyi csillag van az égen! És mind fényes!!!

Simon:
Nem igaz,! Én most is látok egy fényes csillagot! Ez is sokkal fényesebb, mint a többi! És ... és....egyre fényesebb. Nézzétek ...hát .....ezek angyalok!!!

5. Ének: 316. (angyalok jönnek és énekelnek.....)
Az Istennek szent angyala......


1. Angyal:
„Dicsőség a magasságos mennyben az Istennek, a földön békesség, az embereknek Jóakarat, mert Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen!"


2. Angyal:
„Vessző hajt ki Isai törzsökéről, új hajtás sarjad Dávidból, az Úr lelke nyugszik rajta, bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke!"

3. Angyal:
„Igazság lesz derekának öve, csípőjének öve pedig a hűség. Akkor majd a farkas a báránnyal békességben lakik, a párduc gödölyével hever, az oroszlán és a hízott borjú együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket!"

4. Angyal:
„A nép, mely sötétségben jár nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog: Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk. Az uralom az ő vállán lesz és így fogják nevezni: Békesség fejedelme"

5. Angyal:
„Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az Úr. Nagy vihar zúgása közben lángba borította lombját, letördelte ágait!"

6. Angyal:
„Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok. Mindenki a maga útját járta, de az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele, pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta, az ő sebei árán gyógyulunk meg"

7. Angyal:
„Most így szól az Úr, a te teremtőd Jákób, a te formálód Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el, Ha tűzben jársz nem perzselődsz meg, a láng meg nem éget téged"

8. Angyal:
„E mai nap egy kisgyermek szűztől született tinéktek, a gyermek szép, és oly ékes; vígasságra kellemetes"

9. Angyal:
„Már lehozta az életet mely Istennél volt készített, hogy ti is véle éljetek, vígasságban örvendjetek"

10. Angyal:
„Nyílj meg szívem lásd meg jobban ki fekszik itt a jászolban Ez a gyermek bizonyára az Úr Jézus, Isten Fia"

11. Angyal:
„Ó kedves vendég nálam szállj bűnömtől ne iszonyodjál, jöjj be hozzám, te szolgádhoz, szegény megtérő juhodhoz"

12. Angyal:
„A mennyei magas égben Istennek dicsőség légyen, ki szent Fiát küldé értünk, hogy Megváltónk lenne nékünk"

(Az angyalok elmennek)

Saul:
Ezt éreztem. Hát mégis! Hát ez remegett már az előbb is körülöttünk!

János:
Megszületett hát a szabadító. Ha felnő, én is a harcosa leszek!

Jakab:
Mit állunk itt a mennybe nézve? Menjünk el inkább Betlehem városába s nézzük meg azt az isteni gyermeket!

Fülöp:
Ha már megyünk, ne menjünk üres kézzel, vigyünk ajándékot is. Vigyünk egy kisbárányt, egyévest, szépet!

6. Ének:
(a pásztorok sorban elindulnak és körbejárják a termet, míg a fogadóhoz érnek, s közben énekelnek)
- Pásztorok keljünk fel, sietve manjünk el Betlehem városába, csendes istállócskába. Siessünk, ne késsünk, hogy még ezen éjjel oda érhessünk. Mi Urunknak tiszteletet tehessünk!

IV. SZÍN: A BETLEHEMI FOGADÓ

Pásztorok: (együtt )
Békesség e háznak!

Fogadós:
Mit akartok pásztorok? Talán ti is ide jöttetek megszállni?

Tamás:
Nem aludni jöttünk fogadós uram, hanem a Messiást keressük. A királyt, aki itt született a jászolban ezen az éjjelen

Fogadós:
Itt? Itt sajnos, csak egy szegény názáreti ácsnak született gyermeke.

András:
Pedig az angyalok nem hazudnak. Ma éjjel a pusztában megjelentek előttünk és arról a kisgyermekről énekeltek, a magasságos Isten Fiáról, aki itt született nálad az istállóban. Mutass utat hozzá!

(Az értetlenkedő fogadóst megkerülve előáll a fogadósné)

Fogadósné:
Igen, gyertek. Szegény ugyan az a kisfiú, de mégis lehet, hogy igazatok van. Gyertek utánam. Vigyed lányom a lámpást előttünk.

V. SZÍN: AZ ISTÁLLÓ

7. Ének: ( a pásztorok az istállóhoz érve énekelnek)
... Üdvöz légy ó pásztoroknak pásztora, pásztora
Mennynek, földnek megteremtő szent Ura, szent Ura! ....

Pásztorok (együtt):
Békesség Istentől!

Áron:
Jöttünk, hogy köszöntsük az isteni gyermeket. Az angyalok mondták nekünk, hogy ő az, aki békességet hoz a világra.

Fülöp:
Hoztunk egy egyéves kisbárányt is, fogadjátok szívesen.

Mária:
A Mindenható velünk volt ma éjjel. Fényes csillag született nekünk és nektek! Örüljünk és örvendezzünk mindnyájan!

József:
Csodás éjszaka ez, és nem történt semmi baj. Hála néked Seregek Ura!

VI. SZÍN: A BETLEHEMI FOGADÓ

Judit:
Édesapám, már megint vendégek közelednek. Talán királyok lehetnek. Nagyon gazdagoknak néznek ki!

Bölcsek (együtt):
Békesség néktek!

1. Bölcs:
Egy fényes csillag tűnt fel az égen, s mi azt követve jutottunk ide. Fogadós! Született egy király itt a házadban? Őt keressük.

Fogadós:
Hogyan? Király? Nálam, az én fogadómban? Ez lehetetlen.


2. Bölcs:
Már az írások megmutatták. Semmi sem lehetetlen, ha Isten akar valamit. Ne tarts fel bennünket. Már nagyon hosszú utat megtettünk, hogy láthassuk Isten Fiát, a Szabadítót.


3. Bölcs:
Jeruzsálemben nem tudtak semmit, mert először oda mentünk. De azt látom ti mégiscsak tudtok valamit. Szóljatok hát. Itt született az új Király? Itt ez a zacskó arany, Fogadós, tedd el s mutasd, hol találjuk!

Fogadós:
- Gyertek menjünk együtt, a pásztorok is ezt mondták. (közben, magában)
- Milyen szerencsém van! S még ki akartam dobni, s csak az istállóba engedtem be őket. Olyan egyszerűek voltak. Ó Mennyei Jó Atyám, bocsáss meg nekem! Szeretnék én is valamit tenni érte!

VII. SZÍN: AZ ISTÁLLÓ

Bölcsek:
Salóm aléhem! Békesség néktek!

1. Bölcs:
Messzi országból jöttünk s végre célhoz értünk, lám itt van a megjövendölt kis gyermek a jászolban. - Fogadjátok aranyunkat, minden kincsünk Tiéd.

2.Bölcs:
A tömjén, mely e tartóban van csodás illatú. A legszebb illat a föld kerekén a szent áldozat illatja, mely megengeszteli Istent; a gyermek odaadott élete. Fogadjátok tiszteletünk!

3. Bölcs:
Drága balzsamkenőcs van e szelencében, amely enyhít minden fájdalmat. Őriztük, hogy meg ne törjön idő előtt. Ha majd eljő az idő szükség lesz rá. Légy áldott Isten!

8. Ének: 165. Itt van Isten köztünk.........

1. Angyal:
Az Úr küldött hozzátok, halljátok szavát:
Heródes király a gyermek vesztére tör, meneküljetek!
Ti bölcsek ne menjetek vissza hozzá, s hallgassatok!
Ti pásztorok őrizzétek titkát!

VIII. SZÍN: A BETLEHEMI FOGADÓ

(A bölcsek sietve távoznak, a fogadóban mindenki helyén marad)

Fogadósné:
Látod, Zakariás, ez a megmagyarázhatatlan öröm és fájdalom. Megszületett a Messiás és máris menekülnie kell.

Fogadós:
Mi lesz vele? Az Isten Fiával, aki nálam született az állatok között. Segítenem kell valamit! Itt az arany, most kaptam..... odaadjam talán? Igen odaadom!

Judit:
Én is mindent megtennék! Csomagoljunk, amit adhatunk!


József:
Fogadós Uram! El kell mennünk, mert a zsarnok szemet vetett ránk. Fogadd, itt van ez a pénz a költségedre. Isten veled, elmegyünk.


Fogadós:
Isten itt volt nálunk ma, betöltötte az én szívemet is, s látjátok egészen meggyógyult, hiszen nem kell már nekem a ti pénzetek, sőt fogadjátok el ezt a zacskó aranyat is, és mindent amit lányaim már elkészítettek! Olyan hálás vagyok Istennek, mert ma már tudom, hogy az én fogadóm van a legjobb helyen a világon.

V é g e

A darabhoz tartozó é n e k e k

1. (328. dicséret)
Jöjjetek Krisztust dicsérni, bízó szívvel hozzá térni
Énekekkel zengve kérni, Krisztus népe jöjjetek!

Küldte Őt az Úr kegyelme; öröklétre, győzelemre,
Hogy szívünket felemelje boldogságos ég felé.

Áldott óra, boldog óra, nagy hitünknek meghozója
Ajkunk zengő hálaszóra, nyílik édes Jézusunk

2. (151. dicséret.)
Uram Iste siess minket megsegíteni
ily nagy szükségünkben,
Krisztus Jézusért
mi Urunkért és Megváltónkért

3. (Mária éneke) 
Uram, maradj velem.
Reám borult az este csendesen
Feledve bút, bajt, súlyos terheket,
Ó hadd hajtom le fáradt fejemet,
öledbe Istenem!

4. (Esti ének)
Éjszaka kívül, fény a szívemben,
drága igéddel telve a lelkem.
Csendül szívem, hogy téged dicsérjen,
Áldott Megváltóm, őrizz az éjben!

5. (316. dicséret)
Az Istennek szent angyala
mennyekből, hogy alászálla,
És a pásztorokhoz juta,
nékiek ekképpen szóla:

Menyből jövök most hozzátok, és íme; nagy jó hírt mondok
Nagy örömet majd hirdetek, melyen örvend ti szívetek

E mai nap egy kisgyermek, szűztől született tinéktek
A gyermek szép, és oly ékes, vígasságra kellemetes

6. (Pásztorének)
Pásztorok keljünk fel, sietve menjünk el
Betlehem városába,
csöndes istállócskába,
Siessünk, ne késsünk,
hogy még ezen éjen oda érhessünk,
mi Urunknak tiszteletet tehessünk!

7. (kánon)
Üdvöz légy ó pásztoroknak Pásztora, pásztora
Mennynek, földnek megteremtő szent Ura, szent Ura!

8. (165. dicséret)
Itt van Isten köztünk, jertek Őt imádni,
hódolattal elé állni.
Itt van a középen, minden csendre térve
Ő előtte hulljon térdre
Az, aki hirdeti s hallja itt az igét,
adja néki szívét!

Jöjj és lakozz bennem, hadd legyen már itt lenn
templomoddá szívem-lelkem.
Mindig közellévő, jelentsd magad nékem,
ne lakhasson más e szívben.
Már itt lenn, mindenben csakis téged lásson,
leborulva áldjon !

--------------------------------------------------

2011. 02. 13.

Templom-téri istentiszteletek

2011 február 13. vasárnap
Igehirdető: Ablonczy Zsolt

Az ifjú, Isten beszéde által megőrzött útja
(a házasság napja)

Lekció: 1Móz 2, 18-25;
Textus: Zsolt 119, 9

Kedves Testvérek!

Az Úr Istenben hitet vesztett társadalmi tömegek, magukkal sodorva a hívő embereket is, mérhetetlen szenvedésben élik legszűkebb, családi életüket, mert az Úr Isten iránti bizalmuk elvesztésével párhuzamosan elvesztették a házastársuk iránti szeretetet is.

Kimondhatjuk: A keresztyén hithez való ragaszkodás, Isten áldásának a családra való kiáradását munkálja.

A keresztyén egyházak és a magyar nemzeti parlament a mai napot, a házasság napjának nevezve arra az áldásra hívja fel a figyelmet, amelyet az Úr Isten a házasságban készített el népének. A házasság napjának szlogenje egybecseng a teremtési igével: V e l e d v a g y o k e g é s z.

Tekintsünk rá házastársunkra és mondjuk neki, csillogó szemmel, rámosolygó arccal: Veled vagyok egész, nálad nélkül hiányos, csonka lennék, Isten ajándéka vagy nekem!

1.) A Szentírás arról tudósít, hogy a házasságot Isten alkotta.
Mégpedig teremtői jókedvéből Isten, irántunk való nagy szeretetéből, a férfit és az asszonyt egy testből, egy testté formálta. Az iránta való bizalom, a vezetésére való figyelem segít a társ felfedezésében, az ébredő szerelem felügyeletében.

2.) Nagy kérdés, hogy van e második esély?
Amikor arra jutottam, hogy elrontottam, - akit elvettem (akihez hozzá mentem) nem a nekem teremtett társ - Jön a nehéz kérdés: Mit tegyek? Valaki más társához kötöttem az életem! Nem csak a magam boldogságát tettem tönkre, hanem belerontottam egy másik pár boldogságába is. Elvettem tőle az élet legszebb reménységét és örömét. Félelmetes felfedezés, kibogozhatatlan csomó. És itt vagyok én is kétségbe esve; van e még esélyem, hogy társat találjak? Merre van?

Az ige bizonyságot tesz arról a kegyelemről, hogy Isten új teremtéssel, új esélyt ad. A megtérő tékozló fiú előtt tárva az atya új lehetőséget adó karja. Isten csodája az új teremtés; kegyelemből, Krisztusban. Isten csodáihoz tartozik, hogy azért jött Jézus Krisztus, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Belekapaszkodni hittel a reménytelen helyzet ellenére is bízni benne, hogy van Megtartó! A rontott életű, megtérő embert Isten képes, és kész új helyzetbe hozni, mert Ő az Isten!

3.) Van e mód az eltévedés kikerülésére? 

Dávid (honnan tudja?) már a kérdésben megadja a választ: „Mi módon őrizheti meg az ifjú tisztán az ő útját, ha nem a Te beszéded által? 

Az ifjú akkor nem téved el a párválasztásban, ha megismeri Istent, mint Atyát, aki a Megtartót küldte, és figyel a Lélek által megnyílt szavára, elhiszi, hogy amit az Úr neki „szerzett", érte tett, az jó. Hiszi, hogy Isten, őt, választott népét úgy szereti, hogy mindazt amije van, teste, lelke, sorsa, teremtői akaratából adta, de nem csupán kezet, lábat, hanem társat is szerkesztett mellé. Még mielőtt megszületett volna, Isten már gondoskodott arról, hogy ne legyen egyedül. Őt, az Isten által teremtett társat, kell keresnie és megtalálnia boldogságához a párválasztás során minden ifjúnak.

Lehetséges ez? 
„Ami az embereknek lehetetlen, Istennek lehetséges" (Mk 10,

Az ifjaknak az eltévedés kikerülésére egy módja van Igénk szerint; megőrizni magát a ma még ismeretlen társ számára, és nem „filléres" módon pocsékolni el értékeit, szép napjait a következő időknek, családnak, otthonnak.

Ebben a megőriztetésben tehát azoknak a fiataloknak van reménye, akik rábízzák döntésüket arra a - keresztre feszített, de feltámadott - titokzatos Názáretire, akiről hiszik, hogy Ő a Megváltó, akinek van hatalma, hogy a kísértések között is megtartsa követőit.

Imádság:
Uram, kérlek bocsáss meg, ha nem figyeltem szavadra és emiatt kerültem bajba. Adj hitet benned, és adj engedelmes szívet, tudom te meggyógyíthatsz engem, kérlek nyisd meg szívem bizalmát irántad, és őrizz meg a gonosztól! Ámen.

Énekek: 1. Zsoltár, 512. Dicséret

Ablonczy Zsolt lelkipásztor

--------------------------------------------------

2010

--------------------------------------------------
A CE Bethánia Szövetség és az Egyház

Műhelytéma a CE 2010 október 15-17 közötti jubileumi konferenciáján,
előadó: Ablonczy Zsolt kispesti ref.lp.

