Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Pomázi gyülekezetünk története

Az első írásos említés 1783-ból való, amikor „az Ó Budai Reformata Ekklesiához affiliáltatott". Túrós Péter óbudai prédikátor ebben az esztendőben - szeptember 12-én - tartott istentiszteletet a Wattay (ma Teleki-Wattay) kastély erre a célra rendelt külön szobájában.

Ezt követően fél évszázadon át az óbudai egyházközség leányegyháza (filiája) volt. Az akkor még igen kisszámú helyi reformátusság legfőbb patrónusa a község földesura, a luteránus Wattay család volt, akik a 18. század végén a Dunakanyar falvaiból (Dömös, Pócsmegyer, Tótfalu, Szigetmonostor stb.) református magyar családokat telepítettek be a község keleti részébe.

Az egyháztanács 1793-ban „fundusért" folyamodott, hogy „oskolaházat" építsen, mely 1794-ben el is készült a Fáy András utca - Hősök tere közötti területen. Ettől kezdve 25 esztendőn keresztül a tantermet vasár- és ünnepnapokon oratóriumként használta a gyülekezet. Eleinte négyhetenként, később - amikor a hívek ezt már kevesellették háromhetente tartott Pomázon istentiszteletet az óbudai lelkipásztor. Dobos István lelkész feljegyzése szerint a hely egyre szűkebb lett és „sátoros ünnepeken csaknem egymás hátán ült benne a nép".

1814. május 30-án templom építéséről határoztak. Wattay György a község földesura Mares Vencel intézőt bízta meg, az építkezés lebonyolításával.

Dobos István krónikája részletesen beszámol arról, hogy a nem kis nehézségek közepette folyó munka a község lakóinak példás összefogásával ment végbe. A templom helyét egy megüresedett lakóház helyén - nem egészen 50 négyszögölnyi területen - a falu reformátusok lakta keleti részén jelölték ki. Az elhúzódó építkezés 14 esztendeje alatt a legfőbb nehézséget a rossz gazdasági helyzet okozta, ami miatt megrendült a Wattay család anyagi helyzete. A legfőbb segítséget a család solymári bérlője, Majthényi Károly nyújtotta, de Wattay György pomázi, kalászi, csobánkai és nagykovácsi jobbágyai is - felekezetre tekintet nélkül - „önként segítségül voltak" a munka végzésében.

1819. január 24-én az oratóriumot birtokba vették, de a torony csak 9 év múlva készült el, s a hívogató harang ez idő alatt még az iskola udvarán szólalt meg minden alkalommal. 1823 decemberében a közösség elveszítette legfőbb pártfogóját Wattay Györgyöt, ki a „tekintetes família" utolsó direktora volt. A torony Majthényi Károly költségén épült meg.

A templomot 1828. október 17-én a „szomszédos eklézsiabeli Rector Urak harmóniás éneke" kíséretében szentelte fel Báthori Gábor Dunamelléki püspök. Az egyházközség továbbra is az óbudai eklézsia leányegyházaként működött egészen 1844-ig, amikor a püspöki látogatás a közösséget érettnek nyilvánította az önállóságra. Ettől kezdve a környező települések - csobánkai, kalászi és 1914-ig a szentendrei - szórványban élő reformátusai a pomázit tekintették anyaegyházuknak.

 

Első választott lelkésze Gőböl Gáspár aki először mint tanító, majd beosztott lelkész vívott ki komoly elismerést mind feljebbvalói, mind a közösség tagjainak körében. Őt korai halála után Szántó Ödön követte, majd S. Kovács Dániel 1871-től 1915-ig 44 éven át volt a község lelkipásztora. Szolgálata idején 1899-ben egészült ki a templom berendezése 8 regiszteres, egy manuálos orgonával, melyet Szalay Gyula székesfehérvári orgonaépítő mester műhelyében készítettek. Paczolay Péter 1915-től 1943-ig, halála után Demeter József 1944-től 1974-ig látta el a papi szolgálatot. Őt 1974-ben Szűcs Ferenc követte, akit 1989-ben a budapesti teológia professzori székébe hívtak meg. 1989-től 1999-ben bekövetkező haláláig Pap László majd 2006-ig a kezdetben mellette beosztott lelkészként szolgáló felesége Pap Lászlóné volt az egyházközség választott lelkipásztora. Nyilas Zoltánt 2007. április 22-én iktatta be hivatalába a pomázi gyülekezet.

