Budapest-Kispest Központi Református Egyházközség
Lelkészi Jelentés a 2015. évről

A negyedik lelkészi jelentésemet mondhatom el a Budapest-Kispest-Központi Református Egyházközségben a harmadik teljes szolgálati évem után. Tavaly volt 15 esztendeje, hogy lelkipásztorrá szenteltek a Kálvin téri templomban, és már 15 éve szolgálhatok önálló lelkipásztorként. Lelkészi szolgálatomban mindig törekedtem arra, hogy a lehető legkevésbé váljak szokások rabjává, így most igyekszem másképpen megtenni jelentésemet, mint az elmúlt években.

Ami a leginkább mérhető egy Egyházközség életében az úgynevezett népmozgalmi és pénzügyi adatok. Érdekes, hogy amikor a presbiter feladatáról beszél egyházi törvényünk, akkor a presbitert, mint a lelki és anyagi élet sáfárát jelöli meg. Így most, mint a Presbitérium lelkészi elnöke először a népmozgalmi adatokról beszélek, amik a lelki életről szólnak.

Az elmúlt esztendőben a vigasztalás igéit 49 elhunyt testvérünk koporsója vagy hamvai mellett hirdettük egy esztendővel ezelőtt 58 ilyen szolgálatunk volt. 2015-ben 22 alkalommal beosztott lelkipásztor úr és 27 alkalommal én magam. Saját véleményem, hogy az egyre több hamvasztás utáni búcsúztatás következménye is, hogy a gyászoló családoknak mind nehezebb méltó módon elbúcsúzni szeretetteiktől a temetőkben egy-egy gyászistentisztelet alkalmával. A Temetkezési Vállalattól többször megüzenték a családdal: 10-15 percnél ne legyen hosszabb a temetés. Sajnos ez a rohanó hozzáállás az egész szolgáltatásukat meghatározza. Talán ennek a következménye, hogy egyre kevesebb a temetés a Kispesti temetőkben és egyre gyakrabban viszik az urnákat, egy-egy altemplomba, vagy haza a gyászolók. Egy-egy temetés előtt legalább egy-másfél órát igyekszem a gyászoló családdal beszélgetni. Sajnos, nagyon nehéz ezeket az embereket megszólítani és a gyülekezet alkalmain marasztalni. Öröm, ha legalább a temetés utáni vasárnap eljönnek az Istentiszteletre. Ezeknek az embereknek nagyobb törődésre lenne szükségük, amikor közénk jönnek, hogy érezzék: Isten népe szereti őket, együtt érez velük!
27 férfitestvérünk hunyt el, és 22 asszonytestvérünk. A legidősebb 94 évesen Dege Jenőné asszonytestvérünk volt, aki, amíg tehette, közösségünk aktív szolgáló tagja volt. Legfiatalabb elhunyt testvérünk 36 éves volt. Tavaly búcsúztunk Tóth Endre egykori presbiterünktől, aki sokáig a templomot nyitó-záró, sok-sok teendőt elvégző egyháztagunk volt. Tavaly hunyt el Nyírő Csongor korábbi presbiterünk is, akinek temetéséről megkésve értesültünk, így azon nem vehettünk részt. Isten áldja meg az elhunytak emlékezetét és adjon vigasztalást a gyászolóknak.

2014-ben 8, az elmúlt esztendőben 9 pár kérte áldását házasságkötésére, ebből 3 úgynevezett tiszta és 6 vegyes. Öröm, hogy az egy-egy jegyespárral folytatott 4-5 beszélgetés már meghozza azt a gyümölcsöt, hogy mindannyian megfordultak az esküvőjük óta itt a templomban Istentiszteleten.

