SZIKSZAI BÉNI írásai

...

„Ha szelet vetnek, vihart aratnak…” (Hós 8)

„Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Gal 6, 7).

„Aki álnokságot vet, bajt arat…” (Péld 22, 8).

...

Szikszai Béni: AMI LESZ
Autó!
Telek a Balatonnál.
Gyerek?
Nincs.
Kincs egy jó kapcsolat.
Rohanó élet,
álmatlan éjek.

Ki-ki maga útját járja
és más kútjából iszik.
Becsület?
Volt.
Folt van a tisztességen,
de szembe mindenki tisztel.
Még leng a zászló...
Majd elhangzik a bírói zárszó,
és becsapódik a börtönajtó.

Szárszó, autó, luxusvilla
más gazdát talál.

...

 

Szikszai Béni: Ahogy én láttam   (Fekete Csaba írása)

https://palheidfogel.gportal.hu/portal/palheidfogel/upload/438951_1466935453_07317.pdf

 

 

 

"Isten azt akarja, hogy dicsősége rajtad keresztül áradjon a környezetedbe: hogy szentségét, újjáteremtő, megszentelő csodáját benned csodálják, és benned dicsőítsék Istent. Benned, a te szennyes, tisztátalan életedben kívánja megmutatni, hogy mivé tehet téged. Isten nem titokban akarja megszentelni magát benned. Imádkozz titkon, ajtódat behajtva, de élj mindenki szeme láttára, hogy lássák benned Isten újjáteremtő, dicsőséges, megrendítő szeretetét és térdre kényszerítő szentségét! Ha majd benned megszenteltetik Isten neve, akkor buzoghat fel ajkadon a kérés: Jöjjön el a Te országod!"  Engedd megtölteni üres, szennyes szívedet Isten dicsőségével, hogy eljöhessen körötted az Ő országa!”

(SZIKSZAI BÉNI)

Kálvin Kiadó: Szikszai Béni
Mivé formálhat Isten keze? Ezékiel könyvének üzenete

Szikszai Béni  Mivé formálhat Isten keze?

hanganyag

https://www.youtube.com/watch?v=UuxhmFs_7MA&ab_channel=L%C3%A1szl%C3%B3Trencs%C3%A9nyi

 

***

SZIKSZAI BÉNI

szolgálatai a YouTube csatornánkon:

YouTube (Trencsényi László)

Trencsényi YOUTUBE CHANNEL

Trencsényi YOUTUBE videók listája

***

Hanganyag:

https://www.youtube.com/watch?v=7df-PfPk56Y

 

***

"Az a leghatásosabb evangelizáció, ha prédikáció és szóbeli bizonyságtétel nélkül, az életünkkel nyerünk meg másokat az Úrnak." (Szikszai Béni)

 

 

*  *  *

Szikszai Béni
Hajolj le értem

Hiába futnék,
egy lépéssel se jutnék
közelebb Hozzád. Így hát várok,
míg hozzám hajol felséges Orcád,
Ki magad megalázva
tekintesz szét a földön.
Láss meg engem is
szegény magamban!
Ezért könyörgök.

Semmim sincs,
amit magaménak mondhatok,
csak vágyódó szívem,
mely Téged akar.
De sok bűn takar el Előled.
Találj meg a sok kacat között,
ahová odakötözött
tehetetlen testem.
Hajolj le a verembe értem,
ahová vergődésemben estem,
mikor az utat kerestem,
mely Hozzád vezet,
s kegyelmes Kezed.



Szikszai Béni
TOVÁBB MEGYEK

Kedvem nincs,
Erőm elfogyott,
Küzdöttem sokat,
Csalódtam nagyot.
Szívem terhe olyan,
Mint a sötét hegyek,

Parancsodra Uram,
Mégis tovább megyek!

 

SZIKSZAI BÉNI
Teremni végig

Nem akarok korhadó fa lenni,
száradó ágakkal, gyümölcstelen.
Teremni vágyom megszakítás nélkül és szüntelen.
Imádkozni végig,
futni kitartón és merészen a célig.
Nem topogni tehetetlen, körben járni,
mindig csak várni, várni, várni,
míg valaki koldusgarast dug a zsebembe.
Gazdagon szeretném végigjárni az utat.
Tele marokkal osztogatni,
soha nem fosztogatni, de mindig adni, adni,
amíg az áldozatban majd
szívem megszakad,
s az ég befogad.

 

Megemlékezés Szikszai Béniről a Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközség lapjában
IV. évfolyam 1. szám 2015. január – február

 

https://honlap.parokia.hu/data/downloads/2015/02/26/4_1.pdf

*  *  *

 

 

„Hiába járnak a templomba, ülnek a bibliaórákon, kegyeskednek, jótékonykodnak, ha a szívük nem változik, bűneik nincsenek megbocsátva, ha az örök élet reménysége nem az övék. Bólogatnak, helyeselnek, már mindent kívülről tudnak a Bibliából és a prédikációból, mégis marad minden a régiben, nem térnek meg." (Útitárs 02.15.)

...

Készen lenni imádkozni
Az a szabad, aki Krisztus legyőzöttje

„Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (János 8:36)

Ez az Ige a keresztyén ember szabadság levele. Nemcsak ígéret, nemcsak lehetőség van benne, hanem a kereszten végbe vitt megszabadítás is. Ki a rab? Az, aki a bűnben él. Ki a szabad? Akit Krisztus megszabadított. A zsidókkal Jézus a nagy elvi csatát vívja. Rámutat arra, hogy aki Őt nem fogadja el Isten Fiának, az a bűneiben hal meg. Nem az a legvégzetesebb az emberre, hogy bűnben született, hanem az, ha a bűneiben hal meg. Aki bűneiben él, az szolga. Ekkor valósággal megsértődnek a zsidók, hogy ők nem szolgák, sohasem szolgáltak senkinek. Íme, a bűn vakká is tesz. Szolgálnak a törvénynek, amiből akkor sem tudnak szabadulni, mikor testben megjelent a kegyelem. Jézus kimondja a nagy tényt, minden szabadságra vágyó részére az örök figyelmeztetést: a szabadsághoz az első lépés a Fiú által való megszabadítás. Királyi trónon is fogoly és szolga az, akinek bűneit nem bocsátotta meg a Fiú, aki a Bárány vérében nem mosakodott meg. De börtönök mélyén, félig elrothadva is szabad az, aki a vér alatt van, akit a Fiú megszabadított. Erre a megszabadításra azok vágyakoznak, akik az Atyától valók. Ez a megszabadítás azoknak nem kell, akik az ördögtől valók. Vannak választottak és vannak elvetettek. A Fiú megszabadítása nemcsak a földi életre – bár arra is, – de igazán az örök életre szól. Igen, Krisztus nagyobb, mint Ábrahám. Ennél azonban örvendetesebb az, hogy Krisztus nagyobb, mint a kísértő, mint a kárhozat.

Ajánlott olvasmány: János 8:12-59

Szikszai Béni

 

 

...

SZIKSZAI BÉNI

A nyelv az ördög szolgálatában

64.Zsoltár

Panaszunkat Isten érti meg a legjobban. Emberek előtt is jólesik kipanaszkodni magunkat, mert megkönnyebbül a szívünk, amikor kiöntjük panaszunkat egy-egy megértő, részvevő lélek előtt. Szívünk igazi terhét azonban csak Isten tudja valóban levenni rólunk.

Még inkább igaz ez, amikor ellenséges környezetben van az ember, barátaitól, szeretteitől távol. Ilyenkor nincs senki Istenen kívül, aki megértené. Nagy ajándék a hívő ember számára az Úrral való közösség, mert amikor az ellenségtől való félelem rettenti szívét, nyitva áll az út Isten felé, aki meghallgatja szavát, panaszát. A beszéd drága ajándékával nagyon sokan és sokszor visszaélnek. Rosszakaratból, gonosz szándékból vagy egyszerűen csak felelőtlenségből az ördög malmára hajtják a vizet beszédükkel. Nagy kegyelmi ajándéka Istennek, ha valakit elrejt a gonosz nyelvek elől, ha nem jut el hozzá mások rágalmazó beszéde, nem keseríti meg életét, nem teszi borzalmassá napjait.

Amikor a zsoltáríró így fohászkodik: "Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől", bizonyára azért teszi ezt, mert tapasztalta már, milyen gyötrelmes dolog rossznyelvű emberek között élni, akik minden cselekedetét félremagyarázzák, és gyanúval fogadják a legjobb szándékú közeledést is. Adj hálát Istennek, hogyha megkímélt a gonosz nyelvek rágalom-hadjáratától!Gonosz dolog a felelőtlen pletykálkodás, hát még a szándékos rágalmazás!

Vannak emberek, akik nincsenek tudatában annak, hogy valótlan pletykáikkal mennyit ártanak embertársaiknak. Anélkül, hogy meggondolnák, hangoztatják véleményüket, téves következtetéseiket, miközben rossz hírbe kevernek embereket, szétzilálnak baráti köröket, megkeserítenek békés életeket. Ennél is gonoszabb dolog irigységből, tudatosan gonoszt tervelni valaki ellen, szándékosan félremagyarázni tisztességes, becsületes cselekedetét, elidegeníteni tőle a barátait, kétségbeesésbe taszítani vergődő életét. "Minden hivalkodó beszédért... számot adnak majd az ítélet napján" Mt 12,36 - mondja a Szentírás. Jól vizsgáljuk meg magunkat, hogy nem beszélünk-e felelőtlenül, nem áll-e a nyelvünk az ördög szolgálatában. Megállapításaink, megítéléseink mögött nem áll-e szándékos rosszakarat vagy irigység.

Aki megátalkodott szívvel mások rontására tör, annak a nyelve olyan, mint az áspis-kígyó nyelve, melynek marása nyomán méreg hatol a szervezetbe, és gyötrő kínokat okoz. Jakab apostol írja a nyelvről: "Kicsiny tűz nagy erdőt felgyújt," Jak 3,5 - sok nyomorúság okozója. Elképzelem, mekkora fölháborodást váltana ki annak az embernek a cselekedete, aki úton-útfélen mérgezett tűket szurkálna a mellette elhaladó emberekbe.

Meggyőződésem, hogy rövid időn belül a törvény kezére adnák, mint megátalkodott gonosztevőt, míg azokat, akik mérgezett nyelvükkel esetleg nálánál nagyobb károkat okoznak, tisztességes, becsületes emberekként tartja számon a társadalom. A rágalmazó ember szíve sötét, mint a félelmetes éjszaka. Jaj annak, akit a nyelvére vesz! Közelsége félelemmel tölti el az embert, mert sosem tudhatja, miből mit hoz ki, milyen álnok vádakat kohol. Szemtől-szemben hízeleg, majd pedig alkalomadtán visszaél a hallottakkal. A világ tele van ilyen emberekkel. akik az ördög szolgálatába állították nyelvüket, és rontanak, vermet ásnak, szakadékba taszítanak, elveszejtenek másokat.

A gonoszság nem ismer határokat. A hívő ember azonban tudja, hogy Isten hatalmasabb a gonoszság minden sokaságánál: "Meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtuk sebet." (8. vers)  A kimondott szó visszahull reájuk, saját nyelvük lesz ellenük. A rejtekben, súgva kimondott rágalom egyszer mindenki hallatára kéretik számon. Mi magunknak is szembesülnünk kell egyszer suttogva elhangzott beszédeinkkel. Megrendítő lesz a leleplezés, amikor Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy mi van a hízelgő szavak mögött, milyen kígyókkal, fertelmekkel van megrakva az emberi szív.

A világ fiai értetlenkedve szokták kérdezni, hogy hol marad az isteni ítélet. Akkor viszont valamennyien látni fogjuk, ahogyan Isten cselekszik, és hogy mégsem az ördög szolgálatába állt lelkeké az utolsó szó.

Akkor majd Istent csodálva és imádva zenghetjük: "Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen... tisztességet és dicsőséget és áldást." Az ördög szolgálatába állt nyelvek pedig megbénulnak.

A végső győzelem mégiscsak az egyenes szívűeké: "Örvendeni fog az igaz Istenben." (11. vers) Hozzá menekülnek és dicsekednek majd azok, akiknek az volt a szájukon, ami a szívükben, és nem éltek vissza a beszéd drága ajándékával.

Én lelkem, vizsgáld meg magad, nem az ördög ideig való javait szolgálja-e beszéded, titokban elsuttogott vélekedésed, ahelyett, hogy mind most, mind a jövőben Isten dicsőséges országát építenéd. Az Úrban csakis az egyenes szívűek fognak dicsekedni.

 

 

 

 

***

Jöjj ki a koporsóból!

 

"Tudom a te dolgaidat, hogy élsz és holott vagy Jel. 3.1

Mozog, ölel, csókol, kacag a tested, erőtől duzzadnak az izmaid, üde fiatalságod tükröződik hamvas arcodról. Pompás, körülrajongott alakod van, frissen vasalt, jólszabott ruhában jársz. Egészséges külsőd, bátor fellépésed, délceg, egyenes járások mind azt bizonyítják, hogy te élsz! Jogosan állíthatod azonban ugyanezt akkor is, ha a hosszú évek terjes megpróbáltatásai alatt már meggörnyedt a hátad, ha beteges vézna teremtés vagy is, ha erőd fogytán, botra támaszkodva teszed is esti sétádat.

Élsz, mert lüktet ereidben a vér, mert érzel, lélegzel, dobog a szíved, mert tervezel. Én azonban az Isten Igéjével együtt azt állítom mégis rólad, hogy halott vagy!

MIKOR PEDIG a város felé közeledett, még egy halottat hoznak vala ki. És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta és odamenvén illeté a koporsót és monda: Ifjú néked mondom kelj fel! És felüle a megholt és kezde szólani. Luk. 7,12-15.

Viruló testedre úgy néz Isten, mint egy magával tehetetlen halottra. Te ezt most nem hiszed el. Talán mosolyogva legyintesz egyet, vagy kétkedve futsz át a következő sorokra. Lehetetlennek tartod, hogy te lelkileg így állj, hiszen nem vagy te olyan elvetemült, hogy a Mindenható kitagadjon, eltiporjon, rád se nézzen.

 

Tele vannak kegyességgel, vallásossággal a mindennapjaid. Templomba járó, imádkozó ember lehetsz, mégis érvényes rád az Írás kijelentése, hogy élsz és halott vagy!

A világ és a környezeted úgy kezel, mint akinek semmi baja nincs, az Úr azonban átlát dédelgetett, szépítgetett húsvázadon és előtte nyilvánvaló, hogy megrothadt, elsorvadt a bensőd. Bűneid megöltek!

 

Hiába fested, cicomázod, edzed, fiatalítod a testedet, lelked halálán ezzel nem segíthetsz. Járhatsz sportolni, mehetsz kozmetikushoz, magadra kenhetsz egy fél drogériát, szomorú állapotod mégsem változik meg!

Élő halott vagy. És az is maradsz mindaddig, míg Krisztusban új életet nem nyersz!

 

Hogy támadhat fel egy magával tehetetlen régen eltemetett csontváz?

Megindíthatja-e a vérkeringést? Kiugorhat-e a koporsójából?

Ugye nem?

Te is hasztalan próbálod a bűn halálából való szabadulást! Erőd végső megfeszítésével sem fog sikerülni. Halott vagy és nem menekülhetsz a koporsódból!

 

De nézd! Most előtted áll az, akinek van hatalma arra, hogy téged kihívjon dohos kriptádból a napsugaras, virágzó tavaszba!

Megszólít és azt mondja: "Ifjú, néked mondom, kelj fel!"

 

Jézus sajnál téged, sír feletted és életre akar hívni.

Oh milyen borzasztó lenne, ha azt olvasnánk a naini ifjú történetében, hogy nem akart kijönni a koporsóból Krisztus feltámasztó szavára, hanem azt mondta, mikor végre felpattantak merev szemei, hogy én nagyon jól érzem magam ezen a feldíszített ravatalon.

Ne mondd, hogy ez lehetetlen, mert ezt teszed te is. Magadhoz öleled díszes koszorúidat, kényelmesen elhelyezkedsz kipárnázott sírodban, és nem akarsz feltámadni!

Ne légy ilyen bolond!

Értsd meg, hogy a halálból az igazi éltre hív téged a Mester, Halld meg a hívó szót és hagyd el a koporsót!

 

Kiadta a Bethánia-Egylet Budapest, VIII. Gyulai Pál utca 9.

Felelős kiadó: Szikszai Béni

 

 

***

 

Szikszai Béni: LEHETETLENSÉG

„Énekelheti valaki az éneket a dallamokért, 
mert vonzódik a füle a zenéhez, 
de szív szerint énekelni majd akkor tud új éneket, 
amikor megismeri a váltságot, 
amikor megtelik ezzel a tartalommal, hogy: Megölettél és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetségből, és tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk e földön."...
E világban trombiták zengnek, hárfák zúgnak pokoli, ördögi, testi zenekultúra szolgálatában éneket. 
A mennyben nem hallatszik más ének, csak Istendicséret. 
Ha a te szívedet megváltotta az Úr a maga számára, 
abban sem hangozhat más.

Elképzelhető az, hogy valaki majd a gyöngykapus város aranyutcáin slágerszöveget vagy szép dallamú magyar nótát énekeljen? 
Lehetetlenség!

Akkor pedig nem botor dolog-e valami olyanban gyakorolni magunkat ez alatt a rövid idő alatt itt a földön, aminek odaát úgysincs keletje?„

Szikszai Béni: Maran atha

 

***

 

 

Akik cserben hagyják  gyülekezetüket

Írta: Szikszai Béni

Levél egy „csavargó" barátomhoz

„Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást." Zsidók 10,25

Legutóbb, amikor beszélgettünk, nagy lelkesedéssel számoltál be róla: mennyit örvendeztél X napon az Y gyülekezetben. A beszélgetés során az is kiderült, hogy azelőtt megint másutt. Egyszóval: hol itt, hol ott örvendeztél az atyafiakkal.

Kissé goromba voltam hozzád. Azt kérdeztem: Tudod-e, mit ért Pál apostol azon, hogy „Őrizkedjetek az ebektől..."? (Filippi 3,2)  Rám csodálkoztál, mire én azt feleltem, hogy Keleten sok a kóborló eb, mely gazdátlanul csatangol, minden szemétdombon kutat. Megnyal, összeszed mindent. Az a keresztyén ember, aki össze-vissza csavarog,  olyan, mint a gazdátlan eb.

Köszönöm, hogy nem sértődtél meg, hanem elmondtad érveidet: miért jársz annyit és annyifelé.

- Lelkipásztorod prédikációja nem köti le a figyelmedet, nincs mondanivalója.

- Egyházunk vezetőivel nem értesz egyet. Különben is a szabadegyházakban igazibb élet van.

- Nem találsz gyülekezetedben lelki otthonra, szolgálni szeretnél, de nem veszik igénybe szolgálatodat.

- Mindig nagy öröm számodra találkozni más atyafiakkal, hiszen egy Atya gyermekei vagyunk.

NAGYJÁBÓL EZEKET MONDOTTAD.

Engedd meg, hogy kifogásaidra ezúton válaszoljak, mert sajnos nem vagy egyedül a "csavargók" közül.

* Mikor leülsz az igehirdetési alkalomra, próbáld meg imádkozó szívvel az Igét és nem a lelkipásztort hallgatni. Mert hidd el, hogy a művészien gyönyörködtető, vagy a nagyszerűen tudományos gondolatfűzésben nem egyszer elvész az egyszerű Ige. Nem hiába tiltotta Isten az oltárkövek faragását. Vannak igehirdetők, akik nagy közönséget vonzanak, de a hallgatók nem az Igéért, a gyülekezeti közösségért mennek, hanem a "nagyszerű" prédikációért. Ha azután történetesen más prédikál, csalódottan mennek haza.

*  Aztán próbálj meg az igehirdetési alkalmakra Te is imádsággal készülni, hogy szóljon ott az Isten.

*  Ami az egyházi vezetés kérdését illeti, mindenekelőtt vedd eszedbe, hogy az egyház legfőbb kormányzója Jézus Krisztus. Ő az, akik alább szállít és emel.

*  Aztán ne feledd, hogy onnét, ahol te állsz, nem ítélheted meg, hogy amit tesznek, helyes-e vagy helytelen. Vizsgáld meg a szívedet: miért kárhoztatod őket?  "Aki megszólja atyjafiát, az a törvény ellen szól és a törvényt kárhoztatja. Egy a törvényhozó, aki hatalmas megtartani és elveszíteni. Kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a másikat?" (Jakab 4:11)

MIÉRT NEM JÓ NEKED AZ, AKI ISTENNEK JÓ?

A szabadegyházak kérdését illetően szögezzük le, hogy keresztyén testvérünknek tekintünk minden embert, aki Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja. Ha némely kérdésben tőlünk eltérően vélekednek, az az ő otthoni dolguk. Mi itthon vagyunk.

Mindenesetre Isten írott Igéjét a sokszor elmarasztalt úgynevezett     történelmi egyházak őrizték meg az ő számukra is. Az sincs kizárva, hogy ha a világosságot, amit nyertek, nem vitték volna ki, hanem otthon világítottak volna vele, mind ők, mind a történelmi egyházak előbbre jutottak volna.

Az ő magatartásuk mégis magyarázható, mert maguk is külön gyülekezetként tartják magukat nyilván. Te azonban azt mondtad: nem akarsz odatartozni, Te református keresztyén vagy.

TEHÁT MIT KERESEL OTT?

Saját gyülekezetedben nem találsz otthont. Nos, gyülekezetedet lelki otthonná tenni a Te feladatod is. Mégpedig úgy lesz számodra igazán otthonná, ha igyekszel azzá tenni mások számára. Mit teszel azért, hogy akik odajönnek, otthon érezzék magukat? Persze, ha mindig "házon kívül" vagy, otthonod rideggé, idegenné válik és csavargásod közben otthont sehol nem lelvén, lelkileg elzüllesz.

ÉLETED VÉGÉIG "CSAVARGÓ" LESZEL.

És itt vagyunk a szolgálat kérdésénél. Persze nem tudom, mit értesz szolgálaton? Nemrég megkérdezte tőlem valaki: van-e szolgálatom? Csodálkozva néztem rá. Nem tudom elképzelni, hogy egy keresztyén embernek ne legyen szolgálata. - Hát, hogy hirdeti-e az Igét? - Igen.

A kútnál segítek másnak meghúzni a vizet. Utazásnál segítek, ha valakinek nehéz a csomagja. Otthon pedig arra igyekszem, hogy családom otthon érezze magát. Vagy ez nem igehirdetés? Így van megírva: "Lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a mennyei Atyát". Vagy nem ez a szolgálat célja? Lehet, hogy otthon nem veszik jó néven, ha prédikálsz. (Talán azért jársz máshova, mert ott nem ismernek és elmondhatod "bizonyságtételedet" anélkül, hogy torkodra forrasztanák.)

Otthon szolgálnod kellene. Szolgálatod által is otthonná tenni gyülekezetedet.

Ha azonban mindig másutt vagy, nem veszik semmi hasznodat otthon.

Kétségtelenül jó együtt örvendezni más atyafiakkal. De ennél sokkal több: együtt sírni a családdal. Nem tartom kizártnak, hogy a sok örvendezés helyett sírnod kellene. Nem találod különösnek, hogy sohasem tapint énedre, sohasem szomorít meg az Ige? Ha valóban úgy van nálatok otthon, ahogy mondod, akkor ne másutt örvendezz, hanem otthon sírj.

SÍRJ, ELSŐSORBAN BŰNEID MIATT.

Jézus Krisztus az övéihez jött és az övéi nem fogadták be Őt.  Noha tudta, hogy Jeruzsálem "megöli a prófétákat", mégis mindent megtett, hogy egybegyűjtse és szárnyai alatt szeretete melegével élesztgesse. Mikor pedig elvégeztetett, hogy az Ember Fiának meg kell halnia, akkor így szólt: "Nem veszhet el a próféta Jeruzsálemen kívül".

AZ EGYHÁZ KRISZTUS TESTE.

Számodra ott, abban a gyülekezetben konkrét, mely otthonodul adatott. Azért beteg, hogy gyógyítsd, azért vannak fogyatkozásai, hogy pótold.  Mert anyád ő! Lehet, hogy elaggott, zsémbes, szegény. De ő szült téged, ő szenvedett érted, ő takargatott.  Szeresd, ápold, gyámolítsd, mert erőtlensége ellenére is minden áldását rajta keresztül árasztja rád az Úr. IGAZI ÁLDÁS CSAK AZ LEHET MÁSUTT, AKI OTTHON AZZÁ LETT.

(Alcsút)

Írta: Szikszai Béni

A Bethánia CE Szövetség főtitkára

 

***

Szikszai Béni: HAMIS FÉNY

A hamis karácsonyi ünneplésekre Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy sokakban botránkozást kelt az, amit most írni akarok. Mégsem tehetek mást. Hamis fény a karácsonyi fény, mely a kivilágított karácsonyfákról árad ki a világba. Hamis, mert elrejti az igazi Világosságot. A karácsonyfa gyertyák csak magukért égnek. A karácsonyi öröm csak magunkért van. Annak, akinek nevében és dicsõségére csináljuk, semmi köze nincsen hozzá.Régen hallottam valakitõl, hogy diákkorában volt egy tanáruk, akit nem becsültek kellõképpen. Mikor azonban névnapja elérkezett, nagy ünneplést csaptak neki. A tanárban volt annyi úri becsület, hogy az ünneplést visszautasította, nem fogadta el. Orcátlanság volt a diákok részérõl az ünnepség, és orcapirító lett volna elfogadni a tanárnak tõlük.

Nem orcátlanság-e részünkrõl a karácsonyi ünneplés? Nem gondolod-e orcapirítónak Jézus részérõl elfogadni ezt az ünneplést? Hát meggyõzõdésem szerint nem is fogadja el. Karácsony ünneplésünkhöz csak annyi köze van, mint viszálykodásainkhoz, "elnézi haraggal".De valójában karácsony ünneplésünk nem is neki szól.

Karácsonykor magunkat akarjuk megajándékozni örömmel. Van egy szólás-mondás, hogy "egyszer esik esztendõben karácsony". Nálunk, ha a kutyának valami jó étket adnak, azt szokták mondani: "hadd legyen neki is karácsonya!" A karácsonyban tehát csak testi örömöket keres a mai "keresztyénség". Az a meggyõzõdésem, nem véletlen, hogy az elsõ keresztyének nem ünnepelték meg a karácsony ünnepét. Nincs is semmi szertartásbeli gyökere.

A húsvét, a pünkösd még csak bír bibliai gyökérrel, de karácsony ünneplésünkben több a külsõség, mint a lélek, több a test, mint a szellem, több az istencsúfolás, mint az istentisztelet.Kérdezzétek meg a fényesen kivilágított karácsonyi termekben: Hol van Jézus? Kérdezzétek meg bárhol, ahol karácsonyfát gyújtanak, hogy: Így imádjunk-e téged? A válasz bizonyosan ez lesz: Az égi madaraknak van fészkük és a rókáknak barlangjuk, de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtania. A másik kérdésre pedig így szól: Az Isten Lélek, és akik õt imádják, szükség, hogy Lélekben és igazságban imádják. CSAK ember Fia kér szállást, istenség igényével lép fel e világgal szemben, hiszen mint Isten Fiát nem fogadhatja be õt az egész teremtettség se, de mint ember Fiának nincsen helye e világban. Rókabarlangok vannak, bûnfészkek vannak, de Jézus számára nincsen hely.

A hamis fény eltakarja az igazi világosságot. Csendes, elcsendese-dett szívvel kellene megállnunk az isteni kijelentés, a testté lett Ige elõtt, megalázkodott szeretettel hódolni Annak, aki váltságunkért testet öltött. És mi lótunk-futunk, fenekestõl felforgatunk mindent, nagy hûhót csa-punk, hogy ünnepeljük saját magunkat. Megrendülten kellene eltakarnunk orcánkat, hogy jaj nékem, elvesztem, mert a szentség Urát látták az én szemeim, és mi öntelt gügyögéssel hajlunk egy jászolbölcsõ fölé. A vakító világosság láttára megdöbbenve kellene látnunk sötét foltjainkat, melyek olyanok, mint a párduc foltossága (emberi erõvel nem változtat-hatók) (Jer.13:23)., mi pedig orcátlanul, a viaszgyertya kormozó lángjával világítgatunk orcájába.Ha valamikor, most idõszerû a kijelentés: "Gyûlölöm, megvetem ünnepeiteket."(Ézs.1.)

Ha valamikor, akkor ma ideje volna, hogy karácsonyi gyertya helyett magunkat zsákban és hamuban megalázva járulnánk elé, kiáltoz-va, hogy :"Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!"

Az a meggyõzõdésem, hogy a ma élõ keresztyének, ha élnének, azzal ünnepelnék a karácsonyt, hogy karácsony estén sötét maradna az ablakuk, és szívüket megalázva várnák a világ Világosságát." Ha pedig nem, akkor a Szentlélek zokogni fog a rejtekhelyeken, a kiûzött Jézusnak újra nem lesz helye az általa és reá nézve teremtett világban.

Ti ünnepeljetek, én majd sírni fogok! Ti örüljetek önmagatokban, én majd szomorkodom egyedül! Ti vigadozzatok, majd én gyászolok!

Hangozzék fel vidám kacagásotok, majd az én orcámon aláperegnek a könnyek! Ünnepeljetek! Ünnepeljetek!

Én szomorúan megyek!

Szikszai Béni( Mustármag 1941. december)

 

***

Szikszai Béni

Böjt

A  böjtről  általában  nagyon  téves felfogások  terjedtek  el.  Van  felfogás, mely szerint a böjt az imádsággal párosulva mintegy kényszerítő erő lehet Istenre nézve. Azért, mert én böjtölök, Isten valamit tenni fog, amire én vágyom. A másik felfogás az, amely csak bizonyos ételektől  való  tartózkodást  jelent.  Mondanom sem kell, hogy kedvesnek látszhatik a maga választotta istentiszteletben, de csak a test hizlalására való. Az Úr Jézus határozottan beszél a böjtről, sőt maga is böjtölt. Így szól: „Ez a faj csak könyörgéssel és böjtöléssel űzhető ki." (Mk 9,29) „Mikor böjtöltök, ne legyen komor a nézéstek." (Mt 6,16) Amikor azonban a farizeusok felelősségre vonják, azt mondja, hogy az ő tanítványai nem böjtölnek: „Böjtölhet­é a násznép, amíg velük van a vőlegény?" (Mk 2,19)  Ő  pedig  velünk marad  a  világ  végezetéig. Eszerint tehát nincsen szükség böjtre. De ellentmondhat Jézus önmagának? Semmiesetre sem. Akik a böjtöt tévesen értelmezik, mindig ott fognak mellé, hogy a keresztyén, igeszerinti böjt alatt naptárszerűen előre elhatározott koplalást értenek. Azt leszögeztük már előbb, hogy  Isten  elhatározásai  változhatatlanok, azon sem böjttel, sem más egyébbel változtatni nem lehet. Semmi egyéb tehát az, mint az énnek a hízlalása, amikor én elhatározom, hogy ma, vagy a jövő hét valamelyik napján, vagy 15­én és 30­án, vagy minden pénteken és így tovább, nem eszem, hogy Istent valamely dologban más elhatározásra bírjam. A böjtnek a hívő ember életében az imádság, az Istennel való együttlét előre el nem határozott következményének, hogy úgy mondjam, termésének kell lenni. Igen, de Jézus is böjtölt. Igaz, de az nincs megírva, hogy tudatosan koplalt. Nem tudom, nem  volna­e  káromlás  azt  mondani,  hogy Jézus  a  pusztában  negyven  napon  át  küszködött az éhséggel, a testi táplálék kívánásá­ val, hogy gyakorolja magát teste fölötti uralkodásában. Vannak, akik szeretik ezt így beállítani, de ez Jézust nem Isten Fiává magasztalja, hanem  fakírrá alacsonyítja.  Igenis azt olvassuk, hogy „végre" - a negyven nap elteltével - „megéhezék", és sehol sincs meg­ írva, hogy utána még egy órát is böjtölt volna, illetve  nem  vett  volna  magához  táplálékot azonnal, amint alkalom adódott reá. A negyven nap  megszentelt  csendjében  annyira elmerült a lelkiekben, hogy az evés­ivás ösztöne teljesen kikapcsolódott életéből. A keresztyén böjtnek egyedüli alapja ez lehet. Magam is tapasztaltam olyan együttlétet Istennel, amikor szinte szentségtörésnek látszott a tányércsörgés. Sokkal szentebb dolog, ha az Istennel való egyedüllét idején a Szentlélek lesz úrrá a test fölött annyira, hogy megszűnik élni, mintha kétes kimenetelű harcot kezdek a testtel, hogy böjtöljek. Ilyen böjtöt pedig  előre  elhatározott  szándékkal  tartani aligha lehetséges, mert a szél fú, ahová akar. Aminthogy a hajnalnak nem parancsolhatok, hogy  jöjjön  elő,  úgy  a  Léleknek  sem.  Jön akkor, amikor itt az ideje, amikor Isten jónak látja azt. Jézusnak az a kijelentése, hogy „mikor böjtöltök, ne legyen komor a nézéstek", hatá­ rozottan ezt igazolja. Ragyogó arccal böjtölni az tud, akit Isten Lelke az előbb említett mó

Még egy igére kell itt rámutatnom, ami aztán a Jézus szerinti böjtnek a tulajdonképpeni lelki értelmét megadja: „Böjtölhet­é a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a  vőlegény,  akkor  majd  böjtölni  fognak azokon a napokon." Hozzáteszi azonban, hogy senki sem tölt új bort ótömlőbe. Nyilvánvaló tehát, hogy Jézus itt nem a régi fajta böjtről beszél. Aki Krisztussal jár, igazat fog nekem adni a következőkben. Minden keresztyén ember életében eljön az idő, amikor elvé­ tetik tőle a  vőlegény, amikor megbotránkozik Krisztusban. Aki ezt tagadná, az nagyobbá tenné magát Keresztelő Jánosnál, akiről  azt  mondja  Jézus,  hogy  az  asszonyoktól szülöttek között nincsen nála nagyobb (Mt 11,11). Ő volt, aki először látta meg  Jézusra leszállni  a  Lelket,  ő tett  bizonyságot róla először így: „Ímé az Isten Báránya,  aki  elveszi  a  világ  bűneit" (Jn 1,29), mégis eljött életében az idő, amikor így szólt: „Te vagy­é aki eljövendő, vagy mást várjunk?" (Mt 11,3) Oh minden keresztyén megtapasztalja azt, hogy a vőlegény megtalálásának első szerelme után egyszer csak jön az idő, amikor magárahagyottan sóvárog a vőlegény után. Feltör lelkéből a sóvárgás: „Mondd meg nékem te, akit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben?" (Énekek 1,7)  Az  igében  felüdülést  hiába  keres  a szomjazó szív, lelkének békét és nyugalmat hasztalan kíván, nem talál. Milyen sötétség tud  ilyenkor  ráborulni,  milyen  éjszaka! Hogy eltakarják a fellegek a napot, milyen értelmetlennek látszanak a sötét fellegek! Elvétetett a vőlegény. Gondoljunk itt egyszer a bethániai Má­ riára és Mártára. Lázár beteg. Üzentek Jé­ zusnak, „Szereti vala pedig Jézus Mártát és annak  nőtestvérét  és  Lázárt; mikor  azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig maradna azon a helyen, ahol vala." (Jn 11,5­ 6) Milyen reménytelenül csüggesztő volt a nővérek helyzete! A szomszédok jártak hozzájuk: Üzentetek Jézusnak? Igen - hangzott a válasz. És nem jön? Eddig még nem. Hát lehet fontosabb dolga, mint ide sietni? Persze, csak  a  kenyereket  tudta  megenni,  a szállástokat  igénybe  venni,  most  bezzeg nem siet, hangzott a szemrehányás. Mária és Márta  is  sokat  töprengtek:  miért  nem jön? Ha itt volna, nem halna meg Lázár. Ha itt lett volna, nem halt volna meg Lázár. Jézus pedig, mivel szerette őket, két napig maradt azon a helyen, ahol volt. Nem különös?! Nem láttam még, hogy jobban elvétetett volna valakitől Jézus, mint tőlük. Hasonló helyzetbe azonban mi is jutunk. Hiába várjuk, hogy imádságaink meghallgattatnak, hiába keressük az igét, olyan, mint a bepecsételt titok. Heteken, hónapokon át bajban vagyunk, hiába hívjuk segítségül az Urat. Jön az ellenség: „No, hát hiába imádkozol? Hol  van  Istened,  akiben  bízol?"  Egyszer csak még a szívünk is elhagy minket és a nagy  vizek  a  lelkünkig  hatolnak  (Zsolt 124,4). Elhagyott a vőlegény! Pedig szeret, pedig Isten ígéretei nyilván vannak. Meg van írva, hogy hívj segítségül a nyomorúság idején és én megszabadítlak téged  (Zsolt 50,15). Meg van írva: „...aki az ő tulajdon Fiának  nem  kedvezett,  hanem  őt  mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándé­ kozna vele együtt mindent nekünk?" (Róm 8,32)  Odatesszük  ujjunkat  az  ige  mellé, sírunk, a mellünket verjük, és az ég mégis zárva marad, Jézus nem jön, imádságunkra nem  kapunk  választ.  Az  ellenség  pedig kacag:  „No,  imádkozzál  csak!  Hát  van Isten? Hát törődik veled az  Isten? Látod, hogy megcsalt, látod, hogy elhagyott!" Kell ezeknél az időknél kínzóbb böjt a lélek számára? Bizony, számtalanszor testünket is  áthatja  a  nyomorúság.  Vannak idők, amikor az étel sem esik ilyenkor jól. Ott  a  Mária  és  Márta  történetében azonban van valami, amire még nem kaptunk választ.  Mivel  szerette  őket  Jézus, azért nem sietett segítségükre, illetve azért hagyta el őket. Ezt maga Jézus is aláhúzza, amikor  így  szól:  „Lázár  meghalt  és  én örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek." (Jn 11,14­15) Nem csodálatos? A vőlegény elvétetésében Isten mindig nagy áldásokat rakott le a hívő lélek számára. Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azokhoz, akik  bíznak  benne  (Zsolt  25,10). Mária, Márta, Lázár és a tanítványok  soha  nem tapasztalhatták  volna  meg  enélkül  az elvétetés  nélkül,  milyen  hatalom  adatott Jézusnak. Az ilyen lelki  böjtök amellett, hogy  áldások  forrásai,  a  menyasszony bizalmát is nagy próbára teszik. A Sátán ezzel kísért. „Megcsalt Istened. Rászedtél és rászedettem. (Jer 20,7) Hűtlen lett  hozzád."  Igen  ravasz  tőre  ez  az ördögnek.  El  is  buknánk  benne,  ha  ott közel  nem  volna  hozzánk  Jézus.  Elképzelem, milyen  aggódó  szeretettel  nézte azon a bizonyos hajnalon a tanítványokat, amikor  Péter,  a  kőszikla  így  szólt:  „Elmegyek halászni." Jaj de keserves éjszaka volt,  csak  az tudja  ezt megmondani,  aki már átélte, mit jelent a hívő lélek számára Jézus nélkül lenni. Küzdöttek, vergődtek, eredmény semmi. Jézus pedig ott állott a parton, nézte őket (Jn 21,1­4). Téged is néz, mikor vergődsz, mikor újra rád borul bű­ neidnek éjszakája, és nem  fénylik a szabadító kereszt. Lát téged, amikor az éjszaka negyedik szakában küzdesz a hullámokkal, a  szél  pedig  szembe  fúj.  Sőt  imádkozik érted a hegy magányában. Mit félsz és mit rettegsz?  Dicsekedj  a  háborúságban  is (Róm 5,3). „Búsulásom felbuzdultában elrejtém orcámat egy szempillantásig előled, de örök irgalmassággal könyörülök rajtad, így szól könyörülő Urad." (Ézs 54,8) Ha még te hitetlenkednél is, Jézus hű marad, nem tagadhatja meg magát (2Tim 2,13).

 

(Részlet  Szikszai  Béni:  Mécsvilág  című könyvéből.)

 

 

***

 

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Január 08.

„Félelmemben azért elmentem, és elástam a te
talentumodat a földbe, íme, megvan, ami a tied.”
(Mát. 25. 25 )

Bennünket magyarokat sok szép tulajdonsággal megáldott az Úr: testi erővel, ügyességgel, hiszen sportolóink egyes ágakban világhírűek; szellemiekkel is: tehetségkutató versenyeken százával tűnnek fel a magyar falvak és tanyák homályából a jövő szellemi munkásai. Azt sem mondhatjuk, hogy ne volna hajlandóságunk a lelki életre, hiszen közöttünk tág lehetősége van sokféle vallási irányzatnak. Mégis mennyi talentum marad elásva! Belepi a közöny. Sokszor úgy látszik, mintha az öttalentumosok is elásnák, amijük van. Lehetsz egytalentumos átlagember vagy öttalentumos, ne felejtsd el, hogy olyan szolga nincs, aki semmit sem kapott volna!
Legalább egy talentumot mindenki kapott, kaptál te is. Kész vagy – e kockára tenni, amit kaptál, mások érdekében, hogy ők is Világosságra jussanak, vagy önző módon kendőbe csavargattad és elástad? Azt mondod, hogy ha majd az Úr jön, örül, ha visszakapja? Vizsgáld meg ma a reád bízott talentumokat, kamatoznak – e vagy parlagon hevernek. „Aki nincs Velem, ellenem van, és aki nem gyűjt Velem, az tékozol” – mondja az Úr. A gonosz és rest szolgát kivetették. Sáfárkodjál ma az Úrral, hogy bemehess az Ő Örömébe!

SOKAT KOCKÁZTATOTT * John Rockefeller, a világhírű milliomos fiatalkorában lámpagyárat alapított, és minden lámpát hét cent veszteséggel adott el. Azt hitték sokan, hogy biztosan belebukik. Az idő múlt, s az emberek rájöttek, hogy a lámpa jobb a gyertyánál. Vásárolni kezdték a lámpákat és hozzá az olajat, aminek az árából busásan megtérült a lámpákon elveszett összeg. Rockefeller nagy vagyonra tett szert ezáltal.

* Add a keveset a közös asztalra, és megsokasodik – Ján. 6. 1 – 15”
John D. Rockefeller, erős és szikár volt kicsiny korában. Hamar eldöntötte, hogy pénzt keres, és a végletekig hajszolta magát. 33 éves korában megszerezte az első egy millió dollárt. 43 éves korában már a világ legnagyobb vállalatát tartotta a kezében. 53 éves korában a leggazdagabb ember volt a földön, mint a világ egyetlen milliárdosa. Közben kifejlődött testében egy betegség, melynek következtében kihullt a haja, elvesztette a szemöldökét és a szempilláit, és összeaszalódott, mint egy múmia. Heti jövedelme egy millió dollárra rúgott, de csak tejet és perecet fogyasztott. Annyira gyűlölték Pennsylvaniában, hogy éjjel-nappal testőröket tartott maga körül. Nem tudott aludni, már régóta nem mosolygott és semmit sem élvezett az életben. Az orvosok azt jósolták, hogy nem él tovább egy évnél. Egy újságíró már előre megírta a róla szóló halotti jelentést – hogy kéznél legyen, ha hirtelen szükség lenne rá. Rockefeller az egyik álmatlan éjszakán gondolkodni kezdett. Hirtelen rádöbbent, hogy egyetlen centet sem vihet át a másik világba. A pénz nem minden. Másnap reggel új emberként kelt föl. Hatalmas vagyonával kezdte segíteni a gyülekezeteket; segítséget adott a szegényeknek és nyomorultaknak. Létrehozta a Rockefeller Alapítványt, melynek pénzalapja orvostudományi kutatásokat tett lehetővé és a penicillin és más csodálatos gyógyszerek fölfedezéséhez vezetett. John D. Rockefeller kezdett jól aludni, enni és élvezte az életet. Az orvosok régebben azt jósolták, hogy nem éli túl 54. életévét. 98 évig élt.


„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Január 10.

„Majd miután evett, megerősödött. Saul néhány napig
a damaszkuszi tanítványokkal volt ...” (ApCsel. 9. 19 )

Saul testileg elerőtlenedett. Annyira betöltötte az Úrral való találkozás, hogy három napig nem evett és nem ivott. Amikor a lélek dolgairól van szó, még enni is elfelejt az ember. Téged betölt – e Jézus annyira, hogy egyszer – egyszer enni is elfelejtesz? Nem tapasztalod, hogy mennyire befolyással van testi életedre is a Lélek munkája? Azonban Krisztus gondoskodik tested megerősödéséről is. Illésről is gondoskodott. Egy forró kövön sült lángost és egy pohár vizet adott neki, és azt mondta: „Kelj fel, egyél, mert erőd felett való utad van!” Amikor Ő gondoskodik tested táplálásáról, ne vedd könnyelműen. Saul megtérése után azonnal közösségbe került. Megtérésének egyik jele az volt, hogy szerette az Úr gyermekeit, és vágyott közéjük. Nem az őt kísérő barátaival töltötte az időt, hanem a felébredtekkel. Te kik között érezed jól magad? Kik között tartózkodsz? Akikkel együtt jártál a széles úton? Bírsz ott lenni, ahol gyalázzák Megváltód Nevét? Ők erősítenek meg téged az Üdvösség Útjában? Nemde úgy van, hogy nem szereted vállalni a Krisztus Gyalázatát? Hiába hirdeted tisztán az Evangéliumot, nincsenek Jézus szerinti megbotránkozások, Üdvösségre való megszomorodások. Tudod miért? Azért, mert a Gyalázat Fájára Krisztus Testét szegezték. Amíg az Ő Testének földi kiábrázolójával, a hívő közösséggel nem vállalod a közösséget, nem hordozhatod Krisztus Gyalázatát.

A KIFOGOTT HAL * Ha kifogunk egy halat a tengerből, és a szárazon hagyjuk, akkor elpusztul. Vízbe kell tenni, ahhoz, hogy életben maradjon. Isten gyermekét az Úr a világ tengeréből mentette ki: közösségre van szüksége, hogy el ne pusztuljon.

Új utak, új célok – ApCsel. 9. 19 – 31”


„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Január 09.

„Fülöp tehát odafutott, és hallotta, hogy
Ézsaiás prófétát olvassa. Megkérdezte tőle:
Érted – e, amit olvasol? (ApCsel. 8. 30 )

Az etióp királynő komornyikja vallásos ember volt. A sötét pogányságban (hogy mi módon, nincs megírva ) eljutott az egy Igaz Isten ismeretére. Azaz mégsem ismerte Őt Igazán. Imádkozni ment Jeruzsálembe – az imádság a mi beszédünk az Úrhoz. Jeruzsálemből visszafele menet a kocsin olvasta Ézsaiás prófétát. Vajon miért olvasta? Szerette volna tudni az Egy Igaz Isten Titkait. Sötét lepel borította el szeme elől az Írás Értelmét. Ekkor csatlakozott Filep a szekérhez, és megkérdezte: „Érted – e, amit olvasol?” Szeretett testvérem, aki ezt a könyvet lapozgatod, Bibliát olvasó, vallásos ember vagy. Vallod, hogy egy az Isten, és a bálványok nem istenek. Az emberi szavakon keresztül Isten Szentlelke kérdi tőled: „Érted – e, amit olvasol?” Mert hiába minden emberi törekvés, vallásosság és imádság, amíg Jézus Keresztje, Megváltó Szeretetének Fénye rá nem világít az olvasott Igékre. Addig sötétség és homály borítja szemünket. A Teljes Írás Őróla beszél. Jöjj, a Kereszt tövébe lehull a fátyol a szemedről, meglátod az éretted Testé lett és megtöretett Igét. Itt a Kereszt aljában, a Kegyelmet nyert bűnösök előtt megnyílnak az Úr drága Titkai. Üzenni fog az Írott Szó: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint”. És te Örömmel folytatod majd életed Útját.

ISTEN LELKE TANÍT * Valaha olvastam a Bibliát, de a példázatos történetek kivételével nem értettem. De amikor megláttam, hogy Jézus érettem, miattam szenvedett, amikor elfogadtam Drága Áldozatát, ismét kezembe vettem a Szentírást. Egyszer csak ujjongva kiáltottam fel: itt rólam van szó, ezt nekem írták! Azóta mind többet és többet jelent ki Isten.

* Országúti Misszió – ApCsel. 8. 28 – 40”

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Január 07.

„De nem állhattak ellene annak a bölcsességnek és
a Léleknek, amellyel beszélt.” (ApCsel. 6. 10 )

Isten népe e világban él, és e világ fejedelme is itt van e világban, hogy hadakozzék az Úr népe ellen. Hogy a megtért, Újjászületett lelkeket megejtsék, egyszerűen ostromolni kezdik a hívőket a hitetlen világ különböző érveivel és „bölcsességével”. És nekünk ebben az ostromban meg kell állnunk. A világ a maga „bölcsességével” támad, de nekünk, az Úr Jézus megváltottainak, lehet védekeznünk az Istentől kapott Bölcsességgel a Lélek által, és ezen a védekezésen megtörik Sátán minden ereje. Testvérem, tanulsz – e és kérsz – e Jézustól Bölcsességet? A farizeusok minden fondorlatos csele meghiúsult az Ő Bölcsességén. Milyen Bölcsen tudtak forgolódni az első keresztyének! Úgyannyira, hogy nem állhattak ellen nekik. Ne feledd el, testvérem, hogy a te bölcsességed csak akkor Bölcsesség, ha a Lélek által szólod az Úr dolgait. Tudod – e, hogy a Bölcsesség kezdete az Úr félelme? Megváltod – e Jézus? Tanulsz – e Tőle? Vajon hogyan jársz: mint oktalan, vagy mint Bölcs? A családban, környezetedben, munkahelyeden megérezik – e a Lélek által benned munkálkodó Erőt, Bölcsességet, amelynek nem lehet ellenállni?

NEM TUDTAK RÁ FELELNI * A japán misszióban történt. Egy keresztyén férfit hittagadásra akartak rábírni. Próbálták megijeszteni. Azt állították neki, hogy a misszionáriusokat letartoztatták, a templomokat már lepecsételték. Ajánlatos tehát, hogy elhagyja Jézust. A férfi így felelt: „Ha le tudjátok tartoztatni Istent, Akiben én hiszek, ha meg tudjátok kötözni Jézust, vagy le tudjátok pecsételni a Paradicsom Kapuit, akkor átállok hozzátok. De addig keresztyén maradok.”

* A Lélek által – ApCsel. 6. 1 – 14”
„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Január 06.

„Gyönyörűséged Folyóvizéből itatod meg őket.”
(Zsolt. 36. 9 )

A keresztyén élet nem erőltetett, keserű sorvadozás, nem valamiféle reánk kényszerített elvrendszer, hanem az Isten Gyönyörűségével való megelégedés. Jézus nem kényszerzubbonyba öltöztet, hanem újjáteremt. A szívünkbe írja az Ő Törvényét. Kitölti szívünkbe Isten Szeretetét. Gyönyörködjünk az Úr törvényében: „Rajtad kívül másban nem gyönyörködöm a földön!” Nehéz az Úr gyermekének lenni? Csak egy módon nem nehéz: gyönyörűséggel. Ami már erőltetett, az nem is jézusi. „Az Én Igám gyönyörűséges” – mondja Jézus. Az Úr Jobbján Örök gyönyörűség van. Isten gyermekeinek az a kiváltságuk, hogy gyönyörködhetnek az Úrban. A Mennyei Atya ezt mondta a Fiúról: „Ez az Én szeretett Fiam, Akiben gyönyörködöm”. Mi pedig így örvendezhetünk boldogan: „Ez az én Szeretett Atyám Akiben gyönyörködöm!”; „Ez az én Áldott Megváltom, Akiben gyönyörködöm!” Tudod – e már, mi az: gyönyörködni az Úrban? Ha még nem tudod, kezdd el Őt szemlélni a Golgotán, amikor éretted vérezett. Majd amikor felismered, hogy a bíborvirágok éretted nyíltak a Homlokán, akkor ujjong fel, rendül meg a szíved, akkor és attól kezdve gyönyörködsz Benne Igazán.

GYÖNYÖRKÖDÖTT * Egy kedves, mosolygós nyugdíjas tanító bácsi a heti Bibliai találkozón azt fejtegette, hogy nagyon hosszú egy hétig várni, amíg újra hallhat Jézusról, nem lehetne – e közben is még egy vagy két összejövetel. „Ezzel nem lehet betelni, ezt nem lehet eleget hallani! – mondta. – Csupa gyönyörűség az Úr Titkait megismerni, Szeretetéről megbizonyosodni!”

* Aki megismerte Isten Szeretetének Mélységét,
gyönyörködik Benne – Ef. 3. 1 – 21”

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„Január 05.

„Minden ember a jó bort adja fel először,
és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat,
te pedig a jó bort mostanáig tartogattad.”
(Ján. 2. 10 )

A sokat emlegetett kánai menyegzőn hangzott el a fenti mondat a násznagy ajkáról, amikor megízlelte a borrá változtatott vizet. Nem sejtette, milyen nagy Igazságot fejez ki ezzel a megjegyzésével, és mennyire leleplezi az ördög módszerét, amellyel olyan ügyesen be tudja csapni az embereket: a jó bort adja fel először. Az ördög is „jót” ad először: mindent, ami kedves a szemnek, gyönyörűséges a testnek, kívánatos az érzékeknek, s amikor megrészegednek, akkor jön az alávalóbb. Jön a kiábrándulás, csalódás, reménytelen halál, s végül a kárhozat. Jézus a Jobbat a végére tartogatja. Így szól: „Ha valaki Énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét mindennap, és kövessen Engem!” Bár a Terhe is könnyű, Igája is gyönyörűséges, s a legnagyobb szenvedések között is tud örömet, békességet adni; de a teljesség majd odafenn vár.

TE MELYIKRE VÁGYSZ? * John Bunyan Zarándok útja című regényében találkozhatunk Szenvedélyessel és Türelmessel. Nevelőjük azt kívánta tőlük, hogy a számukra legkedvesebb dologra a következő év elejéig várjanak. Türelmes nyugodtan várt, Szenvedélyes azonnal bírni akarta. Erre megkapta, amit kívánt: egy zsákot tele drágaságokkal, amelynek nagyon megörült. Testvérét Türelmest gúnyosan kikacagta. Rövid idő alatt azonban mindent eltékozolt, rongyoknál egyebe nem maradt. A nevek önmagukért beszélnek: Szenvedélyes a világ gyermekeit képviseli, Türelmes az eljövendő Országéit. Szenvedélyes mindent most, ebben a világban akar, Türelmes pedig nyugodtan vár az eljövendő Ország eljöveteléig, Ahol teljes Öröm vár, és Isten Jobbján gyönyörűségek vannak Örökké.

* Megmutatta az Ő Dicsőségét – Ján. 2. 1 – 2”

 

 

„Január 04.
„Tartsatok azért bűnbánatot, és térjetek meg, hogy
eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy eljöjjön a felüdülés
ideje az Úrtól ...”(ApCsel. 3. 19 – 20a )

„Tartsatok azért bűnbánatot, és térjetek meg, hogy
eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy eljöjjön a felüdülés
ideje az Úrtól ...”(ApCsel. 3. 19 – 20a )

Van idő, amikor hívatlan vendégként előjönnek a bűneink. Ó, hogy szeretnénk ilyenkor menekülni előlük! Van Út: bánjuk meg! Rövid hívő életem alatt több olyan testvéremmel találkoztam, akik a megtérést és a Hitet elegendőnek tartották az Üdvösséghez, pedig nem elég csak hinni, hogy Jézus megbocsátotta a bűneinket. Nem elég csak a Keresztre vetni, meg is kell bánni őket. Hányszor elkerüljük a bűnbánatot az Üdvösség útján.

Magyar ébredésünkbe oly sokszor találkozunk az igazi bűnbánat hiányával. Isten ezt szigorúan megköveteli tőlünk. Nemcsak valamiféle kegyeskedő szánom – bánom formán, hanem könnyek között, hamuba ülve, térden állva.
Azért nincs mély bűnbánatunk, mert nem tragikus számunkra a bűn. Pedig a bűn hívőnek, hitetlennek egyaránt tragédia. Távol áll tőlem, hogy Megváltónk Váltságát kisebbíteni akarjam a magam bűnbánatának hozzáadásával. Ő a Maga részéről tökéletesen eleget tett bűneinkért. Ezt az elégtételt nem lehet bármiféle hittel elfogadni, csak bűnbánó, töredelmes Hittel.

A BŰNBÁNAT HIÁNYA MIATT JÖN OLYAN NEHEZEN A FELÜDÜLÉS IDEJE * Egy közösség tagjai arról panaszkodtak, hogy nem tudják, miért, de élettelenek az összejöveteleik, gyümölcstelen az életük. Amikor aztán beszélgetni kezdtünk a bűnről, kiderült, hogy az olyan közönséges dolog előttük, mint a vízivás. Egyikük órák hosszat beszélt egész kedélyesen súlyos bűneiről. Megkérdeztem, nem fél – e a büntetéstől. Miért félnék – hangzott éppoly kedélyesen a válasz –, hiszen azt Jézus már elhordozta. Ez Igaz, de csak a bűnbánó bűnös számára.

 

 

 

„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”
„Július 17.

ISTEN AZONNALI ÍTÉLETE
Az Úr Jézus Krisztus „Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett.
Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” És hirtelen (azonnal) elszáradt a fügefa. (Máté evangéliuma 21.18–19)

Az Úr számonkérése váratlan és szigorú volt,
mert nem nézte a fügefa dús lombozatának, üde színeinek a szépségét,
csupán a legfontosabbat, az igazán lényegest:
VAN – E GYÜMÖLCS RAJTA.
Nem érdekelte a fa múltja, hogy milyen ígéretes volt az indulás,
hanem csak az, hogy tovább adta – e az Istentől kapott életet.

Szigorú volt az Ítélet, mert már nem adott alkalmat arra,
hogy a jövőben valamikor még teremhessen.
Az volt a legsúlyosabb az Ítéletben,
hogy a fának abban az ÁLLAPOTBAN KELLETT MARADNIA, amelyben Jézus találta.
Ez pedig az elszáradást, a kivágatást, a halált jelentette számára.

Testvérem, mi lesz, ha egy napon váratlanul a te életed mellett áll meg így Jézus?
Nem nézi hívő múltad, kegyes erényeid szépen zöldellő lombozatát, csupán a leglényegesebbet keresi:
teremtél – e gyümölcsöt,
adtál – e lelked életéből, amelyet Istentől kaptál, másoknak.
Vigyázz, nehogy arra ítéljen, hogy abban a terméketlen állapotban maradj, amelyben talált! Mert az a halált jelenti, a kivágattatást, a tűzre vettetést jelenti.

Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések az év minden napjára (Július 17.)

 

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el.” (Lukács evangéliuma 13,3)

VÁRATLAN
* A revizor mindig váratlanul jelenik meg az adott hivatalban. Azonnal lezáratja a helyiséget, a szekrényeket, s már se a pénztáros, se a könyvelő nem tehet odébb egy ceruzát sem. Az embernek bizony az állásába kerülhet, ha éppen hiányos a kassza vagy pontatlan a pénztárkönyv. Szoktál reá gondolni, hogy a lelkiekről is számot kell adnod?



* Nincs e testben ép hely – Ézs. 1. 1 – 9”


„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„November 16

„Nem érhet téged veszedelem, és csapás
sem közeleg sátradhoz.” (Zsolt. 91. 10 )

Manapság az emberek roskadásig meg vannak terhelve. Fontos ügyek sürgős intézésre várnak. A családok széthúznak, a családtagok állandó súrlódásban élnek egymással. Sokak lelkét beszerzési nehézségek, kenyér és ruhagondok terhelik. Álmatlan éjszakáink vannak. Ismeretlen veszélyektől rettegünk. Ezek mindennapi életünk kísértői. Miközben ezeket a sorokat írom, szomszédunk felesége sírva mondja a feleségemnek, hogy nem tudja, miért, de neki állandó sírhatnékja van, bizonyára valami nagy csapás készül reájuk szakadni. Rohanó testvérem, akit hasonló gondok üldöznek, emésztenek; kimerült lélek, akit a sírás fojtogat; csalárd szívű ember, akit saját gondolatai hínárja tart fogva – neked szól az Ige: „Nem kell félned az éjszakai rettentéstől”, „Tollaival befedez téged”. Hidd el, Ő Szemmel tart. Bármennyire is retteg a szíved, meglátod, „nem érhet téged veszedelem”. „Pajzs és Páncél a Hűsége.” Talán a Sátán fogságában vergődsz? Csak Arra tekints Aki éretted meghalt. Ő imádkozott éretted, hogy miután kirázza életedből a sok szemetet, te ismét atyádfiait erősíthesd. Írd fel ma a szívedbe ezt az Igét, és ragadd meg az Úr Kezét, hogy Vele járhass napi munkád közben is, és látni fogod, hogy Ő megsegít.

Ő SZABADÍT MEG TÉGED * A háború alatt egy falusi mesterember négyheti bujdosás, menekülés után családjával együtt lerongyolódva, betegen, siralmas állapotban érkezett meg egy tanyára. Hideg, havas eső esett, s ő az istálló padlására húzódva szívében az Úrhoz kiáltott. Néhány nap múlva munkát kapott, s hamarosan lakás is került családja számára. Az Úr gondjukat viselte.

* Egy sem esik a földre – Ámos 9. 6 – 10”
Naplózva
" Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" Lukács ev. 18.13b (MBT) Hallel`Yah jahid!





„11. 16 Ki mennyit lát?

„Ne félj, mert többen vannak velünk,
mint ővelük! Uram, nyisd meg a szemét,
hadd lásson!" (2Kir. 6.16 - 17 )

Egy időben az arámok gyakran megtámadták Izraelt, de Izrael királya Elizeus próféta tanácsára mindig ott várta őket, ahol titokban támadni akartak. Az arám király ezért megparancsolta, hogy fogják el Elizeust. Éjjel körülvették a várost, ahol éppen tartózkodott, s amikor a szolgája ezt reggel meglátta, megrémült. Elizeus imádságára azonban megnyílt a szeme, és meglátta, hogy az ellenséges katonák és őközöttük egy védőgyűrű van, Isten megvédte szolgáját. Viszont az ellenség büntetése az lett, hogy elveszítették látásukat, és el lehetett vezetni őket. Van, aki a láthatókat sem látja. Nem is mindig orvosi értelemben vakul meg, hanem elbizakodottságában vagy félelmében nem tudja felismerni a helyzetet, megmámorosodik valamitől, megszédül a sikertől, elvakult lesz, mert könnyelmű, vagy egyszerűen nem vesz észre másokat, még a hozzá legközelebb állókat sem. Van, aki csak a láthatókat veszi számításba, de nem számol a láthatatlanokkal. Az arámok (és sokan ma is ) csak racionális tényezőkkel számoltak, nem gondoltak arra, hogy Isten meghiúsíthatja haditervüket. Elizeus szolgája is először csak az ellenséget látta, de az Isten által küldött védelmet nem. És vannak, akik ugyanolyan komolyan veszik a valóság láthatatlan részét, mint a láthatót. Elizeus is pontosan látta a veszedelmet, de tudta, hogy Isten meg fogja őket védeni. Tudta, hogy tehetetlen ebben a helyzetben, de azt is, hogy nem védtelen. Ezt a látást nevezi a Biblia Hitnek. Ábrahám közel százéves, és még nincs gyermeke, de „Hitében erős volt", és várta, hogy Isten teljesíti Ígéretét. Dávid sem csupán Góliát méreteit látta, hanem Isten Hatalmát is. A Teljes Valóságon az tájékozódik, s az jut el helyes következtetésekre, aki a láthatatlanokkal, Isten Létével és Igéjével is számol."
Naplózva
" Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" Lukács ev. 18.13b (MBT) Hallel`Yah jahid!


„Szikszai Béni: „Útitárs”
Bibliai elmélkedések
az év minden napjára”

„November 17

„Nem bűneink szerint cselekszik velünk,
és nem álnokságaink szerint fizet nekünk.”
(Zsolt. 103. 10 )

Drága üzenet számomra ez az Ige. Isten Kegyelmét hirdeti. Oly nagy az Ő Irgalma, hogy nem nézi bűnös életemet, nem veti szememre, mennyire eltávolodtam Tőle, amikor a tékozló fiú útjára léptem. Nem fordult el tőlem képmutatásaim, álnokságaim miatt. Az Ő Kegyelme hordoz. Amikor újra csak azt cselekszem, amit nem akarok, amikor újra meg kell látnom, milyen álnok, csalárd és állhatatlan a szívem, az a vigasztalásom, hogy Isten nem engem néz. Nem a bűneimet nézte akkor, amikor Kegyelmébe fogadott, amikor megkönyörült elesett és nyomorult állapotomon, hanem az Úr Jézus Krisztus Vérét, Amely érettem hullt a Kereszten. S ha majd egykor megállok Előtte, amikor megfizet kinek – kinek cselekedetei szerint, akkor sem az Ítélő, hanem a Kegyelmes Istennel fogok találkozni, Aki nem bűneim szerint cselekszik velem, és nem álnokságaim szerint fizet nekem. Jézus Vére elmossa és befedezi bűneimet. Testvérem, aki a bűnbe vesztegelsz, és azt gondolod, hogy számodra már nincs kegyelem, nincs bűnbocsánat, neked is szól ez a drága üzenet! Tudd meg, hogy Jézus a te bűneidet is felvitte a Keresztre, és a te számodra is elég az Ő Vére. Ha eddig nem tudtad volna, akkor most tudd meg, hogy neked sem bűneid szerint fizet az Úr, ha hiszel Jézusban.

NEM ÉRDEM SZERINT * Kétéves kisleányom sokszor szinte lesi az alkalmat, hogy valami huncutságot, valami rosszaságot tegyen, amikor úgy gondolja, hogy senki nem látja. Az édesapja mégis szereti, mert nem azt nézi, hogy megérdemli – e a szeretetét.

* Mégis Kegyelmes – Ámos 9. 11 – 15”
Naplózva
" Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" Lukács ev. 18.13b (MBT) Hallel`Yah jahid!

 

 

***

Öregek és fiatalok

Szikszai Béni vezércikke a Mustármag c. folyóirat 1940. júniusi számában.

Állandó kérdése a jelenvaló világnak az öregek és fiatalok egymáshoz való viszonya. A fiatalok mindig lassúnak tartják a menetet, amelynek tempóját az öregek diktálják. Mindig szűknek, ósdinak, elmúltnak a hajlékot, a rendszert, amit az öregek építettek. Az öregek keservesen veszik, hogy ami nekik évtizedeken át megfelelt, amihez őket sok kedves emlék köti, azt a fiatalok könnyen félretennék. Tudják, milyen veszedelmes dolog az, amikor valaki csak a lábával siet. Az öregek a bölcsesség hiányát emlegetik, a fiatalok az erő hiányával érvelnek. Kinek van igaza? Isten igéjéből kínálkozik a megoldás. Annál inkább az ige felé kell fordulnunk, mert ezek a kérdések, nemcsak a világnak, hanem Isten hívő gyermekeinek is kérdései. A Királyok II. könyve 6. fejezetében van szó arról, hogy az öreg Elizeus bibliaiskolájá- nak növendékei, az ifjú tanítványok egyszer csak odaálltak az öreg Elizeus elé, és az az- óta is sokat hangoztatott kívánságot tárták föl előtte: „Szűk ez a hely nekünk.” „Nem férünk a régi, ócska keretek között.” „Új hajlékot akarunk építeni.” A történetből nagyon világosan kitűnik az is, hogy Elizeusnak nem nagyon tetszett a dolog. Egy cseppet sem lelkesedett érte. Azért kellett így szólni hozzá: „Nyugodj meg rajta.” Ennek a történetnek a keretein belül Isten néhány nagyon világos útmutatást ad az öregek és fiatalok egymáshoz való viszonyá- ról. A fiatalokban ösztönös és Istentől való a vágy, hogy újat építsenek. Jaj annak az ifjúságnak, amelyiknek nincsenek látásai. Ifjúságának erejét, karjának izmait, elméjé- nek frisseségét új meglátások szolgálatába akarja állítani. Náluk van az élet lüktető ereje. Nagy baj lenne, ha az öregek meg nem értésén megtorpanva, meglátásaiktól csüggedten elállnának. De nem is itt van a baj, hanem sokkal inkább ott, hogy hiányzik valami, ami Elizeus tanítványainak életében ott volt. Az egyik, hogy kellő tisztelettel bántak vele. Elismerték, hogy szolgái néki. A másik, hogy nem magukban akartak menni, hanem őt is hívták magukkal. Tisztában voltak vele, hogy Elizeus bölcsessége nélkül az ő erejük és a bennük lobogó tűz nem sokat ér. Viszont Elizeus részéről is megfigyelhetjük, hogy nem állt félre sértődötten a fiatalok mellől, hanem elment velük. E történet folyamán nagyon nyilvánvaló, hogy mennyire szükségük volt a fiataloknak Elizeusra. Elizeus is belátta, hogy a fiatalok nem akarják mellőzni az ő bölcsességét, segítségét. Amikor javában vágták a fát a hajléképí- téshez, egyszer csak leesett a fejsze. Ekkor hiábavaló volt minden fiatalos erő, ifjúi tűz, a vízbeesett fejszét csak Elizeus tudta visszaszerezni. De milyen csodálatos, nem irgettmorgott, hogy ugye megmondtam, vagy no, híres fiatalok, hanem visszaadta a bajbajutott tanítvány fejszéjét. Ez az igazi viszony az öregek és fiatalok között. Hajlékot akarnak építeni a fiatalok? Szűknek találják a régi keretet? Elmúltnak a régi rendszert? Akkor szóljanak így az öregekhez: Gyertek el velünk! Szükségünk van segítségetekre, tapasztalástokra. Annál inkább, mert előbb-utóbb minden fiatalság életében elkövetkezik az az idő, amikor mit sem használ az ifjúi hév és a felgyülemlett dolgozni akaró erő. Egyszer csak vízbeesik a fejsze, és kik segíthetnek ilyenkor mások, mint a tapasztalt Elizeusok. 5 Szóljanak így a fiatalok: Jertek el velünk, hogy újat építsünk. Nem azért, hogy a nehéz fejszét forgassátok, hanem azért, hogy ha kiesik kezünkből az eszköz, akkor adjátok vissza nekünk. Amikor majd mi ellankadunk, akkor megmutassátok, hogy annak idején, amikor ti fiatalok voltatok, az ilyen helyzetben hogyan jutottatok tovább. Igen, induljanak a fiatalok isteni látások után. Vágjanak neki erdők sűrűjének, hogy erejük nyomán fák dőljenek, és a ledöntött fákból épüljön az Úr gyermekeinek hajléka, de egy pillanatra se tévesszék szem elől, hogy az időseket az urat tisztelő szolga tiszteletével kell körülvenniök. Az öregek pedig ne maradjanak otthon. A bölcsességre, a tanácsolásra éppen ott a munka égető mezején van a legnagyobb szükség. Nincs szomorúbb látvány, mint a félreállt öregek és a magukban küzdő fiatalok. Az Úrnak mindkettőre együtt van szüksé- ge. A fiatalok erejére és az öregek bölcsessé- gére. Bár így szólnánk együtt ifjak és öregek összefogva: „Jertek, menjünk el, építsük Jeruzsálem falának romlásait.”
Öregek és fiatalok –
Mindig Veled, Uram Szikszai Béni: Mindig Veled, Uram Hallgatni hosszan, mélyen sokat, hagyni beszélni másokat. Uram, add nékem ezt a kegyelmet, halk, csendes szívet, engedelmet. Ne járjak testi tűztől hajtva, mikor a tettet csak test és vér hajtja. Igéd ígéri, s óhajtja lelkem: indulsz előttem, mikor mennem kell. Hisz idejében felszáll a felhő, és a kegyelem mindenkor eljő, amely léptemet utadon viszi, ha azon járok, kegyelmed teszi. Fogjad hát kezem, indíts, ha kell, mert Veled járva szívem vidáman énekel.
6 Szántsatok új ugart!
Szikszai Béni vezércikke a Mustármag c. folyóirat 1941. januári számában. Szükség van megújulásra. Nem ott van a baj, hogy nem volt egyszer életedben határozott megtérés. Nem az a hiba, hogy nem fordítottál egyszer becsületesen hátat a világnak és nem ítélted szemétnek és kárnak mindazt, amit addig értéknek tartottál, hanem ott a hiba, hogy az esztendők, vagy talán évtizedek folyamán életed elgyomosodott. Az ige hangzik feléd, nincsen hiány a csendesórákban, az igehallgatás alkalmaiban, talán a szolgálatban sem, csak az a baj, hogy minden ige tövisek közé esik, és a tövisek felnevekedvén elfojtják azt. Tele van életed tüskével. Tele van bozóttal és hasztalan hull belé az ige áldott, drága magva, nem tud felnövekedni. Új szántásra van szükség. Ekét kell vetni egész eddigi életednek, és kiszántani belőle mindent, ami benne termett. Nem baj, ha vannak is benne itt-ott gabonaszálak vagy bokrok. Lehet, hogy imitt-amott termést igérő élet díszlik benne. Az elgyomosodott vetéssel szemben azonban csak egy lehető- ség van. Kiszántani az egészet. Szánts új ugart! Úgy állj oda Jézus elé, mintha még sohasem álltál volna ott. Úgy tekints fel keresztjére, mintha most jöttél volna e világ szerint való életből. Szánd oda becsületesen az ekevas alá keresztyén életed és keresztyénséged minden értéknek látszó dolgát. Szánts magadnak új szántást! Ismereted, keresztyén múltad, áldott szolgálataid, elért eredményeid mind hadd kerüljenek a hant alá. Ne maradjon felül semmi, csak az igére éhes életed. Ahogy a friss hant kitárja keblét a belé hulló gabonamag előtt, úgy tárd ki szí- vedet Isten igéje előtt az új esztendőben. Szánts magadnak új szántást! Oh ne engedd, hogy régi, tövisekkel rakott szívedbe hulljon ismét egy egész esztendőn át Isten igéje áldott magva. Oh jaj, ha az év eltelvén, ismét szomorúan kell látnod, hogy nem díszlik életed talajában dús, kaszára és életre való vetés, hanem megint mindent elfojtott a tüske. Szánts magadnak új szántást! Ne kíméld vélt értékeidet! Ne sajnáld eddigi életedet! Tudom, hogy fájdalmas, mert az eke nem kí- mél semmit, de ne törődj vele. Jó kenyérmag friss szántásban terem. Ha arra vágyol, hogy ez évben legyen életednek áldott aratása, hogy életed gyümölcsei által éhező lelkek elégíttessenek meg, akkor jöjj, haldd meg az Úr felhívását hozzád, és engedj az igének: „Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!” (Jer 4,3.)

