Zimányi József
Egy orosz katona 30 napos böjtje
Egyik este meglátogatta a közösségünket egy asszony, akit addig még nem láttam a gyülekezetünkben. Nem tudom megmondani, hány éves lehetett, de rendkívül szomorú volt az arca, olyan volt, mint egy mozgó szobor. Földig érő fekete télikabátban jött, szó nélkül leült, és amikor vége lett az istentiszteletnek, szó nélkül el akart menni. Megállítottam, és mondtam neki, hogy nekem tudnom kell mindenkiről, aki közénk jár, a rendőrség mindig faggat engem, és nem mondhatom, hogy nem tudom, kik vannak jelen. Némi habozás után ez az asszony elkezdett magáról beszélni. Egy hosszú beszámolóba kezdett, ami azonban minden jelenlevőt megdöbbentett. Elmondta, hogy ő már fiatal lányként bemerítkezett, és nagyon boldog volt Istenében.
Hamarosan jött Sztálinnak az a rendelete, amely a lelkészek kiiktatásáról szólt. A lelkészek választhattak: vagy világi beosztást kapnak, vagy ateista agitátorok lesznek. Az ő prédikátoruk megtagadta hitét, és vállalta, hogy agitátor lesz. Századosi rangot kapott, jó fizetést, és a falujában maradhatott egy feltétellel.
A feltétel az volt, hogy a kis közösség minden tagjához, aki bemerítkezett, oda kellett mennie, és megmondani, hogy: "Hazudtam nektek, egy szó sem igaz a Bibliából. Mese minden a túlvilágról, meg kell mindent tagadni." Őt, a 16 éves lányt is meglátogatta prédikátora, és azt mondta: "Hazudtam neked, félrevezettelek, semmi sem igaz abból, amit mondtam, és ami a Bibliában van". El lehet gondolni, hogy milyen hatást tett ez a kislány nyiladozó lelkére, amikor még nem volt különösebben szilárd kötődése az Úr Jézushoz, csak a gyülekezeten és a prédikátoron át volt Isten felé kapcsolata. Erre a romboló beszélgetésre megfagyott benne minden! Nagyon elbizonytalanodott, és eltávolodott Istentől.
Később férjhez ment, és a házasságából született egy kisfia, aki nem volt egészséges. A gerincéhez volt nőve egy porcos, húsos kinövés, amit teknősbékapajzsnak nevezett az asszony. Egyetlen orvos sem merte vállalni, hogy eltávolítsa. A csecsemő állandóan csak sírt és sírt. Nem tudta rendesen pólyázni sem, hanem lepedőben tartotta, és lepedőből lepedőbe gurítgatta, úgy tudta csak tisztába tenni. Látszólag megszokta már, hogy gyermeke annyit sírt, mégis lassan felőrölte az idegeit gyermeke szenvedése.
Egy napon beállított hozzá egy orosz katona és megkérdezte, hogy ő-e az az asszony, akinek egy torzszülött gyereke van? Meg akarta nézni a gyereket. Miután látta a gyereket, szó nélkül elment. Nem mondta meg, hogy miért jött megnézni. Az asszony nem értette ezt a látogatást, azt gondolta, hogy kíváncsiságból volt az egész. Mindenesetre igyekezett elfelejteni, és nem gondolni rá.
Aztán 30 nap múlva a katona megint eljött hozzá. Nehezen ismerte meg, mert csak csont és bőr volt. Megkérdezte tőle, hogy mi van a kisfiúval?
Akkor én, mondta tovább az asszony az élete történetét, megdöbbenve a katona látogatásától is, és még az egészen friss, éjszakai élmény megrendítő hatása alatt állva, elmondtam a katonának, hogy mi történt. Az történt ugyanis, hogy nagyon sírt a gyerek éjjel. Annyira ordított, hogy még neki, az anyának is feltűnt, szokatlan volt, pedig már a gyerek síró hangját is megszokta. Odament hozzá, hogy másik lepedőbe tegye, és ahogy átgurította a gyereket, levált a teknősbékapajzs a gyerek hátáról. Egy gyönyörű szép, tiszta, egészséges hátú kisfiút vehetett a karjába. Bevezette a katonát a szobába, és megmutatta neki. A katona ekkor felfedte itt jártának okát, és elmondta, hogy 30 napja, amióta itt volt, azóta böjtölt, s csak éppen annyi kenyeret és vizet vett magához, hogy a gyakorlat alatt a puskát tartani tudja. De tegnap este azt mondta az Úrnak, hogy már nem bírja tovább a böjtölést, ha nem hallgatja meg az Úr, nem böjtöl tovább. De lám, az Úr meghallgatta!

Ahogy az asszony ezt megtudta, hogy az Isten imádságra gyógyította meg a gyermekét, megmozdult, kinyílt szívében valami. Megindult a lelke gyógyulása is, előjött a régi emlék, ismét keresni kezdte az Urat, elkezdte hinni és félni az élő Istent! Ennek az asszonynak az élete példa arra, hogyha valaki csak a közvetítő emberekkel és a gyülekezettel van kapcsolatban, és nem közvetlenül Jézussal, akkor nagyon könnyen elveszíthet mindent.
Ez a történet példa az ima és a böjt kapcsolatára, és a lemondás áldásaira.
Forrás: http://www.vargamakai.com/zjteknospancel.html