Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Pócsmegyer-Leányfalui Társegyházközség története

Borzsák Sándor

Megjelent a PÓCSMEGYER TÁJ- ÉS NÉPTÖRTÉNETE című kötetben (Pócsmegyer, 2010)



A Pócsmegyeri Református Egyházközség története


Ez a dolgozat két forrásból tevődik össze. Borzsák Sándor nagytiszteletű úr a ’60-as évek végén, bibliaórákon mutatta be az egyházközség történetét. A tágabb történeti összefüggésben megírt előadások nyílván csak ilyen burkolt formában hangozhattak el. A másik nagy hatást kiváltó előadás 1991. december 6-án hangzott el a pócsmegyeri Sziget Népfőiskolán. A hangfelvétel leírt, tömörített változata felolvasásra került 2001-ben is, a milleniumi zászló átadásakor. A két forrásból kifejezetten az egyházközség történetét bemutató részleteket közlése történik itt. A szerkesztésnél fontos szempont volt, hogy Borzsák Sándor szófordulatai, kifejezései szöveghűen kerüljenek közlésre.
Kovách Tamás

A török hódoltság kora

Hogyan és mint lett falunk népe a reformáció híve, jelenleg nem tudok róla szólani. A török itt járt állandóan. A falu 1545-ben már török kézen van, a budai pasa birtoka. 1564-ben 46 ház után adózik a töröknek. 1595-ben kísérletet tesznek Buda visszafoglalására, a sziget felvonulási területté válik. A lakók a Csallóközbe menekülnek. Onnan húzza vissza őket a szívük az árvízjárta, török dúlta faluba, az ősök földjére (i).
Hallhatták-e akkor az itt élők az evangéliumot? Bizonyára. A szigetmonostoriaknak nagy kincse az "Emlékezet Könyve", abban följegyezték, hogy járt ott Dévai Bíró Mátyás reformátor is. Ráckevén élt és munkálkodott másik nagy reformátorunk, a török fogságot is elszenvedett Szegedi Kis István. Az első magvetők neve ismeretlen, de a magvetés megmaradt!
Marussi János az első, akiről van feljegyzésünk. Pócsmegyerről ment Ráckevére a szuperintendenst választó gyűlésre. Nem egyedül ment, Tótfaluról ment vele Váci János, Orosziból pedig Fehéregyházi Miklós. Bizonyára az apostolok lován, vagyis gyalogosan mentek a törökök között. Budát igyekeztek kikerülni. A gyűlést 1626. március 15-re hívták össze.
Ez többször megismétlődött. 1628. március 22-én ugyanoda megy Marussi János, Tordáról Rákóczi Pál, Szentpéterről Marussi István volt vele. E két település elpusztult, csupán dűlőnevek emlékeztetnek arra, hogy itt valamikor falvak voltak. 1629-ben újra Ráckevére, 1632. június 22-re Dömsödre gyűltek össze. Mindez mutatja, hogy volt bizonyos rendszeresség, folyamatosság az élet rendjében. Nehézségek között, de mégis csak folyt itt az élet. Erről van egy kiváló tárgyi bizonyítékunk, az 1635-ből való kehely (ii). Renováltatott 1770-ben. Erről van feljegyzésünk is első anyakönyvünk 137. oldalán:
„A pohár csészéje sok helyeken előbb kilyukadván és újonnan öntettetvén, Szőry István úr, Isten dicsőségéhez való szeretetiből fizetett az ötvösnek az hozzá adatott ezüsttel együtt három forintokat és négy garasokat, kinek kegyességét az Úr jutalmazza meg… 1770. febr. 22.”
1652-ben Lévai Mihály a lelkész Pócsmegyeren. Tordáról és Szentpéterről már ekkor nincs senki sem.
1674-ben Pozsonyba idézik a protestáns lelkészeket a királyi Magyarország és a török hódoltság területéről. A hitüket meg nem tagadókra börtön és gályarabság vár. Az idézésben a szigeti egyházakról nincs említés. Sziget volt, s egy kissé elszigetelt hely is. Lám mégis csak jó időnként, hogy csak révvel lehet ide bejutni. Veszedelmes idők ezt igazolják. Szentendrének 1680-ban még esperes lelkésze volt, utána sokáig senki. Pócsmegyer 1690-ben megvan és adózik.