„SZÁNTSATOK MAGATOKNAK ÚJ SZÁNTÁST, MERT IDEJE KERESNETEK AZ URAT, AMÍG ELJÖN, HOGY IGAZSÁG ESŐJÉT ADJA NEKTEK.” Hós 10,12/b 7
75 éve hunyt el Sallay István református lelkipásztor, a Bethánia Egylet egykori főtitkára 1888-ban született. teológiai tanulmá- nyinak befejezése után hűségesen végezte beosztott lelkészi munkáját Ondon, majd Pécsett Nyáry Pál lelkipásztor és esperes mellett. 1914. szeptemberétől Zemplénben, mint megválasztott lelkipásztor szolgált nyolc éven át. Közben a háborúban az olasz fronton tábori lelkészként a legveszélyesebb helyeken hirdette a megfeszített Krisztusban Isten számunkra megjelent üdvözítő kegyelmét. 1922-ben Pécsre került vissza hitoktató lekésznek, ahol nemcsak az ifjúság lelki vezetője volt, hanem a gyülekezet igazi mis - sziói munkása is. Így méltatta őt halálának bejelentésekor Nyáry Pál lp. a „Mustármag” 1940. márciusi számában: „1928-ban hívta meg főtitkárául a Bethánia Egylet, hol 12 esztendeig sáfárkodott a rábízott talentumokkal. Különösen a vidéki csoportok és CE-szövetségek létrehozása terén ért el szép eredményeket. Vérbeli CE munkás volt. Csak azok a munkák érdekelték, melyektől a CE ügyének növekedé- se volt várható. Meggyőződésének kitartó harcosa volt, - inkább vállalta a küzdelem kellemetlenségeit, idegeket őrlő hatását, de megmaradt elgondolásai mellett, ha egyesü- letének javát vagy érdekeinek veszélyezteté- sét látva, a támogatás vagy ellenállás útját látta célravezetőnek. Isten országának ügyét nemcsak szóbeli bizonyságtételével, hanem az írott betű hatalmával is szolgálta.” 12 évig szolgált a Bethánia Egyletben fő- titkárként. Az utolsó két évben agydaganattal kezelték. Orvosi műtéten esett át, de ez sem segíthetett, 19 hónappal műtétje után Ura hazaszólította őt magához. Egyik fordítása legyen épülésünkre, amely most a húsvéti ünnepkörben igen aktuális. (M.J.)
A feltámadás diadala
1. Jézus feltámadása először az Ő istensé- gének pecsétje. Róm 1,4 ezt mondja: „Aki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség lelke szerint, a halálból való feltá- madás által.” Az isteni dicsőség előtündökölt már Betlehemben, a megkeresztelésnél, a megdicsőülés hegyén, csodáiban, élő igéiben és mélységes szenvedéseiben. De a feltámadás az első tulajdonképpeni pecsét, az isteni aláírás, az elégséges bizonyíték Jézus elvitathatatlan istensége felől. Amint az Úr egész első élete előkészület volt szenvedésé- hez és halálához, a feltámadásutáni, a második minden órával a mennybemenetelt hozta közelebb. Minden nappal, ahogy az Úr a nyitott sírtól távolodott, közelebb jutott koroná- jához, mert a megaláztatás és a megüresítés ideje most már egészen mögötte volt.
2. Jézus feltámadása az apostolok és minden más tanítvány számára pecsétje annak a megújulásnak, amelyben az élet világot meggyőző hitbizonyosságot és örvendezést nyer. Húsvét reggele a kiindulópontja a tanítványok új életszakaszának. A bizonyosság: a Mester él, megajándékozta őket az új élet lelkével. Szívüket új örömmel töltötte be, lábaik új erővel indultak, jövendőjükre új reménység sugárzott. A nagy talány teljes megoldást nyert, a legmélyebb szégyen a legdicsőbb kitüntetéssé változott; A feltámadás diadala kételkedésük alapja az imádat sziklájává lett. A jajongások a szörnyű kereszthalál felett, a feltámadás diadalhimnuszává váltak.
3. A feltámadás az egész váltságmunka pecsétje. Ha Jézus fel nem támadt volna, akkor a bűn, a halál és az ördög győz. Az elhengerített kő és az üres sír a legnagyobb győzelemnek az emlékei, ami csak kivívatott ezen a világon. Ha az Úr nem támadt volna fel, senki sem nyerhetene bűnbocsánatot. Ezért hirdeti a Róm 4,25: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.” – Jézus kilépése a sírból, dicső pecsét és drága bizonyság afelől, hogy minden bűnadósság hiánytalanul ki van fizetve. Ha az Úr fel nem támad, akkor a hit öncsalás lenne és nem volna egyház, nem volna a hívők közössége, nem volna Luther, Kálvin, imameghallgatás, reménység a síroknál, akkor minden embernél nyomorultabbak lennénk. (L. 1Kor 15,12-19.)
4. A feltámadás a mi feltámadásunk pecsétje. Oh, borzasztó a hitetlenek halálfé- lelme, akiknek nincs semmi reménységük. – Egy misszionárius prédikációja közben felkacagott egy néger, mikor a feltámadásról hallott. Megdorgálta a misszionárius ezért az illetlen kacagásért, de ő így felelt: „Nem tudtam visszatartani a nevetésemet az öröm miatt.” – Luther a falakra, az ablakokra, az ajtókra, az asztalokra felírta egyszer: „Vivit” – Ő él. És mikor megkérdezték, miért írta fel ezeket, így felelt: Jézus él, és ha Ő nem élne, egy óráig sem kívánnék élni.” – A nyitott sírnál minden hívő elhiszi: „Én élek, és ti is élni fogtok.”
5. Jézus feltámadása a mi lelki feltámadá- sunk pecsétje. Péter így ujjong: „Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, hogy újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadá- sa által.” És Róm 8-ban ez van: „Isten megeleveníti a mi halandó testünket bennünk lakozó Lelke által.” Jézus Krisztus feltámadá- sának ereje által élhetek és győzhetek. (Fil 3,10.) Pállal mondhatjuk: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.”
6. Jézus feltámadása pecsétje a hívők feltá- madásának. (Mt 27,52.) Ha Krisztus visszajön, először a halottak támadnak fel benne. Minden szentek feltámadnak Jézus megérkezésekor. A halál nem fog többé uralkodni, és a szenteket a Krisztus dicsőségének a fénye fogja besugározni. Leírhatatlan dicső pillanat lesz az, amikor a halottak meghallják az Ő szavát. És ez a szó előhívja őket sírjaikból. A testi halál felett való győzelem lesz ez. A feltámadás által a halál lényegében már meggyőzetett. (Jn 5,24; 11,25-26.) De a test még mindig a halál zsákmánya. Ez a zsákmány elvétetik majd tőle. Akik az Úrban aludtak el, azok testileg kilépnek a sírjukból és azoknak teste, akik a mennyegzői gyülekezet tagjai és ama napon még életben lesznek, elváltoznak egy szempillantás alatt.
7. A Krisztus feltámadása végül pecsétje az új ég és az új föld új teremtésének. A Jézus feltámadásának erejében az egész teremtett világ megszabadul a rothadandóság rabsága alól, az Isten fiainak dicsőséges szabadságá- ra. Krisztus feltámadt, Elmúlt kín, gyalázat; Örvendjünk háladallal, Krisztus megvigasztal. Hallelujah... Hallelujah! Hallelujah, hallelujah, hallelujah! Örvendjünk háladallal, Krisztus megvigasztal, Hallelujah! Fordította: Sallay István


Emlékezés Szikszai Béni életére
Péntek, 2015. május 22.
Emlékezés Szikszai Béni életére
Egy élet áttekintése nehéz feladat, mert annak minden mozzanata Isten munkájáról beszél, és tanulságul szolgálhat másoknak, akik kortársai voltak, de azoknak is, akik mint későbbi nemzedék, hallanak róla. E viszonylag rövid megemlékezésben nincs mód sok mindent még csak megemlíteni se, ami Béni bátyánk életében történt, ezért elsősorban az ő főtitkárságának 10 éves szakaszára, tehát az 1940-től 50-ig terjedő időszakra koncentrálok. Tulajdonképpen már 1939. őszén megbízta őt a Választmány a főtitkári teendők ellátásával, és ez egészen a Bethánia hivatalos megszűnéséig tartott. Ezt az egyesület Debrecenben 1949. nov. 27-én mondta ki, de ennek következményei csak 1950. jan. 1-től lépetek életbe. A Közgyűlés kimondta a Bethánia Egylet feloszlását és a Református Missziói Munkaközösségbe való becsatlakozását. Ezzel természetesen megszűnt Szikszai Béni főtitkári megbízatása is, és rövid ideig talán egy évig az Egyetemes Konvent alkalmazottja volt. 1952-től 1968-ban történt nyugdíjazásáig erdőgazdasági napszámosként dolgozott Göböljáráson.
De lássuk röviden, szinte csak címszavakban, hogyan hívta el és készítette fel az Úr Isten Bénit a nagy megbízásra, arra, hogy az 1940–1950 közötti ébredési időben az ébresdés kiemelkedő vezetője legyen. Tanyasi paraszt gyerekként érkezett 1908. június 4-én. A rosszul elkötött köldökzsinóron csaknem elvérzett. Piciny babaként sok betegségen esett át, mégis megmaradt. Édesanyja bibliát olvasó hívő asszony volt, és 13 éves fiának bibliát adott születésnapjára. A kis Béni azt félretette, nem olvasta. 18 évesen súlyos TBC-vel küzdött szervezete az életért. Ekkor vette elő bibliáját, elhatározta, hogy végigolvassa. 3 és fél hónap alatt ezt meg is tette. 1927. ápr. 17-én ért a végére egy szép tavaszi napon. Ekkor született meg a döntés a szívében: „Ami ebben a könyvben van, igaz és én erre ráteszem az életemet.”
A Bethánia Egylet vezetősége ebben az időben (1926-ban) határozott úgy, hogy az ifjúság körében intenzív ifjúsági munkát folytat. Így az egyes nagyobb községekben és városokban lévő helyi Bethánia közösségek vezetői a gyülekezetek vezető lelkészeit megnyerve rendszeres heti ifjúsági órákat vezettek be. Abonyban is kezdtek mozgolódni, de eleinte csak néhány ifjú vett ezeken részt, ők sem rendszeresen. Ebbe az ifjúsági mozgolódásba kapcsolódott be az ifjú Béni is.
Ezután volt egy „véletlen” találkozása Molnár Máriával, a későbbi misszionáriusnővel az abonyi vasutállomáson. Molnár Mária hívta őt a május elején rendezett budapesti ifjúsági konferenciára. Megígértette vele, hogy elmegy. A konferencián találkozott CE-s fiatalokkal, sőt volt akivel mély barátság is alakult ki. Azt írta erről, hogy „ő volt, aki lépteimet a közösség és a szolgáló élet felé irányította.” Az ifjú Béni ezután szorgalmasan járt a helyi bibliaórákra, a csütörtöki közösségi órára és az ifjúsági órára. A közösségi órán, melyet Szűcs Margitka vezetett, ő volt akkor az egyetlen fiatalember. 1927. novemberében vették fel a CE Szövetségbe.
Az Úr Jézus másik reá nagy hatással lévő embere volt Czakó Jenő, aki beajánlotta őt a Budapesten megrendezésre kerülő 1928-as Európai CE Konferencia rendezőgárdájába. A „kuli”-munkákba vonták be: asztalok, székekpadok autóra fel- és lerakása, emeletről le, emeletre felcipelése, rendezése, stb. A konferencián levelezőlap-árus lett. Ez volt a nagy „lelki” munka, amiben jeleskedhetett. Még a konferencia évében Czakó Jenő bevonta az akkor induló „Célegyenest Előre” című ifjúsági lap szerkesztési munkáiba is.
Aztán jöttek Abonyban a hétköznapok: a házalásos iratterjesztési munka, hívogatás alkalmakra, konferenciák rendezése, amihez hozzátartozott a szalmazsáktömés, a vendégek elhelyezése. Mert ebben az időben a CE egyre több helyen rendezett egész napos vagy több napos ifjúsági konferenciát is. 1929-ben volt Abonyban egy 200 fős konferencia, aztán Győrben, Püspökladányban. Itt Sallay István a Bethánia lelkésze és főtitkára hívta meg, hogy tartson egy áhítatot. Makóra is elvitte Sallay, mert szerette volna az onnan távozó Czakó Jenő helyett rábízni a makói közösség terhét, de a makóiak papot szerettek volna, nem egy fiatal lajkust. Ő úgy fogta fel ezt a „kudarc”-ot, hogy „az Úr rendelte így, mert nem akarta, hogy Makónfenekeljek meg”. Ezután 1929 végén lelki válságot élt át, feleslegesnek, és eldobott eszköznek érezte magát Isten kezében. De az Úr elküldte hozzá Borsiczky Károly barárját, és a vele folytatott lelki beszégetés után, melyből azt az üzenetet kapta: „Te változhatsz, de Isten nem változik”, ismét felragyogott számára a kereszt, és kész volt oda menni, ahová az Úr küldi Őt.
Az eddig felvázolt életút csak a bevezetés volt, a felkészítés ideje. Ezután jött a mélyvízbe dobás. Isten egész életére szóló döntései 1930-ban lettek előtte is nyilvánvalóvá. Több helyen végzett szolgálatokat – ezeket nem részletezem – de tudta, hogy Istennek más célja van vele. Czakó Jenő ajánlotta fel neki a ceglédi tanyavilág lelki gondozására lóhátas diakónusi szolgálatot. A tanyavilág szí-véhez nőtt, ezért örült ennek az ajánlatnak. De néhány napon belül pontosan október 2-án távíratot kapott Budapestről: „Kedves Béni! A Bethánia utazó munkásként alkalmazta. Harmadikán induljon Ófertóra és keresse Orosz József kovácsot.”Megrémült, hiszen már igent mondott a ceglédi lovas diakónusságra. De rögtön kiderült, hogy a budapesti döntés Czakó Jenő tudtával és támogatásával született, hiszen Jenő bácsi a döntést hozó választmány tagja volt. Így ő elindult 3-án Ófertóra.
Tehát az Úr – mimdem emberi tervezgetés ellenére – úgy intézte, hogy Szikszai Béni 22 évesen a Bethánia Egylet első utazó titkára lett. Ebben a minőségben Járta az országot, végezte a magyar ugaron a szántás-vetés munkját sok nélkülözéssel, ma elképzelhetetlen körülmények között. A világ-válság ideje volt ez, szegény volt az ország és annak népe még szegényebb. Minden útjában megta-pasztalta, az Úr vezetését, gondoskodását. Sok testvéri szív igyekezett szegénységében is segíteni őt, hogy ne lásson hiányt. Csak a „hivatalosoktól” nem várhatott el bíztatást, megbecsülést végzett mun-kájáért. Sok helyen tartott a helyi lelkész engedélyével evanglizációs igehirdetést kevés ember vagy nagyobb tömeg előtt, máskor csak egy-egy személyes beszélgetésben adta tovább az Úrtól kapott bátorítást. Sok kilométert utazott az országban, és tett meg hosszú utakat leginkább gyalog néha kölcsönkerékpáron, vagy lovaskocsin. Mozgalmas volt az élete. De sajnos még ebben az időben a vidéki lelkészek a megtérésről még mindig, mint „bolodgombáról” beszéltek, és a megtérteket farkasként emlegették. Tehát tőlük segítséget nem várhatott. Ő szívvel, örömmel végezte ezt a szolgálatot. Olykor még munkája gyümölcsét is megláthatta az Úr bíztatásaként. Része lehetett ritkán az „aratásban” is. „A magyar ugaron” c. könyve ad erről képet számunkra.
A Bethánia országos munkájában – mint említettem – 1926-27-től kiemelt feladatnak tekintették az ifjúság ébresztését. Ekkor volt Vaján és környékén az első jele az ébredésnek, amely nagyon megmozgatta a teljes tiszántúli régió lelki életét. Felmerült a lelki igény az evangélizációs összejövetelek iránt, és 1930-tól elkezdődtek az evangélizációs szolgálatok, 1934-től már rendszeres, szervezett sorozatok formájában évenként 15-20 ilyen nagy összejövetel volt az ország künböző helyein. Eleinte ezek 10 naposak voltak. Szervezésük – különösen vidéken – az utazó titkár feladata volt, és ő maga is rendszeresen szolgált ezeken, hiszen erre az Úr Jézus lelki ajándékot adott neki. Az Úr mindig tudja, hogy mit akar tenni, és ehhez a körülményeket, a szolgálókat is előkészíti, felkészíti.
1935 a lelki ébredés szempontjából kiemelkedő jelentőségű év volt. Ekkor indult el röplap for-májában az igazi iratmisszió. Hetenként 3000 példányban vitték szét az egész országban az iratmisszi-ós lapokat. A Bethánia ekkor már több körzeti vezetőt is beállított a szolgálatba. Ezek segítették, könnyítették az utazó titkár munkáját, hogy idejének nagyobb részét fordíthassa az ifjúsági konferenciák, az evangélizációs feladatok szervezésére és az igeszolgálatokra. 1935-ben Budapesten rendezték a CE 9. Világkonferenciáját. Ez a 3 napos kiemelkedő esemény sok gondot és munkát jelentett, nem csak a főszervezőknek, de az utazó titkárnak is. Egyébként ennek a világkonferen-ciának a lelki hasznát mi nem tudjuk átlátni. De volt, mert tudunk arról, hogy az akkor gyülekeze-tekben is szolgáló külföldi igehirdetők szolgálatára többen megtértek. Ugyanakkor ez a Bethánia Egy-let számára anyagilag nem volt kifizetődő, adósságot kellett még évekig törleszteni.
1938-ban már az és sajtóban is erős támogatókra talál, és olvashatunk Szikszai Béniről a tekintélyes nem lelkészi és lelkészi evanglisták között: Ecsedy Aladár, Békefi Benő, Nyáry Pál, báró Podmaniczky Pál, Harmati Béla, Sréter Ferenc.
Az 1940. esztendő a Bethánia életében fontos időszak volt, melynek az egész magyar ébredésre rendkívüli hatása volt. A bevezetőmben már említettem Sallay István főtitkár halálát és Szikszai Béni-nek a főtitkári szolgálatba történt beállítását. Sallay István már hosszabb idő óta beteg volt, és nem tudta már ellátni a Bethánia főtitkári feladatait. Ezért mint utazó titkárt felkérték Bénit, aki akkor 31 éves volt a főtitkár teendőinek ellátására. Ő nem akart főtitkár lenni, Nem akart Budapesten lakni, mert a helyzet úgy nézett ki, hogy vidéken pezsgő lelki élet volt, míg Pesten aszály. Maga az Egylet az 1939. évet még 1700 pengő adóssággal kezdte, és a Gyulai Pál utcai központ nagyterme kongott az ürességtől. Közben sokan unszolták őt, hogy vállalja el a vezetést. Végül – saját szavai szerint - azt mondta magában: „Ha eltűnik a pénzhiány és megtelik a nagyterem, vállalom.” És lássunk csodát az év köze-pére az adósságot visszafizették, és a nagyterem kezdett megtelni. Így az 1939 novemberi közgyűlésen főtitkárrá választották, és mellékesen jegyzem meg, hogy Borbély Béla lett az utazó titkár.
Szolgálatának háttere a hétfői imaközösség volt. Ez olyan vezetői testületet is pótolt, mert a vidéken szolgálók úgy jöttek fel Budapestre, hogy ezen az alkalmon ott legyenek, és találkozhassanak Béni bátyánkkal, hogy ott minden problémájukat elmondhassák és lehetőleg azok megoldására taná-csot is kaphassanak. Ez amolyan hetenként „ülésező” választmányt pótló összejövetel volt komoly együttimádkozó tagokkal.

Az ébredés szellője már fújdogált, a hívő nép öntudatra ébredt, és egyre többen álltak be a szolgálatba. Mint főtitkár több vezetői talentummal megáldott, és az evangélium hirdetésére alakalmas testvért küldött ki szerte az országba, mint eddig bármikor, bármelyik evangéliumi szerve-zet. Teljesült 1940-ben a testvéreknek az az álma is, hogy legyen a konferenciák számára egy állandó helye a Bethániának. Józan László l.p. javaslatára ketten kimentek Alcsút-Máriavölgybe megnézni egy eladó területet rajta egy nagyobb épülettel, amely egykor vadászlak volt, de akkor éppen tehén-istállónak használtak. Hát a látvány nem volt valami vonzó. Az épület elhanyagolt, és belül olyan, amilyen egy istálló szokott lenni, ki-bedőlt ajtajú melléképületek, melyekről lemállott a vakolat. Elhanyagoltság mindenütt. Aztán ott volt a pénzhiány: 1500 pengő volt erre a célra, és a vételár 13.400 pengő volt. Ennek ellenére testvéreink láttak benne lehetőséget. Lelki szemeik előtt ott volt a sok önkéntes fiatal, akik örö9mmel dolgoznak az Úrnak, és megújítják ezt a helyet. Béni bátyánknak az volt az egyetlen feltétele, hogy Józan László vállalja a létesülő missziói otthon lelki vezetését. Józan azt felelte: Boldog örömmel! Sikerült a szerződést még 1940-ben megkötni, sokak fárdtságos munká-jával használhatóvá téve az épületeket, megtisztítva a környező területet 1941 július 1-én megnyílt a Lelki Szolgálat Háza. Ezután minden évben augusztus 20-a táján ifjúsági konferenciák voltak ott egyre növekvő számú résztvevőkkel, de sokféle más konferencia és összejövetel is helyet kapott ott. És volt egy állandó szolgálatra felkészítő bibliaiskola az ott vagy a környékben lakó résztvevúőkkel és tanítókkal.
Ezek már a világháború sötét évei voltak. A háború idején sokszor kellett első sorban másokkal kapcsolatban személyes döntéseket hoznia, így a zsidótörvénnyel kapcsolatban is. A lelki munka folyt rendben a háború évei alatt is. A Lelki Szolgálat Házában is megtartottak minden konferenciát, még a bombázások idején is. Béni Bátyánk végig ott volt 1944 nyarán a missziói otthonban és az ott folyó munkából kivette részét. Közvetlenül október közepe előtt jött fel Pestre, ahol riadt „népe” már nagyon várta. Itt kapott egy katonai behívót. Volt egy papírja a katonaságtól, úgy 10 éves, amely kimondta, hogy katonai szolgálatra alkalmatlan, most mégis behíták. Mit tegyen? Jelentkezzen vagy bújjon el? De úgy tekintenék, mint katonaszökevényt, és kivégeznék. Egy törvényszéki bíró barátjától kért tanácsot. Az azt mondta: „Ne menj sehová. Ha még két vasárnap prédikálsz és aztán agyonlőnek, akkor is maradnod kell.” Sok kétség között volt, a végén mégis megfogadta a tanácsot. Többször élt át ezért nehéz helyzetet igazoltatások alkalmával, ő mindig rejtve maradt a vizsgálódók szemei előtt. Tanácsadó barátja sorsa ismeretlen maradt. Úgy tekintett vissza reá, mint Isten angyalára, aki Isten azért küldött, hogy eligazítsa, amikor az ő oktalan szíve nem tudta, mit tegyen.
Sok esemény történt körülötte az ostrom idején, sokszor érhette volna lövés a testét, vagy vihették volna orosz fogságba, neki nem lett bántódása. Isten oltalmazta őt, mert még sok feladat várt rá az ébredés frontján.
Ahogyan az egész magyar társadalomban, úgy a Bethániában is az élet lassan kezdett beindulni a háború végeztével. Sok bizonytalanság, félelem uralkodott az emberi szívekben. Nem szívesen jöttek össze a hívő emberek sem, mert tartottak attól, hogy a szovjet megszállók ellenük való szövetkezés-sel gyanúsítják őket. Budapesten az emberek a romok eltakarításával voltak elfoglalva. Így nem csoda, hogy a Bethánia központjában is csak 1945. április 30-án jöttek össze először ebben az évben a hétfői imaóra résztvevői. Itt Béni bátyánk vezetésével a viszontlátás örömével adtak hálát a megtar-tatásért. Az imaórán felolvasott részek a Rómaiakhoz írott levél 7. és 8. része volt. A Róm 7. gyötrő kínjai és a következő rész diadalmas üzenetei azt húzták alá számukra, hogy maguknak semmit nem tulajdoníthatnak, hanem minden diadalt Krisztusnak köszönhetnek, hogy kétség sem lehet afelől, hogy általa mindenben diadalmaskodhatnak. Megerősítette bennük azt a tudatot, hogy hitványságuk, kiújuló bűneik ellenére Isten olyan cselekedetekre hívta el őket, melyeket időknek előtte elkészített, és ezeket kell a maga idejében engedelmesen ráhajolva az ő kezére véghez vinniök. Így indultak el, hogy a kibontakozó új rendben előttük álló, Isten által elrendelt feladatokat elvégezzék. Természetesen imádkoztak a fogságban lévő fiakért, testvérekért.
Lassan jövögettek a testvérek. Megindult a nyomda. A „Hallelujah” énekeskönyv példányszáma 100.000 fölé emelkedett. Folyt Béni bátyánk irányításával a folyamatosnak szánt áhítatos könyv az „Utitárs” írása és szerkesztése. Szabolcsban, Hajdúságban egymás után tartottak konferenciákat (Mándok, Nyírbogát, Debrecen). Béni Bátyánk mindenütt ott volt, és alázattal szolgált a többi evangélistával együtt. Augausztus folyamán megtartották Alcsúton a 3 napos ifjúsági konferenciát az azt követő egy hetes táborral együtt. A tábor 4. napján a bicskei rendőrség kiszállt a belügyminiszter távírata alapján és őrizetbe vette Bénit, mint vezetőt, bár a tábor szabályosan be volt jelentve. Buda-pestre vitték. Ott sok várakozással teli nap után, nem tudták kideríteni, hogy miért hozták be, s végül elbocsátották, mivel nem tudtak sem bűncselekményt, sem szabálysértést ellene megállapítani.
Budapesten terjedt a „tűz”. Bibliaórák alakultak sokfelé, a lelkek éhezték és szomjazták Isten igazságát. Novemberben a szovjet városparancsnokságra hívták be. Az ok egy u.n. „Pace” kép volt, amelyet még az előző év áprilisában nyomtattak. Mint felelős kiadó Szikszai Béni neve állt rajta. Egy nyiregyházi férfit rajta kaptak, ahogy ezt osztogatta. A képnek, amely egy mocsárban fuldokló embert ábrázol, amint egy másik mentőövet dob feléje, politikai értelmet adtak: a fuldokló a magyarokat ábrázolja, és a mentőövet dobó férfi Amerikát, az Egyesült Államokat. Érdeklődtek a Bethánia nyugati kapcsolatai felől. Két napon át faggatták, felszólították, hogy prédikáljon, és ő a Jn 3,16 alapján szólt Isten irántunk való szeretetéről, melyet Fiában mutatott meg. A kikérdezők között volt, aki fogolynak kezelte és volt, aki rokonszenvet mutatott. Végül egy tábornok, azt üzente ki a tolmácsnőn keresztül:
„Amit mondott, mind igaz. Menjen nyugodtan haza, és írjon annyi Bibliát, amennyit akar.” Amikor Béni bátyánk elhaladt az éppen tisztjeivel tárgyaló tábornok mellett, az két tenyerét nadrágja szegélyére téve tisztelette megbiccentette a fejét. Így tapasztalhatja meg Isten gyermeke, hogy a ve-szélyek, mélységek felett járva is Isten kezében van, és még a veszély nagyságát is elrejti szemei elől, hogy ne aggódjon, ne izguljon, helyette nyugalmat békességet ad.
Béni bátyánk vezetésével a Bethánia kereste a kapcsolatokat más evangéliumi szervezetekkel. Ilyen alkalom volt a Lórántffy Zsuzsanna Diakonissza Egyesülettel együtt rendezett konferencia is 1945. november 24-26. között. Ugyanakkor a hivatalos Ref. és Ev. Egyházak vezetői elzárkóztak, sőt számos hazug állítással gátolták a Bethánia ébredési szolgálatát. Béni bátyánk ezután a Bethánia feloszlásáig harcolt a hivatalos egyházak – elsősorban a Református Egyház vezetőinek - rosszhiszemű kijelentéseivel szemben, melyekkel azt akarták elhitetni, hogy a Bethánia a gyülekezetek megosztására, a felébredtekből külön egyház magalakítására törekszik, az egyházfogalma igeellenes.
Béni bátyánk mindig cáfolta ezeket a hazugságokat, és elismerve az egyházak „anyaságát” a vezetőknek minden bűne, ébredésellenessége ellenére, és ő maga haláláig hűséges maradt református egyházához.
Minden erejével, tudásával, Istentől kapott ajándékával szolgálta Urát, és az Úr Jézus Szentlelke által megdicsőült a következő években, amikor emberek százai és ezrei kérték tőle bűneik bocsánatát, a megigazulást (a fehér ruhát), és dicsőítve az Jézus Krisztust hálából életüket neki szen-telték. A következő évek megtért fiataljai közül sokan mentek tovább tanulni a Theológiákra, és az ő bizonyságtételükre, sok társuk látta meg magára nézve is a megtérés szükségességét, és lettek igazi lelkipásztorai a rájuk bízott gyülekezeteknek.
A hívők ébredését, megelevenedését nagyban elősegítették a Béni bátyánk által beállított és szerte az országba kiküldött utazó titkárok, körzeti titkárok, levelező titkárok, leánytitkárok. Ők szervezték a közeti konferenciákat, és az országos konferenciákra is végezték a hívogatás feladatát. Ugyanakkor lelki segítséget, támogatást adtak sok bűneivel, problémákkal küzdő embernek.
Ebben az ébredési folyamatban kiemelkedő időszak volt az 1948-as év. Három nagy esemény jelzi ezt, és nagy öröm számomra is - és úgy gondolom, hogy még sokak számára, - hogy ezeknek az eseményeknek személyesen is tanúja, résztvevője lehettünk. Mindezekben „karmesterként” és igehirdetőként szolgált Szikszai Béni.
Az első nagy esemény a tavaszi felekezetközi összefogással létrejött nagy evangélizáció sorozat volt. A program összeállításával a kezdeményező személyt Szikszai Bénit bízták meg. Az előkészíté-ben mondhatjuk, hogy szinte Budapest összes protestáns lelkésze részt vett. Az előkészítő megbeszélésen Szikszai Béni javaslatot tett az esemény lefolyására és evanglizátorokat, utcamisszió-sokat ajánlott fel a Bethánia részéről. Ez az esmény-sorozat 3 héten át tartott. Az első héten a főváros csaknem minden gyülekezetében imaórákat tartottak könyörögve Isten áldásainak, elsősorban Szentlelkének kiáradásáért, a szolgálókért, a hívogatás eredményességéért, konkrét személyek és általában a gyülekezetek résztvevő tagjainak megtéréséért stb. Nagyon kevés talán csak egy-két olyan gyülekezet volt, ahol nem tartottak imaórákat. A második héten Budapest 32 templomában folyt egy időben evangélizációs igehirdetés, ezzel párhuzamosan voltak imaórák és az utcákon hívogató és iratmissziós lapok osztása folyt. A harmadik héten összevontan a fasori református templomban volt egy hetes evanglizáció. A templom minden nap zsúfolásig megtelt, a kintrekedtek az udvarba kihelyezett hangszórókon keresztül hallgatták az igehirdetéseket. Minden estén két szolgálat hangzott el. Az egyik előadó a résztvevő felekezetek egyik kiküldött lelkésze volt, a másik Szikszai Béni. Isten Lelke hatalmasan munkálkodott. Az összejövetelek után az evangélizáció énekétől zengett a város.
A második nagy esemény volt Alcsúton a Bethánia 3 napos ifjúsági konferenciája augusztusban. 300 városból és helységből sereglett össze a több, mint 3000 fiatal. Odaszállításukra a MÁV megren-delés alapján 50 tehervagonból álló szerelvényt állított elő. A záró alkalmon a hegyoldalon a résztvevők által körülvett üres füves középső területre sorban mentek ki bizonyságot tenni arról, hogy az Úr Jézust ezen a konferencián fogadták el személyes Megváltójuknak. Több százan voltak.
Az év harmadik csúcseseménye a budapstiek részéről kevésbé ismert vajai ifjúsági találkozó volt,
melyen a beszámolók szerint 5000-en vettek részt. Ezen a konferencián is százak adták át életüket Jézusnak. Ebben az évben az evangélizáció a református egyház hivatalos programjává emelkedett.
Azt gondolhatnánk, hogy most már minden OK, az egyházak vezetői örülnek a sok fiatal és idős ember felébredésének, és mindenben támogatni fogják az ébresztés további munkáját. Hát nem ez történt, mert maguk az egyházak lelkészi karát és főleg vezetőit a kevesek kivételével nem érintette a Lélek szele. A felébredt hívők igényesek, nem jó nekik akármilyen táplálék. És mit adhat az a lelkész a nyájnak, aki nincs élő kapcsolatban az Úr Jézussal? Nem lehetett tovább a régi megszokások párnáin pihenniük. Ezért aztán a megtértek kényelmetlenekké váltak, és a meg nem tért szívű lelkészek egyetértettek vezetőik igyekezetével, akik 1949-től kezdve egyre céltudatosabban és erőteljesebben támadták a Bethániát, annak vezetőjét, és annak tagjait.
Szikszai Béni életéről nem lehet szólni anélkül, hogy az ébredés eseményeiről ne beszélnénk. Az ő élete szorosan összevolt kötve magával a magyar ébredéssel, és az ébredés történetével. Az állam beépített emberein keresztül a református egyházat használta fel, hogy a nekik nem tetsző mozgalmat, amely lelki öntudatra ébreszti az emberek tömegeit megállítsa, megszüntesse. Püspökké neveztette ki embereit: Bereczky Albertet és Péter Jánost. De az egyház több prominens, tekintélyes személyiségét is harcba állítatták az ébredés elfolytás érdekében. Ők voltak az előre tolt bástyák a nagy sakkjátszmában. Szikszai Béninek velük kellett vitatkozni, ellenükben kellett védelmezni az ébredés ügyét. Bizony a következő időben szinte egymást érték az alkudozó megbeszélések, különböző egyházi vezetés által összehívott konferenciák, melyeknek egyetlen célja volt: a Bethániának a református egyházba való beolvasztása és aztán rendeleti úton az ébresztő szolgálatok meggátolása.
Szikszai Béni egyik főtitkári jelentésében ezt mondta: „A feszültség igen magasra hágott, mikor Isten a Bethánia vezetőinek megmutatta, hogy a gyermeknek anyjával szemben az alázat és tisztelet útjára kell lépnie.” Béni bátyánk bízva a református egyház ígéretében tárgyalásokat kezdett a csatlakozás feltételeiről. Ennek eredményeként az egyesület református és evangélikus ága ketté osz-lott, és a református ág a református egyházban 1948-ban megalakult MM (Missziói Munkaközösség) egyik munkaága lett. Ezt az egyesület 1949 nov. 27-én Debrecenben tartott Közgyűlése mondta ki. Tehát a Bethánia Egylet 46 évi működés után megszűnt, az ébredés ügye teljesen az egyház vezetése alá került. A tényleges feloszlás formai hibák miatt 1950. februárjáig húzódott el. 1950. decembe-rében kiderült, hogy az egyház vezetői élén Bereczky püspökkel korábbi ígéreteit megszegte. Az ébredés ügyét szívükön viselő lelkészek és nem lelkész vezetők keserűen vették tudomásul, hogy 1950. december 12-én nem a Szikszai Bénivel egyeztetett szövegű „Testvé ri Izenet” látott napvilágot, hanem egy erősen megmásított változat, amely lehetővé tette a gyülekezetekben lévő ébredési közösségek feloszlatását is. Ezt tetőzte be az 1951. májusában kiadott Szabályrendelet, amely a vendégszolgálatokat engedélyhez kötötte. Ezzel az evangélizációk szabadságát megszüntették, a szolgáló kezeket és lábakat kötözték meg. 1951. június 30-án azután megszűnt a konventben dolgozó Szikszai Béni és munkatársainak munkahelye is.
Szikszai Béni, aki „Krisztusért és Egyházáért” szolgált ifjúságától fogva. Minden megállapodásnak ezt a kijátszását keserűen vette tudomásul az Anyaszentegyház képviselői részéről. Olyan volt ez, mint amikor az anya kitagadja, magára hagyja kiskorú gyermekeit, és nem ad helyet, otthont nekik az atyai házban. Később belátta, hogy túlságosan jóhiszemű volt. Úgy járt, mint Gedaljá, aki jóhiszemű-ségében nem hitte el a híreket és a figyelmeztetést, hogy a királyi nemzetségből való Jismáél gyűlöli őt, és életére tör.
Szikszai Béni és családjának további történetét ismerjük: Kitelepítésüket megelőzendő elfogadták Sallay Eszeter göböljárási tanítónő meghívását, és hozzá, szolgálati lakásába költöztek. 1952-ben az erdőgazdaságban kapott fizikai munkát, és így éltek nagy szegénységben. Felesége halála után feleségül vette vendéglátóját és családjának védelmezőjét Sallay Eszter. Közben ott voltak a megfigyelők, a besúgók, de ezek sem árthattak neki, mert az Úr védelme alatt állt. 1956. után vizsgáleti fogságban faggatták, de nem találtak semmi olyan okot, amivel rendszer ellenes tevékenységet vagy szervezkedést bizonyíthattak volna rá, így elengedték.
Az ötvenes évek végén Nagy Gyula l. p. javsalatára a Pestszentlőrinc-Erzsébet-telepi E.K. presbi-tériuma megválasztotta főgondnokának. Ez lehetővé tette az aktív igehirdetést számára. Minden hó-nap első vasárnapján csendes délután keretében evangélizációs hitmélyítő szolgálatot végzett. Göböljárási otthonukban is tartott rendszeresen bibliaórákat. 1976-ban az egyház vezetői viszszahív-ták az evangélizációs szolgálatba. Így számos helyen szolgált még mint evangélista. Református Egy-házának hűséges tagja maradt 1985. január 26-án bekövetkezett haláláig. Csobánkán búcsúztak el tőle családja, hűséges bethánista testvérei és barátai 1985 február 2-án. A búcsúztatón magnó-szalagról énekelte kedves énekét a 40. Hallelújaht, és mondta el előre elkészített bizonyságtételét.

 

Szikszai Béni nevének említése nélkül lehetetlen a 20. századi belmissziói mozgalomról beszélni. Neve összeforrt a lelki ébredéssel és a Bethánia CE Szövetséggel, amelynek hosszú éveken át hűséges munkatársa volt; áldott eszközként Isten kezében, “akit emberi sorsa mély megaláztatása ellenére sem tudott megingatni hitében és eltántorítani szilárd meggyőződésétől” (Szebeni Olivér). Bár bőven volt része különféle megaláztatásokban, nem csüggedt el. Mennyei atyja, akihez mindvégig hűséges maradt, nemcsak megerősítette őt a próbák idején, hanem meg is dicsőíttette magát benne és általa. Akik ismerték – barátai és ellenfelei egyaránt – tisztelték és becsülték őt őszinteségéért, egyenességéért. Miként a bibliai hithősök, ő sem volt makulátlan, de mindig tudta, hogy hol talál bűnbocsánatot. Az evangélium embereként szavaival, életével is az élő Krisztust hirdette, ezért nem mindenütt fogadták őt kitörő örömmel. Ahogyan az Ige meghasonlást okoz az emberek között, így személye is megosztott sokakat. Sajnos, még lelki testvérei sem tudták őt “egyformán szeretni”. Némelyek rajongtak érte és csüngtek rajta, másokat irritált szókimondása, hajthatatlansága. Annyi bizonyos: az egyháztörténészeknek nem lesz könnyű dolguk, ha egyszer majd megpróbálják feltárni és értékelni életművét.Amit ebben a pillanatban tudunk róla nem egyéb, mint különböző életrajzi adatok halmaza, illetve azok az újságcikkek, amelyek felelevenítenek egy-egy epizódot életéből. Az “Ahogy én láttam” című emlékiratában, amit 1974-ben vetett papírra, több személyes vonatkozású megjegyzés található – annak ellenére, hogy igyekezett mindvégig az “árnyékban maradni”. Mivel szívügye leginkább az ébredés volt, ezért ennek előzményeiről, történéseiről beszél, mintsem önmagáról. A népi írók szenvedélyes hangja szólal meg benne, amikor pontos leírását adja a 20. század társadalmi mozgásának és egyházi életének. A bevezető akár szociográfiai tanulmány is lehetne (gyakran idézi fel Szabó Dezsőt, Kovács Imrét és társait), a továbbiakban pedig bemutatja az akkori egyházi élet és a belmissziói mozgalom jelentősebb alakjait. 1908. június 4-én született a Szolnok megyei Abony község tanyavilágában, ahol édesapja gazdálkodó parasztember volt. A bábaasszony úgy ítélte, hogy életképtelen, ezért Pünkösd napján gyorsan megkeresztelték. Isten azonban másként döntött felőle, így csodálatos módon életben maradt. Gyermekkorának képei egész életén át végig kísérték. Mély nyomot hagyott benne nővérének öngyilkossága, illetve a Tanácsköztársaság, amikor több szörnyű esemény szemtanúja volt. Az iskola távol esett a szülői háztól, mégis szívesen és nagy kedvvel tette meg – tizenkét esztendőn keresztül – minden nap a három kilométeres utat. Apja, látva a fiú jó képességeit, úgy döntött, hogy többet érdemel a paraszti életformánál. Ezért a polgári iskola elvégzése után beíratta a szolnoki Zsidó Kereskedelmi Iskolába, ahol ő volt az egyetlen parasztszármazású diák.Negyedikes korában súlyos beteg lett, és hosszabb időt töltött otthon. Ekkor adta kezébe hívő édesanyja a Bibliát, amit nagy kedvvel olvasott, és felragyogott előtte Krisztus váltsága: “ami ebben a könyvben van, igaz” – mondta – “és én erre ráteszem az életemet”. Egy ige különösen is hangsúlyossá lett előtte: “Ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet” (Csel 9,15).A sikeres érettségi vizsgát követően az Abonyi Községházán, később pedig a Járási Főszolgabírói Hivatalban kapott állást.. Nagy lehetőségek előtt állt, de őt nem a világi karrier érdekelte; az Úrnak akart szolgálni, amire hamarosan lehetősége is nyílt.Már megtérése évében megismerkedett Molnár Máriával, aki később a missziói mezőn halt mártírhalált. A misszionáriusnő meghívta a Bethánia CE Szövetség budapesti konferenciájára, és ez az út végképp “megpecsételte sorsát”. Tagja lett az egyesületnek, sőt, 1930 őszétől a Bethánia választmánya utazó titkárként alkalmazta. Az ügy érdekessége, hogy a választmány egyetlen tagja ágált ellene, Bereczky Albert, aki később püspökként sem “fogadta őt a kegyeibe”.Szikszai Béni belevetette magát a munkába, járta az országot és hirdette az evangéliumot. Évente húszezer kilométert is megtett, többnyire gyalog, vagy lovas kocsin. Prédikált egyszerű, szalmatetős szérűben és hatalmas templomokban. Beszélt keveseknek, és szolgált tömegeknek. Közben sok emberi értetlenséggel és rosszindulattal is találkozott, főleg a nyájukat féltő papok részéről. Mások viszont örömmel fogadták igehirdetéseit, és személyes megváltójukká fogadták Jézus Krisztust. “Egykönyvű” ember volt, hiszen hiába rendelkezett hatalmas könyvtárral, mégis a Szentírást tartotta mindenek előtt fontosnak. Állítólag hatvanszor olvasta végig Bibliáját. Életét mindvégig az Írás szavai hatották át, Krisztus keresztje szüntelenül ott ragyogott szemei előtt. Talán ezért is hangzott ajkáról oly hitelesen és hatalmasan a keresztről szóló bizonyságtétel.Nemcsak utazótitkárként vált neve ismertté, a Bethánia berkein beül is nagy tekintélyt vívott ki magának. Olyannyira, hogy 1939-ben, Sallay István halálát követően, őt választották főtitkárnak. Óriási lendülettel fogott hozzá a munkához, hamarosan megéledt az alvó egyesület. Evangélizációk, lelki konferenciák követték egymást, beindult az utcamisszió, hangsúlyosabb lett a közösségek pásztorolása, tartalmasabb a Mustármag című folyóirat. Közben megházasodott, feleségül vette Rívó Erzsébetet. Sajnos, boldogságuk nem tartott túl sokáig, felesége viszonylag fiatalon elhunyt. Másodszor is megnősült, főtitkár elődjének leányát, Sallay Esztert vette el. A II. világháború eseményei nem rendítették meg munkájában, folytatta ébresztői szolgálatát. Járta az országot, térített, lelkigondozott, szervezte a budapesti és vidéki közösségeket. Az ostrom alatt menekülteket rejtegetett. Szoros kapcsolatot épített ki egyházi és egyesületi vezetőkkel, gyakran együtt imádkoztak. Amint a harcok elcsitultak, a lelki munka újra felvirágzott. A nagy budapesti evangélizáció, az alcsúti és vajai konferenciák, lelki alkalmak sokasága jelezte, hogy Isten hatalmas ébredést készített a nemzetnek, és az ébredés egyik fáklyavivője Szikszai Béni. Budapest mellett Debrecen az ébredés centruma, ahol dr. Szabó Mihály táblabíró volt a közösségvezető. Kettejük között valami “megmagyarázhatatlan feszültség” érezhető, amit egymással elrendezni nem tudtak, de a lelki munka ennek nem látta kárát.A virágzó lelki élet azonban nem tetszett mindenkinek, főként az új hatalomnak nem. Utasításukra az egyház vezetői mindent elkövettek, hogy megfékezzék az ébredést. Végül létrehozták a Református Missziói Szövetséget (ebbe olvasztották be a különböző kegyességi irányzatokat), majd megjelent a hírhedtté vált Testvéri Izenet, amelynek lényege az egyesületi munka teljes felszámolása volt. Szikszai Béni a Konvent alkalmazásába került, de egy év múlva a beosztása megszűnt. Nehéz időszak következett számára. Alcsútra vonult vissza, ahol gazdálkodni kezdett. 1953-tól családjával Göböljárás-pusztára költözött, ahol az erdőgazdaság alkalmazta segédmunkásként. Ez az időszak volt életének a mélypontja. Mind lelkileg, mind fizikailag súlyos terheket hordozott. Közben állandóan zaklatta a világi hatalom és az egyház. Olykor elcsüggedt, Istentől azonban nem távolodott el. Az ötvenes évek végén, amikor enyhült a szorítás, újra “szolgálatba helyezte magát”, és munkatársai előtt tett bizonyságot. Igeszolgálatot azonban egyelőre nem vállalt, bár ilyen kéréssel több felől is megkeresték. A szekták, kisegyházak hívását kategorikusan elutasította, de nem vette jó néven az ún. “földalatti evangéliumi mozgalmak” megmozdulásait sem. Annak ellenére, hogy vezetőikkel szoros kapcsolatban állt.1976-ban a Református Egyház vezetői visszahívták az evangélizációs szolgálatba, amelyet azután haláláig végzett. Rendszeresen tartott bibliaórákat a pestlőrinc-erzsébettelepi gyülekezetben, amelynek főgondnoki tisztét is vállalta. Sajnos, egészségi állapota folyamatosan romlott, ereje egyre fogyott. 1985. január 26-án érkezett el hozzá is a hazahívó szó.Szikszai Béni nemcsak mint igehirdető és szervező tűnt ki, hanem irodalmi téren is jelentőset alkotott. Számos műve jelent meg, főként kommentárok, prédikációskötetek. De írt verseket, színjátékokat és énekszövegeket, cikkeit pedig több egyházi lap is leközölte. Széleskörű levelezést folytatott, német nyelvről számos könyvet lefordított. Több kézirata – így önéletírása is – mindmáig kiadatlan. A jövő nemzedékére vár, hogy feldolgozza hagyatékát, és méltó módon megemlékezzen arról az emberről, aki egész életét Krisztus ügyének szolgálatába állította.

Margit István / Pécel

 

 

 

 

30 éve ment el közülünk Szikszai Béni Ilyen kerek évfordulókon emlékeinkbe idézzük az ő alakját, képét, amikor utoljára találkoztunk vele, és szinte halljuk a hangját. Ezért nem emberi méltatást szeretnék elé- tek adni, hanem saját emlékeimet róla, akit lelki atyámnak, Bethániánk Istentől adott és Lelke által vezetett, karizmatikus vezetőjé- nek, áldott szolgájának tekintem ma is. Mint tinédzser fiú megtérésem után igyekeztem megragadni az alkalmakat, ahol igeszolgálatait hallgathattam: ifjúsági konferenciákon (Alcsút 1948, 1949), a Gyulai Pál utca 9.-ben vasárnap esti evangélizációkon. A köbányai és az újpesti fiatalok közössége egyik pünkösdi alcsúti találkozóján is megjelent, és akkor ismertem meg közelebbről az ő egyszerű, derűs, tréfacsináló emberi oldalát. Legendás idők voltak ezek. És erre az 1940-től 1950-ig terjedő időben – a „magyar ugaron” végzett utazó titkári missziós munkában megedzve, felkészítve – volt Béni bátyánk a Bethánia Egylet főtitkára, olyan vezető, akire minden Krisztust személyes Megváltójának valló magyar feltekintett, és még az ellenséges érzületűek is kíváncsiak voltak Istentől kapott bölcsességére. Ez a magyar lelki ébredés ideje volt, és a mi Urunk nagy bölcsességgel éppen őt adta - a szükséges képességekkel - felruházva a Bethániának. Aztán találkoztunk később a pestszentlőrinci Erzsébet-telepi templomban, ahol mint főgondnok a hónap első vasárnapjain rendezett csendes délutánok záró evangélizációs szolgálatát végezte. Mély benyomást hagyott még bennem Budapesten a Szabadság téri templomban tartott előadássorozata a „Teremtésről”. Ő annyit tudhatott rólam, hogy a „kőbányaiak” közé tartozó fiatalember vagyok. Személyes kapcsolatunk későn kezdő- dött, amikor egyik barátommal látogattuk meg Göböljáráson. Ez a barátom Szendrey János gépészmérnök, aki 1956 vége óta Kanadában él, és ott megtalált feleségével együtt 1980 után hazalátogatott. Ő közelebbről ismerte Béni bácsit. Ott volt, és segített Budapestről való kiköltözésükkor is. E látogatásunk alkalmával kikérdezett mindkettőnket családi helyzetünkről, munkánkról, és őszinte beszélgetést folytattunk arról, hogy ők hogyan élnek, olykor milyen zaklatásoknak, megfigyeléseknek vannak kitéve, és hogyan jutott tudomásukra, hogy ki, mit jelentett róluk. De bizonyságot tettek felesé- gével, Eszterrel együtt, hogy milyen csodá- latosan tapasztalják az Úr vezetését, védelmét, hogy hogyan teszi jóakarójukká még az „ellenségüket” is. Most több, mint 30 évvel ezután a napokban olvastam azt az igét, hogy „Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív hústábláira” (2Kor 3,3). Nem véletlen, hogy a régi „Mustármag” folyóiratokban lapozgatva rátaláltam Szabó Dániel hejőcsabai ref. lp. leközölt szolgálatára, amely Sallay István volt főtitkár koporsójánál hangzott el 1940. márciusában. Ugyanez volt az alapigéje. Az üzenet lényege, hogy mindnyájan, akiket a Szentlélek újjászült, az Úr Jézus levelei vagyunk, Isten szívünkbe írt üzenetét hordozzuk, és Krisztus kezében az eszköz, a „toll” is lehetünk ugyanakkor, amivel az ő üzenetét a Szentlélek mások szívébe írja bele. Béni bátyám élete is, de minden megírt vagy elhangzott szolgálata Krisztusnak ilyen Szentlélek által írott levele, amely még ma is szól hozzánk. Szóljanak most azok a rövid írásai hozzánk, melyek főtitkárrá való megválasztása után jelentek meg a „Mustármag”-ban.
Miklóssy József

 

***

Szikszai Béni Abonyban született. Azért taníttatta az édesapja tovább, mert a tanárai tudatosították benne, hogy nagyon értelmes a fia. Beíratta a Szolnoki Kereskedelmi Iskolába, a polgári iskola elvégzése után. Ő laikus igehirdető volt végig, ezt a kereskedelmi iskolát elvégezte, jegyző szeretett volna lenni. Érettségi előtt lett tüdőbeteg lett, le is mondtak róla az orvosok. Édesanyjától a tizennyolcadik születésnapjára kapott egy Bibliát, amit jó mélyre elsüllyesztett, mert hallani sem akart semmiféle lelki dolgokról, de akkor betegségében úgy gondolta, hogy most nem szégyen fiatalember létére sem foglalkozni szent dolgokkal.

Visszaemlékezésében írja: "Elkezdtem január 3-án, és befejeztem április 17-én, mindent elolvastam, még a nemzetségi táblázatokat is, becsuktam a könyvet, és azt mondtam, hogy ami ebben a könyvben írva van, az igaz, és én erre ráteszem az életemet." Ez volt a megtérése. Életben maradt, és leérettségizett. A községházán alkalmazták, de fizetés nélkül, mert ez a nagy munkanélküliség ideje volt, örült, hogy egyáltalán volt hova reggel elmenni dolgozni. Ott is szinte nélkülözhetetlen munkaerő lett. A főszolgabíró kinevezte havi száz pengő fizetéssel jegyzőgyakornoknak, és akkor mindenki meglepetésére nemet mondott, pedig mindenki tudta, hogy az akar lenni. Érezte azt, hogy az Isten őt másra hívja. Valóban így is történt, mert utána pár hónappal jött édesapámtól egy távirat a számára, hogy a Bethánia Egylet választmánya utazótitkárként akarja alkalmazni, jelentkezzen. 1940-től ő lett a főtitkár a központban, Budapesten Amikor a Bethánia feloszlott, akkor a Konvent ígéretet tett arra, hogy véglegesen alkalmazni fogják. Ezzel szemben egy év múlva minden kísérő sor nélkül visszakapta a munkakönyvét. 1950-51-ben abból tartotta el a családot, hogy bérmunkát vállalt alcsúti parasztoknál, aratást, kapálást, hogy betevő falat legyen. Sehol, sehol a világon nem alkalmazták. Mihelyt kiderült, hogy ki volt, azonnal nem volt rá szükség. Egyszer aztán megkérdezte tőlem, hogy megkérdezném-e a nálam lakó erdésztől, hogy alkalmazná-e őt, mert sehol nem kap munkát. Én megkérdeztem az erdésztől, azt mondta, hogy hát, jöhet a Béni bácsi. Így lett aztán ő erdőgazdasági segédmunkás. Kapált, erdőt telepített, bozótot bontott. A házmester mondta, hogy nagyon gyanús körülmények között keresték, akkor derült ki, hogy rajta vannak a kitelepítendők listáján.

1985. január 26-án halt meg

...

 

A szabolcsi ébredésről Szikszai Béni Magyar Ugaron című könyve alapján. 

Ez a vidék abban az időben, amikor az ébredés elkezdődött, nagyon szegény volt. „Éppen ez a testi nyomorúság tette nagyon alkalmassá e vidék népét arra, hogy az evangéliumot igazi várakozással, éhséggel és szomjúsággal fogadja.” Ez a testi szükség önmagában nem volt elég arra, hogy az evangélium befogadására alkalmassá tegye a szíveket. „Az is szükséges, hogy lelkiképpen is hasonlatosak legyenek a jerikói útfélen maradt emberhez, akit félholtra verve, kifosztva otthagytak a rablók.” Isten kegyelme volt, hogy Szabolcsban voltak sokan ilyen emberek. Nagy volt itt a sötétség. Babonák, kísértetektől való félelem tartotta fogva az embereket. Az evangélium világossága alig érintette ezt a népet. Sokan kiáltottak az Úrhoz, hogy szemeik megnyíljanak, és tisztán lássanak. Hatalmas vágy indult meg, hogy találkozzanak Jézussal, aki megnyitja szemeiket a látásra, az evangélium megértésére és befogadására. A Szentlélek indíttatására sokan vágyakoztak lelki megújulásra.

Az ébredés Vaján indult el 1925 körül, ahová százával jöttek konferenciákra, bibliatanulmányozásokra. „Isten felindított lelkeket, akik elindultak az első útra gyalog, szekéren, kerékpáron, esőben, sárban, hideg és fagyos télben, vagy nyári verőfényben, egész heti fáradságos munka után, de olyan utakon, amelyeken megnyugodott Isten áldása.” Ennek eredményeképpen egy-egy közösségi konferencián ezernél is többen jöttek össze, hogy hallgassák Krisztus evangéliumát. „Vaján tüzet fogtak a szívek.” Az evangélium tüze azonban hamarosan lángra lobbantott lelkeket a környező falvakban is.

Szikszai Béni szerint ennek az ébredésnek két fontos ismérve volt.
Az egyik a meghasonlás, a másik pedig a missziói tűz. Megállapítása szerint a meghasonlás nem kerülhető el. „Éppen abban mutatkozik meg az evangélium hatása egy városban, hogy akik addig olyan nagy békességben élték együtt bűnös életüket, egyszerre kezdik meg nem érteni egymást.” Sokan – sajnos még lelkipásztorok is – ezt szektáskodásnak mondták, ami szerintük feldúlta az egyház „békességét”. Az evangélium nyomán meghasonlás támadt családokban, kapcsolatokban, a gyülekezetekben, hivatalos egyházi vezetők és felébredtek között, mert a „bűnös békességet” felváltotta az evangélium szerinti krisztusi békesség. Ennek a népi ébredésnek az volt a jellegzetessége, hogy nem felülről indult el, hanem a népi mélységből.

Az ébredés másik ismérve a missziói tűz. A felébredt ember nem elégszik meg azzal, hogy megtartsa önző módon lelki örömét. Belső kényszert érez arra nézve, hogy valamilyen formában tudtul adja másoknak is, hogy mi történt vele. Így futótűzként terjedhet az ébredés. A vajai ébredés negyven községre hatott ki. Ezt a tüzet Isten Szentlelke táplálta. „Ez az ígéret arra nézve, hogy ez a tűz tovább terjed, nem állíthatja meg semmiféle erőszak. Isten hatalmas arra, hogy félretegye az útból mindazokat, akik a terjedést akadályozzák.” Valóban, 1930-ban már Borsodban, közelebbről Miskolcon is elindult az ébredés. Hamarosan 150 főnyi hallgatója volt a konferenciáknak, evangélizációknak, sőt országos konferenciára is sor került a városban. Csodálatos ébredési hullám indult el ezen a vidéken is.


A vajai ébredésről személyes megtapasztalásom is volt. Egy hívő közösség a községben árván maradt fiatal gyermeket a komáromi árvaházba hozott el gondoskodásra. Ez a fiatal fiú magával hozta az evangélium tüzét a mi árvaházi közösségünkbe is, s ezt követően csaknem egyidejűleg lettünk Isten gyermekei és egymásnak áldott lelki barátai.

Szikszai Béni e könyvében felhívja a figyelmet az elmocsarasodott forrásokra is.
1. Többek között a veszekedő vezetőkre, akik a vizet felzavarják és dulakodásukkal a szomjazókat is elkergetik a forrástól. Megállapítja, hogy Isten Szentlelkének határozott követelménye, az ébredés továbbterjedésének előfeltétele, az eleven ébredésnek elmaradhatatlan következménye a világtól való elszakadás.

2. Óv azoktól, akik gőgösen emlegetik 20–25 éves keresztyén múltjukat. Vajon megkérdezhető-e tőlük, hogy ez idő alatt volt-e idejük megtérni?

3. Figyelmeztet arra, hogy a közösségi fegyelem nagyon szigorú gyakorlása nélkül a közösség előbb-utóbb elmocsarasodik.

4. Súlyos hibának tartja, ha valaki nem tesz vallást, nincs benne missziói tűz, az előbb-utóbb meg is szűnik a Lélek tüzének hordozójává lenni.

5. Óv a pletykáktól is, mert azok a Lélek kiáradásának meggátlói lesznek.

6. Ne legyen a közösség vezetésében személyhez kötöttség.

7. Külön figyelmeztet arra is, hogy ahol a felébredtek szíve is odatapad a pénzhez, az ilyen közösségből szomorúan távoznia kell a Szentléleknek. Az evangéliumi szolgálatra adott pénzeket felelősen kell felhasználni.

8. Hangsúlyozza a közösségi életet. Kitér néhány elkövetett tévedésre is. Ezek közül csak kettőt emelünk ki: a világgal való összefogásra, az erővel, hatalommal, és nem a Szentlélek által végzett lelki munkára.

E tapasztalatokat figyelembe véve Istennek e szolgálatra elhívottai álljunk csatasorba, hogy a Szentlélek küldetésében családunkban, környezetünkben, gyülekezetünkben, református egyházunkban elinduljon a győztes reformáció!
A Jézus nevében induló csapatok győzni fognak!

 

 

 

....

Szikszai Béni

„Minél mélyebben elmerül valaki a kereszt titkába, annál gazdagabb életszentség birtokába jut. Minél fedetlenebb arccal, őszintébb szívvel szemléli Jézus halálát és feltámadását annál nagyobb hálára köteleztetik. … Minél nagyobb a hála, annál teljesebb az odaszánás. Ez a megszentelődés titka. …. Az aktív odaszánás teljes békességet, mozdíthatatlan bizonyosságot jelent Jézus megnyílt sebeiben. …. Minél mélyebbre jutottak ( a hívők) a szent életben annál bűnösebbnek vallották magukat és gyakrabban szemlélték a keresztet. Igy mindig nagyon bűnösként állva a kereszt alatt kisebbedett életükben az én és növekedett Krisztus”

***

Szikszai Béni: Ahogy én láttam

Békén aludt az egész református egyház. Aludta halálos Csipkerózsika álmát, hitben nem növekedett az új nemzedék. A századforduló magyar reformátusa csak az Úristenről tudott, a váltságról semmit.
A református keresztyén hitvallás annyiban nyilvánult meg, hogy nem vagyunk pápisták, magyar vallásúak vagyunk.
A keresztyén öntudat pedig annyit jelentett, hogy nem vagyunk zsidók. A pap pedig misézik a feje fölött. Pap és gyülekezet halálos hitetlenségben alszik. Éjszaka van.
Csak a hatalom őrei vannak ébren és vigyáznak, hogy valaki a halálos álmot meg ne szakassza.

Lesz-e valaki, aki felriad és gyertyát gyújt az éjféli sötétségben?
Merészeli-e valaki a halotti csendet megtörni az élet beszédével?
Hol lesz az istálló, melyben megszületik a Gyermek és a jászol, ahol fekhelyet adnak Neki, aki jelül adatott elvettetésre és megtartatásra?
Az ébredés kezdete Istenben van.
Ha nem, akkor csak emberi zenebona az egész.

A magyar református egyház századforduló táján kibontakozó ébredése Istenben kezdődött. A mennyekben történt valami, amely történésnek visszhangja támadt magyar földön. Hiszen az ébredés valójában nem egyéb, mint bűnös emberek megtérése, a megtérés pedig tulajdonképpen a bűnös ember engedelmes válasza Isten kiáradó szeretetére.
Igen kevesen gondolták, mit hordoznak magukban azok az összejövetelek, melyek Pesten a Hold utca 17. számú házban voltak. Evangelizációra gyűltek itt egybe minden vasárnap este fél hét órai kezdettel, akik komolyabb lelki életre vágytak. Ez a Hold utcai ház a Skót Misszió helyisége és iskolája volt. Ez volt az a jászol, ahol a XX. század magyar református egyháza számára a Gyermek megszületett. 1838-ban megindult Pesten a Skót Misszió munkája, gyümölcse inkább a német református egyházban mutatkozott, mert az igehirdetés német nyelven történt.
Magyar református gyülekezet Budapesten ekkor meg csak Óbudán volt, az 1840-es évektől a Kálvin téri (akkor Széna téri) templomban, de ugyanitt tartották a német nyelvű istentiszteletet is a XIX. század második feléig.
A Kálvin téri gyülekezet anyakönyve szerint a XIX. század első felében a megkereszteltek száma évenként a százat is alig érte el. Nem csoda, hogy közel száz esztendőnek kellett eltelnie, amíg a parányi mag, mely magyar földbe hullott, gyökeret vert és lombot eresztett.

Az 1860-as években kerül a Skót Misszió élére Moody András lelkész, akik Biberauer Tivadar vasúti főfelügyelővel a parányi tűz továbbhordozói voltak. A Hold utcai igehirdetéseken kívül megtérésre, ébredésre hívó szó nem hangzott. Ezekre az összejövetelekre hűségesen eljárt Szilassy Aladár ügyvéd. Budapestre a teológiára került Szabó Aladár, de neki is el kellett jutnia a Jézus Krisztus melletti döntésig. Megismerkedik Moody Andrással, aki felismerte benne a jövendő emberét.

Moody Szilassy, Biberauer és Szabó Aladár voltak azok, akik ott állottak a századforduló református egyházának bástyáján. A magyar református egyház azonban nem akar ébredést, minden időben ébredés-ellenes volt. A későbbi időkben voltak teológiai reformok, a hitvallások és az írás tekintélyének némi helyreállítása, de ébredésről nem akart tudni. Nem, mert az ébredő gyülekezet a lelkésszel szemben olyan kívánalmakkal lép fel, amelyeknek csak akkor tehet eleget, ha maga is felébred. Pietista (kegyeskedő) vádjával illették a felébredteket, a "pietista" jelző gúnynévvé vált, álmodozóknak tekintették és gyűlölték őket. Féltették tőlük az egyházat, mert jól tudták, hogy ha az ő eszméik győznek, a kártyacsatás életnek vége lesz, de vége lesz annak is, hogy az egyház ugródeszka legyen a politikai érvényesülés terén. Találni kellett tehát valamit, ami által a felébredt embereket hitelképtelenné lehet tenni.

Ez a bélyegző volt a pietista elnevezés. Szabó Aladár nem volt pietista, de radikális keresztyénséget képviselt és követelt meg munkatársaitól.
Mi volt Szabó Aladárnak és "pietista" utódaik programja? Később így foglalták össze: Mit tenne Jézus?

"Nagy tisztelet, nagy dicsőség neked szolgálni és teéretted mindent megvetni. Mert nagy kegyelmet nyernek, akik magukat szent akaratodnak önként alávetik. Megtalálják a Szentlélek édes vigasztalását, kik irántad való szeretetből minden testi gyönyörűségről lemondanak. Nagy lelki szabadságra tesznek szert, akik a te nevedért a keskeny útra lépnek és minden világi gondot félretesznek"- így ír Kempis Tamás.

Az evangélium lángjai és pásztortüzei egyre inkább azokban az evangélizáló kis csoportokban és mozgalmakban éltek, amelyek sokszor túllépték a templomok falait és képesek voltak megszólítani azokat is, akikhez az egyház igehírdetése nem ért el. Az ébredéseknek a lángja már a 19. század elején megjelent Magyarországon is. Az egyházak mellett, de jórészt lelkészek és egyházi vezető emberek részvételével, vallásos egyesületek jöttek létre. Így jött létre a Szabó Aladár által 1903-ban alapított Bethánia Szövetség is, mint CE szövetség: célegyenest előre, illetve Krisztusért és egyházért a rövidítés jelentése. Itt már olyanok vannak, akik egy célra nézve kötelezték el magukat és ezért készek áldozatot is vállalni.

Szabó Aladárné 1900-ban megalakította az első CE szövetséget, mindössze harminckilenc tagja volt, a tagok száma évtizedekig nem érte el az ezret.
Hitte-e valaki, hogy néhány évtized múlva többezres konferenciára dagad Alcsúton, a platánok alatt? "Elhittük, hogy az Ige maga elég, nem kell körítés", mindig vallották, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére!

A szövetség tagjai bibliaolvasó kalauz szerint naponta olvasták a Szentírást, kórházban betegeket látogattak, hívogattak.

Minden szövetséges szobája falán ott függött a mondás: Hát Jézus mit szól hozzá?

Tagsági fogadalmuk így hangzott:
"Mivel a Megváltó engem annyira szeretett, hogy a keresztfán meghalt érettem, én is szeretni akarom őt és életemet Neki szentelem. Bízva az Ő erejében, igyekszem mindig azt cselekedni, ami Őneki, az én Uramnak és Megváltómnak kedvére van. Igyekszem valódi keresztyén életet élni elsősorban abban a környezetben és helyzetben, melybe Ő állított. Isten országa előmenetelén munkálkodom. Az Igét minden nap olvasom, az istentiszteleteket látogatom. A szövetséggel szemben vállalt kötelezettségemnek eleget teszek."






A CE szövetség egyházi szervezet kívánt lenni, tagjaitól megtért és Jézus Krisztus szolgálatára odaszánt életet kíván, mind a lelkipásztor, mind a tagok munkálkodó tagjai legyenek az egyháznak. Annak elérésére, hogy a tagok elevenen beépüljenek a gyülekezetbe, a konfirmációra kell komoly figyelmet fordítani. Az egyház hivatalosai azonban szívesebben tudták volna az ébredést legalább szervezetileg az egyház kerítésén kívül.

Egyháziatlansággal, szektássággal, bethánista jelzővel vádolták azokat, akik "Krisztusért és egyházáért" jelszóval indultak harcba.

Szikszai Béni 1940-ben vette át a Bethánia vezetését. 1941. július 1-én megnyílt a Lelkiszolgálat Háza Alcsút-Máriavölgyben.
Az első alkalommal a CE-zászlót Borbély Béla húzta fel az árbócra.
Megindult a lelki szolgálat, hogy nevét aranybetűkkel vésse be a magyar ébredéstörténetbe és legyen százak számára az a hely, ahol életüket átadták az élő Jézusnak, aki a Krisztus.


1944. karácsonyestén bezárult a gyűrű Budapest körül és megkezdődött az ostrom. Levonultunk az óvóhelyre. Nappal sírt ástunk. Bomba esett az udvarra. A becsapódás után lementem az óvóhelyre, láttam, milyen lehet a pokol. Oh, hogy féltek az emberek! Mi lesz, ha majd az elemek ropogva megégnek és úgy inog ez a föld, mint rozzant bárka a tengeren? Mi lesz, ha a világűrben törvényüket veszthetik a makrokozmosz erői és a csillagok megszabott útjukról a maguk útjára térnek? Mi lesz, ha Isten nem szól így többé: Eddig és ne tovább! Isten benne van a világban és a világ benne van Istenben. Benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ebben az őt megtagadó világban is Ő tartja fenn a rendet. Törvényei a rend törvényei. Amint Ő magára hagyja a világot, megszűnik a rend, bomlás és káosz támad. Minél inkább a materialista erők foglalják el a Szentlélek helyét, annál "kietlenebbé" válik a föld.
Az Úrért és Gedeonért! Ezzel a felhívással indult az 1946-os esztendő.
Először az Úrért, az Úr által az Ő nevében, az Ő dicsőségére.
Az Úrért, az Ő felemelt keresztjéért, eljövendő országa dicsőségéért. De Gedeonért is.

Vannak hívő életek, akik azt gondolják, nem szükséges odatartozniuk semmiféle lelki közösséghez, vagy ha névlegesen odatartoznak is, nyugodtan végezhetik a maguk kontár, sokszor kontra munkáját. "Mi az Úrnak akarunk dicsőséget szerezni, nem is magyarságunknak, az Úrnak és nem egyházi szervezetnek, az Úrnak és nem a Bethániának, az Úrnak és nem magunknak. Tudatosan vállaltuk, hogy engem itt hívott el Isten, itt a helyem. Az 1946-os esztendő a kibontakozás éve, sok évtizedig tartó, hűséges helytállás után Makó környékén is új élet zendült, sorban Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád, Karcag, Abony, Vaja, Mándok, Tiszabezdéd, Tiszakerecseny, Komoró, Debrecen, Mátészalka, Hejőcsaba, Budapest.
Az ENGEDELMES ESZKÖZÖK. Ahogy a felébredtek a fogságból hazakerültek, egymás után álltak be a szolgálatba. Szabadidejüket igeszolgálatra használták. Így szóltak: "Itt vagyok, küldj engem". Azután jöttek az ún. szabadegyházak. Ahol Krisztussal már megbékélt szíveket találtak, a békétlenségbe kergették (keresztség, szombat ünneplés, nyelveken szólás stb.) De ahol kiárad a Szentlélek, ott rügyfakadás van, megújulás van. Nos, 1946-tól néhány éven át magyar földre kiáradt a Szentlélek.

EVANGÉLIZÁCIÓ. Mit is jelentett ez?
Azt, hogy egész magyar földön Dunáninnen, Tiszántúl, Délen és Északon zengett az ige. Emberek, akik évtizedek óta nem lépték át a templom küszöbét, jöttek. Vagy akik évtizedek óta süketen és vakon állottak, most hallottak és láttak. Szárnyas harangok szálltak szerte és hirdették a drága hírt, hogy Jézus él és most kegyelme napja van. Szabolcsban szinten minden faluban volt már élő hitű ember. És minden faluban volt evangélizáció. Aki tehát nem dugta fejét a porba és nem rekesztette el a fülét, mindenütt láthatta Isten Lelke tavaszt fakasztó munkáját. Csodálatos a rügyfakadás ideje. Iskolákban, egyetemeken, bankokban, postán indultak rendszeres bibliaórák. Rendeztek csendes napokat.
Az ébredés idején szerteszállt az evangélium. Úton-útfélen, vasúton, villamoson, műhelyben, munkahelyen erről esett szó.

1947. A gyermekmisszió, főleg a gyermek evangélizáció igen nagy lendületet vett. Egyházmegyénként missziói lelkészt állítottak szolgálatba és ezek ébredési emberek voltak. 1948. Az evangélizáció a református egyház hivatalos programjává lett. A munkaágak képviselői jórészt ébredési emberek voltak, de volt közöttük azért nem egy, aki sokkal inkább élni akart a misszióból, mint halni érte.

Az egyház hivatalos vonala tömegében nem akarta az ébredést. Az egyház-ellenesség, szakadárság, szektásság vádjai hangzottak a Bethánia felé. Pedig az alcsúti ifjúsági konferencián háromezer résztvevő volt, Vaján ötezren voltak vasárnap. Budapest evangélizálására négyhetes evangelizációs szolgálat indult, mely a fasori templomban nyolcnapos igehirdetéssel fejeződött be.

A Bethániával nem annyira az államnak, mint az egyház némely vezetőjének volt baja. Nem az egyházon múlott (sőt), hanem az állami vezetők értelmén és türelmén, hogy a Bethánia volt tagjai nem szenvedtek méltatlan bántalmazást. Az egyházi vezetők közül sokan jó néven vették volna ezt, és volt idő, amikor az Út című újság sajtóhadjáratot indított a volt "Bethánisták" ellen, pedig a CE szövetség a meglévő történelmi egyházi kereten belül kívánta végezni a lélekmentés szolgálatát.



Lelki ébredés idejét éljük.
A tűz országszerte terjedőben van. A Keleti Pályaudvarról negyven-ötven darab tehervagon indul, mire a vonat Alcsútra érkezett mindenkinek a kezében volt a szálláscédulája és hogy hányas számú bibliakörbe tartozik. A vonat nem fért be az alcsúti állomásra, a vége kilógott. A mintegy kétezer főnyi utas lepakolt. A csomagokat kocsik vitték Máriavölgyig, mely a vasútállomástól kereken háromezerhétszáz méterre van. Négyes sorban, énekelve érkezett meg a sereg a platánok alá. Rövid eligazítás után csakhamar mindenki megtalálta a helyét. Rövid áhitat után elcsendesedett a ház. Csak az örökkévaló Isten volt ébren, aki szerelmesének álmában is ad eleget. Napról-napra megzendült a hívás: "Jöjj, te szegény bűnös szenvedő, vezet a kereszthez út." És jöttek. Mindig többen. Tízek, százak, ezrek. Mit érezhettünk. Szólni sem tudtunk, csak a szívünk megtelt félve-szorongva Isten tenyerén, és reszketve sóhajtott a lélek: Irgalmas Isten, el ne ejts.
A naptámadat szállott alá hitvány, porszagú életünkhöz. Isten hajolt oda hozzánk, aki magát megalázva tekint szét a földön, hogy meglássa, van-e értelmes, Istenkereső? És volt. Volt, van, lesz. Mindig.

De hiába áltatnánk magunkat azzal, hogy mialatt az ébredés hullámai magasra csaptak, azalatt az ellenség aludt. Az ellenakciók megindultak, illetve folyamatosan voltak. Főleg az egyházon belül. Az 1948-50-es években is hol itt, hol ott ütötte fel fejét az ellentmondás.
Egy evangélizáció után pl. egy lelkész kijelentette: "Ki az ilyen hívőkkel az egyházból! A Bethánia nem református, nincs rá szükség. Én szigorú kálvinista vagyok. Az egész missziói munkaközösség nem érdekel, a vezetői sem. Nekem nem feletteseim. Gyülekezetemben azt csinálok, amit akarok."

Esperesi jelentések, újságcikkek támadták az ébredést.
Az evangélizációk körül megindultak a viták. Elvi, teológiai, módszertani kifogások merültek fel. Hangsúlyozták, hogy csupán arról van szó, hogy a partizánkodó evangélizációt megszüntetve egységes, átgondolt munkát végezzünk. Egy lélekkel, egy indulattal.
Nem volt semmi ok a gyanúra, mert maga a történelmi egyház is rendezni kívánta sorait. Látszólag minden lépés megtörtént a közösség adoptálására. Időközben ui. a Bethánia Egylet feloszlott, hogy a szolgálatot az egyház kezébe tegyék. Nagyon lényeges ezt hangsúlyozni. Nem politikai félelemből, nem külső nyomásra történt a feloszlás, hanem abból a felismerésből (sajnos talán félreismerésből), hogy az egyház immár megbízható gazdája lesz a szolgálatnak. Tévedtünk? Lehetséges.



A feloszlást 1949. november 27-én a Debrecenben tartott közgyűlés mondta ki. Az ébredés az egyházban akart maradni az egyházért, a szocialista államrendet pedig, mint a történelemformáló Isten kezének munkáját, engedelmesen elfogadta. Majd a mátraházi konferencián nyilvánvalóvá vált, hogy az egyházkormányzat az ébredést nem akarja. A különböző munkaágakat szétzüllesztették. A missziói munkásokat szétszórták. A mátraházi konferencián az ébredés utolsó kérdése ez volt anyjához: "Anyánk, akarsz-e gyermeket? Enged-e egyházunk kormányzata Bibliánk, hitvallásunk, hitünk szerint élni? A válasz sajnos, mindig világosabb "nem" volt. De nem csupán "nem", hanem a tények durva meghamisítása. Hazug vádak és rágalmak. Az erős ekkléziológiai kötődés őrizhette meg a józanságot a politikai hatalom olyan csábítása közepette is, amelyben felajánlották Szikszai Béni számára, hogy a Bethánia vezetője maradhat, ha testületileg kilépteti azt a református egyházból és önálló egyházként működik tovább. Válasza, amit az Egyházügyi Hivatal vezetőjének adott: Köszönöm, van már elég szekta Magyarországon, nem akarok újabbat létrehozni. Azt tanította, hogy a hívőknek az egyházban van a helye és szolgálata.

A Bethánia feloszlását nem a kommunista terror oldaláról magyarázta, hanem Isten ítélete és kegyelme felől. Úgy látta, hogy a Bethánia betöltötte történeti küldetését, és Isten talán éppen attól őrizte meg, hogy fölébe nőve az egyháznak, önmagától bekövetkezzék akár megosztódása, akár az egyházból való kiválása. Mindkettőt reális veszélynek tartotta. Ezért is tudta nem a történelem, hanem a történelem Ura kezéből elfogadni az egyházunkra nézve egyébként szégyenletes eljárást, amivel az ébredés ügyét megfojtotta.

Szikszai Béni evangélizációi azt erősítették meg, hogy a hívők ébresztésére és ébren tartására a megtérésre hívó evangélium lehet csak alkalmas. Ott és akkor lesz láthatóvá Isten jelenléte, ahol és amikor Ő ezt jónak látja. Az ébredés nincs a mi kezünkben. Ezt a reformátori tételt vallotta Szikszai Béni is, és ezért a szélcsendesebb időkben határozottan óvta a türelmetlenebb és radikálisabb testvéreit.

"Minél mélyebbre elmerül valaki a kereszt titkába, annál gazdagabb életszentség birtokába jut. Minél fedetlenebb arccal, őszintébb szívvel szemléli Jézus halálát és feltámadását, annál nagyobb hálára köteleztetik... Minél nagyobb a hála, annál teljesebb az odaszánás. Ez a megszentelődés titka."- írja.

Evangélizációi ezt a klasszikus hármas kérdést követik: Mily nagy az én bűnöm és nyomorúságom? Kicsoda szabadít meg? És milyen hálával tartozom ezért Istennek?

Hagyatéka az elkötelezettség, hogy a keresztyénség különb legyen, mint a világ.
A keresztyén közösségek Krisztus arcát ábrázolják. Ennek a lelki igényességnek volt haláláig elkötelezett formálója Szikszai Béni.

Hitét kell követnünk, amint erre figyelmeztet is minket az Ige:

"Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották nektek Isten Igéjét, figyelmezvén életük végére, kövessétek hitüket". (Zsid 13:7)

Részletek: Szikszai Béni: Ahogy én láttam - Feljegyzések a 20. századi magyar ébredéstörténetről című könyvéből
Koinónia Kiadó, Megjelenés: 2016. március 16.

 

***

 

Szikszai Béni gondolatai az éneklésről

A váltság megismerése új énekre indít. Lehetetlenség, hogy aki megismerte, hogy Isten üdvtervébe beletartozik, ne énekeljen új éneket. Még ha nincs is zenei hallása, a szíve akkor is énekel, a lelke ujjong. Ha szájával nem tud, zeng a szívében a hálaadás, magasztalás és dicséret.

Ne mondják nékem, hogy miért énekelünk új énekeket, miért nem térünk vissza az 500 évvel ezelőtti énekekhez? Mert új szívet adott Isten, és új éneket fakasztott ajkunkon. Minél inkább terjed az ébredés tüze és kiárad a Szentlélek Isten e világban, annál több új éneket hoz elénk. Új éneket énekel-e ajkad, vagy pedig a régi kopott, ócska dallamokat nyikorgatod, és megszokott körbenjárás az életed, mint a pályán futó lóé!? Az új élet tartalma a megismert és megnyert váltság. Addig nem énekelhetsz új éneket, amíg még nem ismered a váltság titkát.

Énekelheti valaki az éneket a dallamokért, mert vonzódik a füle a zenéhez, de szív szerint énekelni majd akkor tudod az új éneket, amikor megismerted a váltságot, amikor megtelik ezzel a tartalommal, hogy: Megölettél és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetségből, és tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk e földön." Ha valaki ezt az igét részleteire akarja bontani, akkor megtalálja benne az egész keresztyén élet lényegét és titkát, és ezt kell az új éneknek tartalmaznia. Nincs művészet és nincs kultusz, amely pótolhatná Krisztus vérét, a közönséges golgotai fakeresztet és az odaszentelt szolgálatot, hogy: „Tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká." Énekeinknek ezt kell tartalmaznia hogy mint Isten királyai járjunk az úr előtt a világ bűnét és szenvedését hordozván. Majd mikor énekeled az Úr előtt testvéreidért a könnyes éneket, és majd amikor zeng győzelmi himnuszod, mint Isten királyi gyermekének himnusza, akkor elhiszem, hogy megismerted a váltságot. Akkor nem jön a forrásból édes és sós víz többé, akkor a nyirettyíí nem megy többé cigányzenére, hanem csak Istent dicsőítő és magasztaló énekre. Akkor megnémul a szíved, és nem hangzik benne vissza más dallam, csak Istent dicsőítő éneked. Az angyali seregek és az egész teremtett világ ezért dicséri ót. „Látám és hallám a királyi szék, a lelkes állatok és a vének közül sok angyalnak a szavát, és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala... Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és hatalom örökkön-örökké." Az angyalok is a váltságért dicsőítik Istent. Elhiszem, hogy szépek azok a dicséretek, amelyek az esőről, széljárásról, az őszi fellegek húzásáról énekelnek egyházi zene kíséretében, mégis azt mondom, hogy az én szívem nem tud másról énekelni, csak Megváltóm szerelméről. Még az angyalok se tudnak másról énekelni, sőt még a csúszó-mászó állatok is erről énekelnek. Erről beszél a halak ficánkolása, az afrikai sötét éjszakát megtöltő oroszlánüvöltés, minden teremtett lény ezért dicséri Istent. A megöletett Bárány váltságáért és szabadításáért. Ezért hajtják meg fejüket a fák, ezért csicseregnek a madarak, és ezért zeng a tízezerszer tízezernyi angyalkarok éneke a mennyben, hogy: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást."

