Apcs. 1,1-14
Apcs. 1,10-11

Nem tudom, testvéreim, nektek feltűnt-e, hogy Jézus életének nagyon fontos pillanataiban megjelentek az angyalok. Elhatároztam, hogy megfigyelem, melyek voltak azok a pillanatok, és hogy mi volt a szerepük az angyaloknak Jézus életében. Mennybemenetel volt Jézus földi életének utolsó napja, és akkor is felbukkantak ezek a különös mennyei lények, akiket angyaloknak nevez a Szentírás. Azok, akik a Szentírás világát jobban ismerik, azt mondják, hogy az angyalok anyagtalan lelkek, akiket a tisztaság jellemez. Mondhatnám, hogy jelen is voltak Jézus életében meg nem is. Azért mondom, hogy nem is, mert Jézus egyedül végezte el a megváltás munkáját, amiért eljött erre a világra. Mégis jó volt neki, hogy amikor senki nem volt mellette, ott voltak az angyalok.
Az angyalok küldöttek, a lexikon pedig azt mondja róluk, hogy hírnökök, közvetítők. Tiszta szellemi lények, szolgáló lelkek. Szoktam angyalnak nevezni olyan embereket, akiknek a tetteiben nem látok semmi önzést. Amikor sikerül teljességgel önzetlennek lenned, olyankor angyal vagy. Ma is vannak angyalok. Nem láthatóan, ahogy Jézus idejében még megjelentek, de valóságosan.
Az angyal azt is jelenti, hogy szóvivő, az Isten szavainak vivői, a Zsidókhoz írt levél szerzője azt mondja róluk, hogy „szolgáló lelkek, akik azok szolgálatára vannak rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget” (Zsi. 1,14). Vagyis nekünk.
Az evangéliumban Jézus születése előtt megjelenik egy angyal, akkor Zakariásnak jelenti János születését – ezt csak megemlítem, hogy ne maradjon ki. De ugye emlékszünk, hogy Jézus életében az első angyal Gábriel, aki megjelent egy szűznek Názáretben és azt mondta neki, hogy ne félj, mert téged Isten kiválasztott. És azt a kegyelmet és azt a felelősséget bízza rád, hogy te legyél az, aki kihordod az ő Fiát. És ez nem kis feladat. Mária a világtörténelem legfontosabb és legegyedülállóbb hírét hallja és azt mondja erre: fiat mihi (szeretem a latin kifejezés tömörségét, talán érthető számunkra így is). Legyen nekem úgy. Beleegyezik: legyen. Tehát befogadja az Úr Jézust.
Gábriel az, aki megkészíti az Úr Jézus útját a mennyből a földre. János majd a földön folytatja ezt a munkát.
Nem karácsonyi történetet mondok, de hát Jézus életét egészében nézzük... ezután az angyal Józsefnek is megjelenik, mert József fél. Józsefnek is elmondja, hogy ne félj, mert ez a Fiú Immánuel, velünk az Isten. És József tulajdonképpen próféciát lát beteljesedni, mert ezt Ézsaiás prófétálta meg, hogy jön az Immánuel, hogy velünk legyen az Iaten. Nos megérkezett. Te pedig, József, szereplője leszel ennek a történetnek. Ez régi terve Istennek, ne félj magadhoz venni az Istent, az ő Fiát. És vele együtt persze Máriát is. Éjjel volt, és József abban a pillanatban azt mondta, amit Mária is, hogy fiat mihi. Legyen meg.
Az út tehát elkészült a mennyből a földre az Úr Jézus számára és akkor a Fiú felsírt ezen a földön. Abban a pillanatban is angyalok voltak ott a környéken ugye, pásztorokat választottak ki, hogy ők legyenek az elsők az emberek között, akik meghallják, hogy „üdvözítő született ma nektek” (Lk. 2,11), és ők az elsők, akik meghallják azt a dalt, azt a szép kórusművet, amit a mennyei seregek énekeltek. A mennyei koncertet, az Istennek a dicsőséget és az embernek a békességet. Olyat más senki nem hallott. Megnyílik a menny és egy pillanatra belelátnak a mennyei istentiszteletbe. Ne féljetek, ismétlik az angyalok nekik is. Aztán eltűnnek az angyalok a mennybe.