 

A templomot a művészettörténet színvonalas klasszicista műként tartja számon. Építőmesterének neve ismeretlen. Külső megjelenésének jellemzői: a középtornyos legömbölyített sarkú homlokzatán falpilléren nyugvó timpanon. Az oromfal-háromszögeken kővázák. A kőkeretes bejárati kapuszárnyak empire stílust mutatnak és bronzszerelvényükkel együtt eredetiek. A templomhajó két oldalán három-három kőkeretes szegmensíves ablak mélyített falmezőben. A toronytesten körbe négy félkörben záródó harangablak, tetején párnástagú bádogsisakkal. A templombelső a református templomokra jellemző paraszt-barokk díszesen aranyozott fehérre festett szószékkel, mellette kétoldalt empire stílusú énekespad. A belső tér legfőbb ékessége a szószéket díszítő - vélhetőleg - 18. századi vers mely a Zsoltárok könyvéből való átirat:

Ez hely Isten háza, Menyország Kapuja

Hol zeng Szent Nevének örök Halleluja

Ha hát szent Színedet Isten! Itt láthatjuk

Szívünk Áldozatit elődbe hozhatjuk.

Itt tőled nyerhető sok századok mulva,

Imád hivő Néped arczra leborulva.

Itt keresünk uram Mi is meg Tégedet,

Kérünk hallgassad meg könyörgő Népedet.

 

A templomot az elmúlt 180 év során többször renoválták. Először 1858-ban, stukatúrozták famennyezetét és ezáltal az akusztikája is megjavult. Tetején a zsindelyt 1926-ban palával váltották fel. Legutóbb 2001-ben volt felújítás.

 

A toronyban ma két harang lakik:

- a H hangú „Hősök harangja"  - nagyharang

- a G hangú kisharang, melyet közadakozásból öntöttek,

- az E hangú középsőt  - a Béke harangot - a háború idején hadi célra elrekvirálták.

A templommal egyidős harangja nincs.

 

A templom műtárgyait - úrvacsorai és keresztelési szertartás ezüst tárgyait - módosabb híveinek ajándékát az egyházmegye múzeumában őrzik Kecskeméten.

Jordán-alap: Jordán István pomázi földbirtokos 1884-ben végrendeletében egész vagyonát az Országos Református Közalapra hagyta, melyben a pomázi gyülekezetnek évi 100 Ft támogatást juttatott. A szentendrei reformátusok - akiknek a 20. század elején még nem volt templomuk - a Jordán alapból részesülve vettek maguknak templomot, s ekkor történt meg egyházközségük „anyásítása".

Az egyházközség irattárában őrzi 1784-től kezdődően anyakönyveit, presbiteri jegyzőkönyveit.

 

A több mint 100 éven át működő református elemi iskola Pomáz egyetlen magyar tannyelvű iskolája volt a 19. század folyamán, mely olyan elismertségre tett szert, hogy más felekezetű és nemzetiségű szülők is szívesen íratták be oda gyermekeiket. Első tanítója Szilvássy Mihály az „oskolaház" megépítése előtt a jobbágyok gyermekeit is magaköré gyűjtötte és Magyar György intéző gyerekeivel együtt tanította a kastély egyik szobájában. 1794-1901-ig az „oskolaház"-ban folyt a tanítás, ekkor beolvadt az állami elemi iskolába.

