Nyomtat Elküld Olvasási nézet

December 12. - Zsid 5, 11-14

KEMÉNY ELEDEL AZ ÉLETRE
(Sarkad-újtelek, 2010. december 12.)

Lectio: Ézs 53, 1-11. v. + Jn 3, 14-21. v.
Textus: Zsid 5, 11-14. v.

Énekek: 89/1; 307/1-4; 304/4; 151; 469/2-5; 270/1-10;

Kezdő imádság
Eljövendő Úr Krisztus, uraknak Ura és királyoknak Királya! Visszajöveteledre váró néped áld és magasztal Téged! Megváltónk, Vigasztalónk, Éltetőnk és Gondviselőnk! Legyen Tied a dicsőség mindenkor és mindenhol! Esedezünk, nyisd meg Igédet és ajándékozz meg szavad megértésének és befogadásának áldásával.
Tudjuk Urunk, hogy az emberi szó csak üresen kong, ha Te Szentlelkeddel Igévé nem teszed. Tudjuk, hogy ember a Te kegyelmes munkád nélkül képtelen üzenetedet továbbadni! Ezért alázattal kérünk, nyisd meg az igehirdető száját és nyisd meg a hallgatók fülét és szívét, hogy tapasztalhassuk kegyelmes jelenlétedet, gyógyító, vigasztaló, éltető, bátorító, jó útra terelő kijelentésedet. Neked kívánunk szolgálni ez órában. Fogadd kegyesen hódolatunkat nagy neved dicsőségére!
Ámen

„Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.”

Szeretett Testvéreim!

