Halász Béla Hertelendyfalva lelkésze a Szerbiai Református Keresztyén Egyház új püspöke. (A választás eredménye még nem jogerős!)

„...hiszek a rendben
hiszek a mesékben
az elmeséltekben
meséletlenekben...”
(Podolszki)

XV. Podolszki József Irodalmi Emléknap műsora:

16.00 Megemlékezés, és koszorúzás Podolszki József és Vajda Gábor sírjánál a bácsfeketehegyi temetőben.
16.30 Vendégvárás és a vendégek köszöntése a Kultúrotthonban.
17.00 Emléktábla koszorúzás a Kultúrotthonban
Délutáni műsor a Kultúrotthon emeleti nagytermében:
- Vékony Lajos fali kerámia kiállításának a megnyitója
- Kórizs József és Sárközi Ottília: Fényképek Bácsfeketehegy múltjából és jelenéből I. című könyvének bemutatója
18.00 Esti műsor a bácsfeketehegyi színházteremben:
Generációk
– összeállítás a Podolszki Versmondó Kör tagjainak kedves verseiből
Mondják és teszik:
Bede Anett, Bede Noémi, Molnár Anna, Fice Árpád, Farkas Beatrix,
Lódi Csilla, Szarka Ákos, Simonyi Lili, Farkas Hajnalka, Kormos Irén
Összeállította: Hajvert Lódi Andrea
A XV. Podolszki József publicisztikai pályázat eredményhirdetése.

Szeretettel várja Önt is:
A bácsfeketehegyi Feketics Művelődési Egyesület
(Alapítva: 1869) Podolszki József Emlékbizottsága

Bácsfeketehegy szeptemberben

(A diát Kavisánszki János készítette)

(Tovább...)

A letelepedési ünnepségekről készített összefoglalót a szerb TV, amelyet oldalunkon is megnézhetnek. Az ünnepségen részt vett a kunhegyesiek küldöttsége is.

Kétnapos rendezvénysorozatot tartottak Bácsfeketehegyen, amikor -többek között- a kunhegyesi magyarok bevándorlásának, letelepedésének 225 éves évfordulójára emlékeztek. A magyar küldöttséghez tartoztak református iskolánk tanulói, pedagógusai.

(Az ünnepségről részletesen ide kattintva olvashat!)

MEGHÍVÓ FALUALAPÍTÁSI ÜNNEPSÉGRE

amelyet a magyarok letelepülésének 225,

a németek betelepülésének 190, a szerbek betelepítésének 90, és

a montenegróiak betelepítésének 65. évfordulója alkalmából

szervezünk.

Bácsfeketehegyen is megkezdődött a tanítás. Orosz Attila lelkipásztor az évkezdet kapcsán sokunkhoz szólt. (tovább...)

 Rendet rakni, és rendet tartani a lelkünkben, segíteni szeretteinknek, az ismerősöknek, és az ismeretleneknek, hogy ők is próbáljanak rendet teremteni ebben a rendetlen világban.(Pál Károly)

ÁGOSTON SÁNDOR PÜSPÖK EMLÉKEZETE

(1882-1960)

„Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról... kövessétek hitöket." Zsid 13, 7

Ötven évvel ezelőtt, 1960. június 23-án hunyt el Ágoston Sándor (1882-1960), egyházunk alapító és egyben első püspöke, kórógyi, eszéki majd közel negyven évig feketicsi lelkipásztor. Az idézett igerészlet áll a bácsfeketehegyi református templom szószéke alatt található márvány alapú emléktáblán. Ez a tábla arra emlékezteti a bácsfeketehegyieket, hogy itt született, innen indult el, majd ismét ide tért vissza, és itt élt és szolgált közel negyven évig a köztiszteletnek és közmegbecsülésnek örvendő püspök-lelkipásztor.

Különös hangsúllyal figyelmeztet bennünket az idézett szentírási hely elsősorban arra, hogy emlékezni nemcsak jól esik, hanem mintegy keresztyéni kötelességünk is. Tegyük ezt meg most - az egyházi kiadványaink mellett - lapunk vallási rovatában is.

