2016. március 21., hétfő - Fekete Zsuzsa Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Hegedűs Béla lett a lelkészi főjegyző Dunamelléken

Hegedűs Bélát választották a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészi főjegyzői tisztségére a kerület gyülekezetei. A presbitériumok hétfő délig küldhették be a szavazólapokat, melyek eredményeit az egyházkerület Választási Bizottsága összesítette március 21-én délután. Az új főjegyző portálunk kérdésére azt mondta: szeretné a kis gyülekezeteket támogatni, valamint biztosítani a lelkészek stabilabb javadalmazását.

Mintegy háromszáz dunamelléki gyülekezet presbitériuma tett javaslatot az elmúlt időszakban az új lelkészi főjegyző személyére. A tisztséget Simonfi Sándor, korábbi egyházkerületi főjegyző lemondásával tavaly július óta ideiglenesen Hegedűs Béla Bács-Kiskun megyei esperes töltötte be. A beérkezett jegyzőkönyvek tanúsága szerint a január végéig lezajlott egyházmegyei jelölő közgyűlések szintén őt javasolták a tisztség állandó betöltésére. Ezt a Választási Bizottság határozatban megerősítette, a szavazólapokat február 15-én küldték ki a gyülekezetek presbitériumainak. Ezzel kezdetét vette a választási eljárás: a presbiterek igennel vagy nemmel szavazhattak a jelöltre. A szavazólapokat március 21., hétfő délig kellett visszaküldeni a Választási Bizottságnak, amely az összesítés alapján megállapította: a presbitériumok az ideiglenes lelkészi főjegyzőt, Hegedűs Bélát választották meg a tisztség hosszú távú betöltésére - tájékoztatta portálunkat Pintér Gyula, a Választási Bizottság elnöke.



Ötven százalék plusz egy szavazattal tekinthető megválasztottnak az egyházkerületi lelkészi főjegyző. A 260 szavazatból 245 igen, 8 nem és 7 érvénytelen voks érkezett Hegedűs Bélára.
A lelkészi főjegyzőt arról kérdeztük, hogyan tekint feladatára, mit tart kiemelkedő fontosságúnak a 2021-ig tartó ciklusban. A vele készült interjút az alábbiakban olvashatják:

Mit szeretne megvalósítani a következő néhány évben?

Erre a kérdésre azért könnyű a válasz, mert a Gazdasági Bizottság elnökeként – immáron második ciklusban – az egyházkerület gazdasági ügyeit koordinálom, ami részben a lelkészi főjegyző feladatköre. 2015 nyarától Szabó István püspök úr bizalmát élvezve, mint rangidős esperes a lelkészi főjegyzői tisztben tevékenykedtem mindaddig, amíg a választást ki nem írták, és az eredményt ki nem hirdették. Több mint hét éve gyakorlom tehát ennek a munkának egy részét. Egy másik részébe pedig több mint féléves beletekintést nyertem, megismertem, milyen feladatok várnak rám.
Ami a szándékaimat illeti, szeretném, ha a kis gyülekezetek és a lelkészek anyagi támogatottsága, háttere sokkal inkább biztosított, vagyis biztonságosabb lenne. Ezen munkálkodtunk az egyházkerületben az elmúlt időszakban, és ezt szeretnénk továbbra is képviselni. Szeretném a felnövekvő lelkésznemzedék munkába állását, gyülekezetre találását segíteni és támogatni. Továbbá, szeretnék az egyházkerület lelkészeinek támogatását nyújtani: ha bármilyen problémájuk, kérdésük van, akkor szívesen állok rendelkezésükre. Ezt teszem az egyházmegye espereseként és a kerületben is főjegyzőként.


Mit jelent pontosan a kis gyülekezetek és az új lelkésznemzedék támogatása?

A kis gyülekezetek támogatása az ún. lelkészi díjlevél-kiegészítéssel történik. Egyházkerületünk határozata értelmében a gyülekezeti lelkipásztor ajánlott havi készpénzjavadalma százezer forint. Csakhogy több olyan missziói egyházközségünk is van, amely ezt az összeget saját erőből nem tudja biztosítani a lelkipásztorának. Ezért osztottuk föl ezt a százezer forintot három részre. Egy részt vállal belőle az egyházkerület, egy részt az illetékes egyházmegye, és már csak egyharmad rész marad a gyülekezetnek. Már évek óta próbálunk segíteni a kis gyülekezeteken ezen a módon.
A lelkészi díjlevél-kiegészítésen túl pedig van három egyházmegyénk – Vértesalja, Tolna és Baranya – amelyek még az ún. lelkészi szolidaritási alapból is részesülhetnek. Ehhez természetesen az egyházmegye gyülekezetei is hozzáteszik a magukét, de az még nem elég ahhoz, hogy fedezzék a szükséges összeget, ezért azt az egyházkerület kipótolja.
Egy másik intézkedés az ún. építési alap, amelyben nem az a fontos, hogy ki csatlakozott ehhez, hanem az egyházmegye a csatlakozott gyülekezeti létszámnak megfelelően megkapja az építési alapját, amely nagy segítség lehet a kis gyülekezeteknek egy-egy munkálat elvégzéséhez. A közösség előre megkaphat egy nagyobb összeget, amelyet vagy visszatörleszt, vagy pedig végérvényesen fölhasználhat.