 

E világban trombiták zengnek, hárfák zúgnak pokoli, ördögi, testi zenekultúra szolgálatában éneket. A mennyben nem hallatszik más ének, csak Istendicséret. Ha a te szívedet megváltotta az Úr a maga számára, abban sem hangozhat más. Elképzelhető az, hogy valaki majd a gyöngykapus város aranyutcáin slágerszöveget vagy szép dallamú magyar nótát énekeljen? Lehetetlenség! Akkor pedig nem botor dolog-e valami olyanban gyakorolni magunkat ez alatt a rövid idő alatt itt a földön, aminek odaát úgysincs keletje?

 

Szikszai Béni (+)(Jel 5,1-14 alapján, megj.: Maran atha, Kálvin kiadó

 

 

Szikszai Béni versei

FÁRADT FEJEM

Fáradt fejem keresztfádhoz hajtom,
sóvárgásom halkan elsóhajtom.
Bűneimre rácsordul a véred,
tikkadt lelkem új életre ébred.

Karjaimmal átfogom kereszted,
szívem a Te kebeleden reszket.
Fel-felröppen titkon tartott vágyam,
karjaiddal magadhoz vonsz lágyan.

Elfáradtam már a küzdelemben,
szívem kihűlt a nagy szerelemben,
mellyel vonta e világ magához,
odavágyik vérző Krisztusához.

Szeretnélek szeretni egészen,
napsugárban, milliónyi vészben,
elmerülni szerelmed árjában,
megpihenni irgalmad karjában.

VÉLT SZABADSÁG

Láncáról tépett ladikot
visz a viz sodra...
Fodra táncolja körül,
és örül.
Hullám hullámra buktatja,
kormány nem szabja útját,
sodorja magával a folyó,
és egyre merül.
Mind több viz kerül bele,
majd iszappal lesz tele,
s a merülot a viz
lassú mozgással viszi tova...
Hova?
Az iszap mind mélyebbre húzza,
valami tönkön összezúzza.
A folyam sötét mélye várja.
Magába zárja.
Hogy örült a vélt szabadságnak!
S immár örökre rab.

 

CSAK Ő MEG ÉN

Mikor magam maradtam,
bűneimtől vadul marattam
kétségek között hánykódva,
a szakadék peremén,
nem volt ott senki,
csak Ő meg én.

Mikor bűnteher alatt roskadoztam,
a kereszt felé lépni haboztam,
a hányattatás kínzó éjjelén
nem volt ott senki csak Ő meg én.

Mikor felragyogott kegyelme fénye,
valóság lett váltsága ténye
a feltámadás reggelén,
nem volt ott senki,
csak Ő meg én.

Ha majd rám borul az álom,
szemeimet lezárom
életem utolsó estelén,
nem lesz ott senki,
csak Ő meg én.

 

SZEMBE A TÖMEGGEL

Ahogy mentem,
a tömeg szembejött velem,
s szívemben ott szorongott
a félelem,
hogy rossz felé megyek.
Pedig hegyek
emelkedtek előttem:
a Golgota s a Mórijah.
Ott Ő áldozott,
én fogok emitt.
Bár vágyam sokszor tévutakra vitt,
most mégis megyek.
Legyek bár elroshadt edény,
vagy kelevény az Úrnak testén,
egy csendes estén
mégis megérkezem,
és átszegzett kezébe teszem
kérges kezem.

 

 

MINDIG KÖNYÖRÜL

Nehéz?
Ne félj, rajtad nyugszik a Kéz,
mely megtámogatja sorsodat.
Olyan ugyan, mint düledező kalyiba,
de nem történhet hiba:
hatalmas karjai ölelnek körül,
s mikor már buknál,
mindig könyörül.

 

AMI LESZ

Autó!
Telek a Balatonnál.
Gyerek?
Nincs.
Kincs egy jó kapcsolat.
Rohanó élet,
álmatlan éjek.
Ki-ki maga útját járja
és más kútjából iszik.
Becsület?
Volt.
Folt van a tisztességen,
de szembe mindenki tisztel.
Még leng a zászló...
Majd elhangzik a bírói zárszó,
és becsapódik a börtönajtó.
Szárszó, autó, luxusvilla
más gazdát talál.

ÖRÜLJ A FÉNYNEK!

Nem jut idő pihenésre,
feldöcögő nevetésre.
Mindig megterhelve járunk,
mindig csak csodára várunk,
pedig fényes nap vesz körül,
körülöttünk tavasz terül.
Fakadó fák, nyíló ágak,
verebecskék, kis vidámak.
Ne horgaszd fejed a földre:
zöldre fordul minden sár,
sárrá válik minden por,
jön a mennyei zápor.
Nézz az égre! Tekints végre
a Nap ragyogó arcába,
ne vessz önzésed harcába!

 

MINDIG VELED, URAM

Hallgatni hosszan, mélyen sokat,
hagyni beszélni másokat.
Uram, add nékem ezt a kegyelmet,
halk csendes szivet, engedelmet.
Ne járjak testi tűztől hajtva,
mikor a tettet csak test és vér hajtja.
Igéd igéri, s óhajtja lelkem:
indulsz előttem, mikor mennem kell.
Hisz idejében felszáll a felhő,
és a kegyelem mindenkor eljő,
amely léptemet utadon viszi,
ha azon járok, kegyelmed teszi.

Fogjad hát kezem, indits, ha kell,
mert Veled járva
szívem vidáman énekel.

 

TEREMNI VÉGIG

Nem akarok korhadó fa lenni,
száradó ágakkal, gyümölcstelen.
Teremni vágyom megszakitás nélkül
és szüntelen.
Imádkozni végig,
futni kitartón és merészen
a célig.
Nem topogni tehetetlen,
körben járni,
mindig csak várni, várni, várni,
mig valaki koldusgarast
dug a zsbembe.
Gazdagon szeretném
végigjárni az utat.
Tele marokkal osztogatni,
soha nem fosztogatni,
de mindig adni, adni,
amig az áldozatban majd
szivem megszakad,
s az ég befogad.

KÉSZÜL A HOLNAP
Ezüstfény csillog az ágak között,
fejem fölött a holdsarló száguld,
harmat hintázik a leveleken,
nincs leheletnyi nesz,
lábaim zajtalan lépnek.
Elottem most a tisztás kitárul:
királyi agancsos kutatva kémlel,
fejét emelve körültekint.
Rókafi lohol, lapit a réten,
fuvallatként suhan
fejem fölött a macskabagoly.
Hallgat a hangyaboly,
szivárvány-lepkék sem lebegnek.
A Hold sápadt fénye terül a tájra.
Hallgat az erdo,
de a csendben millió élet dalol,
holnapra készül. Értelem nem érti,
fül nem hallja meg
a teremto csendet.
Csak a hit vallja,
hogy a csend mélyén
termto kézzel késziti Isten
a holnapot...

CSAK BENNED

Legyek rejtve Benned,
mindent elfelejtve,
mi kívül van Rajtad.
Csak arra figyeljek,
mit parancsol ajkad.
Nézzek Rád, mint leány
asszonya kezére,
lelkem szomjúhozzék
az élet vizére.
Sohse akarjak mást,
csak amit Te akarsz,
járjak nyomdokodban
ott, ahol Te akarsz,
hogy ne tékozoljak,
csak Hozzád hajoljak.
Bár mások futkosnak,
jobbra-balra kelnek,
én oda érkezzem,
ahol seregedben
szentek énekelnek.

KARÁCSONY UTÁN

Nem gyújtottunk gyertyát karácsonykor,
fát sem állítottunk.
Az éjszaka csendje áradt szét,
és a csendben Isten beszélt.
Kérdezett:
Van-e szívetekben igazi szeretet,
vagy csak szeretet-csomag?
Van-e szívetekben igazi világosság,
vagy csak gyertyafény?
Csak hallgattam a csendből
kizengő szózatot,
ahogy repült a világ fölött
s újra és újra kérdezett.
Sok fénylő gyertya közt
szórakoztak az emberek.
Nem hallották.
És az Úr, Akit ünnepeltek,
elhúzódott az ablak mögül
(kívül volt),
majd halkan távozott,
mert Ő, a Világosság,
a gyertyafényben
magára maradt.

 

 

 

Szikszai Béni (1908-1985) evangelizátor, evangéliumi író.

Művei elsősorban a Biblia ó- és Újszövetségi könyveinek elhívott magyarázatai. Szolgálati útjain szerzett tapasztalatait életképekben, Isten mindenhatóságát bizonyítva tárja elénk. Írásából kicsendül emberszeretete, az emberért való aggódása. Jelen könyvről, az Énekek Éneke könyvének magyarázatáról így ír:

Mi indított arra, hogy ezt a könyvet kezdjem el magyarázni? Nem utolsósorban az, hogy ezt a könyvet a modern és liberális teológia csak egyszerű szerelmi líraként aposztrofálja.; ebben a könyvben éppen úgy benne van Jézus, mint az Ószövetség bármelyik könyvében. Ez is a Krisztus bölcsője, de hozzájön még, hogy a Krisztus teste, a gyülekezet bölcsője is. Az igemagyarázatok Pestlőrinc-Erzsébet telepen hangzottak el, melyeket értő szívvel és kézzel Újszászi Emilné Kovács Erzsébet jegyzett le. Mi indított arra, hogy ezt a könyvet kezdjem el magyarázni? Nem utolsósorban az, hogy ezt a könyvet a modern és liberális teológia csak egyszerű szerelmi líraként aposztrofálja.; ebben a könyvben éppen úgy benne van Jézus, mint az Ószövetség bármelyik könyvében. Ez is a Krisztus bölcsője, de hozzájön még, hogy a Krisztus teste, a gyülekezet bölcsője is.

 

Az igemagyarázatok Pestlőrinc-Erzsébet telepen hangzottak el, melyeket értő szívvel és kézzel Újszászi Emilné Kovács Erzsébet jegyzett le.

 

"Szentek-e a szentek?

Minden bizonnyal. Nem önmagukban azonban, hanem egyedül a Jézus Krisztusban. Szentség különben is nem jelent mást, mint Istennek szenteltet. A kos vagy a bárány, melyet kiválasztottak a nyájból áldozatra, éppen olyan természetű volt, mint a többi, mégis szent volt, amint az oltárt érintette. Nekünk is van oltárunk, mi is érintettük ezt a véres oltárt a Megfeszített véres keresztjét, azért vagyunk szentek mi is. Mi is oda köttettünk az oltárhoz, mint az áldozati kos, éppen ezért nki szenteltettünk az Úrnak.

A hívő kersztyén élete olyan, mint a teremtés története. "Lőn este és lőn reggel". Minden reggelre jött az este, aminthogy lelki életünk minden diadala után jön a keserűség valamilyen formája, de minden estére jön a reggel, amelyik mindig új és dicsőbb teremtettséget hoz. Lelki életünk minden beborulúsa után meg kell tapasztalnunk, hgy valaki értelmet helyezett a sötét fellegekbe és minél haragosabban volt beborulva lelki életünk ege, annál dicsőbb hajnal tárult fel utána.
Bukást újra fölvétetés, magasságot mélység, felhőt napsugár váltogat életünkben. A hívő embernek éppen abban van vigasztalása, hogy mind életében, mind halálában az ő hűséges Urának, a Jézus Krisztusank tulajdona. Aki egyszer megismerte őt, nem eshetik bűnbe, mert nagyon jól tudja, hogy azoknak akik Istent szeretik, mindenek egyaránt javokra vannak.
Ezt a belső forrongást a János levelének egy csodálatos kijelentése világosítja meg:" Erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk és így tesszük előtte bátorságossá a mi szíveinket, hogyha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb Isten a mi szívünknél és mindent tud."
A folytatása első pillanatra ellentmondás: "Szeretteim, ha a szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van Istenhez." Hogyan van ez? Először azért bátorságos a mi szívünk, mert vádol bennünket, másodszor pedig azért, mert nem vádol? Nincs-e itt nagyon éles ellentmondás? A hitetlen számára igen, aki azonban ezeket a dolgokat lélekben átélte már, annak számára nincsen.
A dolog ugyanis úgy van, hogy a bukás után vádol bennünket a szív. Mit jelent ez? Azt, hogy élünk, Isten törődik velünk. Azt, hogy a bennünk levő Szentlélek nyugtalan elesett állapotunk miatt. Mi sem biztosabb jele annak, hogy az igazsságból valók vagyunk, minthogy a szívúnk vádol bennünket. Vagy próbálja ki akárki, van-e lelki nyugtalansága a természeti embernek azért, mert elkövetett egy szükség hazugságot? Nyugtalan-e azért, mert parázna gondolatai voltak? Sőt akik magukat minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekvésére odaadták, akik nem csak cselekszik a bűnt, de az akképen cselekvőkkel egyet is értenek, vajon nyugtalanok-e mindenféle erkölcstelenségeik miatt? Bizonyosan nem. Míg Istennek hívő gyermekét azonnal vádolja a szív, amint valami olyat tesz, ami Istennek ellenére van, Isten szeretetének legbiztosabb jele a vádaskodó szív.
A szív vádaskodása után következnie kell a következő lépésnek, amikor szívünk nem vádol minket, mert lecsillapodott a Bárány vérében. Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat és szívünknek minden vádaskodására csak egy kielégítő választ adhatunk:Jézus Krisztusnak az Isten Fiának vére megtisztít minden bűntől. Nem is céloz mást a szív vádaskodása.

Szikszai Béni: Mécsvilág

 

 

***

 

Szikszai Béni Jelenések könyve

Aki szól, és akik hallgatják (Jel 1,1-8)

Isten igéje azzal az igénnyel lép elénk, hogy mint Isten beszédét hallgassuk. Az ige Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az Ő szolgáinak. Hogy a közlésre és közvetítésre nézve Isten kiket használt fel és hogyan, ez az ó egyéni akarata, a hirdetett igét azonban mindig azzal a szentségtudattal és félelemmel kell hallgatnunk, hogy Isten az, aki szól. Nem ember szól, amikor az ige hirdettetik. Aki csak emberi szót hall, nincs közössége Isten igéjével.

Vannak emberek, akik részt vesznek istentiszteleti, gyülekezeti alkalmakon, bibliaórákon, és nagyon jól meg tudják bírálni a szónok szónoki készségét, képességeit, hanghordozását, de amiket hallottak, szívüket egyáltalán nem érinti. Nem érintheti, egyszerűen azért, mert nem Isten igéje hallgatására mentek oda, hanem csupán egy kegyes rítusnak akartak eleget tenni, vallási kötelezettségüket akarták leróni, vagy éppen a szónok képességeiben akartak gyönyörködni. Aki Isten igéjét nem azzal az indulattal hallgatja, amit az ige megkövetel, az igének csak ítéletes hallgatója lehet, és nem olyan, akit Isten megelevenít az ó beszéde által. Ha leülsz az ige hallgatására, vagy előveszed a szent írásokat, mindig azzal a tudattal kell olvasnod, illetve hallgatnod, hogy Jézus Krisztus kijelentése ez, melyet adott néki az Isten. Hogy a kijelentést angyal adta-e tovább Jánosnak, Pálnak vagy Péternek, vagy közvetlenül nyerték a Szentlélek által az úr jézustól, a lényegen nem változtat. Isten igéje ige marad, és mindig azzal az igénnyel áll eléd, hogy a szent Isten szól, és te nem tehetsz mást, minthogy befogod a szádat és hallgatsz.

Az elmondottak következményeként Isten az Ő szívének titkait csak szolgáinak jelenti meg. Szolgáinak mutatja meg azokat, amiknek meg kell lenniük. Csak Isten gyermekei értik Isten beszédét. A többiek számára érthetetlen és felfoghatatlan e beszéd. A többiek számára az ószövetség kijelentése egy nép történetét tartalmazza csupán, amelyikhez többé-kevésbé van köze, de nem látja azt, hogy rólam van szó, és nekem beszél Isten e kijelentésekben. Ahhoz, hogy valaki Isten beszédét úgy fogja fel, mint néki szóló, személyes üzenetet, az Ő szolgájává kell lennie. Úrnak kell elismernie Jézus Krisztust. Aki Őt úrnak és Isten Fiának nem ismeri el, annak szemei előtt Isten beszédei bepecsételt beszédek, legjobb esetben filozófia vagy vallásbölcselet, esetleg erkölcsi szöveggyűjtemények, amelyek közül igyekszik némelyeket megvalósítani. Bizonyságtételünk tartalma mindig a felismert, a megértett és megtapasztalt ige. János bizonyságot tett Isten beszédéről, mindenről, amit hallottunk, azokat hirdetjük néktek, hogy Isten világosság, és nincs Őbenne semmi sötétség. Nem elég tehát az igazságot ismerni. Lehet valaki jól felkészült dogmatikus, akinek pontos ismeretei vannak Isten igéjét illetően, mint azoknak az írástudóknak, akikhez a keleti bölcsek elmentek megkérdezni, hogy hol kell megszületnie a Messiásnak, s pontos ismeretük volt arra nézve, hogyan írta meg a próféta, de ez nem segítette el őket a betlehemi jászol bölcsőjéig. Ugyanúgy a mi ismereteink sem tartanak meg minket. Ismereted legfeljebb felfuvalkodottá tesz téged, de nem tesz Isten országa részesévé. Az se bizonyos, hogy ha valaki valamit megismert, meg is értette. Az előbbi példa szerinti írástudók sem értették meg a felismert igazságot. Jól ismerték a próféciát, tudták, honnét származik a fejedelem, de nem ismerték fel Őt. Tudták, hogy kínoztatik, ostoroztatik Istentől, de nem tudták, hogy bűneik miatt ostoroztatik. Lehet tehát valakinek nagyon pontos ismerete az úr szenvedéseiről, és csodálhatja Őt mint nagy szenvedőt, de amíg meg nem értette, hogy helyettem, miattam, az én bűneimért szenved, addig nem értette meg az igazságot. És hiába értette meg, hogy az én bűneimért szenvedett, amíg meg nem kóstolta a bűnbocsánat bizonyosságának drága, édes ízét, amíg nem tehet így bizonyságot, hogy kóstoltátok, milyen az Isten, ízleltétek az úr jóságát, megtapasztaltátok milyen, amikor leveszi a bűn terhét rólatok, átéltétek szívetek boldog örömében, hogy milyen az Isten irgalmassága, mely minden értelmet felülhalad. Amíg valaki ezt át nem élte, meg nem tapasztalta, nem lehet a bűnbocsánat igazi hirdetője, az örök élet igazi bizonyságtevője.

 

Boldoggá csak a megtartott ige tesz bennünket. „Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban." Azt mondja az úr Jézus éppen az Őt körülvevő írástudóknak, hogy: Ti ugyan tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, abban van a ti örök életetek, de nem akartok hozzám jönni. Van egy sereg ember, aki hallgatja, tudakozza, olvassa az igét, de hol vannak az ige megtartói? Azok a boldogok, akik így szólnak, mint Sámuel: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. De nemcsak így szól, hanem úgy tehet róluk bizonyságot a Szentlélek Isten, hogy az úr igéjéből egyet sem engednek a földre esni.

Vajon te megtartója vagy-e az igének, vagy csak hallgatója, megcsalván önmagad, mint az az ember, aki megtekinti magát a tükörben, hogy milyen az ő ábrázata, és elmenvén, elfelejti az ő ábrázatát?' Vajon megláttad-e magad az igében bűnösnek, utolsó gőgösnek, kevélynek, versengőnek, elbizakodottnak, hiú, dicsőségkívánónak? Megláttad-e magad olyannak, mint akiben nincsen semmi jó? Látod-e ezt nemcsak Isten előtt, hanem akkor is, amikor mások mondják felőled a hétköznapi életben? Alázattal vállalod-e, amikor mások mondják, hogy ilyen és olyan vagy? Nem szállsz vitára, hanem így szólsz: bizony, ilyen vagyok, ilyennek mutatott meg engem az én Uram, ez vagyok, ennek láttam meg magam a kijelentés tükrében. De vallod-e és vállalod-e minden helyen, hogy bűneid megbocsáttattak, hogy Isten gyermeke vagy? Vagy csak egy bibliaóra fellelkesült hangulatában, egy konferencia áldott lelkesedése közepette mondod? Mondod-e akkor is, amikor ennek minden ellene mond, mered-e mondani, hogy: én hiszem és vallom, mert Isten igéje így jelentette ki nékem, ez van megírva Bibliámban.

Csak a megtartott ige tesz boldoggá. Amikor egyszer szívedbe zárod, hogy „aki énhozzám jő, semmiképpen ki nem vetem," akkor jöhetnek a kísértések és az ördög vádolásai, a kudarcok és nyomorúságok, te boldogan mégy tovább, mert azt mondod, hogy még így se vet ki engem az én Uram Jézus Krisztus. Ott tartod-e szívedben, hogy senki nem ragadhatja ki őket az én kezemből? Amikor körülötted tombol a vész, amikor az ördög minden ravaszságával arra törekszik, hogy elhitesse veled, hogy hiábavaló a kegyelem és minden igyekezeted, egyszer úgyis elveszel, akkor ott van-e szívedben az ige, hogy „Íme, az én markaimba metszettelek fel téged, és kőfalaid előttem vannak szüntelen"."

A gyülekezetnek - amelyet sötétségből világosságra hívott gyermekeiből alakított e világban Isten - mindig szüksége van a kegyelemre és a békességre. A kegyelem az élet foglalata. Kegyelemből tartatunk meg, hit által. A békesség pedig az élet tartalma. Ez tölti meg szívünket. Ezzel telik meg egész életünk: Isten békességével, mely minden értelmet felülhalad. Valaki úgy mondotta, hogy: a kegyelem az az idősebb testvér, a békesség pedig a fiatalabb testvér. Amíg valaki a kegyelem által meg nem tartatik, addig nincs békessége. Nincs békesség, így szól az úr, az istenteleneknek. Hiába keresel békességet másutt, hiába próbálod, hogy lelked nyugtalansága és zaklatottsága lecsillapodjék másként, csak amikor kegyelmet nyertél, akkor találsz békességet, mert a kegyelem az a foglalat, amelyet aztán békességgel tölt meg az Isten. A kegyelmet nyert élet talál békességet az úr jézus Krisztusban.

Erre állandóan szüksége van a megváltott embernek és a gyülekezetnek. Nem úgy van, hogy egyszer kegyelmet nyertünk, hanem kegyelmet nyerünk kegyelemre. Nem mondja azt Jézus, hogy most már kegyelmet nyertél, menj a magad útján, hanem a kegyelem folytonosan kiárad, mert nemcsak idvességünk van kegyelemből, hanem bűneink bocsánata, megtartatásunk, megszentelődésünk is kegyelemből van. A békességre is állandóan szükségünk van, mert az ördög szüntelen el akarja venni. Állandóan vitatja, hogy nekünk jogunk van az élet fájához, állandóan fejünkhöz akarja verni utainkat, bűneinket, szemünkre hányja kísértéseinket, és amivel megkísértett, azzal fenyeget.

 

A kegyelmet és békességet a Szentháromság egy örök Isten biztosítja. „Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és a hét lélektől, amely az ő király széke előtt van, és a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött és a föld királyainak fejedelme." Isten megváltott gyermeke, dobbanjon meg szíved, hogy micsoda biztosítékot adott Isten arra nézve, hogy megtartassál. A Jelenések könyve további olvasása folytán majd meg fogod látni, hogy szükség van erre a biztosítékra. Isten nem azért mondja ezeket itt, mert nagyzolni akar, hanem azért, mert az eljövendő idők folyamán, amelyek gyülekezetére elkövetkeznek, szükség van arra, hogy így biztosítsa számára a kegyelmet és békességet. Ilyen megrendítő módon, ilyen hatalmasan: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő.

 

Az örökkévaló Isten biztosítja ezt a kegyelmet és békességet, az, aki mindenek előtt lett, és lételt nem vett semmi megelőzőtől. Aki van, aki így szól, hogy Vagyok," akinek nincs múltjában mulandóság és jövendőjében elkövetkezendőség, az állandó Vagyok, az örökkévaló Isten biztosítja ezt a kegyelmet és békességet számodra. Majd a forgandó idők kísértései, a tenger megvadult hullámai, a felszabadult pokol gyötrelmei között válik ez számodra fontossá.

 

Biztosítja a kegyelmet a hét lélek, aki az Ő királyi széke előtt van. A hét lélek alatt Isten igéje a Szentlélek teljességét érti. A Szentlélek Isten biztosítja számodra a kegyelmet és békességet. Az egyház az idők folyamán felsorakoztatta és kialakította Isten hét fő tulajdonságát. Isten igéje világosságában szemlélve ezt a kérdést, mégis azt kell mondanunk, hogy Isten sokkal többféle módon nyilatkozik meg. E világban Isten sokfélesége mutatkozik meg. A hetes szám mindenesetre azt jelenti, hogy Isten teljessége biztosítja a kegyelmet és békességet. Biztosítja, hogy számodra legyen kegyelem majd akkor is, amikor nagyon nagy mélységek felett jársz, akkor is, amikor minden okod meg lenne rá, hogy elveszítsd ezt a békességet, hogy szorongj, nyugtalankodj, és kétségek között hánykódj. Isten sokfélesége, ajándékainak minden megnyilatkozása biztosítja, hogy békességed meglegyen és a kegyelemnek részese légy.

 

És biztosítja az Úr Jézus úgy, mint hű tanúbizonyság, aki hű volt mindhalálig, mégpedig a keresztfa haláláig. Kétséged van Isten kegyelmét illetőleg? Nézz a hű tanúbizonyságra a golgotai kereszt gyötrelmei közepette. Nézz rá, amint szenvedett érted. Kétséged van Isten békességét illetőleg? íme, így szól: „Békességet adok néktek, az én békességemet adom néktek: nem úgy adom, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" Kétséged van a tekintetben, hogy Isten kegyelmes lesz téged megtartani? Hát, aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk. Kétséged van hűségét illetőleg? Nézd, hű volt halálig, mindvégig szerette az Övéit. Hű tanúbizonyság. Töviskoronás homloka, vérző szíve, megszakadt sebei bizonyság arról, hogy Isten hűséges marad hozzád minden körülmények között. Ha pedig kétséged volna arra nézve, hogy a halott Krisztus megtarthatja számodra a kegyelmet, vagy megtarthat téged a kegyelemben és békességben, akkor elibéd lép az élők közül az első, az élő Krisztus, az első zsenge, aki mindenha él, hogy esedezzék értünk. Nézd, hívő lélek, milyen csodálatos Isten kijelentése! Nemcsak a töviskoronás fő, hanem a sírból kikelt, a diadalmat nyert Megváltó is biztosítja, hogy örök életed van. A kegyelem megtartott téged az örök életre. Biztosítja a föld királyainak fejedelme, aki így szólott: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön." Akinek kezébe tett le Isten minden hatalmat, aki olyan nevet nyert, amely minden név felett van, hogy az Ő nevére meghajoljon minden térd, mennyeieké és földieké egyaránt." Ő biztosítja a békességet számodra majd az eljövendő idők nyomorúságai közepette.

 

Ne félj Isten népe, megváltott serege, mert íme, valaki, akinek adatott minden hatalom égen és földön, így szól: kegyelem néked és békesség! Lehet, hogy mindenki kegyetlenkedni akar veled, lehet, hogy nincs senki, aki kegyelmezzen bűneidnek, aki el ne forduljon álnokságaidtól, nincs senki, aki egy parányi helyet biztosítana, ahol nyugalmat találnál, mindenki békességedet akarja feldúlni, de így szól a föld királyainak fejedelme, hogy: Kegyelem néked és békesség.

 

Van-e hát félelemre oka Isten megváltott gyermekeinek? Nincsen. Ne félj, ne rettegj, és ne szorongjon szíved azoktól, amik elkövetkeznek, amik várnak az Ő népére! Aki pedig ezt megértette, aki beletekintett a kegyelem ígéretének nagyságába, aki előtt feltárult a békesség bősége, mit tehet mást, minthogy dicsőséget zeng az úrnak, és magasztalja az ó nevét és hirdeti az ó nagyságos dolgait. Dicséretet mond Annak, aki előbb szeretett minket. Annak, aki minket így szeretett.

 

Testvérem! Az úr Jézus Krisztus szeret téged. Milyen csodálatos a Római levélben Isten örök eleve elvégzésének kijelentése, hogy minekelőtte föld és ég formáltatott, már rád gondolt, már téged szeretett. Hol voltál még te, amikor a kereszt gyötrelmes kínjai között szenvedett érted? Hol voltál, amikor elhangzott az örökkévalóságban a nagy kérdés: „Kit küldjek el, és ki megyen el nékem?" - és szíve szerelmétől felbuzdulva, így szólott: „íme, itt vagyok én, küldj el engem! Meg van írva felőlem: azt kedvelem, hogy a te akaratod teljesítsem." Hol voltál még, amikor szeretett téged Isten?

 

Előbb szeretett, aztán pedig megmosott. Nemcsak szeretett, nemcsak nagy érzelemhullám vett erőt szívén, nemcsak könnyezett Jeruzsálem felett, hanem meghalt Jeruzsálemért. Nemcsak sírt Lázár koporsójánál, hanem kihívta Lázárt a sírból, nemcsak fájtak néki bűneid, hanem vérét hullatta, hogy az Ő vérében bűneidből megmosson téged. De megmosott-e igazán? Elmosta-e Jézus vére bűneidet? Szól az ígéret, mosódjatok és tisztuljatok meg, ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek !

 

Nemcsak megnyugodsz-e abban, hogy szeret az Isten, ahelyett, hogy közelebb jönnél hozzá, hogy: Ó, Uram, ha szeretsz, mosd le rólam mind, ami folt, mind, ami tisztátalanság. Hadd legyek egészen fehér, mint a hó! Miért hordozod bűneid rútságát, miért vergődsz tisztátalanságaidban, miért tisztátalan kezeket emelsz fel hozzá, és miért szennyes szívet hordozol magadban, amikor Jézus meg akar mosni téged, el akarja mosni bűneidet? Miért ne lehetnél előtte fehérre mosott szívvel? Szeretett és megmosott bennünket bűneinkből! Isten utálja a bűnt, gyűlöli, haragszik rá, és noha ilyen tisztátalan az Ő szemében, megmossa az Ő drága vérében. Bűnös! Tisztán mehetsz tovább az Ő vére által. De nemcsak megmosott, hogy aztán megmosott életünket visszategye megint e világba, és éppen olyan szennyes legyen, mint régen volt, hanem királyokká és papokká tett minket az ő dicsőségére. Milyen diadalmasan hangzik fel Pál ajkán ugyanez a kijelentés, hogy ültetett a mennyekbe a Krisztus Jézusban minket, akik meg voltunk halva a vétkek miatt. Nem helyezett bele Isten megint a régi bűnökbe. Ha egyszer megmosott, akkor ki is emelt onnét, és te járhatsz tisztán a tisztátalanságban. Királyként a koldus életben, mint semmi nélkül való és mindennel bíró. Mint szegény és sokakat gazdagító, aki így szól, hogy: tiportatunk, de el nem veszünk.;" Járhatsz királyként a világban, mert azzá tett téged Jézus Krisztus. Adjatok hát hálát néki, zengjetek hát dicséretet Jézus Krisztusban!

 

A következő versekben a könyv írója összefoglalja a könyv tartalmát. A könyv tartalma az úr Jézus Krisztus eljövetele. „Ímé, eljő a felhőkkel és minden szem meglátja ót, még akik általszegezték is, és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen."

 

Vannak, akik ezt a kijelentést úgy értelmezik, hogy amiként elment a felhőkkel áldozócsütörtökön, úgy jön el megint váratlanul, kilépve a felhők közül. Egy más értelmezés szerint azokkal a felhőkkel, amelyek eltakarják a napot, az ítélet felhőivel jő el. Az a meggyőződésem, hogy egész nyugodtan elfogadhatjuk mind a kettőt. Eljön az ítélet felhőiben, melyek eltakarják a napot. Nem látszik, nem ragyog majd Isten dicsősége és teljessége e világban, és egyszer váratlanul kilép a felhők közül az úr Jézus Krisztus az ő dicsőségében. Az Ő kijövetelére nézve jegyezzünk meg egy nagyon fontos kijelentést ebből az igéből: az úr Jézus úgy jő el, hogy minden szem meglátja. Azok az állítások tehát, amelyek úgy szólnak, hogy Jézus már eljött, azért sem állhatnak meg, mert Jézus nem azt mondta, hogy bizonyos szemek majd meglátnak, „némely közösségek meglátják, hogy itt vagyok", hanem ezt mondja: „Eljő a felhőkkel, és minden szem meglátja Őt." Még akik általszegezték, azok is. Nem úgy van, hogy a hitetlenek szemei nem látják meg Krisztust, amikor eljő, hanem amikor eljő, a hitetlenek elkezdenek kiabálni: Ti hegyek, essetek ránk, takarjatok el a Bárány haragja elől! Minden állítással szemben állítjuk azt, amit ő mondott magáról visszajövetelével kapcsolatban, hogy mint a villámlás ellátszik kelettől nyugatig, úgy lesz az ember Fiának jele az égben. Minden szem meglátja őt, még akik általszegezték is. Hadd kérdezzem meg tőled, aki hallgatod az igét, ha most tetszenék fel az Ember Fiának a jele az égen, ha most váratlanul kilépne a kárpit mögül, akkor te mit cselekednél? Siratnád őt kétségbeesve, mint elveszett üdvösségedet, vagy pedig kiáltanál boldog örömmel: Ímhol jő a Vőlegény, jöjjetek elébe! Mi történne most veled, ha egyszerre betöltené a vakító világosság, a dicsőség fénye ezt a földet, áttörné a felhőket és a homályt, és kilépne dicsőségében az Úr Jézus Krisztus. Nem vernéd-e össze térdeidet és vacognának fogaid, és kétségbeesve kiabálnál: Jaj nékem, elvesztem! Isten legyen irgalmas néked, hogy megmosattassál, és eltöröltessenek bűneid Jézus vérében.

 

Az Ő eljövetelét és azoknak igazságát, amelyek ebben a szakaszban elhangzottak és majd a következők során elhangzanak, a mindenható Isten biztosítja. Gondolj arra, amikor valaki mondja az eskü szövegét: Én, Szikszai Béni esküszöm... Most elibéd lép a mindenható Isten: Én, a mindenható, örök, igaz Isten biztosítom, hogy ezek igazak. Hogy ezek így lesznek, bekövetkeznek, hogy így következnek be, ahogy le vannak írva, ahogy szemeid előtt leperegnek majd. A VAGYOK áll eléd, és a VAGYOK biztosítja, hogy igaz és ámen, ami az ő igéjében meg van írva. Drága testvérem, a mindenható VAGYOK biztosítja azt, hogy kegyelem és békesség adatik néked, a VAGYOK biztosítja azt, hogy szeret, megmosott, és biztosítja a te megtartatásodat azok között a nehézségek, nyomorúságok és megpróbáltatások között, amik között majd keresztülvezet bennünket a Szentlélek Isten.

 

Ne nyugtalankodjék a te szíved, se ne féljen, hanem bízzál Abban, aki van, aki vala és aki eljövendő, és a hét lélekben, aki ott van Isten királyi széke előtt, és a Jézus Krisztusban, aki hű tanúbizonyság, a halottak közül az első és a föld királyainak fejedelme, akinek legyen dicsőség, tisztesség, hálaadás, magasztalás és áldás.

 

 

 

Aki jár a hét gyertyatartó között (Jel 1,9-20)

 

Isten kijelentésének közlésére csak az alkalmas, aki közösséget vállalt Jézus Krisztussal és a gyülekezettel. Sokan kísérleteznek vele, hogy Isten igéjét, Krisztus evangéliumát tolmácsolják e világ számára. Azonban minden igyekezetük hiábavaló emberi bölcselkedéssé válik, és megérzik rajta az emberi erőfeszítés izzadságszagú munkája, mégpedig azért, mert nem vállaltak, nem nyertek közösséget az Úr Jézus Krisztussal, vagy pedig, ha elméletben és a maguk egyéni csendességében Úrnak és Krisztusnak ismerték is el Jézus Krisztust, nem vállaltak közösséget az Ő népével, a megváltottak seregével.

 

Hogy valaki Isten országát a maga nagy távlataival láthassa és szemlélhesse, hogy ettől a világtól elszakadottan szíve szerint az odafelvalókat keresse, hogy bizonyságot nyerjen afelől, hogy élete Krisztussal együtt el van rejtve az Istenben, feltétlenül szükséges, hogy részestársa legyen az úr jézus Krisztusnak a jelenvaló világban. A tanítvány nem lehet nagyobb a Mesternél. Nem titkos imádókat keres Jézus, hanem olyanokat, akik nyíltan megvallják Őt, akik bátran kiállnak az Ő evangéliuma mellett, akik nem tagadják meg, hogy hozzá tartoznak. János alkalmas közvetítője lehetett e csodálatos üzeneteknek, amely üzeneteket Isten Szentlelke küldött gyülekezeteinek e világba, lehetett alkalmas közvetítő személy, mert Jézus Krisztus szenvedésében, királyságában és tűrésében egyaránt része volt. Vannak, akik kívánnák a királyságot, a vele való egyesülést a mennyei dicsőségben, de nem akarják vállalni vele együtt a gyalázatot itt. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni, és a mi pillanatnyi, könnyű szenvedésünk nem hasonlítható ahhoz a dicsőséghez, amely adatik nékünk a mennyekben, amikor a mi Urunk megjelenik.

 

Az Ő gyalázatának hordozása nélkül nincs mennyei látás és nincsen mennyei ígéretekben való részesülés. Az Ő gyalázatának hordozása pedig együtt jár azzal, hogy: atyátokfia is vagyok és társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében. Közösségtől távol, Isten gyermekeitől elszakadottan nem lehet győzelmes, egészséges és kielégítő lelki életet élni. Nem lehetséges, hogy valaki elfogadta Megváltójaként az Úr Jézus Krisztust, de úgy képzeli, hogy majd megleszek magamnak, szeretem azokat az embereket, akik az Úréi, és megbecsülöm őket, de nem csatlakozom hozzájuk, nem vállalok közösséget velük, mert hiszen minek feleslegesen összeütközéseknek és botránkozásoknak kitennem magam. Vállalod-e Isten népével együtt a gyalázatot e világban, vagy pedig meg akarod magadnak takarítani ezt a gyalázatot, csúfságot, hogy te is odatartozol az Úr megváltottainak seregébe.

 

Isten gyermeke minden helyütt az igéért van. János azt mondja, hogy Páthmós szigetén az Isten beszédéért és Jézus Krisztus bizonyságtételéért van. Isten gyermeke akárhová kerül, az ige miatt kell odakerülnie. Nem kerülhet börtönbe másért, csak az ige miatt, nem érheti másért gyalázat, csak Isten igéje miatt, nem érheti másért hátratétel, mert ha más miatt éri, akkor az ő szégyene. Isten gyermeke nem lehet a hivatalban, munkahelyen, villamoson vagy az utcán másért, mint az igéért. Nem lehet más küldetése e világban, mint Krisztus evangéliumának hirdetése. Amikor azon a helyen, ahol vagy, nem az igéért vagy, akkor még nem Istennel vagy ott és nem az Ő megbízásából. János Páthmós szigetén az úr Jézus Krisztus beszédéért van. Azért, mert száműzték az ige miatt, azért, mert át kell néki venni a csodálatos mennyei kijelentést, amelyet Isten ad néki a magasságban. Az igéért vagy a helyeden, hogy az ige bizonyságtévője, átvevője és közvetítője légy.

 

Ahhoz, hogy a kijelentést megnyerjük, Lélekben kell járnunk. Vannak, akik testben járnak, noha keresztyén emberek. Mindig csak a test dolgaira gondolnak, a testi dolgok, testi életkörülmények, nehézségek vannak szemeik előtt. Isten gyermekeinek nem test szerint, hanem Lélek szerint kell járniok e világban. Minél inkább sikerül valakinek Lélek szerint járnia, olyan mértékben nyeri meg a kijelentéseket, lesz részesévé a mennyei ajándékoknak. Vannak, akikben egész földi életükön keresztül Isten igéjének ezt a rombolást kell végeznie, hogy a testet lerombolja bennük, nem telik mással idejük, mint hogy valami módon megtartatnak a keresztyén életben. Újra meg újra a testi gondolkozásmód lesz úrrá, és az igének mindig ezt kell rontania, törnie. Vannak, akik Isten kegyelméből lelki emberré lettek és lélekben járnak, és amilyen mértékben megszűnik a test és vér szava életünkben, olyan mértékben hangzik át Isten üzenete. Ahhoz, hogy Isten üzenete átszűrődjön rajtunk, a testnek ki kell szűrődnie belőlünk. Amilyen mértékben érdekelni kezd e világ kérdése, a testi érvényesülés, olyan mértékben hallgat el a Lélek szava.

 

A tanítvány fülei határozottan hallják a szót, szemei pedig világosan látják és ítélik a gyülekezetet. Nem bizonytalan zengést hall János füle Páthmós szigetén. Nem szófoszlányokat és megkülönböztethetetlen hangokat, hanem olyanokat, amelyeket le tud írni, és tovább tud adni a mi nyelvünkön. Jó ezt tudnunk, mert épp a jelenvaló idők egyik nagy kísértése, hogy a bibliai nyelveken szólást ilyen módon akarják előtérbe hozni némelyek, azt mondván, hogy az magasabb rendű dolog, amikor valaki olyan összefolyó és szétválaszthatatlan hangokat hallat, amiket meg sem tud magyarázni és érteni. János hangokat hallat, amiket meg sem tud magyarázni és éryeni. János lélekben van Páthmós szigetén, és nem bizonytalan, hanem egészen biztos, tisztán kivehető hangokat hall, amiket pontosan, tisztán, értelmesen, a mi értelmünk, számára is érthetően közvetít tovább. Isten gyermekének fülei tehát mindig legyenek nyitva az úr felé. Azt mondja Ézsaiás: Felserkenvén felserkenek, miként a tanítványok, és hallgatok." Vagy más helyen így szól az írás: Őrhelyemre állok és megállok a bástyán, hogy meghalljam, mit szól nékem, és mit feleljek néki panaszom dolgában."

 

Isten gyermekének fülei legyenek nyitva az úr szavainak meghallgatására. Nyisd ki füledet reggel, amikor felkelsz, mit akar mondani az úr, és a nap minden órájában tartsd füledet az úrnál. Ne ennél a sok zűrzavaros hangnál, ami e világban van, hanem legyenek füleid az úrnál, és nem bizonytalan dolgok lesznek, amiket az Úr mond, hanem határozott kijelentések és tanácsok, aminek hallatára a bolond se téved el, látod tisztán és világosan, hogy mi az Isten gondolata és akarata. Szemeid pedig legyenek a gyülekezeten. A tanítvány szemei legyenek az úr népén. Lásd meg a fogyatkozásokat, a nyomorúságokat, könnyeket. Lásd meg, hogy ki az, aki fáradt, lankadt, vigasztalásra szoruló, ki az, aki felé ki kell nyújtanod kezedet, ki az, akit meg kell intened, akit szeretettel át kell karolnod, akinek terhe hordozásában segítségül kell lenned, szemeid legyenek nyitva mások szükségének, bajának, a gyülekezetnek meglátására.

 

Amikor János felfigyelt, a legelső, amit látott, a hét gyertyatartó, a hét gyülekezet. Szeme a gyülekezeten volt, mert az ő szíve azokért érzett és szorongott, állandóan az forgott szemei előtt. Mi az, ami a te szemeid előtt forog? Egyéni érvényesülésed, terveid megvalósítása, vagy pedig az Úr országának ügye? Hogy milyen győzelme van az igének Efézusban, Smirnában, vagy milyen leverettetése. János szemei előtt ez forgott.

 

A tanítvány szemei látják járni a gyülekezet között az Ember Fiát. Az Úr Jézus Krisztus itt jár a gyülekezetek között. Ma is megtérésre hív embereket, vigasztalást nyújt szíveknek, bűnösöknek bocsátja meg bűneit, újjászül életeket, kiment a mélységből, könnyeket töröl, és szabadulást hirdet a népeknek. Látni az Úr Jézus Krisztust a gyülekezetek között, amint feláll, és így szól: Ma lett idvessége ennek a háznak, ma telt be az írás a ti hallástokra, jöttem: hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, a megkötözötteknek megoldást, az Úr jókedvének esztendejét." Lássák szemeid az Ember Fiát, aki mindenben hozzánk hasonlóan megkísértetett a bűnt kivéve, akihez járulhatsz bizodalommal minden időben, mert minden mi nyomorúságunkon meg tud könyörülni. Az Embernek Fiát, akinek elmondhatod kételyeidet és hitetlenségedet, akihez odamehetsz szükségedben és nyomorúságodban, aki éhezett és szomjúhozott, aki könnyeket hullatott, gyászolt, terhek alatt roskadozott.

 

Jelenti ez azt is, hogy a megdicsőült Krisztus gyülekezetével van a világ végezetéig. Legkülönbözőbb életkörülmények és kísértések között élő gyülekezetek voltak azok, amelyeket János szemei láttak a hét gyertyatartó képében. A későbbiek folyamán látjuk majd, hogy micsoda félelmes mélységek kísértik a gyülekezeteket, hogy eltávolítsák az igaz hittől, és milyen kegyelemre van szükség, hogy megtartassanak ezek között az útvesztők között, de az úr Jézus Krisztus ott járt a gyülekezetek között, Smirnában, Laodiceában, ott, ahol a Sátán zsinagógája van, ott jár, amikor Antipásnak vértanúhalált kell szenvednie, amikor Baal tanítását tanítják és a nikolaitizmus titkos tőreit vetik. Ott jár az Úr Jézus életed körülményei között, a nehézségek között, amelyek téged fenyegetnek elnyeléssel és elvesztéssel. Ott jár a megdicsőült Krisztus, és szemei olyanok, mint a tűzláng, amelyek elhatolnak minden helyre. Nincs e világnak olyan rejtett sarka, ahova Jézus Krisztus tekintete be ne hatolhatna, nincsen olyan nehéz és gyötrelmes őrhelye, ahol Jézus Krisztus tekintete szeretettel meg ne pihenne rajtad. Ő mindent tud rólad, mindent lát felőled, minden nehézségedet és körülményedet ismeri.

 

Ahol pedig Ő jár, léptei nyomán világosság támad, mert olyanok lábai, mint az izzó fényű érc, orcája pedig a naptámadat világossága. Hogy keresi a bűnbánó könnyeket síró zsoltáríró az Úr orcáját: A te orcádat keresem! Hogy kiált: Fordítsd felém orcádat, hogy megláthassam újra a napot, az én bűneim és kísértéseim sötét éjszakájában ragyogjon fel Jézus Krisztus világosságának napja! Fordítsd felém orcádat, Uram, hogy lássam csodálatos világosságodat, áldásaid bőségét sokasítsd meg életemben! Aki Őt követi, nem járhat sötétségben. Mit fél szíved? A kísértések éjféli óráin jön hozzád a nap világosságával a te Urad, a Jézus Krisztus, sötétségedbe belevilágít az Ő orcája, és az Ő világossága mellett járod be a sötétséget. Nincs sötétség és nincs halálnak árnyéka az Úr Jézus Krisztussal. Az éjszaka is fénylik körülötted, ha vele jársz.

 

Az Ő igéje pedig, ami olyan, mint a szájából kijövő éles kard, megítéli a szíveket és gondolatokat. A kétélű éles késre céloz Isten igéje ezen a helyen, amellyel a főpap megölte az áldozatot, kettémetszette és kihozta titkos részeit. Azt jelenti ez, hogy Isten kijelentése elhatol a titkok mélyéig, szívek rejtett gondolatáig, a még ki sem gondolt okoskodásokig, melyek szíved rejtekében húzódnak. Szívedbe egészen mélyen belehatol, megítéli a jelen pillanatban is, hogy mi van benned. Isten igéjét nem csalhatod meg, a kétélű éles kard metsz és vág, és felmetszi, ami benned van. Nem lehetnek titkos, ejtett, takargatott indulatok és cselekedetek benned.

 

Az Ő dicsősége porba sújt, keze pedig felemel. Amikor egyszer az ószövetségi látó, Ézsaiás, látja Isten felemelt királyi székét, összeesik, és így kiált: Jaj nékem, elvesztem, tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom!' Amikor Mózes meglátja Isten dicsőségét, betakarja orcáját, leborul. Amikor egyszer valaki előtt Isten dicsősége megjelenik a maga félelmes voltában, akkor, hogyha a golgotai keresztet őrző római százados, vagy pedig a csúfondárosan ott bámészkodó néptömeg, akkor is a porba hull, és így kiált: Bizony, ez az ember Isten Fia volt! Ha valaki előtt megjelenik Isten dicsősége, akkor csak egyet tud mondani: Térdre hullva hódolunk néked, ó, Krisztus Urunk! Álltál-e már porba sújtva az Ő dicsősége előtt? Vannak kevély, megszakadt tölgyfaderekak, amelyeket villám tört ketté és vihar szaggatott össze. Azt akarod, hogy a te derekadat is így törje meg Isten dicsősége? Még mindig keményebb sújtásra vársz, azt akarod, hogy Isten törjön téged össze?

 

Akit az Ő dicsősége porba sújt, azt az Ő jobb keze felemeli. Azokon a kezeken akkor is rajta volt a sebek helye, amelyet érted ütöttek rajta a Golgotán. Amikor az Ő dicsősége porba sújt téged, átszegzett keze már le is nyúl érted, hogy felemeljen a mélységből, hogy felcsendüljön ajkadon a diadalkiáltás: Lenyúlt a magasból, és felvett engem. Micsoda csodálatos szeretet, amely lehajol érted és felemel. Porban vergődő, bűnökkel megterhelt élet, az Úr Jézus Krisztus fel akar emelni, állj előtte, szemléld az Ő dicsőségét, gazdagságát.

 

Ne félj az elkövetkezendőktől! Ne félj, mert enyém az utolsó szó, nem ezé a világé. Mindig Istené. „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég." Az első szó, amely elhangzott ebben a világban: Legyen világosság, és lőn világosság. És az utolsó szó lehet, hogy ez lesz: Legyen sötétség, és lesz sötétség. Rettenetes lesz Isten szava e felé a világ felé. Az Ő emberi, megváltói szava is rettenetes a világ felé: Elvégeztetett. De vigasztaló a megváltott ember felé: Elvégeztetett! Az Ő utolsó szava megdöbbentően fenyegeti ezt a világot, és megrendítően biztatja az övéit. Csak hadd kacagjon körülöttünk e világ, és csak hadd képzelje, hogy a máglyán elégő holttestünk füstjénél fog lejteni ördögi tánccal, hogy egyszer sikerül kitörölni Isten nevét a szótárból, és nem mondja többé senki, és amikor azt gondolja, hogy mindent elvégzett, és Góg, Magóg feltámad, hogy fellázadjon Isten népe ellen, Isten haragja, amely a magasból száll alá, kitörli, mint a tálat. Az úré lesz az utolsó szó és nem emberé, nem az ördögé, és nem a démoni világé. Vigasztalódjon szíved, az utolsó szó a te életed felett sem az ördögé, hanem Jézus Krisztusé!

 

Ne félj, mert örökké élek én. Az élő Jézus Krisztus az, aki a gyülekezetek között jár, aki örökké él, aki tudja múltadat, jelenedet és jövendődet, és kezében tartja. Az élő Jézus Krisztussal vess számot, Isten gyermeke! Azzal a Jézus Krisztussal, aki itt jár közöttünk. A mi erőtlenségünk legnagyobb oka abban van, hogy nem számolunk azzal hogy jézus valóságosan élő Úr, akinek adatott minden hatalom égen és földön. Olyan valaki, akire számíthatok, akinek segítségében bizonyos lehetek akinek kezébe tehetem kezemet, és mehetek vele bizalommal, ha kell, a tűzbe is. Nézd meg, Sidrák, Misák és Abednégónak élő Istene van, akinek a kezére támaszkodva engedték magukat bevettetni a bálvány égő torkába. És megtartattak ott is. Legyen ilyen élő Megváltód és Urad. Azt mondja: Örökké élek, pedig halott voltam. Az a halál nagyon komoly halál volt, igazi halál, de élek. Éppen ezért biztató, vigasztaló az Ő élete, mert halott volt. Tehát nincs felette hatalma a halálnak.

 

Ne félj, mert nálam vannak a pokolnak és halálnak kulcsai. Ne biztassa magát senki hamis hiedelemmel, az Úr Jézus Krisztus itt se beszél róla, hogy nem lesz semmi testi szenvedésben részetek. Azt mondja, amit földön jártában mondott, hogy ne azoktól féljetek, akik a testet ölik meg, hanem attól, akinek van hatalma a lelket is a gyehennára vetni. Azt mondja: Ne félj, én megváltott népem, mert nálam van a pokol és halál kulcsa. A pokol ajtaját csak én nyithatom ki, csak az én testemen keresztül vihetnek be téged oda, én pedig vérem adtam érted. Micsoda vigasztalás ez Isten gyermeke számára! Ezt a testemet megölhetik, ha akarják, ízekre szakíthatják, ha Istentől hatalom vagy lehetőség adatik nékik erre, de az ördög minden seregével sem cibálhatja be lelkemet a pokolba. Ha még annyi kísértését szabadíthatná is rám, az én lelkemet akkor se viheti, mert a pokol kulcsa Jézus kezében van. Még ha minden tüzes nyilát és minden erejét latba verné is, hogy engem elpusztítson, akkor sincs hatalma felettem a második halálnak, mert a halál kulcsai Megváltóm kezében vannak. Abban a kézben, amely véres sebeket viselt értem, amely értem általszegeztetett a Golgotán. Azokból a kezekből nem tudnak kitépni a Golgotán sem, az a szív akkor is magában hordozott, akkor is értem szenvedett. Azok a kezek! Hogy lehetne hatalma az ördögnek és pokolnak most? Vessék hát tűzre testünket, szaggassák szét életünket, tegyenek tönkre e földre nézve, még sincs hatalmuk a lelkünk felett.

 

Ne félj tehát Isten gyermeke az elkövetkezendőktől, és ne nyugtalankodjék szíved. Ő ott jár a hét gyülekezet, a hét gyertyatartó között. Ne félj visszamenni oda, ahova menned kell, ne félj magadra venni azokat a terheket, amelyeket a vállaidra rakott az élet, mert Ő így szól: Én vagyok az első és utolsó, és élő, pedig halott valék, és ímé, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a pokolnak és halálnak kulcsai. Ő jár a hét gyülekezet között, és azért jár ott, hogy megtartson, megoltalmazzon és az örök életre átvigyen téged.

 

A GYÜLEKEZETEK E JELENVALÓ VILÁGBAN

 

A Jelenések könyve második és harmadik fejezetében a mi Urunk jézus Krisztus anyaszentegyházának mindenkori helyzetét, kísértéseit, nehézségeit és küzdelmeit tárja fel szerveink előtt. E két fejezetben feltárja a Szentlélek Isten mindazokat a kísértéseket és a győzelmi lehetőségeket, amelyek nyitva vannak az Ő anyaszentegyháza számára e jelenvaló világban. Ezek a kísértések és győzelmi lehetőségek visszatérő, megújuló kísértések és visszatérő megújuló győzelmi lehetőségek. Olyan kísértések, amelyek az ókori Efézusban éppen olyan kísértések voltak, mint az újkori Budapesten, olyan győzelmek, amelyek az ókori Smirnában éppen olyan lehetségesek voltak, mint amilyen lehetségesek ma. Krisztus anyaszentegyházára nézve a helyzet semmit sem változik. Mert ahogy Istenben nincsen változás, úgy az ördögben sincsen. Az ördög is éppen olyan démoni erőkkel és lehetőségekkel felkészülten támadja Krisztus anyaszentegyházát most, mint évszázadokkal ezelőtt. Isten hatalma és erősségei pedig nem rendültek meg, Isten éppen olyan hatalommal, kegyelemmel és szeretettel, irgalommal és hűséggel hordozza megváltott népét, mint annak előtte, és mint majd ennek utána hordozni fogja.

 

A cselekvő gyülekezet (Jel 2,1-7)

 

A 2. fejezet első hét versében egy gyülekezeti típus áll szemeink előtt. Ezt a gyülekezeti típust így határozhatnánk meg: a tevékeny, sőt modern kifejezést használva, az „öntevékeny" gyülekezet. A cselekvő gyülekezet. Ez a gyülekezet tele van igyekezettel, buzgósággal, amint látjuk, jórészt Lélek nélkül, a maga erejéből, emberi buzgóságból és igyekezetből.

 

Az Úr Jézus Krisztus üzenetet küld a gyülekezet angyalának. A gyülekezet angyala a gyülekezet vagy a közösség mindenkori vezetője. A gyülekezet angyala azonban sohasem azért veszi a kijelentést az Úrtól, hogy azt magának tartsa meg, hanem mindig azért, hogy azt továbbítsa. Éppen azért kell, hogy az Úr szolgáinak füle nyitva legyen a menny felé, szájuk pedig a gyülekezet felé, hogy mindenkor készek legyenek szólni Isten üzenetét, akár ítéletesen, akár kegyelmesen hangozzék is az. A gyülekezet angyalához közvetíti kijelentését az Úr, nem közvetlen a gyülekezethez. A gyülekezet angyalát, mint egy csillagot állítja a többiek elé, hogy rajta verődjék vissza a nap világossága, és benne tükröződjék vissza minél szebben, láthatóbban Krisztus képe. Ő legyen példányképe a nyájnak.

 

Bár a gyülekezeti vezetők mindig így szólhatnának, mint Pál szólott: Legyetek az én követőim, amint én Krisztus követője vagyok. Bár valóban csillagok lehetnének az úr szolgái e világban. Kézben tartott gyertyák, akik megvilágosítják az utat a szabadulást keresők előtt.

 

Nagy vigasztalása és erőssége az Úr szolgáinak, hogy Jézus tartja őket az Ő jobb kezében. Amit az ember jobb kezébe vesz, azt rendszerint eszközként használja. Az ember, ha farag, a jobb kezébe veszi a kést. Az, hogy Jézus a hét csillagot jobb kezében tartja, azt jelenti, hogy használni akarja. Magasra akarja tartani, és világítani, fényt szórni általuk e világba. Micsoda kiváltság, micsoda kegyelem! Az Úr Jézus Krisztus jobb kezében lenni. De micsoda lehetőség mindenki számára! Lehetsz az Úr jobb kezében! Csak légy készen engedelmes eszközként arra, hogy az úr az Ő jobb kezébe vegyen téged. Szerszámaim engedelmesen feküsznek fiókomban, tollam engedelmesen fekszik íróasztalomon, várja, hogy mikor a kezembe veszem, azt tegye, amit én akarok vele tenni. Engedelmesen akkorát üt a kalapács a szegre, amekkorát én akarok vele ütni, a toll arra megy a papíron, amerre akarom, hogy menjen.

 

Mindig készen van, hogy a kezembe vegyem. Készen vagy-e te arra, hogy az Úr az Ő jobb kezébe vegyen téged, és munkálkodjék általad? Utazol a villamoson, és az Úr az Ő jobb kezébe akar venni. Használni akar szeretteiddel szemben, legyen benned előzékenység, figyelem, gyöngédség, szeretet. De jobb kezébe akar venni a közösségben, az utcán, a sírókkal szemben. Le akar ültetni, hogy maradj csendben, vagy útnak akar indítani, hogy szolgálj Néki. Az én szerszámaim nem szólnak egy szót sem, ha heteken keresztül nincsenek kézben, de akkor sem panaszkodnak, ha állandóan kézben vannak. Hangtalanul, panasz nélkül kopnak! Még hogyha akkorát ütnék is a kalapáccsal, hogy a nyele eltörik, akkor is tűri. Ilyen engedelmes eszköz vagy-e az úr kezében? Készen, hogy használjon fel arra, amire akar. Tehetetlen, törött, ütött-kopott cserép vagy csupán, de üres? Egy berozsdásodott szerszám, de a művész kezében csodálatos eszköz. Egy félredobott szamárállkapocs, de Sámson kezében félelmes fegyver, amellyel seregeket seregre ver le, mert engedelmeskedik, amikor Sámson kézbe veszi. Senki nem vesz számba, senki nem vesz komolyan, talán akik látnak, azok elfordulnak tőled vagy nevetnek rajtad, de az Úr kézbe vesz és használ. Egy egérrágott gyertyacsonk, amit egy rejtett fiók sötét mélyéből, az összerágott papírdarabok szeméthalmaza közül vesz elő valaki, és meggyújt, magasra tart és világít vele. Alkalmas időben nélkülözhetetlen, fontos eszköz. Gyertyák, csillagok, eszközök az úr kezében.

 

Amint látjuk, az efézusi gyülekezet angyala nem volt ilyen eszköz az úr kezében. Öntevékenyen járt-kelt. Sok helyre ment, ahova nem kellett volna mennie, és sok helyen nem volt, ahol ott kellett volna lennie. Ezért mondja az úr neki azt, hogy: Én tartom a kezemben a hét csillagot, én tartalak a kezemben téged is, ne légy olyan, mint a ferde nyelű kalapács, amelyik nem oda üt, ahova céloznak vele, vagy rosszul kovácsolt kés, amelyik nem arra megy a kenyérben, amerre kormányozni akarják. Lehet, hogy nagyot vágsz, de nem az én akaratom szerint, lehet, hogy nagyot ütsz, de nem az én kedvemre. Légy eszköz az én kezemben!

 

A tevékenység ugyanis még nem teljes élet. Azt mondja az úr: Tudom a te fáradságodat és tűrésedet. Majd aztán a későbbiek folyamán látjuk, hogy azt is mondja: de. Az, hogy valaki nagyon tevékenykedik, buzgólkodik, minden lében kanál, hogy nála nélkül semmi nem történik, és azt szeretné, ha azt mondanák, hogy nála nélkül semmi sem lett, ami lett, még nem jelenti távolról sem azt, hogy élet van benne. Az, hogy te mindenütt megjelensz, ahol friss pletykát tárgyalnak, hogy mindenütt ott vagy, ahol egy kis dicsőségsugár esik arcodra, hogy te mindenütt megmutatkozol és feltünsz, hogy sok fáradsággal és nagy türelemmel, kitartó szorgalommal, törhetetlen energiával áttöröd magad nehézségeken, még nem jelenti azt, hogy élet van benned. Kedves testvérem! Az acélfúró átrágja magát a kemény vaslemezen, de rideg, merev, élettelen gépezet. Vannak emberek, akik hidegen, ridegen mereven mennek, mennek könyörtelenül a maguk útján, iszonyatos fáradsággal és rengeteg türelemmel, de nincsen szívük hozzá. Kitartó, keménykötésű emberek, de nincsen szívükben szeretet. Akik maguk cselekszenek, maguk járnak, maguk dolgoznak, vasakarattal keresztülviszik eltervezett gondolataikat, elszállt terveiket, még akkor is, ha az életükbe kerül, és valóban, lendületükkel, erejükkel, megfélemlítő akaratukkal rákényszerítik környezetükre, hogy úgy meneteljenek, amiként ők menetelnek, de hiányzik belőlük a szív. Az Úr nem ítélte el ezt a magatartást, nem azt mondja, hogy ne legyen benned szorgalom, ne fáradozz és ne tűrj, csak azt mondja később, hogy: de.

 

Dicséretre méltó a gyülekezet angyalában, hogy a közösségi fegyelmet kívánja. A gonoszokat nem szenvedheti, nem tűri meg a rothadási fészket. Sokan hivatkoznak Pál kijelentésére, amikor fegyelmezésre kerül a sor, hogy: elszenvedvén egymást szeretetben. Íme, az Úr megdicséri a gyülekezet angyalát, hogy nem szenvedheti a gonoszt. El kell szenvednünk Isten gyermekei tökéletlenségeit, fogyatkozásait, botlásait, de nem a gonoszságot.

 

Ott, ahol gonoszság van, nem vagy kötelezve többé az elszenvedésre. Hányszor bárgyú módon megesik Isten gyermekeinek a szíve, amikor a gonoszt kellene kivetni. Egy barátnőddel vagy barátoddal szemben keményen meg kellene szakítanod a kapcsolatot. Azt mondja Pál egy ilyen esetből kifolyólag, hogy az ilyennel még együtt se egyetek, ne is köszöntsétek az úton. Hamisan értelmezett érzelgősség csupán, ha ilyenkor így szólunk: a szeretet mindent eltűr, mindent elfedez. Az Úr Jézus Krisztus megdicséri a gyülekezetet azért, hogy a gonoszokat nem szenvedheti el.

 

Azután megdicséri a tanbeli tisztaságért is. „Megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket." Szemben minden nagy egyesíteni akarással, határozottan azt kell mondanunk, hogy azokkal, akiknek tanbeli tisztasága az igével ellenkezik, nem lehet egység. A szeretetért nem lehet azt mondani, hogy bár nem egészen igaz, amiket mond, nem egészen áll meg az ige kijelentéseiben, de a szeretetért befogadjuk őket. A tanbeli tisztaságot megköveteli az Úr Jézus Krisztus.

 

Pál előre figyelmeztette az efézusi gyülekezetet, hogy majd jönnek - amikor eltávozik - gonosz farkasok, akik ellenségei lesznek a nyájnak. Ezek az emberekkel jöttek. Elkezdték mondogatni, hogy Krisztus már visszajött e világba, aminthogy ma is vannak, akik mondogatják, hogy 1914 óta itt van a világban Krisztus, csak még nem látszik, csak a hívők látják. Az ige pedig azt mondja: Amikor eljő, mindenek szemei meglátják. Aztán vannak, akik azt mondják, hogy aki szombatot nem tart, elkárhozik, és ha hozzá még disznóhúst is eszik, akkor meg éppen a hetedik pokolba kerül. Azután jönnek a messzebb menő és sötétebb kijelentésekkel, hogy Jézus nem az Isten Fia és nem egylényegű az Atyával, csak Mihály arkangyal, aki hasonló, mint az Isten. Vagy mondják, hogy nem kell túlzásba vinni, jó az arany középút. Erre azt mondja az Úr Jézus: Megkísértetted a hamis prófétákat, és azt mondtad, hogy hazugok. Hamisan értelmezett szeretetből és közösségi érzésből kifolyólag nem mondhatja Isten gyermeke a hamis tudományt hirdetőre, hogy nékem az testvérem. Csak egy magatartást tanúsíthat, mégpedig, hogy hazugnak bélyegezi őket.

 

Jól jegyezzük azonban meg, hogy sem a közösségi fegyelem, sem a tanbeli tisztaság nem pótolja a Szentlelket. Nem pótolja az úr Jézus Krisztussal való közösségből származó szeretetet.

 

Munkálkodhatik valaki Jézusért Jézus nélkül. „Terhet viseltél, béketűrő vagy és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el." Milyen csodálatos dolog terhet viselni béketűréssel. Hol vannak, akik a terhet béketűréssel hordozzák, akik ajkán nem támad zúgolódás és panasz? Hol vannak azok a keresztyének, akik nem panaszkodnak a többi keresztyén miatt? Hol vagyok én attól, hogy ne panaszkodnék testvéreim nyomorúságai miatt, hanem viseljem béketűréssel őket zúgolódás és panasz nélkül. „Fáradoztál és nem fáradtál el." Újra meg újra jönnek Isten gyermekei azzal, hogy elfáradtam, kimerült vagyok, nem bírom már tovább, rogyadozom a terhek alatt. Itt van valaki, akire azt mondja az Úr Jézus, hogy „fáradoztál és nem fáradtál el". Efézusi gyülekezet angyala, a kora hajnal már munkában talált, korábban felkeltél, mint a kakasok, és a késő éjszaka, a Göncölszekér fordulása még téged munkában talált! Mennyit jártál lelkek után, börtönben sínylődők, betegek, nyomorultak, bűnösök után, mennyit jártál és fáradoztál az én nevemért, cselekedted mindezt azért, hogy Jézus neve legyen nagy, csodálatos és dicsőséges, és nálam nélkül cselekedted. Fárasztó utakat tettél meg, és nem mentem veled. Börtönbe mentél vigasztalni, és én nem vigasztaltam veled együtt. Éjszakákat virrasztottál, én nem virrasztottam veled együtt. Nálam nélkül cselekedtél. Vizsgáld csak meg szívedet, cselekedeteidet, nem Jézus nélkül cselekedtél-e Jézusért? Nem hiányzott-e szolgálatodból Ő? Csak a cselekvés tömege, tettek serege, munka özöne, a bokros elfoglaltságok áttekinthetetlen sokasága vett körül, ki sem látszottál a munkából, tevékenységből, de Ő nem volt veled.

 

Isten ugyanis szeretetet kíván és nem áldozatot. Az a mondásom ellened, hogy az első szeretetet elhagytad. Nem szeretsz engem. Az a mondásom ellened, hogy szíved kihűlt velem szemben. Futottál, cselekedtél, de nem volt időd, hogy megállj előttem és hallgasd az én szívem dobogását, nem volt időd, hogy átkarold térdeimet és szeress engem, és kiáraszthassam rád az én szeretetemet. Mentél olyan helyekre is, ahova én nem mentem, benne voltál olyan tevékenységben, amelyben én nem voltam benne, jártál olyan utakon, ahol én nem jártam, egyik szervezet a másikat érte, és én nem voltam benne azokban a szervezetekben. Nem is vetted észre, hogy elmaradtam tőled, a nagy munkában megfeledkeztél rólam. Elfeledkeztél szeretni engem. Fájó szívvel azt kell kérdeznem tőled, szeretsz-e engem? Nem áldozatot kíván, nem azt kívánja, hogy elkopjon a lábad a mások után való járásban, hogy tönkremenjen idegrendszered a sok munkában, hanem azt kívánja, hogy szeresd."'

 

A megújulás útja az imádkozás. „Emlékezzél meg, honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd." Jusson csak eszedbe, amikor az Úr Jézus Krisztus utoljára volt együtt tanítványaival meghitt közösségben, megtörte a kenyeret és kiöntötte a bort, és ezt mondta: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Valamennyiszer a kezetekbe veszitek a kenyeret, és valamennyiszer kitöltitek a poharat, mindig emlékezzetek arra, hogy az én testem megtört és vérem kiontatott értetek." Hányszor töröd meg a kenyeret naponként, és hányszor öntöd ki a bort vagy vizet naponként? Emlékezel-e mindig az Úr Jézus halálára? Emlékezel-e a Jézus halálára, amíg csak el nem jő? Emlékezel-e az ó nagy szerelmére, amellyel szeretett a golgotai kereszt gyötrelmes kínjai között? Emlékezel-e a kereszt borzalmára, arra az iszonyatos kínra, amelybe beleszakadt a szíve? Emlékezel-e a kiomlott vérre, amely érted hullott a Golgotán? Emlékezel-e?

 

Az emlékezés indítson megtérésre. Erre az emlékezésre te is szólj így az ének szavával: Legdrágább kincsem megvetem, meg gőgöm is, könnyezve rajt. Erre az emlékezésre szólj így Pállal: Sőt annak felette most is mindent szemétnek és kárnak ítélek, csakhogy őt megnyerjem. Erre az emlékezésre törd össze a bálványokat, seperd ki a tisztátalanságokat és mondjad: Csak Te maradj meg nekem! Erre az emlékezésre üres kézzel öleld át a Golgotát, és önfeledten ülj le szemlélni az Ő dicsőségét, nézni az Ő szépségét. Emlékezzél meg, te öntevékeny, bokros teendőkkel megrakott élet, emlékezzél meg, hogy hogyan vetted és hallottad, és térj meg! Emlékezz mátkaságod szeretetére, az Ő szerelmeire, hiszen Ő tanított járni, Ő hordozott karjain! Ne felejtsd el a Kősziklát!

 

Az elfelejtett, magára hagyott Jézus Krisztus sóvárogja szeretetedet. Egyszer Budapesten találkoztam egy szabolcsi fiatalemberrel, aki nagy szükségben és nyomorúságban csatlakozott hozzám az úton. Azt mondtam neki az üzletajtóban, hogy várjon meg engem, majd ha kijöttem, hazamegyünk, és megpróbálunk segíteni valahogy a dolgon. Bementem az üzletbe. Vezetgettek egyik kiállítási teremből a másikba, míg átmentünk az épülettömb másik részére. Végül egy másik kijáraton távoztam. Hazamentem, majd órák múlva megint vissza kellett mennem az üzletbe, és barátomat ott találtam az üzletajtóban. Egészen elfeledkeztem róla. Így felejtjük mi ott a mi Urunkat, a Jézus Krisztust. Az üzletben a szebbnél szebb holmik elvonták a figyelmemet arról, aki az ajtóban várt. Hányszor visz el téged is bokros teendőd, és elfeledkezel Jézus Krisztusról.

 

Emlékezzél, hogyan vetted és hallottad, és térj meg! Amelyik gyülekezetben feledésbe merül a kereszt, az a gyülekezet megszűnik. „Ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és gyertyatartódat kimozdítom a helyéből." Ha meg nem emlékezel Jézus Krisztus haláláról, ha valami szívedben az Ő helyére kerül, ha a golgotai kereszt kikerül szíved középpontjából, ha nem az Úr Jézus Krisztus a legdrágábbad, akkor kimozdul gyertyatartód a helyéből, bár a szolgálat, a gyermeked, élettársad vagy a megmentésre szoruló lélek lenne is az. Ha nem az Ő váltsághalála dobogtatja szívedet, akkor a gyertyatartó kimozdul a helyéből.

 

Az a cselekvő, az öntevékeny egyház tragédiája és szörnyű ítélete, hogy fáradhat, tűrhet, még közösségi fegyelmet is gyakorolhat, tiszta lehet a tanítása mint az arany, terheket viselhet zúgolódás nélkül, de egyet elfelejtett, a golgotai kereszten megfeszített Urat, azt, amit Pál a korinthusiaknak ír: Én pedig nem akarok semmi egyébről tudni közöttetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről. Lehetnek pompás szervezetei, ingyenes kórháza, szeretetintézményei, nem megy el szegény az ajtajától, segítik egymást a tagok, az egyházi irodák sokasága működhet olyan módon, hogy akár a harmadik országrészbe is átnyúlnak a karjai, és mégis így szól hozzá az ő Ura: Az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Elfelejtettél engem, én szerelmesem. Szeretetet kívántam volna tőled, és te szolgáltál nékem. Azt vártam volna tőled, hogy megsimogasd a tövis ütötte helyeket, rátedd kezeidet a szegek ütötte sebek helyére, te közben futottál és cselekedtél értem. Micsoda megrendítő ítélet!

 

Még az is meglehet az öntevékeny egyházban, hogy megszakítja az összeköttetést a nikolaitizmussal. Azt mondja: Gyűlölöm, megvetem, nekünk ezzel a világgal semmi közösségünk és ügyünk. Még sincs benne szeretet. Jól jegyezzük meg, hogy Jézus a világgal való közösséget gyűlöli. „Gyűlöld, mert én is gyűlölöm." - „Világgal tarts" keresztyének, sántikáljatok kétfelé, de el ne felejtsétek, hogy Isten gyűlöli ezt az utat. Olyan szeretetre vágyik, amelyik nem vállal e világgal közösséget.

 

Befejezésül azt tárja János a gyülekezet elé, hogy életének, elhívatásának egyetlen célja lehet, hogy enni kapjon az élet fájának gyümölcséből, mely Isten paradicsomának közepette van. Jusson eszedbe: Ne azon örüljetek, hogy a lelkek engednek néktek, hanem hogy neveitek fel vannak írva az élet könyvében.' Ez lesz a győzelem. Enni kapsz az élet fájának gyümölcséből. Mennyit eszel ebben a világban, és újra meg újra megéhezel. Majd én adok néked enni, és akkor örökké élsz, adok az élet fájának gyümölcséből, amelyik a bűn miatt el van zárva előled. Ezt tartsd szemeid előtt, ez a döntő.

 

Egyél az élet fájáról, mely a Golgota. Rajta az Ő teste, rajta az Ő vére, aki így szólott: Az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital. Egyél az élet fájáról már most, hogy majd ehess az élet fájáról, mely Isten paradicsomának közepette van. Hogy részese légy az idvességnek és a Krisztus anyaszentegyházának e világban.

 

Isten megváltottainak e földön nem lehet fontosabb, közelebb fekvő és döntőbb célja, sóvárgása és vágyakozása, minthogy nyerjenek gyümölcsöt az élet fájáról. Hogy szorítsák szívükhöz a Golgotát.

 

 

 

A szenvedő gyülekezet Jel 2,8-11

 

Ez a levél a smirnabeli gyülekezet angyalához, egy szenvedő gyülekezet vezetőjéhez íródott. A smirnabeli gyülekezet azok közül a gyülekezeti típusok közül, amelyek a Jelenések könyve második és harmadik fejezetében felsoroltattak, a szenvedő gyülekezet képét tárja szemeink elé. Ez a gyülekezet a közül a kettő közül való, amely ellen az Úr Jézus Krisztusnak semmi kifogása, sem panasza, sem észrevétele nincsen. A többi öt gyülekezet ellen az elismerés, a dicséret mellett elhangzik az Úr Jézus panasza. A smirnabeli és - amint később látjuk - a filadelfiai gyülekezettel szemben nincsen az Úr Jézusnak panasza. Ennek az a magyarázata, hogy a smirnabeli gyülekezet szenvedő gyülekezet. Emlékezzünk Péter levelére, hogy: aki szenved, megszűnik a bűntől. Ahol szenvedés van, mégpedig az Úr Jézus Krisztusért való szenvedés, ott nincs bűn. Ott a bűnnek nincs hatóterülete, nincs fejlődési képessége és lehetősége arra, hogy rontson, ártson és pusztítson.

 

Minél kényelmesebb életet él egy egyén, vagy egy gyülekezet e világban, minél kevesebb szenvedést vállal az Úr Jézusért, annál több hatóterülete van életében a bűnnek. Éppen ezért nincs könnyelműbb és meggondolatlanabb dolog, mint amikor valaki a szenvedéseket elkerüli, meg akarván spórolni magának. Amikor az egyház diplomata módjára jár e világban, vagy egy hívő ember diplomataként siklik jobbra-balra minden nehézség elől, akkor annak rendszerint az a következménye, hogy egy sereg megalkuvás, hazugság van életében. Ha nincs benne megalkuvás, hanem egyenes, határozottan minden ponton meg akar maradni az Úr mellett, akkor annak rendszerint szenvedés a következménye. A szenvedéssel pedig vele jár, hogy az Úr szeretettel tekint rá. Nincs semmi észrevétele, semmi panasza az Ő szenvedő, tusakodó, esetleg a vérig küszködő gyülekezete ellen. Ha meg akarod magadnak takarítani a szenvedést, akkor egy csomó kísértésnek nyitod meg az útját. Jól jegyezze meg Isten gyermeke az igét, hogy „e világon nyomorúságtok lészen". Az Úr az Ő gyermekeit így bocsátotta el e világba: „Elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé."

