Isten a gyógyítód! /szabó Gyula szolgálata/

 

„Én, az Úr vagyok a te gyógyítód! „

Olvasmány: 2 Móz. L5:26, 1.Pét 2:24/b,25

Kedves Testvéreim!

Mindnyájan tudjuk, hogy az emberi életünk legnagyobb terhe, és egyben nyomorúsága, az egész földi élet során, a halál mellett, a betegség és a velejáró mérhetetlen sok fájdalom és szenvedés.

De ha erre gondolunk, nekünk, hívő embereknek, arra is kell rögtön gondolnunk, hogy Isten eredeti, teremtési tervében nem volt benne az ember betegsége, szenvedése és pusztulása. – Igen, a Kijelentés, az Isten szava a Bibliában nekünk világosan és egyértelműen elébünk adja, hogy mind ez , amiről most szó van, az ember által elkövetett bűn következménye az ember életében. Tehát legyen szó bármilyen betegségről, szenvedésről, azért elsősorban mindig maga az ember felelős, mert mind ez az ő bűnének, közelebbről az ő engedetlenségének, még pontosabban, az ő Istentől való elszakadásának az egyenes következménye. - Ismétlem, Isten nem „akarta”, és ma sem akarja szíve szerint az ember betegségét, és vele együtt az ember szenvedését. – Azt mondhatjuk, hogy Ő ezt csak megengedte, miután szabad döntési jogot adott neki. Ebbe az irányba mutat, ezt az állítást húzza alá egyebek mellett, az Ezékiel l8:32. verse. Ahol Isten maga így szól: „nem kívánom a halandó halálát… térjetek hát meg és éljetek”

Viszont, ha ezen az Igén elmélyülten elgondolkozunk, már ebben az Igében is meghallunk egy örömhírt arról, hogy Isten nemcsak az igazságnak, hanem a szeretetnek is az Istene, aki a bajban lévő emberen tud és akar segíteni. Ez az igaz , isteni , segítő szeretetről szóló jó hír szólal meg egész konkrétan a szenvedő beteg ember felé alapigénkben, ahol Isten ezt jelenti ki magáról: „ Én, az Úr vagyok a te gyógyítód”

Amikor ezt az örömhírt halljuk, akkor először megdobban a szívünk, és lelkesen kérdezzük, hogy ezek szerint van közvetlen gyógyulási lehetőség minden beteg számára Istennél? - De míg várjuk a választ, széjjel nézünk magunk körül, és látva a nagyon sok szenvedő, beteg, gyógyíthatatlan beteg ember sokaságát, az öröm átalakul bennünk kétkedéssé, és nyugtalanul, hitetlenkedésre hajolva kérdezzük, hogy ha Isten nemcsak tud, hanem akar is a beteg emberen segíteni, akkor miért van mégis annyi betegség, és vele együtt annyi sok, szörnyű szenvedés ebben az emberi életben, és ugyanakkor az egész világon ???

Ez a két kérdés, az örvendező hitnek és a nyugtalan kétkedésnek a kérdése, egymással igen nagy feszültséget alkotnak , és bizony nem könnyű ezt a feszültséget feloldani, és nem könnyű beteg-szenvedő embertársainknak, szeretteinknek vigasztalást mondani olykor.

Elmondom néktek, hogy a készülésem során sokat figyeltem az Igére, az egész Szentírásra, és főleg a Szentlélek megvilágosító szavára, és amit megértettem, azt nem tudom és nem is akarom egy mondatban recept szerűen, elébetek adni, hanem inkább körüljárom a témát és több , számos „igazság-mozzanatot” kívánok a következőkben elébetek tárni

Először is arra kell rámutatnom, hogy Isten egész másképp lát bennünket beteg szenvedő állapotunkban, mint ahogy mi látjuk magunkat. Mi szinte mindig csak a testünkben érezzük magunkat betegnek, és szinte mindig csak testi gyógyulást várunk tőle. Viszont ha az egész Bibliára figyelünk, tudomásul kell vennünk, hogy Isten a lelkünket is betegnek látja,sőt azt mindíg betegnek látja, és így Ő a lelkünket legalább annyira akarja meggyógyítani, mint a testünket.

