Mózes gyilkossági tettére nincs magyarázat. Miképpen arra sincs magyarázat, hogy Isten választása miért éppen Mózesre esett, amikor szabadító tetteihez embert keresett magának. Miért egy iskolázott, tudós, de ellenségei elől futó és mardosó lelkiismerete elől menekülő embert választott, aki egyébként indulatos és lobbanékony természetű is?!
Micsoda bizalom ez: rábízni egy földrengető szabadítástörténetet egy Mózes-féle ember engedelmességére! Micsoda bizalom az Istené, hogy rám meri bízni az ő Igéjét, üzenetét. Az én lustaságomtól, ügyetlenségemtől, hitemtől és hitetlenségemtől teszi függővé az evangéliumot… Hihetetlenül nagy megértés van a Mózes teremtőjében – olvasom a sorok mögül. Mert ezekben a sorokban egy olyan Mózessel találkoztam, aki rövid idő alatt jól fel tudott bosszantani engem. Dühítő tud lenni ez a viselkedés, ez a vonakodás. Kényelmes vagy, öcsém – mondanám, ha Áron helyében lennék. Isten önmagát ígéri a szabadításhoz, és te nem szégyellsz még mindig vonakodni! Szánalmasan gyáva ember vagy! Nevetségesek a kifogásaid, Mózes!
Láttál lángoló, de el nem égő csipkebokrot, kígyóvá változó botot, láttad azonnali leprásodásodat és hihetetlen gyógyulásodat – sorozata ez a csodáknak. Nem az ellenségnek, nem az egyiptomiaknak van szükségük csodákra, ők csoda nélkül is félik az ismeretlen Istent. Neked kellenek a csodák, Mózes, hogy moccanj és indulj már!
Égett valami nagy lánggal a közelben, mint ahogy gyakran égni szoktak a kiszáradt bokrok a forró pusztaságban. A bozót gyakran lángba borul, sok csipkebokor leégett már abban a pusztában, és pillanatok múlva már csak finom hamu maradt. De ez most mégis valahogy másképpen égett. Kitartóan, makacsul, égve-égett. Valami történt ezzel a bokorral – gondolja Mózes, szinte hívja ez a láng Mózest, és ő odamegy megnézni. Nem tudja még, hogy csodát lát.
A LÁNG – fantasztikus, szép és titokzatos jelenség. Mintha egy másik világ darabkája lenne, egy idegen univerzumé. Izgalmas és megfoghatatlan, csakúgy, mint az isteni szó. A láng: hatalom, ítélet, Lélek. Ezekben jelenik meg Isten: hatalommal, ítéletben és Lélekben.
Pirul Mózes arca, egészen megperzselődik ebben a találkozásban. Isten előtt áll mezítláb, dadogón. Forróság van és mégis remeg. Meztelen talpa szent földet érint…
…És nevén szólítja őt a láng: Mózes! Mózes! - Ismeri őt a hang, döbben rá Mózes. Ismeri őt a láng. Meztelen szívvel áll a láng előtt. Szólni is alig tud. Hiszen aki szólít, tudja, hogy embert öltem. Ismer engem. – Talán ez az első gondolata. És az, hogy most tulajdonképpen ítélőszék előtt áll… Csak annyi ereje van, hogy arcát elfedje a Szent előtt.
Ebben a meghittségben hallgatja Mózes az Isten bizonyságtételét. Nagy a megkönnyebbülése, amiért nem saját ítéletét kell hallgatnia. Rendben is van, gyönyörű jövőt fest eléje az Úr, hogy meglátta az ő népének nyomorúságát és megindult rajta a szíve Istennek. Érző szívű Istenünk van! Fáj neki, ami népének fáj, fáj az igazságtalanság, ami Egyiptomban folyik. És így szól. Leszállok, hogy megmentsem, hogy hazavezessem őket. Örömmel hallgatja Mózes a szabadítás tervét mindaddig, amíg a terv elérkezik a szabadítóhoz – és ezen a ponton Mózes személyes ügyévé válik a szabadítás. Rá kell döbbennie, hogy ezt a szerepet neki szánta Isten. Most azért „eredj, elküldelek téged a fáraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Egyiptomból!” (10. vers).
Mózes minden áron meg akarja úszni a küldetést. Mint egy rossz diák, kibúvókat keres, sorolja érveit – Ézsaiás évszázadokkal később ugyanerre a kérésre így felelt: „itt vagyok én, küldj el engemet!” (Ézs. 6,8). Mózes éppen fordítva: vannak itt elegen, küldj valaki mást! Miért éppen én menjek?!
Mózesnek nem akaródzik menni. Kényelmesebb a pásztorkodás. Ráadásul Egyiptomban bűn terheli. Körözés van kiadva ellene. Könnyen felismerhetik.
- Nem jó ötlet ez a küldetés, Uram… - mondja Mózes. És ekkor hatalmas ígéretet kap:
- Én veled leszek! – önmagát adja Isten. De Mózesnek nem elég ez a hihetetlen ígéret. Nem engedi magát meggyőzni.
Négy évszázadot hallgatott eddig Isten, most a legnagyobb ígéretet adja, amit embernek adhat, és Mózesnek ez neki nem elég! Négyszáz évet nyögték Isten hallgatását az Izráel fiai és most Mózesnek nincs kedve elmenni levenni az igát a népről. Mózes kedve húzná át az isteni tervet a megvalósulás küszöbén?!
Most nem rólad van szó, Mózes, hanem egész Izráelről és Istenről. Hiszen ezért élted túl a Nílust, hogy testvéreid szabadon térjenek haza, hogy te legyél az, aki által hazavezeti népét az Úr!