Konfirmációi fogadalmat 2014-ben 17-en tavaly 14-en tettek. Egy fiú és egy férfi mellett 3 leány és 9 asszonytestvérünk kötelezte el magát Jézus Krisztus követésére a Református Egyházban. A felnőttek létszáma megegyezik az előző évi számmal, a gyermekeké hárommal kevesebb, mint egy éve.
A konfirmációnál kell, hogy megemlítsük a hittanoktatásunkat is. Ugyan 3 éve áttértünk az úgynevezett kettő éves konfirmáció előkészítőre, ami azt jelenti, hogy a gyerekek kettő évig járnak úgynevezett felkészítőre, de fontos hangsúlyozni, hogy a hittanórák a konfirmációra készítenek. Ugyanígy a gyermekistentiszteleti alkalmaink is arra valók, hogy a gyermekek megtanuljanak Isten Igéjére figyelni. Még kicsit kötetlenebbül, mint a templomban a felnőttek, mégis ékesen és jó rendben. Sajnos a konfirmandusok számában nem látszik, hogy már 53 csoportban 9-en foglalkozunk mintegy 300 gyermekkel hét közben. Szomorú, hogy miközben évtizedeken keresztül a Reménység Iskola volt a hittanoktatásunk meghatározó színtere, abból az iskolából utoljára 2012-ben konfirmált diák. Ugyanakkor a többi iskolából jönnek a konfirmáció előkészítőre a gyerekek, de onnan sem minden hetedikes kezdte meg a felkészülést a konfirmációra. Újra kell hangsúlyozni, hogy a vasárnapi Istentiszteletre várjuk azokat a családokat, ahol hét közben részt vesznek a gyermekek hittanórán. Hálaadásra indít, hogy a gyermekek egy jelentős része jön el vasárnaponta is a templomba és tanulja meg itt -észrevétlenül- Isten népének a rendjét. Figyelnünk kell rá, hogy a gyermekistetniszteletre kimenetel, az azon való részvétel és a templomba visszajövetel is Isten népéhez méltóan történjék! Figyeljünk gyermekeinkre, tanítsuk őket!
A keresztség sákramentumában 40-en részesültek 2014-ben és 34-en. Tavaly 20 fiút, 1 férfit és 11 leányt és 1 nőt kereszteltünk. Igazi öröm, hogy a keresztelőt kérő családok közül alig van néhány, akik a keresztelő után nem jönnek vissza a gyülekezetbe.
A fentiek miatt is fontos, hogy vegyük komolyan a keresztség sákramentumát, ami nem egy formalitás! A keresztség református-biblikus tanításunk szerint sákramentum a hit megerősítésére szolgál. A látható jegy, a víz, Krisztus keresztáldozatának üdvösség szerzésében erősít minket. A keresztség által, az Isten népéhez tartozó szülők gyermeke kerül befogadásra az Isten népe közösségébe. Ez a befogadott gyermek növekszik a gyermekistentiszteleteken a gyülekezet közösségében, és erősödik a tudományban a hittanórákon, majd tesz hitéről bizonyságot a konfirmációban. Ha a gyermeket megkereszteltetjük, de nem neveljük, úgy, hogy konfirmáljon, az olyan mintha a vasárnapi ebédet megfőznénk, a szépen megterített asztalra tennénk, hogy mindenki lássa a finom falatokat, érezze a jó illatot, de utána nem hagynánk, hogy szedjenek belőle. Ha így járunk el, felesleges a főzéssel, terítéssel tölteni az időnket! A keresztelés célja, hogy a gyülekezet közösségében a gyermek megismerje Jézus Krisztust, hogy azután megvallhassa, mint megváltóját a konfirmációkor! Ezért szomorú, amikor a gyermek 12-13 évvel a keresztelése után nem akar a konfirmációban részt venni. Örvendetes minden felnőtt konfirmációja, de ott valami olyat pótolunk, ami évekkel korábban elmaradt! Ne biztassuk a gyermekeinket, hogy jelenlegi rend helyett, amikor 14-16 éves korukban konfirmálhatnak, majd inkább felnőttként tegyék ugyanezt meg. Sajnos az elmúlt három évben egy gyerek sem kapcsolódott be azok közül az ifjúsági közösségbe, akik nem konfirmáltak, sőt talán mindannyian eltűntek a szemünk elől. A konfirmandusok viszont, szépen épülnek be az ifi közösségébe is. Az elmúlt év egyik kedves programja éppen az ifi révén indult el: októberben elvittük a fiatalokat egy túrára, ami után még további több alkalommal is elment a gyülekezetből egy 20 fő körüli csoport egy-egy szombati túrára. Ez a közösség (több, mint 50 fővel) együtt volt nyáron, Tahiban a gyülekezeti táborban, míg az általános iskolás hittanos gyermekek mintegy negyede vett részt a gyermektáborban, ahol Gyenesdiáson a szeremlei reformátusokkal együtt több, mint 90-en voltunk.
Mi a lelkipásztor legfontosabb feladata? Szerintem az igehirdetés! Erre a szolgálatra hívott el engem is az én Uram, és ebbe a szolgálatban állított a Református Egyház is felszentelésemkor. Ezért vagyok szomorú, amikor valaki itt a vasárnapi közösségben vagy egy-egy hétköznapi alkalmon nem találja meg a helyét, és nem akarja Isten Igéjét, az elhívott szolgákon keresztül hallgatni.
Hálaadás van a szívemben, hogy tavaly sokszor itt voltak a Szőlőskert Református Óvoda gyermekei a délelőtti Istentiszteleten. Örülök, hogy kettő alkalommal is tarthattunk az óvodához kapcsolódó családok részvételével Istentiszteletet vasárnap délutánonként. Öröm, hogy kereszteltem már olyan gyermekeket, akik az óvodánkba járnak, vagy olyanokat, akiknek a nagyobb testvére részesül nálunk a nevelésben. Hálaadásra indít, hogy van szülő, aki már konfirmált, és vannak olyan szülők, akik valamilyen szolgálattal járulnak hozzá Óvodánk, Egyházközségünk lelki gyarapodásához. Isten áldása van azon a szolgálaton, amit az Óvodában végzünk, pedig sok-sok nehézség szeghette volna kedvünket!
„Akié a mennyasszony, azé a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé." (János: 3, 29), hangzott az ige tavaly január elsején. Hálaadás van a szívemben mindazokért, akik hallották a vőlegény, Jézus Krisztus hangját! Köszönöm Istennek, akié az Egyház, hogy voltak tavaly is megtérők, hogy gyarapodott a gyülekezetünk létszáma vasárnaponta és a hétközi alkalmakon is. Lelkipásztorként mindig nehéz elfogadni, hogy vannak, akik elmennek, vagy nem jönnek többé és félelmetesen csodálatos látni, hogy lesznek helyettük mások. Milyen nagy Isten kegyelme, hogy 24 vasárnap láthattuk a keresztség sákramentumában Jézus Krisztus bűntől megszabadító hatalmának jelét, hogy 10 alkalommal ízlelhettük a kenyeret és a bort erősödve az Istennel és egymással való közösségben és bátorodva, Jézus Krisztus szenvedése és halála bűnbocsánatot szerzett nekünk! Bizony van, amit itt a templomban a gyülekezet közösségében lehet átélni!
Örülök, hogy az áldásokból egy kicsi, az új honlapunkon keresztül eljut azokhoz is, akik nem tudnak vasárnaponta itt lenni. Hálás vagyok érte, hogy a gyülekezet várja a délelőtti Istentisztelet utáni kávézásokat, a beszélgetések alkalmait, és ugyanezt élhetjük át most már a családi Istentiszteletek után is!

