Mt. 1,18-25
Jn. 18,37b

Azok, akik már hosszabb életet éltek, talán többször érezték, de lehet, hogy már fiatalon is sokan elérkeztek az életüknek egy olyan pillanatához, amikor azt érezték, hogy megállítanák egy kicsit, kilépnének egy időre. Talán te is gondoltál már arra, hogy mennyire jó lenne visszafelé menni az időben, de csak előre lehet, nincs út visszafelé, amint megszülettünk csak előre van út. Végig kell csinálni az életet. Jézusra is érvényes volt mindez.
Az az üzenet, amit most karácsonyi gondolatként olvastam, húsvétban történt, éspedig nagypénteken, amikor Pilátus megkérdezte Jézustól, hogy micsoda az igazság?! Jézus válasza mindenki felé érvényes, akinek ez kérdése. Elmondja Jézus: én ezért az igazságért születtem. Erről gondolkodjunk ezen a karácsonyünnepen, hogy miért jött Jézus, miért született Jézus?
Így senki nem jött így a világra, hogy már a legelején egészen biztosan tudta a sorsát. Így még senki sem született meg, hogy ő meg akart születni. És végig akarta csinálni az egészet, és nem akart visszafele lépkedni az időben, nem akart visszafordulni, noha ő volt az egyetlen, aki visszafordulhatott volna. Ő azért jött a világra, hogy megváltsa az embert, mert akarta ezt. Így senki nem jött a világra, hogy ő már akkor szeretett, mielőtt találkoztunk volna. Sőt kiválasztott a világ felvettetése előtt – mondja Pál. Már akkor szeretett, amikor még a világ sem volt meg, sőt a világot is ajándékul készítette, helyet készített nekünk.
Megszületett. Szembe ment a sorsával, saját végzetével, halálával. Akarta.
A világtörténelemben nem szokatlan, hogy az ember istenné tegye magát, de olyan nem volt még, hogy Isten emberré legyen. Jött próféciákat betölteni.
Az evangéliumokból kikerestem Jézusnak azokat a mondatait, amelyek így kezdődnek: „én azért jöttem”. De legelőször azt mondja el, hogy mi az, amiért nem jött: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat” (Mt. 5,17).
De mond ennél döbbenetesebb dolgot is Jézus arról, hogy miért jött: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre!” Mert mi azt gondoltuk... De hát még a köszöntése is ez volt: békesség néktek! Akkor mégse várjunk a békességre Istentől?!
Nem ezért jöttem – így beszélt húsvétkor, mi meg közben ne gondoljuk, hogy ilyen egyszerű a dolog, hiszen ő hozza az üzenetet, de ennek nyomán nem békesség támad, hanem meghasonlás és fegyver. „Azért jöttem, hogy szembeállítsam a férfit apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával” (Mt. 10,34-35).
Hogyan lehetne összeegyeztetni ezt a kettőt: a békességet és az ő nagy szeretetét a fegyverrel?! Már akkor meghasonlás támadt, amikor itt járt, az is meghasonlás, hogy voltak, akik örvendeztek, és voltak, akik üldözték. Volt aki féltette, volt aki haragudott. Szokatlanok ezek a szavak Jézustól és keménynek is tűnnek. Amikor feltevődik a kérdés, hogy kit választasz, akkor mindig lesznek olyanok, akik nem őt választják. Meghasonlás az, hogy mi sem választjuk őt, akik pedig meg vagyunk győződve arról, hogy ő minket választott és őt kell választani. Meghasonlás az, hogy szemben állnak az érdekek.
Meghasonlás, megbotránkozás, félreértések származnak abból, hogy mi nem azt vártuk tőle, amit hozott, hogy mi nem azért vártuk, amiért jött. De ti ne féljetek, „ezeket azért mondom, hogy ti üdvözüljetek” (Jn. 5,34). Ezeket a kemény beszédeket mondja, hogy mi üdvözüljünk.
Volt egy akarat mielőtt ő leszállt a mennyből, amelynek a harcosává lett Jézus. Azért jött, hogy valóság legyen a vágy, hogy „legyen meg a te akaratod amint a mennyben, úgy a földön is”. „Mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem” (Jn. 6,38).
Jézus nem saját magért született. És nem saját magénak élt. Sőt nem magának halt meg! Gyönyörű dráma ez, és amiatt dráma, mivelhogy elképesztő nagy szeretetről szól! Elképesztő, hogyan szeret az Isten. Minden rólunk szól! Emiatt még soha senki nem jött erre a földre. Előtte sem. Azóta sem.