Ágoston Sándor 1882. május 8.-án született Bácsfeketehegyen. Általános iskolai tanulmányait a helybeli egyház által fenntartott felekezeti iskolában végezte. Tíz éves korában a kecskeméti gimnázium növendéke lett, itt is érettségizett. Ezután a Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatója lett. A lelkészi oklevél megszerzése után Kórógyra került segédlelkésznek egy idős lelkipásztor mellé. Később a gyülekezet megválasztotta lelkipásztorának. 1906-ban házasságot kötött Tóth Erzsébettel, Tóth Sándor bácsfeketehegyi lelkipásztor lányával. Isten házasságukat három leánygyermekkel áldotta meg (Ilona, Rózsa és Erzsébet), amelyek közül egy (Rózsa) kicsi korában meghalt. A lelkészi szolgálatban egy rövid eszéki kitérő következett, amelyet ismét kórógyi szolgálat követett. Apósa, Tóth Sándor esperes halála után, szülőfaluja meghívta lelkipásztorának. Ezt a tisztséget 1921 októberétől haláláig töltötte be. Hamarosan alesperesnek, majd 1928-tól főesperesnek is megválasztották. Az új egyházalkotmány meghozatala után, 1933-ban püspökké választották. Ebben a szolgálatban többszöri újraválasztás után egészen haláláig megmaradt. 1937-ben meghalt a felesége. Később újból házasságot kötött Kelecsényi Máriával, házasságukat Isten két ikerfiúval (Sándor és Zádor) áldotta meg. Ágoston Sándor hirdette az Isten beszédét több, mint ötven éven keresztül. Ebből közel negyven évig a bácsfeketehegyi református gyülekezetben hirdette az evangéliumi örömhírt. Isten beszédét azonban nemcsak szóval lehet hirdetni, hanem tettekkel, életfolytatással is. Ágoston püspök úr mindkét módon hirdette az Isten beszédét. Lelkipásztori szolgálatának a legtermékenyebb korszaka a feketicsen eltöltött szolgálati idő volt.

Itt alapította meg a Református Árvaházat 1923-ban. A nevéhez fűződik a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) elindítása is az egykori Jugoszláviában. Kiépítette egyházunk külföldi kapcsolatait. Felvette a kapcsolatot a Református Világszövetséggel, az Egyházak Világ Tanácsával (EVT), a Bázeli Misszióval stb. Ágoston Sándor az egyházi iratterjesztésről sem feledkezett meg. Ezen a téren a legmaradandóbb alkotása az 1939-ben Szabadkán megjelent új gyülekezeti Énekeskönyv volt. Az említett énekeskönyvet még ma is használja a helybeli gyülekezet - ún. „régi énekeskönyv" néven.

Egyházalapító püspökünk nevéhez fűződik még a havonta megjelenő egyházi lap: a Magvető és az évenként megjelenő Árvaházi Naptár is. Hittan könyvet írt a gyerekek számára és annak leegyszerűsített változatát eljuttatta a szórványgyülekezetekben élő gyermekekhez. 1955-ben elindította - a mái napig népszerű - az ifjúsági nyári összejöveteleket, katekizációkat. Szívügyének tekintette a lelkészutánpótlás kérdésének megoldását. 1959- ben teológiai szemináriumot létesített, amely külföldi tanulási lehetőségek híján oktatási intézmény lett a leendő délvidéki lelkipásztorok részére.

Ágoston Sándor nehéz időszakban végezte a lelkipásztori teendőket és az egyházkormányzás szolgálatát. Én ugyan őt személyesen nem ismerhettem, de tanulmányozva életútját, meghallgatva az idősebb - főleg helybeli - nemzedék elbeszéléseit, bizonyságtételeit, azt a következtetést vontam le, hogy ő a szó szoros értelmében „elöljárója" volt a délvidéki reformátusságnak és a bácsfeketehegyi gyülekezetnek is. Elöljáró volt a hitben, a szolgálatban, a példaadásban, az egyházkormányzásban pedig a szeretet szigorúságának eszközével járt elől.

E rövid megemlékezésben csak címszavakban felsorolt rövid töredéke áll előttünk az Ágostoni életműnek. Annyit viszont mindannyian tudunk, hogy nagyon sokat hagyott ránk feketicsiekre, Ágoston Sándor püspök úr, „reformátori örökségül". Az, hogy mennyire tudtunk mi ezzel hűségesen sáfárkodni, valamit is megőrizni és továbbadni, a ma és a jövő generációjának, ez már egy másik kérdés. Ezzel már mi tartozunk felelősséggel az Örökkévaló Istennek.

Áldott legyen Ágoston Sándor püspök-lelkipásztor emléke közöttünk!

Orosz Attila ref. lelkipásztor

(Az írás megjelent a „Fecske" című lap 2010. júniusi számában)

(100630--)

Minden év májusában meghatározó eseménye nem csak a református egyháznak, hanem falunk közösségének is, fiataljaink konfirmációi fogadalomtétele. Erre a jelentős eseményre régi szokás szerint a pünkösd előtti vasárnapon kerül sor, majd ezt követően pünkösdkor vesznek először úrvacsorát a konfirmált fiatalok.