​Most nézzük az anyagi életet! Egyházközségünk úgynevezett saját bevételeit fogom most sorolni, amit azok adtak össze, akik a fent említett lelki életnek részesei voltak. Perselypénzünk, vasárnapi és a hétközi Istentiszteleteken adott hálaáldozatunk 4.175.815.- forint volt (2014-ben 3.722.655.-). Adományunk, amit valamilyen célra adtunk, mint táborok támogatása, épületek felújítása, úrvacsorai jegyekre, hajléktalanok közötti szolgálatra, Óvodánk fenntartására, ünnepi hálaáldozatként, vagy „csak" hálából Isten dicsőségére 3.684.150.- forint volt (2014-ben 3.278.000.-). És végül, amit Egyházfenntartói járulékként tartunk számon, amiből az épületeink fenntartását, és az Egyházközségünk alkalmazásában álló javadalmát kell rendeznünk, az tavaly 4.269.365.- forint volt (2014-ben 3.722.655.-), ebben a tételben nemcsak azok a befizetések szerepelnek, amiket a testvérek a lelkészi hivatalban ezen a címen befizettek, hanem minden csekken, illetve bankon keresztül átutalással küldött összeg is.
Ha a fenti Perselypénz, Egyházfenntartói járulék és Adományok összegét összeadjuk, akkor 12.329.330.- forint jön ki (2014-ben ez 10.729.150.-). Úgy gondolom, lelki életünk erősödését is mutatja ha felidézzük, hogy 2011-ben Egyházközségünk ezen bevételei 6.376.174.- forintot tettek ki, ami azt jelenti, hogy az elmúlt években 190%-kal növekedett Egyházközségünk úgynevezett saját bevétele.
Miért fontos ez a növekedés? Mert ez tette lehetővé, hogy Egyházközségünk missziója működjön!
Köszönöm mindazoknak, akik az Óvodánk működéséhez, fejlesztéséhez komoly anyagi áldozatot vállaltak! Óvodánk fenntartásához, a rossz állami szabályozás miatt lényegesen kevesebb anyagi támogatást kaptunk, mint amennyi járt volna, de ezt remélhetőleg majd az idei év folyamán legalább részben pótolni fogják. Az Önkormányzattól épületeink karbantartásához kaptunk komoly anyagi segítséget, de a köznevelési célokat ellátó Intézményünkhöz, az egyházi intézményfenntartók közül itt Kispesten, egyedüliként nem kaptunk támogatást a Kerületben.
A gyenesdiási és tahi táborunkat, ceglédi, nagykőrösi kirándulásunkat is tudtuk jelentős összeggel támogatni. Nem maradtak el a hittankönyvek, karácsonyi csomagok az elmúlt esztendőben sem. Istené érte a dicsőség! Köszönet illeti a Dunamelléki Egyházkerület vezetését is, hogy nehéz anyagi helyzetünkben úgy segítettek, hogy megelőlegeztek, bennünket később megillető járandóságunkat, hogy tavaly helyt tudjunk állni.

