Gyülekezetűnk története

A Mogyoródi Református Egyház rövid története.

 

A Mogyoródi Református Gyülekezet története a reformáció korára nyúlik vissza. Minden bizonnyal 1560 és 1570 között lett Mogyoród teljes lakossága reformátussá. „Az 1605-ben a Bocskai által Vácott megalapított superintendentia (protestáns püspökség) fennhatósága alá tartozó református falvak között Mogyoród is megtalálható."1

Ebben az évben a reformátusoknak már prédikátoruk van a faluban. Sajnos nevét nem ismerjük.

A XVII. században mindvégig volt református lelkész a faluban.  A török hódoltság idején, 1686-ig, amikor Mogyoród is felszabadult a félhold  rabságából, a lakosság  református vallású volt.

A régi katolikus apátsági templomnak 1653-ban már csak a falai álltak. A reformátusok, saját maguk által épített sövénytemplomot használtak, mely feltehetőleg a jelenlegi római katolikus templom helyén állt. Erről a templomról is írja a római katolikus váci püspök 1700. február 7-én kelt „Jelentés"-ében, hogy: „jól födött templom és kálvinista prédikátor van."2

Az 1715-ben történt összeírások alapján, Mogyoródon 20 háztartás volt.

1719. január 29-én az akkori váci római katolikus püspök-földesúr, katonaság segítségével, erőszakkal vette el a reformátusok templomát.

Erről Földváry így ír: "A sokat szenvedett falu a török kiűzése utáni időben- 1690-1695-ben-a városmegyei összeírások szerint népességben és vagyonban egyre erősödött. Bár a Váci püspökség birtoka volt, az egészen református vallású lakosok birtokában volt a templom 1719 január 29-ig. Ezen a napon - a Váci Püspök jelenlétében" foglalták el a templomot fegyveres dühös katonák, s beszüntették a szabad vallásgyakorlatot, sőt a harangok használatát is megtiltották, Losonczi István prédikátort pedig elűzték (mint az alsónémedi, kisszentmiklósi, üllői, veresegyházi prédikátorokat is), de különböző ijesztgetésekkel, részint börtönbeli kínzásokkal kényszerítették reverzálisadásra és eskütételre, hogy a váci egyházmegyén belül papi hivatást többé nem folytat. A községbe később német és szláv ajkú telepeseket hoztak. A katolikusok 1749-ben építettek templomot. A XIX. század végén mintegy 60 református lelket számláló magyarságnak csinos imaházzal és helyettes lelkésszel bíró leányegyháza Fóthoz tartozik."

1723-ban Pest megye protestáns rendjei tiltakoztak a megyénél  és a királynál a templomok elvétele miatt.  „Fájdalom azonban, ezen kegyelmes királyi Parancsolat ellenére, ezen egyesült nemes megyében, nemcsak, hogy háborgattatunk vallásunk szabad gyakorlásában, hanem számos egyházi községben az, végleg is betiltatott,  nevezetesen pedig: Szent Marton Kata   Alsónémedi,  Mogyoród,  Szada, Veresegyháza és Üllő községekben a helvét hitvallást követők templomai, a fennálló törvények ellenére erőszakos megrohanás által elfoglaltattak;  valamint említett egyházközségeken  kívül,   más  községek  is  eltiltattak  a templom,  istentisztelet tartástól, mint például: Kis-Vácz, Kis-Ujfalu, Szent-Mikos Hartyán községekben a papok, tanítók elűzetvén, az istentisztelet tartás végkép beszüntettetett. Minél fogva az említett egyházközségek elvett templomait, elűzött papjaikat és tanítóikat visszaadatni és visszarendeltetni, valamint a Stóla követelésétől a róm.  katolikus  plebanusokat leírtam, mellyel mind az ágostai (evangélikus), mind pedig a helvét (református) hitvallás követői kegyetlenül zaklatva vannak, a tekintetes nemes varmegye közönsége kegyesen méltóztassék".3

Nem tudjuk mi történt ezt követően, de 1734-ben az összeírás Mogyoródon egy, a reformátusok használatában álló templomról számol be, melynek falai sövényből voltak. „Ez az építmény talán a mai plébániatemplom helyén állhatott, és annak építésekor, tehát 1747-ben bonthatták el."4

A protestánsok jogfosztottságát, II. József, a „kalapos király", Mária Terézia fia, 1781. október 29-én kiadott híres „türelmi rendelet"-ében enyhítette. A türelmi rendelet értelmében 1783-84-ben 264 anya és leányegyházközség nyert vallásszabadságot.

