Gyülekezetünk Tisztségviselői

Gyülekezetünket Szabó Zoltán lelkipásztor vezeti.

 

2010 júliusától vagyok a szigetmonostori gyülekezet lelkésze. Az első pillanattól otthon éreztem magam. A Duna, a szentendrei oldalon a hegyek szülőhelyemre emlékeztettek: Sárospatakra, ahol a Bodrog és a Zempléni hegység keretezi ugyanígy a látképet.

Lelki munkánkban, törekvéseinkben, gyülekezeti szolgálatomban az elmúlt években azt éltem meg, amit

Dzsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről című versében így ír:

Csodákat próbáltam:

arannyal, ezüsttel

hívtam a népeket,

jöjjenek énhozzám!

Hiába, hiába,

az arany nem kellett,

az ezüst nem kellett,

nem jöttek énhozzám.

 

Elmondtam naponta

tíz hegyibeszédet,

gyönyörü szavakat,

igéző szavakat,

hiába, hiába:

egy fül sem fülelte,

egy szív sem szívelte

a hegyibeszédet.

 

Tüzet is akartam

rakni az erdőben:

nyulacska ne fázzék,

őzike ne fázzék, -

hiába, hiába!

Gyujtófám kilobbant

és a tűz nem akart

gyúlni az erdőben.

 

...S egyszer csak maguktól

gyűlnek az emberek,

együgyű szavamtól

sírásra fakadnak,

ránéznem alig kell

s a tűz is felszökken,

- az Úr áll mögöttem.

Azt hiszem ez a felemelő, Isten közelségével megtelő pillanat éltet, gazdagít minket, mint közösséget, jelenik meg egyen-egyenként személyes életünkben. Ő köré gyűlünk.

Nem természetes, hogy vasárnaponként a templomba jövünk. Egyre kevésbé logikus a mai korban, hogy van gyülekezet. De mi elindulunk, afelé, ami mögött őt látjuk. Hiszem, hogy működik ez az egyszerű kegyelem.

Munkáját a gondnok  és a 8 tagú Presbitérium segíti, támogatja.

 

Zajácz János (főgondnok)

1955. december 16-án születtem, 1969-ben konfirmáltam. Munkám és egyéb okok végett, templomba – főleg - ünnepnapokon jártam. Lányom születése után, 1986-tól vált rendszeressé a hitéleti kapcsolatom, mely Leányomnak és Édesanyámnak köszönhető. Lányom volt az első óvodás, aki hitoktatásra járt, amiről oklevelet is kapott. A közvetlen egyházi munkába 1996-tól kapcsolódtam be, majd 1997.04.06.-án megválasztottak presbiternek. Ettől kezdve vagyok presbiter, ill. pótpresbiter is voltam. 1998-tól a temető gondnoki feladatokat ketten láttuk el, G Szalai Mihály presbiter társammal, egészen az Ő haláláig. 2017. októberi közgyűlés presbiternek és gondnoknak is megválasztott. 2018. január 1-től az Egyházközség gondnoka vagyok, valamint a temető gondnoki feladatokat is folytatom.

 

Budai Tünde, presbiter

Budapesten születtem és a budai Vár alatt laktam, majdnem 20 évig. Szüleim kétszer is elváltak, a "második " apukám is sokat jelentett nekem, de mindkettőjük az alkohollal küzdve bántotta testileg-lelkileg anyukámat. Erős és magabiztos nőként emlékszem vissza a törékeny, fiatalos anyukámra, aki egy személyben volt meleg öl és szigorú tekintély a családban. Sokat dicsért minket. Nővéremmel együtt, már 3-4 évesen angolra és művészi tornára járatott. Ezekre az ismereteimre a mai napig támaszkodom, hiszen mindkettőt tanítom jelenleg is. Életfilozófiája: a szeretet mindenre megoldás. Anonim kereszténynek is mondhatnám.

Isten szavát egy elméletben materialista, de életvitelben keresztény légkörben hallottam meg 13 évesen. Féltem is és boldog is voltam. Kíváncsi lettem és verseket írtam Istenhez. Néha megrémült a környezetem: mi lett vele? Szegény biztos egy jóságos apót talált magának menedéknek, gondolták: az nem árthat! Én viszont rádöbbentem arra, ami nekik és sokaknak ma is a legjobban hiányzik: Nem vagyok egyedül. Vezetnek. Őriznek. Teljesen elfogadnak. Van kit követnem. Az életem ajándék és feladatokkal teli. Utána is vár az a Valaki.
Egész fiatalságomon átkísért és velem nőtt a hitem Istenben.
Rengeteg ösztönzést kaptam anyumtól, így hamar a színészi pályát választottam, amit végül a Gyerekszínházi 5 évemre cseréltem, kb.18-23 éves koromig és közben - szintén édesanyám unszolására - elvégeztem a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskolát. Itt ébredtem rá a gyülekezet fontosságára, amit éhesen keresgéltem már évek óta. Izgalmas utakat jártam be: vendéglátásban dolgoztam esténként, nappal színház és képzések: színész -,tánc,- és ének vizsga. Idegenvezetői képzés. Kamaraszínház, fellépések. Közben latint és angolt korrepetáltam, hogy teljen a tanárokra, iskolákra. Végül párkapcsolati dilemmámmal egy időben elkezdtem a Károli Gáspár Református Egyetemet. Öt év múlva, 38 évesen lediplomáztam protestáns teológusként. Azóta Isten áldásaként teljes lett a szerelmünk Petyával és két csodacsillag gyermekünk született: Kristóf és Johanna. Párom gyógymasszőr Leányfalun, én délutánonként tanítok akrobatikus tornát, angolt és felnőtteknek táncot.