Jött népéért, a juhaiért – mondja róla János. „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek” (Jn. 10,10-11).
Ha végignézzük ezt a füzért, az „azért jöttem”-mondatokat, megismerjük belőle őt, aki azért jön, hogy bőségben éljünk. „Ha valaki hallja az én beszédeimet, de nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt. Mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem” (Jn.12,47). Jött megmenteni a világot. Hirdeti. Ami tőle telik, megteszi. Ha akarod, megtartod (magadat), a beszédeit, tőle nem függ. Ha nem kell neked, az a te döntésed. Ha nem kell neked, az fáj neki, de mégsem ítél el, mert azt mondja, hogy az nem az ő dolga. Az ő dolga a megmentés. „Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa” (Jn. 3,16-17). Hogy aki hisz, el ne vesszen.
Jött hívni a bűnösöket. Van esélyünk! „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket” (Mt. 9,13). „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek” (Mk. 2,17). A viszonyok tisztázása, a fontossági sorrend miatt jött. Azért, hogy kiderüljön, kik vagyunk.
Az elvezettért jött! „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet!” (Mt. 18,11). Fáj neki az elveszettségünk. Keres minket az Isten.
Nagyon tudok bánkódni, zavar és fáj az, ha valami személyes tárgyamat vagy értékemet elhagyom, elveszítem vagy ellopják. Keresem sokáig, hatha megtalálom. Isten ezt a világot keresi, mert nem akar minket elveszíteni, nem mond le rólunk. Eljön abból a másik világból erre a földre, hogy megtaláljon. Fáj neki az elveszített ember.
Jött szolgálni. Noha Úr ő, mégis végzi a mocskos munkát. Lábakat mosott meg, leprást érintett, hogy az megtisztuljon, bűnösökkel beszélgetett, meglátogatta őket, ette, amit elébe tettek, prostituáltakkal, kupecekkel sétált az utcán és mindenki látta, hogy nekik is ugyanúgy hirdette ugyanazt az evangéliumot. Szolgált. Gyógyított. Tisztított szíveket, mocskos lelkiismeretet, hitetlenséget. Megérintette a halottat, vállalta, hogy saját tisztátalansága árán új esélyük legyen. Folyamatosan egyszerű, halszagú, földműves emberekkel, porban játszó gyerekekkel volt körülvéve. Ebbe a történetbe jött el. Szolgált. „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért” (Mt. 20,28). Szolgált az embereknek, de elsősorban szolgált az Atyának. Elvégezte a feladatot, amit rá bízott, hogy elvégezze azt.
„Én azért születtem és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról” (alapige Jn. 18,37b). Az igazságért jött, mert ő maga az igazság és az élet.
Egy adott pillanatban bement a templomba, elővette a tekercseket, a szószékre állt, megkereste azt a helyet, ahol Ézsaiás prófétált róla, és azt mondta (idézet Ézsaiásból Jézus olvasatában): „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek, azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat és hirdessem az Úr kedves esztendejét” (Lk. 4,18-19, Ézs. 61,1-2). És amikor ezt elolvasta, összegöngyölítette a tekercset, a szolgának adta, helyet foglalt és annyit mondott: „Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára”. Vagyis én vagyok az, akin az Úrnak Lelke van. Én hirdettem. Elmondta magáról a kereszten, hogy amiért jött, azt elvégezte. Megcsinálta. Nemcsak a megváltást, hanem az örökkévalóságot is némelyeknek. Nagy ígéret van neked ebben: most már megvan! Tiéd. Ez az ajándéka.
Istenért jött. Értünk.
Jó lenne elmondanunk saját magunknak, hogy miért jöttünk. Miért éppen itt vagyunk? Mi hozott ide?
Szegényként jöttem én is, kiüresedetten, áldást hozva ajándékképen. Én ezért jöttem, hogy karácsony szent ünnepén elmondjam nektek, hogy ő miért jött, „hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében”. Jöttem, hogy áldáshordozókká tegyelek titeket:
„A magasságos Isten, aki érted is emberré lett, őrizzen meg téged szeretetében. Ajándékozza neked a gyermek bizalmát, a kicsiség szépségét és erejét, a holnap reménységét, az ünnep békességét és töltse be szívedet jelenléte örömével”.
Ámen.