Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Az egyházfegyelem

Az elmúlt évben gyülekezetünk elöljáró testülete, gondnokok és presbiterek a lelkipásztorok irányításával havonként egyszer presbiteri bibliaórákat tartottak. Az elmúlt esztendő témája az egyházfegyelem volt. Ahol az Isten Igéje elegyítetlenül hirdettetik, ott helye van a fegyelmezésnek is. A bibliaórákra visszaemlékezve számol be Maneszes Márton presbiter atyánkfia.

Meggyőződésem, és talán kevesen vannak, akik ellentmondanak annak a kijelentésnek: megkeményedett és hitehagyott világot élünk. Nincs embertelenebb világ az Istentől elhagyott világnál. E korban szüksége van az egyháznak arra, hogy az egyházfegyelem krisztusi tanításához visszatérjen.
Az egyház ma belső erkölcsi krízisben szenved. Ilyen körülmények között az egyházfegyelem nagyon fontos, mert a Példabeszédek könyve is tanítja, hogy „minden utai tiszták az embernek a maga szemei előtt, de aki a lelket vizsgálja, az Úr az.” Anániás és Safira története is arra tanít, hogy az Úrnak szentelt adományt szeretetben és igazságban oda kell szentelni, mert ha nem, megcsaljuk a Szentlelket és annak szomorú vége lesz.
Az egyházfegyelem módozatai között a szelídtől az egészen szigorúig több változatot találunk, amelyeket már az ősegyház gyülekezetiben is gyakoroltak. Intés – meggyőzés, négyszemközt vagy nyilvánosan, feddés, dorgálás, elítélés és kiközösítés. Az egyházfegyelem szigorú gyakorlása azonban megoszthatja a gyülekezetet. Igen, megoszthatja, de a Szentírás következetes prédikálása is hasonlóképpen megoszthatja. A legfontosabb az, hogy inkább az Igének engedelmeskedjünk, minthogy saját kényelmünkért és előnyeinkért fáradozzunk.
Legyünk olyan Istenben bízó egyháztagok, akik eleget akarunk tenni Jézus Krisztus törvényének: szeressük egymást úgy, ahogy Ő, Jézus szeretett minket. Zárom e pár sort a 474. Ének soraival:
„Siessetek hamar lejár
kegyelme már régóta vár,
ma még lehet, ma még szabad,
borulj le a kereszt alatt.” Ámen.








Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2018. augusztus 21., kedd

    A kékfestő imája Még mindig tudja, mit lehetne tenni, csak már nincs annyi ereje hozzá – mondja a kilencvenegy éves Kovács Miklós kékfestő. Enn...
  • 2018. augusztus 20., hétfő

    Vajon mindenhol ilyen hosszú ideig kell várni a menyasszonyra? Már órák óta tartott az a feszengés, ami az első rántott csirkecomb és az első kávé köz...
  • 2018. augusztus 19., vasárnap

    Két szülő, négy nagyszülő, nyolc dédszülő, tizenhat ükszülő, harminckét szépszülő – megdöbbentő, de mindannyiunknak ennyi felmenője volt csak a minket...
  • 2018. augusztus 19., vasárnap

    Memoria Sanctorum című sorozatunk következő részében Szent Isvánról, államalapító királyunkról emlékezünk meg.
  • 2018. augusztus 17., péntek

    „Én az Úr vagyok, a te Istened…” 2Móz 20, 2
  • 2018. augusztus 16., csütörtök

    Mi sülhet ki egy olyan filmből, ahol a festőből rendező lesz, egy koreográfus úgy dönt, hogy létrehoz egy furcsa társulatot, és a főszereplő meghal, m...
  • 2018. augusztus 16., csütörtök

    Idén tizenkettedik alkalommal rendezik meg a felekezet- és nemzetközi Balaton-NET találkozót. Sokszínű, mindenkihez szóló programok mutatják meg az eg...
  • 2018. augusztus 15., szerda

    Egyháztól idegen, ateista kamaszok térnek meg és válnak gyülekezeteink aktív tagjaivá. Erre a csodára ember nem képes. A REFISZ nyári táborában több s...
  • 2018. augusztus 14., kedd

    Mikroszkóp alá helyezni egy ízeltlábút, gyönyörködni a kevésbé népszerű teremtményekben, és amint észrevettük, milyen szépség rejtezik világunkban, az...
  • 2018. augusztus 13., hétfő

    Gyanútlanul, rekkenő hőségben indultam a találkozóra. Mintha éreztem volna a vihar szelét, mégis, volt bennem halvány remény, talán nem ázom el. Téved...