 

A szenvedő gyülekezet nagy vigasztalása, hogy az utolsó szó Jézusé. Ezzel vigasztalja, így szólítja meg az Úr Jézus Krisztus az Ő szenvedő gyülekezetét: Én vagyok az első és az utolsó. A szenvedések között nagy kísértés, hogy csüggedés, reménytelenség szakadjon az ember szívére. Ott a szívedben a kérdés, hogy meddig még és milyen sokáig kell még ezt tűrni, sohasem lesz vége. Azért vigasztalja az Úr az Ő gyülekezetét, hogy: Én vagyok az első és az utolsó. Az utolsó szó nem a szenvedésé, nem a gyötrelmeké. A gyötrelemnek vége szakad. Az utolsó szót a mennyben mondják ki, és így hangzik: Ott állnak az Úr előtt, megváltottai az Isten királyi széke előtt, és szolgálnak néki éjjel és nappal az Ő templomában. Így hangzik, hogy: Az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és megszűnik a fájdalom és sóhaj. Akármennyire dermesztő sötétnek látszik az éjszaka körülötted, a végeredmény mégiscsak a napvirradat lesz. Isten népe legyen meggyőződve felőle, hogy az utolsó szót az Úr Jézus Krisztus mondja ki.

 

Vigasztalás a szenvedő gyülekezet számára az is, hogy az Úr Jézus Krisztus az életnek és halálnak Ura, „aki halott volt, és aki él". A halálnak nemcsak úgy Ura, hogy úgy felülről rendelkezik e kérdésben, hanem úgy, mint aki megpróbálta a halált. Ő együtt tud érezni szenvedő gyermekeivel. Tudja, mit jelent szembenézni a halállal. Tudja, mit jelent a halálfélelmeket átgyötrődni, végigmenni a halál árnyékának völgyén. Szenvedő ember és halállal szembenéző élet, ne nyugtalankodjék a szíved, olyan valaki úr a halál felett, aki ezt végigkóstolta. Aki nem érzéketlenül bocsát téged oda a szenvedések karjai közé, hanem olyan valaki, aki végigjárta ezt az utat a lelki szenvedéstől a fizikai szenvedésig. Aki tudja, hogy mit jelent meg nem értve és félreértve, megcsalódva és megcsalva járni e világban, és tudja, mit jelent töviskoronát hordozni és átszegzett kézzel szenvedni, mit jelent a fizikai szenvedés legvégső és leggyötrelmesebb foka. Olyan valaki, aki halott volt, és aki é1. Olyan valaki áll melletted a szenvedésben, aki felett nincs hatalma a halálnak. Nemcsak úgy képes segíteni rajtad, hogy megérti, mert átélte, hanem úgy is, hogy hatalom adatott néki hozzá, hogy a szenvedésben segítségül legyen néked.

 

Azt mondja az úr, hogy nemcsak tevékenységünket, hanem rejtett életünket is ismeri. „Tudom a te dolgaidat, nyomorúságodat és szegénységedet." Mi általában csak egymás tevékenységeit ismerjük, azt, ami szemünk előtt lejátszódik, ami hozzáférhető helyen van, ami érzékeinkkel észlelhető, azt, hogy mi van egy könny mögött, nagyon ritkán tudjuk megállapítani. Könnyen megcsalnak bennünket a könnyek, de ugyanúgy megcsalhatnak a kacagások és mosolyok is. Az Úr azonban tudja, mi van a tevékenykedések mögött, ismeri, hogy mosolyod mögött esetleg összetört szív van. Azt is tudja, ha könnyeid mögött számító szív van. Hogy azért sírsz, mert valamit el akarsz vele érni. „Tudom a te dolgaidat, nyomorúságodat és szegénységedet." A te nyomorúságodat igazán senki nem ismeri az Úron kívül. Az emberek nem ismerik igazán, hiába próbálod elmondani, érzékeltetni, feltárni vagy ecsetelni, nem lehetséges emberi szóval kifejezni a lélek vergődéseit és gyötrelmeit. Nem lehetséges feltárni a szíveket a maga valóságában, abba csak beletekinteni lehet. Aminthogy nem lehet leírni egy vihart. Ha akármilyen művész a művészetnek minden ágával egybehangolva próbálná is a vihart leírni, megzenésíteni és lefesteni, prózában vagy versben megénekelni, akkor se tudná visszaadni a maga teljességét. A te nyomorúságodat sem képes visszaadni semmi emberi hang, de az Úr azt mondja, hogy én ismerem. Tudom, mit jelent, hogy kísértésekkel küszködöl, harcokat harcolsz, terheket hordozol, és ismerem szegénységedet is.

 

A testi szegénység nem zárja ki, hogy valaki lelkileg gazdag legyen. Mint semmi nélkül valók és mindennel bírók" - mondja Pál a Korinthusi levélben. Mint szegények, de sokakat gazdagítók. Ó, milyen boldog az az ember, akiről így szólhat az ige, hogy szegénységedet tudom, de gazdag vagy. Elmondhatja-e ezt rólad az Isten Szentlelke? Tudom, hogy nincsen csak egy darab kenyered, de ennek a felét oda tudod adni másnak. Tudom, hogy nincsen csak egy szíved, de ezt szétaprózod, nem tartod meg magadnak. Gazdag vagy. Vannak emberek, akik nagy kincsek birtokában szegények, akik mindig üres tenyerüket forgatják a világ felé, és mindig azt kiáltják, hogy nincsen, szegény vagyok. Hol vannak Istennek azok a gyermekei, akik így szólnak: VAN. Van időm, van erőm, nálam nem találtok csukott ajtót és csukott szívet. Hol vannak Isten gyermekei, akikről így szólhat az ige, hogy: ismerem szegénységedet, de gazdag vagy. Az Úr maga állapítja meg erről a gyülekezetről, hogy szegény. Szegény emberekből rakódott össze, akiknek nincs semmijük, amivel dicsekedhetnének a világ előtt. Mégis azt kell mondania róluk, hogy: de gazdag vagy. Mondta-e rólad az Úr, hogy gazdag vagy? Vagy újra meg újra meg kell mondania, hogy gazdag lehetnél, de szegény vagy. Mennyi türelmet adtam néked, mégis türelmetlen vagy. Az én békességemet adtam néked, és nincs békességed. Az én életemmel ajándékoztalak meg, és élet nélkül szűkölködöl. Ahhoz, hogy az ember gazdag legyen, szenvednie kell. Csak aki igazán szenvedett, mint ahogy a smirnabeli gyülekezet, az érti meg mások szükségeit és nyomorúságát. Aki egyszer megtanult az Úr Jézus Krisztussal szenvedni, az megérti a szenvedőket, nyomorúságba jutottakat. Testi szegénység és lelki gazdagság. Testi szegények és lelki gazdagok, hol vagytok? Ha mindig csak szűkölködést, bajt, nyomorúságot, szegénységet kiált az ajkad, mivel vagy különb a világ fiainál, akik mindig a kezüket tördelik? Ha megkérdezik tőled, hogy vagy, akkor egy fanyar válasz a felelet, hogy: kínlódunk, vagyunk, mert lettünk, „még egy kicsit". Tudnád-e mondani, gazdag, megteljesedett élettel, hogy: jól vagyok?

 

A szegénység nagy kísértése a lelki függetlenség feláldozása. Ez a gyülekezet nem bukott el ebben sem. Lássuk csak meg, milyen csodálatosan nagy dolog ez. Smirna élénk kereskedőváros volt abban az időben, és módjuk lett volna ezeknek a gyülekezeti tagoknak egy kis lelki függetlenség feláldozása árán a szegénységüket gazdagságra változtatni. Azt olvassuk, hogy az istenkáromlókat, akik azt mondták, hogy zsidók, de nem voltak azok, nem fogadták be. Nem vállaltak közösséget velük. Nyilván zsidó keresztyénekből összetevődő gyülekezet volt ez, és voltak más zsidók, akik azt mondták, hogy nekünk is jogunk van ehhez a gyülekezethez, talán irányt akartak szabni tekintélyüknél fogva, de nem vállaltak közösséget velük. Ebből nyilvánvalóan nemcsak anyagi hátrányok származtak, hanem nyomorgatás és szenvedés is, mégsem vállalták.

 

Isten gyermeke nem áldozod-e fel lelki függetlenségedet azért, hogy anyagi lehetőségekhez juss, hogy nagyobb kenyered legyen, ne kelljen szűkölködnöd? Ez a gyülekezet nyomorkodott, szegény volt, de nem volt hajlandó feláldozni függetlenségét. Nem méltó-e, hogy az Úrnak nem volt semmi panasza ellene? A ma keresztyénsége pedig újra és újra eladja magát e világnak, feláldozza függetlenségét kenyérért, anyagi előnyökért. A ma keresztyénsége nem tudja azt mondani, amit Dániel Belsazárnak, hogy vidd csak a kincseidet, nem kell, mindazonáltal tudd meg, hogy mi van oda írva a falra." A mi szűkre szabott életvonalunkon mennyiszer megdöbbentő igazság életünkben, hogy az ajándék elfordítja az igazságot. Függő viszonyban vagyunk, mert valaki ajándékot ad nékünk. Kaptunk egy öltöző ruhát vagy egy pár cipőt, és már nincs bátorságunk megmondani neki, hogy mi az igazság. Ez a gyülekezet megőrizte függetlenségét, inkább szegény maradt. Valahogy úgy voltak, mint Petőfi mondja: Éhezünk, fázunk, átlőve oldalunk, de szabadok vagyunk. Éhezünk, nyomorgunk, de azt, hogy mi a Krisztus tanítása, nem szabja meg nekünk más. Szűkölködünk, lehetséges, hogy nem tudunk díszes templomot építeni államköltségen, hanem nyomorult deszkabódéban jövünk össze, de azt, hogy mi az evangélium, nem fogja nekünk megszabni se Smirna, se Róma, se más. Erre nézve csak Krisztustól fogadunk el útbaigazítást. Lehetséges, hogy nem alkalmaznak minket, nem lesz belőlünk valamelyik smirnai előkelő kereskedelmi vállalatnak tekintélyes világjárója, hanem meg kell elégednünk szűkre szabott életlehetőségekkel, a függetlenségünket mégsem hagyjuk. Nekünk az evangéliumban csak Jézus Krisztus szabhatja meg látásainkat és megismeréseinket.

 

A gyülekezet nem takaríthatja meg magának a szenvedést. „Szenvedned kell." Aki Krisztus gyalázatát el akarja kerülni, csak saját gyalázata árán kerülheti el. Ahhoz, hogy az Úr Jézus Krisztusnak életerős, meggyökerezett, hitben teljes gyermeke légy, szenvedned kell. „Fegyverkezzetek fel azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől." És azt is jegyezzük meg, hogy a szenvedés kitüntetés. „Nektek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem, hogy szenvedjetek is Őérette." Amikor valakit Isten arra méltat, hogy Jézusért szenvedjen, ez kitüntetés. Annak a hitnek a kitüntetése, mely minden áron, alkudozástól mentesen követi az Urat. Ezt az odaszánást koronázza meg az Úr azzal a kegyelemmel, hogy neked szenvedned kell. Őket tartja alkalmasnak és képesnek a szenvedések elhordozására.

 

A szenvedésnek mindig célja van. Hogy megpróbáltassunk. Ezt mondja az Úr az Ő népének: „Hordoztalak titeket a pusztában, hogy megsanyargassalak és megtudjam, mi van szívetekben." Az ötvös azért teszi a tűzbe az ércet, hogy megtudja, mit tartalmaz, nincs-e benne salak. Azért érintik meg az ércet a savval, hogy megmarja. Majd a szenvedések idején válik nyilvánvalóvá, hogy kik az Úréi. Megdöbbentő tény megfigyelni, hogy mikor most az Úr nagyobb tehervállalást kíván az Ő gyermekeitől, hányan lesznek tántorgókká és hűtlenekké. Addig csak igen, amíg szenvedni nem kell, de amikor szenvedni kell mellette, mikor másodszor is ki kell mondani, hogy én Uram, megyek utánad ezen az áron is, amikor majd valamit elvesz tőled, ami neked nagyon drága, amikor majd szembe kell nézned az arculveretés kísértésével, akkor válik el, hogy mered-e mondani: megyek utánad. Ezen az úton is követlek téged, nem maradok el tőled. Majd amikor a tűzbe kell menned, amikor majd odaállítják eléd a kérdést: Sidrák, Misák és Abednégó, hajlandók vagytok-e hát leborulni az arany állókép előtt, vagy nem? Lesz-e benned hűség azt mondani, hogy az arany állóképet pedig nem imádjuk."

 

Jóllehet azt mondod most, hogy igen, de akkor válik ez el, amikor a döntések idején kell nemet mondanod a világnak, amikor ma még komolyan nem vett dolgokra nézve kell azt mondanod, hogy az én Uram Jézus Krisztusért, nem. Hányszor nem merik leányaink vállalni, hogy más álláspontra helyezkedjenek, mint ami a világ álláspontja a divat kérdésében. Ne csodáld hát, ha Jézus szenvedésének haszna megkevesbedik életedben. Ha ilyen kicsiny dologban nem vagy hajlandó, mi lesz, ha egyszer a világ kérőjének kell nemet mondanod? Ha szenvedésekbe sodor az Úr, sokan lemaradnak követésében, s úgy járnak, mint amikor a tövis felnő és elfojtja a gabonát, és oda van a szépen induló élet. Meddig követed, meddig szereted az Urat? Kész vagy Őt szeretni a szegekig, a keresztfáig?

 

A kínoztatás tényleges eszköze az ördög, sohasem az ember. Nem az emberek bántanak téged, hanem az ördög kézbe vesz egy embert, akivel aztán kínoz. A szenvedések mögött sohase emberi indulatokat keress, ne ítéld meg az embert érte, ha indulatos, gyűlölködő veled szemben. Tisztán látta ezt az Úr Jézus Krisztus akkor is, amikor nem szenvedésről volt szó, hanem éppen a szenvedéstől akarta Őt visszatartani Péter, megmondta neki, hogy az ördög beszél belőled." Jó tudatában lennünk, hogy az élet minden vonalán, a nyomorúságok, szenvedések, bajok, botránkozások mögött nem az emberek vannak. A háborúkat, gazdasági romlást nem emberek csinálják, a szegeket nem emberek verték az Úr Jézus Krisztus kezébe, az ördögnek volt útjában. Mindig ő van a bajok mögött. Mennyivel másként tudnánk emberekre nézni, ha mindig helyesen látnánk ezt a kérdést. Furcsa dolog volnia, ha valakit egy bottal megvernek, és az elmenne a bíróságra és feljelentené a botot. Mi ezt csináljuk, amikor emberekre panaszkodunk ahelyett, hogy azt mondanók: Uram, a mi ősellenségünkkel szemben adj nekünk oltalmat és menedéket. Takarj be és fedezz el minket az ördög ellen!

 

A szenvedés határát az Úr Jézus szabja meg. Mégpedig nagyon pontosan körül van határolva. „Íme, lesz tíz napig tartó nyomorúságtok." Tíz nap nem hosszú idő. A szenvedés tehát nem sokáig tart. Ha összehasonlítjuk Krisztus anyaszentegyháza történetében a mártírság korszakát azokkal a korszakokkal, amikor aránylag függetlenül és szabadon élhetett, csak egy csekély részét teszik ki egész idejének. Ez az idő is pontosan meg van szabva. Az ördög nem addig tart rabságban, ameddig akar. „Eddig, és ne tovább, ez itt ellene áll kevély habjaidnak."" Czírus meg se tudja határozni, hogy miért, de kiadja a rendelkezést, hogy aki Zsidóországból való, hazamehet. Isten megmondta, hogy 70 esztendeig lesznek Babilonban, és Czírusnak ezt kell mondania, hogy mehettek haza. Ha pedig Czírus, vagy a császár nem mondja, akkor mondja az Isten, és az őrizők és a börtönfelügyelő nagy megdöbbenésére, bár az ajtók be vannak zárva, az őrök a helyükön, Péter már régen túl van Jeruzsálemen. Mert Isten azt mondta, hogy ne tovább, eddig maradsz fogságban.

 

Lehetséges, hogy egy egyéni kísértésről van szó. Körülötte mindenki azt hiszi, hogy most már elbukik, és noha a körülmények nem változnak semmit, mindenki csalódva látja, hogy ragyog az arca, boldog és örül, mert vége a fogságnak. Jézus így határozta meg: és nem hághatja át az ördög.

 

Azt is jó megfigyelnünk, hogy csak néhányat, akiket Isten erre kijelölt. Ez a csodálatos dolog, hogy Smirnában ugyanabban a fizikai helyzetben, természeti környezetben és gazdasági lehetőségek között voltak valamennyien, és az egyiket elvitték a tömlöcbe, a másik meg ott maradt. Gondoljuk végig, milyen csodálatos ez, ha a közelmúlt idők eseményeire gondolunk akármilyen vonatkozásban. Az egyik beleesik a néhányba, a másik meg nem. De azt figyeljük meg, hogy néhányat tömlöcbe vet, hogy megpróbáltassatok valamennyien. A megpróbáltatás tehát az egész gyülekezetre vonatkozik. Hogy miként fogadja a szabadon lévők serege a fogságban lévők fogságát, és hogyan fogadják azok, akik a fogságban vannak, megmutatja, mi van a gyülekezet szívében. Van-e benne részvét azokkal szemben, akik tömlöcbe vettettek, tud-e velük együtt szorongani, vagy pedig higgadtan tudomásul veszi, hogy eggyel kevesebben vagyunk. De azok életében is nyilvánvalóvá válik, akik a tömlöcben vannak, hogy tudnak-e énekelni, hogy a börtönfelügyelő megtérjen, vagy pedig éppen úgy bosszankodnak, mint a többi rab.

 

A szenvedésnek mértéke van. Emlékezzünk vissza Jób könyvére, amikor az ördögnek minden egyes alkalommal újra kérni kell, hogy engedd még meg ezt. És Isten végül is lezárja a sorompót, az élet felett nem rendelkezel"' Ha pedig hatalmat ad az övéi élete felett, akkor is, a halálban is kezében tartja őket.

 

Isten gyermekének a szenvedések között végig, és ha kell, a vérig ki kell tartania. Légy hív mindhalálig! Ebben benne van, hogy az életed végéig, de légy hív az életed árán is, hogy megnyerd az élet koronáját. Aki kész halálra menni, és halálra adatni az Úr Jézus Krisztusért, annak ígéri az élet koronáját. Nincs ebben az ígéretben benne, hogy Isten minden gyermekének vértanúságot kell szenvednie, de minden gyermekének így kell szólnia: „üdvöz légy Cézár, a halálraszántak üdvözölnek téged."

 

Akinek van füle, az hallja. Akinek nincs füle, annak nem kell hallania, akinek azonban van füle, annak hallania kell. Azt mondja a Lélek a gyülekezeteknek: Aki győz, annak nem árt a második halál. Aki ezek között a szenvedések között végig kitart, az nem vettetik a kárhozatra. A második halál a tűznek tava, a kárhozat. Tehát aki győz, afelett nincs hatalma a kárhozatnak. Kész vagy-e szenvedni Jézus Krisztusért? Ha igen, akkor rád is vonatkozik, hogy aki győz, annak nem árt a második halál. Aki a szenvedésben végig, hogyha kell, a vérig kitart Jézus Krisztus mellett, annak nem árt a második halál, nem megy kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

 

A fegyelmezetlen gyülekezet Jel 2,12-17

 

A fegyelmezetlen gyülekezet képe a pergamonbeli gyülekezet képében áll szemeink előtt. Ezért mutatkozik be az Úr Jézus a pergámonbeli gyülekezetnek így, hogy: „az, akinél a kétélű éles kard van", mert egyrészt Ő az, aki megítéli a gyülekezet tagjait, hogy kik vannak igazán az úrban és kik nem, másrészt azért, mert hamis vádak és hamis ítéletek alapján a gyülekezet tagjai közül némelyek mártírhalált szenvedtek. A római főtörvényszék ítélte őket halálra.

 

Pergámonban ugyanis egy római főtörvényszék ülésezett. Nem lehetett ember, aki kétségbe vonhatta a főtörvényszék jogos ítéletét és igazságszolgáltatását. Ezzel szemben áll az Úr, aki így szól: Én vagyok az, akinél a kétélű éles kard van, én osztom az igazságot. Jóllehet emberek elítélnek titeket, de az a lényeges, hogy én milyen ítéletet mondok majd felettetek. A kétélű éles kard azonban egyben azt is jelenti, hogy megítéli a gyülekezet tagjait.

 

A gyülekezeti fegyelmet még a mártírság idején is gyakorolni kell. Nem mondhatja senki, kérem, most olyan időket élünk, hogy jobb az embereket békében hagyni, úgyis eleget szenvednek, elég kísértésnek vannak kitéve, elég nyomorúságot, próbatételt kell hordozniok. Nagyon valószínű, hogy Pergámonban is így gondolkozott a gyülekezet vezetője, hogy úgyis annyi nyomorgatásnak van kitéve ez a gyülekezet, vannak, akiknek vérüket kell adni azért, hogy Krisztus hű bizonyságai, most nincs ideje, hogy némelyeket kitegyünk a gyülekezetből, némelyekkel szemben fegyelmet gyakoroljunk. Az Úr Jézus azzal a nagyon komoly dicsérettel szemben, amit a következőkben látni fogunk, kifogásolja, hogy nem gyakorolják a gyülekezeti fegyelmet. Azért szembetűnő ez, mert olyan gyülekezetről van szó, amelynek tagjai közül némelyek vérüket hullatták az Úr Jézusért. Ez arra tanít, hogy a gonosz a legszentebb időben is támad bennünket. Ne gondolja valaki, hogy az odaszentelésnek, az áldozathozatalnak lehet egy olyan ideje, amikor az Ördög nem támad, amikor ki van szorítva a perifériákra. Milyen odaszánás kellett ahhoz, hogy Antipást, a gyülekezet egyik tagját halálra ítélték Krisztusért. Micsoda bizonysága és ereje kellett legyen Jézus által a gyülekezeti vezetőnek, hogy megállt őrhelyén, nem menekült el. Nem mondta, hogy jobb, ha elhallgatok, mert rám kerül a sor. Ha a gyülekezet egyik tagját mártírhalálra adták, mennyivel inkább ki van téve ennek a gyülekezet vezetője. Arról mégis elfeledkezett, hogy az Ördög ekkor is támad, ekkor is készen kell vele szemben állani. A gyülekezet nem lehet elbizakodott, könnyelmű gondolkozású. Akármilyen áldottak a közösségi összejövetelek, áldozatkészek a közösségi tagok, halálraszántak, odaszenteltek, mégis mindig készen kell lenni, és bármilyen kegyetlen keménynek tetszik, elő kell venni a metszőkést, és kimetszeni azt, ami megrontására van a gyülekezetnek.

 

Abban, hogy az Úr Jézus, mint ítélőbíró szól e gyülekezethez, egyaránt van vigasz és fenyegetés. Fenyegetés azok számára, akik nikolaiták, és vigasztalás azok számára, akik mártírhalálra készek Krisztusért. Megdöbbentő, hogy a mártírság árnyékában is lehetnek megalkuvók, kétfelé sántikálók. Egy gyülekezetnek lehetnek mártír tagjai, kik odaszentelték magukat, és ugyanakkor ott vannak mellettük, közöttük, akik ugyanazt a hamisítatlan tejet veszik magukhoz, ugyanazzal a Lélekkel tápláltatnak és abban a közösségben vannak, mégis nikolaiták, kétfelé sántikálók, hazugok. Ezek számára fenyegetés ez a kijelentés, hogy az én igém kétélű éles kard, fenyegetés Isten igéje, mely elhat az ízeknek és velőknek megoszlásáig.

 

A lakóhely, a környezet a győzelmes élet szempontjából nem mellékes. Lelki beszélgetés alkalmával legtöbbször tisztázni kell az emberekkel, hogy milyen környezetben laknak, mert a jó erkölcsöt is megrontják a gonosz társaságok. Ezért mondja az Úr, tudom, hogy hol lakol, ismerem környezetedet, milyen családban, milyen környezetben nőttél fel, milyen terheltségeket hoztál magaddal talán szüleidtől, mit kell szenvedned édesanyádtól vagy férjedtől, munkatársaidtól. Tudom, milyenek a szomszédaid, kik a barátaid és kik az ellenségeid. Tudom, hol lakol. Micsoda vigasztalás ez Isten gyermekei számára! Az Úr tudja, hogy hol lakol, tudja, hogy egy idegbeteg vagy idegroncs férfi oldalán kell élned, tudja, hogy azok, akiktől szeretetet kellene kapnod, irigységgel, gyűlölséggel fordulnak feléd. Tudja, hogy éppen azok gátolnak az Úr utján járásban, akiknek biztatni, támogatni kellene téged. Tudja, milyen anyagi, fizikai nehézségekkel küszködöl. Tudja jól, hogy a démoni hatalmaknak milyen megnyilatkozásai vannak azon a területen, ahol te lakol. Ne szorongjon szíved, és ne nyugtalankodjék lelked!

 

De mert tudja jól, hol lakol, éppen azért jogos az Ő ítélete, kárhoztatása. Nem lakol és élsz olyan helyen és olyan körülmények között, ahol ne volna hatalma, hogy megőrizzen. Jól tudja, hogy hol lakol, és hogy győzelmes életed szempontjából ez lényeges. Lényeges, hogy van-e alkalmad csendes órát tartani, vagy pedig, ha soha nem is, de akkor beszélni kezdenek hozzád a családod tagjai, vagy pedig, ha soha nem is, de akkor csapdosni kezdik a tűzhelyajtót, vagy sepregetni kezdenek a szobában, ahol csendes órát tartasz. Tudja, mi vár téged, ha hazamész, milyen környezet, milyen szívvel és milyen indulatokkal néznek rád, akik várnak téged. Győzelmeidet ilyen szempontból mérlegeli. Akinek megbízhatóbb vagy lelkibb környezetet adott, attól többet kér számon, akit kevésbé lelki környezetbe helyezett, attól annyit kér.

 

A Sátán királyi széke alatt az Úr Jézus nyilván azt a római főtörvényszéket értette, amely Pergámonban székelt. Az akkor ismert világra kiterjedt Római Birodalomnak főhelye volt Pergámon, ahol egy főtörvényszék működött, és ennek árnyékában hamarosan kitört a keresztyénüldözés. Jézus követőit fogdosták össze, bántalmazták, és többeket közülük halálra adtak, ezek között egy Antipás nevűt.

 

Hadd kérdezzem meg tőled, hogy a te neved milyen körülmények között, milyen jelzőkkel lesz beírva az élet könyvébe? A Filippi levélben be van írva két név: Evodia és Sintikhe. Azt írja Pál, hogy „Evodiát és Sintikhét intem, hogy ugyanazon indulattal legyenek". Azért van nevük beírva, mert veszekedtek egymással, úgyhogy még Pálhoz a börtönbe is eljutott a híre, hogy Evodia és Sintikhe haragban vannak egymással, nem ülnek le az összejöveteli helyiségnek ugyanabba a sarkába, irigykednek, gyűlölködnek, rágalmazzák, bántalmazzák egymást. Mennyivel másként került bele az úr Jézus levelébe Antipásnak, a hű bizonyságnak neve. Hogy van beírva ezen a mai napon is a te neved? Nem úgy-e, mint aki megszomorítottad az Urat? Inkább legyen beírva úgy, mint az Úr hű bizonyságáé, akinek nevét feljegyezte az Úr, mert valami jót szánt neked, valami jót akar veled tenni, hogy meg ne feledkezzél róla, mert hű bizonysága voltál néki. Ugye, milyen kedves az Úr; ezt megjegyzem magamnak, hogy alkalomadtán megjutalmazzalak, de milyen fájó, ha így kell szólnia: megjegyzem magamnak, hogy alkalomadtán megbüntesselek érte.

 

A hű bizonyság bizonyságtétele másokat is hűségre serkent. „Az én nevemet megtartod, és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak, az én hű bizonyságomnak napjaiban sem, aki megöleték nálatok, ahol a Sátán lakik." Antipásnak hű bizonyságtétele hűségre serkentette a gyülekezet vezetőjét is. Kérdezem tőled, aki odatartozol egy közösséghez, hogy a te bizonyságtevő életed olyan hűséges-e, hogy vezetődben újabb odaszánás támad, vagy megkeseredve azt kell mondania, hogy nem érdemes? Vizsgáld meg szívedet, hogy a te áldozataid, odaszánásod, halálra szánt életed nyomán szólhat-e így a közösségi vezető, hogy én is áldozom és odaszánom magam, én is kész vagyok áldozatul esni, kész vagyok a mártírságra? Ha ennek a gyülekezetnek a vezetője még futni akart volna is, akkor is ott állt útjában az Antipás keresztje. Egy sírkereszt állott a temetőben, talán valamelyik katakomba mélyén volt betéve egy kazamatába Antipás hamva, és odavésve a neve, hogy mártírhalált halt Krisztusért, és ez a sziklába vésett felírás odaállott a gyülekezet angyala elé: Antipás nem futott, neked is hívnek kell maradnod mindhalálig. Hűséges életed legyen bizonyságtétel és serkentés mások számára! Ha futsz, veled futnak a többiek, ha gyáván viselkedsz, veled együtt félnek mások is. Legyintesz, hogy nem érdemes, és ezt teszik veled együtt a többiek is, ahelyett, hogy híven, teljesen odaszentelt szívvel cselekednél, mint Antipás, hogy a te hűséges életed másokat is hűséges kitartásra serkentsen. Szólj így: Ha mindenki megfut is, én itt maradok!

 

Ha hűtlenség támadna szívedben, gondolj Arra, aki nem futott meg a golgotai kereszt gyötrelmei között, hanem kitartott mindhalálig a Golgota fájdalmai között, vérözönben, gyötrő kínban, végig, a győzelmes elvégeztetett kiáltásig ott maradt a kereszten. Ha tántorognának lábaid, ha meginganak térdeid, emlékezz az Úr Jézusra, aki végig megmaradt, aki megöletett ott, ahol a Sátán királyi széke van.

 

A kevés panasz távolról sem jelenti, hogy nyugodtan lehetsz. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy ó, ez kicsiny dolog, nem kell komolyan venni. Kicsiny dolgok nagy tragédiákat idézhetnek elő. Egy makkegészséges ember úgy halt meg, hogy ebéd után, amikor beszélgettek az asztalnál, ijedten a nyakához kapott. Megcsípte egy darázs, és egy negyedóra múlva halott volt. Ki venne komolyan egy darázscsípést, hisz százakat, ezreket megcsíp. De íme, kicsiny dolgok súlyos következménnyel járhatnak. Azt mondja az Úr, kevés panaszom van ellened. Ez nem azt jelenti, hogy ne vedd komolyan. A mi Urunk százszázalékos odaszánást kíván. Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes. Ami nem teljes, az mégis csak darab, és darabkeresztyénséggel, csak úgy nagyobbrészt átadott élettel és szívvel nem lehet szolgálni az Úrnak. Ne gondolja valaki, hogy most már én nagyobbrészt átadtam életem az úrnak, most elég, ezt a kicsit visszatartom magamnak. Gondolj arra, hogy valaki nagyobbrészt egészséges, csak a két szemére vak, milyen szerencsétlen ember. Vagy valaki nagyobbrészt egészséges, csak a fél karja béna, vagy csak egy rothadó daganat van a májában vagy gyomrában, de nagyobbrészt egészséges, ez halálos lehet. Ti nagyobbrészt egészséges keresztyének, kik úgy gondoljátok, nagy dolgokon általmentünk, jól vigyázzatok, mert így szól Isten igéje: „Öldököljétek meg a ti tagjaitokat, a paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás,,. Aztán így folytatja: „Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat, haragot, felgerjedést, gonoszságot, és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkőztétek amaz ó embert az ő cselekedeteivel együtt." Tehát nemcsak arról van szó, hogy a nagy bűnökből kivetkőzzünk, a szembeszökő mulasztások és bűnök, foltok és tisztátalanságok eltűnjenek életünkből, hanem: Szentek legyetek, mert én szent vagyok, mondja az Úr." Van egy kevés panasza az Úrnak, de ez elég, hogy ellened jöjjön, és vívjon veled szájának kardjával és megítéljen.

 

Jól vizsgáld meg, mi az a kevés panasza az Úrnak ellened, amit még ott tartasz a szívedben. Már sokszor mondta, figyelmeztetett rá, hogy vesd ki, tedd félre, hagyd el, te azonban nem tetted. Vajon van-e benned annyi engedelmesség, mint amennyit kislányomnál tapasztaltam. Kapott valakitől valami buta csecsebecsét, két láncra fűzött fakutyát, és rátűzte a ruhájára. Azt mondtam, ezt én többé ne lássam a ruhádon. Letette és szétszedte, hogy még a kísértése se legyen meg a ruhájára tűzni. Azonnal, szó nélkül, vita nélkül megtette. Van-e benned ennyi engedelmesség? Az ostrom alkalmával házunk tűzfala megsérült. Meglazult néhány tégla. Néztük, hogy egyszer le fog szakadni, de ez nem olyan nagy dolog, a ház nem dől össze, nyugodtan lehetünk. Jött egy szél, ledöntött néhány téglát, rádöntötte a szomszéd ház tetejére, és beszakította. Lett egy csomó bosszúság belőle. Kevés munkával meg lehetett volna előzni. Gondolj arra a kevés panaszra, ami az Úr szívében veled szemben fennáll.

 

Bálám tanításában az volt az ördögi, hogy mert Istent nem tudta elfordítani Izráeltől, az a gondolat támadt benne, hogy Izráelt fordítja el Istentől. Mikor Izráel az ígéret földje felé ment, a moábiták földjén vitt keresztül az útja, és Bálák, annak a földnek a királya elküldött Bálám prófétáért, hogy átkozza meg őket. De nem átkozhatta meg ezt a népet. Mert Isten áldotta, nem volt hatalma hozzá. Ekkor, hogy Bálák kívánságának eleget tegyen, azt a tanácsot adta Báláknak, hogy rendezzenek bálványáldozati ünnepet, öltözzenek ki leányaik a pogányok öltözeteibe, hívják meg Izráel fiait az ünnepélyre, és csábítsák el Izráel erőseit a test kívánságai által. Majd Isten akkor megrontja a népet. A pogány áldozati ünnepségek ugyanis mindig paráznasággal voltak egybekötve, amint a világ kultusza mindig együtt jár a testi parázna odaszánással. Elválasztani a kettőt e világban lehetetlenség egymástól. Éppen ezen a ponton nagy lehetősége van az ördögnek arra, hogy az emberi szíveket rabságban tartsa. Erre mondta az úr Jézus, vannak nálad, akik a Bálám tanítását tartják, akik nikolaiták. Azt mondják, egész nyugodtan elmehettek a pogány áldozati ünnepekre. Ma így mondják, részt vehettek a világ szórakozásaiban, örömeiben, mi kifogásolni való van abban, hogy egy fiatal lány elmegy táncmulatságba vagy szórakozóhelyekre. Erre azt mondja az úr, hogy gyűlölöm. Nikolaitizmus! Világi és testi dolgokkal való megalkuvás.

 

A nikolaitákat attól a diakónustól származtatják, aki egyike volt a hét diakónusnak, akiket az asztalok szolgálatára beállítottak. Ezek egyike volt István is, aki vértanúhalált szenvedett. Milyen különböző befejezése az életnek. István látja az egeket megnyílni, Jézust Isten jobbján ülni, így szól: Uram, vedd magadhoz lelkemet. Nikolaus pedig a nikolaitizmusnak, egy csalfa, kétfelé sántikáló keresztyénségnek a megalapítója. Kérdezem, István útján vagy Nikolaus útján jársz-e? Antipásként akarsz megérkezni az Úr elé, vagy Nikolausként élni a gyülekezetben, mint akit gyűlöl az Úr? Ti, akik véditek a nikolaitizmust, mert szívetek odanőtt hozzá, halljátok meg az úr szavát: gyűlölöm. Jegyezd meg, Isten gyűlöli, amikor e világhoz igazodsz. Gyűlöli, amikor divatot csinálsz hajviseletedből, öltözetedből, mint a világ, gyűlöli, amikor azzal az irodalommal táplálkozol, amellyel a világ, gyűlöli, ha az a társaságod, szórakozásod, amely a világé. Nikolaiták, kétfelé sántikálók, akik megalkusznak, nem merik vállalni a világ gyalázatát Krisztusért az élet minden területén, az Úr gyűlöl titeket.

 

Ahol a közösségi fegyelem meglazul, az Úr maga kezdi el a fegyelmezést, az pedig rettenetes dolog. Gondoljunk Anániás és Safira esetére, milyen rettenetes volt, mikor kivágta az Úr a közösségből őket. Térj meg, ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak kardjával. Majd én megkezdem a fegyelmezést! Ha te gyenge szívű vagy, ha a te karjaid erőtlenek, ha te bárgyú vagy hozzá, hogy megkezd a fegyelmezést, majd én megkezdem. Megyek ellenük szájamnak kardjával, majd én rövidre metszem igazságukat, majd én kettéosztom, amit te nem tudsz kettéosztani; amihez te féltél, gyáva voltál hozzányúlni, majd én hozzányúlok. Az Úr nem tűri a fegyelmezetlenséget. De a mártírvér árnyékában sem, hogy legyenek némelyek, akik a nikolaiták tanítását követik. Hogy képzeled el, hogy egyik a mártírságig kész, a másik ott jár a világ barátságának útján? Aki Antipást megölte, te azzal mész táncba. Aki megváltó Uradat keresztre feszítette, téged csókolgat és jegyajándékaival halmoz el! Hogy képzeli el Isten népe, hogy aki a keresztre feszítette Urát, Megváltóját, ő azzal barátságos viszonyt tartson fenn? Ne gyűlöljem-e a téged gyűlölőket?! - kiált fel a zsoltáríró. Hogy merészelsz te a világgal tartani akkor, mikor az a világ arcul köpte Megváltódat, és arcába ütött. Elfogadod simogatását annak a kéznek, amely beleöklözött Jézus arcába, és elfogadod csókját annak az ajaknak, amely szemébe köpött Uradnak. Nikolaiták! Majd jön az Úr, és vív ellenetek az Ő szájának kardjával!

 

Az Úr nagyon jól tudja, mit jelent a nikolaitizmussal való leszámolás, a mártírság vállalása. Meggyalázást, megszégyenítést, megcsúfolást jelent, ha odaállsz a vérpad árnyékába, és vállalsz olyan kockázatot, amitől irtóztál. Nézd gyöngéd szívét, mélységes szeretetét, mikor így szól: „A győzelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki sem tud, csak aki kapja." Fehér kövecskét kapni annyit jelent, hogy felmentették az illetőt az ítéletben. Nincs kárhoztatása, szabad. Azt mondja az úr, hogy: kárhoztathatnak, gyűlölhetnek, gyalázhatnak, halálra is adhatnak, kitörölhetik neved e világból, kivethetik maguk közül, még csak említeni se szabad többé, vagy elégethetik testedet, mint Husz Jánosét, folyóba szórhatják, hogy vigye szét a világ minden tájára, mindenki azt mondhatja, hogy igazságot cselekedtek veled szemben, de én adok neked kövecskét, azon egy új írott nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja. Érdemes leszámolni a nikolaitizmussal, mert a te Urad az Ő szíve belső rejtekében rejt el téged. Akik készek felszámolni a nikolaita cselekedeteket és vállalni ennek következményeit, azoknak azt mondja: Megnyitom előtted szívem legtitkosabb rejtekét. Kettőnknek lesz egy közös titka, amelyet nem tud senki más. Akarsz-e ilyen titkos, belső közösségben lenni az úrral? Akarod-e, hogy legyen olyan neved, amilyent senki más nem tud? Amelyről csak ti meghitt kettesben tudtok? Hogy legyen olyan titkod, melyről csak ti beszélgettek? Akarod, hogy ilyen neved legyen, és akarod, hogy birtokodban legyen a fehér kő, hogy mikor jönnek a poroszlók, hogy kivessenek a külső sötétségre, felmutathasd a fehér követ és rajta az új, írott nevet, hogy megnyíljon előtted a mennyei dicsőség, és ott lehess a te Uraddal örökös örömben? Legyen neked Isten irgalmas! Szakadj el a nikolaiták cselekedetétől, vesd ki szívedből a nikolaitizmust. Jézus Krisztus véréért add oda magad az Ő fegyelmező keze, az Ő fegyelmező vesszeje alá!

 

 

 

 

 

A világgal fertőzött gyülekezet Jel 2,18-29

 

 

 

Amíg a nikolaitizmus az efézusi gyülekezetben csak mint kísértés állott fenn, a pergámumbeli gyülekezetben már mint lehetőség mutatkozott, a thiatirabeli gyülekezetben pedig jogot és uralmat nyert. Figyelemre méltó a hét gyülekezethez írott levélben, hogy közülük három van komoly veszedelemben a nikolaitizmus miatt. A többi kísértés egyedülálló kísértésként mutatkozik, a nikolaitizmus pedig szinte általános problémát jelent. Efézusban győzelmet vettek felette, Pergámumban nem tiltakoztak ellene, Thiatirában pedig jogot kapott a gyülekezetben a világgal való közösség, az összekeveredés.

 

Ehhez a gyülekezethez a Bíró személyeként lépett az Úr Jézus Krisztus. Ítélettel. Az Isten Fia, akinek a szemei olyanok, mint a tűzláng, és a lábai hasonlók az izzó fényű érchez. E kísértések meglátásához és felismeréséhez valóban izzó fényű érctekintetre volt szükség, mert olyan ravasz és olyan tetszetős formában lépett és lép fel mindig, hogy csak a tisztán és világosan látó bírói szemek azok, amelyek fenntartás nélkül felismerik azt a veszedelmet és ördögi csalást, ami e kísértésekben rejlik. Másrészt pedig azt is jelenti ez, hogy a bíró haragjával, igazságot szolgáltató ítéletével tekint e bűnre. Amíg más kísértéseket az orvos szemeivel vagy készségével nézi, hogy gyógyítson, e kísértéssel szemben a bíró ítéletével lép fel, hogy ítéljen. A világgal tartó gyülekezet mindig Isten ítéletének teszi ki magát. Jól látták ezt a reformáció korában is. A Heidelbergi Káté arra a kérdésre, hogy bocsáthatók-e az Úr asztalához azok, akik életükkel nyilvánvalóvá teszik, hogy méltatlanok az úr asztalához való bocsáttatásra, azt a választ adja: Semmiképpen nem, mert az Isten haragja marad az egész gyülekezeten. Egész világosan látták, hogy ezen a ponton Isten kemény és szigorú ítéletével kerülnek szembe, ha határozottan meg nem állnak. Ebben a gyülekezetben is azt látjuk, hogy a világgal való közösségvállalás azt váltja ki az Úr Jézus Krisztusból, hogy így szóljon: Én vagyok az, akinek a szemei olyanok, mint a tűzláng. Megfigyelhetjük azt is, hogy Isten igéje általában az Ember Fiáról beszél. Isten Fiáról nem sok helyen. Hogy itt magát Isten Fiának nevezi, ez is annak a bizonysága, hogy a világgal való közösséget az ördög munkájának ismeri, amellyel szemben Isten-Fiúi hatalommal lép fel, hogy azt kivágja, nehogy a gyülekezet egész élete rámenjen e fertőzésre.

 

A szeretetből fakadó szolgálat, hit és tűrés nyomán lelki növekedés támad. Újra összehasonlítást tehetünk a két gyülekezet, az efézusi és a thiatirabeli között, itt a thiatirabeli gyülekezet javára. Efézusban ezt mondja az Úr: „Tudom a te dolgaidat és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket, és terheket viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el, de az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad." A thiatirabeli gyülekezethez pedig így szól: „Tudom a te dolgaidat és szeretetedet, szolgálatodat és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél." Milyen csodálatos e két kijelentést egybevetni. Efézusban, noha sok volt a szolgálat, tűrés, fáradság és munka, nem támadt növekedés. A sok szolgálat ellenére is csak úgy ment a dolog, mint amikor a tárogatót fújják, hogy amíg be nem melegszik, recseg. Efézusban is recsegtek a dolgok, nem melegítette át Isten szeretete, nem támadt nyomán lelki növekedés. Ezzel szemben Thiatirában a szolgálat, a hit és tűrés szeretetből fakadt.

 

Azt mondja az Úr Jézus Krisztus, az utolsó cselekedetek többek voltak, mint az elsők. Kérdezem tőled, de kérdezi a Szentlélek Isten is, hogy a te utolsó cselekedeteid többek-e az elsőknél, vagy minden buzgóságod, igyekezeted, törekvésed ellenére a te utolsó cselekedeteid nem többek. „Nőttél-e gyermekem?" Van egy vers, amelynek ez a visszatérő gondolata. Közelebb vagy-e az Úrhoz ma, mint tegnap voltál? Többet ismersz-e bűneidből ma, mint tegnap. Nagyobbnak látod-e a kegyelmet, fényesebben tündöklik-e előtted a golgotai kereszt ma, mint tegnap? Vagy eljutottál egy bizonyos pontra, és ott megmaradtál. Unalmas, sivatag jellegű fennsík a jelenlegi életed, ahelyett, hogy állandóan növekedés, fejlődés volna. Újabb és újabb kijelentések, megtapasztalások megszakítás nélküli láncolata. Ha szívedben szeretet van, és amiket cselekszel, az Úr iránti szeretetből teszed, akkor ennek az lesz a következménye, hogy a te utolsó cselekedeteid többek lesznek az elsőknél.

 

A gyülekezeti fegyelemnek a tanításra nézve is fenn kell állania, mert azok a súlyos eltévelyedések, amelyek Thiatirában is bekövetkeztek, a tévelygő tanítás következményei. Az a panaszom ellened, hogy megengedted Jézabelnek, hogy tanítson. Volt abban a gyülekezetben, aki összekeveredett a pogánysággal, belekeveredett e világ elemeibe, és megengedték ennek az asszonynak, hogy tanítson. Nem hallgattatták el. Nem mondták neki, hogy te ebben a gyülekezetben nem prédikálhatsz. Amit te tanítasz, az hamis tanítás. Sok baj van a gyülekezeti fegyelemmel a tanítás terén. Zokon veszik emberek, amikor elhallgattatnak. Részt vettem egy konferencián, ahol valaki elkezdett imádkozni, de nyilván nem a Lélek által. Kényszeríttettem arra, hogy elhallgattassam. Utána kaptam tőle egy „kedves" emlékiratot, amelynek az a tartalma, hogy az Úr Jézus Krisztus sokkal gyöngédebb szívű volt, és nem csinált volna ilyet. Mennyien vélekednek így, hogy a gyöngédség, szeretet, engedékenység és szelídség lelkével hagyni kell, hiszen Jézusról beszél ő is, a Bibliáról tesz bizonyságot, nem kell elhallgattatni, holott a fegyelemnek ki kell terjednie a tanításra nézve is. Nem lehetséges, hogy mindenki azt szóljon, amit akar, és úgy szóljon, ahogy neki tetszik Bizony, el kell hallgattatni azokat, akik nem helyesen tanítanak, el kell tiltani őket a bizonyságtételtől, és meg kell mondani nékik, hogy ti pedig ne szóljatok az Úr nevében. Mennyivel másképp nézne ki egyházi életünk, hogyha azok mind elhallgattatnának, akik nem az igazi, tiszta és hamisítatlan evangéliumot szólják. Úgy hirdesd, ahogy hirdette a Szentlélek, ahogy hirdették ősatyáid.

 

Meglepő kijelentése Isten igéjének és megtapasztalása a közösségi mozgalomnak, hogy a hamis tanításra, illetve ennek átvételére a női lelkek sokkal alkalmasabbak. Sokkal több a női médium, mint a férfi. Itt is egy nő kezdett el hamis tanítást hirdetni. Ezzel magyarázható, hogy Pál megtiltotta, hogy nő szóljon a gyülekezetben. A spiritizmus megindítója nő volt, és a legtöbb olyan tudományt, amelyeknek különösképpen az érzelmi síkban vannak kilengései, leginkább a nők képviselik és viszik tovább.

 

A világgal való keveredés kísértése is a nők számára sokkal nagyobb, mint a férfiak számára. Különösképpen egy ponton, a hiúság területén. „Mindaz, ami a világban van, a test kívánsága és az élet kérkedése." A hiúság, a tetszeni vágyás területét érinti az ige. A női lélek a természeti adottságánál fogva is fel akar tűnni. (Nem kívánok természettani magyarázkodásba bocsátkozni.) Hogy aztán ki, milyen mértékben képes ez ellen harcolni, az más kérdés, de valójában így van. Lehetne-e másként jobban feltűnni, mint az öltözködés területén, az ékszerekkel, a divatos hajviselettel? Ezen a téren az ördögnek jól sikerült térhódításai vannak. A nő eltévesztette szem elől, hogy a ruha női szégyenének (melyet a bűn, a paradicsomi engedetlenség következményeként leleplezett) eltakarására, nem pedig kidomborítására van. A haj nem a divatért, hanem hatalmi jegyül adatott, ezért mondja Pál apostol, hogy az asszony fedezze be fejét a gyülekezetben, ha pedig nem, nyíretkezzék kopaszra. Nemcsak az öltözködésben, hanem más téren is hódít a hiúság. Vegyük csak az étkezést. A terítést az asztalnál. Különösen mikor vendég van, meg kell mutatni azt, ami máskor el van dugva a szekrény legmélyebb sarkában. Pedig az étel azon a tányéron is olyan, mint a másikon. Az életnek egész sereg területén megállapíthatjuk, hogy ott van a feltűnni akarás. Nem az egyszerűség és sokszor nem a hasznosság, hanem feltűnés és nagyzolás. A parányok ellen kell megindítani a harcot, ha valaki becsületesen győzni akar, mert azon veszi észre magát, hogy vaskos bukások érik. Mert ha aztán a feltűnő kalapban és rövid ruhában nemcsak a nők néznek utánuk, ne csodálkozzanak. Vagy éppen ezt akarják?

 

A megtérésre az Úr mindig hagy időt. Felállíthatjuk ezt a tételt úgy is, hogy az időt mindig a megtérésre hagyja. Azért adta néked azt az időt, amit adott, hogy térj meg azokból a cselekedetekből, amiket cselekszel. „Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából, és nem tért meg." Az Úr paráználkodásnak nevezi, amikor valaki a világnak akar tetszeni. Az Úr Jézus Krisztus nevéért nem úgy fésülködne, nem úgy öltözködne, nem abba a társaságba járna, de hogy ne botránkoztassa a világot, ne legyen összeütközése belőle, a világ kedvéért megcselekszi. Az ige ezt paráznaságnak nevezi.

 

A világgal való keveredés következménye betegség, nyomorúság és a fiak halála. Egy sereg állandóan köhögő keresztyén van. Mindig náthásak, mert huzatban vannak. Nyitva van életük ablaka a világ felé. E betegség eredménye nyomorúság. Szegények, üresek, nincsen semmijük, és végül a fiak halála. Ahol a gyülekezet parázna, ott éhen vesznek a fiak (Péld 5,10). Hol vannak a történelmi egyházaink leányai? Ne csodálkozzunk rajta, ha nincsenek sehol. Parázna méh nem hordoz gyermeket. Ilyen beteg és nyomorult az anyaszentegyház, és ilyen az egyéni életünk - ha a világgal megfertőződünk. Lépj ki a huzatból, zárd be az ablakot. Jeruzsálem felé nyisd ki az ablakaidat, mint Dániel naponta háromszor. Noé bárkájának nem volt ablaka a pusztuló világ felé, pedig lehet, hogy Noé nagyon szerette volna látni a világot, és belső részvétet érzett vele szemben, nyilván sírt is a bárka valamelyik sarkában, de ablaka csak felfelé volt. Noé csak felfelé nézhetett. Érezz részvétet a világgal szemben, menj be a belső szobádba, sírj és zokogj az ítélet miatt, ami a világ felé jő, de a szobád ablakát Jeruzsálem felé és ne a világ felé nyisd ki.

 

A Sátán mélységeinek megismerésére felhívó tudomány ördögi és testi. Vannak, akik azt mondják, hogy mindent megpróbálnak. Vannak, akik arra hívnak, hogy olvasd el, nézd meg, tanulmányozd, gondolkozz felette, és ha nem jó, vesd el. Azzal az igeszerű kijelentéssel szemben, hogy visszatartani a fiatalságot - ha kell az erőszak hatalmával is a világi mulatozástól és szórakozástól -, ezzel az érvvel jönnek, de altkor utálhatják meg igazán, ha megismerik. Hadd ismerjék meg, és akkor beleunnak. Ezzel szemben az Úr megdicséri és biztatja azokat, akik nem ismerték meg a Sátán mélységeit. Volt idő, amikor a szolgálat szempontjából kellett foglalkoznom bizonyos ördögi tudományokkal, kísértés volt szemtől szemben néznem az ördögi tudományokat. Ilyenkor azzal tartott vissza az Úr, örülj, hogy nem ismered a Sátán mélységeit. Ne menj te csak oda. Bolond ember az, aki úgy akarja megpróbálni a tüzet, hogy forró-e, hogy megégetteti magát. Az okos ember elhiszi, hogy süt, és nem égeti meg a kezét. A Sátán mélységei ördögi és testi tudomány. Ördögi azért, mert az ördög akar becsapni, és testi azért, mert vonja, viszi, édesgeti a saját kívánsága, és szövetségesül adja magát az ördögnek.

 

A világgal való fertőzöttség bánatának a terhe olyan nagy teher, amihez az Úr nem ad újabbat a thiatirabelieknek. „Néktek azt mondom és mind a többi thiatirabelieknek is, akiknél nincs e tudomány, és akik nem ismerik a Sátán mélységeit, amint ők nevezik, nem vetek reátok más terhet."

 

A levél befejezésében az a határozott kijelentés van, hogy a világot nem a keresztyénségnek kell meghódítania. Van egy keresztyénnek nevezett álláspont, amely szerint a világot a keresztyénségnek az uralma alá kell hajtani. Ezzel szemben Jézus azoknak ígéri a győzelmet, akik éppen ellenkezőleg, megtartóztatják magukat e világgal szemben. Nem kétséges, hogy ez a kijelentés: „aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet" éppen erre vonatkozik. Aki győzelmesen megáll Jézabel tanításával szemben. Éppen arra az elhatározásra és elszánásra, hogy mi pedig nem megyünk Jézabel szerint. Mi nem keveredünk e világgal. Elszakadunk ígéreteitől, gondolkodásmódjától, felfogásától.

 

Azzal a hamis tanítással szemben, hogy e világot a mi szeretetünkkel, engedékenységünkkel meghódítjuk, Jézus azt ígéri, hogy akik elszakadnak a világtól, azoknak hatalmat ad felette. Aki győz, annak hatalmat ad a pogányokon, és uralkodik rajtuk vasvesszővel. Isten őrizzen meg téged attól a tevékenységtől, hogy te úgy akard megnyerni a világot, mint valaki, aki előtt szóvá tettem, miért vett részt gyülekezeti lelkész létére egy magas nívójú egyházi faktorok által rendezett táncmulatságon, és miért engedte meg, hogy azok az emberek szolgáljanak az ő gyülekezetében. Azt mondta: Nekem olyan aprókat kell lépnem, mint amilyeneket ők lépnek, nem hagyhatjuk el őket. Nekünk gyöngédeknek kell lennünk velük szemben. Ez az általánosan elfogadott álláspont. Még arra való hivatkozással is, hogy zsidónak zsidó és pogánynak pogány lettem. Csak azt felejtik el, hogy hitbeli vélekedéseire nem világi magatartására lett Pál apostol azzá, mert az ő magyarázatuk szerint a lopóval is el kell menni egy kicsit lopni, és a paráznát is el kell kísérni a parázna asszony háza kapujáig. El a világtól! Ha azt akarod, hogy uralkodj a világ fölött, akkor el tőle. Minél messzebbre mész, minél élesebb a távolság közted és közte, annál erősebb kézzel uralkodhatsz fölötte.

 

Csak a világtól elszakadt ember szívében ragyog közel a naptámadat reménysége. Akik szívükben elszakadtak ettől a világtól, azok szívében feltámad a hajnalcsillag, ez pedig arról beszél, hogy jön a nap. Jön az Úr. Ímé, jön a Vőlegény, jöjjetek eléje. Ha azt akarod, hogy szívedben feltámadjon a naptámadat, felkeljen a hajnalcsillag reménysége, annak bizonyossága, hogy az Úr jön, virrad, tűnik az éjszaka, és minden lépéssel közelebb megyünk az Ő ígéretének reménységéhez, akkor szakadj el a világtól. Ha szívedben sötét éjszaka van, ha még csak az éjféli csillagok hunyorgatnak, akkor az annak a szomorú bizonyságtétele, hogy benne vagy e világban. „Ideje az álomból felserkennünk, mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint amikor hívőkké lettünk." Nem hallod-e a kakaskukorékolást? Pétert ráébresztette a kakaskukorékolás arra, hogy elaludt a tűz mellett és megtagadta Jézust. Hirdette a hajnalcsillag jötte, de bár hirdetné Isten Szentlelke a te szíved számára is, hogy megtagadtad az Urat, odahúzódtál a világ tüzéhez melegedni, és megfertőzött a világ szelleme. Bár ráébrednél, hogy vásárra vitted megváltó Urad véren szerzett szerelmét. Vásárra vitted a te drága véren megvásárolt, egyébként hiábavaló életedet. És felkínáltad e világnak. Megmutattad neki. Isten legyen irgalmas néked, hogy győzz, és feltámadjon szívedben a hajnalcsillag, és a felébredt példázatbeli szüzek örömkiáltása törjön fel ajkadon: Ímhol jő a Vőlegény, jöjjetek elébe!

 

 

 

A megszervezett gyülekezet Jel 3,1-6

 

A sárdisi gyülekezet a jól megszervezett gyülekezet képét tárja elénk. Minden olyan jól ment ott, mint a megolajozott gépezet, de hiányzott a Szentlélek. Bizonyára a helyükön voltak a diakónusok, mindenki pontosan végezte munkáját, jártak-keltek, forgolódtak a gyülekezeti vének. A gyülekezetenként választott özvegyasszonyok eleget tettek szociális kötelezettségeiknek, sehol nem volt semmi kifogás. Ha abban az időben végeztek adminisztrációt, akkor azt is pontosan elvégezték, nem hiányzott semmi. Ha valaki egyházat látogatni ment volna Sárdisba, megdicsérte volna a gyülekezet vezetőit, és azt mondta volna, hogy ilyen rendes helyet aztán ritkán láttak.

 

A gyülekezet tagjai tudták kötelességüket, ott voltak az összejöveteleken, mindenkinek megvolt a maga helye, tiszte, mindenki tudta, mikor kell felállni és leülni, talán még azt is, hogy milyen szögben illik meghajolni az imádkozás alkalmával, ment minden, mint a karikacsapás, csak egy hiányzott ebben a gyülekezetben: a Szentlélek jelenléte.

 

Hiábavaló ugyanis minden megszervezettség, és hiába megy minden jól, életet csak a Szentlélek Isten adhat, akit az úr Jézus Krisztus küld el. Ez elé a gyülekezet elé éppen azért lép így az Úr Jézus Krisztus, hogy Ő az, akinél van az isteni hét lélek, a Szentlélek teljessége. Ez elé a gyülekezet elé is, mint minden ilyen megszervezett élet elé, a Szentlélek Isten lép oda, mert az a szomorú, hogy a Szentlélek kívül van ezen a gyülekezeten, legfeljebb az ajtó előtt van a közelben. Legnagyobbrészt emberi erőfeszítés az, ami történik, és sokszor joggal vonatkoztathatja rá Isten Szentlelke az igét, amit Ézsaiás próféta által mondott, hogy: Ez a nép csak szájával közelget hozzám, szíve pedig távol van tőlem, és minden istentisztelésük csak betanított emberi parancsolat. Vajon nem kell-e ezzel a mostani alkalommal az úr Jézus Krisztusnak így odaállni a te szíved elé, hogy ezt mondja: akinél van az isteni hét lélek. Nem a te szívedben, nem nálad, hanem Őnála van, mert a te szívedben nem lakozhat. Tőled visszahúzódott, a te életedből kiszorult a Szentlélek Isten.

 

A formakegyesség még nem élet. „Az a neved, hogy élsz." Lehet, hogy nem magad adtad ezt a nevet, hanem mások mondják rólad. Mások állapítják meg a buzgóságodat, mások tesznek bizonyságot kegyességedről, vallásosságodról, mások a tanúbizonyságai, mennyit ülsz Bibliád mellett, és milyen hosszan imádkozol. Lehet, hogy másoknak tűnik fel kegyes vallásgyakorlatod, az úr Jézus Krisztus pedig így szól rólad, az a neved, hogy élsz, de halott vagy. Úgy ismernek téged, mint élő embert, úgy beszélnek rólad, mint aki élő keresztyén, hívő ember, mint aki Isten gyermeke, mint aki Krisztus bizonysága vagy e világban. A neved az, hogy keresztyén vagy, de nem vagy az. Vizsgáld csak meg; hogy azok a gyakorlatok, amiket űzöl, nem puszta formaságok-e a Lélek nélkül? Amikor kinyitod Bibliádat, szól-e rajta keresztül a Szentlélek Isten? Előlép-e az ige sorai közül a töviskoronás Jézus Krisztus? Nem imádkozol-e anélkül, hogy közösséget találnál Azzal, akit keres a szíved? A szolgálatodat nem azért végzed-e, mert végezned kell, mert kötelességed cselekedni, mert tartozol vele? Nagyon megkönnyebbülnél, hogyha nem kellene bizonyságot tenned, hogyha valaki be tudná neked bizonyítani, hogy nem szükséges Jézusról szólni, egészen nyugodtan visszavonulhatsz egyéni berkeidbe, egyéni csendességedbe. Nagyon boldog volnál, ha felmentenének a szolgálat alól. De teszed, mert a külső körülmények kényszerítenek rá, nem pedig a belső szorongattatás. Lehetséges, hogy nagyon szépen, simán, kiegyensúlyozottan megy. A nagyon kiegyensúlyozott, zökkenésmentes keresztyén élet mindig gyanús. Ahol nincs semmi összeütközés, és nincs semmi nehézség, nagyon félek, hogy élet sincs ott. A temetési szertartáson a ravatalok nagyon merevek. És a hulla arca a koporsóban, akármennyire fel van ékesítve, mégis merev. Nem csinál semmi kellemetlenséget, és nem okoz semmi zavart, mert halott. Nem ilyen megmerevedett forma-e a te egész keresztyénséged, amelybe nagy zavart jelentene egy meg nem tartott csendesóra, egy félbemaradt imádság, talán nyugtalan volnál napokig, ha elmentél volna egy koldus mellett, hogy ne adj néki néhány fillért, de a szívednek nincs semmi köze az egészhez, mert az a neved, hogy élsz, de halott vagy? Egy nagy külső mozgás van benned, bensődben azonban nem történik semmi. Felületi hullámzás. De soha nem történt még meg, hogy fenékig felkeveredett volna a szíved. A felületi hullámzások ellenére rakódik le a szíved mélyére az iszap, és mindig jobban eliszaposodik, mindig teljesebben elingoványosodik az életed, míg egyszer csak nyilvánvalóvá válik, hogy fenékig sár az egész.

 

A megelevenedés útja a halófélben lévők körül végzett szolgálat. Ezt az utat jelöli meg az úr Jézus Krisztus. Eredj, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak. Hogyha úgy érzed, hogy halódik benned az élet, menj és biztass, sürgess, serkents másokat, akik halódnak. Ha úgy érzed, megdermed benned a vér, akkor menj, és vedd fel magadra másnak a terhét. Ha úgy érzed, hogy megfogyatkozott benned az öröm, akkor eredj, vigasztalj másokat, akik megszomorodtak és bennük is megfogyatkozott az öröm. Ha úgy érzed, a kísértések átcsapnak a fejed felett, akkor menj azokhoz, akik kísértések között vergődnek. Eredj, és erősítsd meg azokat, akik halófélben vannak. Nézz szét magad körül megfáradt élet, hogy hányan vonszolják fáradtan lelküket, és amint egyszer őszinte szívvel oda tudsz majd lépni azokhoz, akik fáradtak és elkínzottak, azon veszed észre magad, hogy a te szíved felüdül és megelevenedik. Mikor majd az éjszakában reszkető kezed elkezdi keresni a másik kezét, aki hasonlóképpen fél és reszket, akkor a te kezed is megerősödik. Ne a saját szíved dobogását hallgasd, hanem hallgasd azokét, akiknek a szíve a kétségtől és félelemtől ver körülötted. Ne a magad üdvösségét őrizgesd, hanem eredj, és gondolj mások üdvösségére, eredj, és erősítsd meg azokat, akik halófélben vannak. A bűn marása nyomán elindult a szívedből a vérpatak, eredj, és kösd be azok sebét, akik körülötted hasonlóképpen véreznek. Jajkiáltás és kétségbeesés szakadna fel a szívedből? Körülötted milliók kiáltoznak hangos jajszóval, halld meg az ő kiáltásukat, ne forogj magad körül, mert minél többet időzöl saját szíved gondolatainál, annál kétségbeejtőbb lesz a nyomorúságod.

 

A cselekedet, amelyben nincsen benne a szív, nem teljes az Isten előtt. Nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Lehettek azok kifogástalan cselekedetek, feltételezhető, hogy annak a gyülekezetvezetőnek sokan mondtak köszönetet, sokan áldották és sokan dicsérték, hogy milyen jó pásztora a lelkeknek és milyen hűséges gondviselője a szíveknek, mindenre gondja van, mindenkivel törődik, mindenki előtt nyitva van az ajtaja, mindenki ajtajához tudja az utat, és mégis az a panasz ellene, hogy nem találtam cselekedeteidet Isten előtt kedveseknek. Kérdezem tőled, hogy abban a segítő kézben, amit nyújtasz valaki felé, benne van-e a szíved? Abban a biztatásban, amellyel odafordulsz valakihez, benne van-e a szíved? Vagy csak a kezed mozdul, szíved pedig rideg és kemény. Ó, hány kéz mozdul addig, amíg egy szív megmozdul valahol. Hány szó hangzik addig, amíg a szív is beledobban a szóba. Nem teljesek a cselekedeteid, mert csak a kezeddel cselekszel, csak a lábaidon jársz, csak az ajkaddal teszel bizonyságot. Mondjátok meg nékem, Isten gyermekei, hogy tépi-e, szaggatja-e a szíveteket a másokért való aggódás, mások sorsa felett való szomorúság? Ó, csak egyszer megtanulnák Isten gyermekei ezt a leckét, hogy a szívük fájjon a többiekért. Jézus szíve a kereszten megszakadt értünk, azért voltak az ó cselekedetei teljesek. Valaki egyszer azt mondta, hogy ne beszélj addig Jézusról az előtted állóknak, amíg el nem döntötted magadban, hogy szereted őket. Csak akkor beszélj nekik róla, mikor meggyőződtél erről! Szereted-e te azokat az embereket, akik körülötted vannak? Szeretetből nyújtod-e ki feléjük a kezedet, vagy pedig kötelességből, gépezetszerűen? A vigasztalásban benne van-e könnytől szaggatott szíved? Van-e benned irgalom, vagy csak szánalom? Van-e benned szeretet, vagy csak szánakozás? Csak úgy érzed, hogy tartozol. Tökéletlen cselekedetek, tökéletlen kezek, amelyeket nem a szív mozgat, hanem az ész, tökéletlen lábak, amelyek csak ész szerint futnak. Isten gyermeke, nem hangzik-e feléd a vád, hogy nem találtam teljeseknek cselekedeteidet az Isten előtt, és halld csak meg, hogy milyen fájdalmasan panaszkodik ezért az Úr az Ő népe ellen. Azt mondja, hogy megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok, mivel fertéztetünk meg téged. Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az úr asztala megvetni való. Ti meggyalázzátok az úr asztalát, és azt mondjátok, mivel gyalázzuk meg."" A tökéletlen cselekedetekkel.

 

Amíg a megújulás útja a szolgálat, a megújulás forrása a kereszt. Azt mondja az úr: Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad, és tartsd meg, és térj meg. Emlékezzél vissza, hogyan vetted. Ha a tékozló fiú otthon felemelte a fejét, és meghidegedett szívében a hála, akkor megkérdezhette tőle az atyja, mondd meg, hogyan vetted magadra azt a gyermeki öltözetet. Akkor visszaemlékezhetett rá, hogy rongyosan, bűnösen, szennyesen, tisztátalanul. Hogyha a jerikói utas egyszer megfeledkezett róla, honnét került elő, akkor megkérdezhették tőle, hogy emlékezzél csak vissza, hogyan jöttél a vendégfogadói házhoz. Akkor megjelent szemei előtt az az arc, amely fölé hajolt az útfélen, újra érezni kezdte azoknak a kezeknek a simogatását, amelyek összefogták a nyitott sebek ajkát, és újra érezte azoknak a karoknak a szorító ölelését, amelyek felhelyezték a barom hátára és vitték a fogadó felé.

 

Emlékezzél csak vissza, hogyan vetted. Valaki töviskoronás arccal hajolt bűneidben vergődő életed fölé. Amikor végigsimogatta elcsigázott életedet, érezhetted, hogy ott van a szegütötté forradás. Amikor bűntől elgyötört életedet magához ölelte, érted lüktetett a szíve. Emlékezz csak, hogyan vetted, bűnnel megmarva, nyomorultul, kivetve, kivert kutyaként, űzött vadként, elcsigázott, elgyötört életként. Emlékezz csak vissza, hogyan vetted. Talán a kötél végét tartottad már a kezedben, hogy befejezd életed, talán a méregpohár után nyúlt ki a kezed, nincs értelme tovább, a kétségbeesés éjszakái jutottak számodra, és hányódtál, vergődtél! Emlékezz csak róla, hogyan vetted! Emlékezz vissza megváltó Urad szerelmére, emlékezz vissza az első időkre, amikor vele jártál, mátkaságod idejére. Nézd, hogy panaszkodik, mikor így szól: Elfelejtkezhetik-e a leány az ő ékességéről, az én népem pedig elfelejtett engem. Megemlékezzél, hogyan vetted és hallottad. Drága lélek, jöjj vissza a Golgotához, térj vissza a kereszthez. Engedd, hogy kitörlődjék életedből mindaz, ami hátad mögött van, és jöjj vissza újra Jézushoz úgy, mint régen, az első időben, amikor tanítani kezdett járni téged. Térj vissza hozzá úgy, mint amikor látott az útfélen a te véredben, szem meg nem szánt téged, és senki meg nem mosott, be nem pólyált, és senki veled nem törődött. És ó elment melletted, szánalomra indult és felemelt.

 

Emlékezz csak meg róla, hogyan vetted. Bűnösen vetted, és bűnösen hallottad. Térj vissza a te megtartó Urad, Jézus Krisztus keresztjéhez, hogy újra átöleld, az Ő vére megint rád hulljon, hogy szíved megint megelevenedjék, és úgy mehess tovább.

 

A jól kisportolt ceremóniák önigazzá tesznek. Az önigaz emberhez pedig úgy jön el az Úr, mint a tolvaj, úgy lepi meg az ítélet, mint a tolvaj; és nem tudod, mely órában megyek hozzád. Ó, micsoda kísértése a keresztyén élet gyakorlatnak, hogy kisportolja az ember. Rutinra tesz szert az imádkozásban és a bibliaolvasásban. Megvannak az eszméltető, a rávezető kérdéseid igetanulmányozás közben. Megvan a dogmatikai tisztánlátásod. Tudsz mindent, hogyan kell tenned, mit hova kell helyezned. Olyan az egész lelki életed, mint egy jól berendezett bolt, ahol mindennek megvan a maga fiókja, és szemernyi feketebors sem maradhat a pulton, egy porszemnyi paprika nem hullhat szét a padlón. Aki bemegy hozzád, egy kisportolt tökéletes keresztyén életet lát, akinek mindenre megvan a maga felelete, aki minden kérdésre azonnal kihúzza a megfelelő fiókot és megadja a választ. Soha zavarba nem jön, nyugtalanító kérdései nincsenek, mindig megvan az egyensúlya, mindig megtalálja a kivezető utat.

 

Sírni, vergődni nem láttak, mindig mosolyogsz, és mindig ragyogsz, megy minden, mint a karikacsapás. Mindig a talpadra esel, mint a macska. Azt üzeni az úr Jézus, hogy ha nem vigyázol, eljön hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában jön. Az lesz a meglepetés, amikor majd az ott is kész feleletre az örökkévalóság kapujában, hogy Uram, hisz a mi utcánkban tanítottál, a te nevedben ördögöket űztünk, csodákat cselekedtünk, hát nem ismersz? - e döbbenetes választ kapod: Soha nem ismertelek titeket."" Vizsgáld meg magad, hogy nem így van-e nálad is. Pontosan tudsz, pontosan ismersz mindent, csak éppen a Szentlélek nem lakik a szívedben, mert a Szentlélek ott lakik, ahol dicsőséges Jézus Keresztje, ahol bűnösök hajolnak meg a kereszt előtt, és dicsőséget adnak Annak, aki a kereszten megfeszíttetett érettünk.

 

Lelki szolgálatunk igazi eredményei a hitben maradt életek. Emlékezzünk csak vissza Pál szavaira: a mi levelünk ti vagytok. Itt pedig az úr Jézus Krisztus mondja, hogy van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertéztették meg ruháikat. Azoké, akik megmaradtak bűnösként a kereszt előtt. Azoké, akikre hullik a vér és tiszták az ó szemeiben. Jól vigyázz, csak annyi haszna van életednek, amennyi keresztről szóló beszédet vittél az embereknek. Amikor egyszer Isten megengedte nékem látni, hogy semmim sem maradt, még csak a Bibliám sincs a zsebemben, akkor egészen nyilvánvalóvá vált előttem, hogy annyi maradt meg, ahányan bizonyságot tehetnek az örökkévalóság napján arról, hogy egyszer az az ember szólott nekem Jézus véréről. Egyszer ez az ember beszélt nekem Isten hozzánk való szerelméről. A többi elvész. Akkor nyilvánvalóvá tette Isten előttem, hogy akkor majd szemét lesz minden más, csak egy marad meg, ha világosságul lehettem valakinek az üdvösség útján. Van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg ruháikat. Kérdezem tőled, vajon te hol találod meg az élet célját? Ha ragyogó palotákat építettél, ha ezrek áldják a neved, hogy kenyeret adtál nekik, ha milliók kísérik a koporsódat, hogy jót tettél velük e földön, akkor se tettél semmit, mert nem marad meg. Annyi marad meg, amennyi lelkiszolgálatot teljesítettél valaki mellett az idvességre nézve.

 

Az önigazság megfertőzi az öltözetet. Ezek az emberek fehérben fognak járni, azt mondja az úr Jézus Krisztus, mert méltók arra. A gyülekezet angyala öltözetét megfertőztette önigazsága. Lehet, hogy ezek az emberek, akikről itt szó van, a gyülekezet perifériáin tartózkodtak, olyan valakik voltak, akikkel mindig baj volt. Akik már megint a régi problémákkal kínlódtak. Még mindig a régi kísértések. Talán már százszor mondtad nékik, hogy nézz fölfelé, és ők mindig lefelé fordították tekintetüket. Lehet, hogy ezekre mondta az úr: fehérben fognak vele járni, mert méltók arra. A nemtelenek, szemetek, utolsók, senkik. Bűneikben vergődők, csüggedők, akik újra meg újra jöttek bűnösként oda hozzá, akik megint csak azzal jöttek, hogy én már megint elestem, megint sáros vagyok. Akiket csecsemő módjára napról napra füröszteni kellett. Nem volt semmi önigazságuk.

 

Van néked valamid, amivel dicsekedhetsz? Mondd meg nekem, keresztyén pályafutásod alatt sikerült már összeverned egy kis lelki vityillót? Amibe gondolod, hogy majd az ítélet napján belehúzódhatsz? Mondd csak, van már valami érték a zsebeidben, amire úgy számíthatsz, hogy ez jó lesz majd akkor, amikor jönnek a nehéz idők, a nemszeretem napok? Jaj neked, ha van. Isten gyermeke mindennap csak koldusként állhat meg az úr előtt, semmi nélkül, semmit sem hozva.

 

Nem igazakat, hanem bűnösöket öltöztet fehérbe. Azok neve van beírva az élet könyvébe. Hát miért is kellene, akinek úgyis fehér a ruhája, hogy Jézus fehérbe öltöztesse? Ha magad is ki tudod mosni, miért kellene Jézusnak felöltöztetnie téged? Ha van neved, miért kellene felírni az élet könyvébe? Jól tudjuk, hogy az új nemesek neveit írták fel a könyvekbe, azokat tartották nyilván a királyi írásokban. Ha te anélkül is nemes vagy, miért kellene felírni a nevedet? De milyen boldogok azok, akiknek nincs nevük önmagukban, akik bűnben születtek, és nem hordoztak tisztességes nevet, hanem kell, hogy Istentől örököljenek új nevet. Ezek nevei vannak felírva, és ezekről tesz vallást az ó mennyei Atyja előtt.

 

Ceremóniákba belefagyott élet, aki azt gondolod, hogy néked van, térj meg és jöjj elő megfagyott kegyességedből, nagyszerű vallásosságodból, kisportolt életedből. Jöjj roskadozva, tántorogva, bűnben vergődő összetört szíveddel, és így szól az úr, aki győz, az fehér ruhába öltözik, és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ó angyalai előtt. Akinek van füle, hallja, mint mond a Lélek a gyülekezeteknek.

 

 

 

 

 

A missziói gyülekezet Jel 3,7-13

 

A missziói gyülekezet ellen nincs semmi panasza az Úrnak.

 

A legelső, amit megtanít Isten Lelke ezen igéknek alapján az, hogy a megszentelődés előfeltétele a missziói tűz. Hogyha valaki a megszentelődés útján előre akar haladni, feltétlenül missziói léleknek kell benne lennie. Jól tudjuk, hogy a megtérés és újjászületés után a megszentelődésnek is folyamatosan be kell következnie Isten gyermekeinek életében. Nem lehetséges, hogy valaki mindig csak a megtérés körül ténferegjen, és újra megtérjen, mindig csak hordozza a halottját, de el ne temesse, hanem be kell következnie a növekedésnek, lelki fejlődésnek, a bűnökből való megtisztulásnak a valóságban is. A megszentelődés ezen útjának elengedhetetlen előfeltétele a missziói lélek. Valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt, valaki pedig vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt. Annak tehát, hogy minket sömörgözés, szeplő nélkül előállítson, és mint megtisztított gyermekről tegyen vallást az Atya és angyalok előtt, elengedhetetlen feltétele, hogy bizonyságtevő életet éljünk. Aki elhallgatja az úr Jézusról szóló bizonyságtételt, nem haladhat a megszentelődés útján.

 

Az idvesség kapuit a Szent és Igaz nyitja meg. Azt jelenti ez, hogy nem mehet be oda semmi tisztátalan. Ha tehát be akarsz menni az idvességre, akkor a megszentelődés útján kell járnod. Nem viheted be régi életed tisztátalan cselekedeteit. Régi bűneidre nem nyugvópárna a kegyelem. Ha be akarsz jutni az idvességre, akkor légy készen rá, hogy a Szent és Igaz őrzi a kulcsát. Dávid kulcsa, a mennyei Jeruzsálem kulcsa Őnála van, az üdvösség kapuját ó nyitja meg, a Szent és Igaz, a bűngyűlölő. Jól vigyázz, nehogy könnyelműen járj bűneidben, léhán, felületesen, gondatlanul, mert semmi tisztátalan nem mehet be oda, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.