De Isten kitartóbb annál, hogy itt föladná Mózes meggyőzését, és türelmesebb is. Igazi lelkigondozó beszél a lángok mögül. Mózesnek önbizalmat, reményt, jövőképet ad. Megerősíti. A lelkére beszél. Mózes lelkigondozásával folytatódik a szabadítástörténet…!
Milyen sok múlik egy-egy beszélgetésen! Sorsformálók a találkozások. Csodákra képes egy meghallgatott Isten-szó. Egy imádság.
Mózes életét átírta ez a pillanat. Soha többé nem tudott szabadulni a lángoló csipkebokor látványától. Ott égett örök lánggal a szívében, soha nem szabadult meg tőle. Közben hosszú utat tett meg az engedelmességig, és átélhette, hogy lángra lobbant egész élete, s lángolt ő is anélkül, hogy elégett volna. Mert az Isten volt vele.
Mindig ez a láng ég, amíg van Istennek engedelmeskedő lélek. Ez a láng égett Jézusban is úgy, hogy lángba borította az egész világot. Mert Isten volt vele, Mózessel is, Jézussal is, velünk is.
- Kicsoda vagyok én, Uram, hogy elmenjek a fáraóhoz? – teszi fel Mózes a kérdést. De nem ez most a kérdés: kicsoda Mózes?, hanem: kicsoda ez az Isten, aki saját kezébe veszi népe sorsát?!
Isten úgy vezet, hogy találkozzunk vele. Egyszer csak ott van és megszólít. Már régóta vár ránk. Hiába emigrált Mózes… Vár rá Isten a pusztában. Vár ránk, és egyszer csak megszólít az Isten.
Tegnap este így imádkozott hét éves kislányom: „Ne csalódj bennünk, Isteünk…” – Mert mi sohasem csalódhatunk Benne. Mózes soha nem csalódhat Istenében. Te sem csalódhatsz. Csak Isten ne csalódna bennünk.
Istennek szüksége van olyan valakire, aki igazán ismeri őt, aki bízik benne, tehát jól tudja képviselni őt. Mózes már találkozott a megszabadító Isten kezével, ha valakinek, neki igazán ismerni kell Isten hatalmát, kegyelmét. Most ismét egy csodálatos találkozást, csodát szervez Isten, mert fontos a Mózes istenélménye, az a pillanat, amikor olyan emberré válik, aki bízik az ő Küldőjében, és mindent megtesz, amit neki mond. Ilyen emberre van szüksége, hogy az ő nagykövete legyen a fáraó előtt.
Talán még messze van Mózes ettől a szereptől, és nem ismeri igazán azt, akivel beszél, aki őt megszólította. Ez tetszik nekem ebben a történetben, ahogyan Isten küzd Mózesért. Nem mond le róla, nem cseréli le! Ilyen Isten ő. Nem akar lemondani rólunk.
Mózes… előbb halálraítélt zsidó kisfiú volt, azután váratlanul a fáraó unokája, majd menekülő tettes, végül egyszerű pásztorember. Eljött a pillant, hogy most angyallá, szabadítóvá avanzsáljon. Percek alatt kell felnőnie a feladathoz.
A történet közepe mégiscsak ez: ÉN VELED VAGYOK. Ez a legszebb mondat. Ez nemcsak Mózesnek szól. Megtörténik, sikerülni fog, változás lesz, valósággá lesz a szabadság, mert Én veled vagyok. Én benne vagyok ebben a történetben. Ez a legnagyobb, ami mondható, nem tudok ennél nagyobbat. Mert amikor Isten valamit ad, mindig adja önmagát is. Nem tud kevesebbet adni.
- De hát ki ez az ÉN?! – ezt igazán csak akkor fogjuk megtudni, amikor több kérdésünk már nem lesz, mert mindenikre választ kapunk. De nem itt.
- Az Vagyok, aki mindenhol jelen vagyok. Akinek a jelenlétében állsz. Élsz. Az vagyok, aki elől nincs hova menekülnöd. Az vagyok, aki által ki fogod hozni a népemet, az Izráelt Egyiptomból. Nincs benne semmi esetlegesség.
És ez ma is így van. Mert Ő benne lesz a történelemben, a te történetedben is születésedtől a halálodig. Ő a szabadítás főrendezője. Egyszóval Ő a szabadítás.
Mózes már nagyon sok mindent tudott, nyelveken is beszélt, de most meg kell tanulnia az engedelmesség, az alázat nyelvét, s vele együtt nekünk is tanulnunk kell a jézusi mondatot: legyen meg a Te akaratod…Nem is olyan könnyű lecke ez.
Nem az a kérdés, hogy szól-e Isten ma is. Hanem hogy van-e ember, aki hallja ma is?! Lehet, hogy nem tetszik Isten akarata, ha megszólal, de ez után a beszélgetés után lesz Mózes igazán Mózessé, nyolcvan éves korában. Ne mondd, hogy már túl idős és erőtlen vagy. Az idős, erőtlen Mózest küldi Isten. Nyolcvan évet várt erre a pillanatra, hogy küldhesse. Istennek vannak időskori feladatai számodra. És terve van veled életed végéig. Pál így vigasztalta volna, és így vigasztal téged is: „Mindenre lesz erőd a Krisztusban, aki téged megerősít”.
Ne félj, nemcsak az Izráel hangja, de a te kiáltásod is felhat az égre. Csak legyen türelmed kivárni a választ, csak legyen bátorságod vállalni az utat akkor is, ha erőd felettinek érzed. Csak legyen bizalmad az Istenben, aki bízik benned, aki azt mondja ma neked: „Én veled vagyok”.
Ámen.