De erről majd a szolgálatom végén szeretnék szólni. Most maradjunk a testi gyógyulás kérdésénél. Maradhatunk, mert tudjuk, hogy a testünket is Isten teremtette, és azzal a végső célja az, hogy az már e földi életben a Szentlélek temploma legyen. 1 Kor. 6:19

Amikor tehát a gyógyító Istenünk munkáját, annak részleteit, feltételeit, és módját egy kicsit közelebbről akarjuk megismerni, akkor először is, alapigénkkel kapcsolatban figyeljünk a szöveg-összefüggésre, tehát arra, hogy miről van szó az elősző versekben.

Itt azt látjuk, hogy népétől Isten engedelmességet kér, és ekkor ígéri, hogy ha engedelmeskedik az Ő népek, akkor nem bocsátja rájuk azt sok betegséget és egyéb szörnyű nyomorúságot, amit Egyiptomra ráadott a tízcsapás idején. – Ehhez az ígérethez,némileg váratlanul, röviden, tehát minden részletezés nélkül, hozzáfűzi Isten ezt a rövid, tömör, de nagyon ígéretes kijelentését, hogy „ én, az Úr vagyok a te gyógyítód”.

Ebben a tömör mondatban először is azt kell megértenünk, hogy Isten nem ígér olyat, hogy meggyógyít mindig minden beteget. - Inkább csak azt ígéri, hogy engedelmes gyermekeit megkíméli sok olyan szenvedéstől, amiben esetleg az engedetlen emberek részesülnek.

De benne van ebben az isteni kijelentésben az a vigasztaló igazság, hogy Isten hatalma alatt van, szinte Isten kezében van minden elképzelhető nyomorúság, betegség és szenvedés. Ő rendelkezik azokkal szabadon. Ő neki van hatalma, ma is, arra, hogy azokat valakire rábocsássa, és Ő neki van hatalma arra is, hogy azokat emberekről levegye, ahogy és amikor azt jónak látja.

A következő lépésben meghallhatjuk Igénkben azt az igazságot is, mindig oka, vagy célja, esetleg oka és célja van annak, ha Isten ránk enged valami betegséget. – Ebből viszont az az igazság következik, hogy semmi nem történik velünk soha „véletlenül” . Ez áll még a hit nélküli emberre is, de különösen áll ez a hívő emberekre , hisz nekik azt is megígérte Jézus, hogy „néktek még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva” (Máté lo:3o)

Továbbmenve, meghallhatjuk Igénkben azt a vigasztalást is, a fentiek nyomán, hogy minden beteg gyógyulási lehetősége elsősorban és mindig, Isten kezében van. – Ebből pedig következik az is, hogy eddig is, ha valahol történt bármilyen kis vagy nagy gyógyulás, elmúlt egy fejfájás, vagy meggyógyult egy gyógyíthatatlannak mondott beteg, az mint Isten irgalmas és gyógyító munkája volt, hívők és nem hívők életében egyformán.

Itt kitérésképen említem meg, hogy vannak orvosok, akik elismerik, áldozatos munkájuk mellett, hogy ők csak „kezelik” a beteget, de a gyógyulás nem közvetlenül az ő teljesítményük. Nyilvánvalóan Isten kegyelmes munkája az minden esetben.

A fentieket hallva, bizonyára sokakban feltámad az ismerős kérdés: ha Istennek van hatalma, hogy meggyógyítson minden beteget, akkor miért hagyja, hogy emberek milliói szenvedjenek, és miért nem gyógyít meg minden beteget?

