Mire indíthat Isten szeretete?
Beszélgetés Gyügyeiné Tamás Viktóriával
Gyülekezetünkben – a presbitérium létszámának csökkenése miatt – időközi presbiterválasztás volt ez év októberében. Három új presbitert választottunk, egyikükkel, Gyügyeiné Tamás Viktóriával beszélgettünk.
– Hogy fogadtad a felkérést a presbiteri tisztségre?
– A jelölést örömmel fogadtam, megtiszteltetés számomra, hogy a gyülekezetben végzett munkával is Istent szolgálhatom.
– Milyen szolgálataid vannak a gyülekezetben?
– Ahol szükség van rám, ott segítek, ha kell, az iratterjesztésben vagy a házigazda szolgálatban. Szeretnénk a gyülekezetben újraindítani az egyházfenntartói járulék szedését, én készítem az ehhez szükséges névsort. Gyülekezetünk alapítványában mint kuratóriumi tag veszek részt, és pályázati lehetőségek után kutatok pl. táborozáshoz.
– Mesélj egy kicsit a családodról, munkádról!
– Gyermekként veszítettem el édesapámat, özvegy édesanyám nevelt fel. Tőle nagyon sok szeretetet, útmutatást és hitet kaptam. Sajnos már ő sincs velünk. 3 vérszerinti gyermekünk mellett még 10 gyermeket sikerült felnevelnünk, és útnak indítani a nagybetűs életbe. A gyermekvédelemben dolgozom, mint hivatásos nevelőszülő, 1992 óta. Hiszem, hogy a mi Urunk bízta rám ezeket a gyerekeket, akiknek hiányzott a családi otthon és a szülői szeretet! Ezzel kárpótolt, amiért én egykeként és apát nélkülözve nőttem fel. Természetesen Ő adott hozzá erőt, jókedvet és kitartást, hogy el tudjam látni ezt a nehéz, de szép feladatot. Gyermekeim közül többen járnak a gyülekezetbe. Barbara és Klarissza az idei évben konfirmáltak, a legkisebbet, Edét pedig júniusban kereszteltük.
– Férjedet, Gyügyei Attilát sokan ismerik nemcsak a gyülekezetben, hanem egész Zuglóban, hiszen önkormányzati képviselő és egyházügyi tanácsos. Mindkettőtöknek sok munkája, feladata van. Hogyan tudjátok ezeket összeegyeztetni?
– Isten olyan társat adott nekem, akivel mindenben kiegészítjük egymást. 30 év házasság után egymás gondolatait is ismerjük. Munkamegosztásunk nagyon jól működik, bár hagyománytisztelők vagyunk és vannak női és férfimunkák, olykor azonban ezeket fel lehet és kell cserélni. A férjem is meg tudja főzni az ételt, jómagam pedig ügyesen boldogulok a fúróval és a kalapáccsal. Attilát segítem az önkormányzati munkájában is, igyekszem most több terhet levenni a válláról, mivel pár hete egy kis szívritmuszavarral kórházba került.
– Van kedves Igéd? Milyen meghatározó hitbeli élményt osztanál meg az olvasókkal?
– „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn. 3:16). Isten cselekvő és hatékony szeretete választ vár. Az én válaszom a hitem. Bízom Jézusban és jó nekem, hogy olyan Istent szerethetek, aki annyi mindennel megajándékozott engem!
– Hogyan készültök a karácsonyra? Mit jelent Neked a karácsony?
– Karácsonykor összegyűlik a család, olyankor legalább tizenöten vagy még többen üljük körül az asztalt. A hangsúly az együttlét örömén van. Szeretem magam elé képzelni a csendes, egyszerű betlehemi barlangot, benne a kis Jézust, Máriát és Józsefet, a pásztorokat. Nem voltak ott világunk fényűző csodái, ott voltak ők egymásnak. Ez Isten ajándéka, áldása. Ők váltak ajándékká. Számomra ez a karácsony üzenete: a boldogság bennem van, és ezt ajándékozhatom Isten nevében társamnak, gyermekeimnek, mindenkinek. Ezt kell tennem, hisz erre születtem.
– Köszönöm a beszélgetést!
Hősné Buda Ágnes
presbiter
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.