1. Az „Egyház" és a CE Bethánia Szövetség hasonlósága és mássága

Mi az egyház, a népegyház, és mi a CE Bethánia Szövetség?

a.) Az egyház szó bibliai fogalom. Annak ellenére, hogy az ótestamentumi, héber kahal kifejezés nem ugyanazt jelentette a maga korában, mint később az újtestamentumi görög eklézsia, a két fogalom fedi egymást és magyarul gyülekezetnek korrekt fordítani, ám ugyanezekre használjuk az „egyház", „anyaszentegyház" fordítást is

Jelenti mindkét fogalom az egyházat, mint Isten gyülekezetét, a benne hívő, vele szövetséges viszonyban lévő emberek egész közösségét, ugyanakkor jelenti azokat a hívő emberekből álló gyülekezeteket, akik önálló egységként tartoznak Urukhoz, a megváltó Krisztushoz. Mind a héber, mind a görög szó inkább ez utóbbit fejezi ki, de a bibliai használatban, különösen Pál apostolnál már kiszélesedik az értelme és átíveli az emberi történelmet, és minden felekezeti, nemzeti, vagy egyéb motiváció mentén egybegyűlt krisztusi közösséget is magában foglal.

b.) A látható egyház, amelyről ma beszélünk, olyan a földi társadalomban különböző hitvallás mentén szerveződött krisztushívők történelmi képződménye, amely látható és tapasztalható. A látható egyháznak alkotmányban megfogalmazott rendje van, hálószerűen szétterül, templomokkal, iskolákkal és egyéb intézményekkel rendelkezik, magát különböző néven nevezi (református, evangélikus, baptista, metodista stb.), valamint jellemző rá, hogy társadalmi szerkezetben működő keresztyén szervezet. A látható egyház népegyházzá lett miután, bár hitvallásainak tisztaságát és értékeit elvben megőrizte, tagságának nagyobb része beleszületett a vallásába, azt felvállalja, de krisztushitét csak névleg, vagy úgy sem gyakorolja. Mi, most ennek a történelmi képződménynek a legutóbbi évszázadra kialakult, látható közösségét (protestáns egyházait), illetve ennek a CE Szövetséggel való kapcsolatát vizsgáljuk.

c.) A Bethánia CE Szövetség „belmissziós" egyesület. Mint a Krisztusban hitre jutott, és a Krisztus iránt önmagukat engedelmességre elkötelezett hívő egyháztagok közössége, a Bethánia CE Szövetség is elvileg megfelel, a gyülekezet, illetve az eklézsia kifejezésnek. Ez a bibliás, protestáns felekezetek tagjaiból szerveződött, missziói lelkületű csoport az első pillanattól kezdve nem kívánt egyházi státuszt, tagjai nem váltak ki az addigi egyházi gyülekezetük szolgálatából, nem új egyházzá szerveződött. A Bethánia CE az egyháztagok speciális, minősített hitet valló, és minősített szolgálatra elkötelezett csoportjainak szövetségévé lett, hasonlóan más, egy-egy célra, rétegre, vagy probléma köré specializálódott, belmissziói egyesülethez (Biblia Szövetség, MEKDSz, REFISZ, SDG, KIE, VISZ, Presbiteri Szövetség, Missziói Szövetség, Nőszövetség, Lelkészegyesület stb.), tehát megmaradt a látható egyház közösségeiben munkálkodó csoportnak.

2. A CE Szövetség és az Egyház viszonya:

A belmissziói szövetségek és az egyház viszonyát a Magyarországi Református Egyház 1995 évi Missziói Törvényében, a maga részéről szabályozta:

„A Magyarországi Református Egyház a bel- és külmisszió munkamezőin együttműködik azokkal az egyesületekkel, szövetségekkel és mozgalmakkal, amelyek a Magyarországi Református Egyház tagjaiból alakultak, s amelyek tanításai a Szentírással és egyházunk hitvallásaival megegyeznek.

Együttműködésre törekszik minden olyan más felekezetű, felekezetközi és egyéb szervezettel, amelynek céljai e missziói törvény szellemével egybeesnek."

(1995. Évi II. Törvény, 12.§.)

A belmisszói egyesületek és szövetségek kapcsolata a gyülekezetekkel és magával az egyház közösségével is ezek szerint törvényileg rendezett 1995 óta.

Talán az egyik legfontosabb kérdése a marxista, leninista diktatúra eltűnésével újraszerveződő egyházi közösségeknek az, hogy miként lépnek túl az egyesületek és szövetségek feloszlatásával, az abban missziói lelkülettel áldott munkát végző hívek szélnek eresztésével, ötven esztendő erőszakos fojtásával megszegényített, hitben elkötelezett gyülekezeti munkásaik hiányán? Valóban nyitva e az út, kitártak e az egyház karjai, hogy készséges együttműködésben, a gyülekezetek ébresztésében és hitben tartásában korábban olyan jelentős szerepet játszó belmissziós szövetségek csapataival kezet fogjon? Már 20 esztendő eltelt 1990 óta, de ez a kérdés csak kicsi részben és rendkívül szelektáltan rendeződött.

A marxista diktatúra fél évszázados uralma amely, a szovjethatalmi győzelem és az ország megszállása után kisajátította, legalább is allokációban, a szociális érzékenységet és az elesett, margóra került néprétegek érdekeinek képviseletét, megszüntetett minden a társadalomban szerveződött, ezeket a problémákat, mentő-, segítő-támogató-, személyiség gyógyító-tevékenységet ellátó közösségeket, s ezekkel együtt az egyházi jellegű, belmissziós tevékenységben jelentős eredményeket elért egyesületeket is. Legnagyobb részben a bátrabb gyülekezeti vezetők, lelkipásztorok fogadták be a missziós munkatársakat, s több kevesebb eredményességgel adtak szabad utat az evangélizációnak, gyermek és ifjúsági missziónak, biblia és imaköröknek, szeretetmunkának. Az egyház új vezetése végre szabadon rátehette a kezét a mozgalmi tevékenységre, azt beolvasztva, felszámolva, saját imázsának szolgálatába állította a diakóniát, az ébredési vonalat pedig betiltotta (Missziói Szabályrendelet). A belmissziói szövetségek hitben aktív tagjai, ahol lehetett (nem sok helyen), fél illegalitásban őrizték a tüzet, vezettek gyülekezeti köröket, evangélizációkat. 

Az 1980-as évek elején úgy is mozgásba lendültek a missziói lélekkel megáldottak és azok, akik tudták, hogy a „szellemet" a palackban tartani sokáig már nem lehet, s az alulról indult szerveződések szent tüze a társadalomba beigazító egyházi felügyeletet és finanszírozást, vezetést kapott. Először az Iszákosmentő Misszió szerveződött meg Siklós József jászkiséri, majd Balogh Zoltán nekézsenyi lelkipásztorok tevékenységében, aztán a Kallódó Ifjakat Mentő Misszió Erdős Eszter igazgatásában, amelyből kifejlődött a zsibriki-, majd a ráczkeresztúri munkaterápiás, drogosokat mentő munkája. Dobos Károly ny.lp. megszervezte a Lepramisszió munkatársait és kiránduló találkozóit. Létrejött a Telefonlelkigondozó Szolgálat P.Tóth Béla vezetésével, igazi pásztorálpszihologusi támogatással (Dr.Gyökössy Endre stb.), és a délvidéki háború létrehozta a Menekült Misszió Szolgálatát is Nagyatádon, s kialakult a hajléktalan ellátó szolgálat is, és folytak a cigánymissziós tevékenységek Orján Géza, Hadházy Antal odaszánt munkáival.

Az 1988-89. évben és közvetlenül azután egyre másra szerveződtek ujjá azok a szövetségek és mozgalmak, amelyeknek az élete 1947-49 között berekesztetett, sőt támadtak újak, amelyek eddig még nem voltak.

1988-ban megalakult a REFISZ, azaz Református Fiatalok Szövetsége. Elsősorban a DM Egyházkerület Tahiban, már évtizede tartó nyári ifjúsági konferenciák idősebb korosztályai (5-7x 120-180 fő),amelyek kicsit később Debrecenben és Sárospatakon is megszerveződtek, és az egyházkerületi ifjúsági és konfirmandus találkozók (2000-2500 fő) résztvevői kívántak református ifjúsági egyesületet életre hívni, amelyet kedvetlenül, de aztán szabad ajtó nyílva a politikai térben is, megtámogatott az egyházi vezetés, s nem SDG (Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom) s nem KIE (Nemzetközi: YMCA, Keresztyén Ifjúsági Egyesület), s nem is valamely más ifjúsági mozgalom (CE, MEKDSz, Leányegylet stb) hanem új nevet választva REFISZ lett a neve, hogy minden református gyülekezet ifjúsági bibliaköre csatlakozhasson.

1989-90-ben nagy nyitásban egyre-másra újabb és „régi-új" szövetségek, egyesületek kértek bírósági bejegyzést. Megalakult a Bibliaszövetség, többségében régi bethániás hívők (Asztalos Zoltán, Sipos Ete Álmos, Füle Lajos és mások szervezésében a Bethánia CE jogfolytonosságot kérve. Nem sokkal később bejegyeztette magát a Bethánia CE Szövetség is, saját, régi nevén, bennük szűkebb körben a Szikszai Béni által vezetett csoport lépett elő az illegalitásból Farkas János és Ablonczy Dániel lp. vezetésével. Megalakult a Karizmatikus Megujulási Mozgalom is Szabó Imre lp. vezetésével, létrejött a Református Missziói Szövetség is, a Református Presbiteri Szövetség, a Református Nőszövetség, a Lórántffy Zsuzsanna Diakonissza Szövetség, a Magyar Dorcas Szeretetszolgálat, A Magyar Keresztyén Ifjúsági Egyesület, a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség, az Aliansz Szövetség, a Református Lelkész Egyesület, a Vasárnap Iskolai Szövetség, a Théma Egyesület, a Magyar Külmissziói Egyesület, s más egyházi jellegű alapítványok és missziói tevékenységű csoportok, olyanok is amelyek nem magyar, hanem más eredetűek, mint az OM, (Operization Mobilization) EMO (Evangéliumot Minden Otthonba), Youth for Christ, Youth vith a Mission, stb. Ezeknek a csoportoknak a tevékenységét áttekinteni jött létre a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet, amely Dr. Annemarie Cool vezetésével fel is térképezte ezt a színes alulról szerveződött, missziós sokszínűséget. Én ebben az időben voltam a Zsinati Iroda missziói osztályának vezetője. Akkor minden évben összegyűjtöttük egy rövid beszámolóra a vezetőket és munkatársakat, de ezt a munkát ma nem tartja fontosnak egyházunk, sőt, ma már a címjegyzékben sem szerepelnek a belmissziói mozgalmak és egyesületek címei, vezetői. Talán a sok név és címváltozás miatt?

A Bethánia CE Szövetség és az egyház kapcsolatára, s én most leginkább a Magyarországi Református Egyházról beszélek, mert azt ismerem, ránehezedik néhány lelkiismereti teher. (Ez persze a többi „egykori" mozgalommal kapcsolatban is igaz)

a.) Az egyik az, hogy az ujjászerveződésben nem került tisztázásra az egykori egyesületi ingatlan tulajdonok hovatartozása. A Bethánia CE Szövetség, amelyet a korábbi diktatúra feloszlatott rendelkezett olyan, nagy értéket képviselő ingatlanokkal, amelyeket az alapszabályban rögzítetten, megszűnésekor a Magyar Református Egyházra hagyott, amelyeket az államosítás során az egyháztól sajátított ki az állam. (Alcsút, Gyulai Pál u. stb) Az újraalakulás után, bár tárgyalások folytak, csak igen csekély mértékben vette figyelembe a Magyarországi Református Egyház ezeknek az ingatlanoknak, amelyeket ő megkapott az államtól, igazi tulajdonosát.

b.) Az a teher, amelyet a megkülönböztetésben, hátratételben és megalázó gyalázkodásban kifejtett egyházi megnyilvánulások a „betánistákra" tettek és mind a mai napig elhangzanak, nem nyert helyreigazítást bocsánatkérésben, teológiai tisztázásban.

3. Régi kérdőjelek az egyház és a belmissziói mozgalmak kapcsolatában

A XX. század első felében volt a két világháború, s erre az időszakra esik Európa és benne a Kárpát-medencei magyar nemzet néhány rendkívüli megrázkódtatása, átalakulása, többek között a trianoni tragédia, nemzetvesztés. Mégis erre az időre esik a belmissziós, mentő, hitébresztő szövetségek virágzó munkája az egyházak gyülekezeteiben, a nemzet elesett, kétségbe esett, mindent elvesztett csoportjai érdekében. Hogyan fogadta a szervezett, látható egyház ezt a megelevenedést, hitre jutást és a mentő szeretet-szolgálat áradását?

Szabó Aladár, lelkipásztor, tanár, a belmisszió atyja, aki többek között a Bethánia CE 1903 beli alapítója, szervezője is, azt írja 1925-ben a Belmisszió Cura Pastoralis c. kötete 42 kk oldalain a belmisszió és az egyház kapcsolatáról:

„Amint már többször hangsúlyoztuk, a belmissziót az egyház buzgó tagjai végzik. Ez a munka azonban nem talált mindig kedvező fogadtatásra. A próféták sorsa üldöztetés volt, a világ Megváltója megfeszíttetett, majd mikor az egyház elvilágiasodott, üldözte, pusztította az „eretnekeket" s csak olyan belmissziós munkát engedett meg, amely hatalmi érdekeinek malmára hajtotta a vizet. A reformáció e tekintetben nagy változást idézett elő. Mikor kivívta saját létjogosultságát, ugyanakkor kivívta a belmisszió létjogosultságát is, sőt bevette programjába az önreformálást...... S ha mégis a prot. Egyházakban jogos, vagy jogtalan támadás érte a belmissziói törekvéseket az nem a protestáns elvek érvényesítése, hanem az egyes korszakok időleges féltékenysége volt, amely a felekezet-szeretet és az Isten országának szeretete között nem tudott különbséget tenni. Pedig minden keresztyén felekezetnek az lenne a feladata, hogy Isten országát terjessze, hogy minden tagját Krisztus apostolává tegye. Ezzel tesz legjobbat önmagának is, mert a krisztusi életerőket megsokszorosítani úgy lehet, ha minél nagyobb munkateret nyitunk számukra. Minél jobban fedi egymást az egyházi élet és a belmisszió, annál természetesebb. Minden törekvés, amely e kettő céljait és érdekeit szétválasztja, árt az egyiknek is, és a másiknak is. Hiszen a belmisszió az egyház buzgó tagjainak munkájában nem egyéb, mint az erőteljes egyházi élet megnyilvánulása

Igazat adunk az igazságos és alapos vádaknak, amelyek azokra a hibákra vonatkoznak, amelyeket a belmisszó hívei, kellő körültekintés hiányában, különösen az első lépéseknél elkövetnek, ám hadd legyen az egyházban belmisszió, az közérdek, s ha Isten küld munkásokat a munkatérre, azok jobb néven veszik, ha még igazságos bírálattal is, de segít nekik valaki, mintha nem törődik velük senki.

Általában két vád hangzik el:

a) Az egyik vád az, hogy az egyesülés az egyházon belül újabb keletű és nem apostoli korból való.

- Ezzel szemben hangsúlyozzuk, hogy a belmisszióban a lényeg: a Krisztus szeretetéből fakadó önfeláldozó keresztyén élet, amely akár az igehirdetéssel, akár a könyörülettel, akár reform-törekvésekkel, de Isten országát igyekszik terjeszteni. Az az egyházi élet, amely ezeket kirekeszti a missziói küldetését tagadja meg.

b) A másik vád, hogy a belmissziói egyesülés megbontja a gyülekezet egységét és

előkészíti a talajt a szektásodásra.

- Ami a szektásodást illeti, tudnivaló dolog, hogy nem a helyesen értelmezett s gyakorolt belmisszió idézi elő, hanem éppen a belmisszió hiánya."

Mai műhelymunkánk célja a kérdések újra felvetése, és az utóbbi két évtized kapcsolatának áttekintése. Meg kell mondanunk, hogy a helyzet nem változott, sőt vannak egyházi vezetők, akik kifejezetten tiltják és semmibe veszik a Bethánia CE Szövetség tevékenységét, és a többi egyházi országos-, felső- vagy középvezető sem védi meg a hitből származó buzgalom egyesületi szerveződését egyházunkban. Ébresztő harsonák megszólalására van szükség!

Ablonczy Zsolt lelkipásztor

--------------------------------------------------

Igék az egyházról

2010. 02. 07.

Vezetnek-e bennünket bibliai igék az egyház léte és szükségessége felől?
Előadás a CE 2010. február 7-i csendesdélutánján, előadó: Ablonczy Zsolt

1. A bibliai fogalom.

Az egyház szó bibliai fogalom. Annak ellenére, hogy az ótestamentumi, héber kahal kifejezés nem ugyanazt jelentette a maga korában, mint később az újtestamentumi görög ekklészia, a két fogalom fedi egymást és magyarul gyülekezetnek korrekt fordítani, ám ugyanezekre használjuk az „egyház", „anyaszentegyház" fordítást is.