Erre a nagyon nehéz kérdésre, tekintettel az egész Biblia összefüggő tanítására, szintén nehéz két kérdéssel tudok felelni: l./ sok esetben azt kérdezi Isten,hogy „ember azért gyógyítsalak meg, hogy folytasd az eddigi istentelen gonosz életed, engem szomorítva és bántva továbbra is?”- A második kérdést én teszem fel: vajon észrevettük azt, hogy eddig már hányszor gyógyított meg Isten bennünket, hányszor hozott ki bennünket a halál torkából

és hányszor őrzött meg bennünket úgy a bajtól, hogy annak még a szele sem érintett minket? – Főleg azt kérdezem, hogy úgy voltunk, vagyunk ezekért hálásak Istennek, ahogy Ő várja, és ahogy Ő azt megérdemelné tőlünk ? - Itt én most szeretnék továbbmenni, de ezt a két kérdést külön is a szívetekre helyezem, azzal a céllal, hogy nézzetek szembe komolyan e két kérdéssel nem csak most, ebben az órában, hanem életek minden idejében.

Mindezek után ismételten szeretném hirdetni közöttetek azt a jó hírt hirdetni, amit már érintettem is, hogy az Úr, a mi Istenünk, mindenek felett irgalmas, kegyelmes, és szerető Isten, és mivel alapigénkben is a gyógyító hatalmát jelenti ki a számunkra, nincs olyan szenvedő beteg ember, akin Isten ne tudna és főleg ne akarna – legalább is valamilyen formában - s e g í t e n i. – De meg kell értenünk, hogy – és ezt is az egész Biblia alapján mondom - ennek két feltétele van:

l./ Isten várja tőlünk, hogy minden gondunkban, bajunkban, betegségünkben hozzá forduljunk, és alázatos imádságban kérjük, hogy segítsen rajtunk.

2./ Az odafordulásunk, az imádságunk párosuljon teljes bizalommal, teljes ráhagyatkozással, hogy ha nem teljesíti, ha nem úgy teljesíti a kérésünket, ahogy mi azt megfogalmaztuk, akkor is mindig jól és jót cselekszik velünk, és mi Ő benne soha nem csalódhatunk.

A továbbiakban ezt a két feltételt, ezeknek gyakorlati összefüggéseit szeretném részletesebben megbeszélni veletek.

Először is mindannyiónk örömére, betegek vigasztalására, szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a Biblia tele van imádságra buzdító isteni tanításokkal, és ezekhez kapcsolódó imameghallgatási ígéretekkel. Ezek közül én csak kettőt ajánlok a figyelmetekbe:

Máté 7:7-11-ből: „kérjetek és adatik néktek…….mert aki kér, mind kap…..”

Jakab 5:l4-ből: ..”Beteg-é valaki köztetek… imádkozzanak érte…nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének…”

Testvéreim! E buzdító Igék nyomán én is , most itt is, biztatok minden beteget, és minden őket körülvevő szeretteiket az imádkozásra. Higgyétek el, hogy az imádkozás önmagában is jó dolog. Hisz már annak is nagy áldása van, hogy Valakinek elmondhatom a panaszomat, a fájdalmamat, a kétségbeesésemet, és minden félelmemet. – De minden igazán és komolyan imádkozó ember boldogan tud arról beszélni, hogy a kegyelmes és irgalmas Isten minden imádságát meghallgatta, és sok kérését teljesítette, olykor még bőségesebben is, mint ahogy ő az elgondolta és kérte. – Igen, lehet ilyet tapasztalni olykor még a betegségből, nagy betegségből való felgyógyulásért történő imádság esetében is. – Igen mondjuk ezt a biztató jó hírt elsősorban éppen azok felé, akik ilyet közelről még nem tapasztaltak meg, és éppen ezért hitetlenkedve, kétkedve hallanak erről. Mi hívő emberek mondjuk, valljuk, hogy mai is vannak csodálatos gyógyulások, orvosok keze által is, és nem ritkán orvosi beavatkozás nélkül is. Mi szerintünk ez gyakran imádság nyomán történik, de azt is örömmel hisszük és látjuk, amikor teljesen hit és imádság nélküli környezetben tesz Isten csodát betegekkel és különféle bajba jutott emberekkel.

