Közösségépítés városban
A 2007. év egyházunkban a közösségek éve. Nem mintha nem kellene minden évben odafigyelni a családokra, gyülekezetekre és más, építő közösségekre. Ám egy fokozott gondosságnak lehet hozadéka a következő évekre is. Az Igével, imádsággal kísért közösségben megtartó erő van. Mi magunk Pécs 60 ezer fős, panelházas városrészében éltük ezt át több mint 20 éve, 1984-től. Ma is az mondható el, ami akkor: „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést Isten adta, úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (I Kor 3: 6-7). Pál korintusi munkáját hozta elénk a gyülekezetszervezés és a közösség életének elindulása is: lakásról-lakásra történt látogatások hét munkatárssal, az első istentisztelet a gyülekezeti ház raktárnak engedélyezett alagsorában... Ősszel ünnepeljük, hogy húsz éve, 1987. szeptember 20-án szólalt meg először Isten Igéje. S azóta, főképp Budapesten, de vidéki panelvárosi környezetben jönnek létre gyülekezetek. Néhányan – panelkörösök – találkozunk, évente több napos konzultációra is. A gyülekezetépítés tapasztalatairól mégis, mint Pécs-kertvárosiról tudok csak igazán számot adni. A kezdetekről szólva újra Pálhoz kell visszatérjek. Korintusban kapta a bíztatást: „Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.” (ApCsel 18:9-10).
Már magának az építésnek része volt az is: szembenézni az ellenvetésekkel s megküzdeni a magunk alkalmatlanságával. Személyes megszólítás volt a látogatások célja. Meghívás egy közösségbe – Jézushoz. S ahogy az ideiglenes hely elkészült, jöttek is. Mert csak ha Ő áll a középpontban, lehet értelme egyáltalán a gyülekezet plántálásnak.
Sajátos nálunk, hogy lelkész-munkatársakként hetente hárman együtt ebédelünk. Az asztalközösség más közösségeinkben is jelen van: női órán, felnőtt hittanon, a havi presbiteri ülésen, ifin, énekkaron van tea, sütemény, alkalmanként „keményebb eledel” is. Jézus – nem véletlenül – sokszor volt asztalközösségben: a kánai menyegzőtől az utolsó vacsorán át a feltámadást követő utolsó reggeliig a genezáreti tó partján. A tékozló fiú visszafogadását is lakoma pecsételi meg. S az sem véletlen, ha erről az Úr terített asztala jut eszünkbe. (De az is jellemző, ha nem jutottak el eddig gondolataink. Az úrvacsora is ilyen egyszerű és természetes asztalközösség kellene legyen, még ha más is az utalása. A valóságban sokszor teszi rideggé a fennköltség úrvacsoránkat. Vajon erről beszélt Jézus az „ezt cselekedjétek”-ben?)
A gyülekezet építésében tudatosan törekszünk a következőkre:
1. Legyen minden életkornak elérhető és érthető az Ige. Vasárnaponként családokat várunk: gyermekszoba anyának (apának) és a gyermekeknek. Gyermekmegőrző a virgoncoknak. Három korcsoportban gyermek istentisztelet a nagyobbaknak.
2. Legyen lehetőség körülnézni, ismerkedni, a megfelelő helyet a gyülekezetben elfoglalni. Fizikailag (templomajtóban várva, bent ülőhelyet adva), s lelkileg is megtalálható legyen egy hely: baba-mama kör, női óra, imaóra, hittan, ifi, énekkar, felnőtt hittan.
3. Legyen lehetőség beljebb jönni, tanulni, fejlődni, hitben előbbre lépni. Nincs zárt kör, de a körök különbözőek. Ebben alapvetően fontos szerepet tölt be a felnőtt hittan. Első tanévre a fontos pontokon részletes bibliaismeret, a második évre református hitünk és kegyességünk alaptételei. Kimenetét ki-ki maga határozza meg: felnőtt keresztség, felnőtt konfirmáció, ismeret- és hitmélyítés. Résztvevői diákok, nyugdíjasok, egyetemi tanárok és háziasszonyok. Sok áldását vettük és vesszük. Másfél órás alkalmak ezek (igény szerint beszélgetéssel és személyes lelkigondozással megtoldva). 12 éve folyamatosan tartjuk. Így tudjuk végezni a rendszeres és folyamatos tanítást a felnőttek között, de egyúttal a közösségépítést is.
4. Legyenek közösségeink (ahogy csak lehet) asztal- és imaközösségek. Hálás vagyok Istennek, hogy presbitériumunk ilyen közösség. A női óra résztvevőin látom legjobban ennek eredményét: hogyan formálta át gondolkodásmódjukat az alapos igetanulmányozás és imaközösség. Ehhez persze kell, hogy ezt ne én végezzem, hanem nemükből való lelkész feleségem.
5. Legyen hosszabb együtt tölthető idő a gyülekezet generációinak. A hatodik nyári családi táborunkra készülünk. Fél évestől nyolcvan évesig 80-120 résztvevővel, 7-8 napon át. Hosszú évekig egymás megismerése nagy gond volt. A legtöbbet ezek a táborok segítettek. Előkészítésük, levezetésük sok munkát ad. A gyülekezetépítés munkaigényes és munkatárs igényes.
6. Legyenek munkatársak, mert nélkülük nem megy. Istennek legyen hála, vannak: vasárnapi fogadásban, iratterjesztésben, stúdióban, újságárusításban, gyermek-órákban, gyülekezeti napok főzésében, énekkar-vezetésben, ifizésben, látogatásban, turkáló-gondozásban, fuvarozásban stb.
Úton vagyunk és nem célnál. Megfelelő helyre a megfelelő, Istentől elhívott, a lelkészképzésben, gyülekezetben jól felkészített munkatársakra van egyre inkább szüksége gyülekezeteinknek. Közösséget az Atya-Fiú-Szentlélekkel és az egymással gyakorolt közösség tud építeni.
Legyen áldás rajta!

Pécs, 2007. július 23. Szénási János