Az imént hallott Ige egy hosszú levél része. Gondolatok követik egymást, s időnként, ha nem folyamatosan olvassuk a levelet, hanem csak egy-egy szakaszt, pl. a Bibliaolvasó Kalauz útmutatása nyomán, akkor megakadhatunk, miről is szól az éppen olvasott rész, amit akaratlanul is kiragadtunk a nagyobb összefüggésből. A levél 4. részében találjuk azt a pár mondatot, amihez vissza kell nyúlnunk, hogy teljességében értsük a mai szakaszt. „Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében. Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk. Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.”
Jézus Krisztus önmaga odaáldozása árán Isten kegyelmét ajándékozta a világnak. Aki hisz a Fiúban, örök élete van. Van Isten népének nyugalma, szombatja! De ez nem kényelmessé tesz és felelőtlenné, hiszen a Szent mindent és mindenkit ismer. Neki kell majd számot adnunk egész életünkről. Ezért nemcsak élni kell kegyelemből, hanem ragaszkodni is Krisztushoz hit által. S mindezt azért tehetjük meg, mert Urunk hozzánk hasonló lett, kivéve a bűnt. Megért, ismer, szeret. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hiszen bizalommal járulhatunk Jézus Krisztus elé! Járuljunk mindig elé, ha segítségre van szükségünk!
Egy mélységi felderítő tiszt oktatott minket annakidején a seregben. Elméleti, műszaki oktatást tartott, de időnként beszélt a saját alakulatának kalandos kiképzéséről is. S ebbe beletartozott, hogy hosszabb ideig erdőben kellett tartózkodniuk, tájékozódniuk, minden külső segítség, rádiókapcsolat és ellátás nélkül. Elmondta, hogy aki sokat tartózkodik a vadonban, annak kiélesedik a hallása, kiélesedik a szaglása, noha nem annyira, mint aki állandó jelleggel ott is él. De azt is elmondta, hogy aki a vadonból visszatér és sokat tartózkodik városi körülmények, zaj között, annak újra eltompul a hallása és a szaglása a sok inger között.
A Zsidókhoz írt levél szerzője arról panaszkodik, hogy akiknek ír, azoknak hallása eltompult, ezért szinte az alapokat kell újra leraknia a keresztyén hitből.
Jézus Krisztus közelében, mindig rá figyelve, épül, tisztul, gazdagodik a hitünk. Ez meglátszik abban, mennyire oda tudjuk neki szánni a napjainkat, a gondolatainkat, a beszélgetéseinket. Bármi történik is, Jézus Krisztus felől közelítjük meg. Hozzá menekülünk, ha baj van. Őt hívjuk segítségül, ha bűneink meggyötörtek. Hozzá kiáltunk, ha kétségek gyötörnek. Benne keressük örömünket, amikor változatosságra vágyik a lelkünk. Érte akarunk fáradozni, amikor karrier lehetősége csábít. Kezéből fogadunk el mindent, amikor próbával, bajjal, gyásszal látogatja meg életünket.
Mindez azért, mert elhívott, s mert megtaláltuk benne mindazt, ami az életre és az üdvösségre való.
S tudom, hogy Jézus Krisztusra rátalálva sokunknak voltak ilyen boldog időszakai, amikor mindent Jézus Krisztus szeretete, Igéje, igazsága, jósága töltött ki. De azután…
Azután jöttek a gondok, és már nem volt elég időnk Jézusra figyelni. Rengeteg munkánk volt, családi gondok, amiket mind meg kellett oldani. Emberek bántottak és ezeket nekünk mind fel kellett dolgozni. Szükségünk volt újabb és újabb vagyontárgyakra, és ezért éjt nappallá téve kellett gürcölni. Épp elég bajunk volt nekünk is, nem volt lehetőségünk még mások baját is magunkra venni. A világ beszennyezett, életünk egyre több mocskot viselt magán, és ezért már szégyelltünk is imádkozni, Jézus Krisztushoz fordulni. Ráadásul, amikor úgy gondoltuk, hogy egy-egy ideig, mintha szebben, tisztábban éltünk volna, mint addig, akkor utána még mélyebbre merültünk a világ szennyébe. Ami azután el is csüggesztett: úgysem tudok megváltozni.
Bajok jöttek, tragédiák, félelmek, és már azt éreztük, hogy nem is szeret az Isten, minek is forduljak hozzá…
És eltompult a hallásunk, amivel az Úr Jézus Krisztus kegyelmes, vigasztaló, erősítő, bátorító, megtisztító szavát meghallhattuk volna… Eltompult hallásunk miatt nem hallottuk meg idejében Jézus figyelmeztetését.
Amit pedig nem is gondoltunk volna: mindez meglátszott rajtunk. Amikor még mi nem is tudtuk, a körülöttünk élők már régen észrevették, hogy élményeink nem frissek a Jézus Krisztus beszédéről. Csak a régen hallott szavait ismételjük, egyre bátortalanabbul, egyre sutábban, egyre halkabban és érthetetlenebbül.
Valami ilyet látott meg a Zsidókhoz írt levél szerzője azokon, akiknek levelét írta. Papp Béla, az ötvenes években mártírhalált halt lelkipásztor az „Új teremtés” c. könyvében így írja le ezt az állapotot: „Idegen falakra mázolják rá Isten színeit, hazugságokra ütik rá Isten jótetszésének bélyegét. Képtelenek arra, hogy felhágjanak a törésekhez, észrevegyék és kiigazítsák a történelem és a mindennapi élet nagy hazugságait. Alkalmatlanok arra, hogy falakat rakjanak, erősségeket emeljenek, igazsággal védekezzenek, hittel harcoljanak, lelki házzá épüljenek.”