 

1788-ban Szilvássy Mihályra „szállt" a kántorság, s ettől kezdve a mindenkori rector (kántor-tanító) vitte a kántorságot, majd - az iskola beolvadását követően - 1902-ben a nagykőrösi tanítóképzőből Pomázra érkező Erdélyi Károly a tantestület tagjaként református hitoktató lett, s az egyház szolgálatában pedig vitte a kántorságot. Ettől kezdve - több mint 100 éve - az ő leszármazottai kántorkodnak: fia Erdélyi Sándor követte, majd leánya Régiusz Lajosné Erdélyi Mária, napjainkban unokái: Kiss Árpádné Erdélyi Piroska és Erdélyi Sándor.

 

A parochia építéséről nincs adat, csupán egy kicsi és rozoga házról esik szó a 19. század közepén, ez akár a későbbi KIE-ház (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) is lehetett, amit nemrégiben bontottak le, és a paplak udvarán állt. A mai homlokzati kép a 20. század első felében alakult ki. A közelmúltban (2007.) befejezett felújítás során olyan falelemek váltak láthatóvá, amiből arra lehet következtetni, hogy eredetileg nem lakóháznak épült. Értékes építészeti elem az udvar felöli részen található szépen megújított „kódisállás".

 

1998-ban alakult énekkara a Pomázi Psalmus Énekkar néhai Ásztai Csabáné vezetésével közel 60 főt számláló tagságával zsoltárok és dicséretek többszólamú feldolgozásának előadására szolgál.

 

Az egyházközség 1990 óta mind a mai napig lendületesen fejlődik, valamennyi épületét tatarozta, megújította, csaknem elkészült a KIE-ház is, melynek gyülekezeti termét 2007-ben már birtokba vette. A kalászi hívek nemrégiben saját templomot építettek, de a csobánkaiak máig a pomázit tekintik anyaegyházuknak. A templomot az evangélikus testvérek is sajátjukként használják.

 

A pomázi reformátusok a kezdetektől a temető keleti végébe temetkeznek. Síremlékei fontos helyi értéket képviselnek, közülük nem egy községtörténeti jelentőségű. Ebben a temetőben lelt örök nyugalomra az egyházközség 5 lelkésze: Gőböl Gáspár, S Kovács Dániel, Paczolay Péter, Demeter József és legutóbb: Pap László.

Távolabb esik, - a szerb temetőn túl van - de történetileg ide tartozik a Wattay-sírkert vagy Nemesi Temető, ahol több községtörténeti jelentőségű sír is található.

 

Pomáz, 2008'

 

Könczöl Dánielné

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 37, összesen: 177320

  • 2018. február 19., hétfő

    A hit nem valószínűség-számítás, hanem az egyetlen esély, a kegyelem megragadása. 
  • 2018. február 19., hétfő

    A kecskeméti Ráday Múzeum múzeumpedagógiai ajánlata
  • 2018. február 18., vasárnap

    Egyfajta várakozás is úrrá lesz rajtam, ahogy konstatálom, hogy beléptünk hamvazószerda hetébe.
  • 2018. február 15., csütörtök

    A boldog házasság ismérveiről, az elköteleződést megelőző időszakról és a konfliktusok rendezéséről is szó esett az Őszintén a házasságról &ndash...
  • 2018. február 15., csütörtök

    Nekünk csak egy aláírás, a kisebbségek számára azonban reménysugár a Minority Safe Pack. A Magyarországi Református Egyház elnöksége arra buzdít: csat...
  • 2018. február 14., szerda

    A párkapcsolat szent tér, ahol vagy a szeretet erői vagy az életellenes erők halmozódnak fel. Talán ezért történhet meg, hogy még lelkészek is a válás...
  • 2018. február 14., szerda

    Ajánló lelkészek és parókiális könyvtárak számára
  • 2018. február 14., szerda

    Írás a falon – mintha a nap tűzne be az ablakon.
  • 2018. február 13., kedd

    Életünk története nem más, mint kríziseink története. Isten terve a bűneset óta a fájdalmon keresztül bontakozik ki. A jó hír, hogy kibontakozik, a na...
  • 2018. február 13., kedd

    Idén hatodik alkalommal rendezik meg a református borászok és szőlészek fórumát.