Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Január 29. - Mt 9, 18-26

A HIT TETTEI
(Sarkad-Újtelek, 2012. január 29.)

Lectio: Zsolt 86, 1-17. v. + Mt 17, 14-21. v.
Textus: Máté 9, 18-26. v.

Énekek: 141/1; 290/1-6; 166/1; 151; 479/1; 274/1-4;

„Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy zsinagógai elöljáró ment hozzá, leborult előtte, és így szólt: „A leányom most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog.” Jézus felkelt, és követte őt tanítványaival együtt. És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról hozzáférkőzve megérintette ruhája szegélyét, mert ezt mondta magában: „Ha csak megérinthetem ruháját, meggyógyulok.” Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: „Bízzál, leányom, hited megtartott téged.” És meggyógyult az asszony abban az órában. Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot, így szólt: „Menjetek innen, mert a leányka nem halt meg, csak alszik.” Azok pedig kinevették őt. Amikor aztán kiküldték onnan a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felébredt. És híre ment ennek az egész vidéken.”

Szeretett Testvéreim!
Még a mai, értékekben, meggyőződésekben összekavarodott világban is úgy gondolják sokan, hogy a házassággal valami végérvényesen megváltozik. Aki megházasodik, az többé nem élhet úgy, mint azelőtt. Tartozik valakihez, és ez az összetartozás kötelez. Nem lehet a régi életformát folytatni, hiszen az életük már máshoz kötődik. A réginek vége, úgy már többé nem tér vissza… Ezt kifejezik a házasulandó fiatalok legény és leánybúcsúkkal. Nemrég hallottam egy keresztyén legénybúcsúról. Ott nem a féktelen duhajkodásé volt a szerep, nem a visszatekintésé, a sajnálkozásé, hogy szegény fiúnak mit kell hátrahagyni, miről kell lemondani, amikor igába hajtja a fejét. Helyette inkább az előretekintésé volt a szerep. Új kezdődik, s erre együtt is készülni kell: Jó tanácsok hangoztak el és baráti ígéretek: Ha már nem is fogsz annyira tartozni hozzánk, mint eddig, de ha szükség van a segítségünkre, továbbra is számíthatsz ránk, akár építkezésnél, akármilyen munkánál. S ráadásul egy-egy bibliai igével ajándékozták meg az ifjú vőlegényt, majd együtt imádkoztak és kérték Isten segítségét, hogy jó és hűséges férj lehessen, s ha majd Isten megajándékozza őket gyermekkel, akkor pedig jó apa és jó családfő lehessen. Így is lehet. Elfogadva, hogy az új kezdethez új szokások és új szemlélet kell.
Jézus Krisztus – erről a tegnapi napi Igében olvastunk – tanította a tanítványait is, meg a körülötte levő sokaságot is, hogy az Isten melletti döntés, az élő Isten szeretetének elfogadása bennünk is új szemléletet kell, hogy kiformáljon. Nem lehet az Isten nélküli, Istennel nem számoló életbe beleilleszteni az Isten ígéreteire építő cselekedeteket. Új tömlőbe új bort kell tölteni. Új tartalomhoz, új keretekre van szükség.
S ahogy elmondta ezeket Jézus, Máté evangélista, arra emlékeztet, hogy Jézus tanítására hamarosan az élet is adott példát: A teremtett ember, amikor el kezd Istennel számolni, akkor kitágulnak élete keretei. Kitágul a látása, az életszemlélete új alapokra helyeződik. Az új tartalom új kereteket kíván, de Krisztusban új kereteket is teremt, ha valóban tudunk Jézus Krisztusra figyelni.
Máté evangélista arról írt, hogy aki Jézus Krisztusra figyel, és bízik benne, akinek a gondolkodása kinyílik Isten felé, annak más lesz az élete. Az új bort új tömlőbe helyezni például azzal jár, hogy aki hisz Istenben, az mer hittel is cselekedni. A hitnek cselekedetei is vannak. Előretekintő, bátor cselekedetei.
Ha Istenben bízol, ha Jézus Krisztus a Megváltód, aki megszabadított bűneidből, akkor bizonyos dolgok megváltoznak. Csupán azáltal, hogy hozzá akarsz tartozni. Az addig emberi lehetőségeid kitágulnak az élő Isten lehetőségeivel. Istenre hagyatkozás, Jézus Krisztus kegyelmének elfogadása nélkül talán küzdöttél egyes rossz szokásaiddal, bűneiddel, de azok újra és újra legyőztek. S már a végén csak azért mentél bele újra, mert úgy is mindegy, nem tudsz vele megbirkózni.
Jézus Krisztus szeretete azonban arra ösztönöz, hogy ne add fel. Csak azért, mert te kudarcot vallottál, mert eljutottál lehetőségeid, emberi teremtettségedből fakadó lehetőségeid határára, még nincs mindennek vége. Jézus Krisztus segítségével ott is győzhetsz, ott is eredményre juthatsz, ahol emberi lehetőségeid csődöt mondtak. Az Istenbe vetett hitnek vannak következményei a gondolkodásban, a látásmódban. Például abban, hogy nemcsak visszatekintünk, hanem előre is tekintünk. Nemcsak követjük az eseményeket, mint általában a babonás hitben, hanem tudunk változtatni is – Isten segítségével. A babonás hit egy jelentős részében csak követik a vallásos cselekményeket, vagy megpróbálják elhárítani az egyébként elháríthatatlant. Akik jósokra, kártyavetőkre hallgatnak – mint olyan sokan Sarkadon – azok csak követik az eseményeket, és kénytelen-kelletlen sodródnak a rájuk kivetített „sorssal”.
Ezzel szemben, aki Istenben bízik, Jézus Krisztus gyermeke, az tud kezdeményezni, mert Isten lehetőséget ad erre neki. Új lehetőségeket ad, ehhez pedig szükséges, hogy az életében is új keretek legyenek. Eddig élt Krisztus nélkül, most Krisztus az életének alapja. Eddig élt Istenbe vetett hit nélkül, mostantól teljességgel Istenre hagyatkozhat, és Istent hívhatja segítségül. Ha hűtlenek vagyunk Istenhez és nem törődünk vele, akkor azokat a lehetőségeket is elveszítjük, amit vele együtt megnyertünk. Ha hűségesek vagyunk hozzá, élünk az új keretekkel, akkor pedig meglepően sok áldást nyerhetünk el Istentől, amivel Ő megajándékoz.