Régi hagyomány szerint, nálunk az általános iskola hatodik osztályos diákjai számára tartunk egész éven keresztül konfirmációi előkészítést. Egyik hitvallásunk, a Heidelbergi Káté rövidített változatát megtanulják a konfirmanudsok, ezenkívül természetesen annak időszerű magyarázatával is megismerkednek. Lelkesen készülnek a fiatalok és a szülők is erre az eseményre. Az utóbbi egy-két évtizedben azt is tapasztaljuk, hogy a konfirmáció utáni egykor szigorúan szerény családi ünnep, esetenként kisebb népünnepéllyé nőtte ki magát. Az idő előrehaladásával az a tapasztalatunk nekünk lelkipásztoroknak, hitoktatóknak, hogy a lelkiismeretes előkészületek ellenére is számtalan letisztázatlan kérdés maradt a konfirmációval kapcsolatosan. Vajon érett-e egy hatodik osztályos fiatal a konfirmációi fogadalomtételre, pontosabban az ezzel járó kötelezettségek teljesítésére? Esetleg csak egy kötelezettség megszűnését látja a konfirmációs fogadalomtételben vagy megszokásból, tradícióból konfirmál? Miért kell rövid idő alatt viszonylag sok kérdést megtanulni? Nem lehetne ezt egyszerűbben megoldani, egy-két kérdést megtanulni és azt ünnepélyesen felmondani a konfirmáció alkalmával? Miért szükséges a konfirmációt megelőző hatéves hitoktatás? Sokszor elhangzanak ilyen és hasonló kérdések az evangéliumi élettől és neveléstől illetve neveltetéstől távol eső szülők és gyerekek részéről is. Sokszor nem is csodálkozunk az ilyen jellegű kérdéseken hiszen a gyors társadalmi átalakulásoknak, rendszerváltásoknak köszönhetően hirtelen köszöntött ránk a szabad „vallásosság" időszaka. Tisztelet a kivételnek, sok esetben nincs meg a kellő hitbeli megalapozottsága a ma gyermekeket nevelő szülőknek és nagyszülőknek. Mire való tehát a konfirmációi előkészítés és maga a fogadalomtétel, az ún. megerősítés?
A hitoktatás folyamata, de legfőképpen a konfirmációra való felkészülés ideje arra való, hogy ezalatt megismerjük igazán Istent, az Úr Jézust, tisztuljon ki a hitünk és megszülessen bennünk a szív szerinti keresztyén élet. Ehhez pedig egyértelműen idő is szükséges, még akkor is, ha Isten kivételesen hamar történő emberi változásokat is létre tud hozni. A konfirmációi felkészítésben nem csak a lelkipásztorok tanítanak. A gyermek első iskolája a család. A szülők, nagyszülők példamutatása,

otthoni hitélete, imádsága vagy káromkodása, szeretetteljes vagy gyűlölködő élete alapvetően építi vagy rombolja a gyermek lelkét. A családok hozzáállására jellemző - főleg az utóbbi időben - a konfirmációt követő egyre nagyobb méreteket öltő „ünnepség". Ezen jelen vannak rendszerint a keresztszülők és a közeli-távoli rokonság, barátok stb. Kérdés, hogy vajon elhangzik-e ilyenkor az imádság?

Eszébe jut-e valakinek a kereszteléskor tett fogadalomtétel, hogy úgy nevelik és neveltetik a gyermeket, hogy hitben nőjön fel és konfirmáljon? Szülőknek vagy keresztszülőknek eszükbe jut-e hálát adni Istennek, hogy tizenhárom éven keresztül megtartotta a gyermeküket, aki most konfirmálhatott?

A konfirmáció magyarul megerősítést jelent. Ez a megerősítés hármas vonatkozású: az előkészítés alatt Isten szentlelke erősíti hitünket. A konfirmációi fogadalomtétel alkalmával a konfirmáló erősíti meg és magára veszi azt a fogadalmat, amelyet szülei és keresztszülei tettek helyette és érette keresztelése alkalmával. Végül a konfirmált fiatalt az anyaszentegyház elismeri, és megerősíti abban a jogában, hogy ezentúl úrvacsorázó egyháztag legyen. A konfirmáció tehát egy döntés, amellyel a konfirmáló kinyilvánítja hitét, hogy ő Krisztus követője szeretne lenni. Lelki felnőtté akkor válik valaki, amikor ez a döntés megtörténik életében. Isten adjon a most konfirmáló nemzedéknek és mindenkinek öntudatos, lelkileg felnőtt keresztyén életet.

Orosz Attila
ref. lelkipásztor

(Megjelent a Fecske 2010. májusi számában)

Lelkipásztorunk is helyeselte a közös teherviselés gondolatát. "Mi, a legkisebb egyház, saját erőnkhöz mérten örömmel járulunk hozzá a közös költségvetési alaphoz." - mondta a "házigazda", Csete Szemesi István a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspökeként.

Bácsfeketehegy életébe enged bepillantást a havonta megjelenő Fecske című kiadvány. Ajánljuk minden érdeklődő részére.