Sosem akartam intézményt fenntartó Egyházközség lelkipásztora lenni. Most mégis hálás vagyok, hogy a Szőlőskert Református Óvoda révén megtapasztalhattam Isten csodálatos kegyelmét, az Ő ügye érdekében mindent elrendező hatalmát!

Köszönöm, hogy Józsa József kurátor úr családjával egész évben mellettem állt, mint a Presbitérium világi elnöke. Köszönöm, hogy mind a lelki, mind az anyagi életben számíthattam Rá. Köszönöm a töretlen bizalmát, és a fáradhatatlan szolgálatát, munkáját!

Ebben az évben fontos, hogy megköszönjem vezető óvónőnknek, Rajkiné Sörös Andreának és családjának, hogy a Szőlőskert Református Óvoda jó szakmai színvonalon működik! Hálásak vagyunk, hogy egy év sem kellet Óvodánk indulása után és a gyermeklétszám elérte a maximális 50 főt! Bizony tavaly sokszor elmondtam viccelődve, de mégis komolyan: „ha nem lenne óvodánk, szinte nem is lenne semmi gondunk!" Ez a kijelentésem mindig az anyagi nehézségek miatt volt, és sosem a Szőlőskertben folyó szakmai munka miatt! Köszönöm!

A mi Egyházunk jó rendje, hogy a lelkipásztornak lehet családja. Lelkészgyerekként tudom, hogy a családnak nem mindig jó, hogy lelkész a családfő! Örülök, hogy Isten megtartott minket! Köszönöm, hogy feleségemmel sok terhet megoszthattam! Hálás vagyok azért, hogy sokszor besegített ott, ahol már kevés voltam. Jó látni, hogy gyermekeink is megtalálják helyüket az új közösségben és külön csoda, ahogy a legkisebb már itt nő fel a gyülekezet szeretetében! Bízom benne, hogy idén több nyugodt percünk lesz együtt!

A többi munkatársamat nem fogom név szerint felsorolni. Beosztott lelkipásztor urat említem csak név szerint, hiszen Wisinger Dániel családjával 2015-ben már 10 éve van itt az Egyházközségben. Köszönöm mindazt a szolgálatot, amit elvégzett az elmúlt esztendőben feleségével együtt. Isten őrizze őket fiúkkal együtt.
Köszönöm a presbitercsaládoknak, hittanoktatóknak, gyermekmunkásoknak, szolgálatokban segítőknek, az óvoda alkalmazottainak az elmúlt évet!

És mi lesz idén? Bízom benne, hogy az igehallgatók gyülekezete gyarapodni fog! Remélem, hogy nem a világhoz igazítjuk magunkat, hanem, hagyjuk, hogy Isten igazítson bennünket magához! De tudjuk, hogy ez az Ige és a Szentlélek által lehetséges! Remélem, születnek gyermekek, lesznek keresztelők, esküvők, konfirmációk! Bízom benne, hogy a gyászolóknak a Lélek erejével tudunk majd vigasztalást adni!
És az anyagiak? Remélem, hogy Óvodánk, megkapja azt az épületet, amit ígértek, miután a Nevelési Tanácsadónak a város egy alkalmasabb épületet fog adni a jelenleginél. Várom, hogy az új óvoda papíron levő tervei szeptemberre megvalósulhassanak és még több gyerek, még több családból élvezhesse azt a jót, amit Istentől kaptunk! Izgalmas a számomra, hogy amióta itt vagyok Kispesten téma, hogy lesz-e iskolánk? 2012-ben a Reménység Iskola átadásába csöppentem bele, ami végül a Római Egyházé lett. Azóta is napirenden van, hogy kellene még egy keresztyén, református iskola Kispesten. Látva a gyülekezeti élet gyarapodását, és élvezve a Szőlőskert Református Óvoda gyümölcseit, remélem lesz iskolánk is! Az elmúlt év bebizonyította, hogy Kispesten elfér egymás mellett két református óvoda! Hiszem, hogy szükség van két iskolára is, egymás mellett, Isten dicsőségére, a Kispestiek javára!
Azzal az Igével zárom a 2015. évről a lelkészi jelentésemet, amivel 2016. január elsején kezdtünk: „Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják." (Zsidókhoz írt levél: 11, 24). Hiszem, hogy a láthatatlan, Isten által láthatóvá válik! Kívánom legyünk Isten gyermekei, Jézus Krisztus áldozatáért a Szentlélek munkája által a 2016. esztendőben!
Budapest-Kispest, 2015. január 03.

Harkai Ferenc Csaba
​         lelkipásztor