A csodás gyógyulások dolgára még később vissza szeretnék térni, de most itt egy külön kitérőt szeretnék tenni. – Tudunk arról, hogy rajongásra hajlamos hívő emberek olykor azt vallják, hogy „ az igazán hívő emberek nem betegszenek meg” vagy ha megbetegszenek is, könnyen, és hamar meggyógyulnak , különösen ha azokért gyógyítás erejével felruházott testvérek imádkoznak. – Senkivel semmilyen vitatkozást mi nem óhajtunk folytatni, de leszögezzük azt a meggyőződésünket, hogy ez nem biblikus felfogás, és éppen ezért mi ezzel nem értünk egyet

Több megjegyzésünk is van, ezzel a téves gondolkozással kapcsolatban, és azért teszek ezekről említést, mert ezek tükrözik a mi református keresztyén gondolkozásunkat a betegséggel kapcsolatban.

Először is utalok arra, hogy az I Tim. 1:7. verse szerint a Szentlélek a józanság Lelke is.

Ezzel a józansággal utalok arra hogy a Biblia minden kétséget kizáróan beszél arról, hogy Isten akarata szerint e földön csak vándorok vagyunk, és nincs itt „maradandó városunk”, ahogy a Zsid. 13:14 verse mondja. A 9o.zsoltár pedig határozottan megmondja, hogy e földön legfeljebb 7o-8o esztendő, amire e földön, általában számíthatunk. – E bibliai tanítás nyomán józanul, mindenkor számolnunk kell azzal, hogy mindegyikőnk életében lekövetkezik az az idő, amikor már nem számolhatunk gyógyulással a beteg testünk számára.

Másodszor, ahogy már utaltam is rá, most még hangsúlyosabban emelem ki, hogy a Biblia nagyon ajánlja a betegségben és a betegágy mellett való imádkozást, könyörgést, mert az mindig hasznos. Jakab azt tanítja, hogy az imádságnak „hagy hatása”van. (Jak.5:16) az igaz ember buzgó könyörgésének.

Harmadszor: „Ez a „hatás”, ha nem is közvetlen gyógyulásban mutatkozik meg, de az is csodálatos, amikor abban mutatkozik meg, hogy a beteg és vele együtt a környezete erőt, lelki erőt, vigasztalódást, türelmet, békességet és reménységet kap. Csodálatos az is, ahogy önzetlen szakemberek segítségén, vagy hűséges hozzátartozók szeretetén keresztül érezteti Isten az Ő közelségét. Sokszor még a testi gyógyulásnál is többet ér, amikor a szerető és irgalmas, bűnbocsájtó Isten az Ő közelségéről győzi meg a beteget az elhangzó imádságok nyomán, (Zsolt. 73:28) és az áldozatos gondviselők, látogatók szeretetén keresztül.

Negyedszer: Ha nem ad Isten gyógyulást, ha nem ad rögtön gyógyulást, nagy vigasztalás az is a beteg és környezete számára, ha megértjük és elfogadjuk a Bibliából Istennek azt az útmutatását, hogy neki mindennel célja van. Így a betegséggel is. Ez minden esetben igaz. Igaz a hit nélküli emberek életében is. De különösen igaz ez azoknak a hívő embereknek az életében, akik szív szerint tudják énekelni a 274. énekünket: „Ki Istenének átad mindent, bizalmát csak belé veti…” A Bibliából azt is megtudhatjuk, hogy a betegséggel Istennek számtalan jó célja lehet, de a leggyakrabban a betegséggel is tanít, nevel, formál, tisztít, és főleg készít bennünket haza, az örökéletre. Nem ritka az sem, amikor a beteg környezetét, vagy azt is, tanítja megbocsájtásra, szeretetre. Vagy pedig megtérésre, imádkozásra hívja Isten a betegség által a beteget is, és ugyanakkor az ő szeretteit is. – Szóval hosszú és nagy betegség esetében is áll, tehát érvényes az a nagy vigasztalás, amit a Róma 8:28. versben így van megirva: „…tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál..”