Jelenti mindkét fogalom az egyházat mint Isten gyülekezetét, a benne hívő, vele szövetséges viszonyban lévő emberek egész közösségét, ugyanakkor jelenti azokat a hívő emberekből álló gyülekezeteket, akik önálló egységként tartoznak Urukhoz, a megváltó Krisztushoz. Mind a héber, mind a görög szó inkább ez utóbbit fejezi ki, de a bibliai használatban, különösen Pál apostolnál már kiszélesedik az értelme és átíveli az emberi történelmet, és minden felekezeti, nemzeti, vagy egyéb motiváció mentén egybegyűlt krisztusi közösséget is magában foglal.

Ha a ma használt „egyház" kifejezés tartalmát keresnénk a Bibliában - az intézményesült egyház, a földi társadalomban látható és tapasztalható, alkotmányban megfogalmazott, hálószerűen szétterülő, templomokkal, iskolákkal és egyéb intézményekkel rendelkező, magát különböző néven nevező társadalmi szerkezetben működő szervezetet - bizony nem találnánk meg, mert az olyan történelmi képződmény, amellyel kapcsolatban joggal lehetne feltenni a kérdést: Vajon akart-e a Názáreti Jézus egyházat? Erre a kérdésre egyértelmű az a válasz, hogy igen; Ő Péter hitvallására ekklésziát (anyaszentegyházat) épített (Mt 16,18), de az a történelmi kialakulás, amit ma az egyház alatt értünk legfeljebb a zsidó vallás kiépített rendszeréhez hasonlítható. Ennek a láthatóan jelenlévő anomáliának, mármint, hogy a Jézus Krisztus által elhívott és megbízatással világba elküldött közösség, valamint az intézményesült egyház nem egészen ugyanaz, próbál magyarázatot adni a dogmatika ekkléziológiai fejtegetéssel. Tudniillik, hogy van hamis és igaz egyház, van látható és láthatatlan egyház. A református rendszeres teológia megfogalmazza, hogy mik ennek megkülönböztető jegyei.

A reformáció korában a hamis, uralkodó, és magát üdvözítőnek kijelentő római katolikus egyházzal szemben megfogalmazódott az igaz egyházról többek között a Heidelbergi Káté 54 kérdés-felelete, amely így szól:

Mit hiszel a közönséges keresztyén anyaszentegyházról?

- Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig, az egész emberi nemzetségből, szent Lelke és igéje által, az igaz hit egységében, magának az örök életre kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megtartja; s hiszem, hogy én annak élő tagja vagyok és örökké az is maradok.

Ez a hitvallás azt jelzi, hogy az igaz egyház nem üdvözítő intézmény, hanem eszköz az üdvözítő Jézus Krisztus kezében. Az igaz egyházban az ige tiszta hirdetése, mint gazdag forrás árad s a sákramentumok (keresztség és úrvacsora) Krisztus parancsa szerinti gyakorlata az ő Lelke által elpecsételik az üdvözülőket. A gyülekezet tagjai magukat az ige és a közösség fegyelme alá helyezik, valamint hálaadással szolgálnak Krisztus szeretetével. Ezek az igaz egyház ismérvei.

2. Az „egyház" fejlődésének fázisai.

A bibliai kijelentést összevetve észrevehető az egyháznak, mint a hívők gyülekezetének, az első században, Krisztus színrelépésétől a század végéig történt sajátos fejlődése. Az átalakulások 5, jól elkülöníthető fázisban mutatják meg ezt a folyamatot.

A Jézus és tanítványai közösségének, mint Isten új gyülekezetének indulópontjától - a zsidóságtól, és a zsidó hagyományoktól elkülönült pogánykeresztyén, de Isten kijelentésének ótestamentumi kontinuitásaként - felépült keresztyén anyaszentegyházig tart az a folyamat, ami a szent iratokból figyelemmel kísérhető.

Az evangéliumok, az Apostolok Cselekedetei és az apostoli levelek igéi szólnak a gyülekezeti közösség változásairól, küldetéséről, vezetéséről, munkatársairól, az egyházi fegyelmezés megoldásairól, az ige hirdetéséről, a sákramentumok kialakult gyakorlatáról és a gyülekezetek egymáshoz tartozásáról is.

Jézus és tanítványi közössége

Máté 16, 16-18: „ Te vagy a Krisztus az élő Istennek Fia...
...Ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat"

Az evangéliumokban (Máté, Márk, Lukács és János) elénk tárul azoknak a közössége, akik hitték, hogy a megígért Messiás van közöttük. A Názáreti Jézus tanítványokat gyűjt, hív el (Mk 1,16-20), és bíz meg küldetéssel (Mk 6,7-11). Akik hozzá csatlakoznak, hátat fordítanak az élet többi területének (család, munka, vagyon), kizárólag és feltétlenül hozzá kötik az életüket (Mt 8,18-22). Aki tanítvány lesz, az új viszonyba kerül a másikkal, egy új közösség jön létre. Közöttük másként van, mint a világban, itt más szabályok érvényesek. Az ÓSZ-i törvény ebben a gyülekezetben továbbra is központi helyet foglal el, ám a farizeusi törvénymagyarázatot elutasítják és helyette a jézusi törvény felfogást (Mt 5, 17) fogadják el.

Az evangéliumok nem Izráellel vitatkoznak, hanem Jézus és Izráel összeütközését azért ábrázolják, hogy a gyülekezet egyértelműen láthassa saját helyét. Az egyház nem Jézus saját korának zsidóságából nőtt ki, hanem velük szemben valami egészen új, ezért ők az Írások igazi örökösei és továbbvivői (Mt 23,29-36)

János két képet tár fel, mint ekkléziológiai alapképletet; a nyáj és pásztor (Jn 10,1-21), és a szőlőtő és szőlővesszők (Jn 15,1-8) képét, amellyel meghatározza a vezetőt és az egymáshoz való viszonyt is, a világ előtt így demonstrálják Krisztust.

a) A Jeruzsálemi Ősgyülekezet

Mt 28,18-20: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön, elmenvén azért tegyetek tanítvánnyá minden népeket, ... kereszteljétek meg őket...... tanítsátok őket.."

Lukács elbeszélése tudósít bennünket a jeruzsálemi pünkösdről. Ő ezt az eseményt tartja az egyház születésnapjának, míg a többi evangélista és Pál a feltámadott Úr megjelenését (Mt 28; 1Kor 1,1-5) Kéfás és a tizenkettő Jeruzsálemben várták a végidő eseményeit (ApCsel 2). Számukra a feltámadás azt jelentette, hogy megnyílt az út Isten világához.

A Jeruzsálemi Ősgyülekezet része maradt a templomi kultusznak, megtartották a Tórát, benne éltek a zsidó vallásban s nem adták fel a reményt, hogy Izráel felismeri Jézusban Isten Messiását. Izráelen belül maradtak Izráelért, mint ennek az Izráelnek a végén az új kezdetei.

Létrejöttekor az ősgyülekezet vezetősége a „tizenkettő", apostolságuk kritériuma a részesedés Jézus földi életében, a feltámadottal való találkozás, elhívás, külső parancs. A feltámadott Úr megjelenéseinek vége zárja le az apostolok körét (1Kor 15,7 kk). Jeruzsálemben nemsokára az „oszlopok" Jakab az Úr testvére, Kéfás, és Zebedeus János (Gal 2,9) veszik át az irányítást, de nem sokkal az apostoli zsinat után már Jakab egyedül vezette az ősgyülekezetet (Gal 2,12; ApCsel 12,17), melynek meghatározója az új élet ereje, a bizonyságtételre felhatalmazó lélek.

A felhatalmazásban a keresztség által részesültek, ezzel együtt nyerték el a bűnbocsánatot, s így váltak az új „Isten-népe" tagjaivá. A keresztség alámerítéssel történt Jézus nevére, az istentiszteleteikben is ez volt a döntő: Jézus nevében gyűltek össze, továbbá az asztalközösségben kultikus étkezésben és szeretetvendégségben is így voltak együtt Krisztus búcsúvacsorájának emlékére. Voltak közöttük olyanok is szép számmal, akik felajánlották vagyonukat a közösség részére.

Döntő változás akkor következett be, amikor a prozelita zsidóságban terjedő evangélium általi megtérésekben út nyílt a zsidó hagyományoktól eltávolodottak és a külső népek irányába. Ez az új helyzet akár szakadáshoz is vezethetett volna, Isten azonban kinyitotta a pogányok számára szívét, és ebben a tanítványokat (Péter, Pál, Barnabás, Jakab, János stb.) egyességre juttatta (ApCsel 15,28).

b) A Görögül beszélő zsidókeresztyének „hellénisták" egyháza

ApCsel 11, 26: „ És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiokhiában nevezték keresztyéneknek"

A jeruzsálemi ősgyülekezet görögül beszélő zsidókeresztyénei, az úgynevezett „hellénisták" a diaszpórából származtak (ApCsel 6,1). Ők talán kényszerűségből egy másik útra léptek. Nyílt szembenállásuk miatt (Mk 7,8kk) elüldözték őket Jeruzsálemből (ApCsel 8,1). Ez az esemény történetileg a zsidóság kereteit átlépő misszió kezdete volt (ApCsel 8,4-24), amely megerősödve először Antiókhiában lépett ki a nyilvánosságra, mint önálló gyülekezeti csoport (ApCsel 11,26). Bár ez a misszió külső formájában a zsidók prozelita-missziójához hasonlított, mégis döntő különbség volt, hogy a megkereszteltektől nem várták el a mózesi törvény megtartását. Miután a zsidók és az ún. istenfélők csoportja mellett megnőtt ezeknek a pogánykeresztyéneknek a teológiai jelentősége, többé a külvilág szánmára sem úgy létezett a gyülekezet, mint a zsidóságon belül elkülönült vallási csoport, hanem saját nevet kapott. Úgy nevezték őket: Krisztusiak. („khriszrtianoi" ApCsel 11,26)

Itt, Antiokhiában talált Pál is megfelelő működési területet és bázist a pogány népek missziójához. Felismerte, hogy Krisztus halála és feltámadása után a körülmetélkedés, és a törvény mint az új élet rendje nem lehetnek az Isten népéhez tartozás feltételei. Ezzel elkerülhetetlen lett az összeütközés a törvényhez hű jeruzsálemiekkel. 48-ban, Jeruzsálemben az apostolok gyűlésében a pogány-keresztyénséget Pál és Barnabás, a jeruzsálemieket a három „oszlop-apostol" Jakab, Péter és János képviselte (Gal 2,9). A tanácskozás a gyülekezet előtt zajlott. Az volt a kérdés, hogy Jézus Krisztus evangéliuma valóban megragadhatja-e a törvénytől szabadon, igehirdetés által a pogányokat, vagy nem? Ugyanaz-e az a kérügma (kijelentés) amelyik nem kéri a körülmetélkedést és a törvény szent életrendjének a betartását? A jeruzsálemiek a kérdések megvitatása után azonosnak ismerték el Pál evangéliumát a sajátjukkal, és a törvénytől szabad pogánykeresztyénséget az egyházhoz tartozónak fogadták el.

Antiokhiában és környékén prófétikus-karizmatikus rendje volt a gyülekezeteknek (ApCsel 13,1-3). Vándorpróféták, tanítók és apostolok járták a gyülekezeteket, vitték a tanítást, bátorítást, hirdették az Úr akaratát és döntöttek a gyülekezetek ügyeiben. A mindennapi életet itt is az istentisztelet és az asztalközösség határozta meg. Az ÚSZ-ben, Lukács elbeszélésében (Lk Ev; ApCsel) az figyelhető meg, hogy a jeruzsálemi és palesztinai zsidókeresztyénség szerepe ettől kezdve egyre inkább csökkent, s miután Jakabot 62-ben Jeruzsálemben megkövezték, és a zsidó háború után (66-70) menekülni kellett a zsidókeresztyéneknek is Palesztina területéről. A nagy számban Alexandriába menekült zsidóság vezetése, amely addig is üldözte a Názáreti Jézus követőit, miután a pogányokat is befogadták, véglegesen kivetette őket magából.

c) Az egyház útja Kisázsiában és Európában (Efézusi gyülekezet)

1Kor 12, 27-28: „Ti pedig az Úrnak teste vagytok rész szerint, és pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákúl, harmadszor tanítókul, azután csodatévő erőket, azután gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit"

Pál missziójának új központja Efézus lett. Miután az apostol Antiókhiával, és Barnabással is szakított s a jeruzsálemiekkel sem volt felhőtlen a viszonya, Efézusban nyert olyan bázist, ahonnan figyelemmel kísérhette a krisztushitre jutott kisázsiai és európai keresztyének életét, ahonnan levelezésben, vagy küldöttein keresztül eligazíthatta a Krisztus hit elméleti és gyakorlati kérdéseit.

Azoknak a gyülekezeteknek a felépítése, amelyeket Pál missziói útján alapított igen tarka képet mutatott (1Kor). Középpontban a karizmatikus adományok álltak, élükön az apostolok, a próféták és a tanítók. (1Kor12,28-31) Pál szorgalmazza a szolgálatok rendezettségét, hangsúlyozza az egyenjogúságot és a gyülekezet építésének szükségességét. Mint állandó tisztségviselők nyernek megbízást az episzkoposzok és a diakónusok. (Fil 1,1)

Az episzkoposzok először kollégiumot képezve álltak a gyülekezetek élén, a rend fenntartása, az asztali közösség vezetése volt a feladatuk, a diakónusok pedig elsősorban a karitatív szolgálatot látták el. A levelek alapján a missziói kérdések sokrétűségéről alkothatunk képet. A tévtanítókkal folytatott küzdelem foglal el legtöbb helyet a vegyes, zsidókból, de egyre nagyobb számban pogányokból lett keresztyének gyülekezeteiben.

A hellénista pogánykeresztyén és zsidókeresztyén gyülekezet Istennek nem megújított, hanem új népe, amelyik elhatárolódott a régitől. Közöttük a Lélek által jelen van a megdicsőült Úr. Pál szerint az Izraelnek adott ígéretek minden Krisztusban hívő zsidóra és pogányra érvényesek, ők együtt Isten temploma (1Kor 3,16). Egyetlen helyen nevezi Pál az egyházat az igazi Izraelnek, a Gal 6,16-ban.

d) Kizárólagos pogány keresztyén gyülekezetek

1Pét 2,9 „ Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket"

A tanítványok arra hívattattak, hogy Isten örök, kompromisszumok nélkül helyreállított akaratát cselekedjék. Ezzel az etikával szembesítik szavaikon és tetteiken keresztül az egész világot. Jézus által jött létre az Isten akaratát cselekvő, az ő példáját követő gyülekezet, amely immár a minden népből kihívottak szent közössége. Ez a közösség független minden, a zsidósághoz kötött keretektől, ennek ellenére hordozza Isten minden, a próféták által adott kijelentését és ígéretét.

János azt írja az evangélium céljáról: „Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: a Názáreti Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az Ő nevében" (Jn 20,31). Az üzenet az üdvösség univerzális dimenzióját hangsúlyozza. Isten az üdvösség kijelentőjének elküldésével megmutatja az utat mennyei örökkévalóságába. Ha valaki hisz Isten Fiában (Jn 3,16; 5,24) már most, itt a földön átment az ő országába.

A páli misszió lezáródása egy kizárólagos pogány-keresztyén terület létrejötte. Az első átfogó keresztyénüldözés (Néró, 64-68,) alapvetően meghatározta a keresztyének külső és belső helyzetét a Római Birodalomban. A gyors terjedés egyre inkább ráirányította a nyilvánosság és a hatóságok figyelmét a birodalmat behálózó gyülekezetekre, és a gyülekezetek számára is egyre fontosabb lett a külvilághoz való viszony meghatározása, az a törekvés, hogy vigyázzanak a tanításra és a belső rendre. (1Pét 2,12 kk; 3,14; 4,14-16; 1Tim 3,7; Tit 2,3 kk, stb.)

A szervezeti forma a páli episzkopális rend és a palesztinai eredetű presbiteri tisztség összekapcsolásából alakult ki. Mindkettő kollégiumként, testületi formában működött, kifelé képviselet, befelé rend volt a feladatuk. A presbiterek tisztségét inkább a patriarchális reprezentáció, az episzkoposzokét a szolgálatra való karizmatikus elhívás határozta meg. A pásztori levelekben jelenik meg először a tisztség (hivatal) legitimálása, a külső felszentelés kézrátétel által (2Tim 1,6; 1Tim 6,11-16). Az episzkoposz (püspök) még mint egy, vagy első a presbiterek között, a hit egységéért és a gyülekezet erkölcsi életéért felelős, valamint őrködik az életszabályok és előírások betartásán.