Az angyal nevezte el őt, Isten üzente, hogy a születendő fiúnak neve is van már: Jézus, és amint letelik Jézus életének első nyolc napja, elmennek bemutatni őt a templomban.
Abban a pillanatban, amikor Jézus a pusztában van egyedül és jön a Kísértő, miközben éhes a teste és lelke is, mert vezekel, imádkozik és böjtöl, szüksége van arra, hogy érezze, hogy van értelme. Készül a szolgálatra, és amikor a leggyengébb testileg és lelkileg, akkor jön a támadó, mert ezt ő is tudja. És ismeri az Írást, a 91. Zsoltárból idéz a Sátán: angyalainak megparancsolta felőled, hogy kezükön hordozzanak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. De Jézus hű marad Atyjához, a tervhez és hű marad hozzánk is. És nemet mond a Sátánnak, a kísértésnek, és ekkor, amikor kimondja neki, hogy távozz tőlem, elhagyja őt az ördög és íme angyalok szolgálnak neki.
Felfigyeltem Márk evangéliumának egy apró részletére, ami valahogy eddig elkerülte a figyelmemet, hogy erről a megkísértéstörténetről azt mondja csak egy rövid mondatban, de mégis lényeges többlet, hogy vadállatokkal volt együtt. Nemcsak a Sátánnal.
Aztán ő lett az angyala sokaknak. Járta a falvakat, városokat, gyógyított. Angyala lett meghaltaknak, akiknek egy időre visszaadta az életet, őket pedig az életnek. Akiknek megtisztította a lekiismeretét, akiknek tanította az üdvösség útját, szolgált. Történetekkel tanított.
Volt egy olyan történet is, amelyekben megemlítette az angyalokat, és az ide tartozik. A búza és a konkoly példázatában ezt olvassuk: „az, aki a jó magot veti, az Ember Fia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai. Az ellenség az, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok”. „Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás” (Mt. 13,37.39.49-50). Fontos nekünk arról is beszélnünk, hogy az angyalok nemcsak hírnökök, nemcsak jóhírt hoznak, hanem tudnak szigorúak is lenni, elszántan értékelnek és választanak szét jókat és gonoszokat, és van tüzes kemence is, jóllehet ez talán egy kép ahhoz, hogy elképzelhessük az ítéletet.
A világ végéről is beszél Jézus, mivel rákérdeznek, jelet is kérnek tőle. Sokmindent elmond Jézus, amik közül már egyes jelek beteljesedtek, de hozzáfűzi, hogy „azt a napot viszont vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya” (Mk. 13,32).
Az angyaloknak sokminden megadatott, de azért az Isten terveit ők sem tudják. Mégis csupa engedelmesség a lényük. Meg fog adatni nekik, hogy amikor az Emberfia ítélni jön, ők is eljönnek a Fiú dicsőségében.
Viszont van egy jó hírem. Maga Jézus mondja ezt, hogy olyanok leszünk, mint ők, az angyalok. „Mert a feltámadáskor nem nősünek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben” (Mt. 22,30). Ezt Máté írja, Lukács egy kicsit másképpen fogalmaz: „Sőt meg sem halnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai” (Lk. 20,36). Angyal leszel.
Nem láttunk igazi angyalt, de azt tudjuk már róluk, hogy tiszták és őszinték, és amikor megjelennek, mindig fehér ruhában vannak, mert a fehér a tisztaság színe, és ragyogóak, fényesek.
Később olvasunk egy olyan történetről, amikor senki nem volt Jézus mellett, senki. Noha a szenvedésben volt a legnagyobb szüksége a lelki támaszra. Az egész világ az életére tört, sőt a Kísértő is ott ólálkodott, és éppen akkor a tanítványai sehol sincsenek, mert nem lehet rájuk számítani. Jézus tudja ezt róluk. A Gecsemáné kertben vagyunk az utolsó együtt töltött estén. Még nem érezhető a fenyegetettség, de már akkor sem voltak helyükön a tanítványok, akkor is aludtak, Jézus meg tusakodik az alvókért. Őértük is. Ez az a pillanat, amikor a legnehezebb kimondani azt a mondatot, hogy ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. De Jézus nemcsak tanított minket erre, hanem meg is élte azt. Kimondta, és „ekkor angyal jelent meg az égből és erősítette őt” (Lk. 22,43).