Ötödször: A mi református keresztyén hitünkben is benne van a hitből való, csodálatos gyógyulás hite. – Ne legyen tehát kisebbségi érzésünk és ne jöjjünk zavarba azok előtt a rajongásra hajlamos hivők előtt, akik azzal dicsekszenek, esetleg hívogatnak magukhoz,hogy náluk az istentiszteleten csodálatos gyógyulások történnek. – Bátran tegyünk mi is bizonyságot mindenkor mindenki előtt, hogy mi körülöttünk is történnek csodálatos gyógyulások akkor és úgy, ahogy és amikor azt a mi kegyelmes és gyógyító Urunk, az „ Áldott Orvos” azt jónak látja. – Legfeljebb mi nekünk nem szokásunk az, hogy kiállítjuk a gyógyulni vágyókat a gyülekezet elé.

De ha már így elmerültünk az önvizsgálatban, testvéreim, akkor csendesen, magunk között szólva, két hiányosságunkat meg kell említenem:

Az egyik: keveset, nagyon keveset beszélünk még magunk között is, a világ fiai előtt pedig különösen keveset beszélünk Isten csodáiról, gyógyító kegyelméről!!! – A másik: keveset, nagyon keveset imádkozunk a betegekért, és keveset, nagyon keveset törődünk a betegekkel!!

Éppen ezért kérve kérem minden itt lévő és itt nem lévő hívő testvéremet, hogy újuljunk meg a bizonyságtevésben, Isten csodás tetteinek, irgalmas cselekedeteinek a hirdetésében!!

Ugyan akkor azt is kérve kérem, újuljunk meg az egymással való törődésben, a betegekkel, megpróbáltakkal való törődésben, tehát a beteglátogatásban és a betegekért való egyéni és közösségi imádkozásban!!! / csak zárójelben biztatom a betegeket, hogy ők is ne restelljék kérni a testvérek egyéni és közösségben történő imádságát!!!/

Az időm már elfogyóban van akkor, amikor a felolvasott második Igénk nyomán rá kellene térnem a legfontosabb mondanivalómra: - Ennek az a nagyon fontos igazság a lényege, hogy Isten minden testi betegségnél nagyobb veszélynek látja azt, hogy az életünk, az egész életünk beteg. – Igen, Isten betegnek látja az életünket, mert az önmagában üres, céltalan, boldogtalan. Keserűséggel, csalódással, és bűnnel van tele… Isten szerint ez azért szörnyű katasztrófa, mert az ilyen állapot nyíl egyenesen sodor bennünket a kárhozat felé. Isten szerint ez annyira tragikus helyzet, hogy ő már itt és most lelki halottaknak lát minket.

Efézus 2:l-9. - Ebben az állapotban Isten , mint mindennél fontosabb üzenetet, mondja nekünk, hogy Fiában, bűneink bocsánatával együtt lelki-feltámadást, életet, egész életünk gyógyulását, új, igazi életet akar nekünk adni – Isten azt várja tőlünk, hogy térjünk meg hozzá teljes szívvel, azaz először is a szívünk megtisztulását, és egész életünk gyógyulását kérjük és várjuk tőle Igen tanulságos az a csoda történet amit a Máté 9:1-8-ban olvashatunk.

Itt Jézus egy béna embernek a lelkét, azaz az életét gyógyítja meg és csak második helyen gyógyítja meg a testét. Ennek nyomán minden testi fájdalommal, gyógyíthatatlan betegséggel terhelt testvéremnek ezt tanácsolom, hogy bűnbánó, megtérő szívvel keressétek először Isten országát, azaz, az egész életetek megújulását, és akkor ráadásképen sokkal inkább megtapasztaljátok Isten gondviselő, gyógyító, megvigasztaló, megsegítő kegyelmét.

Végezetül három Igét ajánlok a figyelmetekbe: Máté 6:33, II.Kor.l2:7-9, Dániel 3:15-l8.

K. Szabó Gyula ny. ref.lp.

 

Debrecen, 2008. november 15