 

Aki előtt Ő megnyitotta az ajtót, az előtt senki be nem zárhatja. Az ördög azzal akar kétségbe ejteni, hogy bezárja az ajtót, és az a furcsa, hogy bűneinket tartja elénk, mint amelyek bezárják az ajtót. Előhoz rég megbocsátott, eltakart bűnöket, amelyek Jézus véréért már rég megbocsáttattak. Előhozza alkalmatlanságodat, megrendült idegrendszeredet, a képtelenségedet, természeti adottságaidat, és el akarja hitetni, hogy azok miatt az ajtó be van zárva. Nem vagy alkalmas. Így nem lehet idvezülni. Ilyen ember nem mehet be az idvezültek seregébe, számodra nincs megtartatás - sugdossa. Isten gyermekeit így akarja eltiltani a szövetség alkalmaitól. Még odáig is elmegy, hogy elszakítja a közösségből az embert, hogy ne mehessen az Úr elé, noha az Úr megnyitotta az ajtót. A bárányok nyugodtan alusznak az akolban, míg ki nem nyitják az ajtót, csak amelyik bárány észrevette, hogy az ajtó nyitva van, az kezd a kijárat felé tolongani. Tehát az, hogy szívedben nyugtalanság van átlépni az üdvösség kapuját, azt jelenti, hogy megnyitották az ajtót. Megcsapott a mennyei léghuzat, azért nyugtalankodsz. Azért nem találod helyedet, az ördög pedig el akarja hitetni veled, hogy nincs nyitva. Eléd áll, papírfalakat húz, hogy nem lehet bemenni. Holott senki be nem zárhatja, ha egyszer Jézus megnyitotta. Nincs a földnek és a pokolnak az a hatalmassága, aki, amit Ő egyszer megnyitott, bezárhatná.

 

 

A missziói szolgálat előfeltételeit a következőkben tárja fel ez a levél.

 

Egyik előfeltétele a kevés erő. „Tudom, hogy kevés erőd van" - csodálatos vigasztalás ez az ige nekem. Annak idején, amikor Isten engem 17 esztendővel ezelőtt elindított a szolgálatban, egy októberi estén, mielőtt vonatra ültem, valakivel ezt az igét olvastuk együtt: Tudom, hogy kevés erőd van. Azóta számtalanszor át kellett élnem, de ugyanakkor azt is, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Ez a feltétel elengedhetetlen. Amíg sok erőd van, amíg tartasz valamit magad felől, azt gondolod, hogy tudsz, amíg a saját képességeidben gyönyörködöl és bizakodol, addig nem segít a Szentlélek. A Szentlélek csak a maguk erőtlenségében sírókat segíti. A maguk bűnében kiáltókat emeli ki. Ha missziói szolgálatba akarsz állni, csak úgy állhatsz, ha tudod, hogy kevés erőd van. Amíg valaki azt gondolja, hogy elhordja két karján a hegyet, és vállával szétfeszíti a sziklafalakat, addig alkalmatlan. De amikor valaki egy nagy népes város sok lakójával szemben, mint a filadelfiai gyülekezet angyala, a maga tehetetlenségében és vergődésében van, akkor az Úr segíti. Egyszer egy szabolcsi faluban álltam meg úgy, mint Pál a korinthusi utcán," tehetetlenül és kétségbeesve, hogy ó, Uram Isten, egy lelket sem ismerek ebben a faluban, hogy lesz itt az igének győzelme. És még azon este megtért egy család.

 

A másik feltétel a nyitott ajtó. Ezt az ajtót csak azok számára nyitja meg az Úr, akik előtt már nyitva van az idvesség ajtaja és kevés az erejük. A többiek előtt bezárul. Megtérés csak ezek élete nyomán fakad. Azért olyan hiábavaló sok prédikáció. Valakivel beszélgettem, aki elmondta, hogy az az igehirdető, akit hallgatni szokott, úgy hirdeti az igét, mintha kristályba metszették volna, még sincs megtérés, mert előtte nincs még nyitva az ajtó. Ahhoz, hogy bizonyságtételeid nyomán életek induljanak el, előtted kell az ajtónak előbb megnyílnia. A „nyájas világnak, amely a vak homályon át vezet tovább", előtted kell feltűnnie először. Megelevenedik itt előttem gyermekkorom emléke. Amikor késő este a sötét éjszakában hazafelé tértünk, és felragyogott a nyitott ajtón keresztül az otthon fénye. Amikor majd előtted is nyitva lesz az ajtó, akkor értik meg és fogják fel azok, akikhez mész, akkor lesz előtted is nyitva az ajtó a szívek felé.

 

Ez a két ajtó egyszerre nyílik meg. Az üdvösség ajtaja és a szívek ajtaja. Mondhatnánk ezt így, hogy a missziói feladatok lelki előfeltételei.

 

Van azonban a missziói szolgálatnak gyakorlati előfeltétele is. Egy, ilyen a megtartott ige. Azt mondja az úr Jézus Krisztus, hogy „megtartottad az én beszédemet". Sámuel próféta eredményes életének a titka az, hogy az úr igéjéből egyet sem engedett a földre esni. Megtartotta az igét. Kérdezem tőled, te mennyi igét tartasz meg? Nem olyan vagy-e, mint az üveg, amelyet beleállítanak a patak medrébe, de ha nem veszik ki belőle a dugót, benne állhat ítéletnapig, mégis üres marad. A te szíved nyitva van-e, hogy az ige belehulljon, vagy olyan, mint a kemény föld, amely bezárja keblét, és amikor ráhinti az ember a gabonamagot, visszapereg róla, míg a felszaggatott talaj kitárja keblét és bezárja a magot. Azért mondja az úr, hogy szíveteket szaggassátok meg. Azért, mert a felzaklatott, a bűn által mart szív alkalmas arra, hogy az ige belehulljon. Megtartja-e szíved az igét? Bibliaórákról bibliaórára jársz, de mennyi ige van benned? Az ember számtalanszor megdöbben, hogy emberek, akik már még az Úr közelében járnak, mennyire ige nélkül valók. Nincs bennük ige. Bennük van a világ szelleme, egy-egy szellemes mondása vagy kétértelmű tréfája, de az ige nem ragadt bele a szívükbe. Ennek a gyülekezetnek az angyala megtartotta Isten beszédét. Megtartotta, szívében maradt, befogadta, és nem engedte ki onnét. Körülzárta. Van egy olyan vízinövény, amely kitárja a kelyhét, és amikor a bogár belebújik, hirtelen összecsukódik, és nem engedi el többé. Ebből táplálkozik. Vajon te így megragadod az igét? Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz, mondja a zsoltáríró. Belekapaszkodom a te bizonyságaidba. Bizonyos esetekben szinte ezt kell mondani az Úrnak: Uram, itt van megírva, ezen a helyen, és én ragaszkodom a te ígéreteidhez. Vagy nem tartod meg az igét, mert nem becsülöd meg. Amit az ember megbecsül, jól elteszi, ami nem olyan fontos, csak úgy elteszi valahová, és mikor kellene, nincs sehol.

 

A missziói szolgálatnak másik gyakorlati feltétele a bizonyságtételre való hajlandóság. Az én nevemet nem tagadtad meg. Van-e benned hajlandóság bizonyságot tenni az Úr nevéről, vagy meglapulsz, amikor Jézusról van szó, és az is lehet, hogy mások hozzák elő. Tudják otthon, hogy te az úré vagy? Nagy dicsekedéssel mondta el egyszer egy rokonom, hogy 11 évig laktam egy helyen, de nem tudták meg rólam soha, hogy milyen vallású vagyok. Ügyesen el tudta rejteni. Te mióta rejtegeted, hogy Isten gyermeke vagy? Tudod, mikor rejtegették Isten gyermekei, hogy a zsidó néphez tartoznak?

 

Amikor kémútra indultak. Nem valami tisztességes foglalkozás. Vajon te így rejtegeted, hogy Isten gyermeke vagy, takargatod, hogy meg ne tudják? A missziói szolgálat előfeltétele a készség arra, hogy én pedig vallást teszek.

 

Ezután következik a béketűrésre való készség. „Az én béketűrésre intő beszédemet megtartottad." „A ti béketűréstek által nyeritek meg lelkeiteket. Van-e benned készség a béketűrésre? Nem olyan egyszerű dolog ez. Azt mondja az úr Jézusról az ige: Mint bárány az őt nyírója előtt néma, száját nem nyitotta meg. Vagy: Szidalmaztatván viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött. Tűrt. Vizsgáld meg életed, tudsz-e tűrni! Amikor leülsz az asztalhoz, és nem hozzák az ételt, nem dobolsz-e türelmetlenül, hogy még most sincs itt? El tudod-e tűrni a közvetlen közeledben élő emberek fogyatkozásait? Béketűrőknek kell lennünk ezzel a hitetlen világgal szemben. Vered az asztalt, hogy még most sem tért meg. Hát rád meddig várt az Isten? Ahhoz, hogy valaki a missziói szolgálatot eredményesen végezhesse, béketűrésre van szüksége. Sokszor rajta kell állnod a szegen, amely a cipődből kiáll, talán napokon keresztül, és nem szabad megtudnia senkinek. Lehet, hogy a tüske az oldaladban van, és majd csak ha a tüske okozta seb által elvérzel, akkor tudják meg, mi bajod van. Ne tudja senki, ne tudja, mi fáj. Elég, ha tudja Ő, az úr Jézus Krisztus.

 

A missziói szolgálat következménye győzelem a lelkek felett. Megtartatás a nyomorúság idején. Ha azt akarod, hogy a szolgálat eredményeképpen győzelmet végy a lelkek felett, akkor az előbbi feltételeket be kell teljesítened. Ha azok beteljesedtek életedben, rád is elmondják, amit az úr Jézusra elmondottak, úgy tanítja az embereket, mint akinek hatalma van. Annak, hogy a lelkek nem engednek, hanem mint Skéva fiai, ellentámadtnak és megszaggatnak, mindig az a magyarázata, hogy nem töltötted be a missziói küldetés előfeltételeit. Türelmetlen voltál, ige nélkül való voltál, véka alá tetted a világosságot, nem beszélve arról, hogy nagyon bíztál a magad erejében, vagy nem is volt nyitva előtted az ajtó, amit másoknak akartál nyitogatni.

 

Azt mondja az úr Jézus Krisztus ennek a gyülekezetnek, hogy adok némelyeket, és azt művelem, hogy azok leboruljanak előtted. Teljes győzelmet végy felettük. Hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kígyókon járjanak és az ördögnek minden erején. A missziói küldetésben így kell járnod. Ha küldetésed van azon a helyen, ahol állsz, akkor megtartatásod is lesz a nyomorúság idején. „Megtartod az én beszédemet, és én is megtartalak a nyomorúság idején, ami az egész világra eljő. Csodálatosan tapasztalják meg Isten gyermekei, hogy hogyan tartatnak meg a nyomorúság közepette. Ne értsék félre ezt azok sem, akik megperzselődtek a nyomorúság idején, ami tényleg az egész világra eljött, mert egyszer az örökkévalóságban lesz nyilvánvalóvá, hogy a megperzselődés volt a megtartatásunk. Ez az ígéret, hogy megtartalak téged a megpróbáltatások idején, ami az egész világra eljő, megáll. Akinek ajkán nem hallgat el a bizonyságtétel, megtapasztalja. Meg vagyok győződve róla, hogy amíg a háború vonult rajtunk keresztül, sokan lehettek bizonyságai ennek, akiknek ajkán nem hallgatott el az ige, akik a missziót akkor is missziónak látták. Küldetésük akkor is szemeik előtt volt. Megtapasztalták csodálatosan, hogy megtart az Isten. Milyen megdöbbentő, hogy Jeremiás próféta szemben egy ország közvéleményével hirdeti Isten akaratát, és akkor, amikor mindenütt fenyeget az iga és járom, Jeremiás elé odaállnak a győztes hatalmak megbízásából, hogy előtted van az ország és a föld, amerre akarsz, arra mész. A többieket kiszúrt szemmel és megkötözött kézzel viszik, ő pedig megtartatik a nyomorúság idején. Mások másként, de megtartatnak mind a végső nyomorúság idején is, mely az egész világra eljő az ítéletben.

 

A missziói gyülekezetben ég a Krisztus-várás lámpása. Eljöveteléről csak azzal beszélhet az Úr, aki várja Őt. Beszélhet-e veled róla? Az a fájdalmas megtapasztalásom, hogy egy sereg emberrel nem beszélhet erről az Úr. Másról kell beszélnie. Tartasz-e már ott a hitéletben, hogy Jézus beszélhet veled az Ő visszajöveteléről? Ez olyan dolog, mint amikor egy ház épül, és még egyelőre nem lehet beszélni az ablakos munkáról. Beszélhet-e Jézus neked az Ő visszajöveteléről, vagy még nem?

 

Ha igazán várod az Urat vissza, sürget a gondolat, vinni tovább az Ő evangéliumát addig, amíg nappal van. Beterelni mindenkit, mielőtt megkezdődnék a nász. Ég-e a szívedben a Krisztus-várás olaja, vagy nem is várod? Nem lenne meglepetés neked, ha Jézus ma visszajönne? Nem lenne kellemetlen?

 

Egyszer egy nagy kereskedői vállalat igazgatója magához hívatta a vállalat három fiatal tisztviselőjét, azt mondván nékik: Megfordult a fejemben, hogy egy létesítendő fiókvállalat vezetésére önt küldeném ki. Mikor tudna elmenni? Az egyik azt mondta, hogy nekem ennyi meg ennyi rendezetlen ügyem van. Aztán hívatta a másikat is, az is talált valami kifogást. Hívatta a harmadikat, kérdezte ettől is, az így felelt: „Kérem, igazgató úr, azonnal." Őt bízta meg. - Ha Jézus most jönne, nem volnának-e rendezetlen ügyeid? Egyszer egy missziói állomáson úrvacsorát osztottak. A misszionárius kihirdette, hogy az úrvacsorában csak az vehet részt, akinek nincsenek rendezetlen ügyei. Néhány óra múlva kezdődött az istentisztelet. Amikor már megkezdődött, látják ám, hogy egy bennszülött teljesen kimerülve, roskadozó térdekkel, lihegve tántorog be a templomba. Néznek rá csodálkozva, hogy hol volt? Elmondta, hogy sok kilométerre volt egy haragosa, és előbb meg kellett békülnie vele. Nem így volna veled is, még el kellene futnod valahová? Csak akkor nem lesz idő erre. Rendezned kell még valamit életedben, siess, nehogy meglepetésszerűen érkezzen Jézus.

 

A missziói gyülekezet nem csupán beépült az úr templomába, hanem tartóoszlopa annak. Akik figyelik Isten országa munkáját e jelenvaló világban, azok ezt nyilván láthatják. Azok tartják és hordozzák az egészet. A többiek sokszor tehertételként nehezednek rá. Ezek a tartóoszlopok számtalanszor nem díszesek, ékesek, nem márványba metszettek. Amik ránehezednek, szépen ki vannak cirkalmazva, a tartóoszlop áll kinn a téli viharban, veri a szél, éri a fagy, sokan abban gyönyörködnek, amit hordoz, és elfeledkeznek a tartóoszlopról. A közösségnek is vannak ilyen tartóoszlopai, akik készek tűrni tövist, ha szúr, menni szélbe, fagyba, hóviharba, akik gyalázatot hordoznak, keresztet viselnek, akik fáznak, akiknek megszaggatott a szívük és elnyomorodott az életük, talán beleszakadnak a terhek hordozásába, míg a többiek élvezik, és nem vesznek róla tudomást, hogy ottlétüket a tartóoszlopnak köszönhetik.

 

A jelenvaló világban nem sok becsülete van a tartóoszlopnak, de azt mondja az úr Jézus Krisztus: „Soha többé ki nem jő onnét, és felírom rá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának a nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet." Testvérem, szeretnél tartóoszlop lenni az Isten templomában, nem azért, hogy onnét többé ki ne jöjj, nem is azért, hogy rajtad legyen Jeruzsálem neve, hanem hogy rajtad legyen az Úr Jézus neve? Mi vagy az Úr templomában? Egy cikornyás tégla, szépen faragott ékesség, vagy pedig tartóoszlop? Tudom, hogy nagy kísértés ékességnek lenni az úr templomában. Nagy kísértés parádésan járni, de padlót sikálni, kályhát kormozni, szennyes edényt mosogatni, véres sebeket kötözni kimanikűrözött kézzel, lakkban-frakkban nem lehet. Isten tartóoszlopokat keres az Ő templomába, meggörnyedt hátúakat, roskadozó térdűeket, akik hunyorgatnak a sok éjszakázás miatt, akiknek reszket a kezük a fáradságtól, embereket, akik készek életüket áldozni az Úrért és az Ő evangéliumáért. Hol vannak ezek a férfiak, hol vannak ezek az életek, akik azt mondják, odateszem a vállam a kereszt alá, és a bölcs építőmester tudja, hogy mennyi terhet rakhat rám. Ha emeletnyi magasságban tornyosulnak is felettem a terhek, én hordozom, noha tudom, hogy kevés erőm van, mert az Úr az, aki megtámogatja sorsomat.

 

 

 

 

Az elkevélyedett gyülekezet Jel 3,14-22

 

Az Úr Jézus Krisztus úgy áll ez elé a gyülekezet elé, mint akiben Istennek minden ígérete igenné és ámenné lett, akiben van az Isten teljessége testileg. Teszi ezt azért, hogy bemutatkozásával ráébressze a gyülekezet angyalát arra, hogy önmagában senki. „Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, Isten teremtésének kezdete." Aki által és akire nézve teremtettek mindenek, aki képe a láthatatlan Istennek, akié e világban az utolsó szó, aki az első zsenge a halottak közül. Az eltévelyedett embernek erre a Jézusra kell felnéznie, ezt a Krisztust kell megismernie. Miután elkevélyedésünk oka rendszerint abban keresendő, hogy tartunk magunkról valamit, tehát hogy értéktelenségünk és haszontalanságunk nyilvánvalóvá legyen, oda kell állnunk az igazi mérték mellé. A hamisítványt úgy lehet igazán felismerni, ha a valódi mellé tesszük. Ha életünket odatesszük az úr Jézus Krisztus mellé, vagy Ő odalép életünk mellé dicsőségében és szentségében, akkor nyilvánvalóvá lesz, hogy mi kik vagyunk.

 

Istennek minden ígérete Jézus Krisztusban lett Igenné és Ámenné. Sokan és sokszor szem elől tévesztik e kijelentés fontosságát. Isten ígérete nem a lelkiszolgálatunkban lesz Igenné és Ámenné. E területen sok keserűség, csalódás, megütközés érhet bennünket, de még hogyha minden győzelmet megnyernénk is, ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólnék, és ha vagyonom mind szétosztogatom, és testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen bennem, semmi vagyok. A szeretet pedig abban van, hogy Ő előbb szeretett minket. Nem szabad tekintetünknek mellékútra siklania. Ha még olyan drága ajándéka is Istennek valami, mint Izsák, akkor sem őbenne lesz Isten ígérete Igenné és Ámenné, hanem jézus Krisztusban. Amint tekintetünket levesszük erről s önmagunkra tekintünk, elkevélyedés környékezi meg életünket.

 

Minden egyéb tanítással szemben az az igazság, amit Ő mond. Hű és igaz bizonyság, Isten teremtésének a kezdete. Az Istenre és Isten országára tartozó dolgokat senki más nem jelenthette ki hívebben, mint aki a mennyből szállott alá. Senki más nem mondhat nekünk megbízhatóbb dolgokat Istenről, mint Ő, az Isten teremtésének kezdete, aki mint kémíves állott mellette. Ővele állott az örökkévaló Isten a kaotikus világ felett Szentlelkével együtt, hozzá szólott, hogy teremtsünk, tehát kezdettől fogva tanúbizonysága mindazoknak, amelyek végbementek e jelenvaló világon. Rajta kívül senki nem lehet hasonló hozzá. Jób hűséges szolgája az Úrnak, akit a három legnagyobb között emleget a Szentlélek Isten (Noé, Dániel és Jób), és mégis így szól hozzá: Ott voltál, amikor a kaszás csillagot alkottam, amikor a világot teremtettem, hogy szólhatsz hát bele az isteni rendbe? Jézus az, aki ott volt, amikor az isteni rendet felállította az Atya, Ő hű és igaz tanúbizonyság. Amit ó mond nékünk az Atyáról, az üdvösségről, az örök életről, amit Ő mond a kárhozatról, megtartatásról, szabadításról, az igaz. Minden más tanúbizonyság lehet hamis. Még ha jöhetnének is igaz és becsületes lelkek a túlvilágról e jelenvaló világra, hogy bizonyságot tegyenek az ottani dolgokról, akkor is csak részleges lehetne az ő bizonyságtételük, mert ők csak valamit láttak belőle. Balgatag dolog olyanhoz menni számtant tanulni, aki csak tízig tud számolni és nem a végtelenségig, mégis vannak emberek, akik nem az igaz és hű tanúbizonysághoz jönnek, hanem olyanoktól tanulnak, akik legfeljebb sejtenek valamit a valóságból.

 

A langyos szív utálatos Isten előtt. Nem pogány, nem érintetlen, de nem is egészen az Úré. Olyan, mint a meg nem fordított pogácsa, amint Efraimról mondja Hóseás próféta. Zsidóországban kőlapon sütötték a tésztát, és ha elfelejtették megforgatni az izzó kőlapon, az egyik oldala elégett, a másik nyersen maradt. Ebből már nem lehetett csinálni semmit. Ilyen a lágymeleg ember. Sundar Singh beszél róla, hogy Keleten, ahol még mindig ilyenformán sütik a tésztát, van egy féregfajta, a kőfúró féreg. Belefúrja magát a kőlapba, mert szereti annak melegét. Azon a darabon, ahol a kőfúró féreg van a kőben, nyersen marad a tészta, mert a kő ott nem lesz izzóvá. Vannak ilyen langyos szívek. Kőfúró féreg húzódott a szívedbe, és langyossá tesz. Nem képes izzani szíved Krisztusért, mert valami titkos bűn megfúrt. Benne van a szívedben. Ki kellene vetni onnét. Ki kellene tisztulnod belőle, hogy szíved megint izzó szerelem lángjával lobogjon Uráért. Langymeleg vagy, akit hiába hevít Isten szerelme. Körülötted lángol Isten szerelme, a Golgotáról árad rád Isten hűsége, és a te szíved langyos marad. Tudom a te dolgaidat, hogy sem hideg nem vagy, sem hév. Jézus Krisztus szíve forrón mondja: Ó, bár hideg volnál, vagy hév. Mert az, hogy a sok melegítés ellenére langyos vagy, az arról beszél, hogy nem is lehetsz forró, amíg ki nem tisztul szívedből az, ami benne van.

 

A langyosság oka rendszerint az Úron kívüli meggazdagodás, az elkevélyedés. E gyülekezet angyala így szólt: Gazdag vagyok, meggazdagodtam. Az Úr viszont azt állapítja meg róla, hogy szegény, nyomorult, nyavalyás, vak és mezítelen. Ő azt mondja, hogy gazdag, de íme, nem az Úrban gazdag, nem Belőle merített sokat, nem Vele van tele a szíve, hanem valami mással. Az ember szíve meg tud telni gazdagsággal, örömmel és vidámsággal. Gondolj csak világi sikereidre! Amikor mindenki körülrajongott és jöttek a jó kívánságok, gazdag voltál, csak nem Krisztusban. Lehetséges, hogy a lelkiszolgálat területén a hívő életedben is van ilyen gazdagság, de nem Őbenne, Jézus Krisztusban vagy gazdag, akiben Igenné és Ámenné lett Isten minden ígérete. Márta gazdag volt. Csak úgy áradt belőle a készség, nem kímélte a kést, hogy a legkövérebb barmot levágja Krisztus számára, és nem kímélte a fáradságot sem. Jézus pedig ezt mondja: Gazdag vagy te Márta, csak nem énbennem. Lehet, hogy annyira gazdag vagy valamiben, hogy Krisztus kiszorul életedből, a Keresztnek nincsen helye benned.

 

E gyülekezet vezetőjének az élete gazdag élet volt. Nem látott szükséget. Nem kellett gondoskodnia róla, hogy a legközelebbi alkalommal hol tartsák az összejövetelüket. Gazdag városnak gazdag gyülekezete, ezért mondta: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, mi kellene még nekem. Mikor az úr Jézus Krisztus zörgetett szíve ajtaján, arra is azt mondta: Köszönöm, nincs szükségem semmire. Vajon nem vagy-e te is ilyen gazdag, aki odaülsz Bibliád elé, de úgy tele van a szíved gazdagsággal, hogy nem fér bele semmi az igéből? Mint a telt pohár, amelybe hiába öntenek, nem marad benne semmi. Nem vagy-e olyan gazdag, hogy hiába ülsz le az ige hallgatására, szíved úgy tele van a világ gazdagságával, hogy nem fér bele semmi már? Nem állsz-e úgy az Úr előtt: Ó, Uram, mit adhatnál nékem, ami nékem nem volna? Hadd kérdezzem meg tőled, van még szükséged bűnbocsánatra? Van még szükséged szeretetre? Fehér ruhára? Bölcsességre? Vagy már látsz világosan és tisztán mindent? Jaj, ha így meggazdagodtál!

 

Az elkevélyedett ember nem tudja magáról, hogy nyomorult, vak és mezítelen. Hiába mondják neki, hogy szegény, szerencsétlen, nincsen semmid, nem veszi észre, hogy vak és mezítelen. Ezeknek mondja az úr Jézus, hogyha vakok volnátok, nem volna bűnötök, de mivel azt gondoljátok, hogy láttok, a ti bűnötök megmarad. Ha elismernéd, hogy dideregsz önigazságod ruhájában, hogy szíved kihűlt a nagy szerelemben, mellyel a világ vonta magához, hogy amíg melegített, forrósított, hevített, addig kiégett, ha elismernéd, hogy mezítelenül állsz Isten szemei előtt felöltözötten is, gazdagságodban, jócselekedeteidben, képességeidben, az elismerésekben is, amelyekkel körülvesznek téged, hogy a dicsérethalmaz között is dideregsz, fázik benned a lelked, hogy mezítelen vagy a nagy gonddal és kínnal összerakott fügefalevelek ellenére is, akkor látnál, így azonban vak vagy. Milyen szörnyű, amikor valaki elkezdi hangoztatni a maga vélekedését Istenről, örök életről, és nem tudja, hogy nem lát. Gondold el, milyen tragikus lenne nekiindulni egy szakadékos területnek vakon, azzal a tudattal, hogy látsz.

 

Mezítelen vagy, ha Jézus vére nincs rajtad. Újra meg újra kiütközik belőled testi lényed. Te vagy a nyomorult, szánalomra méltó, mert lehet-e nagyobb nyomorúság, mint amikor valaki a markában szorongat egy talmi kincset, ragaszkodik görcsösen hozzá, és nem tudja megragadni tőle az igazit. Lehet-e nagyobb szomorúság szíved számára, mint hogy szíved vásári limonádéval van telve akkor, amikor a Szentlélek részegítő borával tölthetnéd meg? Lehet-e nagyobb nyomorúság, mint amikor papírronggyal ruházkodol, amikor a Krisztus bíbor vére takarhatna be téged? Lehet-e nagyobb nyomorúság, mint amikor félig vagy egészen elhomályosodott szemmel jársz, és láthatnál világosan, messze? Te vagy a nyomorult, nyavalyás, vak és mezítelen, és nem tudsz róla. Bár a Szentlélek Isten közölné most veled, és rádöbbennél, hogy hamis gazdagságot szorongattál szívedhez, hamis kincsek után futottál, és így szólnál: Ó, Uram, aki az ajtó előtt állsz és zörgetsz, önmagad add nekem!

 

Jézus gazdagíthat meg, öltöztethet fel és nyithatja meg szemedet, hogy láss. Jön hozzád és így szól, azt tanácsolom néked, végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy. Kincsed lehet a mennyben, nem kell szegényen járnod. Szegény vagy, üres a kezed, nincs egy jó szavad, egy biztató tekinteted, nincs békességed és nincs örömöd. Áradhatna belőled az élet illata, megrészegedhetnének, akik beléd kóstolnak. Szegény vagy, pedig gazdaggá lehetnél, ha vennél tőlem. Nincs erőd? Én aláhanyatlottam a Golgotán, hogy az én erőm a te erőd legyen. Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdag légy, és fehér ruhát, hogy öltözeted legyen. Tudod, hogyan nyersz fehér ruhát? Úgy, hogy megmosod és megfehéríted ruháidat a Bárány vérében. Hozd ide bűneidet, nyomorult életedet, rútságodat és tisztátalanságodat. Jöjj, amint vagy, hogy megmosódj és megtisztulj. Bűnökkel vergődő és szenvedő élet, nyomorúságok és kínok között vergődő szív, jöjj Jézus véréhez, amely jobbat beszél, mint az Ábel vére, és ha a bakok, kosok és bikák vére megtisztít a test tisztátalanságától, mennyivel inkább megtisztítja Krisztus vére a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől! Lökd el a hamis kincseket, és ragadd meg ezt az igazi értéket! Nem szeretnél tiszta lenni, mint a hó? Nem fogta el még a szívedet az ég kéksége után való vágyakozás, és nem sírt még benned a lélek, amikor láttad a felhőből aláhulló tiszta, fehér havat, nem tört fel belőled a vágy, hogy „tiszta fehér, miként a hó, ó, moss meg engem, s leszek fehér, miként a hó". Egyszer Stanley János megállt egy tibeti faluban, és látott a falu utcáján egy szennyes tócsát, majd a tekintetét felemelte az odalátszó Himalája tündöklő csúcsaira, ahol vakító fehéren tündöklött a hó. Elfogta lelkét a vágyakozás, hogyan lehetne ő olyan fehér, mint a hó. Így folytatta: Lelkem, te szennyes pocsolya, lehetsz olyan fehér, mint az a hó, csak engedd felcsókolni magad a napsugárnak. Csak engedd, hogy Jézus szerelme téged foglyul ejtsen, hogy szívének vére megtisztítson, és lesz fehér ruhád, mint a hó, és látsz csodálatos látásokat. Akkor meglátod, hogy eddig vakon futottál, és minden ismereted kábaság, vakság. Gyermekkoromban egyszer ezzel mentem haza: Megtanultuk Magyarország határait! Magyarországot a Kárpátok határolják körül meg a Duna. Hát azon túl mi van, fiam? - kérdezte édesanyám. Azon túl nincsen semmi - feleltem. Egyszer aztán rájöttem, hogy még azon túl is van valami, és most tudom már, hogy még azon túl is van valami, amit szemeim be nem láthatnak, bár még ott sem látok mindent, ahova szemeim ellátnak. Mi lesz, ha egyszer egészen tisztán látsz, és nem vezetnek csalóka képek, hazug álmok, hamis tudomány!

 

A fenyítés által Isten magához akar visszatéríteni. „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem, légy buzgóságos azért és térj meg." A kevély, elbizakodott, meggazdagodott embert Isten megalázza, megszégyeníti, megsebzi, megtöri, de azért, hogy a megaláztatásból megtalálja a megtérés útját. Fáj az, amikor kiesik kezünkből a gazdagság, amikor szívünk hamuvá ég, megint üres, amikor megint nincsen semmink, de azért vette ki a kezedből amit kivett, mert önmagát akarja adni a maga teljességében, hogy Hozzá térj, aki megváltott.

 

Az elkevélyedett gyülekezeten kívül került Jézus. Milyen szomorú, amikor így szól: „Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek." Az úr Jézus Krisztusnak ott kellett volna ülnie a gyülekezetben a főhelyen, az úrvacsorázó asztal mellett, a szószéken, a katedrán, a gyülekezeti lelkésznek a szívében. Az úr Jézus Krisztusnak ott kellene lennie a szíved oltárán, és kívül került. Ki van ott az oltáron a szívedben? Éned? Vagy valaki más? Szíved ajtaja előtt várakozik a Szentlélek Isten, mert kiszorította valaki onnét, és zörgeti az ajtót, hogy bocsáss be, engedj be, hadd térek vissza az én helyemre, hadd legyek úrrá újra szíved felett, hadd vegyek lakozást benned! Kiszorította valaki a szívedből! Valamit beengedtél az oltárra! Az ajtó előtt állok és zörgetek! Aki megnyitja az ajtót, vele vacsorálok és ő énvelem. Tudod, mi ennek az előfeltétele? Az, hogy rádöbbenj arra a tényre, hogy kívül került életeden Jézus. Másban vagy gazdag, másban örvendezel. Szívedet más tölti el örömmel, nem az Isten szerelme és gazdagsága.

 

A bebocsátás előfeltétele az, ami a 18. versben van: „Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy, és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága, és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss." A bebocsátás következménye pedig, hogy: „Bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ó énvelem." Nem szeretnél bizalmas kettesben lenni Jézussal? Nem szeretnéd, hogy a te szíved és az Ő szíve között ne legyen senki, hogy arcodat az ó keblére rejtsed, és füledhez csak az ó szíve dobogása jusson el, és ne láss rajta kívül senki mást?

 

Amikor nem kell majd beszélnetek egymással, beszél helyetted elgyötört és elkínzott szíved, könnyázott arcod, majd beszélnek helyetted a sebek, amiket a bűnnel és világgal folytatott nagy szeretkezésben kaptál, és ó se szól, de beszél majd a föléd hajló töviskoronás homlok és egy-egy halkan aláhulló vércsepp, ahogy rád hull. Beszél arról, hogy én szeretlek téged, altkor is szerettelek, amikor kevélyen te mást szerettél, akkor is, amikor a te szívedet más töltötte el, amikor te olyan gazdag voltál másban.

 

Tudod, mi a legnagyobb győzelem? Amikor győzelmet veszel az elkevélyedett szíved felett. Amikor a kemény szív így tud szólni: Jövök, semmit nem hozva, keresztedbe fogózva, mezítelen, hogy felruházz, árván, bízva, hogy megszánsz. Amikor az elkevélyedett szív így tud szólni: Nincs semmim, csak a kifosztott szívem, csak bűneim vannak, és szörnyű, terhes adósságom. Mikor a kevély szív megalázkodik Előtte, akkor így szól: Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az Ő királyi székében. Tudod, kik azok, akik ketten egy székben ülnek? Akik nagyon szeretik egymást. Íme, a te Urad veled akar egy székben ülni, hogy szorosan mellette légy az uralkodásban is, hogy légy szemlélője az ó dicsőségének örökkön-örökké.

 

 

 

 

Az Atya dicsősége

 

Jel 4,1-11

 

Ebben a szakaszban a megnyílt ajtón keresztül annak a dicsőségét látja János, aki az ószövetségben így szólt magáról: VAGYOK, aki VAGYOK, akiről a Miatyánk első szavaiban így szólunk: ki VAGY a mennyekben.

 

Az ajtó a mennyekben nyitva van. Nagyon komolyan vegye ezt tudomásul minden egyes ember, hogy a mennyekben nyitva van az ajtó. A nyitott ajtó előtt állasz. Lehet, hogy tétovázva, ingadozva, bizonytalankodva vagy kételkedve állasz, de nyitva van az ajtó. Ha pedig a mennyekben nyitva van, akkor itt a földön is nyitva kell lennie. A Jelenések könyve további részében látjuk majd, hogy a mennyei Jeruzsálem kapui is nyitva vannak a világ minden tája felé. Minden hazatérni vágyó tékozló fiak felé, minden ember számára, akik vissza akarnak térni a bűn útjáról. Akik előtt Isten Szentlelke megvilágosította az örök időktől való kiválasztás bizonyságát és tudatát, azok előtt nyitva van az ajtó.

 

Csodálatos dolog, hogy a nagy látás, amely Krisztus anyaszentegyháza és az Isten országa történetére nézve van leírva a Jelenések könyvében, ezzel a kijelentéssel kezdődik, hogy: az ajtó nyitva van a mennyekben. Íme, Isten számára nincs sürgősebb, mint közölni az övéivel, hogy a nagy jelenésben leendő részvételre a te számodra is nyitva van az ajtó, te is beléphetsz, te is átmehetsz rajta. A Király, aki a menyegzőt szerezte, ezzel az üzenettel küldi szét szolgáit ebbe a világba, hogy minden kész, jertek el a menyegzőre. Nem kell emberi cselekedeteid erőfeszítésével kinyitnod az ajtót, nem kell neked áttörnöd rajta. Nyitva van, befogadni kész, csak benned legyen készség átlépni e nyitott ajtón.

 

A mennyei dolgok látására csak a lelki ember képes. János lélekben ragadtatott el a mennybe. Azt mondja Pál, hogy érzéki ember nem foghatja fel Isten országa dolgait. Testileg érzékelni azt, amit Isten lélekben mond, hiábavaló és értelmetlen erőfeszítés. Vannak emberek, akik szellemi légtornát csinálnak Isten igéje kijelentéséből, és nem lesz nékik az evangélium más, mint vallásbölcselet. Vallásfilozófiát csinálnak belőle, és oda jutnak, hogy ami Isten igéjében meg van írva, csupán vallásfilozófiai fejlődés. Azt megelőzőleg is voltak már vallásbölcsek, akik keresték az igazságot, kitermeltek magukból egy bizonyos vallásbölcsességet. A Szentírást is ilyen vallásbölcseletként kezelik, értelemmel és ésszel akarják felfogni azt, amit így fejez ki az ige: Lélek és élet. Csak amikor az emberi lélek feltámadt a halálból, amibe a bűn juttatta, akkor lesz képessé hallani és észlelni az ige kijelentéseit, akkor értheti meg és foghatja fel, addig leplezettek előtte.

 

Volt az életemben egy időszak, amikor olvastam a Szentírást és teljesen értelmetlen volt. Színtelen történetek csupán. Aztán jött egy időszak, amikor érdekes mondásokat láttam benne. Ekkor még mindig nem értettem, mert nem voltam lélekben. A mennyei dolgok el voltak zárva szemeim előtt addig, míg egyszer Isten Szentlelke megnyitotta szívemet, mint Lídiának, a bíborárus asszonynak Filippiben. Akkor aztán kezdtem látni, amit azóta mindig szédítőbben látok hogy mennyire nem látom át Isten kijelentésének nagy, csodálatos, végtelen dicsőségét és gazdagságát. Felsége szentségét, kiáradását, munkáját, megnyilatkozásait e világban és az elkövetkezendőben. Egyéni életben természeti világban, történelemben ott az Isten dicsősége és gazdagsága. E látáshoz azonban az szükséges, hogy az ember lélekben legyen. Ha nem érted a Szentírást, azért nem, mert nem vagy lélekben. Lehet, hogy látod már a megnyitott ajtót, de nem vagy még kész, hogy Isten Szentlelke betöltse szívedet, beleáradjon életedbe, hogy lélekben járhass, mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fial. Amikor már lélekben jársz, látsz mennyei dolgokat, nem földi, hanem mennyei történéseket.

 

A földi történéseket ugyanis mindig mennyei történések előzik meg. Mielőtt a földön valami történik, azt megelőzőleg a mennyekben történik valami. Olyan dolog ez, mint hogy ahhoz, hogy egy lakásban a telefon megszólalhasson, a telefondrót másik végén kell történnie valaminek. Hogy itt a földön történhessen valami, azt megelőzőleg a mennyekben kell történnie valaminek. A földi történések mindig mennyeiek függvényei. Nem történhet más a földön, mint ami a mennyekben előkészíttetett. Nem lehet téves kapcsolás, Ha Isten beletelefonál egy ember életébe, azt nem más fogja meghallani, hanem az, akinek életébe beletelefonált. Ha Isten csapást mér egy emberre, csak akkora esik rá, amekkorát Ő rámért, és ha egy nép életében csapás következik be, csak akkora történik, amekkorát Isten rámért. Jól jegyezd meg magad számára, mert a hívő ember számára az élet más színt nyer, ha tudatában van annak, hogy mielőtt a lábam eltört, az Isten már cselekedett a mennyben, és Ő törette el valamilyen okkal vagy céllal. Mielőtt a pénztárcámat elvesztettem, valami történt a mennyben. Mielőtt valaki összeszidott, azt megelőzőleg valami történt a mennyekben. Intézkedés történt odafenn. Azt látjuk, hogy az egész Jelenések könyve ennek a kijelentése, hogy ami itt a földön történt, történik vagy történni fog, azt megelőzőleg mindig a mennyekben történik valami, aminek a földi történések közvetlen következményei. Egy nagyon kézenfekvő példa világosítja meg ezt előttünk. A Jelenések könyvében olvassuk az úr Jézus Krisztusról, hogy: megölték a világ megalapítása óta. Péter pedig ezt mondja: Megjelent az idők végén tiérettetek. Az úr Jézus Krisztus az emberi történelem folyamán feszíttetett meg, de azt megelőzőleg már a mennyben megtörtént az Ő megáldoztatása, illetve a döntés erre nézve. Ez az élet aprólékos eseményeire nézve is pontosan így megy végbe. Nem történnek véletlenek a te életedben! Nincsenek „ahogy esik, úgy puffan" esetek.

 

Aki betekintést nyert a mennybe, az mindenekelőtt Istent látja mint szentet és igazságosat, de körülvéve a kegyelmi szövetség ígéreteivel. János szemei betekintést nyertek a mennyekbe lélekben, és egy királyi széket látott, és valakit, aki ült a királyi széken. El volt rejtve szemei elől, vagy ha nem, nem volt szabad néki megmondani, arcra nézve hogyan nézett ki az, aki a királyi széken ült. Isten kijelentése ugyanis mind az ó-, mind az Újszövetségben egybehangzik: Ne csinálj magadnak faragott képet. Hogy még a kísértése se legyen meg az utókor számára annak, hogy kiábrázolja, azért nem szabad róla beszélnie. Látja azonban úgy, mint szentet és igazságost. Vérvörös volt a tekintete, mint a sárdius, és áttetsző, mint a gyémánt. Az ítélet és a tiszta áttetsző igazság tekintetével ül Isten a királyi székben. Tekintete olyan, mint a jáspis és a sárdius: vérvörös, a jáspis pedig igen gyakori formájában egészen áttetsző, víztiszta kő. Aki a királyi székben ül, igazságos és ítélő Isten. Reszkessen előtte a föld, és rettegjenek a föld lakói, mert nem lesz bűn, amit ez a tekintet ki nem mutat, és nem lesz bűn, amit ez a tekintet meg nem mutat. Így szól keményen: „Júda vétke vas tollal, gyémánt heggyel van felírva, fel van vésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira. Más helyen így kiált: ,,...a kő is ellened kiált a falból", majd pedig így szól: Vajon megállhat-e szíved, vagy erősek lesznek-e kezeid azokban a napokban, mikor én számolok veled? Az igazságos és ítélő Isten, aki így szól: ... és ha a nép falat épít, íme, ők bemázolják azt mázzal. Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy leomlik, ömlő záporeső lészen, és ti jégeső kövei hulljatok, szélvihar hasítsd. És ímé, leomlik a fal. Avagy nem mondják-e majd néktek, hol a mázolás, amellyel mázoltatok? Ez okáért így szól az úr Isten: „És meghasogatom a szélviharral búsulásomban, és ömlő zápor lészen haragomban, és lésznek jégeső kövei búsulásomban annak elrontására, és ledöntöm a falat, melyet mázzal mázoltatok, és levetem a földre, és mezítelen lesz fundamentuma.” Félelmes és rettenetes Isten, amikor ítél, és nem lehet eltakarni előle semmit. Később azt olvassuk az ítéletre vonatkozólag, hogy ,,...tekintete elől eltűnék a föld és az ég”, nincs se vallásos kegyesség, se földi hatalmasság, amely elrejtene szemei elől. Félelmetes az, aki ítél. Amikor megítélte a földet özönvíz által, elveszett minden, akiben élő lehelet volt, és a vizek a legmagasabb hegyek fölött is 15 singgel növekedtek felül. De aki a királyi székben ül, körül van véve a szivárvány színeivel. Az ítélet után így szólott: „...lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek és minden testből való élő állat között, és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére" - annak bizonyságául, hogy én kegyelmes vagyok. Az, aki a királyi székben ül, körül van véve kegyelemmel. Azt látja János, hogy a királyi szék körül szivárvány árad ki Istenből, a kegyelem bőséges folyama. A megítélt, az isteni igazság által eltalált emberi szív felé árad ez a kegyelmi folyam. Smaragdszínű szivárvány, nem a haragos szivárványszín, hanem a szivárvány legszelídebb színe, a leggazdagabb, leggyöngédebb, legkedvesebb és legdrágább kegyelem árad feléd. Ha valakit eltalált Isten igazsága és megrettentett Isten ítélete, akkor máris ki vannak tárva Isten kegyelmező karjai, hogy megtartsák őt az életre.

 

Isten az Ő akaratának végrehajtására angyali fejedelmeket használ fel. A királyi szék körül 24 vén van, fehér ruhába öltözve, a bűnnek és a földnek semmi nyoma rajtuk, a fejükön arany koronák vannak, tehát uralkodók és hatalmasak, minden földi erő és minden földi tisztátalanság és bűn felett. Hogyha összevetjük ezt a szövetséget a Szentírás teljességével, akkor határozottan azt kell állítanunk, hogy ezek a vének angyali fejedelmek, akik Istennek a mennyei tanácsülésében vannak, az Ő akaratának végrehajtói, az erősek, akikről az Énekek énekében ír Salamon: ,,...Izráel erősei... mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek, kinek-kinek oldalán fegyvere az éjszakának félelme ellen". Vagy akiről olvasunk az 1Móz 3,24-ben: ,,...odahelyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kérubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját." Vagy akár Dániel könyvében vagy másutt, mikor az Úr angyalai közül egyik-másik megjelent. Mihály vagy Gábriel talán ezek közül valók. További, mélyebb betekintést Isten nem enged nekünk ezekbe, de azt nyilván látjuk, hogy ott vannak a mennyei fejedelemségek Isten királyi széke körül.

 

Isten mind a természeti, mind a szellemi világban szüntelenül munkálkodik. A királyi székből villámlások, mennydörgések és szózatok jönnek ki. Állandóan hatása alatt tartja a természeti világot, nem úgy van, hogy „a gép forog, az alkotó pihen", hanem ezek a szózatok állandóan jönnek. Nincs megszakítás. Isten megalkotta a természeti törvényt e világ számára, de amikor neki tetszik, megállítja a napot az égen." Amikor neki tetszik, megteszi, hogy nem ad a hitetlen földjére esőt. Furcsaságok történnek a természeti törvények területén. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan csodák, amelyek előtt a legértelmesebb emberek is értetlenül állnak meg és a fejüket csóválják, s ami történik, nem értik. Villámlások, mennydörgések és szózatok jönnek, nemcsak úgy, hogy: eddig és ne tovább, ez itt ellene áll kevély habjaidnak, hanem lehetséges, hogy parancsol és lesz nagy csendesség, eláll a szél," megfoghatatlanul, titokzatosan, érthetetlenül. Nemcsak a természeti világban cselekszik azonban állandóan, hanem a hét tűzlámpás is állandóan ég Isten királyi széke előtt. Isten hét Lelke. Nem úgy van, hogy Isten Lelke némelykor beleszól e világba, máskor pedig nem. Nem beszélhetünk kül- és belmisszióról. Istennek egy anyaszentegyháza van e világban, és egy Lelke, aki munkálkodik. Egyszer tetszik néki Dél-Afrikában, máskor pedig Grönlandban, egyszer Tibetben, máskor Londonban támasztani ébredést. Az Ő hét lelke azonban szüntelen ég. E földnek valamelyik pontján mindig munkálkodik a Szentlélek Isten az emberi szívek között. Hogy mikor tetszik neki rátekinteni emberi életünk sorsára, ez egészen az Ő joga. Isten gyermekei sóvároghatják az ébredés idejét, Istennek pedig joga van ezt az imádságot, ha akarja, meg nem hallgatni, de joga van meghallgatni is.

 

A mennyben teljes nyugalom van, a tenger, amely körülveszi a királyi széket, nem háborog, hanem olyan, mint az üveg. Nem tudom, láttál-e már üvegtengerhez hasonló vizet, amelyik rezzenés nélkül áll a partok között. A teljes nyugalom képe ez. A népek sokasága állandóan zajlik, a mennyben pedig angyalok nagy serege teljes nyugalomban és békességben van. Ott nincsenek háborgások, zajlások, összetűzések, határvillongások, nincsenek gazdasági problémák, nincsen élettér feletti vita. Ott békesség van, ezért mondja az Úr Jézus az Ő imádságában, amit elénk adott, hogy: Legyen meg a te akaratod, miként a mennyben, úgy itt a földön is. Legyen békesség, nyugalom! Amíg a földön a tenger telve van titokzatossággal (ki ismerhetné meg a tenger titokzatos mélységét, ki tudná megállapítani, milyen állati lények vannak, ha vannak a kilencezer méteres mélységben, milyen titkokat takar, miket rejt magában és mikor tör ki félelmesen, vadul, amikor nekiront a kősziklagátnak, amely közé Isten odazárta), addig a mennyben olyan, mint az üveg, átlátszó és tiszta, nincs benne semmi bizonytalanság, semmi rejtettség, semmi olyan, amitől az ember szívének nyugtalankodni és félni kellene. Mikor nekivágsz és belenézel a földi tenger-jövendőbe, akkor szorongás vesz erőt szíveden, mikor pedig a mennyben nézed a tengert, békésen és tisztán látsz magad elé. A tenger közepén látod az Istent, akinek trónját körülveszi a mennyben.

 

Isten trónja és a teremtett világ között ott vannak a trónállók, a négy lelkes állat a királyi szék körül. A trónszék és a teremtett világ között állnak ezek a trónállók, akik gyorsan mozognak, pontosan látnak, a természeti élővilág minden területével kapcsolatuk van, és mindent Istenre nézve cselekszenek.

 

Hat-hat szárnyuk van. Bármelyik pillanatban, bárhol ott lehetnek. A gyorsaságuk kifejezése ez. Nem történhet e világban semmi, ahová ők oda ne érkeznének. Hogyha Perzsia fejedelme akadályozná is Gábrielt, hogy megérkezzék Dániel könyörgésére és beteljesítse a hetven esztendei fogság után a hazamenetel ígéretét, nem tudja megakadályozni, hogy meg ne érkezzék a maga idejére. Ne félj, hogy Isten követei nem érkeznek meg, mikorra kell. Csak a pillanatok töredéke állott rendelkezésükre, amikor Ábrahám felemelte a kést, hogy Izsák szívére sújtson, Isten követének elég volt a közbelépésre. Gyorsak, nincs szükségük nekik esztendőkre, mint nékünk. Bármelyik pillanatban megérkezhetnek.

 

E lelkes állatok szemekkel teljesek, elöl és hátul. Tekintetük mindenhova elhat. Nem tudom, hol lakol, azt sem tudom milyen bűnök vannak szívedben, de valakik látják. Azok, akiknek szemei mindenhová elhatnak, elöl és hátul. A diákok szoktak tanáraik háta mögött cselekedni valamit. Kedvesem, a trónállók háta mögött nem cselekedhetsz semmit. Nehogy azt gondold, hogy egyszer egy óvatlan pillanatban hátat fordít neked, és tehetsz valamit, amit nem lát. A trónálló szemei rajtad vannak szüntelen, és nemcsak köröskörül, nemcsak kívül, hanem a bensődbe látnak ezek a szemek. Belelátnak szíved mélyébe, tudják, mi történik benned a rejtekben, amit nem akarsz mondani, amiről nem akarsz beszélni.

 

Kapcsolatuk van az élő világ minden területével. Az egyik olyan, mint a bika, a másik, mint az oroszlán, a harmadik, mint a sas, a negyedik, mint az ember. Az elvadult és a megszelídült állati világ, az embervilág és a madárvilág minden területe az ő befolyásuk alatt áll. Keveset foglalkozik a keresztyén hittudomány ezzel a kérdéssel, de azt kell látnunk Isten igéjéből, hogy az állatvilághoz az Istennek közelebbi köze van, mint a növényvilághoz. Amikor Isten Ninive pusztulásáról beszél, így szól Jónáshoz: ,,...több van tizenkétszer tízezer embernél... és barom is sok van." Vagy például a démonok bemehetnek a disznónyájba, és amikor a népet meg akarja büntetni, gonosz vadakkal fenyegeti. Tehát Isten ezen a vonalon is kezében tartja életünket. A modern ember gondolatvilágától messze vannak ezek a fogalmak, de akkor válik nyilvánvalóvá, hogy nekünk is közünk van az állatvilághoz, amikor elkopik a cipőtalp és a ruha, és nincs nyersanyag, amiből gyártanák. Vagy amikor nyilvánvalóvá válik, hogy 3,5 millió hold helyett 1,5 millió hold volt bevetve, mert nem volt igásállat. Hiába ülsz a gépek között, és nem tudod megkülönböztetni a tehenet a lótól, mégis szorosan összefügg vele életed. Hozzá van kötve. Milyen vigasztaló Isten gyermeke számára, hogy akármennyire hozzá van kötve az életünk a természeti világhoz a földön, Isten uralkodik mindegyik felett. Isten hatalma alá van rendelve minden terület.

 

Ezek a trónállók mindent Istenre nézve cselekszenek, nem szűnnek ezt mondani: „Szent, szent, szent az Úr, aki vala, van és eljövendő." Hogyha megkevesbedik a hús és a nyersanyag, Isten azon keresztül is ítélni akarja az embert. Hogyha elszaporodnak az égi madarak, és kárt tesznek a hollók a vetésben, Isten ezen keresztül is ítélni akarja az embert. Az élet minden területén. Ha elszaporodnak a vadállatok, mezei egerek és hörcsögök kieszik a vetést, vagy a férgek elárasztják a határt és kipusztítják a termést, Istentől van ez, mert ezek mindent Istenre nézve cselekszenek. Ők Isten orcáját nézik, és az Ő orcája intésére indulnak ártani vagy megszüntetni a csapást. Jó tudnunk, hogy a cserebogár-, a sáska-, az egér- és ürgeveszedelem nem magától, hanem az Úrtól érkezik, azok kezein keresztül, akik mint trónállók vannak Isten királyi széke előtt.

 

Az egész világtörténelem Krisztus anyaszentegyháza körül forog. Ugye, milyen csoda? Nyomorult, bűnös, de megváltott emberi szíved körül forog a világtörténelem. Azok, akik ott állnak az emberi történelem kormánykerekénél, azt gondolják, ők forgatják a kereket, pedig a te bűnös szívedért harcol Isten. Mielőtt e világtörténelem utolsó korszaka megkezdődött volna, mielőtt Krisztus anyaszentegyháza megkezdte volna a maga harcát e világban, mielőtt a Bárány hatalmat nyert volna, hogy felbontsa a könyv pecsétéit, történt valami csoda. Isten magához veszi a hatalmat. Porba hull minden Őelőtte, mert megkezdődik az ütközet. Mondjon le a minisztertanács, térdre előttem minden, most én, az Úr vagyok a mindenható Isten.

 

Gondold el, az, aki cselekszik, szerelmes Fiát, az úr Jézus Krisztust adta oda érted. Nincs hát ok szívedben félelemre és aggódásra, a mindenható Isten kezében van minden szál. Ha még olyan megbízhatók is az angyalok, Mózes mégis így szól: Ha angyalt bocsátasz velem, akkor én nem megyek, hanem jöjj velem te magad.'' Ha olyan hatalmasak és csodálatosak is a vének a királyi szék körül, a nagy fordulóban, ami Krisztus anyaszentegyházára vár e világban folytatott harcában, hordozni csak egy megbízható kéz van, az én Megváltómnak, az úr Jézus Krisztusnak a keze. Tisztelni tanított engem az én Atyám az angyali fejedelmeket és megbecsülni az ő munkájukat, de azért én mégis csak Őbenne bízom. És az Ő szerelmes Fiában, az úr Jézus Krisztusban. De Őbenne bízhatsz nyugodtan te is, mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön.

 

 

 

 

 

Az üdvterv végrehajtása

 

Jel 5,1-14

 

A világtörténelem Isten előre megírt üdvterve körülforog. Annak, aki a királyi székben ül, jobb kezében van egy könyv, amely be van írva elöl és hátul, és be van pecsételve. Az események nem vak véletlenség vagy emberi erőszaktétel útján történnek. Már Ézsaiás könyvében erről olvasunk: „Hát nem hallottad-e, hogy régtől fogva én tevém ezt, az őskor napjaiban elvégzém ezt, és most előhozám." Abban az időben Isten városát, Jeruzsálemet megszorította és le akarta rombolni a babiloni király. Azt képzelte, hogy a maga hatalmával és erejével cselekszi ezt. Erre mondta Isten: Mit képzelsz magadról? Hiszen régóta, amikor ég és föld és ember nem teremtetett, elhatároztam ezeket. Te pusztán szerepedet töltöd be, ne tarts magadról sokat. Lehet, hogy valaki nagyon beleéli magát a szerepbe, amit egy színdarabban előad, a színpadon királynak érzi magát, mégsem azt teszi szereplés közben, amit akar, hanem ami elő van néki írva. Gyakran e világ hatalmasai is annyira beleélik magukat a szerepbe, amit véghezvisznek, mintha valóban erősek lennének, hatalmukban volna cselekedni azt, amit gondolnak, holott csak színpadi keretek között hajtják végre, ami éppen rájuk van bízva. Semmivel se többet! Ha többet akarnának tenni, keményen rájuk szól Isten: „Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálca az ő kezében az én búsulásom. Istentelen nemzetség ellen küldtem őt és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utcák sarát. De ő nem így vélekedik és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar és kigyomlálni sok népeket... Ezért, ha elvégzi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét.,,"'` Assiria királya fejsze akart lenni Isten kezében, holott ő botként akarta használni. Ezért Isten így szól hozzá, hogy majd én eltöröm haragom botját, meglátogatom szíve kevélységét, mihelyt elvégezte a feladatot, ami rábízatott az üdvtörténet keretei között.

 

Az egész színpadi jelenés, ami e világban végbemegy, be van írva a könyvbe, amely az Isten kezében van. Készen van a terv. A mennyei látó úgy látja, hogy sem égen, sem földön nincs senki, aki alkalmas volna arra, hogy e világban királyi jogokat gyakoroljon. Ádám elbukott. Alkalmatlanná vált az uralkodásra, Isten üdvtervének végrehajtására e világban. Kísértései martalékává vált. Nincs senki, aki rátekinthetne, aki felnyithatná e könyv pecsétjét. Hol van Mózes és Illés, hol vannak a próféták? Hol vannak Isten szentjei, a sok tízezernyi angyalseregek, a földlakók? Nincs sehol senki. Mózes ítéletes, Illés csüggeteg. Milyen balgaság szentekhez, prófétákhoz fordulni azért, hogy imádságainkat végrehajtsa, idvességünhet beteljesítse Isten.

 

Senki! Sem mennyen, sem földön, sem föld alatt nem tudja a könyvet felnyitni, sőt arra rá sem tudott tekinteni. Avégből, hogy üdvözítsen, rád se tud nézni senki sem. Fájó szívvel csak annyit mondhat, az én kezeimet is megkötözte a bűn, nem tudom kinyújtani feléd. Az én szívemet is beszennyezte, nem adhatok néked tiszta szívet. Mózes kezeihez is vér tapadt, Illés szíve is csüggeteg, a próféták is ellankadtak. Amikor elhangzott az örökkévalóságban a kérdés, a felhívás, hogy kit küldjek és ki megyen el nékünk, nem akadt az angyalok között senki, aki elment volna, mert senki sem képes sem égen, sem földön idvezíteni az embert.

 

Isten szolgája szívét megszomorítja a félelem, hogy nincsen, ki az üdvöt véghez vihesse. János apostol szíve igazi apostoli, mentő szeretettől szorongatott szív. Amikor azt látja, hogy nincs senki, aki Isten üdvtervét végrehajtsa, sírva fakad. A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.” Eljut szívéhez a haldoklók vergődése. Üdvösség nélkül halnak meg az emberek, és nincs senki, aki rátekintene a könyvre, hogy megnyitná az üdvösség kapuját. Bilincsekben vergődők, nyomorúságban nyögők panasza jut el hozzá, és sírva fakad. Kérdezem tőled, aki Isten gyermeke vagy, sírtál-e már az emberek nyomorúsága miatt? Hullattál-e már könnyeket amiatt, hogy Krisztus nélkül vesznek el emberek e világban? Mennyi minden miatt hullattál már könnyeket, mennyi minden miatt fájt a szíved, de fájt-e már azért, hogy emberek Jézus nélkül halnak meg melletted, üdvösség nélkül vesznek el szívek, kárhozatba rohannak bűnben vergődő életek. Lehet Isten népének ideje másra, mint bűnösöket menteni? Lehet ideje szórakozni, kedvteléseit űzni, saját kívánságait és vágyait betölteni?

 

János sír: „Igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és olvasására és a ránézésére sem." Talán sírva fakadtál altkor, amikor kiesett kezedből a kenyered, de sírtál-e a rémítő gondolatra, hogy be lesz előtted zárva az üdvösség ajtaja? Kétségbeesett-e már a szíved arra a rémítő felfedezésre, hogy én pedig így, ahogy vagyok, nem mehetek be a mennyekbe? Mit jelentene néked, hogy rád vonatkozólag nem lenne végrehajtva Isten üdvterve, ha te kimaradnál belőle? Egyszer gyermekkoromban történt, hogy nővérem igen szeretett volna elmenni valahová édesapámmal kocsival. Apám nem akart vele vitatkozni, hogy: nem vihetlek magammal, ezért beleültette egy kosárba, és a kocsi után kötötte szalmakötéllel. Mikor a lovak megrántották a szekeret, a szalmakötél azonnal elszakadt. Apám közévágott a lovaknak és hajtott. Nővérem pedig sikítva, kétségbeesve szaladt utána, míg megállt és felvette. Feltörne-e szívedből a kétségbeesett kiáltás, hogy a többiek elmentek, én itt maradtam. Ha most Isten befejezné üdvtervét és sokan elragadtatnának, nem szorongatná-e szívedet az a kétségbeejtő tudat, hogy én itt maradtam? Nyugodtan vagy-e azok miatt, akik körülötted vannak, vagy pedig sírsz? Édesanyák, nyugodtan vagytok gyermekeitek miatt? Testvérek a testvéreitek miatt? Asszony, nyugodtan vagy férjed miatt? Ne sokat beszélj, hanem sírj miatta az Úr előtt! János igen sírt az Úr előtt azért, hogy nincs senki, aki ránézzen arra az üdvösségre, aki végrehajtsa Isten üdvtervét. Igen, sírt a világ bűne miatt. Rászakadt, és gyötrődött alatta.

 

Isten bűn miatt megszomorodott gyermekét csak Júda oroszlánja vigasztalhatja meg. Egy a vének közül odalépett Jánoshoz, amikor sírt, és ezt mondta: „Ne sírj, ímé, győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, a Dávid gyökere." Ne sírj János, van, aki Isten üdvtervét végrehajtja. Elvégeztetett! Megtörtént a váltság! Ki vigasztalná meg bűnmarta szívedet, amikor utolérnek bűneid, mikor rád szakadnak nyomorúságaid, mikor átjár a kísértés, mint éles tőr, és újra ott fetrengsz a porban, ahonnét pedig úgy keltél fel, hogy soha többé meg nem próbálod. Ki gyógyítaná meg megtört szívedet más, mint az Ő megtört szíve, porba hullott életedet ki emelné fel más, mint az Ő megkísértett élete? Könnyes éjszakáidat csak az Ő könnyező tekintete vigasztalhatja meg. Ne sírj, mert győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán. Ha sírtál a bűn miatt, akkor emeld fel tekintetedet a keresztre, győzött az Isten Fia!

 

Felnyitotta a könyv pecséteit, az ajtó nyitva, befogadni kész. Feltárult, kipattant. A pecsétek egymás után szakadnak fel, míg egyszer elhangzik a győzelmes kiáltás, hogy: meglett, és mindent betölt a dicsőséges ének: Ímé, az Isten sátora az emberekkel van, és Isten van velük, az ő Istenök. Ímé, újjá lett minden. Egyszer felemelik fejüket az elhervadt ágak, a madarak vidáman röpdösnek, a mező minden fái tapsolnak, és ujjongás tölti be a világot, mert az Úr megváltottai megtérnek és ujjongás között Sionba jönnek." Amikor bizonyságod lesz a tekintetben, hogy az, akit szeretsz, ott van a Júda törzsökéből való oroszlán szívén, ne nyugtalankodjék a te szíved, ne sírj! Tedd csak kezed Jézus kezébe, majd Ő megtart, átment, az ó kezéből nem ragadhat ki senki!

 

Ki más lehetne alkalmas az üdvterv végrehajtására, mint az, aki mikor Isten formájában találtaték, nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, hanem megalázta magát, emberi formát vévén fel, és amikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát a halálig, mégpedig a keresztfa haláláig. Annak okáért Isten is adott neki olyan nevet, amely minden név felett való, hogy minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus úr, az Atya Isten dicsőségére. „És láték a királyi szék és a négy lelkes állat között és a vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva van és hét szeme vala, ami az Istennek hét Lelke, amely elküldetett az egész földre. És eljöve és elvevé a könyvet a királyi székben ülőnek jobb kezéből." „Néki adatott minden hatalom mennyen és földön." Mert megalázta magát, azért adatott néki hatalom. Ő az úr a földön, égen, ó a Király, Ő a hatalmas, erős, a dicsőséges Isten Fia. Őrá bízatott, a megölt Bárányra az üdvterv végrehajtása, mert egyedül ó találtatott méltónak erre.

 

Isten gyermekeinek az új éneke és imádsága mint jó illatú áldozat kerül a trón elé. Első tekintetre úgy tűnik fel, mintha a vének önmagukról mondanák azt, ami a 9-10. versben van megírva, holott az aranypoharakban lévő imádságokat mondják el a trón előtt. Ez van az aranypoharakban, hogy: „Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit, mert megölettél és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből." Ez a szentek imádsága az új ének.

 

Ha a 2Móz 30,7-10. verseit fellapozzuk, ott a következőket olvassuk: „Csinálj oltárt a füstölőszerek füstölgésére... Áron pedig füstölögtessen rajta minden reggel... estennen. Idegen füstölőszerekkel ne áldozzatok azon... egy esztendőben egyszer végezzen rajta engesztelést." Ha valaki kijelentést nyer arról, hogy győzött a Júda törzsökéből való oroszlán, akkor imádságainak reggel és este fel kell szállania, és szíve oltárán más illatnak nem szabad égnie. Ha szíved oltárán egyszer felgyulladt a szentek imádsága, akkor ajkadon nem jöhet ki többé más, mint az Úr éneke. Szíved oltárán nem éghet más, mint az Úr dicsérete. A továbbiakban ugyanis meg van írva: „Szentségek szentsége legyen ez előttetek... annak mértéke szerint magatoknak ne csináljatok... mindaz, aki hasonló füstölőt csinál ehhez, hogy azt illatoztassa, irtassék ki az ő népe közül." A szentek imádságai tehát nem hangozhatnak el, csak az Úr előtt. Egy esztendőben egyszer pedig engesztelő áldozatot kellett érte bemutatni ezen az oltáron is. Mert még a mi legszentebb imádságaink is a Jézus vérében való meghintésre szorulnak.

 

A váltság megismerése új énekre indít. Lehetetlenség, hogy aki megismerte, hogy Isten üdvtervébe beletartozik, ne énekeljen új éneket. Még ha nincs is zenei hallása, a szíve akkor is énekel, a lelke ujjong. Ha szájával nem tud, zeng a szívében a hálaadás, magasztalás és dicséret. Ne mondják nékem, hogy miért énekelünk új énekeket, miért nem térünk vissza az 500 évvel ezelőtti énekekhez? Mert új szívet adott Isten, és új éneket fakasztott ajkunkon. Minél inkább terjed az ébredés tüze és kiárad a Szentlélek Isten e világban, annál több új éneket hoz elénk. Új éneket énekel-e ajkad, vagy pedig a régi kopott, ócska dallamokat nyikorgatod, és megszokott körbenjárás az életed, mint a pályán futó lóé!?

 

Az új élet tartalma a megismert és megnyert váltság. Addig nem énekelhetsz új éneket, amíg még nem ismered a váltság titkát. Énekelheti valaki az éneket a dallamokért, mert vonzódik a füle a zenéhez, de szív szerint énekelni majd akkor tudod az új éneket, amikor megismerted a váltságot, amikor megtelik ezzel a tartalommal, hogy: „Megölettél és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetségből, és tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk e földön." Ha valaki ezt az igét részleteire akarja bontani, akkor megtalálja benne az egész keresztyén élet lényegét és titkát, és ezt kell az új éneknek tartalmaznia. Nincs művészet és nincs kultusz, amely pótolhatná Krisztus vérét, a közönséges golgotai fakeresztet és az odaszentelt szolgálatot, hogy: „Tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká." Énekeinknek ezt kell tartalmaznia hogy mint Isten királyai járjunk az úr előtt a világ bűnét és szenvedését hordozván. Majd mikor énekeled az Úr előtt testvéreidért a könnyes éneket, és majd amikor zeng győzelmi himnuszod, mint Isten királyi gyermekének himnusza, akkor elhiszem, hogy megismerted a váltságot. Akkor nem jön a forrásból édes és sós víz többé, akkor a nyirettyíí nem megy többé cigányzenére, hanem csak Istent dicsőítő és magasztaló énekre. Akkor megnémul a szíved, és nem hangzik benne vissza más dallam, csak Istent dicsőítő éneked.

 

Az angyali seregek és az egész teremtett világ ezért dicséri ót. „Látám és hallám a királyi szék, a lelkes állatok és a vének közül sok angyalnak a szavát, és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala... Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és hatalom örökkön-örökké." Az angyalok is a váltságért dicsőítik Istent. Elhiszem, hogy szépek azok a dicséretek, amelyek az esőről, széljárásról, az őszi fellegek húzásáról énekelnek egyházi zene kíséretében, mégis azt mondom, hogy az én szívem nem tud másról énekelni, csak Megváltóm szerelméről. Még az angyalok se tudnak másról énekelni, sőt még a csúszó-mászó állatok is erről énekelnek. Erről beszél a halak ficánkolása, az afrikai sötét éjszakát megtöltő oroszlánüvöltés, minden teremtett lény ezért dicséri Istent. A megöletett Bárány váltságáért és szabadításáért. Ezért hajtják meg fejüket a fák, ezért csicseregnek a madarak, és ezért zeng a tízezerszer tízezernyi angyalkarok éneke a mennyben, hogy: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást." E világban trombiták zengnek, hárfák zúgnak pokoli, ördögi, testi zenekultúra szolgálatában éneket. A mennyben nem hallatszik más ének, csak Istendicséret. Ha a te szívedet megváltotta az Úr a maga számára, abban sem hangozhat más. Elképzelhető az, hogy valaki majd a gyöngykapus város aranyutcáin slágerszöveget vagy szép dallamú magyar nótát énekeljen? Lehetetlenség! Akkor pedig nem botor dolog-e valami olyanban gyakorolni magunkat ez alatt a rövid idő alatt itt a földön, aminek odaát úgysincs keletje?

 

Isten teljessége a Bárányt illeti meg. A 12. versnek az a lényege, hogy méltó a megöletett Bárány, hogy Isten teljességét elvegye. Isten hét tulajdonsága van e versben, Isten teljessége benne lakozzék testileg. Egyedül Ő méltó, és rajta kívül senki más.

 

Amint pedig a Bárány elvégezte a váltságot, az angyalok betöltötték hivatásukat. Valami csodálatos imádat kezdődik. A vének leborulnak a Bárány előtt, és imádják az örökkön-örökké élőt. Nem kell már őriznie Gábrielnek az élet fájának útját, mert Jézus megnyitotta a kaput. Az Ő véres szíve őrzi, és csak azon a véres szíven át lehet odajutni. Nem kell már angyalseregeknek őriznie életedet, mert Ő azt mondta: Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig, és mindenha él, hogy esedezzék érettünk. Ő maga vesz tűzfalként körül az Ő szerelmével. Nincs szüksége szívemnek angyali segítségre, mert megváltó Uram keze segíti és támogatja. Nincs szüksége életemnek angyalkarok hordozására, mert mint pásztor a gyenge bárányt, úgy vesz engem karjaira, és mikor megsebzi a kő lábamat és szívemet, akkor ott, az Ő kebelén van nékem nyughelyem.

 

„Zúgjon az ének, elnyomni ne hagyjuk, dalban dicsérje szívünk a dicsőt." Méltó a megöletett Bárány, Isten üdvtervének végrehajtója, hogy vegyen erőt, gazdagságot, bölcsességet, hatalmasságot, tisztességet, dicsőséget és áldást.

 

Ha a jelenések könyvét úgy szemléljük, mint az üdvtörténet eseményeinek keresztmetszetét az utolsó idők keretei között - aminthogy látásom szerint az -, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az első öt pecsét felszakítása is a történelmi idők folyamán megismétlődő helyzeteket tár fel az utolsó idők kezdetétől a végső kiteljesedés időpontjáig. A Jelenések könyve olvasása közben sokan esnek abba a hibába, hogy merev időrendi felsorolást sejtenek csak benne, s úgy képzelik a dolgot, hogy pl. a második pecsét felszakításakor befejeződik az első pecsét korszaka, amely azután már nem is tér vissza többé; azután a harmadik pecsét felszakításával lezárul ismét egy korszak, amely szintén nem ismétlődik meg még egyszer és így tovább... Meggyőződésem szerint azonban a helyzet úgy áll, hogy az első pecsét felszakításával megkezdődött az evangélium hirdetésének az ideje, és ebben az időben az első 5 pecsét felszakítása megismétlődik egyre élesebben, egyre nagyobb méretekben, egyre határozottabb kontúrvonalakban. Megszűnnek és megint visszatérnek, mint amikor vihar közeledtekor egy-egy hullám kicsapódik a parthoz, azután csendesség, és megint újabb hullám következik, hatalmasabb, erőteljesebb az előbbinél, egészen a vihar megérkeztéig.

 

 

 

 

 

 

 

A Bárány útja Jel 6,1-11

 

Miként az első korszak, a világ teremtése, ugyanúgy a gyülekezet kora is Isten szavával kezdődik. A világ teremtése így kezdődött, hogy: legyen világosság, és Isten világossága megvilágította az elesett állapotba került kaotikus világot. A gyülekezet kora is azzal kezdődik, hogy az evangélium világossága belehatol az emberi szívek kaotikus állapotába. Egyéni életünkben is itt kezdődik a gyülekezet kora, hogy behatol Isten világossága a szívünkbe. Addig nem tudunk az üdvösségről semmit, csak távoli szemlélői vagyunk, Izráel társaságától idegenek. Részeseivé tudatosan és nyilván akkor válunk, amikor Isten igéje behatol a szívünkbe. E jelenvaló világban is úgy kezdődött az üdvtörténet, hogy behatolt Krisztus evangéliuma a szívekbe. Felszakadt az első pecsét, és megjelent a fehér lovas Krisztus evangéliumának győzelmes nyilaival. Elindult diadalmas hódító útjára. Isten Lelke feltárta János előtt, hogy a gyülekezet kora hogyan kezdődött, hogyan megy végbe és mi a bárányok útja.

 

Mielőtt az ítélet kihatna a világra, az egész földön hirdettetnie kell az igének. Mielőtt Isten megítélné a világot, kegyelemmel közelít hozzá. Ez az Ő módszere a mi egyéni életünkre nézve is. Mielőtt Isten téged megbüntetne, mindig figyelmeztet. Mielőtt az ítélet kohójába vetne, jön hozzád az evangéliummal. A fehér lovas hozza Isten békejelét, kegyelmének megnyilatkozását. Figyeld csak meg életedet, hányszor jött hozzád a fehér lovas. Isten békességének hirdetésével, kegyelmének üzenetével, irgalmának bizonyságával a békezászlót hozta. Te már benne voltál a bűnben, az engedetlenség és békétlenség útján, és Isten jött hozzád a békesség evangéliumának készségével, a békéltetés szolgálatával, Krisztus véréről szóló bizonyságtétellel. Bár jöhetett volna ítélettel, de nem ezt tette. Az ítéletet mindig megelőzi a kegyelem. Jön a próféciák, evangélizációk által. Mielőtt Jerikó kőfala leszakadt, az utolsó napon hétszer járták körül a papok a kőfalat. Azelőtt naponta csak egyszer. Az ítélet közvetlen bekövetkezése előtti napon hétszer kellett hallaniuk Isten evangéliumát. Ha Isten nagyon közel jön egy emberhez vagy egy néphez, azt jelenti, hogy nagyon közel van az ítélet. Isten siettet. Most hétszer járják körül Jerikó várát. A fehér lovas nagy hatalommal jő ki és nagy széles körben szórja, hirdeti Krisztus evangéliumát. Ha hozzád gyöngéd szeretettel hajlik le Isten, különösképpen tapasztalod, hogy szeret, olyan sok figyelmeztetést kapsz újra és újra, annak a jele, hogy közel az ítélet, amely még elmúlhat, ha szíved megtér és visszafordulsz.

 

A fehér lovas a győzelem bizonyosságával indul a harcba. Mielőtt útnak indulna, adaték néki korona. Nem azt látja János, hogy majd amikor visszatér, győztesen megkoronáztatik, hanem mielőtt a harcba indulna, korona van homlokán. Az evangélium számára csak egy lehetőség van, a győzelem lehetősége. Ha valaki erre ráesik, összezúzza magát, ha valakire ez ráesik, összezúzatik általa. Sorsod megfordul, vagy kegyelemre, vagy ítéletre. Nem lehet játszani, nem lehet feltételeket szabni. A Krisztus keresztjéről szóló beszéd előtt vagy porba hullsz, ahonnét felemel Isten dicsőségének a jobbjára, vagy pedig odasújt, de mindenképpen porba kell hullnod előtte. Hódolnod kell Krisztus előtt. Kijőve győzve, hogy győzzön, és adaték néki korona. A te szíved feletti győzelmet is kivívta az evangélium. Csak az a kérdés, hogy szíved is győztesként kerül-e ki ebből a harcból? Akkor lesz győztes, ha összetörött. Ha kevély marad, nem lesz győztes. Az evangélium akkor győzött meg kegyelemre téged, ha újra meg újra megalázkodsz önmagadban a kereszt előtt. Nemcsak arról van itt szó, hogy akik még nem hisznek, azoknak meg kell alázkodniok Krisztus keresztje előtt, hanem Isten gyermekének is újra és újra engednie kell az igének. Hányszor áll figyelmeztetésként az Úr igéje utadba, vajon engedsz-e néki, vagy ellene vallasz, vitára szállsz vele, ahelyett, hogy alázatosan összetört szívvel azt mondanád: Igazad van, Uram, igazak és igazságosak a te ítéleteid. Nem kétséges, hogy az evangélium győzni fog feletted, csak jaj, ha esetleg engedetlenséged útján tapasztalod meg győzelmét, és így kell szólnod: „Bár maradtam volna benne végig, de az embert vágyai vezérlik." Engedelemmel a föld Javaival élnél, engedetlenség következményeként pedig sivatag helyen jársz.

 

Az igehirdetés következménye nem Isten országa földi megvalósítása. Azt várná az ember, hogy a fehér lovas nyomain megvalósul az ezeréves birodalom e földön. Azt várná az ember, hogy az Isten szeretetéről szóló evangélium hangzik, az emberek elfogadják és megtérnek. Felemeltetik a kereszt, és az emberek megbánják bűneiket. A Szentlélek megvilágosít, és az emberek belátják sötétségüket. Ezzel szemben gyertyákat gyújtanak és ellenérveket hoznak fel. Nagy tévedésben vannak, akik azért hirdetik az evangéliumot, hogy az evangélium hirdetése által Krisztus országa megvalósuljon e világban. Nem. Krisztus nem akar jogot a minisztériumokban, a politikában, a gazdasági életben és egyéb területeken, Krisztus életeket akar magának azok között a körülmények között, amelyben vannak. Krisztus nem azt mondta, hogy elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé és a farkasok bárányok lesznek, hanem hogy a farkasok fel fognak falni benneteket. Ez a Bárány útja. Akik a Bárány útját szem elől tévesztik és más úton akarnak járni, azok álmodnak egy olyan lehetőségről, hogy majd mindenki keresztyén lesz e földön. A Bárány nem ezen az úton járt, és nem erre az útra hívta követőit.