3. Záró összefoglalás

Az egyház szervezeti alakulása a gyülekezetek számának növekedésével túllép a Biblia Ó és Új Testamentumának írásgyűjteményén. Valószínűleg az egyházszervezet alakulása megelőzte a szent iratok kanonizálását, amely tény azt is jelentheti, hogy a klerikális egyházi testületek társadalmi, hatalmi tényezővé válásában, alá és fölérendeltségeiben és a közösség egyetemes irányításában már az írások nagyon kevéssé voltak meghatározók, sokkal inkább a megszerzett pozíciók és erőviszonyok.

Az ekklészia szónak Pálnál van a legdöntőbb szerepe. Három értelemben használja: jelenti Isten népének összességét (1Kor 10,32), az istentiszteletre gyűlt közösséget (1Kor 11,18), és az egyes helyi gyülekezeteket (1Kor 1,2). Az egyes helyi gyülekezetek léte azáltal lehetséges, hogy Isten teremtő tette Jézus Krisztusban létrehozza az ekklésziát.

Előttünk van az Ábrahámnak adott megbízatás: „Áldássá teszlek, benned áldom meg a föld valamennyi nemzetségét." (1Móz 12,2-3) Isten terve változatlanul érvényben van, ha mi képtelenek vagyunk is arra, hogy Istennek ezt a minden értelmet felülmúló szeretetét megértsük és szívünkbe fogadjuk.


A címben feltett kérdésre a válasz: A Szentírás kijelentései alátámasztják, hogy az egyház léte Isten üdvözítő akaratának megvalósulása, ő találta szükségesnek hogy a benne hívők közösségben legyenek Jézus Krisztussal és egymással.


Felhasznált irodalom:
James North: Az egyház története pünkösdtől napjainkig - TCM Bp., 2001
Keresztyén Bibliai Lexikon - Kálvin Kiadó Bp., 1993
Ablonczy Dániel: Nem a magamé vagyok (A HK magyarázata) - Open Art, Bp. 2004
Sebestyén Jenő: Református Dogmatika - Theol. Akadémia Kurzustára, Bp. 1940

Ablonczy Zsolt lelkipásztor

--------------------------------------------------

2009.

--------------------------------------------------

Misszió a médiában 1990-96.

azaz

Szolgálatom az elektronikus sajtó református szerkesztésű műsoraiban

1. Megnyíló ajtók

Azt hiszem, mindenkire, akit az 1990-es társadalmi változásban közfeladatra megválasztottak egyházunkban, szokatlan és számára új feladatok vártak, amikor a totális kommunista diktatúrából polgári demokratikus köztársaság alakult Magyarországon. Én is ebbe a helyzetbe kerültem, amikor az akkori zsinat, pályázatomat elfogadva öt közül megválasztott a Református Zsinati Iroda missziói osztályvezetőjének. Többek között feladatom lett a Magyar Rádióban felvételre kerülő igehirdetések gondozása. A Missziói Osztály tennivalóihoz tartozott valamennyi református RTV műsor felügyelete, adminisztrációs igazgatása, a műsorok és istentisztelet-közvetítések tartalmi és szervezési tennivalói, a szerkesztők beszámoltatása, a Zsinat Telekommunikációs Bizottságának kereteiben előkészített, megbízott szerkesztők által kidolgozott munkaterv, majd a műsorterv zsinat elé terjesztése, és a médiában megjelent műsorokról való beszámoló.
Szolgálatomat 1991 áprilisában kezdtem el. Akkor a Magyar Rádióban egyházi szerkesztésű műsor egyedül a Petőfi Rádió vasárnap reggeli Vallási félórája volt. Egy, a zsinati elnökség által kijelölt lelkipásztor előre megírt igehirdetését és imádságát, egyházi és világi részről is cenzúrázva beolvasta annak készítője valamelyik stúdióban, majd felvételről a leadott igehirdetés hangzott el énekekkel felszerelve vasárnap reggel 7 órakor. Református részről kb. havonta egyszer. Én ezt a rendszert örököltem, ebből kellett továbblépni. A Magyar Televízióval már az előző esztendőben volt megállapodás vallási műsorkeretekről. Voltak felvételről leadott igehirdetés-közvetítések, és kialakult a protestáns (heti 20’hitéleti) "Örömhír- című, és a (heti 8’ kateketikai)"Jó reggelt adj, Istenem- című műsorprogram. A római katolikus műsorok is hasonló keretekkel jelentek meg. A műsorokat a közszolgálati rádió és televízió finanszírozta, a saját műhelyeiben állította elő az egyházak által kijelölt szerkesztő műsorvezetők vezetésével, és az elkészült és leadott műsorokat a sajátjaként kezelte, archiválta.
Mind a Rádió, mind a Televízió létrehozott egy-egy Vallási Szerkesztőséget. A rádiós szerkesztőség vezetője Rapcsányi László, a televíziós szerkesztőség vezetője Csiszér Ferenc volt, mindketten jó kommunikációs szakemberek, ám a korábbi "Kádár-korszak- politikai elkötelezettjei és bizalmasai voltak.

2. Négy fontos vitatéma

Az első tájékozódó lépések után kiderült, hogy komoly harcot kell vívni mind az újabb műsorpercekért, mind az élő istentisztelet-közvetítésekért. Az volt a cél, hogy az országban élő, vallásos meggyőződéséhez ragaszkodó állampolgárok arányát figyelembe véve legyen megfelelő arányban egyházi szerkesztésű műsor a közszolgálati médiában is. Ezek a magyar nép számára hiteles információkkal, az aktuális események bemutatásával, a keresztyén hit alapértékeivel felszerelve mutassák meg a hallgatóknak, illetve a nézőknek egyházaink életét, bizonyságtételét. Tárgyalások folytak az egyházak vezetői, megbízottai és a média vezetői között. Politikai nyomást gyakoroltak a parlamenti pártok, hogy az új demokratikus állam berendezkedése szerint változzon meg a média műsorszerkezete.

A viták élesek voltak, mert a korábban marxista, materialista ideológia által kisajátított média, az írott és elektronikus sajtó egyaránt az állam hatalmi berendezkedésének megfelelően sugározta és táplálta a baloldali és egyházellenes véleményt, és ez annyira átjárta, hogy minden más törekvést agresszióként élt meg. Először mosolyogtak az igényünkön, aztán igyekeztek lesöpörni, mint alkalmatlant, majd kín-keservesen, résnyit engedtek. Az egyházi illetékesek között is viták voltak. Különösen a korábbi, a pártállam idején a kommunizmussal lepaktáló "szakemberek- és vezetők adták meg nehezen magukat, akik a misszió szó hallatán is összerezzentek, különösen a régen elhallgatott belmisszió kifejezésen. Az 1990 előtti egyházi élet annyira átitatódott a misszió likvidálásával, hogy annak feltámadása, különösen a médiára kiterjesztése kétségbe esett ellenállásba vitte ezeket a lelkipásztorokat, sajtó-képviselőket. Ez a küzdelem még nem fejeződött be. Milyen nehéz megérteni, hogy a társadalomban is és egyházon belül is át kell mosódnia a léleknek, fel kell szabadulni a görcsös beidegződöttségeknek. Jó lenne, ha a megtisztult egyháziak tárgyalhatnának a megtisztult médiavezetőkkel. Sajnos ennek a pillanata még mindig nem jött el. Talán Isten megadja, hogy egyszer a felek újratárgyalják ezeket az ügyeket.

A vita leginkább a kiosztott közös műsoridőkön, akkor úgy nevezték "a tortán-, a műsor műfaji és stílusbeli meghatározottságán, és a felekezetek egymás közötti műsoridő megosztásán, a tortaszeletek nagyságán volt.
Nekem a vitában a református érdekek védelmében kellett állást foglalni. Ez azt jelentette, hogy legyen saját, református műsor, mert a felekezetközi (ökumenikus) műsorban egyrészt folyton azzal kell törődni, hogy meg ne sértsünk valamely más felekezeti érzékenységet, másrészt azzal, hogy milyen közös nevezőn állapodhatunk meg s ezzel éppen a sajátos tisztaságát és szépségét veszítjük el református bizonyságtételünknek. Azt is igyekeztem képviselni, hogy arányaiban a református tortaszelet mintegy egynegyede legyen a vallási műsoroknak. (Katolikus 50%, református 25%, evangélikus 10%, többi összesen 15%) Egyébként, általában a médiavezetőkkel való megegyezést megelőzte egy a felekezetek képviselői által hozott közös döntés, ami nagyjából megfelelt ezeknek az arányoknak. A református egyházunkat a zsinat elnöke Hegedűs Loránd vagy alelnöke Márkus Mihály képviselte, én tanácsadóként és előkészítőként vettem részt. A katolikusokat Seregély István egri érsek képviselte, s különösen is hálás vagyok Vértesaljai László referensnek, akivel vállvetve erősítettük a közös frontot.

Az is a vita tárgya volt, hogy ki készítse a műsort. A kommunikációs szakemberek, a média képzett munkatársai (rendezők, szerkesztők) akik általában nem voltak hívő keresztyének irányítsák, szerkesszék az anyagokat, vagy a teológiailag és az egyházak életéből, történelméből felkészült lelkipásztorok, akik viszont a médiához értenek kevésbé? Az egyik oldalnak hitre kellett volna jutnia, a másiknak kommunikációs tréningen kell helyt állnia.
Ebben a vitában az én álláspontom az volt, hogy nehezebben alakul át egy RTV-s szakember (katolikus, református, evangélikus, baptista stb.) hívővé, mint ezeknek az egyházaknak lelkipásztorai rádiós-televíziós szakemberré. S ha kezdetben szakmailag kevésbé lesz is tökéletes a műsor, a későbbiekben minden bizonnyal javulni fog.

Talán a legélesebb vita azon volt, hogy a műsorokban milyen arányban legyen jelen az evangélizációs, hitébresztő, hitmélyítő mód, és milyen arányban kerüljön képernyőre az egyház intézményeiben (templomban, gyülekezeti otthonokban, iskolákban, diakóniai szolgálatban stb.) történő események rögzítése és megmutatása.
A zsinat engem a missziói és evangélizációs osztály vezetőjének választott meg. Meg kellett találnom a református misszió és evangélizáció egyházunk számára alkalmas formáit. Vissza kellett lapozni az 1951-es missziói szabályrendelet előtti missziói tevékenységre, (Bereczky Albert Rákosi Mátyás utasítására hirdette meg és fogadtatta el zsinatunkkal a misszió likvidálására ezt a rendeletet) az 1936. évi Missziói Törvényre, Forgács Gyula és Szabó Aladár stb. belmissziói munkásságára, az ébredési idők (1947-52) evangélizációs mozgalmára, hogy egyházunk immár külső kommunista elnyomó hatalom nélkül tegye, amit Ura, Jézus Krisztus vár tőle. Ez volt minden szándékom, tehát azt a véleményt képviseltem, hogy az evangélizációs jelleg erősen legyen jelen a közszolgálati média református műsoraiban. Elsősorban azért, mert az egyházunk általános állapotáról mutatott kép csak itt-ott láttatott valamit abból a fényből, amit Jézus Krisztus kívánt övéitől a Hegyi beszédben: "Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék Mennyei Atyátokat- (Mt 5, 16) Szóval az unalmas, a békepapos, az evangéliumot kikerülő igehirdetések helyett szólaljanak meg hiteles, hitre jutott emberek bizonyságtételei. Találjunk egy olyan lelkipásztort, aki egyszerűen, de a Lélek erejével szólva, tudatosan a rádió hallgatói számára, bárki részéről érthető formában hirdesse az igét, akinek Isten erre lelki ajándékot adott.

3. Kialakult műsorstruktúra

Mindenesetre sikerült elérnünk 1992 nyarára a Rádióban azt, hogy minden vasárnap lett élő istentisztelet-közvetítés a Kossuth Rádió adásában, és hétköznapon du. 13,30-tól megszülettek a felvételről közölt, szerkesztett vallási félórák szintén a Kossuth Rádióban. A műsoridő egynegyed részben református lett, azaz minden héten szerdán 13,30 órakor megszólalt a református szignál, hogy a hallgatók várhassák, megszokják. Ez nagy vívmány volt, különösen az, hogy a közszolgálati Kossuth Rádió adására került valamennyi vallási műsor, s nem a kevesek által fogható egyéb URH adókra. A televízióban a 90-91-ben kialakult műsorszerkezethez az élő istentisztelet-közvetítések kibővítését és egy havonta megjelenő közéleti egyházi vitaműsort sikerült hozzátenni a protestáns szombati katekézisról és vasárnapi egyházi életről szerkesztett műsorokhoz. A protestáns műsoroknak fele református, fele más-más felekezeti szerkesztésű lett.

3/A.) A zsinati elnökség a református televíziós műsorok szerkesztésére a zsinati telekommunikációs bizottság javaslatára a következő megbízásokat adta:
a.) Örömhír, heti 20 perces hitéleti műsor: Dusicza Ferenc és ifj. Tislér Géza
b.) Jó reggelt adj, Istenem, heti 8 perces ifjúsági-gyermek katekézis: Ablonczy Zsolt
c.) Útmutató, havi 40 perces teológiai- közéleti műsor: Pápai Szabó György
d.) Évi 4x 60 perces istentisztelet-közvetítés: Ablonczy Zsolt

Az én feladatom lett az ifjúsági katekézis, amelyet majdnem minden esetben 13 részes
sorozatban kellett megalkotni. Több célt tűztem ki, amelyeket meg is valósítottunk. Azt szerettem volna, ha hitben azonos hullámhosszon mozgó munkatársat kapnék. Martinidesz László filmrendezőt, aki hívő református ember volt, Czövek Olivér zsinati tanácsos mutatta be nekem, benne kiváló tanítómestert kaptam. Szempontunk lett először az, hogy minden sorozat a református katekézis valamely fő témájáról szóljon, a Heidelbergi Káté kérdésfeleleteit belevehessük, másodszor, hogy minden sorozatot egy-egy református oktatási intézményben vegyünk fel, harmadszor, hogy hiteles hívő emberek is szólaljanak meg benne, továbbá, hogy a 8 perces műsor legyen pergő és sok képi illusztrációval díszített. Így készült el a Baár-Madas Gimnáziumban a Tízparancsolat, a Debreceni REFI-ben az Úri Imádság, a Kiskunlacházi Ref. Gimnáziumban az Apostoli hitvallás, a Pápai Ref. Gimnáziumban a Sákramentumok, a Kecskeméti Ref. Gimnáziumban a Biblia, a Sárospataki Teológiai Akadémián az Ó Szövetség, A Budapesti Teológiai Akadémián az Új Szövetség, a Nagykőrösi Ref. Általános Iskolában a Református egyháztörténet, s végül a Jézus élete három sorozatban, a Kispesti, a Szentesi és a Fasori Református Általános Iskolákban. Ezek a sorozatok megvannak s még hasznára lehetnek a református hitoktatásnak.

A másik televíziós feladatom, az évi négy református istentisztelet-közvetítés is adott új televíziós lehetőséget a misszióra. Az volt a terv, hogy mind a négy egyházkerületből legyen évente egy-egy közvetítés úgy, hogy abból egy ünnepi, nagytemplomi, egy falusi kistemplomi, egy ifjúsági, szabadtéri, egy pedig általánosan megszokott formában történjen. Sajnos csak az első három évben sikerült ez a rotáció, később az egyházkerületek elnöksége a maga megmutatását kívánta, s ezek a speciális istentisztelet formák elmaradtak. Lehet, hogy ez is oka annak, hogy ma már nincs élő TV-s istentisztelet-közvetítés, vagy csak esetlegesen.

Időnként lehetőség nyílt dokumentum-film készítésére a Történelmi Film Alapítvány pályázatán nyert összeggel. Martinidesz László rendezővel négy dokumentumfilmet készítettünk. A Bujdosó Kollégium címűben az 50-es évek egyháznyomorító politikájáról szóltunk, a Készülj Istened elé címűben Zimányi József, az Erdély igehirdető püspöke címűben Dr. Csiha Kálmán meséli el életének izgalmas pillanatait s végül a Jézus Krisztus jó vitéze címűben az SDG elnökének és a református ifjúsági mozgalmaknak háború előtti gazdagságáról, a megszüntetésükről és a mostani időben való megelevenedéséről szólnak hiteles résztvevői a történelemnek.

