Egy életen át KRISZTUSsal


Drága jó ATYÁmnak véghetetlen hálával köszönöm, hogy kicsiny gyermekségem óta ismerhetem, szerethetem! Olyan családba születhettem, ahol az Ő neve édesanyám zsoltár énekléseiben naponta hangzott, és mi gyermekek is vele énekelgettünk. Bátyámmal és öcsémmel reggel és este együtt imádkoztunk. Az iskolában is komoly vallásos nevelést kaptunk. Szomszédságunkban volt a templom, oda is igen szívesen jártunk. Édesanyánk járatta a Keresztyén család újságot és ebből nekünk is olvasgatott, amit örömmel hallgattunk. Nagy lelkiismerettel készültem a konfirmációmra. Tudtam, hogy ott igen komoly fogadalmat kell tennem, nagyon féltem, hogy ezt nem tudom majd betartani. „Mi a legfőbb jó, amire törekednünk kell?” volt a kérdés, mire a felelet „Az Isten megismerése!” Miért mondhatjuk ezt a legfőbb jónak?” „Mert e nélkül nincs célja életünknek és boldogtalanok vagyunk!” Ezek a válaszok befolyásolták gondolkodásomat egy hosszú életen át. A múlt hetekben töltöttem be a 83-dik évemet, drága jó ATYÁm szerető kegyelméből.
Talán 14-15 éves lehettem, amikor egy vasárnap Nyáry Pál esperes urunk jelenlétével egész napos konferencia volt a templomunkban. A befejezés előtt a nagytiszteletű úr felkérte a híveket, hogy tegyünk fogadalmat, hogy naponta olvassuk a Bibliát. Édesanyámmal együtt ezt megfogadtuk, és azóta is ez napi lelki táplálékom! Nagyon sok személyes üzenetet kaptam a Szentíráson keresztül életem nehézségeiben. A műtéteim előtt sem féltem. Édes Jézusunk utolsó szavai erősítettek „…én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20). Talán a gyermekeim születésénél éreztem a legközelebbinek JÉZUS jelenlétét. Őket is kicsiny korukban megismertettem Vele. Két éves koruk óta vittem a gyermek-istentiszteletre őket. Hála legyen ISTENnek a legsötétebb időkben is nyugodtan látogattuk szent hajlékát, és ebből sem nekik, sem nekem soha semmi hátrányunk nem lett, se az iskolájukban, sem nekem a munkahelyemen.
Nagy hálát adok drága jó ATYÁmnak, JÉZUS földi életéért! Hogy példát adott, a tiszta, szent életre, és megtanított bennünket a megbocsátásra is! Példánk lett a szíves szolgálatban! Megtanított az imádkozásra, a SZENT LÉLEK kérésére! A bűnbánatra! A megelégedettségre!
Kimondhatatlan hálás vagyok a sok-sok örömért, amit naponta megélhetek. Láthatom édes ATYÁnk csodálatos rendjét, melyben gondviselésével, teremtményeivel mennyi szépséget kapok Tőle. Örülhetek kedves gyermekeim életében, az unokáim és most már 4 dédunokám életében.


Tudok örülni egy-egy szép virágnak, az ízes gyümölcsöknek, a madárkák énekének, bő rokonságom, barátaim szeretetének, a szomszédaim segítőkészségének, a jó időnek, a szükséges esőnek, egy jól elkészített ételnek, mivel örömöt szerezhetek szeretteimnek.

Tudok örülni azért is, hogy még magam körül rendet tarthatok, a pihenés óráinak, az imádkozás örömének, az istentiszteleteket rögzítő kazetták hallgatásának!

Megköszönöm a Szentháromságnak a sok-sok tanítását, papjaink által tolmácsolt igéit. Ez adott erőt a viszontagságos évek elhordozásához. Köszönöm az éneklések gyönyörűségét, és a sok áldást, amit itt kaphattam, az úrvacsorai alkalmakat, a testvéri közösség drága érzését.

Mindezért, dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás.

Az Egek URának legyen örök magasztalás!




Pécs, 2007. június 20.

Petschnig Frigyesné