Így megy a zsinagógai elöljáró Jézushoz: A leányom most halt meg. Megszűnt a szíve dobogni. Teste kihűl. Eljutottam a lehetőségeim határához. Nem tehetek többé semmit sem érte, és egyetlen orvos, egyetlen ember sem tehet többé semmit sem érte. Vége. De én le akarok számolni azzal, hogy csak az emberi lehetőségeimre nézek. Bízni akarok Istenben, akinek minden lehetséges. Mester, gyere, segíts. A leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá a kezed és élni fog. Mert ami nálad van, az új tartalom és én a tőled kapott új keretekben élni akarok ezzel az új tartalommal.
Míg mentek, odaérkezett egy tizenkét éve vérfolyásos asszony. Ő is eljutott az emberi lehetőségek határára. Tizenkét éven keresztül senki nem tudta meggyógyítani. Emberileg ő már mindig így marad. Nincs lehetősége segítséget kérni. Azt mondhatná: minek is próbálkozzak még, semmi értelme. Tizenkét év alatt minden betegségbe bele lehet fáradni végérvényesen. De most félretette minden eddigi tapasztalatát. Isten hitet ébresztett a lelkében, és ő az új lehetőséget új keretek között élte meg. Nem kell neki újabb és újabb próbálkozásokat tenni: Ha csak a ruháját érinthetem is meg: meggyógyulok. Ebben nincs logika. A tapasztalat azt mondatja: minden hiába, nincs értelme ennek. Ő azonban félreteszi azt, ami eddig volt, mert nem is fér abba bele, szétfeszíti tapasztalatainak kereteit, amire készül. Nem igyekszik megmagyarázni. Nem igyekszik tudni a hogyant, a részleteket: Egyet tud: Istennek hatalma van gyógyítani. És ez elég. Jézus Krisztusra bízza magát, és megérinti a ruháját. — Mert ez a hit. Nem azt fontolgatja, hogy meddig ér el az emberi lehetőség. Nem azt fontolgatja, hogy van-e értelme hinni. Mert önmagában, az emberi tapasztalatok alapján nincs. Hanem aki valóban hisz, elfogadja Isten lehetőségeit, s attól kezdve csak Istennel számol. A többi a Mindenható dolga.
Tudok olyan asszonyról, itt Sarkadon, aki rendszeresen böjtöl, hogy Magyarországot az idegen gazdasági hatalmak ne zsákmányolják ki, és hogy Magyarországon és Sarkadon jöjjön lelki ébredés. S teszi ezt úgy, finoman, hogy a családja nem is veszi észre, de Isten látja a tetteit és a szíve szándékát. Nem lehet ezt másként tenni, csak hittel. Azzal a hittel, hogy amit tesz, nem hiábavaló az Úrban.
A hit életformát jelent: Legalább olyan váltást, mint amikor valaki házasságra lép. Sőt, ennél sokkal többet. A hit új életformát jelent. Jézus Krisztus mellett elkötelezett, de Jézus Krisztusban maradéktalanul is bízó életformát: Olyat, amely számol az Úrral és segítségül hívja őt! Ettől kezdve nem az számít, ami a teremtett világ tapasztalataiból következik. Nem az számít, ami a bűn tapasztalataiból következik. Isten hatalmasabb. Krisztus kegyelmesebb. Megváltónk erősebb. Ezért lehetünk kezdeményezők, előre tekintők, és előre lépők.
Tessenek belegondolni: A zsinagógai elöljáró, amikor meghalt a lánya, nem maradt otthon. Nem mondta azt: ennyi volt, elfogadom, tudomásul veszem, úgysem lehet mást tenni. Hanem elindult, megkereste Jézust, és kért tőle olyat, amit csupán az emberi tapasztalat alapján nem kérhetett. De bízott az Isten hatalmában.
A vérfolyásos asszony is elindult, odament Jézushoz, s jóllehet eddig senki sem tudta meggyógyítani, most bízott a gyógyulásban. Mert ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges. Ezt is jelenti az, hogy hiszünk. Hogy Isten lehetőségeivel számolunk, és nem adjuk fel a küzdelmet, a várakozást az emberi lehetőségek határán, csak azért, mert ember itt már tehetetlen. Hanem kérünk, várunk, könyörgünk és imádkozunk. Elképesztő szakadék van az „Itt már csak az imádság segít…” lemondó legyintése és az „Itt is segíthet még az imádságot meghallgató Isten!” hittel teli bizalma között!
Tulajdonképpen ez a mi gyengeségünk, mai keresztyéneknek. Nekem is. Nem hisszük el, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Megpróbáljuk a keresztyén hitet az emberi lehetőségek keretei között értékelni és értelmezni. Amikor ennél többre lenne szükség, akkor nem hisszük, hogy Isten tovább juthat. Az új bort, a bűnbocsátó Krisztusba vetett hitet a régi keretek között akarjuk megtartani. Ezért nem imádkozunk például kitartóan bűnnel, szenvedéllyel megterhelt emberek szabadulásáért, betegek gyógyulásáért, s akár halottak feltámadásáért! Nem szállunk szembe a gonosszal, mert nem hisszük, hogy Jézus Krisztus az oldalunkon áll. Nem kérünk nagy dolgokat. Például csak egy darabig imádkoztunk új gyülekezeti teremért, s utána elhallgatott az imádságunk, mintha Isten tehetetlen lenne. Pedig Neki minden lehetséges!
Tisztáznunk kell magunkban, hogy valóban hisszük-e: azzal, hogy Jézus Krisztus bűnbocsátó kegyelmét elfogadtuk, Isten gyermekei lettünk, ezzel végérvényesen megváltozott valami az életünkben? Hisszük-e, hogy Jézus Krisztus ígéreteinek elfogadásával immár nem csupán e földi világhoz tartozunk, hanem Isten örök országához is? Ha pedig hisszük, hogy Jézus Krisztusban új lehetőséget kapott az életünk, kitágult a világunk, akkor ehhez az is hozzátartozik, hogy minden dolgunkat Isten Igéjéhez igazodva, Isten lehetőségeiben bízva tesszük meg. Amikor Ő új helyzet elé állít, akkor már nemcsak azt nézzük: mit tehetünk mi, hanem tudjuk: Ő sokkal többet tud tenni, mint mi elképzeljük. Sokkal többhöz tud erőt adni, mint amit mi elviselni képzelünk. Krisztusban az életünk más lehetőségeket kapott, mint ami csupán a földre születettségünkből származhat.
Ne légy tovább hitetlen, hanem hívő! Fogadd el, hogy a bűneink miatt értünk meghalt és feltámadott Úr Krisztusban új életet és lehetőségeket adott! Fogadd el tőle és éld az új életszemléletet, élj az új keretek közt! Tedd félre azt, amit ez a világ kínál. Mert kínálata – miközben a teljességet ígéri – valójában kifoszt. Helyette szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből! Ámen.