Igen, a megtompult hallás legelőször abban látszik meg, hogy nincs erőnk Isten országát építeni ebben a világban. Nincs erőnk minden körülmények között vallást tenni Krisztusról. Inkább csak kegyes mázzal mázoljuk be azt, amit megváltoztatni szeretnénk. Nem megváltoztatjuk, hanem letakarjuk, hogy jónak lássék.
És sajnos, így teszünk a magunk életében is. A hiányosságokat megpróbáljuk álcázni kegyes beszéddel, a régi élmények felemlegetésével. Bűneinket leplezzük bibliai igék citálásával, de ettől még bűneinket nem hagytuk el, sőt egyre nagyobb erőre kapnak bennünk. Ennek következménye azután az, amit így ír Pál apostol: „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják.”
Amikor a Zsidókhoz írt levél szerzője az olvasók szemére hányja, hogy már régen kemény eledellel kellene élnetek, nem tejnek italával, már régen tanítóknak kellene lennetek és még mindig nektek van szükségük az alapeledelre, akkor ez a fájdalom van benne: Nem épül az Isten országa! Nem terjed az evangélium! Nem jut el a jó hír azokhoz, akiknek szüksége van rá.
Mert mindezt csak az tudja továbbadni, akinek füle mindig nyitva Jézus Krisztus szavára, és engedelmeskedik neki! A jó hírt csak az tudja továbbadni, akinek életében ott van Krisztus jósága. Isten országát csak az tudja építeni, aki maga is benne él Isten országa lüktetésében, akit átjár Isten országa vérkeringése. A bűnbocsánatról az tud beszélni, aki maga is bocsánatot nyert és a bűnbocsánatban elnyert kegyelmet nem gyengíti könnyelmű, félvállról vett, tudatosan elkövetett vétkekkel. Szeretni másokat és értük aggódva értük fáradni az tud, aki nem felejti, hogy Krisztus szereti és folyamatosan érte könyörög. A hit, az önátadás, az engedelmesség, a bizalom, a bátorság, a szentség jelei hiányoznak életünkből.
Tessenek olvasni a Református Énekeskönyv énekeit! A hit milyen mélysége és gazdagsága csendül ki a bajba jutottak, a megterheltek, a hitükért tömlöcre, halálra ítéltek énekeiből, imádságaiból! Hol vagyunk mi ehhez képest? Van mit tanulni tőlük, s mindabból, amit Isten nekik adott. Van mit pótolni lemaradásunkból, Krisztus követésében való hiányosságainkból. S mindez lehetséges, Jézus Krisztus ereje által! Ha Krisztustól tanulunk! Ő meg akar minket erősíteni az engedelmes életben, s ezt kérhetjük Tőle!
Isten Igéje valóság, de csak annak valóság, aki benne él Krisztusban! Nem tudjuk megtartani magunkat Krisztusban! Megváltónkhoz való hűségünk alapja: Jézus Krisztus hűsége! Az Ő hűsége erősít meg és tart meg! S mégis: rajtunk kéretik számon: akarunk-e Krisztusban maradni, hogy az ő ereje átjárjon bennünket? Mert nekünk kell ragaszkodni hozzá, engedni neki, Szentlelke és Igéje erejét kérve. Kérve, hogy nem tompuljon meg a hallásunk azáltal, hogy más szava, más tanácsa, más csábítása fontosabb az Úr Krisztusénál!
Hogy milyen áldás Krisztushoz tartozni, azt sokszor a nehéz órákban, vagy éppen a halál mezsgyéjén tapasztaljuk meg. Ma temetik egyik lelkésztársunk édesapját, aki ma három hete a szószéken kapott szívinfarktust. Akkor még kórházba vihették, megműtötték, s a műtét után bő két héttel fejezte be földi életét. Még volt alkalma elmondani szeretteinek, így fiának is, hogy amikor a mentőben már alig mérhető pulzussal vitték a kórházba, ő teljesen Krisztusra hagyhatta magát. Azt mondta, hogy eltöltötte valami nagy jóság, amit soha életében nem érzett még. Eltöltötte valami nagy jóság. S valljuk, már akkor Krisztus közelében volt. Még adatott néhány nap szerettei körében utána, talán éppen azért, hogy szeretteit is erősítse az a tudat: nem meghalt, hanem hazament oda, ahol mindent Krisztus szeretete, jósága, igazsága és tisztasága tölt be.
Mert Isten Igéje igaz, és aki Krisztusban él, az megtapasztalja! Megtapasztalja a kísértések között, megtapasztalja a bajok, betegség között, és igen, megtapasztalja, amikor életét leteszi Megváltója kezébe. Életünk terhei között, munkái, kísértései között erő és irgalom forrása az Úr! Ragaszkodjunk hozzá teljes szívvel, adjuk át neki életünket maradéktalanul, és áldássá válik életünk az ő áldása, segítsége révén.
S ha nem megy a Krisztust követő élet, akkor vigyük azt oda Urunkhoz. És kérjük az éppen bennünket terhelő bajok, bűn terén: jöjjön segítségül, szabadítson meg! Életünk egy-egy konkrét területét vigyük oda Istenhez: Ezt változtasd meg, Uram… Itt segíts, Uram¬… És tapasztalni fogjuk Urunk segítségét, szabadítását, megszentelő munkáját. Lépésről, lépésre előre haladva… Mindig jobban tied, Uram, mindig jobban tied. Csak ne hagyjuk, hogy eltompuljon a hallásunk! Hanem kérjük Megváltónkat, segítsen olyan életet élni, amelyen átsugárzik az Ő fénye, élete. Bátran, tisztán, Krisztus nevéért dicsőségesen!