Ennek következménye lett, hogy a mogyoródi gazdag református családok megteremtettek 1782-től egy önálló református lelkészséget, mely hosszú időn át tanítót is el tudott tartani, egészen 1840-ig.

Ebben az időben önálló anyakönyvvel bíró egyházközség volt.

1840 után az egyházközség először Fóthoz, később Kistarcsához tartozott, mint leányegyházközség. Egy időben Szada látta el a gyülekezetet.

A mai mogyoródi református templom története

Forrásaink szerint 1834-ben, Varga István rektorságában- zárt udvarban építettek a reformátusok imaházat, melyet ugyanazon alapra építettek ujjá 1880-ban, hozzá a tornyot 1927-ben építették a déli homlokzat elé, s az egész épületet templommá alakították Munkácsy Barna László lelkészsége és D. Varga István gondnoksága idején. (A torony bal első sarkában elhelyezett alapkőbe elhelyezett iratot lásd alább!)

A templom a II. világháború idején károkat szenvedett, melyeket 1947-ben javítottak ki.  Az észak-déli tengelyű épület déli homlokzat előtti tornya 10 méter magas (volt 2009-ig), ez alatt nyílik az egyetlen félköríves bejárat. Az épület egyik hosszanti oldalán két-két félköríves záródású ablak van. A 7×10 méteres belsőben sík, vakolt mennyezet, az északi fal közepéhez állított szószék, és egy orgonaszekrényt utánzó harmónium, s velük szemben rendes templomi padok vannak 70 ülőhellyel.

2009-ben a templomtornyot egy szinttel, 2,7 m-l megemelték. A torony süveg szerkezetét lecserélték, így a torony magasabb lett mintegy 4 m-el. A torony vörösréz borítást kapott.   A harangok lengőszerkezetét kicserélték és automatizálták.

A toronyban két harang van, és lehetőség egy harmadik felszerelésére.
A 150 kg-os harangját Szlezák László öntötte 1927-ben Budapesten, a 75 kg-osat pedig Eberhard Henrik 1824-ben Pesten.

"Emlékirat. A mogyoródi református leányegyház ezt a tornyot közadakozásból építette az Úrnak 1927. esztendejében, tavasz idején. A torony alapköve az Úr nevének segítségül hívásával 1927 április 15.én, nagypéntek délutánján helyezett el. A torony építése idején a mogyoródi református leányegyház lelkésze Munkácsy Barna László, gondnoka pedig D. Varga István volt. Presbyterei: Szabó József, id. Német János, ifj. Német István, és ifj. Haraszti Sándor voltak. A torony Viha Ferenc vecsési vállalkozó terve szerint és felügyelete alatt épült. Mindezekről jelen emlékiratot készítettük s a torony első bal sarkában örök emlékezetül elhelyeztük. Az Isten, aki a mi fáradozásainkat érdemünk felett megáldotta, áldja meg az utánunk következő nemzedékek minden jó munkáját. Egyedül Istené a dicsőség! Mogyoród, 1927. április 15" (a fentiek aláírásai).

2002. augusztus 1-én megalakult a Fót-Kisalag-Mogyoród Református Társegyházközség.

Lelkészei:

Az első név szerint ismert mogyoródi református prédikátor

1620 és 1628 között, Szombathy Benedek.

Őt követte 1629-től Lossonci Benedek.

Tudjuk, hogy a pozsonyi vésztörvényszék elé, a híres „gályarab perben",

1674-ben Putnoki Györgyöt, Mogyoród református prédikátorát is megidézték.

1719.január 29-én űzték el a római katolikus püspök vezetésével dühös katonák Losonczi István prédikátort.

A község lakossága:

Fényes Elek  szerint, (1860 körül)  Mogyoródon 140 református, 30 evangélikus, 928 katolikus élt.

Az 1911-es névtár szerint 62 református, és 1723 más vallású lakója volt.

A 2001-es népszámlálási adatok alapján:

Mogyoród lakossága:  4755,  ebből  római katolikus  3194, református  491 fő és evangélikus 148 fő. A lakosság 11%-a vallotta magát reformátusnak.

A Gyülekezet története még sok és alapos kutatást igényel. Bizonyára sok mindennel kiegészül még a jövőben.

„Sőt inkább az Úr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és atyáinkat Egyiptom földéből, a szolgák házából, és a ki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt, és megtartott minket minden utunkban, a melyen jártunk, és mind ama népek között, a melyek között általjöttünk;"

Józsué 24,17

Soli Deo Gloria!

(Egyedül Istené a Dicsőség!)

Mogyoród, 2011-05-17

Mezei Tibor lelkipásztor