3/B.) A református rádiós műsorok szerkesztésére, a zsinati telekommunikációs bizottság javaslatára, a zsinat elnöksége a következő megbízást adta:
a.) Az évi 14 református istentisztelet-közvetítés szerkesztésére Lengyel Anna evangélikus teológiát végzett rádiós szerkesztő kapott megbízást.
b.) A heti szerdai református félóra felelős szerkesztésére Ablonczy Zsolt, hírszerkesztőnek Pápai Szabó György, evangélizációs szerkesztőnek Pálúr László, riportok készítésére Tislér Géza, zenei szerkesztőnek Draskóczy László, levelezőnek Karácsonyi Violetta kapott megbízást.

Korábban, már a tárgyalások között, amikor még az URH adón, kéthetenként egyszer 20 perc jutott nekünk, kialakult egy szerkesztő, műsorkészítő csoport a vezetésemmel, amely megtervezte és összeállította a református félórákat, s amikor a rendszeres szerdai adásidőt megkaptuk ez a csoport tartott szerkesztői megbeszéléseket. Kialakítottuk a rovatainkat és szétosztottuk a feladatokat. Állandó rovatként az aznapi 3 perces igeszolgálat rovatot én végeztem és általában a műsor vezetését is, a zenei betéteket, szignálokat Draskóczy László, a híreket Pápai Szabó György, az evangélizációt Pálúr László, a levelezési rovatot Karácsonyi Violetta állította össze. Ezen kívül voltak olyan rovatok, amelyek időnként, sorozatképpen megjelentek, mint: Életformáló ige, Körmünkre égett, Gyermekmisszió, Ifjúsági misszió, Legfontosabb kérdések, Természettudomány és hit, Egyházi élet, Bibliai igazságok, stb., amihez riportokat készítettünk, leginkább Pápai Szabó György, Tislér Géza meg én. Havonta egyszer, az utolsó szerdán mindig Cseri Kálmán pasaréti lelkipásztor evangélizációját sugároztuk, ez volt a református félóra leghallgatottabb rovata. Általában sok levelet kaptunk, leginkább nem református, hanem római katolikus és más, nem hívő emberektől, akik érdeklődtek az evangélium iránt, olyanok is voltak, akik elmondták, hogy új életet kezdtek, tanácsot kértek stb.

4. A tapasztalatok megfontolása

Számomra rendkívüli kihívás és küldetés volt a hat év szolgálata. Reménységem és a visszajelzések szerint sokaknak esett jól hallgatni bennünket. A Gallup Intézet évenként készített hallgatottsági felmérést az RTV egyházi műsorairól is, amely szerint az istentisztelet-közvetítéseket nézte, hallgatta-nézte a legtöbb ember, azaz a magyar lakosság 6-10 %-a, mintegy 600 ezer, egymillió ember a határon belül. A rádió Református félóráját szerdánként, annak ellenére, hogy a koradélutáni műszakváltás idején kaptunk megszólalási lehetőséget, hamar megszerették a hallgatók, mintegy 3-3,5 %-os volt a hallgatottság, ami 300-350 ezer hallgatót jelentett határokon belül. A "Jó reggelt adj, Istenem- szombat reggeli ifjúsági katekézis-sorozat legutolsó adásait, amelyek a Fasori Julianna Általános Iskolában Jézus életéről lettek felvéve, 1997 nyarán 6-6,5 %-os nézettség kísérte, ami messze meghaladta az istentisztelet-közvetítéseken kívüli többi egyházi műsor társadalmi figyeltségét. (Megjegyzem, hogy bár a római katolikusok kétszer annyi adásidővel, és a társadalomban is kétszer akkora létszámmal rendelkeznek, a Református félóra és a Jó reggelt adj, Istenem nagyobb hallgatottságnak, nézettségnek örvendett, mint az ő RTV-s hasonló típusú műsoraik)

A kezdeti lendület és újdonság-ízű műsoraink az időszak második felére egyre kidolgozottabb, szerkesztői szemmel is kerekebb, erőteljesebb üzenetűvé váltak. A mikrofonnál megszólaló hang is természetesebb, a hangsúlyok és mondatszerkezetek is korrektebbek lettek, mint korábban. A Biblia üzenetei kinyíltak a hallgatók előtt, rácsodálkoztak annak igazságaira, a református igehirdetés hitből származó bizonyságtételére.

Mint korábban említettem az egyházi élet közszereplőinek jelentős része másképp gondolkodott, amit annak tulajdonítok, hogy a népfrontos időben a bibliai igazságokat át lehetett lépni, a Szentírás hitelességét bizonytalanná lehetett tenni, át lehetett értelmezni az egyházi teológusok részéről is. Nos mi, néhányan ma is hisszük, hogy a Biblia iratai Isten Szentlelke által ihlettek s tekintélyükből semmit sem veszítettek, hisszük, hogy újjászületés és megtérés által válhat valaki Isten gyermekévé. Ezt a nézetet "bethániás- jelzővel illetve elutasította a missziót likvidáló egyházi felsőbbség a "Kádár korszak--ban, s még ma is távol tartják magukat ettől. Pedig éppen ez hat, az élő ige ereje változtatja meg a labilis erkölcsű, morálisan meggyengült, lelkében sérült, de Istent kereső mai embert. Ha mi, reformátusok valamit adni tudunk a köznek, az nem más, mint a hiteles bizonyságtétel Jézus Krisztusról. Egyre több kritikát kaptunk, első sorban református egyházi részről, azoktól, akik maguk szégyenletében el kellett volna, hogy bujdossanak az emberek elől. A kritika lényege az volt: a mai idő egyik legfontosabb elve a tolerancia, a másság elfogadása, ezért a közszolgálati RTV műsorokból ki kell vonni az evangélizációt mind direkt, mind indirekt formában. Szomorú vagyok, hogy 1997-re ez a nézet győzedelmeskedett. Ami talán érthető lett volt a szovjet elnyomás alatt, ámbár szégyene volt református híveinknek akkor is, de semmi nem indokolja mai képviseletét.
A munkatársakért még ma is igen hálás vagyok, Draskóczy Lászlóért is, aki az első szignálunkat a 136. Zsoltár dallamára megalkotta (ettől lett a nevünk: "Dicsérjétek az Urat református félóra-), és sok szépet hozott be a stúdióba, annak ellenére is megszerettem őt, hogy ellenünk fordult. Helyette nyertük meg Hargita Pétert zenei szerkesztőnek. A szerkesztőség tagjai imádsággal készültek és a legszentebb szívvel álltak a mikrofon elé velem együtt.
Nehéz szívvel, de békességgel tudomásul vettem, hogy a későbbiekben egyházamnak nem lett szüksége médiabeli szolgálatomra, noha azon igyekeztem, hogy magyar népünk jobban megismerhesse az evangéliumot a mi műsorainkon keresztül is, és hogy a szívek bizalommal nyíljanak meg Jézus Krisztus előtt, és ez meg is történt!

Ablonczy Zsolt lelkipásztor

--------------------------------------------------

Előtanulmány egy új missziói stratégia felállításához

I. Megfontolandók

1.) Az egyház jövője elleni megegyezés terhe

Érdekes folyamat szemlélői és értetlen megfigyelői lehettünk annak, hogy a közép-kelet európai térségben az utóbbi évtizedekben számtalan missziós társaság kezdte meg a működését abban a hitben, hogy az evangélium világtérképén ezek az országok fehér folttá lettek a kommunista diktatura alatt.
A legszentebb szándékkal jöttek. Jöttek, mert Isten Lelke indította őket, hallották, hogy az ateizmus diktatúrája véget ért, azt gondolták, hogy itt az emberek mind hitetlenek, nem ismerik az evangéliumot. Talán nem is véletlenül gondolták mindezt. Bizonnyal volt aki elmesélte, hogy itt a keresztyén egyházak vezetői megegyeztek az állami vezetőkkel a hit visszaszorításáról, a missziói küldetés elhagyásáról. Olvasták a nyilatkozatokat, csodálkoztak a teológiai erőfeszítéseken, amellyel az egyházi vezetők a Bibliát felhasználva fojtották vissza a missziós törekvéseket.
Mikor a missziós csoportok ideértek, legnagyobb meglepetésükre az itteni egyháziaktól azt hallották: Minden rendben van, majd mi megoldjuk a missziói feladatokat. Rátok semmi szükségünk nincs!

Bizony helyzetünk meglehetősen visszás, az Isten ellenes megegyezések terhe nem múlik el könnyedén. 1947-ben a politikai hatalomra Rákosi Mátyás került, aki 1948 október 7-én, diktátumként aláíratta azt a szégyenletes egyezményt, amely lemondott az iskolákról, a földekről a belmissziós egyesületekről stb, és a kommunista párt kezébe tette az egyház igazgatását is. Létrehozta 1951 tavaszán az ÁEH-t (Állami Egyházügyi Hivatalt) és az élére kinevezett villamoskalauz (Kossa István) vezetésével, egyházi emberek bevonásával (Péter János, Finta István, Fekete Sándor stb) kidolgozták az egyházzsugorítás tervét, amely megfelelő lépésekben ütemezte a 20 esztendő alatti likvidálást:

1.) Diakonissza szervezetek megszüntetése
2.) Egyházi földek felajánlása
3.) A kislétszámú gyülekezetek összevonása
4.) A theologiai akadémiák összevonása
5.) Egyházkerületek összevonása

Ez a titkosan megalkotott terv még ma is érezteti hatását. Szinte természetesen veszi tudomásul mindenki, hogy a lelkészt eltartani nem tudó gyülekezeteket össze kell vonni. Nos ez a program az egyházzsugorítási terv 3. pontjában nyert megfogalmazást. Azóta a lelkipásztori gondozás alatt lévő református gyülekezetek száma bizonyos területeken ( Baranya, Somogy, Abauj, Borsod, ) felére csökkent a társegyházközségesítéssel, s nem csupán a kislétszámú, hanem nagy gyülekezetek is áldozatul estek. Egy-egy városban is, ahol két önálló gyülekezet (lelkipásztor, presbitérium) volt egy templommal, jó néhány összevonásra került. Míg a világháború előtt és alatt az 5000 lélekszám feletti gyülekezetek osztását szorgalmazta egyházi vezetésünk, s ez által új gyülekezetek alapultak, templomok épültek, tehát szaporodott a gyülekezetek száma, addig az egyezmény utáni egyházi vezetés az ellenkezőjét tette. A legfurcsább, hogy általában mindenki szívesen egyezett bele. A presbitériumoknak könnyebb lett a teherhordozás, a lelkipásztor megfelelőbb megélhetéshez jutott, az egyházmegye kevesebb parókia gondját hordta. Ám a gyülekezetek gondozására nem jutott annyi idő, ember, mint kellett volna. Szomorú jövőt ígérő folyamat indult meg.

A 40-50-es esztendők nagy ébredési hulláma Vaján, Alcsúton, Balatonszárszón és más evangélizációkon olyan eszköz lett, melyet a gyülekezetek megtartó erejének teremtett az Úr akkor, amikor a gonosz a legnagyobb elszántsággal próbálta elnyomni még a szikráját is. A hitre jutott, felébredt emberek egy része szétszéledt, egy része kisebb evangéliumi csoportokat alakított, legnagyobb része azonban a gyülekezetek munkatársává lett, nem sajnálva magát, a kiszolgáltatottságot, a rosszakaratú megjegyzéseket és a kiközösítést. Ez a magvetés bele került az egyház életébe, s meg is hozta a maga termését. Csodák csodájára oázisok támadtak az élet vizének felfakadó forrásainál.
Meggondolandó, hogy az akkor hitre jutott, az evangélium által akkor megszólított emberek ma már nem élnek, vagy a 80 esztendős kor közelében vannak, tehát várható a kikerülésük gyülekezeteink vérkeringéséből.

Nos, ha volt egyházzsugorítási terv, most indítanunk kell egy egyházépítési tervet! Hogyan szaporodhatnának a gyülekezetek? Hogyan találhatnának lelki otthonra a református gyülekezetekben az emberek, a gyermek, ifjúsági, fiatal házas, családos, időskorú korosztályok hogyan juthatnának hitre, békességre, megvigasztalásra, reményteljes életre? Erre kell a választ megtalálni!

2. Ellentmondásos folyamatok

Hiszem, hogy az elnyomó diktatúrából szabad demokráciába váltó magyar, és a szovjet hatalom alól felszabaduló többi nép számára is a Mindenható Isten adott lehetőséget arra, hogy a legjobb lelkiismeretünk és tőle kapott küldetésünk szerint tegyük meg szolgálatában azt, amit kíván tőlünk. Levette a magyar népről a marxista ideológia megérthetetlen bonyolultsággal ránk szőtt kényszer-filozófiáját. Érdekes, hogy az emberek nem is tudták mit kezdjenek ezzel a szabadsággal.

Bármennyire hihetetlen; az Európához csatlakozásunk a keresztyén egyháztól való elidegenedés irányába tolja társadalmunkat. Gyorsan gazdagodni, szabadon élni minden megkötöttségtől ami kordában tarthatna, minden új élményt kipróbálni és az érdekes kalandokat bejárni lett a megfogalmazott cél. A keresztyén hit visszatartó kontrollja akadályozza a szabadságot. Drog, szabad szerelem, homoszexualitás, pénz, szabad abortusz és eutanázia mind a tolerálandó mássághoz tartozik. Az egyház a maga intézményeivel ne szóljon bele ebbe a szabadságba, ne mondja meg az embereknek, hogy mi a jó és mi a rossz.

Egyszerre lett jelen a szekularizáció felerősödése és a természetfeletti dolgok keresése. Megfigyelhető tehát két, a szekularizációval szemben ható folyamat. Az egyik, az ideológiai vákuumban megjelenő misztikus, természetfeletti, metafizikai magyarázatok és képviselőik burjánzó feltűnése és hódítása, a másik az a szinte érthetetlen igény, amit a társadalom a keresztyén egyházakkal szemben megfogalmaz, aminek leglátványosabb része az, hogy a 90-es évek elején az általános iskolás korú gyerekek 50%-át beíratták az emberek a hitoktatásra, jóllehet maguk a szülők idegenkednek az egyháztól, templomtól.

A kommunista diktatura ideologiájának kötelező nyomása eltünt. Az itt maradt tömeg bizonytalanná lett, kifutott talpa alól a talaj. Hirtelen meghirdették az ideológia mentes oktatást, társadalmat és intézményrendszert, ám az embereknek a lelke kapaszkodót kívánt. Új félelmek és szorongások jelentek meg, melyek a csillagok állásához, titokzatos belső energiák felszabadításához stb kötötték a sors alakulását. Megjelentek a hinduizmusból eredő New Age képviselői a transcendentális meditáció, agykontroll hirdetői, csodatévő gyógyító erők birtokosai, és megjelent a sajtóban az ezeket magyarázó és értelmező emberek sokasága.

A keresztyén egyház nem volt eléggé felkészülve a megjelenő lelki igény megelégítésére. A titok elmondásában, az egyetlen Isten szeretetének hirdetésében megmaradtak azok a klisék, melyek a szocializmusban már csődöt mondtak, de ez szinte senkit sem érdekelt. Akik pedig hitelesen hirdették volna Jézus Krisztus igéjét, kevesen voltak, és nem állt rendelkezésükre sem megfelelő eszközállomány, sem nem állt mögöttük az egyház közössége.

3.) Református gyülekezetek ellehetetlenülése

Az a jelenség, amelyet "fehér foltosodásnak- nevezhetünk a református gyülekezetek magyarországi térképén szemlélhető. Az anyaegyházközségek, társegyházközségek, missziói egyházközségek, szórványok és református jelenlét nélküli helyiségek különböző jelzéssel vannak ellátva. Ha kezünkben lenne egy olyan térkép, amely 1951-ből való, látnánk a különbségeket. Még gazdagabb megfigyelési lehetőséget adna, ha tíz esztendőnkénti térképeket hasonlíthatnánk össze. ( Szükséges lenne egyházmegyénként elkészítetni, ilyen, a változásokat megjelenítő kimutatást) A "fehér foltosodás általam feltételezett okai:
1.) Az egyházzsugorítási terv rejtett céljának megvalósulása
2.) A vidéki, falusi lakosság elvándorlása, elöregedés
3.) A megfelelő törekvésű, képzett lelkipásztorok hiánya
4.) A gyermek és ifjúsági missziós munka elhanyagolása
5.) Az ébredésben hitre jutott munkatársak elfogyása, elidegenítése
6.) A kérdés iránti érdektelenség egyházunkban
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy fordulóponthoz érkeztünk, vagy találunk bevethető forrásokat és munkatársakat, hogy a hűséges elődeink által végzett, Isten megáldotta munka eredménye ne tünjön el végleg, vagy csak sajnálkozó szemlélői vagyunk a romlásnak.