A csendes ellenreformáció időszaka

Marosi Ferencet 1713-ban említi egy jegyzőkönyv, mit a megyeri ekklézsiában szolgáló lelkészt.
1719-ben Tótfalu, Monostor és Pócsmegyer virágzó gyülekezetként említtetik meg, ugyanakkor van elárvult és elpusztult gyülekezet is. 1719-ben a Pesti Egyházmegye Liber Matricularisában állapítják meg hosszú időre a prédikátorok salláriumát, fizetését: 1) Pénz: húsz forint. 2) Minden pár ember fél mérő búzát adott. 3) Szalonnára. 4) Sóra. 5) Faggyúra. 6) Három hold vetés, háromszori szántással. 7) Az ekklézsia rétje is a papé, melyet a harangozó kaszál és gyűjt egybe. 8) Két csillye széna. 9) Szabad a maga borát árusítani. 10) Minden hordóból egy ice bor a papnak. 11) Három mérő aljgabona. 12) Fa, elegendő. Ebből is látható, a gyülekezet életképes, ha ezt biztosította prédikátorának. Ugyanekkor foglalták írásba a tanító fizetését is.
Pákozdi János megyeri prédikátorról egy 1734-ből származó egyházkerületi összeírásból tudunk.
Lázi Ferenc az 1736. március 7-én, a Sárkeresztúron tartott gyűlésen nyeri meg az alkalmaztatást (ordinációt), és a pócsmegyeri ekklézsiába tétetik. Korábban a dunapataji leányiskola tanítója volt. 1738-ban már arról folyik az alku, hogy csak fizetés leszállítással hajlandó őt megtartani a pócsmegyeri ekklézsia.
Kócsi Ferenc 1739-ben kerülhetett Pándról Pócsmegyerre. 1742-ben, mit az egyházmegye tanácsbírója, az esperesi (seniori) tisztségre is jelöltetik. Váratlanul hunyhatott el 1743-ban. Minden valószínűség szerint itt nyugszik a pócsmegyeri temetőben.
Az 1743. esztendő vége felé a pócsmegyeri ekklézsia három megbízottja, nemes Szőri László uram, Szőri István és Kis Ferenc parasztok mentek el a szuperintendenshez azzal a kéréssel, hogy mivel Kócsi Ferenc prédikátoruk meghalt, a megüresült ekklézsiába, a kéznél lévő akadémikusok közül adjon egy alkalmasat. Kócsi Ferenc váratlanul hunyhatott el. Minden valószínűség szerint itt nyugszik a pócsmegyeri temetőben.
A szuperintendens a Dömsödön tartózkodó Földvári Gergelyt adta nekik, aki ideiglenes prédikátorul helyeztetett a paplakra. Egy évig volt itt csupán, 1744-ben Őcsényre kerül.
1744 óta kezdik vezetni Pócsmegyeren is a keresztelői anyakönyvet. Ugyanekkor jegyeztetett ide szolgálatra Bicskei Gergely is. Az anyakönyvek vezetését Mária Terézia rendelte el az egész országban. 1744 óta folyamatosan megvannak. Bár van olyan rész, ahol elmosódtak, mert egyszer-kétszer megfürödtek az árvízben. Van, amikor latinul, van, amikor magyar nyelven vezették őket.
Az akkor feljegyzett nevek nagy része még ma is megvan a faluban: Marossi, Surányi, Juhász, Szőri, Gréczi, Tóth, Horpácsi, Hagymássi, Dömény, Mészáros, Sárkőzi, Ladányi, Pap, Komáromi, Lendvai, Bodroki, Bán, Pántzél, Pásztor, Molnár, Cseh, Sigmond, Szabó, Kosdi, Vitálos, Bajcsi, Kajos, Hegedűs, stb.
Bicskei Gergely nevét viseli az 1746-ból való, legrégebbi úrvacsorai kannánk is: P. M: R Eccla Számára csiláltatott. Sz. edény: Bicskei ProMy: Predikátorságában: Ao1746
Nagy érték és becses hagyaték. Hányszor állhatott már az Úr asztalán? Mi mindent átvészelt, hogy használhassuk az Úr parancsának betöltésére: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
1753. szeptember 28-án négyes ikrek születtek Király Andráséknál. András, Erzsébet, Sára életben maradtak, a negyedik halva született.
1754. április 3. után ezt a feljegyzést olvassuk:
„Tiszteletes és igen tanult Bicskei Gergely úr 240 csecsemőt keresztelt. Szolgálatáról önként lemondott, vesekövek fájdalommal gyötörték. Utódja a szolgálatban Dömsödi János, előzőleg Tabajdon Isten Igéjének szolgája.”
(latinból fordítva).
Dömsödi János tehát 1754-ben kerül Pócsmegyerre. Május 11-én Bornemissza Istvánéknál ikrek születtek: János és László. Komák: az új tiszteletes élete párjával. A monostoriak Emlékezet Könyvéből tudjuk, hogy 1758-ban Dömsödi János innen Gyónra ment, helyébe Szentmiklósi Sámuel került ide Gyömrőről.
1759-ben kezdi el vezetni ugyanazon kötetben a házasultak anyakönyvét: Classis Secunda (Második Osztály). Ebből az évből való a feljegyzés egy hármas esküvőről: Január 22-én Kónya István Óbudáról elvette Cselőtei Ilonát, Pátkai György Óbudáról Bajcsi Katalint, Pintér János Dömösről Kis Erzsébetet. Többször szerepel az anyakönyvekben, hogy Orosziról, Tótfaluról, Monostorról hoztak menyecskét.
A halottak anyakönyvét is ő kezdi vezetni 1758-tól: Classis Tercia (Harmadik Osztály).
„Mivel a két előző prédikátor az elholtakról írásbeli feljegyzést nem hagyott az utókornak, tetszett az ekklézsia számára ezt megtanácskozni, és azoknak neveit, korát, évet, hónapot, napot bizonyos rubrikákba felírni, azoknak neveit, akik énekléssel vitettek ki csillaggal vagy kereszttel megkülönböztetni. Azoknak sorrendje és nevei, akiket az igen tanult Szentmiklósi Sámuel úr temetett el.”
(A latin nyelvű bevezető fordítása.)
1763-ban február 8-án meghalt Kerepesi Sámuel az oskolamester. Ezt azért említem, mert ő a legelső oskolamester, akinek a nevét tudjuk.
Szentmiklósi Sámuel fegyelmezési ügyei jelentős iratanyagot tesznek ki az egyházkerületi jegyzőkönyvekben. 1763-ban megállapítják róla, hogy mind magának, mind feletteseinek sok gondot okozott kezdettől fogva. Indulatai fékezéséhez nem szokott. Mindenütt veszekedéseket idézett elő, ezért sokáig sehol sem maradhatott. Itt is az ispánnal, Szűri Andrással, a hallgatóival és sokakkal. Ezzel elvágta az itt maradás lehetőségét, és elkészítette elmenetelének okát. A magyar református egyház fennáll, papjai akarata ellenére, Isten irgalmából.
1764-ben, csere útján kerül ide Losonczi Pap Sámuel Paksról. Beiktatása május 15-én volt. A felszentelési gyűlésen Sárközi Mihály bíró üdvözölte. Papp Gergely kurátor Bán Jánossal együtt vezette be a gyülekezetbe.
1765. december 24-én, a lelkipásztor ösztönzésére önként adakoztak koronára (csillagra). A korona belső felében ez a felirás volt:
"Poótsmegyeri Isten házának díszére, Pap Sámuel tanítónak kérésére,
E szent gyülekezet a hívek kölcségére készült e Korona szent ékességére,
Nevek igazaknak lész emlékezetben, Kik Istent szeretik, más korona a mennyben
Adassék e helyütt, mivel hűségekben, nem hűltek hitekben meg szeretetekben."

1770 emlékezetes Pócsmegyeren. Július és augusztus hónapban újították fel a templomot és a tornyot. Erre is sokan, önként adakoztak. Huszonegy név szerint említett család mellett még a kunszentmiklósi szuperintendens is.
A torony keleti oldalának felirata:
„EX pIetate sIngVLarI VoLVntatea VDItorVM noVo tecto tVrris eXVrget”.
A nagy betűk római számokként összeadva az 1770-es évszám jön ki. A déli oldalon pedig ez állt:
„Csak az Vrnak neVe Lészen erős torony MinDen ő benne bIzóknak, kIk segItségét VárIák”.
Itt a nagybetűk számokként összeadva az 1670-es dátumot adják. A két évszám között kereken száz esztendő a különbség. Feltételezhető, hogy a toronynak és a templomnak volt a száz esztendős évfordulója, ezért is javították ki (iii). Ekkor pedig tornyot építeni vagy javítani a reformátusoknak csak a vármegye külön engedelmével lehetett. Sok-sok utánajárással járt, de elintézték.
1767. november 18-án Takács György ifjú házasságra lépett Tóth Erzsébet hajadonnal. Az ifjú a község kovácsa, a menyasszony három évnél tovább volt a prédikátornál szolgálatban.
1769. november 21-én négyes esküvő volt: Molnár Mihály Vitálos Erzsébettel, Vitálos János Domány Katalinnal, Pap József Molnár Zsuzsannával, Bán József Pap Sárival házasodott. Olyan eset ez, amely emberemlékezet óta nem volt Megyeren.
Losonczi Pap Sámuel gondosan vezeti az anyakönyveket. A halotti anyakönyv néhány szavas feljegyzései megelevenítik a régen elhaltakat: 1767. szept. 29. Kusztár Mihály özvegye templomot szerető és látogató. 1768. nov.17. Szűri András nemes és nemzetes úr, igen kedves komatárs és valóban újjászületett férfi. 1Kor. 12,9 volt az Ige. 1771. nov. 5-én meghalt Szűri István élettársa, Judit, aki a templomot igen szorgalmasan látogatta. Ő adakozott a legrégibb kehely megjavítására. 1772. júl. 14-én 60 éves korában meghalt Domány Gergely kurátor. Igen serény volt az ekklézsia dolgában, a templom és a parókia reparálásában. Ilyet is felírt: 1771. szept. 3: templomot kerülő, sákramentumokat megvető, ehhez illő volt a temetése. 1772. jan. 6-án káromkodások között lehelte ki összekavart (részeg) lelkét, igen gonosz dühöngő ember volt. 1772. jún. 12-én egy a VDM-t (Verbi Divini Miniszter = Isten Igéjének szolgája) ellenségesen ócsárló ember halt meg.
1771. november 5-én nemes és nemzetes Szőri Lászlóné asszonyom a Mester úr pulpitusára egy fejér virágos, zöld kalimáris fedelet adományoz. 1772. április 17-én Szőri Lászlóné asszonyom a keresztelő edények befedésére adományoz egy zöld tafotából, veres pántlikával köröskörül megékesített fedelet, kinek kegyessége jutalmaztasson meg az Úrtól.
Bátorkeszi Ferenc 1773-84 között volt itt a lelkész (iv).
Amikor idekerül ismételten írásba foglalják az oskolamester járandóságát, aki egyúttal a jegyző is (v). Készpénz: 10 tallér. Kenyérnek való búza a malomból tizenöt pesti mérő. Őszi vetés másfél hold, amelybe három pesti mérő bemégyen. Ezt a hallgatók háromszori szántás, bevetés után tartoznak felaratni, összehordani. Egy pár kordovány csizma a nótáriusságért és egy fejelés. 150 font hús. 10 font faggyú. A gyerekek tanításától fel kila tavaszi, akitől pedig lehet fel kila búza. Prédikációs halottól öt, énekestől pedig négy, búcsúztatásért tizenöt garasokat. Bor kollekta, a terméshez képest 7-8 s több akók. Egy szekér széna közönségesből. Kukoricaföld két darab, kenderföld egy darab, melyet a szt. Ekklézsia megszántat és hazahozat. Tavaszi föld egy darab, melybe inkább muhart lehet vettetni. Tűzre való fa, elégséges. A díjlevelet esperesi jóváhagyás után lepecsételték és aláírták.
1784-ben a harangozó fizetését is írásba foglalták, melyet közönségesen megígértek az akkori harngozónak, Pap Istvánnak. Az ekklézsia pénzéből bakkancsra két forint. A malomból öt kila búza. Porciópénzt és papbért nem fizet. Mind a vármegye, mind a Helység gondjától mentes. Ha a földes uraság enged földet, a Helység megszántatja tavaszi alá.
A két összeírásból látszik, hogy az egyházközség azon volt, hogy mindenkinek megadja, ami jár.
Bátorkeszi Ferenc nevét nem csak az anyakönyvek őrzik. Olvassuk azt a szent edényeken is. 1774-ben csináltattak ón keresztelő kancsót és tányért, egyazon felirattal és évszámmal (Lásd színes képek). Lehet, hogy azon kereszteléskor használták először, amikor Bátorkeszi volt a keresztapa. Szintén 1774-ben készül egy kenyérosztó ezüsttányérka „A:P:MEGYERI RFTA:SZ:EKLESIA TSINALTATTA BÁTORKESZI FERENTZ PAEDIKÁTORSÁGÁBAN 1774” felirattal. Nagy és szép úrasztali edényeket is csináltattak. 1778-ban értékes ónkancsót és tányért. Mindezeknél értékesebb és becsesebb az az aranykehely, amely szintén 1788-ban készült (Lásd a színes képeken).
Az edényeken jelzett esztendők a háborgatásnak nehéz napjait hozzák a reformátusságra. Pátkán a szent edényeket egyszerűen elveszik. Gödöllőn nem engedik eltemetni az elhalt prédikátort 1775-ben. Ezen időben Pócsmegyeren csendben, gondosan épül a gyülekezet.
Jelenik meg olyan királyi rendelet is, aminek csak örülhetett mindenki. Rendelkeznek a vasárnap gondos megszenteléséről is. A temetők falun kívül legyenek. 48 órán túl ne tartsák a holtat temetetlenül. Nagy vendégeskedéseket (torokat), rendetlen ceremóniákat, vég nélkül való harangozásokat ne csináljanak.
1779. október 20-án meghalt a monostori prédikátor, Balog János. Helyébe Szabó János rendeltetett, de a plébános mindent elkövetett, hogy ide prédikátort ne hozzanak. Amikor a fehérvári római katolikus püspök vizitált Monostoron, a református prédikátornak egy seregnyi kérdésre kellett megfelelnie előtte: milyen vallású, korú, hol végezte iskoláit, mennyi ideje szolgál, van-e imaházuk, iskolájuk, stb.