A költségvetéssel kapcsolatos döntéseket egy testület hozza meg. Az Ön által említett ügyeket hogyan szolgálhatja egy főjegyző? Mennyi múlik az ő jóindulatán?

Nem a jóindulat, hanem inkább a szükségek ismerete a domináns az ajánlásban, mert ahogy említette, az odaítélés testületi döntés, hiszen az Egyházkerületi Tanács fogadja el a költségvetéseket. Előtte viszont a Gazdasági Bizottság tárgyalja meg az ügyet. Igazán a nagyobb viták ott zajlanak, ahol ismerik a kéréseket, jobban ismerik a szétosztás mértékét. Hiszen, az esperesi karból áll a Gazdasági Bizottság, ők azok, akik ott vannak a gyülekezetek között.

Pénzügyekkel kapcsolatban általában szemérmesek vagyunk, halkan beszélünk arról is, hogy a lelkészek javadalmazása kiegyensúlyozatlan különböző okok miatt. Önnek ezek szerint fontos a szolidaritás az egyházon belül.

Természetesen. Fiatal lelkészként kaptam örökségül ezt a szemléletet 1986-tól kezdődően, amikor a Bács-Kiskunsági egyházmegyében pénztáros voltam. Ott, még mielőtt a kerületnél ez megvalósult volna, már működött az ún. igeszolgálati alap, amellyel szintén a kisebb gyülekezetekben szolgáló lelkészeknek nyújtottunk segítséget. A megye gyülekezetei és a lelkészek is összeadtak egy bizonyos járadékot. Abból támogattuk azokat a kis gyülekezeteket, ahol szükség volt lelkészre, de önerőből a közösség nem tudta eltartani. Ennek mintájára jött létre később az egyházkerületben a lelkészi szolidaritási alap, amely ma már csak három egyházmegyében működik. Ugyanakkor, a másik öt egyházmegye is gyakorolja ezt a támogatási módot, csak az egyházkerület támogatása nélkül.


Sokan lemondóan tekintenek a kis közösségekre, fiatal lelkészek talán nem is szívesen kerülnének elnéptelenedő falvak gyülekezeteibe. Ön viszont hisz ezekben a közösségekben, és úgy gondolja, hogy támogatni kell őket.

Egy bizonyos határig igen: addig, amíg saját élni akarásukról tesznek tanúbizonyságot. Nem biztos, hogy azért nem tudják egy lelkipásztor járandóságát biztosítani, mert nem akarják, hanem lehet, hogy munkanélküliek vagy nyugdíjasok alkotják többségében a gyülekezetet, ahol minden kiadás komoly erőfeszítést jelent. Hiszen, nemcsak a lelkész készpénzjavadalmát kell a gyülekezetnek kitermelnie, hanem a lakhatását is. Az egyházkerületünkben az a rend, hogy számla szerinti kifizetés történik. Bármennyire takarékosak is a lelkészeink, azért ez – tudjuk a saját háztartásunkból – nem kis részét elveszi a fizetésnek. Ha már ezt tudja biztosítani egy kis gyülekezet, az jó dolog. Ami ugyancsak nehéz esetükben – főleg, ha több kis település tartozik egy lelkész gondozása alá –, hogy a kötelező hitoktatással járó utazási költség is terheli őket. Ehhez is próbálunk hozzájárulni, de mindent az egyházkerület sem tud vállalni. A lelkész esetleg kap egy szolgálati gépjárművet, egy bizonyos kilométer-támogatást, kifizetjük a gépjármű-biztosítását, de minden utat nem.

A református egyházi modell szerint tehát a gyülekezetek önfenntartók. Tekinthetjük úgy, hogy az egyházkerületek azért támogatják egyfajta missziós befektetésként a kis közösségeket, hogy ne a pénz legyen az akadálya a lelkészi szolgálat és a gyülekezeti élet kibontakozásának?

Ez volna a szándékunk. Szabó István püspök két évvel ezelőtt az éves lelkészértekezleten hirdette meg és vázolta elénk azt a kívánatos célt, hogy a gyülekezeteknek önfenntartókká kellene válniuk. El kellene jutni odáig, hogy egy-egy gyülekezet a lelki életet, a lelkészfenntartást, a szolgálathoz kapcsolódó kötelezettségeket saját forrásaiból fedezze. Természetesen mindig voltak és mindig lesznek olyan feladatok – például templomrenoválás, parókiafelújítás –, amelyekhez külső támogatásra lehet szükség. De erre is vannak nagyon jó példák a Bács-Kiskunsági, a Délpesti és más egyházmegyékben is, ahol az egyházmegye gyülekezetei szolidaritást vállalva más gyülekezetekkel egy-egy vasárnapi perselypénzt felajánlanak ilyen célokra. Épp úgy, ahogy országosan az október utolsó vasárnapi perselypénzt a kerületek felváltva felajánlják a templomépítő közösségeknek. A háttér biztosítására egy darabig számos esetben szükség lehet.

