Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Bemutatkozás

Amit a Pátkai Református Egyházról tudni érdemes:

A település Budapesttől mintegy egyórányi autóútra fekszik a Vértes hegység és a Velencei Hegység közötti Zámolyi medence déli részén. Lakossága 1650 fő körül alakul. Nyolc osztályos iskolájának névadója Gárdonyi Géza, aki gyermekkora nyarait itt töltötte. Vak Bottyán kuruc generális 1707-ben e községben tartott haditanácsot, erre az Önkormányzat falán emléktábla emlékeztet. A település mellett fekvő víztározó római eredetű, túlsó partján még pár éve is kerültek elő használati tárgyak. A honfoglalás korából származik a Nemzeti Múzeumban őrzött, Pátkán előkerült fibulapár.
Pátka község neve írásban először egy tizenharmadik századi pápai tizedjegyzékben szerepel, még Patca írásmóddal. Ezzel együtt a hódoltság előtti történetéről nem sokat tudunk. Az bizonyosnak látszik, hogy a 16. és a 17. század fordulóján virágzó település volt, erős, a kálvini reformációt követő gyülekezettel. Alapítási évszámaként 1598 maradt fenn. Nem sokkal később azonban a falu az e vidéket sem elkerülő hadműveletek miatt elnéptelenedett. Lakói szétszéledtek, s csak az 1630-as években települt újra a falu a székesfehérvári pasa rendeletére, főképp protestánsokkal. 1635-re már imaházzal büszkélkedhetett a református közösség, és ebben az időben itt szolgált prédikátor nevét már ismerjük: Atsádi Jánosnak hívták. A korabeli viszonyoknak megfelelően nagy volt a fluktuáció a gyülekezet élén, de a 18. századtól már folyamatos a lelkészek és tanítók sora. Az imaház azonban 100 év alatt tönkrement, 1735-ben szükségessé vált egy új építése. Az ellenreformáció miatt időtálló anyagból lévő épület építéséhez csak nagy nehézségek árán lehetett engedélyt kapni. Végül a régi tető alá sikerült a sárfal helyére kőfalat húzni, és ebbe ablakokat is vágni. Ez a négy fal lett a mai templom kiindulópontja is. A század végére kitoldották hosszában, az 1800-as évek közepén pedig kereszthajót és tornyot építettek hozzá.




Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2017. október 22., vasárnap

    Három kopjafa áll a budapesti református teológia udvarán, az egyiken egy női név: Szentkirályi Klára.
  • 2017. október 22., vasárnap

    Mi az ára a szabadságnak? Mit veszített az, akinek családja, rangja volt?
  • 2017. október 20., péntek

    Sokszor halljuk átvitt értelemben: de kár volt Krisztus varratlan köntösét szétszaggatni! Pedig a valóságban nem tépte azt szét senki, sorsot vetettek...
  • 2017. október 18., szerda

    Elsajátítani a keresztyén értékrenden alapuló, etikus vezetést – ez volt a célja a közelmúltban Budapesten megrendezett GLS Nemzetközi Vezetői Konfere...
  • 2017. október 17., kedd

    Részt vett az Iszlám Állam elleni harcokban, igaz, az ő fegyvere az a fényképezőgép, amelynek objektívjén keresztül három kontinens lakosságához jutot...
  • 2017. október 16., hétfő

    A hivatali lelkipásztorkodás ideje egészen biztosan lejárt, különben azokat is elveszítjük, akik jelenleg gyülekezetbe járnak - adott hangot véleményé...
  • 2017. október 15., vasárnap

    Két egyházvezető párbeszéde, ahogyan még sohasem hallhatta őket. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Bogárdi Szabó István reformá...
  • 2017. október 13., péntek

    Közös nyilatkozatot fogadott el a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójá...
  • 2017. október 13., péntek

    Válaszúthoz érkeztünk. Vagy hátat fordítunk Istennek, jogosnak gondolva csalódásunkat. Vagy meg kell tanulnunk hinni egy új Istenben.
  • 2017. október 12., csütörtök

    Az a helyzet, hogy a missziónak mi csupán munkatársai vagyunk, nem a gazdája. A gazdája maga Jézus Krisztus. Ő a Szabadító.