1991-től, amikor a MRE Zsinati Irodáján missziói osztályvezető lettem több felmérést is készítettünk a gyülekezetek életéről. Mind a Kateketikai Kérdőiv, összesítő értékelése (megjelent a Református Egyházban 1992-ben), mind a Belmissziói Kérdőiv összesítő értékelése (megjelent a Confessioban 1994-ben) képet ad a gyülekezetekben folyó tevékenységekről.

II. A gyülekezeti istentiszteletek résztvevői.

Nézzük meg és hasonlitsuk össze hogy 1990-ben a társadalmi változás kapujában, valamint ma, 2005- ben az egy vasárnapi istentiszteleten, egy templomban jelenlévő református gyülekezet összetételét. Országos átlagban, a korcsoportra bontott részvételi arányokat tüntetve fel, keressük, hogy milyen arányeltolódások várhatók a következő 15 évben :

Első tábla: Egy gyülekezetre eső résztvevők (gyermek és felnőtt istentisztelet együtt):

(Táblázat)

A harmadik oszlop számai a maximális missziói befektetéssel, esetlegesen elérhető létszámot mutatják, ami vagy megtörténik, vagy az is elúszik, ami van.
Gondoljuk meg, hogy mintegy 950-1050 református templomban tartanak Magyarországon vasárnapi istentiszteletet, s ha beszorozzuk a megfelelő arányokkal
kiderül, hogy az 1.600 000 magát reformátusnak valló lélekből, illetve a 700000 regisztrált református egyháztagból, mely korosztályból, mennyien vesznek részt:

Második tábla: Az első tábla ezer gyülekezetre felszorozva adja, hogy valamennyi református gyülekezetben, egy vasárnapon összesen mennyien vettek részt:

(Táblázat)

A táblázatok világosan mutatják a várható változásokat:
1.) Várható, hogy az istentiszteleteken átlagban, legfeljebb mintegy fele számú lélek vesz részt 15 év múlva, mivel a templomos idősebb réteg eltávozik.
2.) Várható, hogy amely gyülekezetben valamely okból nem volt hathatós gyermek és ifjúsági missziós tevékenység, a gyülekezet elszórványosodik és ha valamely "felső- akarat nem rendelkezik másképp, kihal.
3.) Várható, hogy lesznek gyülekezetek, amelyekben nem vagy alig vesznek részt, és lesznek amelyekben marad, vagy növekszik a létszám, attól függően, hogy a gyermek és ifjúsági korosztályból hányan épülnek be a vasárnapi igehallgatók sorába.
4.) Várható, hogy ahol erős lesz a gyülekezeti élet, ott a fiatal felnőttek lesznek zömmel az igehallgatók és nem az idősek, mint ma.
Mindezek a változások a lelki munka és az egyházi élet átalakulását hozzák magukkal. Jól érzékelhető, hogy református egyházunk ( de valamennyi keresztyén egyház hasonló cipőben jár) életében rendkívül felértékelődött a gyermek és ifjúsági missziós munka gyülekezet megtartó hatékonysága.


III. A református hitoktatás és a református iskolák kérdései

A vasárnapi és ünnepi istentiszteleteken résztvevők mellett az utóbbi 20 esztendőben, a hitoktatás és a felekezeti iskolák révén kerültünk kapcsolatba addig nem regisztrált református családokkal. Ez az új helyzet, a lélekszám arányaiban mérve rendkívüli fejlődésre nyitott ajtót a pártállami diktatura elnyomása után.
A perspektíva könnyen látható, ha megnézzük és összehasonlítjuk az egyházi élet centrumában lévő vasárnapi istentisztelet látogatásában, valamint a hitoktatásban és egyházi iskolákban érintett családok arányait. Azt látjuk, hogy míg a 30-60 közötti korosztály 0.5-1.0%-a, a 60-80 közötti korosztály 10-15%-a érdeklődik istentiszteleteink iránt, addig az általános iskolás korú, reformátusnak keresztelt gyermekek mintegy 30-35%-ban be vannak íratva a hitoktatásra. Ez, bár a 90-es években ennél is kedvezőbb volt az arány, és mára már gyengült a beiratkozási kedv, mégis nagyon komoly dolog.
Isten úgy rendelkezett, hogy a mai magyar társadalom életében jelentkezzen az az igény, hogy a gyermekek ilyen nagy arányban legyenek hittanra beíratva
(A hitoktatást jelen pillanatban, nem tudni meddig, az állam finanszírozza!)
Várható e a gyülekezetekre nézve megerősödés abból, hogy az általános iskolás, középiskolás és egyetemista-főiskolás korban lévő református gyermekek és ifjak közötti foglalkozások, magvetés lehetősége legalább háromszorosa a templomi gyülekezet résztvevőivel kapcsolatos szolgálat lehetőségének?
Szomorúan állapítjuk meg, hogy a hitoktatásra beiratott gyermekek, és a szüleik túlnyomó része sem, nem vesznek részt a gyülekezetek életében.
Az előzőkben felsorolt várható változások miatti legégetőbb kérdések tehát:
1.) Megtaláljuk e a hitoktatáson, református iskolákon keresztül a jövő református gyülekezetét?
2.) Megnyerjük e iskoláink tanárait az evangéliumnak?
3.) A hitoktatók és lelkipásztorok megtalálják e egymás kezét?

IV. A Dunamelléki Egyházkerület

Az előzőekben az országos egyházra általában vonatkozó dolgokról szóltam. Mi a látkép a mi kerületünk 8 egyházmegyéjébe kebelezett gyülekezetekről. Vannak kérdések amelyre tudjuk a válaszokat és vannak amelyekre nem. Az utóbbi évek vizitációs jegyzőkönyvei a jelenre nézve segítségűl lehetnek, a korábbiakat azonban ki kell deríteni, fel kell mérni.

1.) Hol vannak a "zsugorodásnak- és a "növekedésnek- a tényei?

(Táblázat)

Azt a gyülekzetet, amely társegyházközség ugyan, de van helyben lakó lelkipásztori szolgálat az anyaegyházközségek közé kell sorolni és nem a társegyházközségek közé, ha a multban volt változás, akkor azt is hasonlóan!

2.) Van-e elvileg ellátott, de gyakorlatilag ellátatlan társ, missziói és szórvány egyház a megyében?

3.)Van-e az egyházmegye területén üres parókia, amit fel lehetne (felújítással) használni missziói célra?

4.) Kik az egyházmegye felelősei:

Missziói előadója:
Ifj.missziói megbizottja:
Gyermek istentisztelertre figyelője:
Kateketikai előadója ( hitoktatás):

(Megjegyzés: A táblázatok megjelenítése technikai nehézségekbe ütközött - Szente Péterné)

szerző: Ablonczy Zsolt lelkipásztor

-----------------------------------------------------

2009. 06. 21.

Igehirdetés

Igehirdetési vázlat
(2009 június 21-ére)
Készítette: Ablonczy Zsolt lelkipásztor, Kispest

Reménysugár

Lekció: Mikeás 7, 1-9
Textus: Mikeás 7, 8/b

Megfontolások, kontextusok

- 750 esztendővel Mikeás után, a Názáreti Jézus a szőlőtőről szóló példázatában azt mondja: „Maradjatok énbennem és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem" (Jn 15, 4)

A Jézus Krisztust hittel a szívükbe befogadók, kapnak hatalmat arra, hogy Isten fiai legyenek, ( Jn 1, 12) ami rendezett életükben válik szemlélhetővé, nyilvánvalóvá. Ez az új, krisztusi életforma a gyümölcstermés, áldás rajtuk. Isten, Szent Lelke és igéje által végzi el a szív átalakítását, hogy abból szeretet, hűség, irgalmasság, jó akarat, türelem, szelídség, békesség, öröm és mértékletesség származhassék, rendelt és alkalmas időben.

- 1000 esztendővel Mikeás előtt, Jahve a Sinai hegynél szövetséget kötött Izrael népével: „ha figyelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim" ... „és az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megtesszük." (2Móz 19, 5; 8.)

Az elfogadott szövetség a tíz ige (parancsolat) figyelembe vétele által lesz áldássá. A mennyei Úr oltalma, vezetése, jelenléte, bátorítása és vigasztalása sajátos életformára vezeti a nép engedelmes tagjait, sőt Jahve irgalmassága megengedi, hogy a vétkező engesztelő áldozata, megtérése (visszatérése a rendbe) által újra esélyt kapjon a szövetségben rejlő „igaz", kegyes élet megtalálására. 

- Mikeás, Ézsaiás és Hóseás kortársa, átéli Samária bukását (Kr.e: 722), és Jeruzsálem ostromát is.(Kr.e: 701) Azt kell látnia, hogy szinte semmi sem maradt abból a különleges lelki kapcsolatból ami Isten népét a szövetséges Úrral összekapcsolta. Az északi ország tíz törzsén beteljesedett az ítélet. Aki megmaradt Samária népéből a szörnyű hadjáratban, azt Assziria deportálta és felolvadt a népek között. Szívét szorongatta mindaz amit látott Júdában, Jeruzsálemben erkölcstelen, haszonleső vezetők, kíméletlen pártos acsarkodók, részrehajló bírák, istentelen nép.

- Mikeás prófétai látásában megfogalmazódnak a „Messiás próféciák" A hét rész szövegét át meg átszövi az eljövendő Messiás szabadításába vetett remény. Ő általa állítja helyre a szövetséges kapcsolatot az Úr. (Mik 5, 2-8 )„megáll és legeltet az Úrnak erejével", „Ő a mi békességünk" stb.

Exegézis

1.v.

Avvá = vágyódás, kívánás
Bikköur = első termés, korai gyümölcs
Bikkúrá Ivvötá nafsí = zsengére vágyott a lelkem.

Az engedelmesség hajtásaira, a szeretet megnyilvánulásaira vágyó lelkek veszik körül az istenfélő hívőt. Az első zsenge az Úré. Kívánja látni, ízlelgetni övéinek kegyességét, iránta és egymás iránti készségét megtapasztalni, áldozatait elfogadni.

2.v.

Ábad = elveszni, megsemmisülni, eltűnni
Haszíd = kegyes, jámbor, istenfélő, hívő
Ábad hászíd mín-haarec = eltűnt az istenfélő a földről

A szomjasan kereső nem talál semmit, ami az Istenhez tartozást jelezné, ám helyette talál mást. A haszíd lenne a kegyes zsidóság, aki Isten törvényeit és felebarátja iránti szeretetét örömmel éli meg, de ez megszünt, semmivé vált.

4.v.

Hedek = szúrós tövis

Möszúkáh = sűrű zegzugos tövisbokor

Tób = jó, tökéletes, egészséges

Jásab = egyenes, igaz

Tóbám köhédek jásár mimmöszuká = a legjobb (orvos) szúrós tövist (ad),
a legegyenesebb (lelkű vezető) zegzugos tövisbokorban (járat.)

A segítségre váró a segítség helyett fájó elutasításban részesül, éppen attól
elszenvedve a sérülést, aki a leginkább hívatott a támasz megadására. Jézus Krisztus
ezt hányja a szemére a farizeusoknak az irgalmas Samaritánus példázatában. 

A romlás teljessége, amikor már nincs a kegyességnek semmi jele, az egymás elleni acsarkodás, gonoszság. A fejedelem, a bíró, az elöljárók összeszövődött rablók bandájává lettek. Az igazságot kereső nem talál megértésre és igaz ítéletre, még a saját háznép is egymás ellensége lett.

7.v.

Cáfáh = nézni, látni, az őrző kutató, látó tekintetével figyelni

Hósek = sötétség, homály, szerencsétlenség

Jásab = ülni, tartózkodni, lakni

Ór = világosság, fény, reggel, megmentés

Vaani baJahve acappe = de én az Úrra nézek

A helyzet kétségbe ejtő, látszólag a gonosz totál győzelmet aratott Isten népén.

Nincs semmi látható, ami jónak mondható, de a sötétség ura mégsem örülhet, mert a szerencsétlen helyzet felett van Úr! Az eljövendő Messiás fénye, a ma még a szövetségét megszegő, kárvallottság állapotban lakozó nép jövője felől, reményt ad a látónak a az eljövendő, „bünt megbocsátó, öröksége maradékának vétkét elengedő, haragját nem tartó, irgalmasságban gyönyörködő" megváltó személyében.

Igehirdetés vázlat

Kedves Testvérek!

Mikeás próféta mai napi üzenete arról tájékoztat bennünket, hogy a lelki sivárság legmélyebb pontján is, amikor annak zűrzavara már-már elborítja a benne leledzőket, a „látó" próféta reményt kap Istentől, s a Szentlélek titokzatos segítségével az eljövendő Szabadítót fogalmazza meg, és igehirdetésében a Messiásba vetett reménység formálódik ki.

1. Az ige először a zsengére vágyó lélek szomjúságáról szól. A lélek vágyódása az élő Isten szeretete, irgalmassága és oltalma iránt a benne hívő ember belső igénye - amely a morális válságban leledzőben is úgy jelenik meg, mint Isten védelmére, segítségére való szorultság - hasonló ahhoz a vágyódáshoz, amely a kegyes viszonyulást várja a másik hívő embertől és a lelki vezetőtől.

Öt esztendővel ezelőtt telepítettem ide, a templom mellé két szőlőtövet, egyik a Szőlőskertek Királynője, a másik a Pannonia Kincse elnevezésű, mindkettő nemes csemegeszőlő fajta. Majd vártam, mint minden telepítő, hogy vajon milyen lesz a gyümölcs? A kertész, akitől vásároltam a töveket igen jót ígért, de én alig vártam, hogy megkóstolhassam az első fürtöt, amelynek, valóban, a zamatához hasonló finomságú szőlőt még nem fogyasztottam, s azóta is minden ősszel várom a jó termést. Hála Istennek már nagyon gazdagon terem, s az ez évi termés is szépen mutatkozik.

Isten népe, a benne hívő emberek és az ő közösségük, a gyülekezet, olyan Jézus Krisztusnak, mint a gazdának a kertjébe telepített szőlő, gyümölcs. A kertben vannak 
kisebb-nagyobb fák, bokrok, virágos és zöldséges vetemények, s ha jó esztendő van, szép terméssel hálálja meg a gondozást a kert minden telepítése. Szép, üdítő a kerti pihenés a gazdának és vendégeinek egyaránt. A gazdával való lelki kapcsolatunk értelme az Őtőle kapott újjászületés s az ebből származó kegyesség. A Szentlélek gyümölcse: a szeretet, békesség, öröm, türelem, szíves készség, jóság, hűség, mértékletesség, valamint a bizalom, hit, irgalmasság, megbocsátási készség, őszinteség, megértés, együttérzés stb. A lélek szomjazza, várja, áhítja ezeknek a gyümölcsöknek az ízlelését. Jakab apostol azt mondja: „Mutasd meg a te hitedet a te cselekedeteidből." (Jak 2, 18) A hívő emberekre úgy néz a világ, hogy várja a termést, „ A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését" (Rm 8, 19) Isten is óhajtja, várja a jó gyümölcsöt.

Minden igehirdetés, bibliaóra, csendesség, minden úrvacsora, vallomás és megtérés az utána következő életet alakító szent erő forrása, amelynek belső munkája folytán a Lélek gazdag gyümölcstermést ígér.

2. El kell mondanunk másodszor azt is az ige alapján, hogy: a kegyes életforma elfogyása, kiveszése a református gyülekezetek és egyházi körök életéből a végső kiüresedés és romlás állapotát eredményezi, sőt visszás módon ellenkező előjelűvé válik.

Mikeás próféta üzenetének feszültséget hordozó mondanivalója az, hogy hiába keresi a gyümölcsöket, nem találja. Kiveszett a földről az igaz, a kegyes, a Szentlélek által engedelmes, a hit gyümölcseit termő Isten népe, sőt, ami található éppen abban a körben, ahonnan remélné az ember, az bántóan keserű és ízetlen.