Türelmi rendelet és újjáépülés

Ezért volt óriási jelentőségű II. József, a kalapos király 1781. november 20-án megjelent Türelmi Rendelete. A protestánsok mindenütt építhettek templomot, ahol legalább száz család lakott, utcára néző ajtó és torony nélkül. A protestánsok mindenféle hivatalt viselhetnek. Nincs reverzális. Római katolikus lelkész nem látogathat protestáns beteget. A rabokat saját lelkészük gondozza. Templomaikat megtarthatják. Római katolikus püspök protestáns egyházakat nem látogathat. A szuperintendensek vizitálhatnak. Nagy örömujjongás követte protestáns részről a rendelet kihirdetését. 1782. április 19-én hálaadó istentiszteleteket tartottak mindenütt, itt Megyeren is.
Sárkány József lelkipásztort 1784. április 2-án iktatták be. A házasultak anyakönyve azzal kezdődik, hogy 1784. szeptember 21-én Sárkány József VDM. házasságra lépett Kömlődön Szabó Katalinnal, Nemes Szabó Ferenc hátrahagyott lányával. Megvolt a katedra, meglett a Katinka is. Házasságukból 3 leány és két fiú született a pócsmegyeri keresztelési jegyzőkönyv adatai szerint.
1785-ből megvan „Az eklésia jövedelmének lajstromából” T. Bátorkeszi Ferencz uram Testámentoma: 21.05. Nem itt halt meg, de még egy szép összeget hagyott arra az ekklézsiára, amelynek prédikátora volt.
1786. február 27-én Borzsák Mihály fóti ifjú házasságra lépett Sziráki Zsuzsánna fóti leánnyal, aki Pócsmegyeren Sigmond László házánál nevelkedett. Úgy látszik, hogy Mihály eljött Zsuzsika után. Lám, igazi pócsmegyeriek vagyunk!
1788-ban, Sárkány József prédikátorságában épült meg a gyülekezet ma is használatban lévő új temploma. Erről van részletes feljegyzés „Az eklésia jövedelmének lajstroma” címmel idézett számadási naplónak végén:
„A régi templom, mely már rég időktől fogva fenn állott és a reformátusok ususában volt, mikor építtetett légyen; nem tudatik. Az újnak építésével a régi egészen lerontatott és nem maradott benne semmi csak egy része a toronynak a mely most is napnyugati falának egy darabja. Ennek a régi templomnak hosszúsága volt 6 öl, szélessége pedig 2 öl és 10 sukk, napnyugati vége volt háromszegletesre és minden szegleten kő oszlopokra. Mikor építtetett és kik által nem tudatik, a falában kivűl belől voltanak faragott kövek, melyek rész szerént ismét berakattak az új templom falába, valamely része pedig a templom közepébe rakatott. Ezeken a faragott köveken voltanak festések, némelyik szt. apostoloknak képeik, aminthogy egy darab faragott kövön találtatott régi gotika betükkel ez írás S. Markus; amely irásnak a régiségét a characterik, avagy a betűk eléggé megbizonyitottak. Lehet gyanakodni, hogy azon templom építtetett ó hitűek avagy ráczok által, akik szoktak csak festett képeket tartani templomaikban. Minthogy pedig némely festett képek a festett részével belűl voltak a templom falai között, meglehet, hogy valamely elpusztult katholikusok, vagy görög vallásúak templomának köveiből építtettek a protestánsok által. Bizonyosat felőle nem tudhatunk, nem lévén felőle semmi olyas régi documentum. Igaz az, hogy a reformátusoknak közönséges vallásbeli gyakorlása ezen pócsmegyeri helységben már az artikuláris esztendők előtt előtt fennállott, amint ezt a világos documentumokon kívül /: Lampe in Historia Reformacionis Hungariae :/ (vi) meg a mostan élő öregek is atyáiktól hallották, amelynek elég bizonysága az is, hogy itt most sem teszik tized részét a katholikusok a lakosoknak, és hogy itten az uraságnak református tisztjei voltanak egy végtiben …”
A folytatás már az új templom építéséről szól: „...a pócsmegyeri templom építtetett az 1788-ik – ezerhétszáznyolcvannyolcadik – esztendőben, melynek hosszúsága a falán kívül 8 öl 1 sukk a pártázattal együtt, magassága három öl egy suk volt. Ez újonnan fölépített templom épült Sárkány József praedikátor vigyázása és vezérlése alatt. Törvénybíró Váczi István, főbíró Bodrogi András és gondviselő Hegedűs István és más több érdemes eklésia tagjainak szorgalmatosságok által. A kőmivesnek munkájáért fizettünk mindösszesen 210 rénes forintokat és három pesti mérő búzát,az ácsnak a munkájáért a fedéléért és az alsó padlásért, melyhez adott mindenféle matériákat, adtunk 550 rhénes forintokat, a kathedra és a prédikátor széke kerűlt 60 rénes frintokba és a templomnak a napkeleti részén való székekért és könyöklőért fizettünk 39 rhénes forint 30 krt. Az egész épületre ment 300 akó mész, tégla ment fel az épületre kb. 4,000. Az egész költség a lakosok munkáján kívül körülbelül 1200 rhénes forintokat tesz.”
Ezen kívül is voltak még különböző kiadások. A fedezet mindenkor az adakozás volt. Ezt is gondosan följegyezte a lelkész. „Akik ígéretet tettek”, van ilyen oldal is. Aztán áthúzva a nevek és utána az összeg. Befizették mind szépen. A pénztári feljegyzésekben olvassuk, hogy utána való években fizettek vissza egyeseknek kölcsönt is. A legtöbb név ma is ismerős. Így épült fel adományokból az elődök által számunkra is ez a templom.
A Türelmi Rendeletben foglaltak szerint, a templomnak csak oldalbejárata volt, tornya nem épülhetett.
A Sárkány József által vezetett temetési anyakönyvből megtudjuk, hogy 1785. jún. 23-án Deák János 55 évesen a Dunába fulladt. 1786. máj. 1-én Fóris András zsellér szintén a Dunába fulladt. 1789. febr. 7-én Pánczél András feleségét 40 évesen gyülekezet és éneklés nélkül temetik el a fatális árvíz miatt! 1795. jan. 30-án Horpácsi József 46 éves felesége és 19 éves lánya, Katalin egy úton fagyott meg Monostor és Megyer között éjszaka.
1795. június 2-án generális consistorium tartatott Halason. T. Sárkány József Pócsmegyerről, ahol lakott közel 12 esztendőkig, a sok hitvány vádakra annoveáltatott (elmozdíttatott), és más traktusba, Csabdira helyeztetett. Helyére pedig Pócsmegyerre új, ifjú ember, a kecskeméti káplán, T. Bárczay Sámuel uram deszignáltatott (helyeztetett), akit 1795. július 18-án iktattak be Megyerre.
1818-ban Pesten volt gyűlés. Ennek egyik pontja, hogy István nádor ajánlja Sárkány Józsefet Alcsútra, a maga falujába helyeztetni. Így lesz a nádorispán udvari papja, kinek felesége protestáns volt. A megyeriek templomépítő papja, akit innen néhányan elmozdítottak, a nádorispánnak nagyon megfelelő volt.
Bárczai Sámuel 1795-től 1842-ig volt itt lelkész. Folytatja elődje munkáját. A templom megépült már, sorra kerülhetett a parókia. Erről így ír:
