Lelki örökség, amit adhatsz

Prédikátor 2:18-26
Péter 1:12-15

A Prédikátor ma abból ábrándul ki, hogy amit fáradságos munkával, szorgalommal, odafigyeléssel szerzett, létrehozott életében, azt majd olyanokra kell hagynia, akik semmit nem tettek érte. Beleborzong abba, hogy amiért ő évtizedeken át dolgozott, azzal majd más fog rendelkezni, másé lesz. Másé, akiről nem tudja, hogy bölcs lesz vagy ostoba. A Salamoni gazdagságot valóban majd gőgös fia Roboám örökli, aki annyira meggyűlölteti magát az ország népével pökhendisége miatt, hogy 10 törzs nem is ismeri el királyának. Csak egy, Júda törzse.

Erre is azt mondja a Prédikátor, hogy hiábavalóság. Ha azért fáradozunk, hogy a gyerekeinknek, az unokáinknak megadjunk mindent, hogy majd ők örököljék, az szép dolog. De önmagában veszendő örökség. Milyen sok olyan esetet tudunk, amikor a szülők által hátrahagyott örökségen összevesztek a gyermekek, az unokák és egy életre megromlott közöttük a viszony. Jézushoz is odament egy alkalommal két veszekedő testvér (Lukács 12:13k), hogy Jézus ossza meg közöttük az örökséget. Jézus válasza: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?… Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.”

A Prédikátor érzi, hogy önmagában az épület, a ház, a pénz, amit utódaira hagy, önmagában veszendő. Mert lám majd megkapja majd Roboám a királyságot. És mit kezd vele? Idézzem egy mondatát, apja halála után: „Az én kisujjam is vastagabb az apám derekánál.” (1Kir 12,10). Roboámnak valami lelki örökségre lett volna leginkább szüksége. Valami olyanra, ami a szívét teszi gazdaggá, örökössé.

Isten szeretne minket tanítani arra, hogyan gyűjthetünk lelki kincseket, hogy ilyeneket adhassunk át szeretteinknek, családunknak, a barátainknak. Hogy ilyen örökséget is hagyjunk magunk után.

Péter apostol levele máris megvilágosítja a Prédikátort, és minket is. Péter is gondol arra, ahogy a Prédikátor, hogy egyszer leteszi porsátorát itt a földön. És kérdés, hogy mit hagy szeretteire, milyen örökséget. Amikor a sánta koldusért imádkozott, anyagi helyzetét már megismerhettük az Apcsel 3,6-ból. „Ezüsöm és aranyam nincsen.” És az is felvillan itt, hogy mi az, amije van: „… De amim van, azt adom neked. A názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!” Tehát volt valami, amit a szívében hordozott, amit Jézustól kapott, ami többet és mást adott, mint anyagiakat: gyógyulást, örömöt.

És itt, levelében is, mit mond? Az a célja, hogy olyan lelki örökséget, a szív belső örökségét adja át a szeretteinek, minden embernek, amiről elköltözése után is megemlékeznek majd. Amije van, azt adja nekik.

Erre a lelki öröksége két másik biblia példával is tanít minket Isten.
Az egyik Nehémiás, aki gazdag ember volt. Felvállalta, hogy felépíti Jeruzsálem leomlott falait. Közben sok áldozatot hozott, sok pénze ráment. De ő mindezt Isten iránti szeretetből, hűségből tette. És tudta, hogy amit a falra rákölt, azt már családja nem kapja vissza. De hitte, hogy a lelki örökség, amit ezzel az áldozatvállalással ad át a világnak, az messze felülmúlja azt, amit anyagiakban ráfordított a város falaira. Így imádkozott naponta: „Tartsd emlékezetedben, Istenem, az én javamra mindazt, amit ezért a népért tettem.” (Nehémiás 5:19)
Ha neked is van mit a tejbe aprítani, és jó anyagi lehetőségeid vannak, sok mindent felhalmozol, emlékezz Jézus szavára: ha gazdag is valaki, életét, gyermekei, unokái életét nem az fogja megtartani, amit szerzett és örökségül hagy. Hanem a lelki örökség, az Isten szerinti lelki gazdagság.

A másik egy asszony az Újszövetségből. Aki Jézus lábaira öntötte alabástrom edényből a nagyon drága nárdus olajat. A tanítványok felszisszentek, hű, hát ekkora értéket így elpazarolni, hát ezt el lehetett volna adni, és az árát a szegényeknek adni. Ugye, ez van a tanítványokban, hogy pénzzel lehet igazán segíteni, adni valamit. De Jézus különös dolgot mond. Azt, hogy ne bántsátok, mert ezt ő lelki indíttatásból, Isten iránti szeretetből tette. Ez egy lelki örökség. És mint mond Jézus? „bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.” (Máté 26:13) A szegények életét sem az alamizsna tartja meg. Fontos az is. De ha lelki örökséget nem kapnak, ha szeretetet nem kapnak, ha Istentől jövő fényt nem kapnak, akkor legbelül örökre koldusok maradnak.

És egy mai példa. Helyesebben tegnapi. Tegnapi kenuedzésre kísértem el a fiamat. Én is vele ültem egy hajóban, kormányoztam. Az volt a feladat, hogy teniszlabdákat dobált ki a vízre az edző, és versenyezni kellet, melyik hajó csapata gyűjti össze a legtöbbet. Az egyik hajóban gyermekeivel ülő anyuka többször félretolt minket, mindenáron meg akarták szerezni a labdát. Amikor gyülekező volt a vízen, melléjük eveztünk. Hogy ne sodorjon el a víz, bele akartam kapaszkodni a hajójuk szélébe. Erre ő: „üss rá fiam a kezére, nem lehet engedély nélkül belekapaszkodni a másik hajójába.” Erre visszahúztam a kezem. Egyszer csak hallom, amint a kisfia mondja: De jó hogy nem csaptam rá Zoli bácsi kezére, ő a hittantanárom. Mert ezt a kisfiút harmadik éve tanítom hittanra az oviban, itt is kereszteltük meg négy éve ebben a templomban. Sok mindent meg fog neki szerezni az anyukája, minden versenyben győzelemre vezetheti. De lelki örökség kell ahhoz, hogy ne csapjon rá a másik ember kezére, aki éppen segítségkérőn kapaszkodni akart. E nélkül a lelki örökség nélkül bármink is legyen, nagyon szegények maradunk.

Nekem nagy vigasztalás Istennek ez a tanítása. Nekem nincs semmim. Se házam, se telkem, se vagyonom. Nem tudom, hagyok-e majd valami pénzt vagy bármit a gyermekeimre. Ez néha bántott. Főleg mikor láttam szülőket, akik már most sokkal többet meg tudtak adni a gyerekeiknek, mint én, és gazdag örökséget hagynak majd rájuk.
De a lelki örökség, hogy megemlékezzenek arról, ami Istentől való, ami a szívükben vert gyökeret. Ezt még adhatok. És enélkül úgyis hagyhatnék rájuk milliókat, semmire se mennének vele.

Akár van pénzed, javaid, akár nincsenek, hidd el a legfontosabb, ami továbbadhatsz, amit magad után hagysz, az Istentől való lelki örökség, a szív öröksége. Ámen.