Amikor szemed sem mered az égre emelni - a javunkra váló bűnbánat

Prédikátor 4:17
Lukács 18:9-14



Emberi természetünk jellemzője, hogy menekülni akar az elől, hogy bármiben vétkesnek, bűnösnek találja magát, vagy mások őt. Ezért első reakciónk, ha valami gond van, hogy mentjük magunkat: én nem tehetek róla, én nem vagyok hibás. Sokszor ebből azután kölcsönös védekezés lesz, mindenki magát akarja tisztának látni, és láttatni. De ez nem megoldás.

A megoldás ott kezdődik, amikor mindketten elkezdjük azt nézni magunkban, hogy mit rontottunk el.

Egyáltalán az életünkben nagyon nehezen látjuk meg a bűn jelenlétét. A másikéban sokkal könnyebben. Amikor olyan emberrel beszélgetek, aki hosszú perceken át sorolja negatívumokat a többi emberről, embercsoportokról, hogy ők a hibások, hogy minden miattuk van, akkor arra gondolok, ez az ember nem mer szembenézni azzal, ami esetleg éppen a saját bűne miatt romlott el az életében. Aki mindenért a volt feleségét szidja, a kormányt szidja, meg a szomszédját… Az nem akar, nem mer belenézni igazán Isten tükrébe, hogy meglássa azt, hogy az ő szívéből is táplálkozik mindaz, ami elromlott az életében.

Egyszer beszélgettem egy nővel, aki végigitta az életét. Több gyermeke született, különböző apáktól, de az ital miatt mindegyiket elvette tőle a gyámhivatal. Súlyos beteg volt már, teljesen leépült. Megkérdeztem tőle: hogy érzi, az alkohol számára barát, vagy inkább ellenség, ami mindent tönkretett. Megdöbbentem a válaszán. Azt felelte: inkább barát, mert segít elviselni az élet nehézségeit.

Mennyire nehéz felnyitni a szívünkben az a kis szelencét, amin az a felirat áll: az én bűnöm.

Hittanórán a gyerekek rosszul viselkedtek. Egyiknek megfogtam a fülét. Elvesztettem a türelmemet. Pedagógusként a gyerek bűnét látom. De Jézus útján botladozóként a saját türelmem, szeretetem, fogyatkozása miatt is bánkódom, és azért imádkozom, hogy legyen a szívemben több szeretet a gyerekek iránt, hogy el tudjam viselni őket akkor is, ha kiállhatatlanul viselkednek.

A prédikátor és Jézus két embert állít elénk. Az egyik felmegy Isten házába, vagyis Isten elé áll, és bemutatja áldozatát, és úgy érzi ő nem hibás semmiért, őbenne nem munkálkodik a bűn ősi rontása. Ő tiszta mint a hó. Bizony sokszor ilyenek vagyunk. Ahogy a prédikátor írja: egyszerűen nem tudjuk, hogy rosszat teszünk! Nem tudjuk! Nem döbbenünk rá!

A másik ember eljut oda,hogy feltárja Isten előtt, mennyi mindenben lett romlására neki is, meg családjának is a szívében lakó bűn. És ezért kéri, hogy Isten bocsásson meg neki, és tisztítsa meg vétkeitől. Isten arra hív minket, hogy az Ő tiszta tekintetében, lássuk meg a magunk bűnét a múltunkban, a sorsunk alakulásában, vagy éppen az aktuális jelen helyzetünkben.

A világi gondolkodás szerint akkor jössz ki jól egy helyzetből, ha tisztára tudod mosni magad. Isten útja viszont az, hogy akkor tudsz gyógyulni, tisztulni, ha meglátod, és megvallod a mindennapi szennyet és foltot magadon.

Hogyan válogatunk szennyest? A gyerekruhák válogatása: ha látok koszt, megy a szennyesbe. Van úgy, hogy meg is szagolom, mert tisztának látszik de lehet, hogy beleizzadt. Ha mindig visszaraknám a szennyest a szekrénybe, és újra felvennénk másnap és harmadnap, csak egyre koszosodna, büdösödne, nem lenne tiszta soha. Ahhoz a mosógépbe kell tennem.

Isten arra tanít, hogy a templom és Isten jelenléte hasonló egy mosókonyhához. Legelőször is a szennyesemet kell kiválogatni, és előadni, és abban megtisztulni. A Krisztus követés mindig a mosókonyhából indul, és addig nincs békességem, erőm, míg elő nem veszem a szennyesem, és őneki nem adom, hogy legyek tiszta.

Egy megdöbbentő bibliai példával fejezem be. Jézus egy alkalommal egy 38 éve beteg, hordágyon tehetetlenül fekvő embert gyógyított meg. És amikor az gyógyultan fölkel, mit mond Jézus neki? „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” Nem pátyolgatja Jézus, hogy ó szegény ember, mennyit szenvedtél 38 év alatt. Hanem eszébe juttatja a bűnt, is, ami ezalatt a 38 év alatt is jelen volt az életébe. Nem tudjuk mi lehetett. Keményen bánt az őt ápolókkal, parancsolgatott nekik, azután végül magára maradt? Lehet. Az biztos, hogy Jézus örvendezés helyett arra hívja őt, hogy lássa meg a bűneit, és könyörögjön Istenhez, hogy attól megszabadítsa. Mert hiába gyógyult meg, a bűn a szívében még rosszabb helyzetbe sodorhatja, mint eddig volt.

Nem szégyen, ha időnként a szemedet sem mered az égre emelni, hanem így imádkozol: „Isten, légy irgalmas nekem bűnösnek!” Nem szégyen, sőt inkább a javadra válik. Békességgel és megtisztult lélekkel mész tovább utadon.