„Pro Memoria! Ezen Poots Megyeri Helv. Confession levő Sz. Ekkl. régi paróchiális háza, melynek első építője, építésének ideje felől senki ez időben élő legöregebb emberek közül is nem emlékezik és semmit sem tud, mid a régiség, mind a gyakori árvizek által felettébb megrongáltatván és már csak nem dűlőfélben lévén, elbontatott 1796-ik esztendőben; és annak helyébe ezen mostan fennálló Paróchiális Ház építtetésének munkája elkezdetvén, ugyanezen folyó esztendő július havának közepén. – Építtetett pedig az új Parochiális Ház Bárczay Sámuel Prédikátor ideje, vigyázása és igazgatása alatt; és az akkori törvénybíró, Váczi András, főbíró Sárközi Mihály és gondviselő Hegedűs István különös szorgalmatosságok által. – E munkára megkívántató materialékra és ezek mellé szükséges mesteremberekre költöttünk s fizettünk ily móddal: 1. Vegyes költség: 197.32, 2.Mészért: 62.20, 3.15 ezer zsindely 84.30, 4.Kőmívesnek 154.50, 5.Ácsoknak 107.8 6.Asztalosnak 58.- 7.Lakatosnak 34.51 8.Ablakosnak 11.59 9.Kovácsnak 4.- 10.Kályhákért 11.- 11.Téglákért 97.- És így az egész alkotmány az ekklézsia tagjainak mindennapi soros munkájok és a materiáléknak minden jutalom nélkül való összehordásokon kívül került 819.10 rajnai Forintba.”
Ezt követte az iskolaépítés. Ezt is gondosan fölírja:
„Pro Memoria! Minthogy az előbbeni oskola háza a Pócsmegyeri Sz. Ekklézsiának mind a régiség, mind pedig nagyobb részint csak vályogból állván, a gyakori árvizek, különösen pedig az 1799-dik esztendőben a Dunának igen nagy mertékben való kiöntése által, nagyon megrongálódott, sőt egészen lakhatatlanná lett; arra való nézve annak megmaradott részei elhányattatván, ez a mostan felálló új iskola építtetett az 1801. esztendőben.”
A följegyzés szerint ekkor Falusi Mihály az oskolamester. Az egész építkezés az ekklézsia tagjainak munkáján kívül 706 rajnai forintba és 31 krajcárba került. Ezt is közben javították, bővítették. 1928-ban pedig szinte teljesen újjáépítették. Így volt az egyháznak mindig gondja az iskolákra, évszázadokon keresztül!
A számadások felülvizsgálására az egyházmegye részéről 1814-ben Fáy András Pest megyei főszolgabíró bízatott meg, Dobos István óbudai prédikátorral együtt. Fáy András volt az ország mindenese.
1815. április 4-5. napjain nálunk volt a megyei consistorium (egyházmegyei gyűlés). Több mint ötven tárgysorozati pontot vesznek sorra.
1816-ban rendelik el mindenütt egyöntetűen a konfirmációi vizsgálatot.
1817-ben megindul az adakozás a templom nagyobbítására. A harminc évvel előbb épült imádság háza kicsinek bizonyult. Ez Isten népének boldog szüksége, mikor szűkké válik a templom. 1818 áprilisában, a fundámentum lerakásakor 518 forintot adakoznak ezüstben. 1819. augusztus 22-én volt a megnagyobbított templom felszentelése. Prédikált Fodor Gerzson nagykőrösi prédikátor, imádkozott Báthory Gábor szuperintendens, pesti lelkipásztor, ágendázott Dobos István óbudai lelkész, két gyermeket keresztelt Gyenizse József tótfalusi lelkipásztor. A perselypénz 38 forint volt. (Öt forintért egy pár csizmát lehetett venni.) Akkor készült a latin nyelvű felirat: sumptibus et rursum populi conamine sursum CUM preCe thUrereI toLLItVr ara DeI (Adományokból és a gyülekezet ismételt erőfeszítéséből imádsággal és hódolattal épül az Isten oltára). A latin nagybetűkből kiolvasható az évszám: 1818. Ekkor készült két harang is, 220 kg és 70 kg súlyúak.
Természetes, hogy volt ekkor boldog közebéd is. Olvassuk csak el, mit vásárolt a tiszteletes asszony az alkalomra: Pesten némely süteményeket vettem, görög és sárgadinnyét, egy pár kácsát, szalonnát, sót, pulykát, tejet, vajat, két butella mecsekit, disznóhúst, nyulat, zöldséget, két butella savanyúvizet. Így örvendeztek együtt ezen a szép napon.
A templomépítésről készített különszámadás összege: 15.642 forint és 12 krajcár. Erő feletti út volt ez, melynek gyümölcseit élvezzük ma is.
1831-ben volt országszerte a nagy kolerajárvány. Pócsmegyeren két hónap alatt több mint hatvan a halottak száma. Köztük ott volt Tóth Pál rektor is 42 évesen. Öt gyermeke maradt itt. A temetőben most is megtalálható még a síremléke. Utódja, Gál Ambrus fiatalon, 38 évesen hunyt el. Őt Dobai István követte a tanítóságban hosszú időre: 1835-től 1884-ig.
Bárczay Sámuel idejében kurátorok voltak: Hegedűs István, Pap András, Hagymási János, Szabó András, Horváth János, Tóth István, Ladányi János és Kusztár János.
Az 1838-as árvíz nagy pusztítást végzett. A templomon és a paplakon kívül csupán öt ház maradt meg.
Bárczai Sámuel 1842. október 11-én halt meg. Majd egy fél évszázadig volt a gyülekezet lelkipásztora. Tömör és szép emlékezés olvasható róla a halotti anyakönyvben. A gyülekezet szép sírkövet emeltetett porai fölé. Vele együtt pihen felesége is. Leszármazottai ma is itt élnek a faluban. 1834-től fogva íródnak a Házassági Egyező Levelek. Ezt 1895-ig, az állami anyakönyvezésig vezették a lelkészek. Elég egyformán voltak megírva. Kiemelkedik közülük Pánczél Andrásnak nemes Bárczay Annának, a lelkész lányával való házassági egyessége:
„A Mindenhatónak felséges igazgatásából, minekutána jövendőbeli házastársamul a helybeli nagyérdemű lelkipásztor Tiszt. Tudós Bárczay Sámuel úrnak Anna nevű lányát eljegyeztem volna, szeretett mátkámnak javára ezen ajánlást teszem, hogy ameddig bennünket a felséges Isten életben és egyességben tart, minden javaim ő vele, minden gondolható kifogások mellőzése mellett közösek legyenek; ha pedig a bölcs igazgatású Isten szabados akaratjából a más életre úgy szenderülnék által, hogy semmi magzatom nem maradna, egész özvegységében teljes békességgel minden megháborítás nélkül maradhasson javaimban. Ha pedig oly szerencséje akadna, hogy más házasságra menne által, minden idő meghatározása és közbevethető kifogások nélkül az én jószágomból vigasztalásul 300 forint fizettessék ki. –Viszontag még most életben lévő Tiszteletes és Nemes szülei az eljegyeztetett leány részéről azt az ígéretet teszik, hogyha szeretett jegyese hamarébb elhalna férjénél, akkor azon jószágból, melyeket szülei házától elviszen, minden eredeti helyre visszatérjen, egy személyt illető tisztességes ágybelit kivévén.”
1842-ből megvan Pócsmegyer helység pecsétje. Ajánlom sokszorosításra, nagyon szép kézimunka ez.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc