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2017. október 18., szerda

    Elsajátítani a keresztyén értékrenden alapuló, etikus vezetést – ez volt a célja a közelmúltban Budapesten megrendezett GLS Nemzetközi Vezetői Konfere...
  • 2017. október 17., kedd

    Részt vett az Iszlám Állam elleni harcokban, igaz, az ő fegyvere az a fényképezőgép, amelynek objektívjén keresztül három kontinens lakosságához jutot...
  • 2017. október 16., hétfő

    A hivatali lelkipásztorkodás ideje egészen biztosan lejárt, különben azokat is elveszítjük, akik jelenleg gyülekezetbe járnak - adott hangot véleményé...
  • 2017. október 15., vasárnap

    Két egyházvezető párbeszéde, ahogyan még sohasem hallhatta őket. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Bogárdi Szabó István reformá...
  • 2017. október 13., péntek

    Közös nyilatkozatot fogadott el a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójá...
  • 2017. október 13., péntek

    Válaszúthoz érkeztünk. Vagy hátat fordítunk Istennek, jogosnak gondolva csalódásunkat. Vagy meg kell tanulnunk hinni egy új Istenben.
  • 2017. október 12., csütörtök

    Az a helyzet, hogy a missziónak mi csupán munkatársai vagyunk, nem a gazdája. A gazdája maga Jézus Krisztus. Ő a Szabadító.
  • 2017. október 10., kedd

    Fa, papír, vászon, textil és agyag.
  • 2017. október 09., hétfő

    Drogterápián részt vevő fiatalokkal együtt tekerték körbe a sukorói református gyülekezet tagjai a Velencei-tavat az elmúlt hétvégén. A közös sport ne...
  • 2017. október 08., vasárnap

    „Annyi titkom maradt” – ízlelgetem a kerek 100 esztendeje született Szabó Magda írógépe előtt állva az írónő szavait. Forgatom magamban a titkosság té...