Nem sokkal később, ugyanennek az estének a történetében ott van az a jelenet, amikor Péter kardot ránt, mert megint egészen félreérti Mesterét. Jézus leinti őt: de Péter, aki kardot ránt, az kard által vész el, úgyhogy tedd vissza helyére kardodat. Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném az én Atyámat, hogy adjon mellém tizenkét sereg angyalnál is többet? De nem kérem. Kérhetném, és nem teszem. Mert ez egy másfajta harc. És nem karddal kell győznöm.
De volt pillanat, amikor NEM jelent meg angyal, hogy erősítse őt. Volt pillanat, amikor nemcsak az Atya hagyta el őt ott a kereszten, és a tanítványai a kereszt alatt, de az angyalok is. Sőt az élet is. És nem szállt le a keresztről és meglett az Isten akarata. „Emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia” (Ézs. 53). Nem segített angyal az Isten Fia agóniájában.
Két nap telt el aztán. És a harmadik napon ismét megjelennek az angyalok. Mondhatom, hogy minden jóhírt az angyalok hoztak. Elhengerítik a követ és ráülnek. (Mt. 28,2). Az őrök halálra ijednek, de nem nekik mondja az angyal, hanem az asszonyoknak: ne féljetek. Jézus feltámadt, ezért nincs itt. Vigyétek a hírt.
Mária ott sírt, miközben nézte a sírt – és megint megjelennek az angyalok fehér ruhában. Miközben arról beszélgetnek Mária és az angyalok, hogy mit sirat, és hogy fölöslegesek a könnyek még akkor is, ha nincs ott az Úr. De már ott áll Jézus és feladatot ad Máriának: üzeni az övéinek, hogy „Galileában találkozunk” – ahelyett, hogy személyesen nekik is megjelenne. Minden próba, most az a próba, hogy hisznek-e a szónak, az üzenetnek.
A szónak nem hittek, sőt a szemüknek sem, amikor látták a sír ürességét, s mégis előttük ment Galileába Jézus. Negyven napig voltak együtt, negyven nap vigasztalás, negyven nap ráadás. Ma ünnepeljük azt, hogy ő mennybe ment.
És ott is jelen vannak az angyalok. Jézus és az angyalok utolsó földi története. Lassan a felhő eltakarta az utána vágyakozók szeme elől, ők meg csak bámultak Jézus után. Akkor megszólal a két fehérruhás férfi, akik angyalok: miért bámuljátok? Visszajön.
Vannak kudarcaink, tervek, amelyek nem sikerültek, mert nem is kellett sikerüljenek. Van úgy, hogy Isten nem sieti el a kimenekítést, mert nem kell túl hamar kilépnünk abból a helyzetből. De ő jelen van benne. Mindig jelen volt, amikor egy próbából megtisztulva léptél ki. Nemcsak szavak ezek, én is ismerem ezeket a pillanatokat. Kértem, hogy véget érjenek végre a nehéz pillanatok (és sohasem a könnyűek, a szépek). Talán mindenki kérdése ez, hogy mikor lesz már jobb? Meddig tartanak a szenvedés percei? És Jézus szembement velük.
A nehéz pillanatok az igazán fontosak, nem jó az, ha túl kényelmes az életünk. Mindig abból volt nyernivalóm, amikor valami fájt. Az a realitás. A megváltás.
Ennek a világnak szüksége van angyalokra. Istennek és az embereknek küldöttekre van szükségük a kapcsolat miatt. Arra, hogy egymás angyalai legyünk. Ha már úgyis oda tartunk és azt reméljük, hogy olyanok leszünk, mint az angyalok, akkor máris elkezdhetjük.

Ámen