A református egyház teológiai felkészültségével, hitvallásaival az egyik legbiblikusabb felekezet. Az igehirdetések, az egyházi testületek vezetői, tisztségviselői és maguk a testületek is ( zsinat, egyházkerület, egyházmegye, gyülekezet) beszélnek Isten szeretetéről, kegyelméről és hűségéről, az ember bűnösségéről és megváltásáról, a hitből származó jóságról és igaz életről, mégis a személyes kapcsolatokban mindezek eltűnnek, vagy formalitássá válnak, a legilletékesebbek nem kegyes lelkülettel, hanem jó esetben száraz racionalitással kezelik az ügyeket. „A fejedelem követelőzik, a bíró fizetésre vár, a főember is maga mondja el szíve kívánságát, és összeszövik azt. Aki jó közöttük, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor ....... A fiú bolondnak tartja atyját, leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége." (Mik 7, 3-6)

Tegnap az egyik bibliaköri tag mondta: „A legszomorúbb dolog, hogy nem idegenektől, hanem hívő emberektől kaptam a legtöbb tövist. Nem világi, hanem egyházi körökben utasították el gorombán a megkeresésemet, a helyett, hogy elintézték volna gondoskodó szeretettel problémámat, bozótos útvesztőkbe vezettek" Mindnyájan éreztük, hogy van igazsága a keserű szavaknak, s felmerült a megrendült kérdés; talán mi magunk is részesek voltunk sérülésekben?

Az igaz (hívő, haszíd) a gyümölcstermésben találtatik igaznak s ennek a hiányában hazugságnak minősül minden hitvallása.

Református gyülekezeteinkben található még kegyes, gyümölcseiben is annak bizonyuló ember? Nagyon kevesen vannak. Elfogynak. Az úrvacsorázó, bibliakörben, imaórai közösségben, szeretetvendégségben gyülekezetük iránti hűséget tanúsítók is fogyóban vannak. A fogyás, kimúlás oka abban is keresendő, hogy azok, akik ebben az ügyben elhívottak és munkatársak lehetnének már nem ehhez a hívő körhöz tartoznak. Nem termelődik újra ez a kegyesség. Van, aki azt mondja: nincs is szükség rá! Igen ám, de akkor ki termi a kegyesség gyümölcseit? Megtérés, újjászületés nélkül nincs senki, aki a lélek gyümölcseivel kínálhatná meg a szomjazót.

3. Végül, mivel, örömünkre az ige nem kívánja kétségbe esésben hagyni az igehallgatót; ezért Mikeás prófétával együtt hirdetjük, hogy: Isten szerető és megbocsátó gondviselése megoldást készít a Szabadítóban, aki hatalmasan mutatja meg a romlásból kivezető gyógyulás útját.

Kedves Testvérek! Azt valljuk és hisszük, hogy Jézus Krisztus Isten Fia a Szabadító. Ha ez a hitünk ma is áll, akkor a megoldást ma is tőle kell várnunk, illetve nála kell keresnünk, alázatos szívvel, bűneink megvallásával.

Valamit le kellene szögeznünk; hívő emberek nélkül nincs református gyülekezet, hitre jutás nélkül, a megrendült szívű megtérők Jézus Krisztus követésére indulása nélkül az ördög arat gyülekezeteinken diadalt. „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által." „Tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket." Az ige tiszta hirdetése a Szentlélek vezetésében jelenti azt a lehetőséget, amely által megnyílik a mennyország kapuja minden engedelmes szívnek, és abban a lélek által a gyümölcsök is megteremnek előbb-utóbb. Válhatnak hívők gyermekekből, ifjakból, fiatal felnőttekből, édesapákból és édesanyákból, de még elfáradó idősekből is, még ha úgy tűnik a mai keresőnek is, hogy leült a megtérést szorgalmazó missziói lelkület.

A próféta magát és népét a sötétségben lévőnek érzi. A morális és kegyességi helyzet elszomorítóan beborult állapotban van az országban, a papságban, és a családokban. De szemeit Isten felemelteti vele és világosságot támaszt látásában. A Szentlélek által megnyílik szeme és szíve a szabadulás útjára. „Ne örülj én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom! Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, amíg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az Ő igazságát!" (Mik 7, 8-9)

Nemrégiben fedeztem fel az Én Én 2, 2 szép mondatát: „Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a lányok közt" Jézus Krisztusról szólt nekem az ige, aki tövisek közt is győzedelmeskedett, aki az övéinek szívében liliomot nyit, olyan módon, hogy akik azt látják ámulva csodálják! Adjuk oda neki szívünket erre a csodára!

Ámen

Ablonczy Zsolt lelkipásztor

-----------------------------------------------------

A 2009. évi konfirmáció és szeretetvendégség képei itt láthatók.

https://dl.dropbox.com/u/25905939/konfirmacio_2009.ppt

-----------------------------------------------------

2008

-----------------------------------------------------

Evangélizáció - A Biblia az esélyegyenlőség könyve

A Biblia és az esélyegyenlőség

Amikor édesanyánk megjött a piacról és hozott egy kosár szebbnél szebb almát, kitette az asztalra. Mi tízen voltunk s vagyunk ma is testvérek, mindnyájan kerestük a magunk szerinti legszebbet, hogy kiválasszuk. Tízen, tíz nézőpontból, különböző meg nem fogalmazott igénnyel választottunk. Előfordult, hogy ketten ugyanazt az almát néztük ki, s akkor abban, hogy kié legyen döntött a kor, gyorsaság, erő, vagy valamilyen agyafúrt ötlet.

Elvileg az esélyegyenlőség azt jelenti, hogy mindenkinek egyenlő joga és azonos lehetősége van valamihez hozzájutni; mondjuk az élet napos oldalához, a véleménynyilvánításhoz, az otthonhoz és családhoz, betegség esetén az orvosi ellátáshoz, a tanuláshoz, a szabadsághoz és a kibontakozáshoz, hogy ki-ki megalkothassa élete tennivalóját, amire született.

A valóság ettől kiábrándítóan különbözik. A determinált másság, ami alatt a születéskori kereteket értem, az egyenlő helyzeteket szűk körökre szabja, és ott sem azonos feltételekkel.

Az igazságérzet azt kívánná, hogy teremtsük meg az esélyegyenlőséget. Vajon a Názáreti Jézus hogyan gondolkodott? Van e eligazítása a Biblia 66 régi iratból álló gyűjteményének az esélyegyenlőség kérdésében?
Netalán nem utópiának bizonyulnak-e azok a Bibliához fűzött, populista reménység jelszavak, mint: "Isten mindenkinek mennyei Atyja-, "minden embert egyformán szeret, s mindenkinek ugyanazon feltételekkel van esélye a földi és mennyei javak elérésére?- E jelszavak megfogalmazására kényszeríttette a keresztyén értelmiséget a marxista ideológia.

Két bibliai helyet szeretnék az olvasó figyelmébe ajánlani, egy Ó, és egy Új Testamentumból valót, megjegyezve, hogy a teljesség megkívánna egy alaposabb teológiai vizsgálódást, ami nyilvánvalóan folyamatosan történik Isten erre rendelt szolgáin keresztül.

Az egyik Isten szuverenitásáról szól. Arról, hogy Ő felette áll mindennek, mert Ő a teremtő. Van hatalma a teremtése fölött, jó kedve szerint visel gondot alkotásairól. Jeremiás prófétának végig kell nézni a fazekas házában, a fazekas új és új edényeket létrehozó ügyes kezeit, amint a forgó korongon kialakul a formált edény, ám időnként elromlik. A látvány közben adta Isten Jeremiásnak a meghirdetendő üzenetet. (Jer 18, 1-10)

Az ige azt üzeni: az edények mássága a teremtő munka során, sajátos feladatra szánva, még az azonos rendeltetés esetén sem gátja az egyenlő esélynek. Ilyen a teremtett világ. Nincs két azonos ember, sem testében, sem lelkében. De ugyanígy nem azonosak a növények, vagy az állatvilág tagjai sem. Mind egyedi, önálló, érthető és megfoghatatlan módon más. Ha a piacon egy gyümölcsös pultnál megállva, a pulton található valamennyi almát ketté vágnánk és a fél almákat összekevernénk, majd kézbe véve egyet, keresnénk a hozzá illőt, csak egyet találnánk. Ez a teremtés szépsége és mérhetetlen gazdagsága. Mi hívő emberek azt valljuk, hogy mindezt a mi Atyánk alkotta így. A probléma az embernél nem a másságban, hanem a romlásban (elromlásban) van.

A Biblia kijelentésének az üzenete: "A bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet- (Róm 6,22). Az emberi társadalomban létrejövő minden igazságtalanság, feszültség, megaláztatás, kétségbeesés eredendő oka a romlás, illetve a tudatos rontás valamilyen formája. A civilizált világ mai legnagyobb gondja a keletkező szeméthalmaz, amely a kidobásra ítélt holmik és a keletkező káros anyagok összessége. Hozzánk csütörtök reggel jön a kukásautó, s mindig tele van a kuka. Ha nem vinnék el, hanem ott maradna az udvaron, lassan beborítana bennünket. Talán, ha kevesebb szükségtelen holmit vásárolnánk, és nem pocsékolnánk olyan könnyedén, akkor elodázhatnánk az ebből származó veszélyes következményeket. Nos, a fazekasműhelyben megtudta Jeremiás, hogy az edények elromolhatnak. Ez a megállapítás ott, az üzenet szerint Isten szent népére vonatkozik.

A Biblia írásai szerint tehát az igazi kérdés nem az, hogy esélyegyenlőséget hozzunk e létre egy közös nagy szemétdomb alatti pusztulásra várva, hanem az, hogy megszabadít e bennünket valaki a bűn romlás általi, minden bizonnyal bekövetkező végeredményétől? Az ige üzenete szerint Isten népe az újjáformálásra érdektelenséggel válaszolt: "hagyd el!-.

A Biblia teljes, kanonizált iratanyaga arról a Szabadítóról szól, akit Isten küld, aki magára veszi a bűn terhét és bennünket tehermentesít a bekövetkező ítélettől. Ezért hirdeti Jézus Krisztus: "Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül-. (Mk 16, 16) Ezért mondja Péter apostol a Názáreti Jézusnak: "Mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia-, ezért fogalmazódott meg az első század hitvallása a görög "hal- "ichtüsz- anagrammájában: Hiszem, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó.

A Megváltó Názáreti Jézus közvetíti azt a kegyelmet, ami a romlott edényt Isten szeretetében részesíti és újraformálja. Jobb lenne, ha nem romlott volna el. Az új életforma mögött ott van a rontott emléke, szorongása és fájdalmai, de a megtérő a bilincsekből szabadult rab örömével fogadhatja be Isten újjáformáló munkáját életébe. Sokak tapasztalata, hogy van szabadulás, és a bizalommal Jézus Krisztushoz forduló ember átalakított életűvé válik az Ő szent Lelke által.
A másik kapcsolódó ige a Biblia sajátos esélyegyenlőségi eligazítását adja elénk. A Máté evangéliuma 25. részében van három példázat: a 10 szűz, a kiosztott talentumok és az utolsó ítélet. Mindhárom példázat arról a figyelmeztetésről szól, hogy mielőtt az életünk véget ér, tennünk kell valamit a jó vég érdekében, hogy ne vesztesek, hanem nyertesek lehessünk. Mit értsünk nyereség alatt? A hosszú életet? A megfelelő versikét a sírkövön? Az Általános megbecsülést?
Ezek a példázatok az élet nyereségének azt nevezik, ha azt mondja majd az Úr nekünk: "Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely a világ alapítása óta számotokra készíttetett-. (Mt 25, 342)

A három közül a második példázat végén mond Jézus Krisztus egy félreérthető mondatot: "Akinek van, annak adatik és megszaporíttatik, akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van!- (Mt 25, 29) Ha a Biblia az esélyegyenlőség könyve, ez a mondat nehezen érthető. A dolgot fordítva sulykolták belénk: vegyünk el attól, akinek van és adjuk annak, akinek nincs és akkor kiegyenlítődik az esély, ezt kívánja a szociális érzékenység. A példázatbeli egy talentumos embernek, aki nem akart gazdájának megfelelni, mert azt feltételezte róla, hogy igazságtalan, mindene elveszett. Ahelyett, hogy nyertes lett volna, vesztes lett, mert hamis szociális igazságérzete rossz megoldásra vezette.

Annyi mindent mondtak már Istenről az emberek, tanították széltében, hosszában, filozófikus feltételezésekkel, elmés kritikával, mintha ő is valamely bűnös emberhez hasonló volna, aki fosztogatni kész a szerencsétlent, aki egyenlőtlenül ad, és elveszi egyiktől az esélyt, míg a másikat ok nélkül pártfogolja, hogy kitalál elveket, amelyek szerint előnyt biztosít, vagy hátrányba sújt. Aki ismeri Őt, az tudja, hogy Ő nem ilyen. Ő: " Úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy valaki hisz Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen-. (Jn 3, 16) Találd meg a módját, hogy megismerd Istent, az Ő igazi akaratát és üdvösséget kínáló kegyelmét. Szólítsd meg, mondd el neki, hogy szükséged van rá. Mondd el azt is őszintén, ami szorongatja lelkedet, s kérd tőle, hogy vezesse új életre útadat.

Ablonczy Zsolt

-----------------------------------------------------

2007

-----------------------------------------------------

A piliscsabai Indiántábor képei itt láthatók:

https://dl.dropbox.com/u/25905939/indiantabor2007.ppt

---------------------------------------------

A 2007. évi konfirmáció képei itt láthatók:

https://dl.dropbox.com/u/25905939/konfirmacio_2007.ppt

-----------------------------------------------

2007. 03. 04.

Igetanulmány

Készült a Bethánia CE Szövetség 2007. március 4-i csendes délutánjára

Mit tanít a Szentírás a megváltásról, Megváltóról?

A Biblia mind a hatvanhat irata a megváltásról szól. Isten üdvözítő tervet gondolt meg a teremtett ember, emberiség számára és azt véghez is vitte egyszülött Fia, a Názáreti Jézus kereszthalála és feltámadása által. Pál apostol a korinthusiaknak írja: "Eszetekbe juttatom atyámfiai az evangéliumot..., amely által üdvözültök..., hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint... és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint- (1 Kor 15,1-4.) Ez a keresztyén hit lényege.

Egyszerűen fogalmazva mindenkinek, aki él, szembe kell néznie önmaga tökéletlenségének tényével. Embersége, becsülete, igyekezete és tettei, hivatása és elvállalt feladatai, azaz megvalósuló életének teljesítménye elmarad a várakozástól. A teljeshez képest szinte minden esetben hiányzik egy rész, és ez a hiány zavarokat okoz önmaga lelkében, családjában, kapcsolataiban, munkahelyén és a közéletben egyaránt. A zavart a számonkérések, elvárások, a szóvá tett hiányzó részek miatti elmaradás felhánytorgatása, valamint a személyt terhelő adósság önmarcangoló vádja okozza. Ha az üzletben, ahol vásárlunk, nem kapjuk meg a megfelelő minőségű és mennyiségű árut a megfelelő mennyiségű és minőségű árért, szóvá tesszük, vagy más üzletbe megyünk vásárolni. Kifinomult érzékkel várjuk el mindenkitől az elvárhatót, s mindenki ugyanazt tőlünk. A sok-sok hiányos teljesítményű emberi cselekvések, a bűn, a mulasztások és tartozások okozzák az ember szenvedését, kétségbe ejtő helyzetét. A kérdés az, hogy van e remény, javításra, a mérleg serpenyőjének egyensúlyba kerülésére?

A Biblia válasza az, hogy az ember nem tud magától megjavulni és ezt a hiányt, adósságterhet Jézus Krisztus, Isten Fia egyenlíti ki helyettünk, akit az Atya küldött el, hogy engesztelő áldozatul átadott ártatlan életével, kiontott vérével vegye magára az ítéletet, az adóság terheket mindazokról, akik őszinte szívvel és bűnbánattal, új életre térve kérik ezt tőle. Az Úrnak angyala mondja Józsefnek a kisgyermek felől: "Nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből!- (Mt 1,21), Ézsaiás próféta pedig azt jövendöli az Úr Szolgájáról: "Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg!- (És 53,5) Isten megváltó akaratának beteljesítője a Krisztus, Őt várja Isten népe, mint a próféták igéin keresztül megígért Szabadítót.