1843-tól Kontra János lett a lelkész, ő kezdi el írni az Egyháztanács Jegyzőkönyvét, és az Egyházi Felsőbb Rendeletek Könyvét. Az előbbiben olvasunk a harangozás megszabott rendjéről: hírharang és kísérővers ingyen, a többiért tíz ezüstkrajcárt kell fizetni.
Kontra János szolgálati idejének kezdetéről van egy nagy úrvacsorai kancsónk: „A pócs. megyeri reform. Gyülekezet számára Készült, Kontra János papságában 1844.”
1846. augusztus 5-én határozzák el, hogy Pócsmegyeren is kell minden délben harangozni. Hát nincs is még egy presbiteri határozat, ami azóta is érvényben lenne.
1848. június 4. napján Kontra János részletes feljegyzést készít:
"Hogy az 1848 évi forradalmi időből valami emlékezet ezen jegyzőkönyvben is legyen a késő maradék számára; mely év tavaszi és nyári hónapjai vasárnap délutáni óráin az isteni tisztelet után, letévén a bibliát, papi öltönyömet és palástomat, ’s ezek helyett nemzetőri vászonruhát öltvén magamra, kardot kötvén oldalamra, a túlsó félen összesereglett nemzetőr társaimmal fegyvergyakorlásban foglalatoskodánk; nem lesz felesleges ide iktatni, milly buzgóságot tanúsítottak, szívem örömére hallgatóim a szenvedő és szükségben lévő haza iránt, midőn annak részire adakozás végett felszólíttatván általam többen voltak, kik 5, 10, 12 ft-ot adakoztak, kiknek neveiket azonban szerénységből elhallgatom; az összes adakozás 152 ft-ra ment, melly az illető helyre küldetett.
Ugyan ezen buzgóságukat, ’s értök vérző testvéreik ’s honfitársaik iránti meleg részvétüket tanúsítja hallgatóimnak, azon tettük, miszerént az 1949. évi Május hóban történt Budavár bevétele alkalmával, megsebesült honvédek számára szükséges ágynemű, fehérruha, tépet és sebkötözékbeli adakozásra szólíttatván fel, és e célra gyűlt: egy matracz, egy dunyha, 32 töltött vánkus, egy derékalj, 82 ing, 83 lábravaló, 42 lepedő, fél mázsánál több rongy kötőféknek és negyven fontnyi tépet. Mellyet a vár bevétele után következő napon ladikon Pestre vivén, a kórházban ügyelő őrnagy kezéhez szolgáltassam, ki forró szavakban nyílvánítá az általvett holmikért, a szenvedők nevében köszönetét.”

Lefelé evezőkkel mentek, visszafelé pedig lóvontatással hozhatták vissza a nagy kompot. Hosszú ideig megvolt az a járható út a Dunaparton.
Van feljegyzés arról, hogy Monostoron hatvanöten, Pócsmegyeren nyolcvanheten, Tótfalun pedig százkilencvenen voltak a nemzetőrök.
Surányi István honvéd csatában esett el, itthon tanítás tartatott az emlékére.

Bach-korszak, kiegyezés és a dualizmus kora

1849-ben a protestáns egyházak alkotmányát felfüggesztik.
A szabadságharc leverése után nem lehet gyűlést tartani, ezért mindig „tanácskozmányt” tartanak. 1853-ban Kusztár János gondnokot Zsigmond János váltja fel a szolgálatban.
1854-től Tótfalun lesz lelkész, majd esperes. Családi sírboltjuk is ott található.
Széles Lajos 1854-56 között volt itt lelkész.
Ő jegyzi a halottak anyakönyvében: 1854. szept. 21-én Balog Máté dunai molnár, 30 éves, a Dunába esett éjjel, a malomból a ladikra kiugorni akarván, a folyamba holt.
1855-ben ismét volt kolera járvány. Pesten 1044-et ragadt el, Pócsmegyeren csupán hatot. Emberileg annak köszönhető, hogy az akkori lelkész, Széles Lajos fenyőmag teával itatgatta a betegeket. Így 25 embert ragadott ki a halál torkából, majd ismét 25-öt. Nem tudom, mennyire hatékony ez a fenyőmag tea, mindenesetre hű pásztor volt, aki így odamert menni ezekhez a nagy betegekhez.
1855. nov. 4-én Lénárt János és felesége, Domány Mária éjjel Pestre menvén kenyérrel, ladikjuk egy vasmacskára menvén, Pusztatemplomnál belefúltak a vízbe.
1856 októberében került ide lelkésznek Kármán Pál.
Még ebben az évben határozat születik, hogy mostantól nem az elnéptelenedő kecskeméti teológiáról, hanem a szépen virágzásnak indult pesti teológiáról hívnak legátust (vii). Mostantól önállóan, tehát nem Monostorral közösen, mint előzőleg tették.
Kármán Pál 1857. március 15-én kötött házasságot Allnutt Vilmos lányával, Rebekával. Török Pál későbbi nagynevű püspökünk felesége is Allnutt leány volt. Sógorságba kerültek tehát Török Pál és Kármán Pál.
Sok volt az árvíz. Írt a sógorának, Te Sógor, nem tudnál valahová máshova helyezni? Török Pál ajánlotta neki Torzsát, ahonnan pedig Szászy István akart éppen máshova kerülni.
Szászy István lelkészcsaládból származik. Apja Somogytúron szolgált. Pápán végzi a teológiát és Bécsben fejezi be tanulmányait. Rövid időre apja mellett marad, majd a pesti Skót Misszió lelkésze lesz. Innen kerül Torzsára adminisztrátornak, az idős lelkész mellé. Az öreg pap lányát, Poór Etelkát veszi el. 1861. augusztus 4-én volt az esküvőjük. Mivel Torzsára történt megválasztása után néhányan berzenkednek, inkább eljön onnan. Így került ide 1861 októberében, hogy aztán felségével itt élje le hűséges szolgálatban az életét.
Az új lelkésznek mindenre kiterjedt a figyelme. A karzaton rendetlenkedő legények mellé egy presbitert állítanak felügyelőnek. aki rendszeresen jelentést tesz a lelkésznek a legények viselkedéséről. Az esküvőn is van visszásság. Sokan boros palackokkal jönnek és egyszerre két-három énekbe is belekezdenek. Hogy ez többé elő ne forduljon, ettől kezdve a rektor úr vezeti az éneklést ilyenkor is.
Gondja van a község lakóinak életére. 1864-ben takarék magtárt létesítettek. Ez az egyház tulajdona volt, amit külön kezelnek. Hasznából az egyházi kiadásokat is fedeztek. A magtár jótéteményében csak azok részesülhetnek, akik egyházi tartozásaiknak pontosan eleget tesznek. Váczi Sámuel volt az első magtárgondnok. Kezdetül egy-két mérő búzával léptek be az egyháztagok, köztük a lelkész is.
1868-ban javíttatják a toronyórát, mivel ahhoz igazodik mindenki. A szerződés szentendrei lakatos mesterrel, Terjék úrral a községházán köttetik meg.
Javítani kell a paplakot is. Emelik a padlózatot, hogy a gyakori árvizek alkalmával a lelkészcsaládnak ne kelljen mindig máshová menni. 1876-ban és 1883-ban végzik a javításokat.
Az általános tankötelezettséget is kimondó 1868. évi törvény indokolttá teszi az iskolaépület bővítését. 1875-ben elkészül az új, ötablakos, 80-100 gyereket is befogadó tanterem. Ekkor még Dobai István a tanító. Fenyvesi Ferenc 1883-ban, mint segédtanító került ide, és 1886-ban választják meg rendes tanítónak. 1926-ig itt van a község és az egyház hűséges szolgálatában. 1890-ben megszervezik a második tanítói állást. Elkészül a második tanterem a „kis iskola”. 1891-ben határoznak arról, hogy az iskola fűtését a község fizeti.
1889-ben a templomot tatarozzák, a tornyot újra zsindelyezik.
Szászy István évtizedenként feljegyzi a lakosság lélekszámát. 1870-ben 1121, 1881-ben 980. Nagyot fogyott! Ennek okait gondosan leírja az 1893. évi püspöki vizitációra készített jelentésében:
„Isten félelmével párosult becsületesség és munkaszeretet kiváló tulajdonai voltak népünknek, s megadta mindenkor nem csak Istennek, ami Istené, hanem állami, egyházi és községi tartozásait is pontosan fizetgette.
Azonban 1876-tól kezdve nagy fordulat állt be kedvező anyagi viszonyainkban s jóllétnek örvendő népünk ezen időtől fogva a reá zúdult sok rendbeli elemi csapások súlya alatt napról-napra s évről-évre fokozatosan hanyatlott és süllyedt alá a szegénység és nyomor örvényébe.(…)
Bortermelő hegyeink a philloxera által kopár pusztasággá s kenyeret adó szántóföldjeink és mezeink a gyakori majdnem évenként megújuló vízáradások által hasznavehetetlenné válván, nem csoda, hogy az ínség és a nyomor évről-évre súlyosabbá lőn s annyira növekedett, hogy népünk a mindennapra valóját is alig képes magának megkeresni.”