Tiszteletes úr közelében szeretnénk még sokáig megélni hitünket, és kérem Istent mutassa meg, hogy mi most a feladatom a gyülekezetben.

 

 

Ignácz Gergely, presbiter

45 éves vagyok, 11 éve szigetmonostori lakos. Két lányom van.

Krisztus élő vizét szomjazó ember vagyok. Valódi találkozást és valódi hitet keresek.

Örülök, ha valamit építhetek, ha a közösség javához hozzájárulhatok.

Nem gondolom, hogy különb volnék bárkinél. Nem gondolom, hogy kevesebb volnék bárkinél. Túl vagyok magasságokon és mélységeken, a megtérés örömén és egy váláson. Isten pedig réges-rég elindult, hogy megkeressen és megtartson engem, aki egykor elvesztem. Én is úton vagyok. Ha egyfelé tartunk, mehetünk együtt.

 

 

Molnár Zsolt, presbiter

Régi református család tagjaként születésem óta Szigetmonostoron élek. Felmenőim a gyülekezet fennállása óta aktív tagjai, presbiterei voltak a gyülekezetnek.

Gyermekként rendszeresen jártam szüleimmel a Szigetmonostori Református Gyülekezetbe. Részt vettem a gyülekezet hittan óráin, majd tizenévesen a konfirmációt követően lettem Istenhez járóból Istennel járóvá. Aktív szerepet vállaltam Országos Ifjúsági konferenciák, találkozók szervezésében és az Egyházmegye vezető testületében is. Jelenleg feleségemmel és három fiúgyermekemmel élek Szigetmonostoron és vagyok része a gyülekezet mindennapjainak.

Az ifjúsági munkát követően, több mint 20 éve vagyok presbitere a gyülekezetnek.  Fontos számomra, hogy élő, hitvalló közösség tagja legyek, ahol a szeretet légköre és Isten igéje teremt otthont.

 

Orsolyák Lászlóné(Magdi), presbiter

Áldás Békesség!

Orsolyák Lászlóné vagyok. 1948-ban születtem, most már nyugdíjas vagyok. 2010 óta vagyok a Szigetmonostori Református Egyházközség tagja, számos alkalommal segítettem a szeretetvendégségek előkészítésében, megszervezésében, valamint a gyülekezeti táborok- és egyéb események élelmezési feladatainak ellátásában, régebben még a templom és a gyülekezeti ház rendben tartásában is. Amennyire egészségünk engedi - férjemmel együtt - részt veszünk az egyházi életben. Fontosnak tartom, hogy ide tartozzunk, szeretünk ebbe az egyházközösségbe járni.

Áldás Békesség!

 

 

Vékony Levente, presbiter

1982 óta lakom Szigetmonostoron feleségemmel és gyermekeimmel.
Ifiként konfirmáltam, majd a Debreceni Református Gimnáziumban érettségiztem. Nagyszüleim is hívők voltak, ők indítottak el Debrecen felé. .
Feleségemmel együtt jártunk az Ifjúsági Imakörbe.
Gyermekeinket is igyekszünk Isten igéje szerint nevelni.
A férfias jellegű munkákban, vállalok szívesen szerepet. Igyekszem a legjobb tudásom szerint ellátni azokat a feladatokat, amelyekkel megbíznak.
2018-ban választott meg a református egyház közössége pótresbiternek, mely nagyon megtisztelő számomra.

 

Sahin-Tóth Balázs, presbiter

Hajrá levelek!

Keresem bennetek,
Fában, kutyában, barátok mosolyában,
A teremtett világban
Az Úr jeleit.

Sok áldást kaptam,
Édes szülőket,
Három gyereket: Sári, Marci, Lilla.
De a gyönyörű fiam már nincsen –

Haza Anikóval itt találtunk:
Zoli szelíd szavában,
A monostori gyülekezet
Testvéri befogadásában.
Itt jelenvalóbb az Isten.
Szolgálunk ahogy lehet.
Egyedül Istené a dicsőség és a hála!

 

Sütő Csaba, presbiter

(feltöltés alatt...)

G.Szalai Kálmán, pótbresbiter

Szigetmonostoron születtem 1946-ban. Itt is lettem megkeresztelve. Egész családomat mély kötődés fűzi a Szigetmonostori Református Egyházhoz, életünkben fontos szerepet játszik Isten és hálásak vagyunk azért, hogy itt ismerhettük és tapasztalhattuk az Ő szeretetét. Még az unokámat is itt kereszteltük meg, leánygyermekem is itt esküdött. Nagyapám és édesapám szintén presbiteri tisztséget töltöttek be.
Gyermekként ebbe a református iskolába jártam, ahol még Regius Lajos bácsi tanított (református kántor, tanító, iskolaigazgató)
Az egyházi életben szívesen vállaltam el a javítási munkákat, a gyülekezeti ház felújításában is részt vettem, valamint a temetői munkálatokat is sokszor láttam el.

 

Pénztáros: Kövesdiné Zákány Alexandra.

Közfoglalkoztatottak: Kökény Lajos és Kökény Lajosné