A megváltás kifejezés a héberben "padah-, megegyezik a görög "lütron- értelmével, azt jelenti: kivált, s egyszerű kereskedelmi kifejezés. Valami, ami zálogban van, vagy idegen tulajdonba, szolgaságba került, adósság, vereség, elvesztés stb által, ebből az állapotból, valamely érték fejében kiváltásra kerül. A kiváltó az, akinek szüksége van a már veszni látszó dologra, személyre. Isten ilyen módon váltja (szabadítja) ki népét az egyiptomi, majd a babiloni fogságból. Ugyanezen módon történik az élet kiváltása az engesztelő áldozat által, melynek vére az az ár, amely fejében az engesztelést töredelmesen kívánó, őszinte megjobbulást ígérő áldozat-bemutató esélyt kap Istentől. Az újszövetségi teológiai értelmezés Krisztus vérét ilyen bűnért való engesztelő áldozatnak tartja, ez által lesz Jézus halála megváltás a bűnösnek: Mk 10,45; Mt 20,28; 1 Pét 1,19; Zsid 9,14; Jel 5,9

Az őskeresztyén hitvallás, mint anagrammája a hal görög elnevezésének: ichtüsz, mindössze néhány szóval fejezi ki azt a keresztyén meggyőződést, hogy a Messiás, a szabadítóul küldött Megváltó nem más, mint a Názáreti Jézus, Ő az Isten Fia. Mind a négy evangélium leírja Péternek Jézus Krisztus kérdésére (Ti kinek tartotok engem?) adott válaszát (Mt 16,15-16; Mk 8,29; Lk 9,20; Jn 6,69) "Te vagy a Krisztus, az Élő Istennek Fia-.

Maga a megváltás azonban, a Szentírás bizonyságtétele szerint mégsem az ember elesett állapotában önmaga felett sírva megoldást kereső helyzetéből, mint erre a kétségbeesésre adott válasz történik, hanem megfoghatatlan titokként Isten eleve így kívánta üdvözíteni az embert. Az üdvösség útját a Megváltó kereszthalálában és feltámadásában, a benne való hitben úgy adta az embernek, mint az Élő Istenhez tartozás lehetőségének egyetlen módját. Erről írja Pál apostol az efézusiaknak: "Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint, kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama szerelmesben, akiben van a mi váltságunk, az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint- (Ef 1, 5-7)
A megjobbulás útja tehát Jézus Krisztus, akiért Isten igaznak fogadja el a megváltottakat, mintha mindenben olyan engedelmesek lettek volna mint Ő, mintha soha semmi bűnt el nem követtek volna. (Heidelbergi Káté 60. kérdésfelelet) A megváltottak azok, akik ezt hívő és hálás szívvel elfogadják.
Dióhéjban ennyit, de ha egy éven át minden nap erről a témáról volna szó, a Biblia akkor is tartogatna számunkra mindig új és új mondanivalót a megváltásról.

Ablonczy Zsolt kispesti lelkipásztor

-----------------------------------------------------

2006.

-----------------------------------------------------

A 2006. évi piliscsabai gyermektábor képei itt láthatók!

https://dl.dropbox.com/u/25905939/gyerektabor2006.ppt

-----------------------------------------------------

Ablonczy Zsolt lelkipásztor visszaemlékezése

"35 éves lelkipásztorságom és 
10 éves kispesti szolgálatom mérlege

Tíz évvel ezelőtt, 1996-ban választott meg a kispesti gyülekezet lelkipásztorának, ezért a mostani jelentésem a kispesti szolgálatban eltelt 10 esztendőre, s egész lelkészi hivatásom 35 esztendejére is kiterjed.

A segédlelkészi évem után 1971-ben szereztem meg a papi diplomám a Budapesti Teologiai Akadémia és a Dunamelléki Egyházkerület lelkészképesítő vizsgabizottsága előtt.

Alsószuha, egy kedves, mindössze 542 lelket számláló alsógömöri református falu népe próbára tette a kispesten felnőtt városi, hívő közösséghez szokott zöldfülű, ifjú lelkészt, akit egyébként nagy szeretettel és várakozással fogadtak, lévén édesapám családi fészke. Mindenkit ismertem a faluban, tudtam melyik házban ki lakik név szerint, de nem értettem hozzájuk. Arra ugyanis nem voltam felkészülve, sem ismeretben, sem emberségben, hogy a politikailag megerőszakolt, kedvét és gerincét szegett falusi gazdák lelkében milyen keserűségek, megalkuvások, leépülések történtek, s ezen az állapoton az én szívemben lévő evangélium mimódon segíthetne.

Igrici kicsit nagyobb, szintén szinte teljesen református lakosságú falu hasonló, megtört magyar lelkekkel. A gyermekek közötti missziói munkára gyorsan felfigyelt a politika, s felkerültünk a likvidálandó, "haszontalan- lelkipásztorok sorába. Megtaláltam a hívő lelkészek között a helyemet és lassan kinyílt előttem annak a visszás állapotnak a képe, amiben református egyházunk is leledzett akkoriban.

1981-ben meghívást kaptam Gyömrőre, amely a Budapest agglomeráció részeként, a korábbi református túlsúlyból római katolikusra növekedett, s 10 évig munkálkodtam ott. A falu tele volt suttogással és félelemmel a háború utáni csekista vérengzések miatt. S bár a párt megvédte a gyilkosokat, akik közül néhányan ott éltek közöttünk, az időt azonban nem állíthatta meg. Még a feleségem is kapott állást a falusi óvodában, új parókiát építettünk, igaz két kezünkkel, és táborozni vittük a nem kevés gyermeket, ifjakat. Az egyházmegye befogadott, a lelkészkörök áldással működtek, a közegyházi gyermek és ifjúsági missziós tevékenység felfejlődhetett, konferenciákat szerveztünk és a korábbiakkal össze nem hasonlítható evangéliumi munkába foghattunk. Nem hittük, de éreztük hogy a diktatúrának vége:
"Egy kő, kéz érintése nélkül lezuhant a nagy bálványszobor cserép lábfejeire- és az összeomlott.
(Dániel 2, 34-35)

Készültünk a vasfüggöny és a berlini fal lerombolása utáni idő feladataira. Tudtuk, hogy készületlenek és tudatlanok vagyunk. Isten kinyitotta az ajtót, tehettük azt, amit a szívünkbe fogadott evangélium diktált. Egyetemre jelentkeztem, s elvégeztem az Eötvös Lóránd Tudományegyetem szociálpolitikai szakát, s tanulmányokat írtam, olvastam és kerestem a helyet, ahol Jézus Krisztust szolgálhatom. 1990 őszén kaptam egy levelet, amelyben a Megújulási Mozgalom megszólított, hogy pályázzam meg a Zsinati Iroda Missziói Osztályának a vezetését. Azon a nyáron egy Dorkas szeretetszolgálati konferencián Visky Feri bácsi Filepről beszélt, akinek a járatlanná lett, régen használt gázai útra kellett mennie. Megértettem a Lélek szavát s mentem. Az ördög is kavart félelmetes, zavaros feszültségeket, "de az Úr mellém állt és megerősített- ( 2Tim 4, 17). A belmisszió fogalma akkor szinte kimondhatatlan volt a zsinati teremben s kimondása viharos következményekkel járt, mégis megszületett a missziói törvény. A Rádió és Televízió műsorai között nagy harcok árán megjelentek a felekezeti műsorok. Bevittem a Rádió stúdiójába annyi megtért hívő embert amennyit csak tudtam, megszólaltattam azokat, akiket korábban marginális helyzetbe szorítottak. Elvittem a TV stábját a református középiskolákba, teológiákra, általános iskolákba, s a katekézisben szólhattak Jézus Krisztusba vetett hitükről hiteles keresztyén emberek. A Rádió hétköznap délutáni műsorai közül magasan kiemelkedett a Református Félóra hallgatottsága, s különösen a hó végi evangélizáció Cseri Kálmán által hirdetett igemagyarázata. Ezernyi ágon kerestük a régi, gazzal benőtt utakat, hogy újra járhatóvá váljanak. Tudtuk kire számíthatunk, az egész országban ismertünk mindenkit, aki elkötelezettje volt Jézus Krisztusnak és kész volt odaadni magát hálaáldozatul az evangéliumért.

1996-ban, a tisztújításkor furcsa, megmagyarázhatatlan módon csak azokat a zsinati tisztségviselőket választották meg újra, akik még az egypárt diktatúrában kerültek oda, Bartha Tibor Igazgatásában. Nekem azt mondták a Zsinat új elnökei, hogy nem számítanak rám, a szavazáskor a nevem fel sem került a választandók listájára.

Isten elkészítette a helyünket Kispesten, ahová a gyülekezet meghívott és megválasztott lelkipásztornak. Akik előttem megnézték a parókiát és a gyülekezet gazdasági helyzetét, gyorsan elfordultak. Valóban nem volt rózsás a helyzet, s a fizetésből a lelkipásztor nem tudta volna a családját fenntartani, de feleségem akkor már a vakok iskolájában tanított és volt hol laknunk, míg a parókia rendbe került. A széthúzó, lemondásra kész presbitérium megtalálásával, gyermekek közötti munkával, hűséges bibliaórás hívekkel való együtt imádkozásban kezdődött a szívós munka, míg megérkezett a bizalom is és ezzel együtt a lelki és anyagi gyarapodás. Erős ige igazgatott: "Szántsatok magatoknak új szántást, ne vessetek tövisek közé- (Jer 4,3) S belefogtunk a mélyszántásba, amelynek gyümölcseit ma már ízlelgetjük.

Kiderült, hogy a gyülekezetnek van egy rendkívüli tőkéje; az 1952-es államosításkor elvett "Kulturbérház-, amely 1929-ben készült el. Nagy kölcsöntörlesztését 1951 -re zárta le hálaadással a presbitérium. 1958-ban viszont az ingatlan 71 % - ára államosítást jegyeztek be méltatlanul, templomostul. 29 % - át meghagyták egyházi használatban, de az együttélés a betelepített, ellenségeskedő lakókkal megnehezítette a gyülekezeti életet. Ez az ingatlan, amely elődeink áldozathozatalából épült, adta meg aztán az alapját 1998-ban annak az évjáradéknak, amely az ezután következő beruházások lényeges részét finanszírozta. Ám volt olyan presbiter, aki több millió forintos áldozathozatallal járult hozzá az építkezésekhez, és sokakban megelevenedett az adakozó jókedv is.

A 10 év alatt elvégzett felújítási, építési munkák:

1997-ben a templom belső festése, padlóburkolata, padfűtése és harangvillamosítása készült el, még az évjáradék előtt, a gyülekezet adakozásából.

3.7 millió forint.
1998-ban a templom előtti kerítést és a templom teljes külső renoválását készíttettük el, valamint akkor ünnepeltük meg a gyülekezet 100 éves centenáriumát, gyülekezettörténeti kiállítással.
9.6 millió forint

1999-től kezdve gyűjtöttünk az új gyülekezeti házra.
2000-2002 között építkeztünk, és elkészült a Kispesti Kálvin Ház, parókiával, konferencia és katekéta termekkel, hívatallal.
86.5 millió forint

2003-ban kialakítottuk az udvart, és elkészült a járdaburkolat körbe önkormányzati pályázattal, és a gyülekezeti ház berendezése
4.2 millió forint

2004-ben kicseréltük a templom tetőzetét és szigeteltük a mennyezetet

templom és gyülekezeti ház hangosítás stb 11.6 millió forint

2005-ben elkészűlt a 17 regiszteres új orgonánk
21.8 millió forint

Ezek a munkák összesen 137.4 millió forint
befektetést igényeltek az eltelt 10 esztendő alatt.

Amiből mindez kitelt:

A gyülekezet tagjainak áldozatai: 15.4 millió forint
A Dunamelléki Egyházkerület segítsége: 2.0 millió forint
A Kispesti Önkormányzat támogatása összesen: 5.7 millió forint
A Kulturális Örökség Minisztériumának tám: 6.0 millió forint
A 29%-os tulajdonrész ára: 45.0 millió forint
Visszaigényelt és kapott ÁFA 16.0 millió forint
Kárpótlási évjáradékból 47.3 millió forint

Összesen:
137.4 millió forint

A tíz esztendő történetéhez tartozik a munkatársak közösségének folyamatos növekedése, változása. A presbitérium tagjai közül sok hűséges ember elment, akik nagyon hiányoznak. Rátkay Laci bácsi, gyülekezetünk volt gondnoka, Németh István, Dr.Szente Péter, Péczeli Jenőné, Ungvári Ottó, Páll Rudolf már nincsen közöttünk, vannak megidősödöttek, de hűségesen szolgálók, mint Rőmerné Csépány Éva, vagy Szalai Júlia testvéreink, vannak akik nagy betegséget szenvednek, mint Bánhidi Emma, vagy Reményi József. Istennek legyen hála a presbitérium e közben három ízben is megújult, a 10 évvel ezelőtti presbitériumból már csak négyen vannak, Tóth Endre 1967-től, Fóris Kálmán 1982-től, Simon Antal és Dr.Tóth Ernő 1994-től szolgál közöttünk. November 27-i közgyűlésünk 28 testvért választott presbiternek. Fóris Kálmán 2000-ig, Dr Tóth Ernő pedig azóta állt minden tennivalóban hűségesen kitartva mellettem, nekik nagyban köszönhető minden elvégzett munka.
Meg kell emlékeznem a mellém kerülő beosztott lelkész szolgatársakról is. Ezalatt az idő alatt segített munkámban Márkus Gáborné Láng Ilona, Harkai Ferenc Csaba, Schaller Tamás, Czövekné Bartha Klára, Dombi Ferenc és legújabban Wisinger Dániel, akik a hitoktatásban, gyermek és ifjúsági munkában, temetésekben és a hivatali munkában is jó segítség voltak.
1997-től vállalt kántori szolgálatot templomunkban Hargita Péter, aki a régi orgona után immár maga sem hiszi, új orgonán kíséri a gyülekezetet, felesége segítsége pedig a gyermekmunkában jelentett folyamatos ötlettárat, gazdagságot. Köszönöm nekik, és a most ki nem emelteknek a hűséges munkálkodást Urunk szőlőjében.

A társadalmi változás lehetővé tette az azonos gondolkodású és Isten országának építésére vállalkozó emberek összetalálkozását. Ezernyi civil szervezet jött létre különböző célkitűzéssel. A mi gyülekezetünk még az én ideérkezésem előtt helyt adott az 1998-ban megalakult Református Fiatalok Szövetségének, amelynek első országos titkára Dr.Szente Péter presbiterünk volt, s ma is itt van a Kálvin Házban jól felszerelt országos irodájuk.
A fiatalok hitre juttatását segítő REFISZ mellett, örömömre már egy esztendeje ismét bibliaköre van nálunk a Bethánia CE Szövetségnek is, amelynek ügyvezető elnöke Miklóssy József szintén gyülekezetünk presbitere volt.

Az 1993-ban létrehívott Soós Géza SDG Alapítvány ma már gyülekezetünkben működik tovább, de országos református ifjúsági szociális programmal. Kuratóriumi elnökként dokumentum filmet készítettünk Martinidesz László filmrendezővel a református ifjúsági mozgalmak háború utáni megszüntetéséről és a ma is tartó, új ifjúsági ébredésről. Ez már sokadik közös alkotásunk ezzel a feleségével hitre jutott, s igen nagy szívvel az evangéliumot szomjazó, kiváló operatőr testvérrel.

A Református Missziói Szövetség vezetésébe is behívtak. Még szunnyadó parázsként élem meg az ebben rejlő lehetőséget, amelyre nézve várom a felülről való vezetést. Egyházi életünk nem tisztult meg a korábbi fél évszázados sártól. Egyenesen, igaz szívvel és megtéréssel megtisztulhatott volna, de nem akart, nem mert. Akik vezették részben elviselték, hogy ilyen, részben pedig a sokszínű, polgári társadalom adta lehetőségekkel élve gazdaságilag hallatlanul megerősödve, igyekezett az intézmények befogadásával iskolákhoz, szociális missziókhoz stb jutni, s csak igen kis részben fordítódott gond az egyház igazi, belső megtisztulására, s az is elerőtlenedett. Sokaknak volt s van is takargatnivalójuk, akik megvallották s szégyenükben elbujdostak a többiek elől egy kéz ujjain megszámolhatók, a többiek pedig nem kívánják levonni a konzekvenciát. Hogy tudunk ezzel megküzdeni?
"Aki szereti a szívnek tisztaságát, és beszéde kedvesség, annak barátja a Király- (Péld 22, 11.)
Szeretnék a Király barátja lenni, amíg elfogad.

Ablonczy Zsolt
lelkipásztor"

-----------------------------------------------------

A 2006. évi konfirmáció képei itt láthatók:

https://dl.dropbox.com/u/25905939/konfirmacio_2006.ppt

-----------------------------------------------------

SOLI DEO GLORIA!

-----------------------------------------------------

[]

Gyülekezetünk régi vágya valósult meg, amikor 2005-ben elkészült új orgonánk, amely már nemcsak a gyülekezeti ének kísérésére, hanem önálló koncertekre is alkalmas.