Amikor megszorul egy gyülekezet vagy egy lelkészcsalád, lehet, hogy a presbitérium vagy a lelkész úgy érzi, kudarcot vallott, vagy nem olyan értékes az, amit tesz. Tapasztalt ilyet lelkészekkel beszélgetve?

Lelkésze válogatja. Van, aki kudarcként éli meg, van, akit pedig inspirál és változtatásra ösztönöz ez a helyzet. Megpróbál új szolgálati lehetőségeket, tereket nyitni, amelyekkel esetleg embereket érhet el. Az egyházmegyében többször elmondtam, hogy ne legyünk szégyenlősek. Főleg a vidéki gyülekezetekben jellemző az, hogy november, december, január és február hónapok jelentik a befizetési időszakot, a többi holt idő. Jön bevétel, de az nem biztos, hogy fedezi a rezsi vagy a lelkészlak miatt előállt szükségleteket. Ha a lelkész nem tudja felvenni a fizetését, akkor merje kimondani! Ne mismásolja el a dolgot azzal, hogy majd meglesz, hanem szóljon, és szívesen segítünk. Egyházmegyei szinten mindenképpen úgy vagyunk fölkészülve, hogy ezt megtehessük. Ha nem is úgy, hogy odaadunk ötszázezer forintot végleges segítségként, de megelőlegezzük, és elég akkor visszafizetnie az egyházközségnek, ha lesz bevétele.

Van tehát mód és lehetőség a segítségre, csak vállalni kell a kérést, és ez valóban nagyon nehéz egy presbitériumnak és egy lelkésznek is: beismerni, hogy most megszorultunk. De ha ezt a gyülekezet elé tárják vagy segítséget kérnek az egyházmegyétől, akkor van megoldás. Így nem kell átélni azt a patthelyzetet, hogy el kéne tartanom a gyerekeimet, valamiből a fizetésemet meg kellene szereznem, de nem tudom.


Akkor, ha jól értem, elöljáróként szolgálatra szegődött, segítségadásra.


Így van. Amikor 2005-ben vállaltam az esperességet, akkor is azt mondtam a megye lelkészeinek, hogy a lelkipásztoruk szeretnék lenni, szolgálni szeretnék közöttük minden téren, anyagi segítő szándékkal is. Nem biztos, hogy én tudom a tutit, a teljes megoldást, de az elmúlt félévben is volt egy-két olyan kerületi szintű megkeresés is, amikor elmondták, hogy megszorult a gyülekezet, intézménye van, feladatokat kellene végrehajtani, valami megoldás kellene. Megkerestük rá a megoldást. Ebben partner vagyok, csak keressenek meg, ne hallgassák el a problémát, merjenek szólni, és akkor szívesen segítek.

Jakus Ágnes
Kép: Füle Tamás

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Kapcsolat

Látogatók ma: 158, összesen: 2040598

  • 2017. október 22., vasárnap

    Három kopjafa áll a budapesti református teológia udvarán, az egyiken egy női név: Szentkirályi Klára.
  • 2017. október 22., vasárnap

    Mi az ára a szabadságnak? Mit veszített az, akinek családja, rangja volt?
  • 2017. október 20., péntek

    Sokszor halljuk átvitt értelemben: de kár volt Krisztus varratlan köntösét szétszaggatni! Pedig a valóságban nem tépte azt szét senki, sorsot vetettek...
  • 2017. október 18., szerda

    Elsajátítani a keresztyén értékrenden alapuló, etikus vezetést – ez volt a célja a közelmúltban Budapesten megrendezett GLS Nemzetközi Vezetői Konfere...
  • 2017. október 17., kedd

    Részt vett az Iszlám Állam elleni harcokban, igaz, az ő fegyvere az a fényképezőgép, amelynek objektívjén keresztül három kontinens lakosságához jutot...
  • 2017. október 16., hétfő

    A hivatali lelkipásztorkodás ideje egészen biztosan lejárt, különben azokat is elveszítjük, akik jelenleg gyülekezetbe járnak - adott hangot véleményé...
  • 2017. október 15., vasárnap

    Két egyházvezető párbeszéde, ahogyan még sohasem hallhatta őket. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Bogárdi Szabó István reformá...
  • 2017. október 13., péntek

    Közös nyilatkozatot fogadott el a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójá...
  • 2017. október 13., péntek

    Válaszúthoz érkeztünk. Vagy hátat fordítunk Istennek, jogosnak gondolva csalódásunkat. Vagy meg kell tanulnunk hinni egy új Istenben.
  • 2017. október 12., csütörtök

    Az a helyzet, hogy a missziónak mi csupán munkatársai vagyunk, nem a gazdája. A gazdája maga Jézus Krisztus. Ő a Szabadító.