 

A Bárány arra az útra hívta követőit, amelyik úton az igehirdetés következménye nem Isten országa megvalósulása, hanem kemény ellenállás az Igével szemben. A legelső prófécia Jézusról - amikor megjelent e világban, ez volt -, ez adatik Izráelnek jegyül, akinek sokan ellene mondanak. Nem így, hogy akit majd mindenki elfogad, hanem akinek sokan ellene mondanak. Ha az evangéliumnak valahol nem mondanak ellent, akkor baj van az evangéliummal, mert attól félek, nem evangélium. Nem fehér lovas jött, hanem valami szürke lovas, amely olyan, mint az éjszaka. Kicsit felvett a sötétség színéből.

 

A háború, az éhség és a Halál pusztítása az evangélium visszautasításának következménye. Ezt látjuk a Szentírásban minden helyen. Az európai keresztyénség levitézlett és kultúrát csinált a keresztyénségből, keresztyén civilizációról beszél és a keresztyén szellemiségről, nem Krisztus keresztjéről. Természetes következménye lett ennek az, hogy jönnek a háborúk, amelyek elpusztítják ezt a keresztyén mázzal bekent valamit, ami keresztyénségnek hazudta magát, és lerántják a leplet, megmutatják önmagának. Csináltak egy hamis békességet, és jön az úr, és elveszi a békességet a földről. Azt mondták: békesség, békesség, és nem volt békesség. A nép épített, a papok bemázolták, Isten elvette a békességet. Kibocsátotta a második lovat. És ez mindig így volt. Amikor a zsidó nép életében volt ilyen időszak, jött Babilon és Filisztea, és lerombolta azt, amit építettek. Az arany pajzsokat elvitték és jött a hamisítás és réz pajzsokat tettek helyébe, de azt is elvitték. Isten elvette a békességet. És ma is elveszi mindig. Jön a háború.

 

Ha a háború nem törte meg az emberi szíveket, jött a szükség. Az a csodálatos, hogy olyan területen jött a szükség, amely a nép széles rétegeit érinti „ a bort és olajat ne bántsd." Bort és olajat csak a kiváltságosak használtak, a köznép kenyeret evett. Amikor máskor egynapi kereseten hét mérce árpát lehetett venni, az ige szerint e szükség idején egynapi kereseten három mérce árpát lehet venni csupán, ami a kenyérkeresőnek elég, de családot fenntartani már nem lehet belőle. Háborúk után mindig ilyen időszak következik. Aki dolgozik, közvetlenül önmagában megél, de családját eltartani már nem képes. Az „elveszem a menyasszony szavát és vőlegény szavát".

 

Természetes következménye az éhségnek a Halál pusztítása. A Halált írjuk nagybetűvel ezen a helyen, mert a Halál személyes valóság. Az ördög egyik alvilági helytartója, aki kijön sárga színű lován, és követi a Pokol. A föld negyedrésze elvész fegyver miatt, sokan vesznek el éhség miatt, ragályos betegség következményeként, döghalál és a földnek fenevadas által. Országrészek váltak vagy válhatnak lakatlanná, és elszaporodnak a fenevadak. Kígyók, tigrisek és más egyebek. Amint ez gyakran megtörtént. Lehet még Budapest területén is őserdő, ahol fenevadak pusztítanak, Istennek csak egy kézmozdulatába kerül.

 

Ezek között a körülmények között a bárányoknak készen kell lenniök arra, hogy oltárra kerülnek. A világ ugyanis nem fogadja be a fehér lovast. A fehér lovasok ti vagytok, akik viszitek az evangéliumot. A fehér lovas nyilai. Azt mondja az Úr igéje, hogy „boldog, aki ilyennel tölti meg az ő tegzét.” Az Úrnak, a Fehér Lovasnak a nyilai azok a férfiak és nők, ifjak és leányok, akik viszik Krisztus evangéliumát. A világ nem fogadja be. Pajzsot tartanak elé, összetörik, rátaposnak, tűzbe vetik, máglyára dobják és sok mindent cselekesznek velük, a báránynak azonban készen kell arra lennie, hogy az oltárra kerül. Mert amikor az ötödik pecsétet felnyitja az angyal, János látja az oltár alatt azok lelkeit, akik megölettek Istennek beszédéért és bizonyságtételéért. Egy olyan oltár alatt, amelyen véres áldozatot szoktak bemutatni, ott vannak a megölöttek, a mártírok, Isten bárányai, az Úr követőinek lelkei az oltár alatt. Az ószövetség kijelentése szerint a lélek élete a vérben van. Ott van az életük az oltár alatt, mert az oltárról odacsorgott a vérük. Kérdezem tőled, Isten gyermeke, kész vagy-e az oltárra kerülni, vagy inkább találsz száz és száz kigondolást abban az iszonyatos forgatagban, amelyet a lovasok vágtatása jelképez a látomásban. Nem arról van itt szó, hogy a fehér lovas végigvágtatott, aztán elvágtatott utána a vörös lovas, majd a fekete, végül a sárga, hanem keresztül-kasul száguldoznak. Mint amikor egy megriasztott ménes száguldozik keresztül-kasul. Kész vagy-e a vad vágtatásban az oltárra kerülni azért, mert a fehér lovashoz tartozol, elpusztulni, halálra adatni, kivettetni, gyűlöletessé válni?

 

Az első öt pecsét felszakítása nem azt jelenti, hogy a történések történelmi következetességgel követik egymást, hanem megismétlődő, visszatérő eseményeket tárnak fel, de mindig élesebb vonalakban, a kegyelem és az ítélet világát, míg majd a hatodik pecsét felszakításakor, amikor már nem lesznek itt Isten gyermekei e világban, teljességre jut az ítélet. Keresztyénüldözés e világban mindig volt és mindig lesz, néha szélesebb, néha pedig csak kis családi körben. Isten gyermekeinek mindig készen kell lennie arra, hogy ha fehér lovasként járnak e világban, kigúnyolják munkatársai. A bárány azért ne mázolja magát farkasszínűre! A fehér lovasok ne mázolják magukat szürkére! Csak járj te Isten fehér lovasaként ezzel a készséggel, hogy ha kell, áldozom, és áldozatul esem Krisztus evangéliumáért. Lehet, a te lelkednek is oda kell majd kerülnie az oltár alá, amint véred az oltárra omlott.

 

Az egyház nem nyughatik bele özvegységének állapotába. Újra és újra mártírként kell odaadnia legkülönb tagjait, újra és újra az áldozati oltárra tennie. Éppen ezért, amint az Úr Jézus a Lukács evangéliuma 16. fejezetében példázza, szüntelen könyörögnie kell és meg nem restülnie. Állandóan zörgetni Krisztus ajtaján és kiáltani: Uram, te szent és igaz, meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért? Özvegység, elhagyott menyasszony állapotában van az egyház a mostani korszakban, amikor böjtölnie kell a násznépnek, mert elment a vőlegény. Nem nyugodhatsz bele ebbe, ha Isten gyermeke vagy. Nem veheti tudomásul Isten gyermeke, hogy így van rendjén, ahogy van. Az Úr Jézus azt mondta, hogy hamar visszajövök, és hamar bosszút állok ellenségeimen. A király visszajön, és felnégyeli azokat, akik néki ellentmondanak. Krisztus anyaszentegyházának erre számítania kell. Az Úr Jézus biztatja Krisztus anyaszentegyházát, amikor így szól: Ha a hamis bíró igazságot szolgáltatott az özvegyasszonynak, akkor mennyivel inkább bosszút áll Isten. Milyen fájdalom, mikor így folytatódik tovább a példázat; mégis, amikor az embernek Fia visszajő, talál-e hitet? Vannak-e, akik kiáltoznak, Uram, te Szent és Igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért? Miért nem jössz, és miért nem térsz vissza, meddig kell itt küszködnünk e világban? Isten gyermekei, jól érzitek magatokat e világban? Kellemesen telik az idő, barátságosak az esték, hangulatosak az éjszakák? Belefeledkezett Krisztus anyaszentegyháza e világba, itt felejtette magát. Az oltár alatt lévő lelkek már sokkal többet látnak Isten dicsőségéből és eljövendő gazdagságából, ezért nem szűnnek meg emlékeztetni az Urat.

 

A lelki sóvárgás nem marad kielégítetlenül. Ha nem jön is az Úr korábban, mint ahogy jöhet, ha nem is lehet még felszakítani a hatodik pecsétet, valami történik, mégpedig az, hogy adatnak nékik egyenként fehér ruhák, és megnyugtatják őket, hogy legyetek még egy kevés ideig türelemmel. Azokat a szíveket, akik igazán sóvárognak az Úr eljövetelére, az Úr kiváltságos lelki ajándékokkal ruházza fel. Ha szívedben őszinte sóvárgás van Krisztus eljövetele után, akkor kiváltságos mennyei kincsek birtokába jutsz, amit a többiek nélkülöznek. Vajon ott van-e szívedben ez a sóvárgás? Isten egy sóvárgást sem hagy betöltetlenül, amely Őutána száll. Azt olvassuk az Efézusi levél 2. fejezetében, hogy: titeket is betölt. (Nem arról van szó, hogy titeket is megelevenít, hanem titeket is betölt.) Ahogy ezeknek az oltár alatt lévő lelkeknek a sóvárgását betöltötte az Úr, ugyanúgy betölti a te sóvárgásodat is, ha őszinte. Az a kérdés, van-e szívedben őszinte sóvárgás Őutána? Sajnos gyakran úgy vagyunk, mint egy kutyáról olvastam, amelyik hídon keresztül vitt szájában egy darab húst, és mikor a vízben meglátta a saját tükörképét, azt is el akarta kapni, és ezt is elejtette. Mi is sóvárgunk ezt is megtartani, a másikat is megnyerni. A földi nyárspolgáriasodást megkapni, kiegyensúlyozottan élni, és a mennyeit is elérni. Holott nem lehet a kettőt együtt. Akik e világra nézve nagyon szerencsés emberek, azok az elkövetkezendő világ ígéreteiből nagyon keveset nyernek meg. Akinek szívét azonban e világ nem tudja betölteni, annak szíve sóvárog, hogy meddig még, Uram, meddig nem állsz bosszút? És ezt a sóvárgást betölti az Úr.

 

„Nem késik el az ígérettel az Úr, mint ahogy némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr értetek.” Az Úr azt mondta, vissza fog jönni hamar, és sokan azt mondják, történelmi tévedés volt az apostolok részéről, amikor a maguk korában várták vissza Őt. Ma is azt mondják, történelmi tévedés a mi időnkben várni az Urat, pedig Ő nem késik az ígérettel, hanem más az akadálya visszajövetelének, mégpedig az, amit így juttat kifejezésre Isten igéje: „Legyetek még egy kevés ideig nyugodtan, amíg beteljesedik mind az Ő szolgatársaiknak, mind az Ő atyjokfiainak száma, akiknek meg kell öletniök, amint ők is megölettek." Az Úr Jézus nem jöhet addig, míg az utolsó is be nem megyen. Nem kezdődik a nász, mert még nincsen kész a menyasszony. Nem az úr késik, hanem a menyasszony nincs kész. A Vőlegény mindenha él, hogy esedezzék értünk, az Isten jobbján van, és sóvárog a menyasszony után.

 

Készen vagy-e te, hogy rálépj a Bárány útjára? A megáldoztatni kész lelkület ugyanis sietteti az Úr napját. Van-e neked Bárány lelkületed? Kész vagy-e megáldoztatni az oltárra menni? Milyen áldozatot hoztál te az Úrért? Jézus odaadta az ég dicsőségét, amikor olyan állapotban találtatott mint ember, odaadta emberi dicsőségét, és amikor azt is elvették, odaadta életét. Te mit adtál oda, és mit vagy kész odaadni? A Bárány lelkületű emberek nélkül késik a hatodik pecsét felbontása, késik az Úr. Nem jön jézus, nem fejeződik be a gyülekezet földi élete, mert a bárányok vonakodnak az oltárra menni. A bárányok farkasokká szeretnének lenni, meg még a világban élvezni a legelőket, és elfelejtik, hogy a bárány nem azért van, hogy legelésszen, hanem hogy a húsát megegyék, hogy az oltárra kerüljön. Isten gyermeke nem azért van, hogy vidáman éljen e jelenvaló világban, hanem hogy megölessék az Ő bizonyságtételéért és Isten beszédéért. Légy kész bárányként az oltárra menni, és jő az Úr, elérkezik az utolsó idők kiteljesedése, amikor a Bárány feltépi a hatodik pecsétet, mert a hívők teljessége bement. Megkezdődik a végső leszámolás. Indulj el, induljunk el a bárányok útján!

 

 

 

 

 

A haragnak napja Jel 6,12-7,8

 

 

 

A hatodik pecsét felszakítása a harag napját tárja szemeink elé. Miután Krisztus anyaszentegyháza küldetését a földön betöltötte, akkor kerül sor a hatodik pecsét felszakítására, akkor kezdődik el az ítélet. Küldetését pedig akkor töltötte be a Krisztus anyaszentegyháza, amikor mindazok száma betelik, akiket Isten az idvességre választott. Krisztus visszajövetelét a hívők hitetlensége késlelteti. Isten gyermekei nem elég buzgók az evangélium terjesztésében, pedig ha betelik azok száma, akiket Isten magának választott, akiknek meg kell öletniök a Bárány véréért, azonnal megkezdődik a hatodik pecsét felszakítása, azonnal jő az Úr. Hogy nekünk még itt kell lenni e világban, és itt kell kísértéseket hordoznunk bűnökkel tusakodnunk, annak egyik fő oka abban keresendő, hogy nagyon jól érezzük magunkat, és nem a legsürgősebb számunkra, hogy Krisztus evangéliuma hirdettessék.

 

Vannak sokkal előbbvaló dolgaink és feladataink. Ha Krisztus anyaszentegyháza szívét csak az szorongatná, hogy az evangélium terjedjen, ha mindenki fehér lovasként járna szét a világban, akkor hamar jönne az Úr. Bekövetkeznék a hatodik pecsét felbontása.

 

Addig ugyanis nem kezdődik meg az ítélet, és nem következhetik a Bárány menyegzője, amíg az idvességre hívottak közül némelyek sötétségben vannak, és vannak, akik még test szerint sem születtek meg a választottak közül. Amiként a kapitány nem hagyhatja el a hajót, amíg valaki van a fedélzeten, az Úr sem adhatja sorsára a világot, nem bocsáthatja rá csapásait, nem válthatja be a menyasszonyi gyülekezet sóvárgását, amíg még vannak itt a világban az övéi közül. „Hagyjatok neki békét, mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok." Amikor Jéhu kiirtotta a Baál-imádást, azt mondta, hogy olyan ünnepet rendez, amilyet még soha senki nem rendezett. Baál minden imádója jöjjön el Baál templomába, de nehogy valaki idegen legyen ott közöttük, aki nem őt imádja. Amikor mindenki ott van, újra megkérdezi: nincs-e ott más a Baál imádóin kívül? Mikor ilyen tiszta helyzetet teremtett, akkor megöletett mindenkit, aki a templomban volt. Amíg kétséges volt, hogy egy valaki van ott Isten ígéretesei közül, addig nem kezdődött meg az ítélet. A világ ítélete is akkor kezdődik meg, amikor nem lesz már itt Isten gyermekei közül egy sem. Addig nem kezdődhet meg az ítélet, amíg meg nem pecsételtettek Isten gyermekei. Nem igeszerű az a tanítás, hogy az utolsó ítéletben, amikor Isten csapásait rábocsátja e világra, Isten gyermekei itt lennének e világban. Miért kellene nekik végigszenvedniük azokat a csapásokat, amikor Isten a világot akarja vele büntetni. Az ítélet előképei erről tesznek bizonyságot.

 

Amiként Isten az ítélet előtt kihozta Lótot Sodomából, az Újszövetségben éppen úgy beszél arról, hogy lesz elragadtatás, amikor elragadja az övéit az ítélet elől.

 

A hatodik pecsét felszakításával veszi kezdetét a földön élő emberek megítélése. A világ egészen istentelenné válik, a föld népe egészen elfordul az Úrtól. A továbbiak folyamán látjuk, hogy mennyire megkeményedett a szívük, még az ítélet sem fordítja őket Istenhez, még jobban elrugaszkodnak, keményebbek, sötétebbek lesznek, gonoszabbul támadnak egymás ellen és Isten ellen. Megértek az ítéletre. Azt mondta az Úr Ábrahámszak, hogy még várnia kell, nem foglalhatják el az ígéret földjét, mert az Emoreusok bűne nem teljesedett be.

 

Az emberiség megítélése azzal kezdődik, hogy a természeti világ megmozdul, a mozdíthatatlannak látszó erősségek megrendülnek. Isten azt panaszolja a Római levélben, hogy az ember a teremtményt imádta a Teremtő helyett. A teremtmény felé tekintett, és azt mondja, hogy a föld mozdíthatatlan, erős. Építsünk a földre. Ezekben a dimenziókban helyezkedik el a csillagvilág, az égitestek és a Föld. Ezek között igazodik, ebbe van beállítva egész élete. Ezek között érzi magát biztonságban. Milyen furcsa dolog lenne, ha valaki egy napon kimenne éjszaka, és nem látná a feje felett az eget, hanem egy irtózatos szédítő üresség lenne mindenfelé. Vagy egy nyári napon a nap elsötétedne, de nem lenne egészen vaksötét, csak homály. A napfoltok majd veszedelmesen elhatalmasodnak rajta egy váratlan pillanatban, és az emberek félhomályban tapogatóznak. Azt szokták mondani, hogy: olyan biztos, mint nap az égen. Egyszer csak kiderül, hogy nem is oly biztos a nap az égen. A biztonság megszűnt. Nincs mire támaszkodni. Nagy nyomorúság érzése szakad rá az emberiségre. Isten éppen a nagy biztonságot akarja elvenni ma is. Ezen az úton akarja vezetni az igazi megismerésre a te szívedet is, hogy elveszi bizonyosságaidat. Ezért rendül meg a kezedben a kenyér, az egészségi állapotod, ezért érnek csalódások, törnek össze házaséletek, és sok minden egyéb ezért történik, mert Isten el akarja venni a földi bizonyosságokat, hogy egyszer fogadd el, hogy valaki vezessen már. Amíg az ember oda nem jut, hogy rábízza magát egy biztos kézre, amíg így nem szól, hogy kezedre bízom lelkemet, addig alkalmatlan anyag Isten kezében. Csak a porrá lett anyag alkalmas arra, hogy híg sárrá változzék Isten kegyelme folytán. Amelyikben van még nedvesség, az erre nem alkalmas. Csak az az oltár alkalmas arra, hogy Isten tüze gyulladjon rajta, amelyiken a 12 veder víz rajta van. Isten az ítéletben elveszi a látható erősségeket.

 

A mozdíthatatlannak hitt erősségek megrendülése kétségbeesést vált ki minden élő ember szívéből Milyen kétségbeesést vált majd ki, ha egyszer megmozdul lábaink alatt a föld. Egyszer valaki elbeszélte nekem, hogy a befagyott Tiszán ment át. Bálba akart menni, és amikor a jégnek a harmadára ért, elkezdett töredezni a lábai alatt. Háta mögött beszakadt, visszafelé nem mehetett. Minden lépésre beszakadt. Elmondta ez a valaki, hogy átért vagy fél perc alatt, de tetőtől talpig csuromvizes lett, kétségbeesésében kiverte az izzadtság. Hátha majd a föld mozdul meg az ember lábai alatt, és a kifeszített erősség, amit égnek neveznek, megszűnik, micsoda kétségbeesés szakad rá akkor.

 

Az ember tragédiája és romlottsága abban lesz, hogy az ítéletben is a teremtmény mögé húzódik a Teremtő elől. Az első bűneset után is elrejtőzött Isten elől a kert fái és a fügefalevelek mögé, és itt is azt olvassuk, hogy minden rendű és rangú emberek azt mondják a hegyeknek, essetek miránk, és takarjatok el minket. Ahelyett, hogy Isten karjaiba menekülne, és az ítéletben megtalálná Istent, elrejtőzik teremtményei mögé. Kő- és fabálványok mögé, saját cselekedetei, vallásossága és igazsága mögé, odahúzódik Bibliája mögé, és azzal takarja el arcát, ahelyett, hogy odafutna Isten karjaiba, és azt mondaná: Vétkeztem az ég ellen és te ellened.

 

Noha az ítéletben felismeri majd az ember a Bárányt, mégsem keres nála oltalmat, csak haragjától retteg. Úgy látszik, valahol a magasságban meglátják a Bárány trónját, amikor az ég mint írás egybehajtatik. Feltűnik az ember Fiának jele az égen. Az emberek rádöbbennek, hogy Jézus jön vissza, íme, beváltja, amit ígért, amiben sohasem hittek. És íme, nem az történik, hogy fussunk eléje, hanem az, ami Júdással történt, amikor rádöbbent, hogy elárulta az igaz vért, elment és felakasztotta magát. Ne biztassa senki magát, hogy majd az ítéletben lesz még alkalma megtérni. Az igéből azt látjuk, hogy végigvonul majd Isten szörnyű ítélete a világ felett, de nem térnek meg az emberek, akkor sem alkalom nem lesz már, sem készség a szívekben. Nem ismerik fel a megbocsátó Bárányt, csak a haragvó Bárányt, aki rettenetes.

 

Milyen kegyelmes az Isten hozzád, hogy te még felismerheted benne azt, aki szeret, aki meghalt érted. Most még az a Bárány jár szerte, akiről így szól Keresztelő János, hogy: Ímé, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Még nem az a Bárány jön, aki megítéli a világ bűneit. Még Isten Báránya van itt, aki megsebesíttetett, aki vérzik. Nem az Isten haragját hozó, hanem a kegyelmes. Ne mondd hát, hogy majd az ítéletben lesz alkalom megtérni. Akkor már hiába ismerik fel a Bárányt, hiába látják Őt, mégsem térhetnek meg Hozzá. Csak a kétségbeesett kiáltás hangzik: „Ki állhat meg?"

 

Jegyezzük meg, hogy a pecsét felszakítása egészen váratlanul történik. Mi lenne, ha most szakíttatnék fel? Az Úr tudja, és Ő ismeri a választottak számát, senki más rajta kívül. Amikor az angyalok az utolsó pecsétet felszakítják, a hatodik pecsétet, az ajtó bezáródik, és megindul az ítélet. Nem tudta Sodomában senki, mi fog következni, amikor Lót átlépi Sodorna kapuját. Noé bárkáját talán gúnytánccal táncolták körül, amikor bezáródott az ajtó, pedig azt jelentette, hogy megkezdődik az ítélet. Valaki talán az utolsó döntő szót most mondja ki, és a következő pillanatban a mennyben felszakíttatik a hatodik pecsét, és nincs többé lehetőség a megtérésre.

 

Az ítélet vihara készen van, de Isten angyalai feltartják. „...láték négy angyalt állapi a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élő fára." Olyanforma dolog ez, mint amikor a római cirkuszban kivezették az elítélteket, az oroszlánok már dühöngtek a rácsok mögött, majd egy vaskampóval félrehúzták a rács ajtaját, és kirontottak a felbőszült vadak, hogy széttépjék a halálraszántakat. Tartják az angyalok az ítélet szelét a föld négy szélén, amíg majd kiadatik nékik a parancs, hogy engedjétek el, és akkor megkezdődik az ítélet. Így szól Isten igéje: „E bűn olyan lesz néktek, mint a leesendő falhasadék.", Ott állsz a falhasadék alatt, amely akármelyik pillanatban leszakadhat. Csak egy kézmozdulat, és lezuhan az egész. Így áll Isten szörnyű ítéletére készen a harag napja. Csak egy mozdulat kell, és a Bárány felszakítja a pecsétet. Tekintete ott van az ajtón, hogy mikor lép be az utolsó is az okos szüzek közül, és akkor bezáratik az ajtó, és nincs tovább.

 

Egyszer csak zúgni kezd odakinn az ítélet. Kicsoda állhat meg, kérdezik kétségbeesve, akik menekülnek a Bárány haragja elől? De milyen vigasztaló Isten igéje, amikor így szól: „Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon."

 

Mielőtt ugyanis az ítélet megkezdődnék, a választottak elpecsételtetnek. Nem kezdődik meg addig, bármilyen türelmetlenül állnak is az angyalok a négy égi táj irányában. Nem kezdődik meg az ítélet, mert valaki, egy tudatlan, együgyű gyermeke Istennek szöszmötöl, nem lépett még át. Türelmetlenül várnak a harsonák, türelmetlenül várnak Isten angyalai. Felszakad a kiáltás a menyasszonyi gyülekezet szívéből: meddig még, Urunk, meddig nem állasz bosszút a mi vérünkért, és talán te vagy az a lélek, aki az útban tehetetlenkedik. Nem kezdődik meg az ítélet, mert nem léptél át. Isten vár. A Bárány vár téged. Még nincs ott a homlokodon Isten pecsétje. A földrengés, az ítélet, Isten haragja nem árthatott Jerikóban Ráháb házának, mert rajta volt Isten pecsétje. Nem árthatott az öldöklő angyal Egyiptomban Izráel népének, mert ott volt a szemöldökfán a Bárány vére. Ott van-e rajtad a Bárány vére? Lehet, hogy rajtad van a keresztvíz, sokféle pecsét, sokféle ígéret, de látja-e Isten Szentlelke a Bárány vérét homlokodon? Nekem van valami vonzás abban, mikor hamvazószerdán a római katolikus atyafiak bűnbánatot tartanak, és jönnek elő a templomból, és ott van homlokukon a hamuval rajzolt kereszt. Ha mögötte őszinte bűnbánat van és lelki megtapasztalás, csodálatos lehet. Ott van-e a te homlokodon a vérrel rajzolt kereszt? Miért rejted el orcádat előle, talán éppen most akarja a Szentlélek Isten rárajzolni, hogy rajtad legyen a Bárány vére, hogy ne árthassanak néked, és el ne vessz az ítéletben.

 

A választottak száma nem emberektől, nem is angyaloktól, hanem Istentől függ. János - mielőtt még a megpecsételtetés megkezdődnék - hallja, hogy száznegyvennégyezer. A mennyben hangzott el. (A bibliai számokat általában nem emberi értelem szerint kell felfognunk. Amikor Isten valamit számmal jelöl meg, mindig azt juttatja kifejezésre, hogy meghatározott ideje vagy mennyisége van.) Nem emberek döntik el, hányan lesznek az idvességben. Azt mondja az Úr Jézus az Ő tanítványainak, hogy ki fog ülni az Ő jobb és bal keze felől, az a mennyi Atya dolga. Nem vihet be tehát senkit se angyal, se szent, se közbenjáró! Nem vagy te létszámon feletti? Csak hadd nyugtalanítson ez a kérdés. Ha nem vagy az, akkor a Szentlélek Isten elpecsétel, és bizonyos leszel benne, addig pedig amíg nem vagy bizonyos, csak hadd nyugtalanítson. Valami nyugtalanság ugyan mindig van azokban is, akik elpecsételtettek. Csakhogy az elpecsételésen innét lévőket az üdvbizonyosság után, az elpecsételteket pedig a szentség után való sóvárgás nyugtalanítja.

 

Annak bizonyságául, hogy Isten ígéretei és tervei a történelmi látszatok ellenére is megvannak, a 12 nemzetségből egyenlő számban pecsételtettek el a választottak. Amikor János ezt a látomást látta, nagyon nehéz lett volna felismerni és megtalálni Izráel 12 nemzetségét. A 10 törzs, amely annak idején Jeroboám vezetése mellett és a későbbi királyok idejében Izráelt alkotta, szinte teljesen eltűnt. Felitta a történelem homokja. A másik két törzs maradványai is csak álmodókként jártak, és álmodtak valamit az eljövendő zsidó királyságról. János itt mégis a 12 nemzetséget látja, hogy ebből pecsételtettek el a választottak. Íme, Isten ígéreteit és terveit a történelmi idők forgataga nem változtathatja meg, még ha a történelmi események folyamán úgy látszik is. Lehetnek e világban olyan időszakok, mint a „sötét" középkor, amikor Krisztus élő anyaszentegyházát a legélesebb szemű próféták is alig látták, Isten szeme világosan látta akkor is, hogy valahol a kolostorok mélyén van valaki, aki hívő szívvel tanulmányozza az írásokat. Vagy valahol a hegyek között felszorult egy együgyű kecskepásztor, aki elfogott egy igét, és annak alapján hisz és imádkozik. Akármennyire szétmorzsolódni látszik is Krisztus anyaszentegyháza, egyszer csak megint előkerül. Olyan dolog ez, mint a kristályosodás törvénye, tehetsz akármit a sókristállyal, fizikai úton a kristályosodást megszüntetni nem tudod. Krisztus anyaszentegyháza így gyakran olyan az üdvtörténet folyamán, hogy látszólag egészen felitta a történelmi idő, Isten mégsem feledkezett meg róla, kezében tartja akkor is, amikor mindenki úgy látja, hogy elveszett.

 

Zsidók és pogányok egy népet alkotnak. Az üdvösség szempontjából nincsenek zsidók és pogányok. Eggyé tette a két nemzetséget, lerontotta a közbevetett válaszfalakat. Azok Ábrahám fiai, akik Ábrahám hitéből valók. Az elpecsételtettek között nincsenek pogányok, csak lelki Izráel van ott. A Római levélben azt mondja Pál: „Kitörettek a szelíd olajfából, és te beoltattál a helyébe, és ne dicsekedjél az ágak ellen." Az olajfa ugyanaz a törzs maradt. Ábrahám magvában megáldatnak a föld nemzetségei. Az a kérdés, hogy te Ábrahám magvából való vagy-e? De nem a testi odatartozandóság tesz valakit azzá. Hogy valaki test szerint Ábrahámtól született, semmi előjogot nem biztosít néki az üdvösségre nézve. Csak az Úr Jézus Krisztusban való születés, a Szentlélektől való fogantatás biztosíthat jogot az istenfiúságra. Viszont nem lehet előítélet a pogányokból születettek szívében sem azokkal szemben, akik a testi Izráeltől születtek, egyik éppúgy részese az idvességnek, mint a másik, de csak Jézus Krisztusban, mert a jézus Krisztuson kívül egyiknek éppúgy nincs része benne, mint a másiknak.

 

Ha megfigyeljük a nemzetségek felsorolását, azt láthatjuk, hogy egy törzs hiányzik a tizenhárom közül. József két fia, Efraim és Manassé ugyanis külön törzsként szerepeltek Izráel történetében minden időben, úgyhogy József neve tulajdonképpen nem szerepelt sehol. Mindig Efraim és Manassé szerepelt helyette. Az itteni felsorolásban viszont ott van József és Manassé neve is, hiányzik azonban a Dán törzse.

 

Dán törzse elveszett, és helyét másnak kellett elfoglalnia. Noha így szólott róla a jövendölés, hogy ítéli népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége, még sincs itt az örökségbe felvettek között. Letört. A kígyótermészet elhatalmasodott rajta, szarvaskígyóvá változott, és elvesztette őt ez a természete. Örökségét más vette el, Manassé, a József fia. Gondoljunk most arra a megrendítő igére, hogy a püspökséget más vegye el. Noha Júdás is a 12 közé számláltatott, az apostolságot mégis más vette el. Isten gyermeke jól vigyázz, hogy a te apostolságodat nehogy más vegye el. Isten gyermeke jól vigyázzon, mert az elpecsételés a döntő, nem a helyzeti adottság. Lehet valaki a 12 között is, ha kígyótermészete megmarad, nem pecsételtethetik a 12 közé.

 

Ha szorongatta szívedet az üdvbizonyosság megnyerése, akkor most nyugtalanítsa szívedet a megszentelődés kérdése. Ha elnyerted a pecsétet, a kenetet a Szenttől, akkor a neved végig benne marad az élet könyvében. Nem jársz úgy, mint Dán törzse, amelynek neve az élet könyvének utolsó lapjairól hiányzik. Majd a harag napján is itt lesz a neved az élet könyvében, mert ott lesz a Bárány pecsétje a homlokodon. Isten legyen irgalmas neked, hogy a harag napján ott találtass a Bárány vére alatt, és ne a kősziklák hasadékaiban akarj vagy keress magadnak menedéket.

 

 

 

 

 

Könny után hozsánna Jel 7,9-17

 

Miután a választottak teljessége együtt van, azután kerül a gyülekezet a Bárány trónja elé. Egy eléggé általánossá vált teológiai tévedést kell kiküszöbölnünk ezzel az állítással. Az az általános vélekedés, hogy amikor valaki az Úrban meghal, azonnal odakerül Isten dicsőségének orcája elé. Ezzel a tévedéssel szemben Isten igéje ismételten kifejezésre juttatja, hogy nem előzzük meg azokat, akik elaludtak, hanem majd egyszerre kerül oda az egész menyasszonyi gyülekezet a Bárány trónja elé. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének végén, amikor a hithősöket felsorolja az apostol, így fejezi be: ,...noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéreteket, mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak." A halál pillanatában lezárulnak a lehetőségek, hogy valaki örök sorsában változás állhasson be. De a halál után a lelkek - sem az üdvözülteké, sem az elkárhozottaké - nem jutnak a teljes és végső üdvösségre illetve kárhozatra. Vagy Ábrahám kebele, vagy a pokol fogadja be őket. Itt várják azt az időt, amikor Krisztus megjelenik, s a menyasszonyi gyülekezet - amelybe beletartoznak az Ábrahám kebelén élő elköltözöttek és a majd még a földön élő hívők összessége - együtt elragadtatik az Úr elé, azok pedig, akik nem hittek az evangéliumban - akár a pokol őrzi őket, akár a földön tartózkodnak még -, elvettetnek az örök kárhozatra, a végső gyötrelem helyére.

 

A kettőt együtt lehet a „Halottak birodalmá"-nak nevezni, mert a gazdag látta Lázárt a pokolból az Ábrahám kebelén. Ez a közbevetési hely volt az, ahova alászállott az Úr Jézus Krisztus hirdetni az evangéliumot a halottaknak is. Alá kellett szállania, hogy akik Őbenne hittek, azoknak hite megpecsételtessék. Ábrahám, Izsák, Jákób és Énokh és az ősatyák ott nyerték meg hitük pecsétjét, hogy a váltság, amiben előre hittek, íme, végbement. Azok számára pedig, akik elvetették az asszony magvából való Szabadítóba vetett hitet, valósággá lett, hogy ők immár a kárhozat gyermekei.

 

A Jelenések könyve előző fejezeteiből is igazolódik ez a kijelentés. Olvasunk az oltár alatt lévő lelkekről, akik noha mártírságot szenvedtek az Úr Jézus Krisztusért, mégis így kiáltanak: Meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért? És így szól hozzájuk az angyal: Legyetek még türelemmel egy kevés ideig, amíg beteljesedik a hívők száma.

 

Csak amikor az utolsó lélek is megtér, akit Isten az üdvösségre hívott, az utolsó bárány is hazakerül az akolba, amikor minden hely el van foglalva a királyi menyegző asztalánál, akkor kezdődik meg a nász, akkor kerül a menyasszonyi gyülekezet a Bárány trónja elé. Nem nyugtalanít téged az a gondolat, hogy miattad nem kezdődik még a nász? Miattad kell még türelmetlenül várakoznia a menyasszonyi gyülekezetnek, hogy elragadtasson az úr elé. Talán éppen neked kellene átlépned. Vagy lehet, hogy átléptél, de még mindig csak megtérésed körül tipegsz, nem jutsz előre a megszentelődés útján. Emlékezz csak arra, hogy mielőtt Eszter királynét a király elé bocsátották volna, hónapokon keresztül szépítették különböző szépítő szerekkel, noha már a király magának választotta őt. A Szentlélek Isten is fel akar téged készíteni szent néppé, az Úr számára felékesített menyasszonnyá.

 

Nincs-e belső ábrázatodon valami sömörgözés, amit a Szentléleknek el kell távolítania?

 

Az Úr siet az Ő napjára. A menyasszonyi gyülekezet is türelmetlenül várakozik. Gondolj arra, hogy egy társaság készül valahová, készen van minden, menne mindenki, de egy valaki miatt nem indulhatnak, mert késik. Milyen türelmetlenek a többiek. Milyen türelmetlen Krisztus menyasszonya amiatt, aki késik. Nem indulhat el a hajó, mert még valaki hiányzik az utasok közül. Nem kezdődhetik meg a nász, mert még valaki hiányzik a vendégek közül.

 

Az ószövetségi korlátok fölött Isten idvezítő kegyelme kiterjedt minden népre és nemzetre. Azt olvassuk, hogy egy nagy sokaság áll Isten királyi széke előtt, minden nemzetből, népből és ágazatból és minden nyelvből. Nemcsak egy nemzetség az, amelyből választattak Isten gyermekei, hanem minden nemzetségből, és nemcsak egy nemzet, amelyből hívattattak, hanem minden nemzetből. Pogányok, görögök, rómaiak, mindenféle népek. Krisztusban nincs többé görög és zsidó, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Ő. Az ószövetségi nép nehezen barátkozott meg Istennek e kijelentésével, hogy Ő minden nép számára készítette az üdvösséget. Vannak, akik a Jónás könyvét úgy magyarázzák, hogy Jónást zsidó nemzeti öntudata gátolta abban, hogy Ninivébe menjen hirdetni Isten üzenetét a pogányok közé. Zsidó prófétának mi köze van a pogányokhoz? Ez a gondolat mindenesetre ott élt a zsidó nép szívében. Gondoljunk Péter apostolra, mennyi idegenkedés volt benne, amikor Kornélius házanépéhez kellett mennie. Uram, én soha életemben tisztátalant nem ettem - mondotta. Radikálisan kellett az Úrnak őt meggyőznie, hogy előtte nincsen személyválogatás. Nehezen nyugodott bele Pál is, hogy Isten a pogányokra is kiterjesztette az üdvösséget. Nehezen barátkozott meg ezzel a gondolattal, hogy a zsidó nép kitöretett a szelíd olajfából. Újra és újra visszatért az ő népéhez. Ha emberi szemmel nézzük római fogságának okát, akkor azt is túlzott zsidóskodása okozta amikor bement a templomba, és a népéért olyan ceremóniáknak vetette alá magát, amelyektől már régen szabad volt. Isten egyrészt megbüntette érte másrészt beteljesítette tervét, amit felőle elgondolt. (Bűneinkért megbüntet, és ebből hozza ki tervét, amit felőlünk elgondolt.) Isten idvezítő kegyelme tehát túlömlött az ószövetségi korlátokon. Zsidók és pogányok egyaránt bűnösök, de zsidókért és pogányokért egyaránt meghalt az Úr Jézus Krisztus.

 

Az idvesség a Bárány kezében van. Azt mondja az idvezültek serege: Az idvesség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé. Néki adatott minden hatalom mennyen és földön. Isten, az Atya, néki adta az idvezültek seregét. Amint mondotta: „Akiket e világból nékem adtál, tiéid valának, és nékem adtad azokat." Az üdvösség az övé. Sokan tévednek el, és Krisztus nélkül jönnek üdvösségért, a jó Atyára hivatkoznak, Isten jó szívé¬re, atyai szeretetére, és elfelejtik, hogy az üdvösség a Bárányé, hogy Isten az üdvösség útját jézusban jelölte meg. Az az Isten akarata - mondja az Úr Jézus Krisztus -, hogy higgyetek énbennem. Maga az Atya deklarálta Őt a nyilvánosság előtt így, hogy: Ez az én szerelmes Fiam, Őt hallgassátok. Amit Ő mond néktek, azt cselekedjétek. Amiként Mária mondotta a szolgálóknak: Valamit mond néktek, megtegyétek. Az Atya minden hatalmat ráruházott. Őbenne van váltságod, idvességed, az Ő vére által. Megkerülni a Bárányt nem lehet. Aki a Bárány nélkül közelít Isten szentélye felé, azt Isten haragja emészti meg, csak aki a Bárány fejére tette a kezét, az tartatik meg. Egyiptomban az ítéltetés éjszakáján csak a bárány vérével befecskendezett ajtón belül volt élet, az ajtón kívül Isten haragja, szörnyű ítélete van. Az üdvösség a Bárány életébe került. Megölted Őt bűneiddel, de ezzel szemben megnyerted az idvességet tőle. Sehol másutt nem találsz idvességet, csak a megölt Bárány vérében.

 

A mennyei seregek az idvességért áldják az Urat. Értsük a mennyei seregek alatt azokat, akikről az előző fejezetekben van szó: a vének, angyali seregek, lelkes állatok mind az üdvösségért áldják Őt. Pedig nekik nincs is közvetlen, személyes hasznuk a váltságból, mégis azért áldják. Te miért áldod Istent? Azért, mert kenyeret adott, mert gondodat viseli, mert kezében tartja egészségedet, mert reménységet adott a jövőd kialakulása tekintetében? Ó, milyen hamar megszűnik az áldás emberi ajkakon, amikor elvétetik a kenyér, az egészség. Megkeseredik a szíved, amikor porba hull jövendő reménységed. Ha összetört álmaid fölé kell hajolnod, zúgolódás, panasz kél szívedben, igazságtalansággal vádolod Istent, ahelyett, hogy az üdvösségért áldanád Őt. Mi még mindig a ma emberei vagyunk, azt akarjuk megfogni, ami most van. E világba akarunk beleépülni, ahelyett, hogy tekintetünket a jövendő felé fordítanánk, és áldanánk Istent az üdvösségért. Ha mindent elveszítesz is, vagy ha mindent megnyersz is, ne azon örülj, hogy a lelkek néked engednek, hanem hogy a neved fel van írva a mennyben.

 

Isten azt akarja, hogy az idvességre tartozó dolgokra nézve ne maradjunk tudatlanságban. Azt kérdezi János apostoltól egy a vének közül, hogy: „Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek?" Nem azért kérdezi, mintha Jánostól akarná megtudni. Honnét tudhatná János, mikor ő az Isten népét vérezve látja e földön? Honnét tudhatná, amikor olyanokat lát maga körül Isten gyülekezeteiben, mint Démás és a többiek.

 

Bűnökkel megterheltettek, gyötrődők, kísértésekkel megrakottak. Hogyan tudhatná János, hogy kik azok, akik ott állnak Isten királyi széke előtt, mikor talán rongyokba burkoltan szemlélődik Páthmos szigetén, éhezve, széltől didergetve vagy naptól égetve. Hogyan tudhatnánk mi magunktól, mi vár ránk, hogy a könnyeket hozsánna váltja fel, és a kereszt után trón következik.

 

Tudod-e, hogy azok, akik fehér ruhákba lesznek öltözve, kik és honnét jöttek? Nem akarja Isten, hogy tudatlanságban maradj! Testvéreid azok, véren megvásároltak, bűn, nyomorúság által megkínzottak, az ígéret hordozói. Sok kudarcba és vergődésbe leverettek. Isten azt akarja, tudomásod legyen felőle, hogy nem ez a befejezés, amiben élsz. Nem így néz ki Isten gyülekezete, ahogy te most ismered, nem olyanok a testvéreid, amilyennek magad körül látod őket. Hányszor elfogja a szívemet a keserűség, amikor magamra és másokra tekintek: Hát ez Isten népe? És ilyenkor kérdez egy a vének közül, hogy ezek, akik fehér ruhákba vannak öltözve, tudod-e kik? Akik jöttek a nagy nyomorúságból. Olyanok, akiket nem bírtál elszenvedni, és akik nem bírtak elszenvedni téged. Akik újra meg újra csak elbuktak, csak azt élték át, hogy nincsen énbennem, azaz testemben semmi jó, akik újra meg újra abban ütköztek meg, hogy nem azt cselekszem, amit akarok, hanem amit nem akarok. Az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Tudod-e, kik ezek, akik itt állnak Isten trónja előtt? Isten meg akarja vigasztalni szívedet, hogy nyomorult, vergődő bűnös szívek állnak ott, és egyszer te is ott állsz az ó királyi széke előtt. Könny után hozsánna, gyász után vígság és öröm.

 

Vannak Istennek titkai, melyekről csak így szólhatunk: „Uram, te tudod." Mennyi mindent lezár ez a kijelentés. János sok mindent látott a mennyben, de nem bocsátkozott találgatásokba, hanem ezt mondta: Uram, te tudod. Mondd meg nékem, hogy amikor olvasod az igét, nem bocsátkozol-e gyakran találgatásokba? Mennyi félrelépéstől megőrizhette volna magát Krisztus gyülekezete, ha megállt volna ennél a pontnál: Uram, te tudod. Mennyi tévelygéstől megőrizhetted volna szívedet, amikor kétségek és kérdések éjszakáján elibéd állt a megérthetetlen titok, ha így szóltál volna: Uram Isten, te tudod. Ha nem kutattad és nem feszegetted volna a jövő fátylát. Ifjú szívek, mennyi nyugtalanságtól megőriznétek magatokat, ha bizalommal rá tudnátok tenni életeteket Isten kezére, így szólván: Uram, te tudod. Isten titkait ne akard megfejteni. Majd a maga idejében megfejti Isten. Miért akarnád fellebbenteni a jövő fátylát, miért akarnál hozzányúlni olyan kérdésekhez, amelyeket Isten a maga hatalmába helyezett? A titkok az Úréi!

 

Egyszer Isten így szól szerelmes Fia által: Arról a napról és óráról pedig senki nem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. Ha Isten gyermekei e dologra nézve minden időben alázatosan ezt mondták volna: Uram, te tudod, sok szégyentől menekültek volna meg, amit azáltal szereztek, hogy elkezdték számolni Jézus jövetelének idejét. Az élet minden vonalán elibéd áll egyszer egy 13. ajtó (ahogy a mesekönyvben olvassuk), amelyre azt mondja Isten: Ez be van pecsételve, ne bontsd ki. Kíváncsi ember, így szól hozzád az Úr: Ne kutass, ne keress, „a titkok az Úréi". Gondolj csak rá, mi mindennek nyitott kaput Ádám és Éva kíváncsisága, amikor nem tudtak így szólni a tiltott fa előtt, hogy: Uram, te tudod, hanem ők is tudni akartak. Vannak szívednek rejtelmei, életednek területei, Isten igéjének kijelentései, ahol csak így szólhatsz: Uram, te tudod. Hogy aztán folytatódik-e így „és monda nékem", ez Isten dolga, nem a tied.

 

A nyomorúság után az életgazdagsága és a szolgálat teljessége következik. Ott állnak Isten királyi széke előtt. Nem éheznek többé, nem szomjúhoznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség. Eljő az idő, amikor nem lesznek már szárnyaszegett imádságok, nem lesz többé vergődés, nem kell kétségbeesve és fáradtan feszítened tekintetedet a sötét homályba, hogy: Miért késel Jézus, nőnek már az árnyak. Átlépsz a hitben járásból a látás világába. Szemtől szemben láthatod meg Őt. Az élet gazdagsága lesz a tied a nyomorúság után. Itt szűk korlátok közé szorult az életed, arcodba nevetnek, kigúnyolnak, amikor nem üríted fenékig az élet örömeinek poharát, amikor nem adod magad oda a test vágyainak, amikor gátat vetsz magad elé, és így szólsz: Eddig és ne tovább! Amikor megtagadod kívánságaidat, és így szólsz: Nem vagyok adósa a testnek, hogy test szerint éljek. Itt mennyit izzadtál, gyötrődtél, vergődtél, mennyi kínzó láng tüze emésztette lelkedet. Minden áldozat tűzzel sózatik meg. Égetett a kísértés, a sanyargatás tüze! ... És egyszer életed lesz és bővölködöl!

 

Az élet gazdagsága és a szolgálat teljessége következik majd. Mert hiszen itt csak szeretnénk szolgálni Neki, és újra és újra úgy látjuk, hogy nem sikerül. Szerettem volna szolgálni az Úrnak, és most megint uralkodtam inkább. Szerettem volna, hogy Jézus dicsősége legyen nyilvánvalóvá életemben, és megint magamat mutattam meg a világnak. Szerettem volna megmosni atyámfiainak lábait, és megint fejmosás lett belőle. Szerettem volna segíteni rajta, és nem bekötöztem, hanem felszaggattam a sebeit. Szerettem volna letörölni a könnyeket arcáról, és több könny fakadt kezem nyomán. Szerettem volna segíteni karjaimmal, és halálra szorítottam ölelésemmel. Szerettem volna megmosni, és beszennyeztem tisztátalan kezemmel. Nem tudtam szolgálni Neki. Úgy elfáradtam a szolgálatban! Milyen iszonyatosan terhes és nehéz. Tudjátok, mit jelent, amikor eleven sebre újra terheket raknak? Tudjátok, milyen az, amikor az ökör járomtól feltört nyakára újra ráteszik az igát, és megint húznia kell? Tudjátok, mi az, amikor feltört tenyérbe újra bele kell szorítani a szerszám nyelét, és újra vágni vele? Amikor a megszakadt szívnek még egyszer meg kell szakadnia? Amikor a megtépett idegrendszernek tűrni kell, amikor az álmatlan éjszakát álmatlansággal kell megtoldani?

 

Ott azonban elérkezik a szolgálat teljessége. Nincs többé fáradság, napszúrás. Szolgálnak néki éjjel és nappal az Ő templomában.

 

Az élet gazdagságát és a szolgálat teljességét azonban nem a mi szenvedésünkért nyerjük meg. El ne téveszd, nem azért, mert te szenvedtél, mert nyomorgattattál, mert tiportattál, kételkedtél, vergődtél, mert a kísértések és bűnök kutyái belemartak sarkadba, nem azért leszel a Bárány királyi széke előtt. Nem azért, mert lelkek engednek néked és a lelkek koszorúját viszed a kezedben, nem azért, mert a kísértések között aratott diadalmad babérkoszorúi alatt roskadozik vállad, hanem azért, mert Ő szenvedett. Azért vannak az Isten királyi széke előtt, mert megmosták ruháikat a Bárány vérében. Jól jegyezd meg, nem azért, mert olyan tökéletesen sikerült végrehajtanod életed minden területén a keresztyén igazságokat. Nem azért, mert nagy bibliaismeretre tettél szert, hanem azért, mert megmostad ruháidat a Bárány vérében.

 

Drága testvérem, az Úr így szól hozzád: No, jertek, törvénykezzünk, ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek. Bűnösök gyülekezete, megvertek, összetörtek, megszaggatottak, bűntől beszennyezettek, így szól hozzátok az Úr Jézus Krisztus: No, jertek, törvénykezzünk! Itt van az én vérem, mosódjatok és tisztuljatok meg. Járuljatok bizalommal a kegyelem királyi székéhez. Ne irtózz attól a vértől ne húzódj vissza a Báránytól, hanem tedd csak kezed az Ő fejére, és mondd: Én bűneim, én nagy bűneim! A megfeszített Bárány a Golgota oltárán. A te bűneid, töméntelen istentelenséged, szennyezett életed rút indulataid tisztátalan vágyaid, szennyes, önző, hiú dicsőségkívánó életed vitte a Golgota oltárára testében. Ha hozzá jössz, az Ő véréért ott leszel, sőt mondom néked ott vagy az Isten királyi széke előtt, csak most még hitben járunk és nem látásban. Majd amikor a hit látássá válik, „Ott állunk üdvbe öltözötten, Én és szeretteim köröttem." Könny után hozsánna, kereszt után a trón.

 

A HETEDIK PECSÉT FELSZAKÍTÁSA

 

Amit eddig nagy vonásokban látott János azt most részleteiben tárja elé a Szentlélek Isten. A következő fejezetek az előzők részletes megismétlései. A hat pecsét felszakítása közben is feltárult már az ajtó egészen a Bárány trónjáig a megváltottak hálaénekéig. Mondhatta volna, hogy már mindent látott, ő azonban nem futott tovább s újabb titkokat tudhatott meg. Részleteiben is szemlélhette Isten terveit. Arra tanulság ez, hogy minél tovább állunk Isten előtt, annál mélyebben tekinthetünk szíve rejtelmeibe. Aki hamar elfut Előle, csak nagy vonásokban láthatja azt, amit a másik részleteiben is szemlélhet. Az elkövetkező fejezetekben a már eddig látottak peregnek le szemeink előtt, de egyenként kiteljesedve. Az ítélet, az egyház, a fenevad, a hamis prófécia, az ezeréves birodalom, Góg és Magóg, ezek harcai, egymáshoz való viszonya. Tehát az egyháztörténelem személyeit és eseményeit állítja elénk a továbbiakban a Szentlélek Isten, de mindegyik kérdést most már a végkifejlet előtti drámai pillanatában. Következik a vihar előtti csend, az ítélet előestéje, a nagy fortisszimó, mint Jerikó ostrománál a hét nap.

 

 

 

Az ítélet részleteiben Jel 8,1-9,21

Először tehát az ítéletet tárja részleteiben Isten Szentlelke szemeink elé. Az ítéletet, mely rászakad a világra, amikor az Úr megváltottait kiragadja belőle Isten.

 

Az első megismerés, amit lássunk meg ezekben az igékben, az az, hogy az ítélet kibontakozása megdöbbenést vált ki a mennyekben. Amikor felbomlik a hetedik pecsét, akkor olvassuk: " .. .lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy félóráig". A mennyei seregek látták és tudták azt, ami következik. Olyan megdöbbenés vonult végig, hogy elhallgatott minden. Mint amikor a vihar kitörése előtt elhallgat a természet. Egy-egy pusztai tomboló vihar előtt néha percekig a falevél sem rezdül. A mennyben rémülten és rettegve várják, ami következik. A földön lakó emberek pedig nem vesznek észre semmit. Adnak-vesznek, esznek-isznak, házasodnak, férjhez mennek, mintha semmi sem történne. Szorongó félelem annak megérzése, hogy az elkövetkező ítéletnek milyen rettenetes következményei lesznek az emberek között. Miután megmaradnak keménységükben, várja őket a kárhozat borzalma.

 

Ha magadra vonatkoztatod ezt az igét, jegyezd meg, hogy amikor Isten rád akarja bocsátani sújtoló kezét, mert szerelme szavának nem engedtél, olyankor mindig nagy megdöbbenés van a mennyben. Megrendítő csend előzi meg, hogy az Úr végigvág rajtad. Egy pisszenés nem zavarja, mert rémülten látják az angyali szemek, hogy mi lesz a sorsod, ha az élő Isten kezébe kerülsz. A te életed előtt talán most hallgat olyan megrendítő módon az Isten, az ég és annak minden serege. A következő pillanatok majd hozzák a trombiták harsogását, az ítélet zúgását végig a szíveden. Vajon mit hoz a te számodra a következő óra?

 

Imádságaink megvannak az Úrnál. Isten gyermekei kiáltanak, az özvegyasszony jár a bíró nyakára: Uram, te szent és igaz, meddig nem állasz még bosszút a mi vérünkért? Isten hány megváltottjának kiáltása hangzik az igaz Ábel vérétől Zakariás véréig, a sok nyomorgattatás miatt bosszúért? Krisztus megkínzott anyaszentegyháza hívja az Urat, meddig még és míglen? Az istentelenek csapdossák kezüket és mondják: hehé, hehé. Sokszor úgy látszik, hogy sikerült eredményre jutniok. Némelykor Ismáel nemzetsége hatalmasodik, Izsák nemzetsége pedig a magtalanság reménytelenségei között vergődik. Úgy látszik; Isten magára hagyta megváltottait, de egyszer csak elkövetkezik az idő, amikor az angyal odalép az oltárhoz, és előveszi a szentek könyörgését, hozzáteszi a tömjént, hogy mint kedves illatú áldozat szálljon fel imádságunk az Úr elé.

 

Megvannak imádságaid, titkon elsírt könnyeidet tömlőbe gyűjtötte Isten. Szíved sebei nyilván vannak előtte. Az átvirrasztott éjszakák, a kínoztatás alkalmai nyilván vannak az Úr előtt. Nincs elrejtve előle nyomorúságod, az Úr tudja, csak az idejét várja, és parancsot ad az angyalok közül az egyiknek, hogy vegye fel imádságodat. Nem befejezett dolog, hogy imádságaid még nem hallgattattak meg. Nem befejezett dolog, hogy Krisztus anyaszentegyháza kiált, és az Úr nem jön. A menyasszonyi gyülekezet kiált: Miért késel, Jézus, nőnek már az árnyak. Mindig kevesebb értelme van az életnek, és egyre több a szorongattatás a jelenvaló világban. Mindig kevesebb örömet találunk itt, és nagy boldogtalanságban gyötrődik szívünk. Miért késel, Jézus?!

 

Isten népe ne rettegj, ne nyugtalankodj, sóvárgásaid nyilván vannak az Úr előtt, hogy a maga idejében meghallgattatásra találjanak. Olyan kérdések és olyan szorongások között elmondott kiáltások válnak majd valósággá, amelyeket belepett az idő pora, bemohosodtak saját szemeid előtt is. Az Úr a maga idejében előhozza igazságodat. Igazságos dolog - mondja Pál -, hogy szorongatással fizessen meg azoknak, akik titeket most szorongatnak. Amikor az Úr eljön az Ő hatalmának angyalaival, tűznek lángjában, hogy megdicsőíttessék az Ő szentjeiben, és csodáltassék azokban, akik hisznek. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, ti is vele együtt megjelentek dicsőségben.

 

Az oltártűzben eddig Isten szíve égett, ettől az időtől kezdve pedig az ember ég el általa ... "Azután vevé az angyal a tömjénezőt és megtölté azt oltárának tüzével, és leveté a földre, és lőnek mennydörgések és szózatok és villámlások és földindulás." Most Isten szíve ég az oltáron, vérzik a kereszten. Most a Szentlélek Isten zokog a rejtekhelyeken az ember bűne, engesztelhetetlen keménysége miatt. Most Isten szíve lángol. Fáj, gyötrődik. Isten boldogtalan az ember miatt. Ma még ez a fájó és vergődő szív vissza akar fordítani téged, ma még a kegyelem karjával nyúl feléd, az irgalom szeretetével keres téged. Eljön majd az idő, amikor ugyanennek az oltárnak a tüzében te égsz, te gyötrődsz. A kereszt most még kegyelmet hirdet, de eljön az idő, amikor ítéletről beszél. A kereszt most még azért emeltetett fel, hogy elég Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére megtisztítani minden bűntől. Azért áll eléd a kereszt Királya, hogy megmentsen téged a kárhozattól, egyszer pedig majd beszél arról a rettenetes ítéletről, amivel Isten megítéli a világot, amikor az emberek kiáltozni fognak: Ti hegyek, essetek reánk, és takarjatok el a Bárány haragja elől.

 

Az áldozati vér ítéletként hull az emberre vissza. Nemcsak Izráelre, akik azt mondták, hogy az Ő vére rajtunk és magzatainkon, hanem az egész emberiségre. Jön jégeső és tűz, vérrel elegy, és vettetik a földre. Most még kegyelemről beszél Jézus vére, a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt. Arról beszél, hogy "Nincs bűn oly ijesztő, nincs bánat oly mély, mit el ne fedezne, törölne a vér." Most még arról beszél, hogy ti bűnösök, megterheltettek, meggyötörtek, jöjjetek Jézus véréhez, a meghintés véréhez, amely jobbat beszél, mint Ábel vére. Most még arról beszél Krisztus vére, hogyha a bakok és kosok vére és tehén hamva meg tudta tisztítani lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, mennyivel inkább megtisztít Krisztus vére a holt cselekedetektől. Most még arról beszél, no, jertek, törvénykezzünk, ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, mosódjatok és tisztuljatok meg. De majd egyszer arról beszél, hogy milyen rettenetesen haragszik az Isten. Eljön az idő, amikor nekünk beszél erről, minket ítél meg, illetve azokat, akik nem hisznek benne. Kérdezem tőled most, hogy miről beszél néked Jézus vére? Beszél-e Isten szerelméről, a bűnbocsánat édességéről, a megnyílt égi kapukról, égi mezőkről, beszél-e Isten szíve nagy szerelméről?

 

Az Isten szíve ebben a rettenetes ítéletben is megmutatkozik. Először felülről jönnek a csapások, az Ő kezétől. Az első négy angyal trombitál, és azt olvassuk, különböző csapások jönnek a magasságból. Egy nagy csillag esik le. Nem látom feladatomnak, hogy belebocsátkozzam kutatni, mit fog ez jelenteni, nem is ez a lényeges, hanem az, hogy rászakadnak Isten kezétől a csapások erre a világra. Egyik a másik után. Felülről. Még a pokol meg van kötve, a mélység be van zárva, nem bocsáttatott szabadon. Milyen csodálatos Isten szerelme. Egyszerre rázúdíthatná e világra az ítéletet. Kinyithatná az ítéletnek, démonoknak, a sátáni világnak a zsilipjét, megtehetné, hogy sorsára hagyja az embert, de még itt is munkálkodik Isten irgalma és kegyelme. Figyeld csak a magad életében, amikor ítél az Isten. Egyszerűen áthúzhatná nevedet, kitörölhetne téged, amiként a tálat kitörlik, de nem ezt teszi. Az ítéletben, a kalapácsütésben is benne van még Isten szíve, irgalmassága.

 

Mielőtt a pokoli lelkek rászabadulnának a világra, felhangzik az angyalok jajszava. Az angyalok tudják, mit jelent az, amikor a démonok hatalmába kerül az ember. Az ember nem tudja, könnyelműen és léhán játszik a démoni erőkkel. Nyitogatja az okkult tudományok ajtajait. Jár olyan mezőn, amelyikről Isten őt eltiltotta, nyitogatja a tizenharmadik ajtót, be akar lépni oda, foglalkozik jóslatokkal, bele akar látni a jövendő be és a titkok rejtelmeibe. Sokszor az igét is így boncolgatja, meg akarja érteni azokat, amiket Isten a maga hatalmába helyezett. Felettébb okoskodik és bölcselkedik.

 

Az angyalok tudják, milyen veszedelmes dolog a démonok világába lépni. Milyen szörnyű az, amikor valaki felett hatalmat vesznek a gonosz lelkek. Az angyalok jajgatnak, amikor egy olyan ajtóhoz lépsz, amit Isten titokként bepecsételt előtted. Talán körülötted is az angyalok jajszava hangzik, jaj, jaj, jaj, mert mész olyan utakon, amelyeknek a vége romlás, pusztulás és kárhozat. Ez a jajszó azt akarja jelenteni a világ számára, hogy fordulj vissza arról az útról, amelyen elindultál, mielőtt még elvesznél. Bár lenne hozzád irgalmas az Isten, hogy eljutna szívedhez az angyalok jajszava, a te megváltó Urad segítségül hívása, Isten szívének a fájdalma.

 

A mélység egyelőre be van zárva, de mi lesz, ha egyszer megnyílik, és teljes hatalmával rászabadul e világra a pokol? Ami még visszatartja, annak félre kell az útból tétetnie, nem jöhet még a teljes erejével. Egyelőre csak úgy van, mint amikor távoli ágyúdörgést hall az ember. Nyugtalanítja és szorongatja. Akik átélték Budapest ostromát, emlékeznek, milyen nyugtalanító és szorongató volt, amikor hol itt, holott becsapott egy akna. De mi volt ez ahhoz mérten, amikor egyszer megkezdődött a bombázás. Három napon keresztül, megszakítás nélkül. Valami ilyen dolog az, ami most van e világban. Itt is, ott is megmutatkozik az ördög munkája, és milyen szörnyű beletekinteni. Nézz csak a szívedbe, ott, ahol az ördög megrontotta, mennyi hazugságba vitt téged, mennyi tisztátalanságban hempergetett meg. Mennyiszer vágtad a tenyeredbe a körmödet, hogy nem többé, soha, és újra, megint ott voltál az ördög hatalmában, nem volt megoldás. Láttál megszállott életet, akin nyilvánvalóvá lett az ördög ereje, ahogy veti tűzbe és vízbe? Egyik szertelenséget a másik után cselekszi. Vitetvén vitetik a néma bálványokhoz. Mi ez mégis ahhoz mérten, amikor majd az angyal kinyitja a mélység kútját, és kijönnek a démonok, rászabadulnak e-világra. Ó, micsoda irtózat! Nem kellett az embernek az ég szerelme, nem tért meg a mennyei csapásokra, jönnek tehát a pokoli lelkek, a démoni hatalmak.

 

Neked nem kellett Isten szerelme és a Szentlélekkel való közösség, majd jön a démoni lelkekkel való közösség. Isten kínálta szerelmes Fiában a szeretetnek, örömnek, józanságnak, erőnek lelkét, és majd rábocsáttatik erre a világra a gyűlölségnek, félelemnek és erőtlenségnek lelke. Az emberek megbénulnak, mint a skorpió csípése következtében tehetetlenné vált ember. Elfogyatkozik erejük, összeverődnek térdeik, nem tudnak semmit tenni az irtózattói, kétségtől, kínoztatástól és félelemtől. A józanság helyett majd bolondság lesz. A démoni összetörettetés és összeverettetés. Akarod, hogy a pokol legyen úrrá feletted? Akarod, hogy a pokol árjai rettentsenek téged? Isten kínálja az Ő szerelmét, és te megvárnád, amíg kinyílik a mélység kútja, és felszakadnak a démoni erők és hatalmak reád?

 

Isten hatalmát hirdeti, hogy még a felszabadult pokol is az Ő engedélye korlátai között van. ,,Adaték azoknak, hogy meg ne öljék őket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig." Ki van szabva hatalmuk határa. Ímé, ha a jelenvaló élet szempontjából nézzük a kérdést, még mindig tart a kegyelem. Még mindig beszél Isten szeretete arról, hogy megtérhetnek az emberek hozzá. Még a démoni erők karjai közül is van szabadulás. Még a pokol kínjai közül is van út visszafelé. Még ha a démoni erők vették is szívedet birtokukba és vettek hatalmat feletted, akkor is van szabadulás. Az Isten szemei még mindig keresik azokat, akik megtérnek hozzá. Az Atya szemei még kémlelik a tékozló fiú útját, nem tér-e vissza. De jelenti ez azt is, hogy akármennyire hatalmat is venne életed felett a démonok hada, még hogyha valamilyen oknál fogva Nabukodonozor útját kellene is megjárnod, csak egy ideig van hatalma feletted, amíg Isten hatalmat adott néki, azon túl nincsen. Korlátok közé van zárva a démonok hada még akkor is, amikor kiárad evilágra.

 

A vezérüket Vesztőnek hívják. Azért jött, hogy öljön, pusztítson, gyilkoljon. Ki az, aki azért van e világban, hogy öljön, pusztítson? A sötétség hatalma, a világ fejedelme, az Ördög. Pásztor karjai között járhatnál, és a Vesztő karjai között akarsz járni. A Pásztor kebelén pihentethetnéd el megfáradt fejedet, ott pihenhetnéd ki fáradalmaidat, és a Vesztő fojtó ölelésében akarsz gyötrődni és kínlódni.

 

Már az emberiség bölcsőjénél ott voltak a pokol rettentései, Isten azonban megkötözve tartja őket az utolsó napokig. Ott van az Eufrátesznél megkötözve a négy angyal. Azóta mindig várja, hogy mikor szabadulhat rá e világra. Mint a véreb, amelyik meg van kötve, és várja, hogy mikor oldozzák el, hogy rárohanhasson ellenségeire és megszaggassa. A sötétség lelkei, erősek és hatalmasok vannak ott megkötve. Csikorog a láncuk, és várják, mikor oldatik meg kötelük, de nem oldatik meg, amíg a hívők teljessége be nem megyen. Még nem oldatott meg, mert az Isten még vár az ítélettel. Még kegyelmezni akar.

 

Lehet, hogy a mélységből jövő erők már körülötted áramlanak és gyötörnek a démoni lelkek, talán azt mondod, a kocka el van vetve és mindennek vége körülöttem, nincs megoldás számomra többé, és a megkötött angyalok csak arra várnak, mikor szabadítja rád őket Isten, hogy még kínosabbá és nyomorúságosabbá tegyék életed. Ó, ha tudná az ember, mik között jár könnyelműen és léhán, ha tudná ez a világ, hogy megkötözött irtózatos erők veszik körül, amelyek csak azt várják, hogy feloldoztassanak! De nem akar róla tudni. Nem szerez róla tudomást. Megy a maga útján, mint Noé idejében. A bárkát építők fejszecsapásai hallatszanak, és mindig szembeszökkenőbben emelkedik a bárka épülete az ég felé, és hiába a morajlás, a zúgás, hiába a vihar, a szél, az esőcseppek, az ember megy a maga útján. Te se döbbensz rá, hogy a bölcsődtől kezdve ott vannak a vesztők körülötted, akik el akarnak pusztítani téged.

 

Szemléljük egy pillanatig, amint János leírja a látomást. Megdöbbentő kép tűnik szemeink elé. A pokoli erőknek tűzből, jácintból és kénkőből való mellvértjeik vannak. Hasonlítsd össze az Isten trónját körülvevő fénnyel, az Isten kegyelmi tényét hirdető drága kijelentéssel ezt a kénköves, tüzes sereget, amely rászakad e világra ítéletként. Fojtó füst és kénkő illata gyötri, kínozza az embert. És mit tesz az ember? Akik meg nem öletnek, nem térnek meg kezük csinálmányaitói, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket és a bálványokat. Megdöbbentő! Az élő, igaz Isten tudományától elfordulnak, és odafordulnak a mesékhez, gonosz lelkekhez, démonok imádatához, sötétség lelkeivel való cimboráskodáshoz. A sötét démoni tudományok terjednek és mindig jobban. Az ördögi tudományoknak egyre több és több híve és prófétája jár szerte, mindig többen hisznek neki, és imádják a démonokat. Hiába lesznek Isten csapásai, aminthogy Egyiptomban is hiábavaló volt Isten ítélete, a varázslók varázsoltak, és az egyiptomiak továbbra is a varázslóknak hittek.

 

Íme, az embert a csapások nem térítik meg, hanem megkeményítik. Nem térnek meg gyilkosságaikból és paráználkodásaikból. Az igaz Istentől való elfordulásnak, a démonokkal való közösségnek, a bálványimádásnak a vége mindig gyilkosság, paráznaság, ördöngösség, lopás. Ezekben az időkben nem lesz élet és vagyonbiztonság, lábbal tapossák mindazt, ami a nemi élet területén szentnek és tisztának neveztetik. Lesznek bálvány templomok, oszlopok, amelyek előtt hódolnak, néptömegek zengnek dicsőséget, lesznek oltártüzek, amelyeket talán staféták visznek országrészről országrészre, lesznek csodálatos tudományok, szédítő ismeretek, az ember mégis megy mindig mélyebbre és mindig távolabb, míg majd eljő a vég, és ennek a világnak az országai a mi Urunkéi lesznek és az Ő Krisztusáéi, aki örökkön-örökké él és uralkodik.

 

Hadd kérdezzem meg tőled, hogyha Isten szerelme meg nem térített téged, megtérítettek-e azok a csapások, amelyeket rád bocsátott? Isten legyen irgalmas a mi nyomorult lelkünknek.

 

 

 

 

 

Amikor idő már nem lészen Jel 10,1-11

 

Amíg a jelenvaló világban vannak Isten gyermekei, addig a kegyelem világában élünk. Az időt azért adta Isten, hogy megtérjen az ember és éljen. Egyszer azonban elkövetkezik az a korszak, amikor idő már nem lészen többé, hanem beteljesíti Isten a próféciák titkát. A kijelentést teljességre juttatja, akkor már nem lesz idő a megtérésre. Ezt megelőzőleg a prófétáknak még szólni kell a kijelentéseket, közölni Isten terveit és hívni az emberi szíveket megtérésre. A megtért ember számára megszűnt az idő. Megtérésétől kezdve az örökkévalóság kategóriájában gondolkozik, és az idő csak mások megtérése szempontjából érdekli. Örök élete van, nem nyugtalanítja tehát az évek múlása.

 

Isten ítéletének közeledése a hívők számára vigasztalás. Az angyal, aki Isten végső ítéletének beteljesedéséről szóló híradást hozza, "felhőbe vala öltözve és a fején szivárvány vala". A szivárvány Isten kegyelmi szövetségének bizonysága. A felhő pedig (nyilván sötét, haragos felleg) Isten ítéletének jele. Amikor az ég peremén megjelenik a haragos, sötét felleg, akkor az ember szétnéz, és azt mondja, ítéletidő lesz. Ez az angyal, aki felhőbe van öltözve, Isten ítéletét hozza, Isten ítéletének végső kiteljesedéséről szóló bizonyságtételt, de az ítéletet hozó angyal homloka szivárvánnyal van borítva annak bizonyságául, hogy Isten gyermekei az ítéletben se féljetek, ne nyugtalankodjatok, mert megtartattok!

 

Az ítélet csak a hitetlen, istentelen emberek számára rettenetes. Azok számára kárhoztatás. Isten gyermekei megtartatásukat várhatják benne. "Ti ne féljetek, mert a megfeszített Jézust keresitek,, - szólt az angyal húsvét reggelén a megriadt asszonyoknak. Emeljétek fel fejeiteket - mondja az Úr az utolsó ítéletről szóló beszédében -, elközelgetett váltságotok. Amikor látjátok ezeket a jeleket bekövetkezni, az ítélet viharát felförgedezni, ne féljetek. Lássátok meg az Isten ítéletét hozó angyal homlokán a kegyelmi szövetség jelét. Isten gyermeke az ítéletben ne azt nézze, hogy sötét felhőbe van burkolva az angyal, hogy az orcája olyan, mint a nap, és a lábai, mint a tűzoszlopok, hogy mennydörgést szólott, mert kegyelmet, Isten ígéretét szólta benne. Annak az Istennek az ígéretét, aki így szól: Enyém a bosszúállás, én megfizetek. Istenünk bosszúra jő, jutalma vele jő, és megfizetése Őelőtte. Egyéni életed átmeneti megítélésében se Isten haragját nézd, hanem azt, hogy az ítélő angyal homloka körül ott van a szivárvány. Isten népe Egyiptom megítélése alkalmával ott volt a vér mögött, és ha megrendült is szívük az Egyiptomban felható vészsikoly hallatára, tudták, hogy ez a vészsikoly a szabadulásukat jelenti. Amikor Isten megítél bűneidért fájdalmasan, gyötrelmesen és kínosan, vagy megítéli körülötted a környező világot, ha megrettentette is szívedet, és átjárja is az ítélet borzalma lelkedet, mégis ujjongjon lelked, és adj hálát az Úrnak, mert a megítélés megszabadulásodat jelenti. Amikor Noé bárkája körül elkezdett zúgni a vihar és tépte az erdő fáit, jobban mint valaha, amikor süvöltött a szél, akkor Noé, ha borzalmasnak látta is az ítéletet, szívében tudta, hogy jön a világ megítélése, de az ő megtartatása is. Nézd a szivárványt az ítéletben az angyal homloka körül, és lásd Isten szerelmét, amellyel van az Ő gyermekeihez.

 

Az ítéletben sem a föld, sem a tenger nem nyújt oltalmat. Az angyal ráteszi lábát a földre és a tengerre. A föld és a tenger megítéltetik. Hogyha a tengert úgy vesszük e helyen, ahogy a Jelenések könyve általában alkalmazza e képet, akkor azt kell látnunk, hogy sem a néptömegek, de a földnek semmiféle ígérete nem nyújt oltalmat és menedéket. Hiábavaló minden igyekezet arra nézve, hogy az ítéletben elrejtőzz Isten tekintete elől. Jegyezzük meg, hogy igaz, amit Ámós próféciájában szól az Úr: "Ha a Seolba ássák is be magukat, kezem onnan is kiragadja őket,és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszolom őket.,, Nincs e világnak olyan pontja, ahol Isten szemei elől elrejtőzhetnél. Azt mondja Isten az Ószövetség lapjain:

 

"Oltáromtól is elvidd az ítéletre!" Amikor Joáb, Dávid hadvezére az ítélettől rettegve megfogta az oltár szarvait, azt mondta Salamon király: Öld meg az oltár előtt! Nincs hely, nincs terület az ítéletben a megmenekülésre, a megtartatásra másoknak, csak azoknak, akik a kegyelem idején menekültek az oltárhoz.

 

Amikor már idő nem lészen, hiába futsz. Keresik majd az Úr beszédét, és nem találják meg. "Én a ti nyomorúságtokon nevetek" - mondja a Példabeszédek könyve. Elkövetkezik az idő, amikor éhség lesz e földön, nem kenyér és víz után való éhség, hanem Isten igéje után való éhség és szomjúság. Keresnek oltalmat és segítséget, és nem lesz, mert idő már nem lészen.

 

Az Úr küldötteinek kijelentésével a Szentlélek együtt tesz bizonyságot.

 

Amikor az Isten ítéletét hirdető angyal szava elhangzik, mint az oroszlán ordítása, hogy bezengje az egész teremtett mindenséget, hogy megdermedjen mindenek szíve, a hét mennydörgés, a Szentlélek Isten azt teszi, azt hirdeti, amit az Úr küldöttei hirdetnek e világon. Márk evangéliuma végén olvassuk, hogy: az Úr együtt munkálkodik az Ő szolgáival. Nem tudom, megfigyelted-e Isten igéjében az ismételten visszatérő kijelentést, hogy az Úrnak Jeremiás vagy Ézsaiás "által mondott beszéde szerint". Vagy amint János evangéliumában olvassuk: "hogy az Írások beteljesedjenek". A törvényből egy pontocska sem eshet el. Ha az angyal, aki a földre és a tengerre tette lábát, zengi Isten ítéletét, akkor a Szentlélek Isten hétszeresen dörgi azt vissza. Jaj, ha egyszer feletted is elmondja valaki az ítéletet! Milyen félelmes a kijelentés: "Amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen, és amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen.,, Amint hallod az igét: a Szentlélek Isten dörgi és zengi: "Átkozott, aki az Úr dolgát csalárdul cselekszi,, - "aki pedig nem hiszen, immár elkárhozott.,, De milyen áldott dolog, amikor a Szentlélek Isten együtt zengi szíveddel, hogy "aki hisz a Fiúban, örök élete van, és nem megy kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.,,

 

Megpecsételi a Szentlélek Isten az igét a szívedben is. Együtt tesz vele bizonyságot. Csodálatos az, amikor bizakodással, vágyakozással átfogod a keresztet, és szíved szerelmében is szólasz: Abbá, azaz szerelmes Atyám, és a Szentlélek a te szíveddel együtt tesz bizonyságot. Visszhangzik a mennyben a mennydörgés szava: igen, úgy van, Isten gyermeke vagy. Milyen csodálatos, hogy odajössz a kereszt elé és megragadod a keresztben nyert ígéreteket, s szívedben visszacsendül, hogy megbocsáttattak a te bűneid, és a kijelentésbe az egész teremtett dicsőség belecsendül. A Szentlélek együtt tesz bizonyságot a te szíved bizonyságtételével. Mozdul egy parányi, egy bűnös emberi szív, amely csak bűneivel fárasztotta az Urat, vétkeivel fordult az Úr felé sóvárgó vágyakozással, és a Szentlélek Isten vele együtt tesz bizonyságot. Így értheted meg, hogy öröm van a mennyben egy bűnös ember megtérésén, mert a Szentlélek Isten megzendül, visszhangzik, és erre visszhangzik az egész menny és minden serege.