A lelkipásztor följegyzése szerint Szász Károly püspök 1893. április 22-én este 7 órakor érkezett Szigetmonostorról. A határnál a község jegyzője köszöntötte. A falu végén felállított diadalkapunál Feleki Miklós a Nemzeti Színház nyugalmazott színésze köszöntötte a leányfalui hitsorosok nevében. Végül a templom és a paplak előtt a lelkész által üdvözöltetett. Másnap, április 23-án reggel 8 órakor az iskolában tartott vizsgálatot. A vasárnapi istentiszteleten másfél órás alkalmi beszéddel kötötte le a zsúfolásig tömött templom közönségének érdeklődő figyelmét. Az istentisztelet után az egyháztanács tagjaival találkozott. A paplakon töltött rövid pihenő után még arra is maradt idő, hogy a természet szépségeivel gazdagon megáldott, kies fekvésű Leányfalvát szerencséltesse magas látogatásával, hol Gyulai Pál családja körében időzött huzamosabb ideig. Innen gőzhajóval Tótfalura ment este fél 6-kor.
A püspöki vizitáció készülvén merül fel az orgonaépítés gondolata. A püspök javallja, hogy jobban menne az éneklés, ha lenne orgona. Gyulai Pál előállott és letett az Úr asztalára 100 forint adományt orgonaalapra. Példáját sokan követték. A püspök megígérte, hogy eljön az orgonaavatásra. Egy évre rá elkészült az orgona. Peppert Nándor és fia építette, Szombathelyről. 1894. április 22-én az orgonaavató ünnepségre érkező püspököt a helyi egyházi elöljáróság a hajónál fogadta. A fennmaradt szóbeszéd szerint, mikor kijöttek a templomból Fenyvesi bátya, akinek szép nagy bajusza volt, ott állt és azt kérdezte:
- Ugye, szépen orgonáltam?
Erre a mögötte érkező harangozó megszólalt:
- Tunk, tunk rektor úr! Mi az, hogy tam? Orgonáltunk! Próbált volna a rektor úr orgonálni, ha én nem fújtatok!
Mennyire igaza volt.
1896-ban megtartják a milleneumi hálaadó istentiszteletet Pócsmegyeren is.
1906-ban Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalakor három napig zúgtak a harangok az egész országban.
Szászy István idejében népessé válik a parókia. István, Béla, Etelka, Margit, Lajos a lelkészék gyermekei. Szeretettel nevelgeti őket feleségével, Édikével együtt.
Magasabb egyházi tisztséget nem vállalt, csak teljesen kis gyülekezetének élt. Hívei szerették, tanácsért mindenben hozzáfordultak. Szolgálataira mindig gondosan készült, miközben felesége gyermekeiket csitítgatta. Kedvenc éneke volt: „Hivatalom hasznával magam, s családom táplálom…
Öreg korában sem hagyta el a gyülekezetet. A templomkert padján szeretett üldögélni. Fia hívására ezt felelte: a pócsmegyeri pap nem szokott innen elmenni. Azt vinni szokták – a temetőbe.
1907. október 20-án halt meg. A családi kriptán szép sírvers őrzi az emlékét.

20. század

Szászy István után Kozma Andor (viii) lett itt a lelkész. A parókiát 1909-ben teljesen újjáépítették. Az ő idejében alakul a gyülekezeti nőegylet. Nagypéntekre fekete templomi terítőkészletet készítenek.
Hörömpő Ferenc 1911-ben került ide lelkésznek.
A hősi halottak táblája mutatja mennyien haltak meg az 1. világháborúban. 1917-ben elvitték a harangokat, amiket még 1818-ban szereztek be. 1923-ban lettek kész az újak. Ebben sokat fáradozott Szászy Lajos, a volt lelkész mérnök fia (ix).
1926-ban nyugalomba ment Fenyvesi Ferenc rektor. Elhunyt 1931 karácsonyán. A sírján mindig van virág.
1926-ban Somodi József került ide rektornak. Kántori állását, jegyzői tisztét a presbitériumban a háború után is, mindvégig megtartotta. Nagyon vizes esztendő volt. Amikor jött megkérdezni Hörömpő Feri bácsit, hogy merre vannak a rektori földek, az ennyit mondott:
- Ameddig a víz áll, az mind a rektoré…
1940-ben virágvasárnap volt árvíz. Az csúnya volt. Aztán megint 1945-ben. 1944-ben elvitték a kisharangot. Ennek pótlására Hagymási Józsi bácsi és felesége készítettek harangot 1972-ben. 1965-ben volt legutoljára a nagy árvíz, amikor a falunak a háromnegyed része víz alá került. A templomkerítés falán látszik a tábla, hogy itt tetőzött a Duna. A töltésen nem jött át, mert annyi nyúlgátat építettek. Bocsánat a kifejezésért: Nem mindegy, hogy az embert pofon vagy nyakon ütik? - Nem a töltésen jött, de följött mindenütt. A parókián a kertből, a pincéből is jött a víz, meg a kútból, sőt a ház előtt is.