Ámen!

Záró imádság

Úr Jézus Krisztus, Istennek Báránya, aki testté lettél értünk, hogy nekünk, testi embereknek elhozd az Atya irgalmát és bocsánatát, áldunk Téged!
Áldunk Téged meghalt és feltámadott, dicsőséges Úr! Egyedül vagy Megváltó és üdvözítő, rajtad kívül nincs más.
Köszönjük, hogy kegyelmes akaratoddal elhívtál, hogy neked éljünk.
Könyörgünk, ne hagyj el, sőt Szentlelkeddel és Igéddel napról-napra újítsd meg és tisztítsd meg életünket. Tégy minket igazzá és jóvá, valódi Krisztust-követő emberré.
Vedd körül, Úr Isten a gyászolókat és sírókat vigasztalásoddal!
Hallgasd meg a betegekért, kórházban levőkért, frissen műtöttekért és haldoklókért mondott könyörgésünket! Könyörgünk azokért, akiknek talán csak hónapok vagy csak napok adattak a földön, hogy még együtt legyenek szeretteikkel. Hadd tölthessék együtt ezt az időt Krisztus kegyelmének vigasztalásában, a bűnbocsánat és örök élet reménységében, a gondviselésed oltalmának bizalmában, a megtisztított szív szeretetében.
Könyörgünk az orvosokért, ápolókért, a betegek, elesettek között forgolódókért! Áldd és segítsd meg munkájukat, hogy szeretettel, irgalommal, bölcsességgel munkálkodhassanak a rájuk bízottakért!
Könyörgünk a szegénységben élőkért, hogy meg ne keseredjenek és szembe ne forduljanak veled. De könyörgünk a tehetősebbekért is, hogy szívük megnyílhasson a szükség enyhítésére! Könyörgünk a hajléktalanokért és az éhezőkért! Könyörgünk az árvákért és az elhagyottakért! Ne hagyd el, Istenünk, a magányosság terhét hordozókat!
Irgalmazz az áradó folyók mellett és a belvízzel borított területeken élőknek, hogy ne jöjjön újabb kár és veszedelem rájuk! Irgalmazz az elvesztett otthonukat siratóknak, akik a karácsonyt idegen fedél alatt töltik.
Irgalmazz istentelen, hitetlen népünknek nagy nevedért! Szánd meg Úr Isten népünket, akik pusztulásunkba rohanunk, mert elhagytunk Téged. Áraszd ki Szentlelked, és hívj megtérésre bennünket!
Hozd el királyi uralmadat, hogy legyen szeretet és béke a Földön! Vezesd, kérünk, egyházunk és népünk vezetőit, hogy munkájuk áldás legyen! Fékezzék meg a bűnt, a gonoszt, de karolják és segítsék az igazat és a jót!
Töltsd el népedet, a Benned bízókat adventi örömmel, a Krisztus-várás szentségével, hogy életünk, ünnepre készülésünk, a világban való szolgálatunk is Téged hirdessen, dicsőítsen, most és mindörökké!


Ámen!

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2017. október 16., hétfő

    A hivatali lelkipásztorkodás ideje egészen biztosan lejárt, különben azokat is elveszítjük, akik jelenleg gyülekezetbe járnak - adott hangot véleményé...
  • 2017. október 15., vasárnap

    Két egyházvezető párbeszéde, ahogyan még sohasem hallhatta őket. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Bogárdi Szabó István reformá...
  • 2017. október 13., péntek

    Közös nyilatkozatot fogadott el a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójá...
  • 2017. október 13., péntek

    Válaszúthoz érkeztünk. Vagy hátat fordítunk Istennek, jogosnak gondolva csalódásunkat. Vagy meg kell tanulnunk hinni egy új Istenben.
  • 2017. október 12., csütörtök

    Az a helyzet, hogy a missziónak mi csupán munkatársai vagyunk, nem a gazdája. A gazdája maga Jézus Krisztus. Ő a Szabadító.
  • 2017. október 10., kedd

    Fa, papír, vászon, textil és agyag.
  • 2017. október 09., hétfő

    Drogterápián részt vevő fiatalokkal együtt tekerték körbe a sukorói református gyülekezet tagjai a Velencei-tavat az elmúlt hétvégén. A közös sport ne...
  • 2017. október 08., vasárnap

    „Annyi titkom maradt” – ízlelgetem a kerek 100 esztendeje született Szabó Magda írógépe előtt állva az írónő szavait. Forgatom magamban a titkosság té...
  • 2017. október 05., csütörtök

    – Hogy bízzak meg benne ezután? – kérdezte tőlem valaki nemrég. – Sehogy, megértelek – hangzott a válaszom.
  • 2017. október 04., szerda

    A gyógyuláshoz nemcsak gyógyszerre van szükség, hanem arra az erőre is, amit csak a szeretet képes közvetíteni. Idegen környezetben műtétre váró gyere...