 

Lehetnek Istennek kijelentései, melyeket azoknak, akik nyerték, szent titokként kell kezelniük. János később se írta le, hogy mi volt az, amit mennydörgésben ő hallott. Isten megtiltotta, hogy elmondja. "Pecsételd be amiket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd." A többiekre nézve az volt a határozott utasítás, hogy írd meg, mondd meg, hirdesd ki. A láta más végén. is az a határozott felhívás hozzá, hogy menj el, hirdesd, neked prófétálnod kell sok népeknek. De erről ne beszélj, ez neked szól. Pál beszél róla, hogy elragadtatott a szentek szentéig, a harmadik égig, Isten szíve közvetlen közelébe, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amikről nem szabad embernek beszélnie. Lehetnek Istennek titkai, amiket kijelent néked, de hallgatnod kell róla. A kettőtök titka. Isten bizalmas viszonyban akar veled lenni. Az igazi bizalom az, amikor vannak titkok bizalmas barátok között, amelyekről csak ketten tudnak, nem beszélnek egy harmadiknak, nem írnak le papírra, amelyről nem vezetnek naplót és feljegyzéseket, csak a szívükbe van beírva. Isten azt akarja, hogy ilyen bizalmas közösségben légy vele, hogy legyenek kettőtöknek titkai. Balgatagság, amikor emberek elmondják szívük titkait, amit az Úr közölt velük, idő előtt, vagy pedig végképpen idő előtt, mert Isten azt akarja, hogy majd csak az örökkévalóságban legyen ez nyilvánvalóvá. Az ilyennek mindig rontás és romlás a vége. Sámsonnak volt egy ilyen titka. Az ő ereje abban volt, hogy haját nem volt szabad levágni. Nem tudott erről senki más, csak Sámson és az Isten. Egyszer, amikor egy önfeledt pillanatban, halálosan megfáradt lélekkel elárulta Delilának, akkor kiszúrták a szemét. Ha a titkot elárulod, megvakulsz.

 

Kérdezd csak meg az Úrtól, mi az Ő titka számodra, mi az a különleges, amit közölni akar veled, mert Ő adni akar neked az elrejtett mannából. Mint amikor valaki eldug valamit egy másik számára, akit nagyon szeret, és titokban a kezébe csúsztatja, hogy a többiek ne tudjanak róla. Az Úr adni akar néked valamit. Szívének van egy darabja, amely egyedül a tied. Van Jákóbnak egy cifra ruhája, amelyet csak Józsefnek készített. Istennek pedig nemcsak egy kedvence van, hanem mindenki külön-külön az.

 

Az időt megtérésre adta Isten. Az idő megszűnése a kegyelem elvételét jelenti. Az angyal felemelé kezét az égre és megesküvék Arra, aki örökkön-örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lészen. Gondold csak el, milyen lenne az, ha kikerülnél valahova egy nagy pusztaságba és megálIna az órád. Nem tudnád idővel mérni a napot. Pedig csak az örökkévalóságban áll meg az óra. Amikor a kín végtelenné válik. Hiába kívánják az emberek a halált, nem jön, amikor nem lehet majd abban reménykedni a kíntól sínylődőknek, hogy jön a reggel és megenyhít. Nem lesz vigasztalás, hogy majd csak eltelik a nyomorult élet és elmegyünk innét. Idő többé nem lészen. Az időtlen idők hosszú kínja és gyötrelme vár. Elvétetett a kegyelem, nincs többé lehetőség megtérni, mert azért adta az időt az Úr, hogy megtérj. Még itt élsz az idő világában, még ketyeg az óra, de az előresiető percmutató arról beszél, hogy az idő fut az időtlenség felé. Most még kinyújtva, alant vannak Isten örökkévaló karjai, hogy megtartsanak. Most még a kereszten vért dobog Isten szerelme, még nem az oltár tűzből hull alá ítéletként Krisztus vére, hanem megtartatásként árad szét a világban. A forrásból még a kegyelem vize buzog, a bűn és tisztátalanság ellen Júda házának és Jeruzsálem lakosainak. Vajon felhasználod-e az időt arra, hogy megtérj? Vissza a te bűnös, tisztátalan gondolataid sikamlós területéről, vissza a sötétségből, vissza Jézushoz.

 

Az az Isten titka, hogy egybeszerkeszt mindeneket ismét a Jézus Krisztusban. Pál kijelenti Isten titkát az Efézusi levélben az idők teljességére nézve, amikor ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek a földön vannak. Majd Isten sátra az emberekkel lesz. Egyrészt azt jelenti Isten titka, hogy nem lesz választófal az ég és a föld között, hanem menny lesz a föld, de azt is jelenti, hogy akik már előrementek a mennyekbe, és akik még itt vannak, mind egybeszerkesztetnek Krisztus menyegzőjének napjára. Mint menyasszonyi gyülekezet egybe ragadtatunk az Úr elé, és amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, mi is vele együtt megjelenünk dicsőségben. Ez Isten titka a teremtett világra nézve, amely Isten fiainak megjelenésekor megszabadul a rothadandóság rabságából. Akkor végeztetik el Isten titka (a következő fejezetben látjuk), amikor elhangzik a diadalkiáltás: "E világ országai a mi Urunké és az Ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön-örökké uralkodik." Amikor az, ami máris van, nyilvánvalóvá válik, és letagadhatatlanul látnia kell mindeneknek. Most még csak Isten gyermekei látják hitben, és vállalják a bolondságot érte, hogy e világ ura a Jézus Krisztus. Hangzik a gúnykacaj, hogy miből látszik ez? Ami körülvesz minket, abból nem látszik, mi azonban tudjuk, hogy így van, csak még nem lett nyilvánvalóvá. Amikor nyilvánvalóvá válik, látnia kell mindenkinek: amit hirdettek, amiről beszéltek, íme, beteljesedett. Ábrahám és Izsák és Jákób és az ősatyák megmaradtak abban a hitben, hogy majd jön az asszony magvából való férfiú, aki a kígyó fejére tapos, és nevetség tárgyai voltak az akkori világ szemében, de mikor Krisztus a holtak birodalmában hirdette, hogy megtörtént, akkor mindenek szemei előtt nyilvánvalóvá lett ez az igazság. Járjunk ebben a hitben e jelenvaló világban mi is, és amikor nyilvánvalóvá lesz, akkor megdöbbentően valóság lesz azok szemei előtt is, akik most nem hisznek. Ma egy nagy szétesettség van e világban. Isten gyermekei között is ékek vannak, akkor pedig mindenek ledőlnek, és egybeszerkeszti Isten az Ő népét a Jézus Krisztusban. De valaki nem találtatik Jézus Krisztusban, az nem szerkesztetik egybe Őbenne. A kő, amelyet az építők megvetettek, az lesz a megütközés köve.

 

Mielőtt azonban az ítélet e világra jönne, Isten gyermekének az Úr kezéből származott igével kell táplálkoznia. Csodálatos megfigyelnünk Isten igéjét abból a szempontból, hogy amikor tekintetünket a mennyeiekre irányítja és csodálatos mennyei kijelentéseket közöl, utána tekintetünket és gondolatainkat rátereli e jelenvaló világra. Vannak keresztyének, akik állandóan a felhőben járnak, és nem vetnek számot az őket körülvevő élettel. Pedig Isten lábainkat a jelenvaló világba helyezte. Van egy sereg olyan ember, aki amíg felfelé néz, orra bukik azon, ami lábai előtt van. Egyik kellemetlenség a másik után következik körülöttünk és életünkben. Az Úr János tekintetét is azonnal visszafordítja. Ó, hogy megdobogtatta János szívét Isten titkainak befejezése, de az Úr visszafordította tekintetét a földre: vigyázz, mert itt vagy még a földön, itt vannak feladataid, amelyeket el kell végezned. Amikor az Úr három tanítványát felvitte a megdicsőülés hegyére, és látták a csodálatos látomást, így szóltak: Jó nékünk itt lenni, építsünk három hajlékot, Jézus azonban megfogván őket, odavezette a holdkóros fiú elé, hogy ez a ti feladatotok. Jó volt, hogy láttátok azt, amit láttatok, de néktek itt kell megállnotok. Jó, hogy a tekinteted örvendezik az eljövendő dicsőségben, de feladatok várnak rád, amelyeket meg kell oldanod a földön, harcokat megharcolnod, tusákat megvívnod. Számot kell vetned vele, hogy testben még e jelenvaló világban vagy.

 

Ezért táplálkoznod kell az Úr kezéből vett igével. Azt mondja az angyal Jánosnak: Vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van ... és edd meg. Isten kijelentései fel vannak törve, vedd be, legyen benned vérré, életté. Akárhová mész, az ige áradjon ki belőled, ami az angyal kezében van. Mint a só, akármihez ér, azonnal elkezdi marni, vagy a világosság, amint kiárad, azonnal megkeresi a legparányibb hasadékot is és ömlik rajta keresztül, vagy amint a víz megkeresi a nyílásokat és behatol oda, úgy legyen életedben az ige. Hatoljon be mindenüvé, törjön fel mindent, támasszon mindenütt nyugtalanságot, derítsen világosságot, adjon mindenütt életet és békességet.

 

Isten gyermekének úgy kell mindenüvé eljutnia, mint egy igével telített életnek. A telített vasúti talpfákat akárhol vágják fel, minden részükben kátrányosak. Vannak azonban rosszul sikerült telítések, ilyenkor a talpfának bizonyos részei telítetlenül maradnak. Megmarad a fa eredeti színében. Vannak ilyen rosszul telített keresztyének. Ha bizonyos részükbe belevágnak, nem Krisztus illata árad ki, hanem régi illatuk lesz nyilvánvalóvá. Átjárta-e a te életedet az Illat? Van olyan tehén, amelyiknek a tején mindig megérzik, mit legel. Vajon a belőled származó táplálékon megérzik-e, mit legeltél? Megérzik-e Isten igéje azon, ami belőled származik? Vagy sikerül úgy színezned az igét, hogy életed bizonyos területén nem látszik meg?

 

Isten beszéde a szánkban édes, életünket azonban megkeseríti. Nagyon komoly igazság ez. "Vedd és edd meg, és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz." Olyan édes hallgatni az igét, de ha az igét bevetted, egyszer csak megkeserít. Egyszer csak így szólasz: Jaj anyám, minek szültél engem! Egyszer talán odáig is eljutsz, ameddig Jób eljutott: átkozott legyen az a nap, amelyiken azt mondták, fiú születik. Nagy tévedés azt hinni, hogy Isten igéje boldoggá, kiegyensúlyozott nyárspolgárrá tesz. Lehet, hogy beesik a melled, és lázban csillognak szemeid, fáradtan vonszolod magad, mert rajtad van az Úrnak terhe. Egyik-másik prófécia így kezdődik: az Úrnak terhe, amelyet szólott Malakiás vagy Náhum által. Nem tehettek mást, minthogy mondták. Mintha csontjaikba rekesztett tűz lett volna.

 

Már beverték szádat, mégis szólnod kell, arcul köptek, mégis szólnod kell. Milyen alázatot hordozva járt végig az anyaszentegyház a világban, mennyi vért hullatott, mennyi keresztet szenvedett, mégse tehet mást, minthogy megint kiált. Keserű az ige a gyomrában. Milyen szívesen hirdetne jót és beszélne csodálatos látásokat Isten jóakaratának nagy győzelmeiről, és beszélnie kell néki Isten ítéletéről, keménységéről. Szívesen beszélne egy jobb jövőről, amikor tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz ez a föld, megszűnik az emberi nyomorúság, ezzel szemben azt kell hirdetnie, hogy a mindig nagyobb káosz felé haladunk, melyből egyetlen megoldás lesz majd, hogy a tűz és jégeső ítéletében a sokszoros "Jaj" szava tölti meg a földet.

 

Azt jelenti ez, hogy a megevett, bevett ige vajúdást, gyötrelmet okoz.

 

Lesznek életednek területei, amelyeket könnyezve kell odaadnod. Lehet, hogy álmatlan éjszakák követik az igehallgatást, gyötrődések és szenvedések, mint a szülőasszony kínja. "Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül.,, Vajon próbáltál-e már valamit abból, hogy keserű gyomrodban az ige? Olyan, mint amikor édes borítékba csomagolják a keserű orvosságot. Az Úr tudja jól, hogy az ember nem venné be másképp, azért teszi édessé, hogy aztán mikor bevetted, megragadjon. Nem lehet másképp gyógyítani bűneidet, csak e keserű orvossággal. Nem lehet életedet megmenteni másképp, csak azzal a gyötrő, kínzó szeretettel, mellyel szeret téged.

 

A táplálkozás nem önmagunkért, hanem azokért van, akikhez küldettünk. Isten gyermeke, kérdi tőled az Úr, kész vagy-e szenvedni azokért, akikhez küld téged Isten. Milyen kínosan jajdul fel Pál a Galata-levélben, amikor így szól: Gyermekeim, akiket ismét fájdalommal szülök. Átélte az első szülés kínját, a vergődést, gyötrődést egy-egy lélekért. Most újra így szól, újra kész vagyok értetek szenvedni. Te hívő élet, kész vagy-e vállalni a szülőasszony kínját? Kész vagy-e gyötrődni, vergődni, nyugtalankodni, imádkozni, könyörögni egy-egy lélek idvességéért? Fáj-e igazán szíved amiatt, hogy mások körülötted elkárhoznak, mélységben, sötétségben járnak. Fáj-e szívednek, belesajgott-e lelkedbe a mások bűne és nyomorúsága?

 

Térj csak vissza a mennyei látások csodálatos világából a világba. Most az Úr így szól hozzád: vissza a világba! Várnak zúgolódó családtagjaid, békétlenség, nyugtalanság, egy idegroncs, akin néked kellene segítened, egy szerencsétlen, bűnben megkötözött, aki mellett gyötrődve állsz, és nem tudod megoldozni köteleit. Mennyi kín vár, de menj, mert azért táplál téged az Úr, hogy jöjj vissza evilágba, és az Ő küldetésében járván, hirdesd az Ő dicsőségét, az Ő eljövendő országát. Hirdesd, amíg tart a ma, mert eljő az éjszaka, amikor senki nem munkálkodhatik.

 

 

 

 

 

Az örökkévaló ige Jel 11,1-12

 

Csak akik a szentek szentjében az oltár körül vannak, azok számíthatnak az antikrisztusi szellemekkel szemben Isten oltalmára. A Zsidókhoz írt levél szerint: Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátornak szolgálnak. Annak a kifejezése ez, hogy vannak Isten országában, a gyülekezetben, az evangélium szolgálatában vagy az evangélium körül emberek, akik noha ott végeznek szolgálatokat, esetleg fontos szerepet töltenek is be, még sincs joguk enni az oltárról. Nincs joguk bejárni a szentek szentjébe. A Lévi fiai hordozták a szent sátor tartozékait, mégsem volt joguk bemenni a szentek szentjébe. Voltak papok, akik fontos szerepet töltöttek be az állatok leölésénél, megmosásánál és más egyéb szertartásoknál, mégse mehettek az oltárhoz. Csak a főpapnak volt joga odamenni.

 

 

 

 

 

***

 

 

 

Szikszai Béniné, Sallai Eszter

A református egyház félórája -

2005. július 20., 2. Énekajánló - 2005. július 31., 3.

 

 

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják. Most egy életutat hallgatunk meg, amelynek szintén több perspektívája van.Nagyon rögös volt, mégis tele volt és tele van mosollyal. Szikszai Béniné, Eszter néni beszél.

Szikszainé Sallai Eszter: Édesapám volt a Bethánia Szövetség főtitkára, Sallai István. Szikszay Béni a munkatársa volt. Édesapám nagyon korán meghalt. Én őt Béni bácsinak szólítottam, mert 19 év volt közöttünk. Édesapámnak ígéretet tett arra nézve, hogy ha ő elmegy - mert édesapámnak agydaganata volt - a családjára gondja lesz. Így nekem nevelőapám volt kezdettől fogva. Nyolcan voltunk testvérek, és még mind iskolások voltunk, úgyhogy én csak azt láttam, hogy Béni bácsi csütörtökönként megjelenik nálunk, és édesanyámmal hosszan tanácskoznak.

Fekete Ágnes: Akkor ő át is vette a Bethánia vezetését?

Szikszainé Sallai Eszter: Igen, 1940-ben, amikor édesapám meghalt.

Fekete Ágnes: Az ő nevét ismerik és kötik a legtöbben a Bethániához, egyéniség volt.

Szikszainé Sallai Eszter: Úgy fogalmazom meg, hogy Isten készített egy ébredési időt, erre az időre adta Isten Béni bácsi személyét.

Fekete Ágnes: Milyen volt ő? Miért volt erre alkalmas?

Szikszainé Sallai Eszter: Nagyon jó szervező volt. Kezdjük onnan, hogy nagyon odaszánt élete volt, neki tényleg nem volt semmi más célja, csak az Úrnak szolgálni. Hallatlanul közvetlen személyiség volt.

Személyesen ismerte a közösségnek minden tagját, s megtörtént, hogy valakinek azt mondta, magáról régen nem tudok semmit sem, jöjjön, beszélgessünk. És vidám természetű valaki volt, de amit felismert igazságnak, attól nem lehetett eltántorítani.

Fekete Ágnes: Tehát makacs ember is volt?

Szikszainé Sallai Eszter: Jó értelemben, igen. Béni bácsi parasztgyerek volt, öntudatosan ragaszkodott a származásához. Hallatlanul egyszerű, puritán ember.

Fekete Ágnes: Hova valósi volt?

Szikszainé Sallai Eszter: Abonyban született, de tanyán. Szerette a paraszti életmódot, mesélte, hogy hogyan őrizte a jószágot, hogyan élvezte a természetet. Azért taníttatta az édesapja tovább, mert a tanárai tudatosították benne, hogy nagyon értelmes a fia. Beíratta a Szolnoki Kereskedelmi Iskolába, a polgári iskola elvégzése után. Ő laikus igehirdető volt végig, ezt a kereskedelmi iskolát elvégezte, jegyző szertett volna lenni. Érettségi előtt lett tüdőbajos, le is mondtak róla az orvosok. És akkor édesanyjától a tizennyolcadik születésnapjára kapott egy Bibliát, amit jó mélyre elsüllyesztett, mert hallani sem akart semmiféle lelki dolgokról, de akkor betegségében úgy gondolta, hogy most nem szégyen fiatalember létére sem foglalkozni szent dolgokkal. Visszaemlékezésében írja: "Elkezdtem január 3-án, és befejeztem április 17-én, mindent elolvastam, még a nemzetségi táblázatokat is, becsuktam a könyvet, és azt mondtam, hogy ami ebben a könyvben írva van, az igaz, és én erre ráteszem az életemet." Ez volt a megtérése. Megmaradt, az érettségit letette. A községházán alkalmazták, de fizetés nélkül, mert ez a nagy munkanélküliség ideje volt, örült, hogy egyáltalán volt hova reggel elmenni dolgozni. Ott is szinte nélkülözhetetlen munkaerő lett. A főszolgabíró kinevezte havi száz pengő fizetéssel jegyzőgyakornoknak, és akkor mindenki meglepetésére nemet mondott, pedig mindenki tudta, hogy az akar lenni. Érezte azt, hogy az Isten őt másra hívja. Valóban így is történt, mert utána pár hónappal jött édesapámtól egy távirat a számára, hogy a Bethánia Egylet választmánya utazótitkárként akarja alkalmazni, jelentkezzen.

Fekete Ágnes: Maga a Bethánia Szövetség hogyan indult Magyarországon?

Szikszainé Sallai Eszter: A CE mozgalmat egy Clark E. Ferenc nevű lelkész Amerikában alakította meg. A célja az volt, hogy a konfirmált ifjak ne hagyják el az egyházat, ezért számukra egy ifjúsági szövetséget szervezett. Ez 1881-ben volt, 1900-ban dr. Szabó Aladár felesége egy Gyermek Szövetséget alakított a CE zászlaja alatt. A CE - Christian Endeavor - jelentése: keresztyén törekvés. Ezzel az emblémával világszerte elterjedt, de minden nemzet más-más tartalommal töltötte meg. Magyarországon a jelmondata: Krisztusért és Egyházáért cél egyenest előre. 1903-ban alakította meg Szabó Aladár a CE mozgalmat Magyarországon, akkor már Bethánia Egylet néven. Jövőre lesz a nagy CE Világtalálkozó itt Magyarországon, 2006. júliusában.

Fekete Ágnes: Béni bácsi 1940-ben került intenzíven a mozgalomba.

Szikszainé Sallai Eszter: 1940-től ő lett a főtitkár a központban, Budapesten. Akkor még nem én voltam a felesége.

Fekete Ágnes: Hogyan voltak ezek az evangélizációk? Hogyan tetszett ezt megélni annak idején?

Szikszainé Sallai Eszter: A tűz jellemzője, hogy terjed. Valóban az összes szövetségek és egyesületek felébredtek. A Bethánia zászlóvivője volt, az egésznek az összefogója. Volt egy nagy budapesti evangélizáció 1948-ban, ez azt jelentette, hogy Budapest minden templomában egy hetes evangélizáció volt, de ezt megelőzte egy kéthetes imahét, és az utcamissziós röplapok szétosztása. Kétmillió röplapot osztottunk szét.

Fekete Ágnes: Ez abban az időben elképesztő teljesítmény volt, mert még nem volt ilyen sokszorosítási lehetőség.

Szikszainé Sallai Eszter: Elképesztő teljesítmény volt, igen.

Ugyanabban az időben, ugyanabban a témában szólt az evangélizáció minden templomban. Végül aztán, amikor befejeződött a hét, volt egy összefogó evangélizáció a Fasori Református Templomban, ahol az udvart is berendezték ülőhelyekkel, hangszórókkal, óriási tömeg vett részt.

Ennek az egésznek a megszervezését a szervező bizottság Béni bácsira bízta, és ezt az összefoglaló evangélizációt is ő tartotta. Ez hatalmas élmény volt. Budapest összes villamosa ettől zengett, erre még emlékszem:

"Halld az ég harangi zengnek messze földön szerte-szét, Hírül adva mindeneknek Isten üdvüzenetét"

Énekeltük végig a villamoson és az utcákon, nem lehetett észre nem venni.

Emlékezetes történés az 1948-as Alcsúti Ifjúsági Konferencia, ahol 3000 ifjú vett részt.

Fekete Ágnes: Gondolom, hogy a háború utáni atmoszféra ebben benne volt, az emberek féltek, nem tudták, mi lesz.

Szikszainé Sallai Eszter: Nem is tudom melyik zsoltár írja le így Izráel történetét is, hogy ha ölte őket, Hozzá fordultak. Biztos, hogy benne volt.

Fekete Ágnes: Az ember elgondolkodik, hogy hogy engedhették ezt meg?

Hiszen 1948 már igencsak a keményebb idők fele tart.

Szikszainé Sallai Eszter: Meg voltak már akkor is a nehézségek.

Bevitték a rendőrségre pont a tömeg miatt, aztán elengedték.

Fekete Ágnes: Akkor mindenki megijedt?

Szikszainé Sallai Eszter: A tömeg nem tudta, hogy mi történt.

A Bethánia feloszlatása 1949 novemberében történt, ehhez elő kell vennem valamit.

Fekete Ágnes: Milyen papiros ez?

Szikszainé Sallai Eszter: Ezek olyan előadások, amiket a változáskor kértek tőlem, még 1988-ban. Ugye az történt, hogy a közösség fogalma egyre vitatottabb téma lett az egyházban, különösen éles viták folytak a zártság fogalma körül. A cél az volt, hogy fellazítsák a felébredtek sorait. 1948. július 16-án Sárospatakon megalakult a Missziói Munkaközösség, amely a Református Egyház munkaágait volt hivatva összefogni.

Fekete Ágnes: A Konvent megalakított egy bizottságot, hogy átvegye ezt a munkát.

Szikszainé Sallai Eszter: Ennek keretei között megalakult az evangélista munkaközösség, a gyülekezeti közösségi munkaágak keretében biztosította annak a szolgálatnak a folytatását, amelyet addig a Bethánia Egylet végzett, és vezetésével Szikszay Bénit bízta meg.

Fekete Ágnes: És ezt elvállalta?

Szikszainé Sallai Eszter: Elvállalta, persze, az ügy érdekében. Így az egylet vezetői elérkezettnek látták az időt, hogy az egyletet feloszlatva, a szolgálatokat az egyház kezébe tegye.

Fekete Ágnes: Akkor végül is önmaga oszlatta fel magát?

Szikszainé Sallai Eszter: Igen, mert egy olyan ígéretet kapott, hogy ugyanezt a munkát folytathatja, csak nem Bethánia néven, hanem gyülekezeti közösség néven. Ő járt is gyülekezetről gyülekezetre.

 

Fekete Ágnes: És ezt elhitte mindenki, hogy ez így is lesz majd? Hogy megengedik, hogy ez tovább éljen? Annyira nyilvánvaló volt, hogy miről szól egyébként a történelem.

 

Szikszainé Sallai Eszter: Akkor nem volt mit tenni, ez az igazság. Nem tudom ismeri-e a Vallástörténeti Kislexikonnak a Bethánia mozgalomról szóló ismertetését, a végső mondata az: reakciós, társadalom- és államellenes mozgalom.

 

Fekete Ágnes: Tehát az, hogy bethánista, az a legnegatívabb jelző volt?

 

Szikszainé Sallai Eszter: Egyenlő volt a reakcióval és az államellenességgel. Így történt azután az, hogy akiről kiderült, hogy a Bethánia tagja volt, azokat szétszórták. Engem is kitettek 1950-ben egy nagy tantestületből egy tanyára tanítani. Csináljak, amit tudok.

 

Fekete Ágnes: Hol tetszett tanítani azelőtt?

 

Szikszainé Sallai Eszter: A nagy tantestület Bicskén volt. 1950 novemberében a tantestületi párttitkár tett egy olyan megjegyzést, hogy ez a hívő, és ez a betánista mit keres még mindig itt? Akkor kapóra jött, hogy a köböljáráspusztai tanítót behívták katonának, és akkor engem november közepén szépen kitettek.

 

Fekete Ágnes: Gondolom, megfelelő lakáskörülmények is voltak...

 

Szikszainé Sallai Eszter: Ha! Elmondjam? Nem hiszik el úgy sem. Ez frontvonal volt. A háború után öt évvel még nem építették újjá. Volt egy tízszer nyolc méteres tanterem, összes berendezése egy konyhaasztal volt, egy tábla, egy nagy kalor kályha, és furnérlemezből valamelyik gyár rohammunkával készített padokat. Fáradt olajjal volt a padló felolajozva, nehéz olajszag terjengett. Krétám volt, semmi más.

 

Fekete Ágnes: Lakni volt hol?

 

Szikszainé Sallai Eszter: Az intézői lakásban laktam, aminek a lakható részét lakta az akkori erdész, aki kommunista ember volt, az én lakrészemnek se ablaka, se ajtaja, se kéménye nem volt.

 

Fekete Ágnes: Hogy tetszett fűteni?

 

Szikszainé Sallai Eszter: Hát, aztán a hívő testvéreim összefogtak, Nagy Gyula bácsi csinált ablakot, Béni bácsi csinált ajtót, kilincset, Fekete Miklós kéményt épített nekem. Nem volt közlekedésem, nem volt villany, nem volt víz, százötven méterről hordtam gémeskútról.

 

Fekete Ágnes: Nem voltak elkeseredve?

 

Szikszainé Sallai Eszter: Nem, nem Elfogadtam úgy, ahogy volt. Azt nem mondom, hogy az első benyomás nem volt nagyon keserű, de azért az Isten tudta azt, hogy az ő gyermeke hol van. És látja milyen érdekes, hogy ott mentem nyugdíjba. 35 évig voltam ott a tanyán, pedig közben fölkínálták, hogy menjek be Székesfehérvárra gyakorlóiskolai tanítónőnek, de mondtam, nem köszönöm, én itt jól érzem magam. Persze nagyon keményen kellett dolgozni.

 

(Ének: A tegnap terhe már a tegnapé...)

 

Szikszainé Sallai Eszter: Egy olyan iskolába mentem, ahol tanítás sem volt. A szülőknek az első megdöbbenése az volt, hogy jé, itt minden nap tanítás van. Nagyon szegény, nagyon elmaradott nép volt, 5-6-7-8 osztály egybe, minden tantárgyat tanítottam, tanítónői oklevéllel, úgyhogy két órakor becsuktam az iskolát, hazamentem, ettem valamit, és este tízig tanultam másnapra, mert húsz tantárgyat kellett feldolgoznom. Négy osztály, öt óra, 4-szer 5 az húsz. Minden osztálynak megvolt az órarendje, felírtam, hogy mi következik, felírtam vele kapcsolatos lényegbevágó kérdéseket, hogy utána számon kérjem, egy osztállyal pedig foglalkoztam. De negyvenöt percbe bele kellett férni.

 

Fekete Ágnes: Nem kis feladat lehetett.

 

Szikszainé Sallai Eszter: Hát, nem kis feladat volt, de végül aztán ment.

 

Fekete Ágnes: Béni bácsival mindeközben mi történt?

 

Szikszainé Sallai Eszter: Amikor a Bethánia feloszlott, akkor a Konvent ígéretet tett arra, hogy véglegesen alkalmazni fogják. Ezzel szemben egy év múlva minden kísérő sor nélkül visszakapta a munkakönyvét. 1950-51-ben abból tartotta el a családot, hogy bérmunkát vállalt alcsúti parasztoknál, aratást, kapálást, hogy betevő falat legyen. Sehol, sehol a világon nem alkalmazták. Mihelyt kiderült, hogy ki volt, azonnal nem volt rá szükség. Egyszer aztán megkérdezte tőlem, hogy megkérdezném-e a nálam lakó erdésztől, hogy alkalmazná-e őt, mert sehol nem kap munkát. Én megkérdeztem az erdésztől, azt mondta, hogy hát, jöhet a Béni bácsi. Így lett aztán ő erdőgazdasági segédmunkás.

Kapált, erdőt telepített, bozótot bontott. A házmester mondta, hogy nagyon gyanús körülmények között keresték, akkor derült ki, hogy rajta vannak a kitelepítendők listáján. Megkérdezte tőlem, hogy merem-e vállalni, hogy lehozza a családját is. Így volt. A felesége egy vasárnapi nap lett rosszul, de még vasárnap délben megfőzött, és éjfélkor halott volt. Ennyire hirtelen történt. Az orvos nem jött ki, nyolc kilométerre voltunk a falutól, estefelé üzentünk a másik orvosért, ő átjött, de nem ismerte fel, hogy milyen súlyos a baj. Ott boncolták fel helyben. Azt mondta, hogy másfél ujjnyi vastagon elborította már a genny az agyat, úgyhogy nem valószínű, hogy az orvos tudott volna segíteni. Nem tudom.

 

Fekete Ágnes: Nagy dráma lehetett ott a tanyán.

 

Szikszainé Sallai Eszter: Ott azért nem úgy van, hogy elviszik a halottat. Felosztottuk a munkákat. Aztán megkérdezte, hogy vállalom-e őt is, meg a gyereket is, és végül is az Isten igazolta ezt a kapcsolatot. Akkor volt ez a leánya nyolc éves, és őt neveltem én föl.

A nagyobbik már dolgozó nő volt, amikor az édesanyjuk meghalt.

 

Fekete Ágnes: Akkor ott együtt küszködtek már a tanyán.

 

Szikszainé Sallai Eszter: Na hát, akkor kezdődött azért a hadd el had.

A párt mindent megmozgatott arra nézve, hogy mi elkerüljünk onnét.

Háromszor szüntették meg az iskolát. Arra mentünk haza, hogy közölték, hogy megszűnt az iskola, engem majd alkalmaz az állami gazdaság.

 

Fekete Ágnes: Mit tetszett csinálni?

 

Szikszainé Sallai Eszter: Hát, nem én csináltam, az Isten lépett közbe. Fogalmam sincs. Az első alkalommal össze voltak hívva a szülők is ezen a címen, hogy ott óvoda lesz, és Szikaszaiék elmennek.

Elhangzott egy kérdés, hogy egyáltalán felmérte-e valaki azt, hogy van-e annyi óvodás korú gyerek a pusztában, hogy meg lehet nyitni egy óvodát. Erre azt mondja a tanácselnök, hogy hű de nagy gombócot tettek a torkomra! És kiderült, hogy nincs annyi gyerek. Másodszor szakmunkásképző iskolát akartak ott. Az állami gazdaságnak az igazgatója, aki nagy kommunista volt, de egy jóérzésű ember különben, egyszer üzente, hogy tűnjünk el innen a pusztáról, mert úgyis az lesz a vége, hogy kitekerik a nyakunkat. Ő jó indulattal mondja ezt, jobb, hogyha magunktól megyünk el.

 

Fekete Ágnes: Ezek szerint mégis úgy érezték, hogy nem kell megfutamodni ez elől.

 

Szikszainé Sallai Eszter: Hát, hova mentünk volna? Akkor 1957-ben a nyomozótiszt ököllel verte a katedrát és üvöltött velem: "Vegye tudomásul, hogy nincs olyan Isten, hogy maga itt a jövő tanévet megkezdje." És volt olyan Isten, mert ott mentem nyugdíjba 1982-ben.

Tényleg igaz, hogy ha Isten velünk, kicsoda ellenünk! Jelentkezett egy fiatal nő, majdnem sírva mondta el: "Béni bácsi, én vagyok megbízva azzal, hogy minden héten jelentést adjak Béni bácsiról. Tessék már nekem megmondani, hogy tényleg szervezi Béni bácsi a Bethániát?" Végül az lett, hogy Béni bácsi maga írta meg magáról a jelentést. Mondta neki, hogy legyen egészen nyugodt, "...én boldog vagyok a napi tizenhat órai munka után, lefekszem, én nem szervezek semmit." Járt ki az erdőre, én is jártam ki vele, mert a normát teljesíteni kellett, úgy hogy befejeztem a tanítást, és mentem ki, és amit ő előkészített, azt húzkodtam össze, aztán raktuk méterbe, felfűrészeltük, meg vágtuk ki a fákat. Akkor még kézi fűrésszel, nem ám géppel! Elkotortuk a havat, és fűrészeltünk. Milyen hálás szívvel emlékezem most vissza mindezekre, mert látom azt, hogy az Isten átvitt mindenen, megtartott, megerősített, és nem engedte, hogy bajunk történjen. Állandóan a borotvaélen voltunk, és nem vágtuk meg magunkat. Ott templom nem volt.

Nagy ünnepeken az iskolában pártengedéllyel tarthattak a papok misét is. Ennek az volt a módja, hogy megkapta külön a pap is az engedélyt, és én is megkaptam. És egyszer az történt, hogy én nem kaptam engedélyt, és jött a pap, és mutatja nekem az engedélyt. Mondtam neki, sajnálom, én nem kaptam engedélyt. És utólag tudtam meg, hogy csapda volt. Próba volt, hogy engedi-e a Szikszainé. Szóval, mindent kipróbáltak.

 

Fekete Ágnes: A régi bethánisták azért jártak hozzá?

 

Szikszainé Sallai Eszter: Volt idő, amikor ő nem engedte, mert tudta, hogy állandó kereszttűzben vagyunk.

 

Fekete Ágnes: Rettenetes lehetett ezt megélni.

 

Szikszainé Sallai Eszter: Nagyon nehéz volt emberileg romba dőlve látni azt, ami olyan szép volt. Voltak harcai, nem tánclépésekkel ment át ezeken a dolgokon. De azért mindig benne volt az a tudat, hogy az Isten mindeneknek Ura, és ha most így kell lenni, ő tudja, hogy miért van így.

 

Fekete Ágnes: És ő aztán hogy ment el?

 

Szikszainé Sallai Eszter: Hirtelen. Kiment az istállóba, hogy bekészíti a holnapi tüzelőt, és nem jött többet be. Semmi jele annak nem volt, hogy ő nem éri meg az estét.

 

Fekete Ágnes: Gyorsan elragadtatott.

 

Szikszainé Sallai Eszter: Mindig azt mondta nekem: "Majd meglátod, én hirtelen fogok elmenni." "Na - mondom - honnan ez a nagy tudat?" Azt

mondja: "Megbeszéltem ezt én az én Urammal." És így történt.

 

Fekete Ágnes: Ez hányban volt?

 

Szikszainé Sallai Eszter: 1985. január 26-án. Én csak az ő halála után költöztem ide. Egy tanítványomat gyorsan beküldtem a faluba, hozza ki az orvost, mondta az orvos, hogy nem tud segíteni. Megállt a szíve.

 

Fekete Ágnes: Hány éves volt akkor?

 

Szikszainé Sallai Eszter: 76. Visszaemlékszem, hogy csodálatos volt mellette, hogy az ember soha sem érezte bizonytalanságban magát.

Mindig éreztem azt a kapcsot, ami közte és az Isten között van.

 

Fekete Ágnes: S mindez él tovább, én úgy érzem, ahogy tetszett mondani, hogy konferencia konferencia után, és főzés, és gyerekvigyázás.

 

Szikszainé Sallai Eszter: Igen, újra alakult a Bethánia, sokkal kisebb létszámmal. Már van egy kis ifjúsági magunk, akik kezdenek felelősen gondolkodni. Hiányzik azonban a közép korosztály.

 

Fekete Ágnes: Ahogy mindenütt. Nyilván ebben a mozgalomban is.

 

Szikszainé Sallai Eszter: Ahogy mindenütt.

 

Fekete Ágnes: Hova tetszik most menni főzni?

 

Szikszainé Sallai Eszter: Majd augusztusban Piliscsabára megyek, akkor lesz a fiatal családosok hete. Tavaly velük voltam, és jól összemelegedtünk, kérésükre az idén is vállaltam. Remélem, bírni fogják a térdeim! (nevetés)

 

 

 

 

 

 

***

 

 

 

Az ébredés akadályai

I. Sámuel 3: 1-3. „És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás. És történt egyszer, mikor Éli az ő szokott helyen aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott), és az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:”

 

Ebben az igében egymással szembetűnően ellentétes két tényt látunk; mégpedig azt, hogy Éli aludt, az Úr szövétneke pedig még nem oltatott ki. Annak a bizonyítéka ez, hogy attól, hogy ég valahol a szövétnek, vagyis hogy Isten igéje akadálytalanul, tisztán és szépen hirdettetik, attól még lehetséges, hogy a gyülekezet vezetőiben és tagjaiban egyetemlegesen alszik. Így volt ezen a helyen is. A szövétnek égett, a főpap pedig aludt és nem volt kijelentése az Úrnak az egész gyülekezet számára. Nem arról van szó, hogy nem voltak igehirdetési alkalmak, arról sem, hogy a gyülekezet tagjai nem jártak ezekre az alkalmakra, hanem arról, hogy Isten Szentlelke azt jelentette ki, hogy éghet a szövétnek, hirdettethetik az Ige s a gyülekezet attól egészen nyugodtan aludhat.S ha az újszövetségi részre lapozunk át, a Cselekedetek könyve 25. Részének 8-9. Verseire, azt olvassuk, hogy: "Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, ahol egybe valának gyülekezve. Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomván az álom által, aláesék a harmadik rendházból és halva véteték fel." Ezt az ifjút aztán Pálnak kell életre hívnia. Sok helyen ég a szövétnek a felházban, mégis ifjak és leányok, meg asszonyok és férfiak alusznak és buknak ki az égből az ablakon át, és jönni kell valakinek, aki őket a halálból feltámassza. Az égő szövétnek nem bizonyíték annak, hogy a gyülekezet él. A teológiai tisztánlátás nem bizonyítéka annak, hogy nem alusznak. Lehet, hogy vannak szövétnekek a házban, vannak prédikátorok, énekkarok, minden megy, mint a beolajozott gépezet, megtelnek a perselyek adományokkal, mindenki elvégzi azt, ami rá van róva, mégis, ha élő ember be a gyülekezetbe, arról szerez meggyőződést, hogy a gyülekezet alszik. A békesség ugyanis nem az élet és az ébrenlét jele. Az, hogy békesség van valahol, hogy a gyülekezet kapujára kiírták, hogy: békesség; távolról sem jelenti azt, hogy Isten békessége uralkodik a gyülekezetben. Lehetséges, hogy a halálálma, a halál béklyói telepedtek a gyülekezet tagjaira.

Jeremiásnál is azt olvassuk: "Nyugodtan élt Moáb az ő seprejében és edényből edénybe nem öntötték és fogságba sem ment, azért maradt meg az íze rajta és nem változott el az ő szaga." Nem zavarta senki Moábot. Seprején nagy békalencsés tónak a nyugalmával ült. Nem voltak harcok, nem merültek fel kérdések. És azt mondja Isten Lelke, hogy azért maradt meg az íze és nem távozott el a szaga. Mennyire megdohosodott, megbűzhödött a mi közösségünk, mennyire a régi illat van benne és nem Krisztusnak a mindig új és eleven, friss illata árad soraink között. Régi, megáporodott kegyesség vett rajtunk erőt, telepszik ránk, s akik idejönnek, azt mondják, hogy ez nekünk nem kell, erre nem vagyunk kíváncsi. - Árad ez még imádságainkból is. Betanult imaformulákat mondogatunk, egyiket a másik után. Egy gyülekezeti igehirdetés alkalmával kaptam rajta magam, hogy imádkozás közben elolvasom, kinek az emlékezetére tették az ott lévő emléktáblára a koszorút. Szívünknek semmi köze az imádsághoz, csak szánk darálja a mondanivalókat. 1. Az ébredés legelső akadálya az, hogy hiányzik belőlünk ennek az alvásnak a felismerése. Van egy sereg ember, akivel nem lehet elismertetni, hogy alszik. Veri a mellét, hogy ő megtért, régóta gyülekezeti tag, hivatkozik keresztény múltjára, elmúlt életének áldásaira, meg sok minden egyébre. Időz a régi áldások mellet és elfeledte, hogy a manna megbűzhödött. Elfeledte, hogy a szőlővesszőnek szőlőtőkén kell maradni én naponként új életnedvet elfogadni s nem lehet megelégedni a tegnapi igetanulmányozás áldásaival, a tíz év előtti megtérés gyümölcsivel. Az Úr Jézus által naponta meg kell ragadtatnom, különben végem van, azonnal hullaszagúvá kezdek válni. Borzasztó könyvet olvastam egyszer, melyben valaki leírta, hogy a fronton egy nagy támadás légnyomástól érintve elájult és nem tudta mennyi idő telt el ébredéséig. Szorongások közt elkezdett mászni. Úgy látszott, hogy körülötte mindenki meghalt, vagy elmenekült. A sötét éjszakában azonban hangokat halott és mikor jobban felfigyelt, akkor döbbent rá, hogy a négy órával azelőtt halálba került emberek oszlásnak a zaja hangzik. Amint valaki kiesett Krisztusból, mint a Vele való közösség megszakadt, kezdenek mutatkozni a hullafoltok. Ahhoz az asszonyhoz hasonlók ezek az emberek, akiről egyszer azt olvastam, hogy menekülés közben kétségbeesetten szorította magához pólyás gyermekét s nem vette észre, hogy a nagy sietségben a gyerek kiesett s csak az üres pólyát szorongatta. Megvannak a külsőségek, a formák, de Jézus nincs sehol s nem akarjuk elismerni, hogy ébredésre van szükségünk. Semmire sincs szükségünk - mondjuk - pedig én vagyok a nyomorult, a nyavalyás, a szegény, a vak és a mezítelen. (Jelenések 3:17.)

Ha Isten Szentlelke meg akarja kezdeni az ébredés munkáját, akkor kemény, gőgös, elbizakodott hívő szívek, össze fogja törni és rájönnek, hogy egész kereszténységünk nem ér semmit: szemét! Isten Szentlelke így kezdte bennem is az ébresztés szolgálatát. Elvezetett oda, hogy tökéletesen szemét minden, ami a hátam mögött van. Kivetni való, amiért kár volt élni. Kár volt rontanom a levegőt, kár volt beszélnem, kár volt ebben a világban járnom. S benned is, ha elismered, hogy alszol, ledőlnek az ébredés akadályai.

János evangéliuma 9:41-ben azt mondja az Ige: "Ha vakok volnátok nem volna bűnötök, ámde azt mondjátok, hogy láttok: ezért a ti bűnötök megmarad. "Nagy keresztyén múlttal rendelkező testvérem, vajon mered-e alázatosan mondani, hogy nem látok, eltévedtem, meghomályosodtak a szemeim, vagy pedig keményen azt mondod, hogy: én látok? Bár állandóan ott zsongna a te szívedben is az egyik legkedvesebb ének, a "Nyájas világ" sora: "Csak egy lépést mutass!" Bár be tudnád vallani, hogy azt az egy lépést nem látod mindig tisztán, azt is sokszor vakon és tétovázva teszed meg, nem tudod, mi jön utána. Azt az egy lépést úgy teszed meg, hogy nem mernéd határozottan mondani, hogy amit teszek jó, biztos igaz és helyes. Rettegve és félve, szorongva és nyugtalankodva mondod, hogy: Irgalmas Isten ne hagyj engem eltévelyednem! - Az alvajáró jár fent az éjszakában meggondolatlanul. Tetőormokon, falperemeken, mélységek szélén, könnyelműen és léhán. Aki ébren jár okkal jár, sokszor szívszorongatva és félelmek között és vigyázva, mert tudja hogy itt csak Jézus tarthat meg engem.

Hogy meghomályosult bennünk az alvás tudata, azt a meghomályosult bűntudatnak köszönhetjük. Lukács 18-ban van megírva a farizeus és publikánus története. Mi a farizeust el szoktuk inteni egy kézlegyintéssel: Milyen jó, hogy egyszer ott ültem a vámszedő imádságával! Csakhogy a vámszedők gyakran változnak át farizeusokká! A farizeusok öntudatával élnek: milyen jó, hogy nem vagyok olyan, mint régen voltam, tökéletességre jutottam. Fiatal barátom keresett fel s a beszélgetés során eljutott oda, hogy "tetszik tudni én már nem is tudok vétkezni". A harmadik keresztkérdésnél kiderült, hogy dehogy nem tud!... Ugyanígy, akik azt vallják, hogy: "az én vámszedő, publikánus életem a hátam mögött van, azon már túl vagyok" azoknál meghomályosodott a bűntudat. Elfeledkeznek arról, hogy Isten színe előtt mindig csak bűnösként lehet megállni. - Gyermekkoromat tanyán töltöttem, ahol édesanyámnak mindig sok csirkéje volt. Jött a nyári vihar, a csirkéket az anyjuk nem tudta hazahozni, meg mi sem tudtuk összeszedni. A vihar után megtaláltuk őket, amint dermedtem feküdtem a tarlón. Bevittük őket a lakásba, lefektettük a tűzhely körül. Először elkezdték a lábukat nyújtogatni, aztán szárnyaikat mozgatták meg, de egyszerre azt vettük észre, hogy már az ablaknak repülnek. Nagyon kinyílt a szemük. Ilyen a hívő ember is sokszor.

Elfeledkezik a megtérő bűnös szent reszketéséről s orcátlanul jár Isten előtt. Azt gondolja, hogy beérkezett ember, ezt mutatja az a járás-kelés, melyek a gyülekezetben tanúsít, az a robogás, mellyel itt is dönt, ott is ront, miközben azt gondolja, hogy felébredt ember. Ha azonban valaki megpiszkálja a kereszténységet, kiderül hogy felszínes dolog az egész. Nincs bűntudata. Pedig nem tudom elképzelni, hogy a tékozló fiú valaha is orcátlanul tudott volna odaülni atyjának az asztalához s nem mindig azzal a tudattal, hogy kegyelemből eszem az atyám kenyerét.

Lehetséges, hogy valakinek feltámad a bűntudata, nyilvánvalóvá válik, hogy nem jól van úgy, ahogy van, valami hiányzik, valahol hiba van. Azt is látja, hogy változtatni kellene rajta, de nincs benne elég őszinteség, elég alázatosság, hogy elismerje, hogy elaludt. Úgy csinál, mint amikor valaki az összejövetelen elalszik s szeme elé tartja a kezét, mintha imádkoznék. Nem meri őszintén vállalni, hogy én elaludtam, hogy meghidegült bennem az isteni szeretet. Nincsen nálam rendben a dolgok. Nem mer őszintén odaállni a gyülekezető elé, hogy nincsenek rendben a dolgaim, a gyülekezeti tagok elé, hogy imádkozzatok értem. Úgy tesz, mintha minden rendben volna, mintha minden jó lenne s nem hiányoznék semmi. - Beszél ezekről az Ige a János 12:23-ban: Sokan követték volna Jézust a főemberek közül, de féltek az emberektől, mert jobban szerették az emberek dicséretét, mintsem Isten tetszését. Félnek az emberektől ma is: hogyan leplezném én le az én jónevű keresztyénségemet, hogyan vallanám, hogy én alszom hogy hiába olvasom a Bibliát, nem szól hozzám; hiába imádkozom, csak betanult szavakat mondok; hogyan venné ki magát, ha odaállnék a gyülekezet elé, leesnék a padlóra?! Inkább szeretik az emberek dicséretét: milyen rendesen elvégzi a munkát; hűséges testvér; ő nyitja a teremajtót; itt van amikor söprögetni kell; a legbuzgóbb az énekkarban, a kottákat is ő rakja rendben. S mikor őszintén ott állsz az Úr előtt, be kell vallanod, hogy: alszom én, csak nem merem őszintén megmondani.

2. A következő akadálya az ébredésnek: a felértékelt cselekedetek. Nem tudom ki mennyire ismeri Dávid történelmi életét. Nagyon érdekes ebből a szempontból elolvasni a 18. Zsoltár néhány versét: "Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem. Mert megőriztem az Úrnak útait és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől. Mert minden ítélete előttem és rendeléseit nem hánytam el magamtól. És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkeimtől." (21-24.) Hány hivő van aki ugyanígy szól: őrizkedtem az én vétkeimtől, vigyázok, cselekedeteim igazak és becsületesek, törekszem és igyekszem. El kellett jutni Dávidnak oda, hogy mikor Isten felébresztette, nem hivatkozott semmire. Felértékeljük cselekedeteinket s azt mondjuk: igyekszem, buzgólkodom, áldozok, míg Isten Lelke rá nem világit, hogy szemét az egész és hiábavalóság.

3. Itt van az egésznek a gyökere: meghomályosodott a kereszt, elvesztette a fényét a Golgota és az ott megfeszített Krisztus. Eljut az emberi szív oda, amit Ésaiás mond: "Hagyjátok el az utat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el elölünk Izraelnek Szentjét. Azért így szól Izraelnek Szentje: Mivel megutáltátok e beszédet és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban és ezekre támaszkodtok: ezért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, amely már kiáll a magas kőfalon, amelynek aztán nagy hirtelen jő el romlása; és romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, amely kímélés nélkül eltöretik és nem találni töredéki közt olyan cserepet, amelyen tűzhelyről tűzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából. Mert így szól az Úr Isten, Izraelnek Szentje: megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna, csöndességben és reménységben erősségtek lett volna, de ti nem akarátok. Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk, azért futnotok kell, és gyors paripán elvágtatunk, ezért gyorsak lesznek üldözőitek." (Ésaiás 30:11-16.)

Nem kell a kereszt, kifinomultak igényeid, különlegessé lett számodra a golgotai kereszt árnyéka, más köti le a figyelmedet, nem drága Megváltó Urad vére. Más könyvek után izgatottan nyúlsz és érdekel a tartalma, megváltó Uradnak az üzenete nem érdekel téged. Ha valami nagy szellem végórát prófétálna ha valaki titokzatos álmokat fejtene, az érdekelne, de én nem akarok mindig Krisztusról, keresztről való beszédet hallani. Túl vagyok a bűnbánaton, bűnbocsánaton, ne nyugtalanítsanak mindig ezzel a kérdéssel. Elég volt a manna, utálja a lelkünk, más ételt hozzatok nekünk. Ne prófétáljatok bűnbocsánatról, vérről, keresztről. Erről nem akarunk hallani.

Más kerül a golgotai kereszt helyére. Szíved középpontjában nincs ott a kereszt s egyszerre csak elkezdesz aludni. Élő, éber keresztyén csak az, akinek az élete középpontjában elevenen és lüktetően van ott Jézus keresztje. Hadd mondom el néhány szóval, hogy Isten Szentlelke engem ezen a ponton ébresztett fel. Eljutottam oda, a dogmatikai látás és a tőlem telhető tiszta igehirdetés ellenére, hogy kiszáradt az életem. És semmit sem láttam magamban, amiben ne lettem volna megigazulva. S mikor ebben az állapotban vergődtem, csodálatosan és megdöbbentően sajgott bele a szívembe, hogy "hófehérek lesznek, hófehérek lesznek". Amikor Jézus Krisztus vérének a bűntörlő hatalma újra megdobogtatta a szívemet, észrevettem, hogy minden él körülöttem és minden éled. Minden egészen más, mint azelőtt. Újra odakerült életem középpontjába a maga erejével Jézus Krisztus megnyílt sebe. Működni kezdett bennem az Ő Lelke és szerelme. És ezt megelőzőleg el kellett jutnom oda ahova Pál jutott a Filippi 3:4-10. szerint: "Jóllehet énnekem van bizakodásom test szerint is. Ha bárki más mer bizakodni, én sokkal inkább; körülmetéltettem nyolcadnapon, Izrael nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor nyereséget valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt, annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt, akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem és találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján: hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának erejét az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az Ő halálához." Természetes dolog, hogy valaki a megtérés előtti életét szemétnek ítéli, mert az volt. Szemétnek mondom a farizeusi önigazságomat, megrontott szívem családságait. De akkor Isten Szentlelke világossá tette előttem, hogy nemcsak elméletileg szemét 16 éves keresztyén életem, múltam, hanem valóságban az. Emberek sírtak előttem bűneik felett, ezeknek hirdettem az Igét. Szemét minden meghallgatott imádságom, csak egy valami valóság: az Úr Jézus krisztus keresztje. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent, hogy az Úr Jézus Krisztust megnyerjem. Csak erről tehetek bizonyságot, hogy nékem annyi van, amennyit ma adott az Úr. És ez nem elég holnapra. Ha holnap újra nem ad, üresen, koldusmódra állok elébe. Ha nem fogad be kegyelmébe, ha nem irgalmaz meg nekem, utolsó, számkivetett ember leszek. Oda kell eljutnom, ahová Pál aki azt mondta: Ideje már, hogy az álomból felserkenjünk! (Róm 13:11.) A továbbiakban így ír: Az igyekezetben ne legyetek restek, lélekben buzgók legyetek. Ideje már az álomból felébrednünk. Én, Pál is veletek együtt. Mikor Isten ébredésről beszél, így szól: Mind a gyülekezeti vezetők, mind a közösségi tagok ébredjetek fel! Nem a gyülekezetet kell ébreszteni, hanem nekik kell felébredniök. Mindenkinek a saját személyében kell felébrednie.

Ezek azonban csak az egyéni ébredésünk akadályai. Nézzük most meg, hogy mik a gyülekezeti ébredés akadályai. Miért nem telik meg a összejöveteli helység úgy mint régen?

 

 

 

 

Mik az ébredés akadályai közösségileg?

1. Mindenekelőtt az alvó hivő emberek, akik nem a nyilvánvaló igazsággal hanem mással kelletik magukat. Egy lelkészhez egyszer beállított egy magát hívőnek atyafi s arra a kérdésre, hogy mi a célja odajöttének, azt felelte, hogy behunyt szemmel imádkozzanak. Ez komolyan megtörtént. Ez volt az igehirdetésének, bizonyságtételének célja. Egy faluban igehirdetés után jöttek hozzám gyülekezeti férfitagok s elém álltak azzal, hogy mi erre a vallásra át akarunk térni. Nem erről van szó, hanem arról, hogy meg kell térni. Ezt azonban nem akarták, csak áttérni. - Nem a nyilvánvaló igazsággal kelletted magadat, hogy bűnös vagy és bűneidre egyes egyedül Jézus Krisztusban találsz bocsánatot. Másról kezdünk beszélni, mert magunk is alszunk. Nem azzal van tele a szívünk, hogy engem az Úr Jézus egészen megváltott, hanem azzal, hogy pl. leszoktál a dohányzásról. Nagy dolog, ha valaki leszokott róla, de ez még nem jelenti, hogy keresztyén ember. Akármilyen nagy kérdések, lelki élmények kerülnek szóba, a nyilvánvaló igazságról kell becsületesen szólanunk; arról, hogy abban a társaságban, melyben én vagyok, én vagyok a legbűnösebb. Mondd el, hogy neked a drága Jézus vérére szükséged van, hogy megtartassál az üdvösségre. Mikor annyi nyomorúság után megérkezel a dicsőségbe, ott is elhangzik, hogy "Ezért vannak az Isten királyi széke előtt, mert megmosták az Ő ruháikat és megfehérítették a Bárány vérében." (Jel. 7: 14-15.) Azt jelenti ez, hogy szennyes ruhádat és ruhámat szüntelen meg kell mosnunk a Bárány vérében.

 

2. Akadályai az ébredésnek azok a hívők, akiknek az élete beszédben áll. Nincs mögötte megváltozott élet. Csak beszélnek, csak beszélnek. Eszembe jut sok olyan hívő élet, akik jól tudnak beszélni, kegyesek az imádságban, de sokkal többet érne ha valóban keresztyén alázattal tudnának elhordozni engem, ha nyugodtan tudnék beszélgetni velük természetes hangon és nem sértődnének meg rajta, nem kellene válogatnom a szavakat a kifejezéseket s nem kellene borsódznia a hátamnak, hogy hogyan mondjam meg nekik mondanivalóimat, hogyan adjam tudtára, hogy amit csinál helytelen. Csak imádságban, beszédben áll a keresztyénségünk és ez akadálya az ébredésnek. Útjába állnak egy csomó embernek, mert azt mondják, hogy az olyan keresztyénségből, mint az övék, nem kérünk.

 

4. Akadályai az ébredésnek azok a keresztyének, akik közösségben vannak ezzel a világgal, akiknek nem olyan drága az Úr Jézus, hogy érette mindenről lemondanának, valóságosan, nemcsak az énekszóban. Megdöbbentő az az elvilágiasodás, amely életünk minden vonalán látszik. Ne vegye törvényeskedésnek senki, de amíg azt látom, hogy valaki tornyot csinál a hajából, kétségem van afelől, hogy sok köze lenne az illetőnek Jézushoz. Majd amikor leányaink Jézusért öltöznek és válogatják meg szórakozásaikat és életük minden területén nyilvánvalóvá válik, hogy Jézusért tették, vagy nem tették, akkor beszélhetünk arról, hogy lesz-e ébredés. Amíg a Szentléleknek velünk kell bíbelődnie, amíg velünk el nem készül, nem számíthatunk arra, hogy elkészül a kivülvalókkal. - Az I. Kor. 10: 20-ban így hangzik az ige: "Amit pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek, nem akarom pedig, hogy ti az ördöggel legyetek közösségben." Kérdezem tőled hívő testvérem, hány olyan pontja van életednek, melyen közösségben vagy az ördöggel, egy gyékényen árulsz vele? E világnak az ördög a fejedelme és minden ami e világban van, az ördögtől van. Parázna férfiak, nem tudjátok, hogy a világ barátsága ellenségeskedés Istennel? Mit akarunk mi lelki ébredésről beszélni, mikor félszívünket ott hagytuk a világnak. Majd amikor a szíved másik felét is elhoztad, amit zálogban hagytál az ördögnél és úgy énekelsz és imádkozol, akkor lesz ébredés.

Életednek egy darabját ott hagytad bizonyítékul: visszajövök hozzád! Majd amikor a vele való jegyességed minden ajándékát visszaadod, beszélhetünk arról, hogy nem vagy akadálya az ébredésnek. Azt mondja Istenigéje, hogy azért van köztetek olyan sok erőtelen és beteg, mert félszívük a világé, az ördögé és azért alusznak sokan.

Az ébredés előfeltétele ez a három: bűntudat, minden cselekedetem csődje és önmagam teljes halálba adása. Mikor Isten népe így szólt: én bűnöm, én nagy bűnöm! Könyörülj meg rajtam Uram, a te nyomorult szolgádon. Amikor üres tenyerünket mutatjuk az égre és azt mondjuk, hogy nem hoztunk semmit. Cselekedeteink, tudásunk, ismereteink nem érnek semmit. Kísértéseim falain újra véresre zúztam magam. Húsomba bevágott a kötél és nem tudok szabadulni. Feltör szívedből, hogy: Oh, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem! Akkor lenyúl a magasságból és újra felvesz téged és te a megtalálás önfeledt örömében jutsz vele boldog élő közösségre.

 

Te vagy az ébredés akadálya. Ezt szeretném úgy mondani, hogy kiállnék a templom kijáratába és mindenkinek megfognám a kezét és a szemébe néznék, amikor eltávozik és őszintén azt mondanám: te vagy! Közösségbe tartozó, vagy oda nem tartozó: az ébredés akadálya te vagy! Prédikátorok, énekesek, férfiak, asszonyok, leányok: te vagy! Az ébredés akadálya én vagyok. Ha az én szívemet még forróban rázná a láz, a szemeimben emésztőbben lobogna a tűz, ha el merném vonni azt a néhány órát a testtől, amit pihenésre szántam, ha annyira sem kímélném magam, amennyire kímélem, akkor jönne az ébredés. És ha Istennek Szentlelke véghez viszi mindnyájuk életében, akkor jön az ébredés. Serkenj fel, aki aluszol!... Ha pedig nem, akkor ne rontsd tovább Isten népét. Isten adni kívánja az Ő Szentlelkét, hogy jöjjön az ébredés. Jól vigyázz, ne rontsd meg Isten népét! Ha megrontod, Istennek rettenetes ítélete van számodra.

 

Hirdetem azzal a hatalommal, amivel az én Uram Jézus Krisztus felruházott, amikor elhívott az Ő szolgálatára: rontson meg téged, ha szíved keménységével és hitetlenségével útját állod az ébredésnek. Semmi más nem biztosíthatja számodra, hogy nem leszel az ébredés akadálya, csak ha Isten irgalmas lesz hozzád és ébredést ad neked. Támadj fel a halálból és akkor felragyog néked a Krisztus, az a megfeszített, töviskoronás Fő, az én szerelmes Uram, drága Megváltóm! Aki eltörölte az én bűneimet, hófehérré tett engem az Ő irántam való nagy irgalmasságából és ugyanezt veled is meg akarja cselekedni.

 

Szikszai Béni

Kiadta: Bethánia Irodalmi és Nyomdai Vállalat Budapest, 1946

 

 

 

***

 

 

Szikszai Béni A Hitre jutottak közössége

(Megj: A helyesírási hibákért elnézést kérünk, igyekszünk hamarosan kijavítani.)

 

Az  evangélizáció  célja  az  atyai  háztól  eltávozott  tékozló  fiakat visszatéríteni,  egybegyjteni  az  atyai  házhoz.  Az  evangélium  azért  hirdettetik, hogy  Isten  Lelke  menyasszonyt  gyjtsön  a  Vlegény  számára.  Az  üdvösségre választottak  egybegyjt  szolgálata  ez.  Mert  senki  sem  mehet  Jézushoz, hanem  csak  ha  az  Atya  vonja  azt,  viszont  minden,  amit  neki  adott  az  Atya, hozzá megy, és aki hozzá megy, semmiképpen ki nem veti. (Jn 6,37-44) Amíg  azonban  valaki  a  Szentlélek  felhívására  ki  nem  mondja  Jézus

Krisztusnak  az  igent,  hozzá  nem  jön,  be  nem  fogadja  t,  addig  Izráel társaságától  idegen.  Döntjelentség  tehát,  hogy  van-e  az  ember  életében egy  "egykor",  amelyrl  így  ír  az  ige:  "egykor  mi  is  mindnyájan",  és  van-e életében ilyen folytatás: "most pedig"... (Ef 2,3; 12-13)

A dönt igen kimondása által lesz az emberi szív közelvalóvá. Ennek az igennek  a  kimondását  sürgeti  az  evangélizáció.  Úgy,  amiképpen  Eliézer sürgette  Rebekánál:  "akarsz-e  elmenni  e  férfiúval?"  Az  igen  kimondásának azonban  megvoltak  és  megvannak  a  konzekvenciái.  Miután  Rebeka  így

szólott:  elmegyek,  elbocsátották  t,  és    felkelt  és  elméne  (1Móz  24,58-61).

Elhagyta  népét  és  atyáinak  házát,  mert  szépségét  a  király  kívánta  és  hódolt neki (Zsolt 45,11-12).

Ez  történt  az  els  pünkösd  ünnepén  is.  Hangzott  a  Szentlélek  által hirdetett  evangélium,  és  akik  örömmel  vették,  azok  megkeresztelkedtek,  az apostolokhoz csatlakoztak, és elszakasztották magukat a gonosz nemzetségtl. Mindezeket  egybevetve  azt  látjuk  tehát,  hogy  a  megtérés,  az újjászületés  által  az  ember  egy  nagy  családba  születik  bele.  Az elsszülöttek  seregébe  (Zsid  12,23).  Aki  addig  távol  volt  az  Isten  népétl,

idegenkedett  tle,  kritikával,  visszatartással,  esetleg  gylölséggel  és keserséggel tudott rátekinteni csupán, az a megtérés által közelvalóvá lesz. A befogadott  ige  ugyanis  közösséget  támaszt  az  Úr  népével.  Mert  hiszen  amiket hallottunk és láttunk, azért hirdetjük, hogy közösségük legyen velünk, éspedig a mi közösségünk az Atyával és az Fiával, a Jézus Krisztussal (1Ján 1,3).

Az  egészséges  megtérés  által  tehát  közösségi  emberré  lesz  az  egyén. A bárány  visszatér  a  nyájhoz,  nem  jár  többé  a  maga  útján  saját  értelme, gondolatai  és  elképzelései  szerint,  hanem  a  közösség  irányítása,  vélekedése lesz  rá  nézve  a  dönt.  Nincs  többé  én,  hanem  mi.  Mi  Atyánk,  akinek valamennyien gyermekei vagyunk, mi kenyerünk, amelyet meg kell osztanunk egymással, mi bneink, amelyekben éppúgy részes vagyok, mint a másik, nem vonhatom  tehát  ki  magamat  belle  hatásaiban,  következményeiben.  Mi szenvedésünk,  ha  szenved  egy  tag,  vele  szenvedek  én  is,  ha  gyalázat  éri  az egyiket,  gyalázat  ér  engem  is.  Az  egészséges  megtérés  által  beleépül  a  testbe az egyén.

Vannak  ugyan  a  családon  kívül  élk,  de  ezeknek  a  megtérése  körül

mindig  van  valami  baj.  Rendszerint  az  énjük  van  útjában  annak,  hogy

közösségi  emberekké  legyenek.  Az  egészséges,  igazi  közösségben  ugyanis  az

én  elhal.  A  közösség  vállalása  az  én  halálba  adását  jelenti.  Vannak  emberek,

akik  a  hittagadásból  és  az  erkölcsi  bnökbl  megtértek,  de  önmagukból  nem.

Lehet,  hogy  beszélnek  bnbocsánatról,  üdvösségrl,  küzdenek  a  keresztyén

erkölcsért, de énjük továbbra is él, ersödik, hízik.

Éppen  az  a  különbség  az  igeszer  közösség  és  sok  közösségnek

nevezett  valami  között,  hogy  az  igeszer  közösségben  az  én  fájdalmasan,

gyötrelmesen  elhal,  azokban  a  közösségnek  nevezett  csoportosulásokban

pedig,  amelyek  az  igei  mértéket  részben  vagy  egészben  nélkülözik,  az  énnek

nemcsak  hogy  nem  kell  elhalnia,  hanem  éppen  módja  van  arra,  hogy  alaposan

hizlalja  magát.  Ez  a  magyarázata  annak,  hogy  az  igeszer  közösségtl  azok,

akik  énjüket  halálba  adni  nem  akarják,  húzódoznak,  ha  pedig  mégis

odajönnek, elbb-utóbb kiesnek onnét. Az az általános megtapasztalás, hogy a

közösségtl nem a felismert bn, hanem az én választ el.

Lássuk most a továbbiakban, milyen az igeszer, egészséges közösség.

Mindenekfelett és elssorban igeközösség. Ahol igeközösségrl beszélni nem

lehet,  ott  minden  közösség  elnevezés  hamis  dolog,  és  olyan  kárhozatos

építmény,  amirl  Ezékiel  próféta  könyve  13-ban  olvasunk,  amellyel  elaltatják

a népet, mely falat falaz,  és vannak, akik mázzal bemázolják. Igeellenes dolog

imaközösségrl,  munkaközösségrl,  szeretetközösségrl  beszélni  ott,  ahol

nincs  igeközösség.  Az  egésznek  ugyanis  a  fundamentuma  az  a  drága

bizonyosság,  amit  a  2Pt  1,1-ben  olvasunk:  "akik  velünk  egyenldrága  hitet

nyertek  a  mi  Istenünknek  és  Megtartónknak,  Jézus  Krisztusnak  igazságában."

Ne  értsük  félre,  nem  csupán  dogmatikai  egységrl  van  szó,  hanem  a

Heidelbergi Káté  szavai  szerint olyan  egyenl drága hitrl,  amely nem  csupán

ismeret,  hanem  szívbéli  bizodalom  is,  amelyet  a  Szentlélek  Isten  munkál

bennem, hogy nem  csak másoknak, hanem nekem  is üdvösséget  és örök életet

ajándékoz  az  Isten  Jézus  Krisztusért.  Az  igeközösség  drága  szívbeli  egység,

egy Lélekkel való megitattatás, a közös Úr iránt való hálaadás és odaszentelés.

Ha  igeközösségrl  beszélünk,  akkor  ennek  a  negatívumáról  is  nagyon

komolyan  beszélnünk  kell.  "Mi  egyezése  van  Krisztusnak  Béliállal,  vagy  mi

közössége  hívnek  hitetlennel?  Mi  egyezése  Isten  templomának bálványokkal?  Mert  ti  az  élIsten  temploma  vagytok,  amint  Isten  mondotta:

Lakozom  bennük  és  közöttük  járok  és  leszek  nekik  Istenük  és  k  én  népem

lesznek.  Annakokáért  menjetek  ki  közülük  és  szakadjatok  el,  azt  mondja  az

Úr,  és  tisztátalant  ne  illessetek,  és  én  magamhoz  fogadlak  titeket  és  leszek

Atyátok,  és  ti  lesztek  fiaimmá  és  leányaimmá,  azt,  mondja  a  mindenható  Úr."

(2Kor  6,15-18)  Íme  tehát  ahhoz,  hogy  az  elsszülöttek  családjához

odatartozzék,  el  kell  szakadnia  a  hitetlenekkel  való  közösségtl,  és  oda  kell

csatlakoznia  a  hitre  jutott  embernek  azokhoz,  akik  már  elszakadtak  Béliáltól.

Lehetetlenség  az,  hogy  az  teste,  a  Szentlélek  temploma  bálványistenek

lakóhelye  legyen.  A  legfbb  bálványt,  az  énnek  a  szobrát  sem  lehet  felállítani

benne.

Az  igeközösségbl  folyik,  hogy  azok  életében,  akik  igeközösségben

vannak  egymással,  egységes  állásfoglalás  támad  a  bnnel  szemben,  annak

mindhárom kísértési területén.

Akik velünk egyenldrága hitet nyertek, azoknak tiszta, világos látásuk

van  az  ördöggel  szemben.  Nem  lehetnek  bizonytalanságban  arra  nézve,  hogy

nem  test  és  vér  ellen  van  tusakodásunk,  hanem  fejedelemségek  ellen,

hatalmasságok  ellen,  az  élet  sötétségének  világbírói  ellen,  amelyek  a

magasságban vannak. (Ef 6,12) Nem lehet kétséges elttünk, hogy a bn ellen

való  tusakodás  nem  erkölcstani  tételek  megtartása  vagy  meg  nem  tartása,

hanem  a  Szentlélek  által  Isten  erejében  való  küzdelem  az  ördög  ellen.  Ehhez

még  csak  azt  kell  hozzátennünk,  hogy  Isten  népe  már  kigyógyult  abból  a

szemléletbl,  hogy  az  ördög  mindig  a  "másik  oldalon",  tehát  a  velünk

ellentétes  táborban  van.  Tudjuk  nagyon  jól,  hogy  a  saját  imádságainkban,

bibliaolvasásunkban  és  közösségünkben  mozog  a  legotthonosabban  és  támad

legszívósabban az ördög.

Ugyancsak  nem  lehet  kérdéses  az  sem,  hogy  mindaz,  ami  a  világban

van  a  test  kívánsága,  a  szemek  kívánsága  és  az  élet  kérkedése,  nincs  az

Atyától.  A  világ  felé  tehát  Isten  szeretetének  szorongó  küldetésével  fordul  a

hitre  jutott  élet,  de  mindig  úgy,  mint  ahogy  az  ingoványba  zuhant  élet  felé

kész  a  legnagyobb  mélységig  lehajolni  az,  aki  menteni  akarja  t,  jól  tudja

azonban,  hogy  nem  volna  nagyobb  bolondság,  mint  utána  ugorni,  mert  az  a

vele  együtt  való  elveszést  is  jelentené.  Tehát  el  a  világtól  a  világért,  de  mégis:

a  világban,  a  világban  élk  megtartásáért.  "Világ"  alatt  mi  nem  azt  az

életterületet értjük, ahol nem mi vagyunk, hanem a "többiek". "Világ" alatt mi

azt  a  ggös,  önimádó,  istenked,  féktelenül  önzszellemiséget  értjük,  amely

szívesen eluralkodik hívkön és hitetleneken egyaránt.

A  testtel  szemben  a  hitre  jutott  ember  megnyerte  a  látást,  hogy  a

megváltatlan  testet  kell  hordoznunk  és  várjuk  a  teljes  váltság  napját,  amikor testünk  is  megváltatik  a  dicsségben  eljövendJézus  Krisztus  által.  Addig azonban  tudatában  vagyunk  annak,  hogy  a  test  a  lélek  ellen  törekedik,  a  lélek pedig  a  test  ellen,  ezek  pedig  egymással  ütköznek.  A  hitre  jutottak  azonban

Lélek  szerint  igyekeznek  járni,  nem  a  test  kívánságai  szerint.  Nem  vagyunk

adósok  a  testnek,  hogy  test  szerint  éljünk.  Mindaz,  ami  a  testtl  származik,

utálatos Isten eltt, éppen ezért, akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.

Csak  miután  az  igeközösség  alapjai  tisztázódtak  elttünk,  azután beszélhetünk  szeretetközösségrl.  Van  ugyanis,  st  kell,  hogy  legyen mentszeretet  a  hitre  jutott  ember  szívében  az  Izráel  társaságán  kívül  állóval

szemben is egészen odáig, ahogy János apostol az 1János 3,16-ban ír: "...mi is

kötelesek  vagyunk  odaadni  életünket  a  mi  atyánkfiaiért."  Más  azonban  a

mentszeretet,  és  más  a  szeretetközösség.  Az  Úr  Jézus  Krisztus  világosan

beszél  arról,  hogy  "Isten  úgy  szerette  a  világot,  hogy  az  egyszülött  Fiát  adta

érte...",  de  amikor  búcsúzni  kezd  tanítványaitól,  akkor  így  szól  hozzájuk:  "Új

parancsolatot  adok  néktek,  hogy  egymást  szeressétek;  amint  én  szerettelek

titeket,  úgy  szeressétek  ti  is  egymást.  Errl  ismeri  meg  mindenki,  hogy  az  én

tanítványaim  vagytok,  ha  egymást  szeretni  fogjátok."  (Jn  13,34-35)  Ebben  az

új  parancsolatban  háromszor  fordul  elez  a  kifejezés,  hogy  egymást.  A

szeretetközösség  tehát  a  szó  szoros  értelmében  közösség.  Egymás  terheinek

a  hordozása.  (Gal  6,2)  Egészen  idáig:  "Ki  beteg,  hogy  én  is  beteg  ne  volnék,

ki  botránkozik  meg,  hogy  én  is  ne  égnék."  (2Kor  11,29)  Az  egybeszerkesztett

szervezet  csodálatos  egységébl  származó  ösztönös  segítés,  hordozás  és  vele

szenvedés.  Egészen  odáig  megy  ez  a  szeretetközösség,  hogy  noha  mint

fentebb  mondottuk,  a  hitre  jutott  ember  szíve  az  egész  világ  felé  ki  van  tárva,

mégis  így  szól  az  ige:  "Annakokáért  amíg  idnk  van,  cselekedjünk  jót

mindenekkel,  kiváltképpen  hitünknek  cselédeivel."  (Gal  6,10)  Vagy

idézhetjük  ilyen  vonatkozásban  is  azt  az  igét,  hogy  "Ha  pedig  valaki  az

övéirl  és  fképpen  az    házanépérl  gondot  nem  visel,  a  hitet  megtagadta  és

rosszabb  a  hitetlennél."  (1Tim  5,8)  Lehetetlenség  tehát,  hogy  amíg  a

közösségen  belül  megoldatlan  szükség  és  elintézetlen  szeretetlenség  van,

addig  a  közösség  kifelé  próbáljon  beszélni  szeretetrl,  vagy  gyakorolni

szeretetet.  A  szeretetnek  elbb  a  közösségen  belül  kell  a  Krisztus  mértékére

törekednie.  Az  igazi  közösségben  nemcsak  "szívvel"  szeretik  egymást,

hanem  pénzzel,  orvossággal,  kenyérrel,  ruhával  is,  szóval  nagyon

valóságosan és kézzelfoghatóan.

Amikor  azonban  szeretetrl  beszélünk,  nem  szabad  elfelejtenünk,  hogy

a  szeretet  nem  illeti  gonosszal  a  felebarátot,  annál  pedig  alig  van  nagyobb

gonoszság, mint amikor valakit benne hagynak tévelygéseiben vagy bneiben.

Ahol  szeretetközösség  van  tehát,  ott  szinte,  tiszta  hangnak  kell

uralkodnia,  szintén  lehet  beszélni  a  szeretet  hangján  egymás

fogyatkozásairól,  tévedéseirl,  hogy  éppen  így  siessenek  a  tagok  egymás

5

segítésére.  Ha  az  egyik  kezem  piszkos,  a  másik  igyekszik  azt  megmosni,  és

éppen  ebben  van  a  szeretet.  Ha  az  szinte  hang  nincs  meg  a  közösségben,

akkor  a  farizeusok  kovásza,  a  képmutatás  lesz  ott  úrrá,  és  ez  a  kovász  nem

alkalmas,  mint  késbb  látni  fogjuk,  élvezhettésztává  érlelni  a  környez

liszttömeget.

Csak  miután  a  közösségen  belül  a  krisztusi  szeretet  mértéke tisztázódott,  azután  beszélhetünk  imaközösségrl.  Ilyen  ige-  és szeretetközösség  nélkül  nem  létezik.  Nem  becsüljük  le  azokat  az

együttimádkozó  alkalmakat,  amikor  konferenciákon,  evangélizációkon

hirtelen  összeverdött  néhány  ember  imádkozásra  emeli  fel  kezét,  de

semmiképpen  sem  nevezhetjük  imaközösségnek  azt  a  társaságot,  amelyiknek

egyik-másik  tagja  hitbelileg  abszolút  tisztázatlan,  a  váltság  szempontjából

még  érintetlen,  nincs  vele  tisztában,  hogy  kinek  Atyja  az  Isten,  tehát  az  elemi

hitbeli  kérdések  tekintetében  is  egészen  zrzavaros.  Ugyancsak  nem

nevezhetjük imaközösségnek azokat az alkalmakat sem, ahol az ént nem adták

halálba  azok,  akik  imádságban  együtt  vannak,  egymással  elintézetlen

kérdéseiket  imádságban  olvassák  rá  egymás  fejére,  de  nem  nevezhetjük

imaközösségeknek  azokat  az  alkalmakat  sem,  amikor  ún.  imaközösségi

összejövetelen  Csiki  Lajos  és  Szikszai  György  egyébként  épületes,  szép

imádságait pergetik imamalomként élettelen, elkegyesedett lelkek.