Itt végződnek Borzsák Sándornak történelmi időkre és körülményekre nagyon találó megállapításai. Sok éves kutató munka gyümölcse. Mindent, amit lehetett az egyházközség iratanyagában ellenőriztem. A bibliográfia igazít el bennünket, milyen forrásokból készülhetett még a Nagytiszteletű úr. Előadásának végén megemlékezik Bilkey Gorzó Jánosról, aki a Pest Megyei Levéltár főlevéltárnokaként „hangyaszorgalommal” gyűjtötte a Pócsmegyerre vonatkozó adatokat. A Bilkey Gorzó család sokszor volt vendéglátója Surányban a református istentiszteleteknek.
Az alábbiakban röviden kiegészítem és összefoglalom az egyházközség 20. századi történetét, napjainkig tartó kitekintéssel.
Kovách Tamás


Kiegészítés

1909-ben országos gyűjtést szerveznek reformáció genfi emlékművének költségeire. Lélekszámához képest Pócsmegyer élen jár az adományozásban. Hasonlóan kiemelkedő a gyülekezet adakozókedve 1925-ben is, amikor Kálvin János noyoni szülőházának újjáépítésére indítanak adakozást.
1921. május 21-én az egyháztanács Nt. Hörömpő Gergely elnök úr előterjesztése után, a Dunamelléki Egyházkerület püspöki állásának betöltésére Dr. Ravasz Lászlóra adja a szavazatát.
1922. február 14-én a presbitérium örömmel veszi tudomásul az új énekeskönyvek behozatalára hozott határozatot. Az új énekek az ifjúsági egyleteken, vallásos esteken ismertetendők, az iskolában pedig rendes tantárgyként veendők fel.
1928. február 12-én a presbitérium a rektori lakás és a lelkészi lakáshoz tartozó melléképületek gyökeres megjavítását múlhatatlanul szükségesnek tartja. Az év során végbemenő munkára a kőműves mesterek ajánlatai közül Golmitz Rudolf ajánlata fogadtatott el.
1928. május 5-én készült jegyzőkönyv szerint Dr. Ravasz László püspök elnöklete alatt közösen tart ülést a dunamelléki püspöki egyházlátogató bizottság és a Pócsmegyer-Leányfalui református egyházközség presbitériuma. Idézet a jegyzőkönyvből, amelyben először szerepel ebben az összetételben a nevünk:
„Az egyházlátogatási adatok ismertetése után az elnöklő püspök a következőket állapítja meg: Pócsmegyer a sokra hívatott egyháznak képét mutatja. Hívei templomszeretők, papjukat, tanítóikat és elöljáróikat tisztelők és megbecsülők. A politikai község az egyházat dicséretre méltóan támogatja, amelyből magára a községre is áldás háramlik. Bajok nincsenek. Ami baj a közelmúltban az egyháznak az egyik tisztségviselőjével történt, az Istennek hála megszűnt, és teljes reménység van arra, hogy az többé nem ismétlődik. Ne is ismétlődjék! A gyülekezet csendes, áldott életet folytat. Isten kegyelme után ez arra vezethető vissza, hogy az egyház derék pásztora és presbitériuma hivatásának magaslatán áll. Buzdítja a lelkészt és a presbitereket, hogy továbbra is járják a lelki élet útját, amely Istenhez vezet. A családi élet tisztaságával, a Szentírásnak olvasásával, az istentiszteletek szorgalmas látogatásával és buzgó úrvacsorázással adjanak jó példát a híveknek, hadd épüljön és virágozzék az anyaszentegyház a hívek lelki épülésére és Isten dicsőségére.”
1928 májusában a konvent határozata és a közkívánalom hatása alatt megalakul a Belmissziói Bizottság. Hat férfitag mellett, helyet kap benne a lelkipásztor és a rektor felesége, illetve a gyülekezet további öt nőtagja.
1931 szeptemberében a nyugdíjazás folytán megüresedett tanítói állásra 41 jelölt adta be pályázatát. Hosszas tanácskozás után a gyűlés Király Zoltán tanító mellett foglalt állást. 
Az 1929-33-as gazdasági világválság nem kíméli az egyházközséget. A rektori lakás és a többi egyházi épületek újjáépítésére, illetve más egyházközségi kiadásokra felvett kölcsönök részleteinek fizetése egyre nehezebbé válik. Egyre nő azoknak száma, akik halasztást kérnek az egyházi adó rendezésére. Az egyházi javadalmi földek fölparcellázásával, illetve ezek értékesítésével a kölcsönök törleszthetőek volnának. Az erre vonatkozó javaslatokat a presbitérium azonban nem fogadja el. Mindezt éveken át követve a jegyzőkönyvekben lesz igazán megható, hogy a presbitérium eljut a templomfelújítás amúgy indokolt szándékáig. Nem akarnak az elődöktől elmaradni…
1939. augusztus 20-án a presbitérium elhatározza, hogy a templom felújítását még ez évben elvégezteti. A szükséges fedezetet részben gyűjtés, részben kivetés útján biztosítja. A presbitérium tagjai anyagi erejükhöz mérten önkéntesen felajánlottak azonnal összegeket. Több presbiter mellett a lelkész és tanító is megemlíttetik. A kőműves munkákat Pánczél József kőművesmester végezheti. A szeptember 3-i jegyzőkönyvben már igen sok önként adakozó pócsmegyeri nevét olvassuk, de ott van közöttük Dr. Vámossy Zoltán, Dr. Ravasz László és Móricz Zsigmond is.
Ennek a felújításnak legemlékezetesebb részletei a fekete mintás, műkő padlólapok, illetve a vaskeretes osztott ablakok, melynek törtfényű, színes üvegei voltak.
Az építkezés ideje egybeesik a világháború megindulásával. Hörömpő Ferenc 1952. január 31-én vonult nyugdíjba. Két világégés esik bele 40 évig tartó szolgálati idejébe. Fia után Vácra költöznek. Megható búcsúverssel köszönt el legközelebb álló híveitől (x).  
Hörömpő Ferenc 1962. január 4-én hunyt el. Temetése Vácott volt, a református temetőben. Borzsák Sándor Lukács evangéliuma 2. részének 29-30. verseivel búcsúztatta. Sírkövét egykori gyülekezete állíttatta.
Borzsák Sándor szolgálati ideje 1952-től 1987-ig tartott. A legvadabb diktatúra idején érkezett, és a rendszerváltozás kibontakozása előtt ment nyugdíjba. A legnehezebb történelmi időkben viselte a szolgálatot. A rá való emlékezéskor mégsem ezek a körülmények jutnak eszünkbe. Meleg, szeretetteljes légkört teremtett a gyülekezetben. Feleségével együtt nagy gondja volt az emberekre. Amikor minden módon nehezítették az egyház szolgálatát, jó pásztorként megtalálta az utat hozzájuk. Látogatások tekintetében nem sok lelkész előzheti meg. Személyének tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt a két községben. Prédikációi egyszerűek, jól érthetőek voltak, mindig magvas, hazavihető gondolatot hordoztak.
Pócsmegyer és Leányfalu egy kis időre a magyar reformátusság figyelmének középpontjába került, amikor 1975. augusztus 13-án ő végezte Ravasz László püspök temetési szolgálatát.
2006-ban jelenik meg az életét bemutató emlékkönyv: „Mindezideig megsegített minket az Úr”. Ez a nagyszerű kordokumentum nem csak sajátos lelkészi pályáját, hanem gyülekezeteit is meggyőző erővel mutatja be. A korszak tanulmányozására szeretettel ajánljuk mindenkinek! 
1988-ban került Pócsmegyerre Német Tamás lelkipásztor. Hét és fél éves szolgálati idejére esnek a rendszerváltozás mozgalmas eseményei. 1992-ben gyülekezettörténeti kiállítást rendeznek.
Szolgálati idejében újjáalakul a leányfalui presbitérium. A leányfalui gyülekezet első gondnoka: Dr. Bodoky Tamás.
1990-ben Molnár Ferenc presbiter kezdeményezésére a presbitérium saját templom építéséről határoz. Hosszas kijárás után a templom a Móricz-kert délnyugati sarkában lévő telkén épülhet meg. A templomépítést támogatja a hollandiai Coevorden református egyházközsége. E támogatásból virágzó testvérgyülekezeti kapcsolat születik.
Pócsmegyeren megerősítik a templom tetőszerkezetét, amelyet új, hódfarkú cseréppel fednek. Szolgálati idejének végén korszerűsítik a parókia konyháját és fürdőszobáját.
Németh Tamást egyhangúlag választják meg 1995 végén a Székesfehérvári Ref. Egyházközség vezető lelkészének. Első feleségét, Séra Borókát, Ravasz László dédunokáját leányfalui lelkészi szolgálata során ismeri meg. Németh Tamásné Séra Boróka lelkipásztor temetése 2002. augusztus 15-én volt a pócsmegyeri temetőben. A család az igehirdetői szolgálatra Dr. Szabó Istvánt, a későbbi dunamelléki püspököt kérte fel.
1996. május 1-én kezdi lelkipásztori szolgálatát Kovách Tamás. Beiktatásával együtt történik az új gondnok beiktatása is. A sokat és hűséggel szolgáló Bán Dániel gondnok úr helyébe Kajos László lép.
2000. október 28-án kerül sor a leányfalui református templom szentelésére. Saját templomában a gyülekezet örvendetes virágzásnak indul.
A pócsmegyeri gyülekezet 2003. november 9-én hálaadó istentiszteleten veszi ismét használatba teljesen újjáépített templomát. Folyamatosan újul a parókia több mit kétszáz éves épülete. 2009. november 1-én a gyülekezet felszenteli az új temetői búcsúztatót.
Az egyházi élet sok, évente ismétlődő, hagyománnyá váló alkalommal gazdagodik. A nagy erdélyi kirándulások gyümölcse két újabb testvérgyülekezeti kapcsolat, a bánffyhunyadi és torockószentgyörgyi egyházközségekkel.
A térségre jellemző demográfiai változásokat jól jellemzi, hogy a két gyülekezetben 90 körüli a hittanosok száma.
További bővebb fejtegetés helyett álljon itt egy egyszerű zárómondat: A Pócsmegyer-Leányfalui Társegyházközség Isten vezetését kérve tovább keresi útját, küldetését gyorsan változó világunkban…