 

Az  imádkozás  alapfeltételeit  ugyanis  a  mi  Urunk  Jézus  Krisztus

világosan  megmondotta  a  Márk  11,24-26-ban  és  a  Máté  18,19-ben.  Ez  van  itt

megírva:  "Mondom  nektek,  amit  könyörgésetekben  kértek,  higgyétek,  hogy

mindazt  megnyeritek,  és  meglesz  nektek.  És  amikor  imádkozva  megállotok,

bocsássátok  meg,  ha  valaki  ellen  valami  panaszotok  van,  hogy  a  ti  mennyei

Atyátok  is  megbocsássa  nektek  a  ti  vétkeiteket.  Ha  pedig  ti  meg  nem

bocsáttok,  mennyei  Atyátok  sem  bocsátja  meg  vétkeiteket."  Íme  tehát  ahhoz,

hogy  imádkozásról  beszélhessünk,  elssorban  az  Istenhez  való

viszonyunknak  kell  rendezettnek  lennie.  Ahol  nincs  rendezve  az  Atyához

való  viszony  a  Krisztus  váltsághalála  által,  ott  nem  beszélhetünk  imádságról.

De  ebbl  a  viszonyból  kell  következnie  a  mi  embertársainkhoz  való

viszonyunk  rendezésének  is.  Lehetetlenség  imádságról  beszélni  ott,  ahol

rendezetlen kérdések vannak emberekkel szemben, gylölet, harag, keserség.

Ahhoz  pedig,  hogy  imaközösségrl  beszélhessünk,  ezt  a  feltételt  szabta  az  Úr

Jézus  Krisztus:  "Bizony  mondom  nektek,  amit  megköttök  a  földön,  a

mennyben  is  kötve  lészen,  és  amit  megoldotok  a  földön,  a  mennyben  is  oldva

lészen.  Ismét  mondom  nektek,  ha  ketten  közületek  egy  akaraton  lesznek  e

földön,  minden  dolog  fell,  amit  csak  kérnek,  megadja  nekik  az  én  mennyei

Atyám.  Ahol  ketten  vagy  hárman  egybegylnek  az  én  nevemben,  ott  vagyok

közöttük."  (Mt  18,18-19)  Íme  az  imaközösség  alapfeltétele:  Tehát  maradék

nélküli  ige-  és  szeretetközösségben  kell  lenniök  azoknak,  akik  azzal  a  reménységgel  kívánnak  összejönni  imádkozásra,  hogy  amit  megkötnek  a földön,  a  mennyben  is  meg  legyen  kötve,  és  amit  megoldanak  a  földön,  a mennyben  is  meg  legyen  oldva.  A  Krisztusban  való  maradás  nélkül  a

meghallgatott imádság reménysége hiábavaló. (Jn 16,24)

Sokat  beszélünk  manapság  munkaközösségrl.  Nem  szabad  azonban elfelejtenünk,  hogy  munkaközösség  csak  ott  lehet,  ahol  imaközösség  van.

Beszélhetünk  együttmunkálkodásról,  alkalomszer  együttes  szolgálatokról,  de munkaközösség  csak  imaközösségben  képzelhet  el.  Mert  a  szolgálat  alapja a  közösség.

Ebbl  a  szempontból  rendkívül  elhanyagolt,  de  nagyon tanulságos az ApCsel 15,35-41. verse. Az van itt leírva, hogy Pálnak nem volt közössége  Márk  Jánossal  valamilyen  oknál  fogva,  és  inkább  elszakadt

Barnabástól  is,  minthogy  Márk  Jánost  magával  vigye  az  útra,  amelyikre

indult.  Nem  vállalt  tehát  munkaközösséget  olyannal,  akivel  nem  volt

közössége.

A  munkaközösségnek  még  egy  ugyancsak  elhanyagolt  és  nagyon lényeges  formájára  kell  rámutatnunk.  Az  ApCsel  13,1-4-ben  olvassuk  azt, hogy  az  antiókhiai  gyülekezetben  voltak  próféták  és  tanítók,  és  amikor  a gyülekezet  tagjai  együtt  imádkoztak,  böjtöltek,  akkor  a  Szentlélek  által elválasztották  Barnabást  és  Saulust,  elbocsátották  ket  a  szolgálatra.  Ez  igazi munkaközösség.  Amikor  az  ige  szolgálatára,  a  misszióra  vagy evangélizációra  a  hívk  serege  bocsátja  ki  azokat,  akiket  erre  a  Szentlélek

elválaszt.  Ehhez  elengedhetetlenül  szükséges,  hogy  a  közösség  az  eddig elmondott  ismérveket  magán  hordozza.  Viszont  az  is  világosan  kitnik  ebbl, hogy  azok  pedig,  akik  nem  igeszer  közösség  által  küldettek  ki,  akik  mögött nincs  ott  az  igeközösség  hordozó  hatalma,  könnyen  abban  a  veszedelemben

foroghatnak, hogy a maguk nevében jöttek, de semmi esetre sem léphetnek fel a lelki gyümölcsözés olyan igényeivel vagy reménységeivel, mint azok, akiket a  közösségen  keresztül  a  Szentlélek  elválasztott,  és  a  közösség  imádságain keresztül továbbra is hordoz és vezet.

Ahol  Lélekben  való  közösség  van,  ott  helye  van  az  intésnek  is.  (Fil 2,1)  Ugyancsak  alapot  nyújt  a  fegyelmezésre  az  együttmunkálkodás  is.  (1Kor 6,1)  Intés  és  a  feddés  a  közösség  elengedhetetlen  életfunkciója.  (2Tim  4,2; 2Tim  2,25;  1Tim  5,20;  1Kor  5,5)  Ha  ezeket  az  igéket  figyelembe  vesszük,  és

általában  a  keresztyén  élettapasztalattal  számot  vetünk,  akkor  azt  a  határozott megállapítást  kell  tennünk,  hogy  az  igeszer  közösség  fegyelmezvagy fegyelmi  közösség  is  egyben.  Ahol  ez  elsikkad,  ott  a  közösség  ingoványos területté, élsdi lelkek tanyájává lesz.

Az  els  szeretet  idejében  a  Lélekkel  telítettségnek  magas  fokán  még elképzelhet  az,  hogy  a  Szentlélek  puszta  jelenléte  fegyelmez,  azonban  csakhamar  elkövetkezik  az  id,  amikor Anániás Safirák beszínlelik  magukat  a gyülekezetbe, és nincs más megoldás, minthogy a gyülekezet vezetje a Lélek ajándékának  birtokában  gyakorolja  a  fegyelmezésnek  egészen  odáig  terjed módját,  hogy  átadjuk  az  ilyent  a  Sátánnak  a  test  veszedelmére,  hogy  a  lélek megtartassék az Úr Jézus Krisztus napján. (Sok igemagyarázó úgy tartja, hogy amikor  Pál  azt  írja,  hogy  átadott  valaki(ke)t  a  Sátánnak,  azt  az  apostolságával  kapott  felhatalmazásából  tehette,  és  így  ez  a  kifejezés  nem  az egyénnek  a  gyülekezet  által  a  gyülekezetbl  történ  kizárását  fejezi  ki  -  a szerk.)  St  odáig  menleg,  hogy  az  ilyeneknek  még  ne  is  köszönjetek.

(2Thessz  3,14)  Ahol  a  fegyelmezésnek  ez  a  készsége  Isten  iránti  engedelmes alázatban  hiányzik,  onnét  a  Szentlélek  visszavonul,  mert  a  közösség  nyálkás, tisztázatlan hellyé változik.

Ahol  viszont  helye  van  az  intésnek,  ott  a  közösség  a  megszenteldés  és az  egészséges  keresztyén  életben  való  növekedés  kegyelmi  eszközévé  lesz  a keskeny  úton  járásra.  Az  újjászületett  léleknek  olyan  közösségre  van szüksége,  amelyik  közösségben  az  énje  elhal.  Az  ugyanis  az  általános tapasztalat,  hogy  igen  sokan  a  vallásos  megtérés  által  a  hívk  közösségébe  is át  akarják  menteni  énjüket,  és  ahol  a  közösségbl  hiányzik  a  fegyelmezés készsége,  az  én  lelki  hizlaldájává  válik,  megromlott  kovásszá,  farizeizmussá, amelyik  alkalmatlan  arra,  hogy  a  tapasztalati  gyülekezet  felé  képviselje  az

evangélium szolgálatát.

A  fegyelmezés  kérdésével  szorosan  egybetartozik,  mert  e  nélkül  nem képzelhetel  fegyelmezés,  hogy  rendben  legyen  a  közösség  kapuja. Amennyiben  ugyanis  azon  bárki  ki-  és  bejárhat,  a  közösség  nem  lelki  otthon, hanem  átjáróház,  kaszinó.  Itt  merül  fel  tehát  a  kérdés,  hogy  a  közösség  zárt legyen-e  vagy  nyílt.  Tegyük  fel  a  kérdést,  nyílt  volt-e  az  elskeresztyén közösség?  A  Márk  6,31-ben  és  4,34-ben,  de  a  Biblia  más  helyén  is  olvasunk róla,  hogy  az  Úr  Jézus  Krisztus  az  övéit  különvette,  nem  is  beszélve  az úrvacsorai  közösségrl.  Akkor  a  keresztyén  gyülekezet  és  a  közösség  határa tapasztalatilag  is  ugyanaz  volt.  A  keresztség  volt  az  a  kapu,  amelynek felvételével  valaki  a  közösség,  a  gyülekezet  tagjává  lehetett.  Egy  ilyen  kapu nélkül  ugyanis  semmi  garancia  nincsen  arra,  hogy  fegyelmezni  lehessen  a közösség  tagjait.  Szükséges  tehát  ilyen  kaput  felállítanunk,  amelyik  mindenki eltt  nyitva  van,  aki  oda  az  újjászületett  ember  becsületes  szándékával közeledik,  de  mindenki  eltt  zárva  van,  aki  megtéretlen  szívének  vallásos farizeizmusát  hozza.  Mindenki  eltt  nyitva  tehát,  aki  velünk  egyenldrága

hitet  nyert,  de  zárva  van  azok  eltt,  akik  ezt  a  hitet  nélkülözik.  Ellenérvként hangozhat itt az 1Kor 14., azonban ott nyilvánvalóan nyilvános evangélizációs jelleg összejövetelrl van szó. Egyébként hogy értsük meg az 1Kor 5-öt, ha a közösség  határa  eliminálható  és  kapuja  feltétel  nélkül  nyitva  van  mindenki számára.

 

Bizonyos  vagyok  benne,  hogy  a  magyar  lelki  ébredésnek  itt  és  most  a legégetbb  kérdése  a  közösség  kérdésének  bibliai  megoldása,  és  ha  e  téren engedünk  valamit  az  igei  és  tapasztalati  látásból,  akkor  semmiképpen  sem számíthatunk  arra,  hogy  Isten  Lelkének  eri  olyan  mértékben  áradnak  ki közöttünk,  mint  ahogyan  azt  eddig  megtapasztaltuk  és  az  eddigiek  alapján még inkább várhatjuk.

 

Azt  is  tudom,  hogy  sokak  állítása  szerint  a  közösségben  kell  olyan levegőnek  lenni,  hogy  azt  ne  bírja  ki  az  avatatlan.

Számot  kell  azonban vetnünk  azzal,  hogy  a  közösségben  emberek  vannak  együtt,  ahol  időnként megfogyatkozik  a  Lélekkel  való  teljesség  ereje,  és  ezeket  az  iődket  nagy elszeretettel  használja  ki  az  ördög  arra,  hogy  odaküldjön  olyan  lelkeket,

akik az  egész közösség  megrontására  alkalmasak.

 

Ilyenkor semmi  más  eszköz nem használ,  mint  az,  hogy  a  közösség  vezetője  Lélektől  nyert  jogainál  fogva eltanácsolja  ezeket  az  embereket,

ill.  arra  intse,  hogy  keressék  a  megtérés alkalmait,  és  majd  amikor  Isten  új  élettel  ajándékozta  meg  őket,  a  közösség kapuja kész örömmel tárul fel előttük.

 

Még szólnunk kell  a  közösség  viszonyáról  a  tapasztalati  gyülekezethez.

 

A  közösség egészséges  kovász kell,  hogy  legyen,  melynek  hatásai megmutatkoznak  az  egész gyülekezetben.

A  közösség  tagjai  legyenek  a lelkipásztor keze  és  lába,  szeme  és  füle.

A közösség  tagjain keresztül  érkezhet el  a  lelkiszolgálat  a  gyülekezet  nagy,  sok  tekintetben  porszem szétesett testéhez,  és  ezt  a  port  kell  élvezhető  tésztává  változtatnia.

A  közösség  tagjai tehát  egyrészt  befelé  nézik,  de  arccal  a  tapasztalati  gyülekezet  felé  fordultak, és  miután  belsőleg  ún.  zártságukban  felforrósodtak,  az  ott  nyert  missziói  tűz által  küldetéssel  bírnak  a  tapasztalati  gyülekezet  felé.

Hogy ezt  a  feladatukat betölthessék,  feltétlen  szükségük  van  azonban  arra,  hogy  mint  egy  test  tagjai, szoros egységben munkálkodjanak együtt.

 

A  tapasztalati  gyülekezet  szíve,  a  hitre  jutottak  közössége  tehát  csak

annyiban  zárt,  amennyiben  a  szív  el  van  zárva  a  test  többi  tagjaitól.

 

A  szívbe beárad  a fáradt  élet,  és  onnét  kiárad  a  megelevenedett  lélek.

Ugyanígy  a gyülekezetnek  hitre  nem  jutott  tagjait  a  Szentlélek,  ha  sok  harc  árán  is,  előbb-utóbb  vágyakozással  a  közösség  felé  irányítja,  a  közösség  tagjait  pedig  arccal a  tapasztalati  gyülekezet  felé,  felelősségükkel  a  hitre  nem  jutottak  felé  állítja.

Szikszai Béni

 

Budapest, 1949.

(Ez  az  írás  megjelent  a  Református  Gyülekezet  c.  lap  1949.  augusztusi számában, Gyülekezetépítés c. rovatban.)

 

 

***

 

 

Szikszai Béni

Isten az ember kezében

 

Elhangzott: 1977-ben Kispest Rózsa-téri templomban.

LEVÉLMISSZIÓS Füzetek

http://www.ce-union.hu/HAO/30.pdf

 

No.: 30 Szikszai Béni - Isten az ember kezében

Fundamenta Evangélium Alapítvány

Hargita Árpádné: +36 1 2917330

"Mikor pedig Galileában jártak, monda nékik Jézus: "Az Emberfia emberek kezébe adatik;

és megölik őt!" Mt.17:22-23

János evangéliuma első fejezet első verseiben ezt olvassuk: "Kezdetben volt az Ige, és Isten

volt az Ige, és az Ige testté lett". Az tehát, aki megjelent az idők végén miérettünk, maga az

Isten. Leszállt a dicsőség trónjáról, emberi testet öltött magára és megjelent közöttünk. Testté

lett!

Nehéz megérteni, fölfogni magát ezt a tényt, hogy Az, akit az egek egei be nem fogadhatnak,

Az, akinek mennyben hódol angyaloknak serege, Az, aki egyetlen szempillantásával,

szemvillanásával dönthet és teremthet száz világot, Az egyszer csak mindenhatóságánál fogva

magára vette a mi korlátolt emberi testünket és ebbe zárta magát. Emberré lett. Földi élete

idején újra és újra kiütközött az Ő Istensége, de különösképpen élete végén egészen hordozta

a mi emberi testünknek minden nyomorúságát, és emberek kezébe adatott.

Aki engem látott, látta az Atyát - mondja Jézus a tanítványoknak. Én és az Atya egy vagyunk.

Az a tehetetlen gyermek, akit karácsonykor ott láttak a pásztorok és a bölcsek Mária

karjaiban, még az édesanyja kezében volt, azt még az anyai szeretet oltalmazta, még az anyai

szeretet vette körül, az vigyázott rá, az rettegett érte. Amikor az öreg Simeon a bemutatáskor

a templomban a karjaiba vette, akkor pedig a próféta karjai között volt. Amikor menekül

Heródes elől, akkor meg Isten oltalma alatt van, mert ő mondta Józsefnek: Menjetek el, mert

Heródes halálra keresi ezt a gyermeket. De amikor a Getsemáne-kertben imádkozott, vért

izzadva, tusakodva az ördöggel, aki Őt el akarta veszíteni, hogy ne legyen váltság, és így

könyörgött, hogy: Ha lehetséges, múljék el tőlem ez a keserû pohár, és végül letette az Ő

életét, és így szólt: Legyen meg a te akaratod, akkor, - attól kezdve emberek kezébe adatott.

Az Embernek fia emberek kezébe adatott. És most lássuk Őt az emberek kezében.

Azzal kezdődött, hogy megfogták és megkötözték.

Azok, akik megfogták és megkötözték, durva, kegyetlen emberek voltak, nem azt mondták

neki, hogy most tedd össze szépen a két kezed egymásra és finoman megkötjük, hanem

gorombán, talán meg is csavargatták a kezeit és úgy tették egymásra.

És most ott van Jézus megkötözve, lökdösik, taszigálják maguk előtt a főpapi tanács elé.

Azok a kezek, amely kezek betegeket gyógyítottak, sebeket kötöztek, azok a kezek,

amelyeket kiterjesztett a háborgó tenger fölé és a szél elült, és a habok megcsendesedtek, azok

a kezek, most meg vannak kötve, össze vannak kötözve, nem tudja kinyújtani, nem tud

felemelni senkit, ha elesne mellette. Tehetetlenül, vergődve, megkötözötten taszigálják

2

maguk előtt. A poroszlók közül az egyik arcul üti. Gondoljuk csak el, milyen az, amikor

valakit csak úgy pofon vágnak. Őt arcul ütik. Azt az orcát verik, amelyiken az Isten dicsősége

tükröződött mindig vissza, amelyiken könnycseppek peregtek alá a Lázár koporsójánál, azt az

orcát, amelyik szánalomra indult a sokaság fölött, amelyik éhezett napokon át, azt az orcát

most durva kéz bántatlanul, megtorlás nélkül arcul üti.

Emlékezzetek csak vissza, az egyik király, aki önkényesen áldozik a templomban és a próféta

tiltakozik ellene, hogy nem szabad neked áldozatot bemutatnod, annak a királynak

megszáradnak a kezei. Itt pedig a királyok Királyát, uraknak Urát, Jézust, aki a Krisztus, arcul

ütheti valaki úgy, hogy nem szárad meg a keze. Nem lesz semmi bántódása amiatt, hogy arcul

ütötte. Az emberek kezébe adatott. Aztán az egész éjszakai tortúra után, miután ide-oda

viszik, Pilátus elé lökdösik. Talán nincs is minden megírva, hogy mi minden történt vele,

hányan lökték oldalba, vagy ütötték meg a dárdanyéllel - hiszen a tanítvány, aki megfigyelte,

nem látott mindent. Jézus nyilván nem panaszolta el nekik a feltámadás után, hogy nemcsak

annyi történt, amit ti láttatok, hanem annál több is. A hosszú, éjszakai tortúra után

odalökdösik Pilátus elé. Pilátus meg akarja Őt menteni, és mentési szándékból, azt

gondolván, hogy ezzel eleget tesz a zsidók bosszújának vagy haragjának, megostoroztatja.

Lehúzzák róla a felső ruháját és elkezdik korbácsolni.

Kedves testvérek! A római korbács olyan volt, hogy a korbácsszíj ágai végébe éles szögeket

fontak, és azzal verték azt, akit korbácsoltak. Nem csak úgy, ahogy a kutyakorbáccsal

odacsípnek egy kicsit, hanem úgy, hogy minden korbácscsapás után kiserkenjen a vér.

Minden korbácsütés után meginduljon a vérpatak. A durva római katonák, miután hallják,

hogy ez az ember a "zsidók királya" vádjával áll Pilátus előtt, leültetik, ráadnak egy

biborpalástot, töviskoronát nyomnak a fejébe. Gonoszan tud szúrni a tövis. Szörnyû az,

amikor a tövis szúr. Ha csak egy szúr, akkor is, hát még ha sok. Letérdelnek előtte,

gúnyolják, csúfolják, nádszálat adnak a kezébe jogarként. Nem tudja eldobni, mert meg van

kötve. Beletûzik valószinû a kötésbe a nádszálat, és neki ott kell fognia: "Kormányozd

Zsidóországot!" "Na, ha akkora nagy király vagy, akkor uralkodjál!" Csúfolják. Beletaposnak

az önérzetébe, az emberi érzelmeibe, beletaposnak az isteni érzelmeibe. Majd kiveszik a

nádszálat a kezéből, verik vele és összetörik a fején.

Pilátus azt gondolja, hogy erre a szörnyû látványra vádlói megenyhülnek és nem követelőznek

tovább, de azok elkezdenek üvöltözni: "A törvény szerint meg kell halni neki!"

Pilátus megrémül. Ezt ő is sokallja, mert látja, hogy ártatlan. Próbálja megmenteni, de akkor

sarokba szorítják: "Ha szabadon engeded, nem vagy a császár barátja." És bevádolni Pilátust a

császárnál, azzal, hogy nem a császár barátja, egyenlő volt a kegyvesztéssel, sőt esetleg a

fejvesztéssel is. Pilátus felesége álmában látomást látott, és meginti őt, hogy ne avatkozzon

bele amaz igaz embernek a dolgába. Pilátus megrendül, de kénytelen törvénykezni.

Összeütközésbe kerülve saját lelkiismeretével, saját elképzelésével, végül kezükbe adta Őt,

hogy megfeszítsék. Vigyétek!

A zsidók nem ölhették meg, mert a rómaiaknak volt csak joguk Zsidóországban halálos

itéletet hozni.

Zsidó törvény szerint a zsidók maguk nem hozhattak halálos itéletet. És akkor kimondja

Pilátus: Vigyétek! Szörnyû dolog végigkísérni őt a Kálvárián. Én láttam néhány

kálváriadombot keresztekkel. Meg kell mondanom, hogy annak ellenére, hogy tőlünk,

reformátusoktól valahogyan idegen ez a dolog, mégis minden Kálvária előtt azzal a

3

megrendüléssel állok meg, hogy az én Uramnak végig kellett járnia a Kálváriát. Emberek

kezébe adatott, és végig kellett mennie az úton. Rádobták a keresztet a vállára, mert az

elítéltnek kellett vinnie a maga keresztfáját. Egyszer csak összeroskadt alatta, nem bírta

tovább, mert az emberek kezébe adatott. Nem bírta tovább, nem az isteni erő hordozta már

Őt! Emberként járta végig ezt az utat. Érző, szenvedő, elgyötört emberi testet hordozott

magával, és ez az elgyötört, elkínzott emberi test vitte a keresztet.

Leroskadt, nem bírta tovább. Megfogtak egy Cirénei Simon nevû embert, aki éppen a mezőről

jött hazafelé. Ez lehet, hogy valamilyen oknál fogva nem akart résztvenni az egész

ceremóniában, az egész néplázadásban, és vesztire, pont szembe találkozott a Golgotára

vonuló tömeggel. Lehet, hogy épp azért rángatták bele: "Na ugye, nem akartál ott lenni a

kőpadolat előtt, hogy kiabáld: feszítsd meg őt! - hát vigyed te a keresztjét." Ráteszik a Cirénei

Simon vállára a keresztet és viszik, valószinûleg ketten. Lehet, hogy Cirénei Simon csak az

egyik végét fogta a keresztnek, a többi pedig Jézus vállán volt.

Aztán kezdődik a kivégzés. Levetkőztetik!

Kedves testvérek! A korpuszon nem volt, a korpuszra csak a kegyelet tett takarót. Jézus testén

nem volt takaró a Golgotán. Mezítelenül feszítették meg. Azt olvassuk, hogy a vitézek sorsot

vetettek a felső öltözetre, a többit pedig szétosztották maguk között.

Mezítelenül feszítették meg!

Az Isten, amikor legközelebb jött az emberhez, akkor köd borította be a Salamon templomát,

és ott, a ködben lakozott az Isten. Legfeljebb köd vagy tûzoszlop képiben láthatta a nép. És

most ott van mezítelenül, emberi testben, ország-világ csúfjára és szégyenére, gyalázatára. Az

a rút test! Homlokán csorog vagy már megalvadt a vér, lehet, hogy ellepték a legyek. A hátán

csorog a vér, rászáradt, kék foltok, ütések a testén. Odalökdösik a kereszthez, amely előre el

volt készítve. A kereszt lábát odatették a gödörnek a széléhez, aztán odalökdösték,

odataszigálták, letépték a köteleket a kezeiről, megfogták, szétfeszítették a két kezét és

átszögezték, odaszögezték a kereszthez. A két lábát, egymásra tették, azt is átverték egy

szeggel. Megfogták a keresztet, kötelet kötöttek a felső végére a másik végét pedig két katona

irányította bele a gödörbe. Felállították, és szakadt az ín, és szakadt a hús! Mert a nyílt

sebeknél fogva függött a fán!

Igen! A nyílt sebeknél fogva függött a fán! Emberek kezébe adaték! És az ember iszonyatos,

kegyetlen szörnyeteg akkor, amikor megvadul. Itt az emberi gyûlöletnek, az emberi bûnnek a

pokol mélységéig való nagysága feltornyosult, hogy Őneki minél nagyobb szenvedést

okozzanak. Ott áll ég és föld között elhagyatva, még a mellette megfeszített egyik gonosztevő

is csúfolja és szitkozódik.

4

Alatta kiabálnak a vádlók: "Ha Isten Fia vagy, most mutasd meg, szállj le a keresztről."

Hadd lássuk, hogy mit tudsz? Nagyon tudtad mondani, hogy te egy vagy az Atyával, hát most

lássuk, ki vagy? És tudjátok, mi a legmegrendítőbb ebben az egész dologban? Az, hogy Ő ott

a kereszten is azt mondhatta volna, hogy küldj Atyám, 12 légió angyalt és verd szét őket,

hogy egy se maradjon. Az, hogy Ő leszállhatott volna, és rettenetes ítélettel sújthatta,

eltörölhette volna az egészet!

Mért nem tette? Azért nem tette, mert van valaki, akire ránézett, és azt mondta: ez az ember

akkor elveszik. Ha én ezt végig nem szenvedem, akkor az a valaki el fog kárhozni!

Hasonló dolgot élhetett át az a valaki, aki elmondta, hogy valami mentési akcióban vett részt,

de olyanformán, hogy az ő vállára álltak és azon még följebb kapaszkodtak. Egyszerre csak

azt érezte, hogy reszketnek a térdei, és... és már megszakad a szíve, nem bírja tovább tartani

őket, de azt is tudta, hogy ha most leroskad, elvész az a valaki is, akit ki akarnak emelni.

Jézus tudta, hogy ha most kilép az emberek kezéből, akkor te elveszel. Akkor te

elkárhozol, akkor te a kárhozatban maradsz. Neki le kellett szállnia az emberi szenvedés

legmélyére, a kárhozatnak, a pokolnak a fenekére, hogy aki a legmélyebben van, azt is

kihozhassa onnét. Ha a pokolban lehetne lépcsőfokokat számolni, fokozatokat felsorolni,

akkor Ő a legmélyebbre szállott alá. Hogy ne maradjon ki senki! És nincs senki, aki olyan

mélyre esett, hogy Jézus még mélyebbre ne ment volna érte. Nincs senki, aki Jézusnál többet

szenvedett volna. Nincs senki, aki a kárhozat kínját Őnála jobban megkóstolta volna. És Ő ott

maradt akkor!

Emlékezzetek a Példabeszédek könyvének csodálatosan szép részére, hogy amikor Ő, az

Isten, a világot teremtette, akkor a bölcsesség az Ő lábainál játszadozott. És milyen drága kép

az, amikor a I. Mózesben azt olvassuk, hogy az Atya azt mondja: "Teremtsünk embert!"

És nézzétek, most Ő, aki ott volt az Atya kebelében, Ő, akivel az Atya minden titkát

megbeszélte, "én és az Atya egy vagyunk", nem lehet minket elszakasztani egymástól,

egyszer csak szörnyû sikollyal fölsikolt. A teremtettségben megrendül az ég és a föld, és

kettéreped a kárpit, elsötétül a nap, és megrendül az egész világ, amikor elkiáltja magát: "Én

Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"

Hát miért hagyta el? Azért, mert téged akart! Értitek és érzitek, hogy milyen szörnyû dolog

ez? Leszakadt Isten szívéről! Elszakadt az égtől! Elszakadt az angyalok hódolatától,

elhagyatott emberként szenvedett. Akire rászakadt az egész világ terhe, és amikor Isten látta

rajta azt a temérdek bûnt, elfordította tőle az orcáját.

Kedves testvérem! Ne feledd el, ha csak te egyedül élnél ezen a világon, ezt neki akkor is

végig kellett volna szenvednie, mert csak úgy válthatott volna meg téged. Nehogy valaki azzal

vigasztalja magát, hogy: hát mindannyiunkért! Éretted, miattad és helyetted kellett

szenvednie.

És amikor ez a kétségbeesett sikoltás belehatol ebbe a világba: Elvégeztetett! - akkor

lehajtván fejét, kilehelé lelkét.

Elvégeztetett, mert lehetetlen, hogy az Isten hazudjék. Elvégeztetett!

5

Tudod, mi végeztetett el? Az, hogy akik holtak voltak az ő bûneik miatt, most éljenek! Az,

hogy akik leszakadtak az Isten szívéről, azok most visszatérhessenek.

Amikor az Izráel táborát a nép bûne miatt a pusztában ellepték a kígyók, s akit megmartak az

meghalt, akkor Isten azt mondta Mózesnek: Csinálj egy érckígyót, emeld fel a tábor közepén

a póznára, és "akit a kígyó megmart, és feltekint rá, életben marad". Most ott áll felemelve a

világ fölé a kereszt.

Kedves testvérek! Nem lényegtelen dolog az, hogy az ember újra és újra a templomtornyokon

keresztet lát. Én, amikor falun a határban járok-kelek és látok egy keresztet, mindig

megrendülök, hogy felemeltetett a kereszt! Az egész világ fölé felemeltetett! Az Istennek Fia

fölemeltetik, mint az érckígyó a pusztában, - így mondta Ő - és mindeneket magamhoz

vonzok! Ott áll az egész világ fölött a kereszt.

És most itt áll előtted. Most lélekben én emelem fel ezt a keresztet néked. Ha volna itt egy

fából faragott kereszt, akkor megmutatnám, hogy ez az a kereszt, amelyikre a te Urad és

Megváltód helyetted fölfeszíttetett. "És aki az érckígyóra feltekintett, az megmenekült." Az a

csodálatos dolog, hogy neked is szabad föltekintened. Ha még nem tetted volna, akkor tekints

föl. Tekints föl rá úgy, hogy Uram, az ott az én helyem, helyettem vagy Te ott, cseréljünk

helyet!

Megtartatol, mert az Isten az üdvösséget nagyon egyszerûvé tette. Így olvassuk az

Ószövetségben valahol, hogy "ezen az úton a bolond se téved el"! Együgyû, egészen primitív

ember is, egy gyermek is megérti. Olyan egyszerûvé tette Isten, hogy egy gyermeknek is meg

lehet magyarázni. Egy gyermek fölfoghatja.

Nézz föl most a keresztre, ahol helyetted a te Urad és Megváltód emberek kezébe adatva

megfeszíttetett, és te is megtartatol!

Az én nagyobbik leányom, amikor még serdülőleány volt, hallgatott egy evangélizációt, és

utána azzal jött haza:

- Édesapám! Én átadtam a szívemet az Úr Jézusnak!

- Hogy történt ez, kislányom?

- Hát teszik tudni, azt mondta a Matild néni (Miss Friesen evangélizált akkor), hogy

aki át akarja adni a szívét az Úr Jézusnak, innen, ebből a nagyteremből menjen át a

kisszobába. Én átmentem a kisszobába.

Az én lányom már olyan idős, hogy a kislánya is majdnem annyi éves, mint amikor ő megtért.

És sok minden mellékutat járt meg közben. Nemrégiben egyszer megkérdeztem efelől és azt

mondta, "Emlékszem rá és tudom. Igen, akkor én megtértem". Ilyen egyszerû.

A keresztlányom, kevéssel az érettségi előtt meglátogatott bennünket. Tudtam, hogy járogat

bibliaórára. Édesanyja hívő volt.

- Márti! Te mikor térsz meg már?

- Mindjárt!

- Hát akkor térj meg, és mondd meg az Úr Jézusnak, hogy Őt akarod követni, és

mondd meg édesanyádnak, hogy te hívő vagy. Márti megmondta az Úrnak,

hazament, és elmondta az édesanyjának: Édesanyám, én hívő vagyok! Azóta az!

6

Néhány hónap múlva eljött a bátyja.

- Te Zoli! A húgod már megtért. Te mikor térsz meg?

- Hát... most!

Nem történt semmi különös. Se angyalének ne m zengett, se az ég nem zengett, se a nap nem

sötétült el, se különösebb fény nem árasztott el bennünket, csak Zoli megmondta az Úrnak,

"mostantól fogva a tiéd vagyok".

Csak felnézett a keresztre! Azóta szabad. Szabad, boldog gyermeke az Úrnak.

Te, testvérem, mióta spekulálsz már? Mióta tipegsz-topogsz egyhelyben? Hát..., igen..., igen

jó lenne, de...! Ne várakozz! Most! Hát nem rendít meg téged ez a szeretet? Nem döbbent

meg az, hogy "akinek a mennyben hódol angyaloknak serege, Annak keze érettem volt

szeggel általverve?" Nem döbbent meg téged az a lemezítelenített Isten ég és föld között

függve, véres sebeknél fogva felakasztva. Hát nem rendít meg téged, hogy a mindenek Ura,

királyok Királya, hideg halottként függ a kereszten!? Jön a római katona, hogy meggyőződjön

róla, él-e még, és belevágja a dárdát az oldalába, átszúrja a szívét, és vér és víz jön ki belőle...,

tudod, miért? Mert megszakadt a szíve érted a kereszten. És te tovább tudsz menni régi

életednek a terhével?! Tovább tudsz menni cinikus közönnyel, nemtörődömséggel?

Nem hiszem!

Most, ha az Ő szavát hallod, ne keményítsd meg a te szívedet, hanem borulj oda elé lélekben,

és add át magadat néki! Csendesedj el, testvérem! És néhány pillanatnyi csendességedet

használd fel arra, hogy itt és most mondd meg neki:

Uram, mostantól veled járok!

 

***

 

 

Szikszai Béni AZ ÚR VÁLASZTOTT EDÉNYE

Szikszai Béni az evangelizáció nagy alakja volt

http://www.reformata.sk/data/documents/2013/03/10/KSZ2012-junius.pdf

 

Szikszai Béni a második világháború utáni lelki ébredés kiemelkedő egyénisége, annak egyik vezetője. Az ApCsel 9,15-tel jellemezhetjük legjobban elhívatását: „...ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet..."

Életrajzának rövid összefoglalását Füle Lajos írta meg, mégpedig Szikszainé Sallay Eszter emlékezése alapján az 1998-ban megjelent, Fáradt fejem keresztfádhoz hajtom című, verseit tartalmazó gyűjteményében. Ebből emelem ki a legfontosabbakat.

Egy abonyi tanya vályogfalas házában született 1908. június 4-én, ugyanott újjászületett 1927. április 17-én. Urához hazatért Alcsút-Göböljáráspusztán 1985. január 25-én. A polgári iskola elvégzése után a szolnoki Zsidó Kereskedelmi Iskolába íratta be édesapja, aki többre szánta őt aparaszti életformánál. Negyedik osztályos korában megkapta a tébécét, ezért otthon kellett maradnia. Ekkor vette kezébe a Bibliát, hogy - hívő édesanyja korábbi kérésének engedve - olvasni kezdje. Amikor végigolvasta, döntött, amiről így nyilatkozott:

„Ami ebben a könyvben van, igaz, és én erre ráteszem az életemet. Döntöttem, és soha nem bántam meg."

Megtérése évében - Molnár Mária rábeszélésére - részt vett Budapesten egy

Bethánia-konferencián, miáltal kapcsolatba került az egyesülettel, amelynek

1930-ban utazótitkára lett. Évente 20-22

ezer kilométert utazott, nagyrészt gyalog

vagy lovas kocsin. Évente legalább háromszáz alkalommal prédikált - hol szalmatetős kunyhókban, hol meg pompás

templomokban; valamikor csak néhány

embernek, máskor meg tömegeknek. Rendszerint fűtetlen szobákban aludt, mert a

falu népe annyira szegény volt, hogy csak

ilyen „tisztaszobát" ajánlhatott fel neki.

Sok emberi értetlenség és rosszindulat

kísérte evangéliumi munkáját, nemritkán

egyházi vezetők részéről. Sokak szemében csavargó, néplázító volt, aki sokszor

nézett szembe csendőrökkel. Csak ott

szolgált, ahol erre engedélyt kapott a lelkésztől. Amikor hatvanadszor is végére

ért a Bibliának, akkor hangzott el: „Szolgám, elég!"

Isten igéje hatotta át gondolkodását,

azon mérte le saját életét, a keresztyén és

a környező világ eseményeit, jelenségeit.

Életének, lábainak szövétneke az ige volt.

Jézus keresztje ragyogott mindig előtte,

azért szólt ajkáról olyan hatalmasan a keresztről szóló beszéd.

1940-től már a Bethánia Egylet főtitkáraként szolgált. A 40-es évek végi, 50-es

évek eleji lelki ébredésben Isten vezéregyéniséggé tette őt. Különös kegyelmi

ajándéka volt a vezetésre. A CE-mozgalmat a Krisztusért és az egyházért irányvonalban tartotta. Így lett a történelmi egyházak lelki ébredésében kovásszá.

A Bethánia Egylet 1950-ben egyházi kényszer hatására feloszlott, 1951-ben pedig minden missziói tevékenységét megszüntette. Ezt követően nehéz időszak következett Szikszai Béni életében. Egy ideig Alcsúton paraszti bérmunkából tartotta el a családját, majd 1953 tavaszán Budapestről Göböljáráspusztára költöztette családját, ahol erdőgazdasági dolgozóként alkalmazták. Közben állandó politikai megfigyelés alatt állott.

1976-ban az egyház vezetői visszahívták az evangelizációs szolgálatba, melyet haláláig hűséggel végzett. Temetésekor szerte az országban sok helyütt harangszóval búcsúzott a falvak népe Isten fáradhatatlan szolgájától.

Szikszai Béni elsősorban az evangéliumi próza művelője volt. Írásainak túlnyomó része igemagyarázat vagy beszámoló szolgálati útjairól, tapasztalatairól.

Csupán néhányat említünk meg: A védelem beszéde, Várni nehéz, A kétség férge,

Mindig Veled, Uram; Akkor lesz ébredés,

Mikor mellettem álltál, Te és én, Teremni végig, Bölcs öregség, Az Ige testté lett

(1948), Üzenet a túlvilágról (1948), Elvégeztetett (A János evangéliuma 10-21.

fejezeteinek magyarázata, 1947), Jó pásztor (1944), Magyar Ugaron (1944). Ahogy

én láttam (Emlékirat, 1974), Ahogy a teremtés dala Jézusról énekel (igemagyarázat 40 oldalon).

Zsoltármagyarázatait 2010-ben a kolozsvári Koinónia Kiadó adta ki, tanulságos idézni a sorozat bevezetőjét: „A zsoltárok könyve ezzel a kijelentéssel kezdődik: Boldog ember az, és így ér véget: Dicsérjétek Istent! Ez a zsoltárok alaphangja. Közben pedig bemutatja a boldogtalan, megvert, nyomorult ember boldogtalanságának okait és körülményeit, hogy megmutatkozhassék az emberi boldogság egyetlen lehetséges alapja, az Isten kegyelme.

Így lehet ez a végszó:

Dicsérjétek az Urat mindenek! Minden lélek dicsérje az Urat!

A zsoltárok könyvének lapjain Isten Lelke végigvezet az emberi élet sokféleségén, hogy a könyv befejezésével, de még inkább akkor, amikor emberi életünk véget ér, és ott állunk majd a dicsőséges Isten magasságos trónja előtt, felhangozzék ajkunkon a kiáltás: Dicsérjétek az Urat!"

Kevesen tudják róla, hogy verseket is írt - az említett, Füle Lajos szerkesztette verseskötete százegy verset tartalmaz. A mai keresztyén világunkhoz szól az Akkor lesz ébredés című verse. Csupán utolsó sorait idézem:

„Ha majd a bűnt bűnnek mondják, / s nem emberi értelem lesz az Ige helyén, / ha a kereszt váltságként fénylik a Golgota hegyén, / akkor lesz ébredés itt."

Az eddig leírtakat személyes lelki élményeink is gazdagon igazolják. A múlt század 60-as, 70-es éveiben minden hónap utolsó vasárnap délutánján találkoztunk vele a Nagy Gyula lelkipásztor pestlőrinc-erzsébettelepi református gyülekezetében tartott evangelizációs előadásain.

Erre az alkalomra lelki testvérek hozták száműzetéses helyéről, majd vitték haza.

Tisztán csillogó bakancsban és egyszerű, szerény, tiszta öltözetben, sugárzó arccal mondta el az előző havi naponkénti lelki tapasztalatait, élményeit, igemagyarázatait. Csodálatos isteni erő áradt bizonyságtételeiből, őszinte bűnvallásaiból, a golgotai keresztről vallott hitvallásából.

Lelkileg feltöltődve, mindig késő éjjel utaztunk haza, áron is megvéve ezeket az áldott alkalmakat. Útközben boldogan énekelve adtunk hálát megtartó Istenünknek, aki ily módon táplált, erősített bennünket a legnehezebb, legkritikusabb politikai körülmények között. Fontos erőforrásunkat jelentették Szikszai Béni bizonyságtételei. Hátrahagyott, sajnos, kis részben publikált írásai ma is komoly lelki felüdülést jelentenek számunkra. Írásait őszinte szívvel ajánlom minden, lelki erősítésre vágyakozó testvérem számára.

Szenczi László

 

 

***

 

Szikszai Béni:

Ahogy én láttam

részletek

 

Békén aludt az egész református egyház. Aludta halálos Csipkerózsika álmát, hitben nem növekedett az új nemzedék. A századforduló magyar reformátusa csak az Úristenről tudott, a váltságról semmit.

A református keresztyén hitvallás annyiban nyilvánult meg, hogy nem vagyunk pápisták, magyar vallásúak vagyunk.

A keresztyén öntudat pedig annyit jelentett, hogy nem vagyunk zsidók. A pap pedig misézik a feje fölött. Pap és gyülekezet halálos hitetlenségben alszik. Éjszaka van.

Csak a hatalom őrei vannak ébren és vigyáznak, hogy valaki a halálos álmot meg ne szakassza.

 

Lesz-e valaki, aki felriad és gyertyát gyújt az éjféli sötétségben?

Merészeli-e valaki a halotti csendet megtörni az élet beszédével?

Hol lesz az istálló, melyben megszületik a Gyermek és a jászol, ahol fekhelyet adnak Neki, aki jelül adatott elvettetésre és megtartatásra?

Az ébredés kezdete Istenben van.

Ha nem, akkor csak emberi zenebona az egész.

 

A magyar református egyház századforduló táján kibontakozó ébredése Istenben kezdődött. A mennyekben történt valami, amely történésnek visszhangja támadt magyar földön. Hiszen az ébredés valójában nem egyéb, mint bűnös emberek megtérése, a megtérés pedig tulajdonképpen a bűnös ember engedelmes válasza Isten kiáradó szeretetére.

Igen kevesen gondolták, mit hordoznak magukban azok az összejövetelek, melyek Pesten a Hold utca 17. számú házban voltak. Evangelizációra gyűltek itt egybe minden vasárnap este fél hét órai kezdettel, akik komolyabb lelki életre vágytak. Ez a Hold utcai ház a Skót Misszió helyisége és iskolája volt. Ez volt az a jászol, ahol a XX. század magyar református egyháza számára a Gyermek megszületett. 1838-ban megindult Pesten a Skót Misszió munkája, gyümölcse inkább a német református egyházban mutatkozott, mert az igehirdetés német nyelven történt.

Magyar református gyülekezet Budapesten ekkor meg csak Óbudán volt, az 1840-es évektől a Kálvin téri (akkor Széna téri) templomban, de ugyanitt tartották a német nyelvű istentiszteletet is a XIX. század második feléig.

A Kálvin téri gyülekezet anyakönyve szerint a XIX. század első felében a megkereszteltek száma évenként a százat is alig érte el. Nem csoda, hogy közel száz esztendőnek kellett  eltelnie, amíg a parányi mag, mely magyar földbe hullott, gyökeret vert és lombot eresztett.

 

Az 1860-as években kerül a Skót Misszió élére Moody András lelkész, akik Biberauer Tivadar vasúti főfelügyelővel a parányi tűz továbbhordozói voltak. A Hold utcai igehirdetéseken kívül megtérésre, ébredésre hívó szó nem hangzott. Ezekre az összejövetelekre hűségesen eljárt Szilassy Aladár ügyvéd. Budapestre a teológiára került Szabó Aladár, de neki is  el kellett jutnia a Jézus Krisztus melletti döntésig. Megismerkedik Moody Andrással, aki felismerte benne a jövendő emberét.

 

Moody Szilassy, Biberauer és Szabó Aladár voltak azok, akik ott állottak a századforduló református egyházának bástyáján. A magyar református egyház azonban nem akar ébredést, minden időben ébredés-ellenes volt. A későbbi időkben voltak teológiai reformok, a hitvallások és az írás tekintélyének némi helyreállítása, de ébredésről nem akart tudni. Nem, mert az ébredő gyülekezet a lelkésszel szemben olyan kívánalmakkal lép fel, amelyeknek csak akkor tehet eleget, ha maga is felébred. Pietista (kegyeskedő) vádjával illették a felébredteket, a "pietista" jelző gúnynévvé vált, álmodozóknak tekintették és gyűlölték őket. Féltették tőlük az egyházat, mert jól tudták, hogy ha az ő eszméik győznek, a kártyacsatás életnek vége lesz, de vége lesz annak is, hogy az egyház ugródeszka legyen a politikai érvényesülés terén. Találni kellett tehát valamit, ami által a felébredt embereket hitelképtelenné lehet tenni.

 

Ez a bélyegző volt a pietista elnevezés. Szabó Aladár nem volt pietista, de radikális keresztyénséget képviselt és követelt meg munkatársaitól.

Mi volt Szabó Aladárnak és "pietista" utódaik programja? Később így foglalták össze: Mit tenne Jézus?

 

"Nagy tisztelet, nagy dicsőség neked szolgálni és teéretted mindent megvetni. Mert nagy kegyelmet nyernek, akik magukat szent akaratodnak önként alávetik. Megtalálják a Szentlélek édes vigasztalását, kik irántad való szeretetből minden testi gyönyörűségről lemondanak. Nagy lelki szabadságra tesznek szert, akik a te nevedért a keskeny útra lépnek és minden világi gondot félretesznek"- így ír Kempis Tamás.

 

Az evangélium lángjai és pásztortüzei egyre inkább azokban az evangélizáló kis csoportokban és mozgalmakban éltek, amelyek sokszor túllépték a templomok falait és képesek voltak megszólítani azokat is, akikhez az egyház igehírdetése nem ért el. Az ébredéseknek a lángja már a 19. század elején megjelent Magyarországon is. Az egyházak mellett, de jórészt lelkészek és egyházi vezető emberek részvételével, vallásos egyesületek jöttek létre. Így jött létre a Szabó Aladár által 1903-ban  alapított Bethánia Szövetség is, mint CE szövetség: célegyenest előre, illetve Krisztusért és egyházért a rövidítés jelentése. Itt már olyanok vannak, akik egy célra nézve kötelezték el magukat és ezért készek áldozatot is vállalni.

 

Szabó Aladárné 1900-ban megalakította az első CE szövetséget, mindössze harminckilenc tagja volt, a tagok száma évtizedekig nem érte el az ezret.

Hitte-e valaki, hogy néhány évtized múlva többezres konferenciára dagad Alcsúton, a platánok alatt? "Elhittük, hogy az Ige maga elég, nem kell körítés", mindig vallották, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére!

 

A szövetség tagjai bibliaolvasó kalauz szerint naponta olvasták a Szentírást, kórházban betegeket látogattak, hívogattak.

 

Minden szövetséges szobája falán ott függött a mondás: Hát Jézus mit szól hozzá?

 

Tagsági fogadalmuk így hangzott:

"Mivel a Megváltó engem annyira szeretett, hogy a keresztfán meghalt érettem, én is szeretni akarom őt és életemet Neki szentelem. Bízva az Ő erejében, igyekszem mindig azt cselekedni, ami Őneki, az én Uramnak és Megváltómnak kedvére van. Igyekszem valódi keresztyén életet élni elsősorban abban a környezetben és helyzetben, melybe Ő állított. Isten országa előmenetelén munkálkodom. Az Igét minden nap olvasom, az istentiszteleteket látogatom. A szövetséggel szemben vállalt kötelezettségemnek eleget teszek."

 

A CE szövetség egyházi szervezet kívánt lenni, tagjaitól megtért és Jézus Krisztus szolgálatára odaszánt életet kíván, mind a lelkipásztor, mind a tagok munkálkodó tagjai legyenek az egyháznak. Annak elérésére, hogy a tagok elevenen beépüljenek a gyülekezetbe, a konfirmációra kell komoly figyelmet fordítani. Az egyház hivatalosai azonban  szívesebben tudták volna az ébredést legalább szervezetileg az egyház kerítésén kívül.

 

Egyháziatlansággal, szektássággal, bethánista jelzővel vádolták azokat, akik "Krisztusért és egyházáért" jelszóval indultak harcba.

 

Szikszai Béni 1940-ben vette át a Bethánia vezetését. 1941. július 1-én megnyílt a Lelkiszolgálat Háza Alcsút-Máriavölgyben.

Az első alkalommal a CE-zászlót Borbély Béla húzta fel az árbócra.

Megindult a lelki szolgálat, hogy nevét aranybetűkkel vésse be a magyar ébredéstörténetbe és legyen százak számára az a hely, ahol életüket átadták az élő Jézusnak, aki a Krisztus.

 

1944. karácsonyestén bezárult a gyűrű Budapest körül és megkezdődött az ostrom. Levonultunk az óvóhelyre. Nappal sírt ástunk. Bomba esett az udvarra. A becsapódás után lementem az óvóhelyre, láttam, milyen lehet a pokol. Oh, hogy féltek az emberek! Mi lesz, ha majd az elemek ropogva megégnek és úgy inog ez a föld, mint rozzant bárka a tengeren? Mi lesz, ha a világűrben törvényüket veszthetik a makrokozmosz erői és a csillagok megszabott útjukról a maguk útjára térnek? Mi lesz, ha Isten nem szól így többé: Eddig és ne tovább! Isten benne van a világban és a világ benne van Istenben. Benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ebben az őt megtagadó világban is Ő tartja fenn a rendet. Törvényei a rend törvényei. Amint Ő magára hagyja a világot, megszűnik a rend, bomlás és káosz támad. Minél inkább a materialista erők foglalják el a Szentlélek helyét, annál "kietlenebbé" válik a föld.

Az Úrért és Gedeonért! Ezzel a felhívással indult az 1946-os esztendő.

Először az Úrért, az Úr által az Ő nevében, az Ő dicsőségére.

Az Úrért, az Ő felemelt keresztjéért, eljövendő országa dicsőségéért. De Gedeonért is.

 

Vannak hívő életek, akik azt gondolják, nem szükséges odatartozniuk semmiféle lelki közösséghez, vagy ha névlegesen odatartoznak is, nyugodtan végezhetik a maguk kontár, sokszor kontra munkáját. "Mi az Úrnak akarunk dicsőséget szerezni, nem is magyarságunknak, az Úrnak és nem egyházi szervezetnek, az Úrnak és nem a Bethániának, az Úrnak és nem magunknak. Tudatosan vállaltuk, hogy engem itt hívott el Isten, itt a helyem. Az 1946-os esztendő a kibontakozás éve, sok évtizedig tartó, hűséges helytállás után Makó környékén is új élet zendült, sorban Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád, Karcag, Abony, Vaja, Mándok, Tiszabezdéd, Tiszakerecseny, Komoró, Debrecen, Mátészalka, Hejőcsaba, Budapest.

Az ENGEDELMES ESZKÖZÖK. Ahogy a felébredtek a fogságból hazakerültek, egymás után álltak be a szolgálatba. Szabadidejüket igeszolgálatra használták. Így szóltak: "Itt vagyok, küldj engem". Azután jöttek az ún. szabadegyházak. Ahol Krisztussal már megbékélt szíveket találtak, a békétlenségbe kergették (keresztség, szombat ünneplés, nyelveken szólás stb.) De ahol kiárad a Szentlélek, ott rügyfakadás van, megújulás van. Nos, 1946-tól néhány éven át magyar földre kiáradt a Szentlélek.

 

EVANGÉLIZÁCIÓ. Mit is jelentett ez?

Azt, hogy egész magyar földön Dunáninnen, Tiszántúl, Délen és Északon zengett az ige. Emberek, akik évtizedek óta nem lépték át a templom küszöbét, jöttek. Vagy akik évtizedek óta süketen és vakon állottak, most hallottak és láttak. Szárnyas harangok szálltak szerte és hirdették a drága hírt, hogy Jézus él és most kegyelme napja van. Szabolcsban szinten minden faluban volt már élő hitű ember. És minden faluban volt evangélizáció. Aki tehát nem dugta fejét a porba és nem rekesztette el a fülét, mindenütt láthatta Isten Lelke tavaszt fakasztó munkáját. Csodálatos a rügyfakadás ideje. Iskolákban, egyetemeken,  bankokban, postán indultak rendszeres bibliaórák. Rendeztek csendes napokat.

Az ébredés idején szerteszállt az evangélium. Úton-útfélen, vasúton, villamoson, műhelyben, munkahelyen erről esett szó.

 

1947. A gyermekmisszió, főleg a gyermek evangélizáció igen nagy lendületet vett. Egyházmegyénként missziói lelkészt állítottak szolgálatba és ezek ébredési emberek voltak. 1948. Az evangélizáció a református egyház hivatalos programjává lett. A munkaágak képviselői jórészt ébredési emberek voltak, de volt közöttük azért nem egy, aki sokkal inkább élni akart a misszióból, mint halni érte.

 

Az egyház hivatalos vonala tömegében nem akarta az ébredést.  Az egyház-ellenesség, szakadárság, szektásság vádjai hangzottak a Bethánia felé. Pedig az alcsúti ifjúsági konferencián háromezer résztvevő volt, Vaján ötezren voltak vasárnap. Budapest evangélizálására négyhetes evangelizációs szolgálat indult, mely a fasori templomban nyolcnapos igehirdetéssel fejeződött be.

 

A Bethániával nem annyira az államnak, mint az egyház némely vezetőjének volt baja. Nem az egyházon múlott (sőt), hanem az állami vezetők értelmén és türelmén, hogy a Bethánia volt tagjai nem szenvedtek méltatlan bántalmazást. Az egyházi vezetők közül sokan jó néven vették volna ezt, és volt idő, amikor az Út című újság sajtóhadjáratot indított a volt "Bethánisták" ellen, pedig a CE szövetség a meglévő történelmi egyházi kereten belül kívánta végezni a lélekmentés szolgálatát.

 

 

Lelki ébredés idejét éljük.

A tűz országszerte terjedőben van. A Keleti Pályaudvarról negyven-ötven darab tehervagon indul, mire a vonat Alcsútra érkezett mindenkinek a kezében volt a szálláscédulája és hogy hányas számú bibliakörbe tartozik. A vonat nem fért be  az alcsúti állomásra, a vége kilógott. A mintegy kétezer főnyi utas lepakolt. A csomagokat kocsik vitték Máriavölgyig, mely a vasútállomástól kereken háromezerhétszáz méterre van. Négyes sorban, énekelve érkezett meg a sereg a platánok alá. Rövid eligazítás után csakhamar mindenki megtalálta a helyét. Rövid áhitat után elcsendesedett a ház. Csak az örökkévaló Isten volt ébren, aki szerelmesének álmában is ad eleget. Napról-napra megzendült a hívás: "Jöjj, te szegény bűnös szenvedő, vezet a kereszthez út." És jöttek. Mindig többen. Tízek, százak, ezrek. Mit érezhettünk. Szólni sem tudtunk, csak a szívünk megtelt  félve-szorongva Isten tenyerén, és reszketve sóhajtott a lélek: Irgalmas Isten, el ne ejts.

A naptámadat szállott alá hitvány, porszagú életünkhöz. Isten hajolt oda hozzánk, aki magát megalázva tekint szét a földön, hogy meglássa, van-e értelmes, Istenkereső? És volt. Volt, van, lesz. Mindig.

 

De hiába áltatnánk magunkat azzal, hogy mialatt az ébredés hullámai magasra csaptak, azalatt az ellenség aludt. Az ellenakciók megindultak, illetve folyamatosan voltak. Főleg az egyházon belül. Az 1948-50-es években is hol itt, hol ott ütötte fel fejét az ellentmondás.

Egy evangélizáció után pl. egy lelkész kijelentette: "Ki az ilyen hívőkkel az egyházból! A Bethánia nem református, nincs rá szükség. Én szigorú kálvinista vagyok. Az egész missziói munkaközösség nem érdekel, a vezetői sem. Nekem nem feletteseim. Gyülekezetemben azt csinálok, amit akarok."

 

Esperesi jelentések, újságcikkek támadták az ébredést.

Az evangélizációk körül megindultak a viták. Elvi, teológiai, módszertani kifogások merültek fel. Hangsúlyozták, hogy csupán arról van szó, hogy a partizánkodó evangélizációt  megszüntetve egységes, átgondolt munkát végezzünk. Egy lélekkel, egy indulattal.

Nem volt semmi ok a gyanúra, mert maga a történelmi egyház is rendezni kívánta sorait. Látszólag minden lépés megtörtént a közösség adoptálására. Időközben ui. a Bethánia Egylet feloszlott, hogy a szolgálatot az egyház kezébe tegyék. Nagyon lényeges ezt hangsúlyozni. Nem politikai félelemből, nem külső nyomásra történt a feloszlás, hanem abból a felismerésből (sajnos talán félreismerésből), hogy az egyház immár megbízható gazdája lesz a szolgálatnak. Tévedtünk? Lehetséges.

 

A feloszlást 1949. november 27-én a Debrecenben tartott közgyűlés mondta ki.

Az ébredés az egyházban akart maradni az egyházért, a szocialista államrendet pedig, mint a történelemformáló Isten kezének munkáját, engedelmesen elfogadta.

Majd a mátraházi konferencián nyilvánvalóvá vált, hogy az egyházkormányzat az ébredést nem akarja.

A különböző munkaágakat szétzüllesztették.

A missziói munkásokat szétszórták.

A mátraházi konferencián az ébredés utolsó kérdése ez volt anyjához: "Anyánk, akarsz-e gyermeket?

Enged-e egyházunk kormányzata Bibliánk, hitvallásunk, hitünk szerint élni?

A válasz sajnos, mindig világosabb "nem" volt. De nem csupán "nem", hanem a tények durva meghamisítása. Hazug vádak és rágalmak.

Az erős ekkléziológiai kötődés őrizhette meg a józanságot a politikai hatalom olyan csábítása közepette is, amelyben felajánlották Szikszai Béni számára, hogy a Bethánia vezetője maradhat, ha testületileg kilépteti azt a református egyházból és önálló egyházként működik tovább. Válasza, amit az Egyházügyi Hivatal vezetőjének adott: Köszönöm, van már elég szekta Magyarországon, nem akarok újabbat létrehozni.

Azt tanította, hogy a hívőknek az egyházban van a helye és szolgálata.

 

A Bethánia feloszlását nem a kommunista terror oldaláról magyarázta, hanem Isten ítélete és kegyelme felől. Úgy látta, hogy a Bethánia betöltötte történeti küldetését, és Isten talán éppen attól őrizte meg, hogy fölébe nőve az egyháznak, önmagától bekövetkezzék akár megosztódása, akár az egyházból való kiválása. Mindkettőt reális veszélynek tartotta. Ezért is tudta nem a történelem, hanem a történelem Ura kezéből elfogadni az egyházunkra nézve egyébként szégyenletes eljárást, amivel az ébredés ügyét megfojtotta.

 

Szikszai Béni evangélizációi azt erősítették meg, hogy a hívők ébresztésére és ébren tartására a megtérésre hívó evangélium lehet csak alkalmas. Ott és akkor lesz láthatóvá Isten jelenléte, ahol és amikor Ő ezt jónak látja. Az ébredés nincs a mi kezünkben. Ezt a reformátori tételt vallotta Szikszai Béni is, és ezért a szélcsendesebb időkben határozottan óvta a  türelmetlenebb és radikálisabb testvéreit.

 

"Minél mélyebbre elmerül valaki a kereszt titkába, annál gazdagabb életszentség birtokába jut. Minél fedetlenebb arccal, őszintébb szívvel szemléli Jézus halálát és feltámadását, annál nagyobb hálára köteleztetik... Minél nagyobb a hála, annál teljesebb az odaszánás. Ez a megszentelődés titka."- írja.

Evangélizációi ezt a klasszikus hármas kérdést követik: Mily nagy az én bűnöm és nyomorúságom? Kicsoda szabadít meg? És milyen hálával tartozom ezért Istennek?

 

Hagyatéka az elkötelezettség, hogy a keresztyénség különb legyen, mint a világ.

A keresztyén közösségek Krisztus arcát ábrázolják. Ennek a lelki igényességnek volt haláláig elkötelezett formálója Szikszai Béni.

Hitét kell követnünk, amint erre figyelmeztet is minket az Ige:

"Emlékezzetek meg a ti elöljáróitokról, akik szólották nektek Isten Igéjét, figyelmezvén életük végére, kövessétek hitüket". Zsid 13:7

 

Részletek: Szikszai Béni: Ahogy én láttam - Feljegyzések a 20. századi magyar ébredéstörténetről című könyvéből
Koinónia Kiadó, Megjelenés: 2016. március 16.

 

 

Szikszai Béni:Mécsvilág - Honnét jönnek a kísértések?

 

Ezt a belső forrongást a János levelének

egy csodálatos kijelentése világosítja meg:

„Erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból

vagyunk és így tesszük előtte bátorságossá a

mi szíveinket, hogyha vádol minket a szív,

mivelhogy nagyobb Isten a mi szívünknél és

mindent tud."

(I.Jn. 3:19­20.) A folytatása első

pillanatra  ellentmondás:

„Szeretteim,  ha  a

szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van

Istenhez."

(I.Jn. 3:21.) Hogyan van ez? Elő­

ször azért bátorságos a mi szívünk, mert vádol

bennünket, másodszor pedig azért, mert nem

vádol? Nincs­e itt nagyon éles ellentmondás?

A hitetlen ember számára igen, aki azonban

ezeket a dolgokat lélekben átélte már, annak

számára nincsen.

A dolog ugyanis úgy van, hogy a bukás

után vádol bennünket a szív. Mit jelent ez? Azt,

hogy élünk, Isten törődik velünk. Azt, hogy a

bennünk levő Szentlélek nyugtalan elesett ál­

lapotunk miatt. Ha nem volna bennünk Isten

Lelke, ha nem törődne már velünk az Isten, ha

elkövettük volna a Szentlélek elleni bűnt, ak­

kor már nem vádolna bennünket a szívünk. Mi

sem biztosabb jele annak, hogy az igazságból

valók vagyunk, minthogy a szívünk vádol ben­

nünket. Vagy próbálja ki akárki, van­e lelki

nyugtalansága a természeti embernek azért,

mert  elkövetett  egy  szükséghazugságot?

Nyugtalan­e azért, mert parázna gondolatai

voltak? Sőt, akik magukat minden tisztátalan­

ságnak nagy nyereséggel való cselekvésére

odaadták, akik nemcsak cselekszik a bűnt, de

az aképpen cselekvőkkel egyet is értenek,

vajon nyugtalanok­e lopásaik, csalásaik és

mindenféle erkölcstelenségeik miatt? Bizo­

nyosan nem. Míg Istennek hívő gyermekét

azonnal vádolja a szív, amint valami olyat tesz,

ami Istennek ellenére van, Isten szeretetének a

legbiztosabb jele a vádaskodó szív.

Valaki azt mondotta, hogy a keresztyén

egy pillanatig sem maradhat bűnben. Mit je­

lentsen ez? Azt, hogy a szívünk nem azért vá­

dol bennünket, hogy magunkat hosszú ideig

tartó mardosással gyötörjük, bűneink miatt na­

pokig, talán hetekig siránkozzunk, hiszen mint

előbb szó volt róla, akkor a sátán érte el a célját.

Nem, a mi szívünk nem azért vádol minket,

hogy kétségbeessünk, sőt inkább, hogy oda­

meneküljünk  Ahhoz,  akinek  vére  minden

bűntől megtisztít minket.

A szív vádaskodása után következnie kell

a következő lépésnek, amikor szívünk nem vá­

dol minket, mert lecsillapodott a Bárány vé­

rében. Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat

(Zsid. 9:22.) és szívünknek minden vádas­

kodására csak egy kielégítő választ adhatunk:

Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére meg­

tisztít minden bűntől (I.Jn. 1:7.). Nem is céloz

mást a szív vádaskodása, mely nem egyéb,

mint a bennünk lakozó Lélek nyugtalanítása,

s éppen azért, amint a bűn, mely miatt vádol­

tatunk, a vérben megtisztult, a szív nyugtalan­

sága megszűnt és ott pihen Istennek az Ő Fia

vérében megbékélt szívén.

Nem tudom, ez a folyamat hányszor is­

métlődhetik egy hívő ember életében, de azt

tudom, hogy Péter azon kérdésére, hogy hány­

szor kell az ő atyjafiának megbocsátania, meg

kell­e még hétszer is, így felelt: Nemcsak hét­

szer, hanem hétszer hetvenszer is (Mt. 18:22.).

Éppen ezért hiszek benne és nagy bizonyos­

sággal hirdetem, hogy a kísértések pergőtü­

zében elesett szív a Lélek vádolása alatt is­

mételten bizodalommal járulhat a kegyelem

királyi székéhez, hogy irgalmasságot találjon

és kegyelmet nyerjen alkalmas időben való

segítségül, mert hiszen nem olyan főpapunk

van nékünk, aki nem tudna megindulni a mi

gyarlóságainkon, hanem aki mindenben hoz­

zánk hasonlóan megkísértetett, kivéve a bűnt

(Zsid. 4:15­16.).

„Én fiacskám, ezeket azért írom néktek,

hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van

Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.

És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de

nemcsak a mienkért, hanem az egész világért

is."

(I.Jn. 2:1­2.) Íme, tehát a hívő ember nem

természetfölötti lény, hanem megkísérthető.

Nem kísértésük nincsen azoknak, akik Jézus

Krisztusban  vannak,  hanem  kárhoztatásuk

nincsen többé (Róm. 8:1.). Nincsen abszolút

tisztaság, de van érett férfiúság és ebben az ál­

lapotban tudjuk, hogy minden kísértésünk,

bukásunk, belső harcaink, vádoltatásunk da­

cára Jézus kezében vagyunk, ahonnét sem élet,

sem halál, sem jelenvalók, sem következen­

dők, sem magasság, sem mélység, sem an­

gyalok,  sem  fejedelemségek  ki  nem  sza­

kaszthatnak bennünket (Róm. 8:38­39.).

(Szikszai Béni: Mécsvilág - Honnét jönnek a

kísértések?

 

 

AKKOR LESZ ÉBREDÉS

Ha majd a nagyok

leszállnak a trónról,

és a kicsinyek

a porból fejüket felemelik,

ha majd a völgy,

melyet a bűn szántott,

a hegyből megtelik,

akkor lesz ébredés.

Ha majd bűnt vallanak

széltében a kegyes lelkek,

ha majd ledőlnek a

falak, melyeket viták emeltek,

ha majd a gyenge vallja:

erős vagyok,

ha majd porba alázkodnak

a nagyok,

ha majd a bűnt bűnnek mondják,

s nem emberi

értelem lesz az Ige helyén,

ha a kereszt

váltságként fénylik

a Golgota hegyén,

akkor lesz ébredés itt.

(1978.  május 27.)

 

SZIKSZAI BÉNI

JÉZUS KRISZTUS ÚR!

Zengi majd minden:

felhő az égen, madár a légben,

szivárvány lepke színes virágon,

minden teremtmény széles világon,

fürdőző veréb a szürke porban,

fülemüle az árnyas bokorban.

Sorban jönnek a bűnvalló szívek,

hívek, kik egykor hűtlenek voltak,

keresztről, vérről, sohse daloltak.

Most verje a szívünk, zengje a szánk:

kegyelme gazdagon árad ki ránk.

Daloljunk hát, hogy hallja meg minden

földön, pokolban, a fényes égben,

lépjen mindenki e dal ütemére:

Jézus Krisztus Úr

az Atya Isten dicsőségére!

(1978. május 12.)

 

A PARASZTPRÓFÉTA

A finn ébredéstörténet nagyszerű tablója bontakozik ki Oravala Ágoston (Aukusti Oravala):

„A parasztpróféta" című könyvében, mely RUOTSALAINEN PÁL (Paavo Ruotsalainen) életének  krónikája.

 

Ez  a könyv Szikszai Béni egyik legkedvesebb

olvasmánya volt, mely teológiai látását is

alapvetően befolyásolta. Az 1940­es évek

magyar ébredés­mozgalmában magát Szik­

szai Bénit is parasztprófétaként emlegették,

aki Isten kiválasztottjaként továbbította az

Ő üzenetét, és az Istentől elfordult embernek

a bűneiből való megtérés és a kereszten

felkínált  kegyelem  elfogadásának  lehe­

tőségét hirdette, ahogy tette ezt Ruotsa­ lainen Pál is.

 

A könyv előszavát idézzük:

„A XVIII. és XIX. század fordulóján,

amikor az egész keresztyénségen végig­

süvített annak a világszemléletnek hideg

szele, amely a hitet is alávetette az emberi

észnek,  ennek  az  áramlatnak  zsibbasztó

lehelete a finn egyház és a finn nép körében

is megjelentette magát. A templomokban

hallható  volt  ugyan  igazhitű  evangéli­

umhirdetés, de ebből legtöbbnyire hiányzott

az élő keresztyénség újjászülő, életformáló

ereje. S ekkor Isten kegyelme csodát cse­

lekedett: elhívta a maga választott eszközét,

Ruotsalainen Pált.

Luthert a maga idejében az kényszerítette a reformáció útjára, hogy hajtotta

saját lelke szorongása, hogy tusakodnia kel­

lett  mindaddig,  míg  bizonyossággal  teli

feleletet nem kapott arra a kérdésre: miképp

jutok el az Istennel való békességre? Sza­

kasztott ugyanez ismétlődött meg Ruot­

salainen Pál esetében. Azt kell ugyanis lát­

nunk,  hogy  Isten  ennek  a  mindenfelé

meghidegült keresztyénségnek közepette is

megtartott olyan kisebb csoportokat - néhol

többen, néhol kevesebben voltak -, akik

nem tudtak megelégedni a hitnek puszta

elméletével, hanem a Krisztussal, a Meg­

váltóval való személyes összeköttetésre vá­

gyódtak. Ruotsalainen Pálnak, ennek az

útján egymagában elindult embernek lelki

szorongása, megváltás után való vágya és

kiáltása már most itt, ezeknek körében, sok

ilyen lélekben talált visszhangra. „Barátok"

gyűltek köréje, akik tanításában megtalálták

azt, amire titokban vágyódtak és vártak.

 

***

 

SZIKSZAI BÉNI és FARKAS JÓZSEF

Útitárs c. napi igemagyarázatai:

https://tokigyulekezet.hu/napi-ige/

Áldást, békességet! Kedves Testvérek!  Talán többen úgy érezzük, hogy Igei-, lelkitáplálékra van szükségünk. Szeretnék egy kis segítséget nyújtani!  Akár a családi elcsendesedéseket is segítheti egy kis Igemagyarázat. Farkas József és Szikszai Béni lelkipásztorok 1950-ben kiadták az Útitárs c. kiskönyvüket, mely az év minden napjára tartogat egy rövid Igemagyarázatot. Ebből a kis könyvből gépeltem be a kis Igemagyarázatokat a Testvéreknek ide a weboldalunkra.

Mivel ez egy nem mai kiadás, de az üzenete ma is érvényes, ezért helyenként régies lesz a szöveg. A hitelesség kedvéért én ezeket nem írom át, hanem ahogy a könyvben van az Igemagyarázat, úgy gépelem be és olvashatják el a testvérek, hogy mindnyájunknak épülésére szolgáljon. Sok erőt és kitartást kívánok a testvéreknek.   Áldást, békességet!

Honlap: Töki Református Missziói Egyházközség

cím: 2073 Tök, Kossuth Lajos utca 3.

 

...

Szikszai Béni versei

FÁRADT FEJEM
Fáradt fejem keresztfádhoz hajtom,
sóvárgásom halkan elsóhajtom.
Bűneimre rácsordul a véred,
tikkadt lelkem új életre ébred.
Karjaimmal átfogom kereszted,
szívem a Te kebeleden reszket.
Fel-felröppen titkon tartott vágyam,
karjaiddal magadhoz vonsz lágyan.
Elfáradtam már a küzdelemben,
szívem kihűlt a nagy szerelemben,
mellyel vonta e világ magához,
odavágyik vérző Krisztusához.
Szeretnélek szeretni egészen,
napsugárban, milliónyi vészben,
elmerülni szerelmed árjában,
megpihenni irgalmad karjában.

 

VÉLT SZABADSÁG

Láncáról tépett ladikot
visz a viz sodra...
Fodra táncolja körül,
és örül.
Hullám hullámra buktatja,
kormány nem szabja útját,
sodorja magával a folyó,
és egyre merül.
Mind több viz kerül bele,
majd iszappal lesz tele,
s a merülot a viz
lassú mozgással viszi tova...
Hova?
Az iszap mind mélyebbre húzza,
valami tönkön összezúzza.
A folyam sötét mélye várja.
Magába zárja.
Hogy örült a vélt szabadságnak!
S immár örökre rab.

CSAK Ő MEG ÉN
Mikor magam maradtam,
bűneimtől vadul marattam
kétségek között hánykódva,
a szakadék peremén,
nem volt ott senki,
csak Ő meg én.

Mikor bűnteher alatt roskadoztam,
a kereszt felé lépni haboztam,
a hányattatás kínzó éjjelén
nem volt ott senki csak Ő meg én.

Mikor felragyogott kegyelme fénye,
valóság lett váltsága ténye
a feltámadás reggelén,
nem volt ott senki,
csak Ő meg én.

Ha majd rám borul az álom,
szemeimet lezárom
életem utolsó estelén,
nem lesz ott senki,
csak Ő meg én.

 

SZEMBE A TÖMEGGEL
Ahogy mentem,
a tömeg szembejött velem,
s szívemben ott szorongott
a félelem,
hogy rossz felé megyek.
Pedig hegyek
emelkedtek előttem:
a Golgota s a Mórijah.
Ott Ő áldozott,
én fogok emitt.
Bár vágyam sokszor tévutakra vitt,
most mégis megyek.
Legyek bár elroshadt edény,
vagy kelevény az Úrnak testén,
egy csendes estén
mégis megérkezem,
és átszegzett kezébe teszem
kérges kezem.

MINDIG KÖNYÖRÜL
Nehéz?
Ne félj, rajtad nyugszik a Kéz,
mely megtámogatja sorsodat.
Olyan ugyan, mint düledező kalyiba,
de nem történhet hiba:
hatalmas karjai ölelnek körül,
s mikor már buknál,
mindig könyörül.

 

AMI LESZ
Autó!
Telek a Balatonnál.
Gyerek?
Nincs.
Kincs egy jó kapcsolat.
Rohanó élet,
álmatlan éjek.
Ki-ki maga útját járja
és más kútjából iszik.
Becsület?
Volt.
Folt van a tisztességen,
de szembe mindenki tisztel.
Még leng a zászló...
Majd elhangzik a bírói zárszó,
és becsapódik a börtönajtó.
Szárszó, autó, luxusvilla
más gazdát talál.
ÖRÜLJ A FÉNYNEK!
Nem jut idő pihenésre,
feldöcögő nevetésre.
Mindig megterhelve járunk,
mindig csak csodára várunk,
pedig fényes nap vesz körül,
körülöttünk tavasz terül.
Fakadó fák, nyíló ágak,
verebecskék, kis vidámak.
Ne horgaszd fejed a földre:
zöldre fordul minden sár,
sárrá válik minden por,
jön a mennyei zápor.
Nézz az égre! Tekints végre
a Nap ragyogó arcába,
ne vessz önzésed harcába!

MINDIG VELED, URAM
Hallgatni hosszan, mélyen sokat,
hagyni beszélni másokat.
Uram, add nékem ezt a kegyelmet,
halk csendes szivet, engedelmet.
Ne járjak testi tűztől hajtva,
mikor a tettet csak test és vér hajtja.
Igéd igéri, s óhajtja lelkem:
indulsz előttem, mikor mennem kell.
Hisz idejében felszáll a felhő,
és a kegyelem mindenkor eljő,
amely léptemet utadon viszi,
ha azon járok, kegyelmed teszi.
Fogjad hát kezem, indits, ha kell,
mert Veled járva
szívem vidáman énekel.

TEREMNI VÉGIG
Nem akarok korhadó fa lenni,
száradó ágakkal, gyümölcstelen.
Teremni vágyom megszakitás nélkül
és szüntelen.
Imádkozni végig,
futni kitartón és merészen
a célig.
Nem topogni tehetetlen,
körben járni,
mindig csak várni, várni, várni,
mig valaki koldusgarast
dug a zsbembe.
Gazdagon szeretném
végigjárni az utat.
Tele marokkal osztogatni,
soha nem fosztogatni,
de mindig adni, adni,
amig az áldozatban majd
szivem megszakad,
s az ég befogad.

KÉSZÜL A HOLNAP
Ezüstfény csillog az ágak között,
fejem fölött a holdsarló száguld,
harmat hintázik a leveleken,
nincs leheletnyi nesz,
lábaim zajtalan lépnek.
Elottem most a tisztás kitárul:
királyi agancsos kutatva kémlel,
fejét emelve körültekint.
Rókafi lohol, lapit a réten,
fuvallatként suhan
fejem fölött a macskabagoly.
Hallgat a hangyaboly,
szivárvány-lepkék sem lebegnek.
A Hold sápadt fénye terül a tájra.
Hallgat az erdo,
de a csendben millió élet dalol,
holnapra készül. Értelem nem érti,
fül nem hallja meg
a teremto csendet.
Csak a hit vallja,
hogy a csend mélyén
termto kézzel késziti Isten
a holnapot...

 

CSAK BENNED
Legyek rejtve Benned,
mindent elfelejtve,
mi kívül van Rajtad.
Csak arra figyeljek,
mit parancsol ajkad.
Nézzek Rád, mint leány
asszonya kezére,
lelkem szomjúhozzék
az élet vizére.
Sohse akarjak mást,
csak amit Te akarsz,
járjak nyomdokodban
ott, ahol Te akarsz,
hogy ne tékozoljak,
csak Hozzád hajoljak.
Bár mások futkosnak,
jobbra-balra kelnek,
én oda érkezzem,
ahol seregedben
szentek énekelnek.

 

CSILLAG LEGYEK
Csillagként tarts kezedbe engem,
Hogy fényed sugározza életem.
Egészen hasson át tiszta lényed
Csak rólad zengjen énekem.

Ne adj nekem földi kincset,
Szaggass le rólam minden bilincset
Mely gátol, hogy szolgáljak Neked.
A fényből egy sugárnyi se
Éltesse híú énem,Taníts teljesen Néked élnem