BIBLIOGRÁFIA:

A Pócsmegyeri Egyházközség
Anyakönyvei 1744-től;
Számadó és Pénztárkönyvei 1784-től;
Házassági Egyezőlevelei 1834-1895;
Presbiteri Jegyzőkönyvei 1843-tól;
Egyházi Felsőbb Rendeletek Könyve 1843-tól;
Takarék magtári jegyzőkönyve 1864-1885;
Nőegyleti Jegyzőkönyve 1911-1912;

EMBER Pál, Dedreceni: Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transylvania... nunc autem accessionibus multis locupletata et hoc ordine concinnata a Frid. Adolpho Lampe. Trajecti ad Rh. [Utrecht], 1728.

FÖLDVÁRY József: Adalékok a Dunamelléki Ev. Ref. Egyházkerület történetéhez. I-II. köt. Budapest, Werbőczy Könyvnyomda, 1898.

KOVÁTS J. István: Magyar Református templomok. 1-2. köt. Budapest, Athenaeum, 1942.

EMLÉKEZET KÖNYVE
Szigetmonostor, 1996.

REFORMÁTUSOK BUDAPESTEN I-II.
Szerkesztette: Kósa László
Az ELTE-BTK Művelődéstörténeti Tanszék Kiadványai 4. 2006. Argumentum Kiadó

MINDEZIDEIG MEGSEGÍTETT MINKET AZ ÚR
Kairosz Kiadó, Budapest, 2006.

REFORMÁTUSOK BUDAPESTEN I-II.
A Dunamelléki Református Egyházkerület és a Pesti egyházmegye jegyzőkönyvei kezdetben kéziratosak voltak, 1744-től fellelhetők a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltárában, nyomtatásban, illetve könyv alakban. 1870-től a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtárában külön gyűjteményben kutathatók.

 

Lábjegyzék

(i) 1. Részleteket lásd Tabajdi Zsuzsanna dolgozatában.
(ii) 2. Nem rég derült ki, hogy van egy másik tárgyi bizonyítékunk is az 1635. esztendőből. Orgona Angelika, a Nemzeti Múzeum művészettörténésze mutatta be nekünk azt az ón kenyérosztó tányért, amely a könyv színes oldalain kerül bemutatásra.
(iii) 3. Borzsák Sándor feltevését erősen igazolják azok a feltárt, és legalább három épület maradványaira utaló falrészek, amelyek a templom 2003-ben történt újjáépítése során, falak menti szellőző kavicsgödrök kiásása során kerültek elő. A letakarított falrészletekről a könyv egyik szerzője, Maróti Éva régész készített jelentést.
(iv) 4. Borzsák Sándor feltételezi, hogy leszármazottja lehet Bátorkeszi Mihálynak, az 1674-ben a pozsonyi vésztörvényszék elé idézett kajászószentpéteri prédikátornak. Ismerjük Bátorkeszi István, gályarab prédikátort is, aki szabadulása után Veszprémben volt lelkipásztor.
(v) 5. Aki nem más, mint Szentmiklósi Sámuel korábbi lelkipásztor azonos nevű fia.
(vi) 6. Valójában Debreceni Ember Pál írta az említett a művet. Frid. Adolpho Lampe sajátjaként adta ki. Lásd: Bibliográfia.
(vii) 7. A teológiai akadémia követe. Nagy egyházi ünnepeken az igehirdetői szolgálatokba besegítő diák, akit ennek fejében a vendégül látó gyülekezet anyagilag támogat.
(viii) 8. Tőlünk Kőröshegyre kerül lelkésznek. Nem keverendő össze névrokonával, a „Karthagó harangok” és további híres költemények szerzőjével!
(ix) 9. Meg kell emlékeznünk egy másik fiúról, ifj. Dr. Szászy Istvánról is! Ő a „Pestmegyei Anekdóták” című köny szerzője. Kiadták 1908-ban, Óbecsén Lévai Lajos nyomdájában. A következő évben megjelent ugyanott a „Bácsmegyei annekdóták” is. „Az én vágyam” című verse szerepel könyvünk irodalmi jegyzékében is.
(x) 10. A vers olvasható az irodalmi szemelvények fejezetben. Meg kell emlékeznünk fiáról, Hörömpő Gergelyről (1910-1999) is. A váci egyházközség nagyhatású igehirdetője, mint fotóművész hatalmas értéket alkotott. Fényképei Pócsmegyerről csodálatos dokumentációi e könyvnek. Hörömpő Gergely csak úgy emlegette Pócsmegyert, mit a „béke szigetét”.

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 27, összesen: 33373

  • 2017. augusztus 17., csütörtök

    A közelgő Kenyérlelke Fesztivál kapcsán a Chef&Pincér a főszervezőtől, Vajda Józseftől kérdezte, milyen is az a kenyér, aminek lelk...
  • 2017. augusztus 16., szerda

    Szerethetően, sablonok nélkül mutatkozott be a pápai gyülekezet a művészetek völgye közönségének július utolsó hetében. A taliándörögdi református tem...
  • 2017. augusztus 15., kedd

    Magyarország egyik leginspirálóbb rendezvénye idén a jövő körül forgott. A Brain Bar Budapesten számos tudós, filozófus és jövőkutató osztotta meg gon...
  • 2017. augusztus 14., hétfő

    Mit jelent a reformáció? Egy percben mesélte el a világnak egy borsodi lány.
  • 2017. augusztus 14., hétfő

    Mint arról megannyi beszámoló tudósított, augusztus 10-én súlyos viharkárok érték Nyugat-Dunántúlt, legsúlyosabban az Őrségi Egyházmegyét.
  • 2017. augusztus 13., vasárnap

    „Ne hagyjunk bizonytalanságot abban, hogy a gyülekezetnek mit kell tennie. Leüljön? Felálljon? Ne várjuk el, hogy a betévedő (és ne felejtsük el, ő a ...
  • 2017. augusztus 11., péntek

    Történetmesélő város- és vártemplomfalak – könnyű lesz kitalálni: ez a rövid írás Wittenbergről szól.
  • 2017. augusztus 10., csütörtök

    Beadási időszak: 2017. július 24. - szeptember 1. Az elbírálás folyamatos.
  • 2017. augusztus 09., szerda

    A zöld Wartburg szinte mindig tele volt. Egyszer gyerekek ugrándoztak benne, máskor pedig hangosan nevető felnőttek utaztak a múltba az FM 151.7-tel. ...
  • 2017. augusztus 08., kedd

    Vajon hallgathat-e egy hívő keresztyén fiatal rockzenét? Hogyan lehet megkülönböztetni az építő és a káros hatásokat? Mit tehet egy lelkész a fesztivá...