VAN-E ÚJ NEVED?
(Sarkad-Újtelek, 2014. július 27.)

Lectio: 4Móz 13, 1-33. v. + Lk 4, 26-33. v.
Textus: 4Móz 13, 16. v.
Énekek: 118/1; 118/2-4+12-13; 370/2; 151; 438/7; 462/1-3;

„Név szerint ezek azok a férfiak, akiket elküldött Mózes a föld kikémlelésére. Mózes Hóséát, Nún fiát Józsuénak nevezte el.”

Szeretett Testvéreim!
Az ígéret földjének kikémleléséről szólt a mai felolvasott történet. Izrael népe elmenekült az egyiptomi fennhatóság alól. Az Örökkévaló Isten hatalmasan megsegítette őket, így az egyiptomiak, bár üldözőbe vették őket, nem tudták elérni és visszakényszeríteni őket, sem lemészárolni a pusztában. Egyiptom kudarcot vallott, mert Mózes vezetésével Izrael az ÚRban bízott, aki nem vall soha kudarcot.
Isten szolgái, az Isten népéhez tartozók vallhatnak kudarcot a bűnnel szembeni harcban, vallhatnak kudarcot az ellenséggel szembeni harcban, de maga az ÚR nem vall kudarcot. És erről szól a mai igeszakasz is, a következő részekkel együtt, Izrael népe 40 évi pusztai vándorlásával együtt.
Ezt nekünk nagyon meg kell tanulnunk! Meg kell tanulnunk azt, hogy jóllehet, amikor Isten szolgái, Jézus Krisztus szolgái, Jézus Krisztus népe, az egyház kudarcot vall itt a földön, például a bűn elleni harcban, ez nem jelenti azt, hogy maga az Úr Jézus Krisztus szenvedett kudarcot. Sokszor tűnik úgy, hogy Isten kudarcot vallott, Jézus Krisztus kudarcot vallott. De ha figyelmesen nézzük a történelmet, akkor nem Isten, nem Jézus Krisztus vallott sohasem kudarcot, csak az ő népe, amelyik nem tudott benne teljes szívvel bízni, vagy nem akart neki teljes szívvel engedelmeskedni.
Sokszor hozhatok bűneimmel, gyengeségeimmel, hitetlenségemmel én is szégyent az én Uram, Jézus Krisztus nevére, de ettől még Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Aki hisz Jézus Krisztusban, annak örök élete van, az bűnbocsánatot nyert, megtalálta Isten örök kegyelmét és szeretetét. Akkor is, ha Jézus Krisztus szolgái éppen nem tudnak erőteljesen vallást tenni Urukról.
A mai történet, Kánaán földjének kikémlelése is úgy tűnik, hogy kudarc volt. Mózes kiválasztott 12 rangos, tekintélyes embert arra, hogy hozzanak hírt arról, milyen föld az, amit egykor évszázadokkal korábban őseik elhagytak? Milyen föld az, amit Isten nekik ígért? A kémek pedig elmentek, s miközben szívet melengető tapasztalatokat gyűjtöttek, begyűjtötték az ellenérveket is.
Önmagában úgy tűnik, hogy helyén volt a szívük is, az eszük is. Jézus Krisztus példázatából hallottuk, hogy Isten józan gyermekei mindig szükséges, hogy számvetést tegyenek. Ezzel elbírunk, azzal nem. Hozzáfogjunk-e, vagy sem? A kémek is ezt tették. Beszámoltak arról, hogy milyen gazdag föld az, ami nekik ígértetett, és beszámoltak arról, hogy mindezt elfoglalni az ő képességeikkel lehetetlen. Megerősített várfalak, igen nagytermetű harcosok. Ezeket legyőzni, elfoglalni a saját erejükkel: lehetetlen. Igazuk volt. A maguk oldaláról.
De mégsem volt igazuk, mert nem vetettek számot Istennel. Nem vetettek számot a Mindenható erejével. Aki átvitte őket száraz lábbal a Nádas-tengeren, aki gondoskodott róluk élelemmel a pusztában, aki segítséget adott nekik a rájuk támadó amálekitákkal szemben.
S valóban. Az istenfélőknek két lábbal ezen a földön kell élniük. Nem tehetjük meg, hogy nem számolunk ennek a földi életnek a valóságával és törvényszerűségeivel. De éppen az különbözteti meg az istenfélőket más emberektől, hogy miközben józanul, két lábbal ezen a földön élnek, aközben mégis fogják, fogjuk a Mennyei Atya kezét, és számolunk a Mindenhatónak a hatalmával. Számolunk azzal is, amit mi nem, de az Örökkévaló meg tud tenni. Számolunk egyszerűen Isten segítségével.
Mózesnek a szolgája, az efraimi származású Hóséa olyan ember volt, aki két lábbal a földön járt. Kiváló szervezőnek, zseniális taktikusnak bizonyult. Bölcsen tudta szervezni a nagy közösség életét, és ezzel hatalmas segítséget nyújtott Mózesnek. Ráadásul kiváló hadvezérnek is bizonyult, aki valószínűleg kitűnően tudott lelkesíteni, villámgyorsan dönteni, és átlátni a helyzetet. Ezt bebizonyította Isten segítségével az amálekiták elleni harcban is. Hóséa neve azt jelenti: Ő segít. Vagy: segítség ő. S akár Istenre utaltak a nevével, akár a személyiségére, Hóséa rászolgált a nevére. Rá lehetett számítani. Azért is, mert Isten vele volt, és azért is, mert rátermett ember volt. Egy ilyen névvel nyugodtan lehet élni. Nem kellett szégyenkeznie a nevével.
Mózes, akinek Hóséa a szolgája volt, alaposan megismerhette őt. S egy napon azt mondta neki: Mától kezdve nem Hóséának foglak hívni, hanem Jöhósuának. A neved ettől fogva nem az: „Ő segít”, hanem: „Az ÚR segít” vagy másként: „Az ÚR megszabadít”. Kaptál Istentől erőt, tehetséget, képességet, de a mai naptól nézz túl magadon! Láss többet, mint amire te képes vagy. Nézz fel az élő Istenre, és ne csak magadban bízzál.
Az Ókorban, megváltoztatták az emberek nevét, ha új gazdájuk lett, ha új élethelyzetbe kerültek, vagy ha maguk úgy érezték, hogy az a név, amit viselnek, már nem igaz rájuk. Rúth könyvében olvassuk, hogy Naómi, akinek a neve azt jelenti: Gyönyörűségem, amikor visszatér özvegyen és két fiát is elveszítve szülővárosába, akkor azt kéri ne hívjatok többé Naóminak, hanem hívjatok Márának. Ne hívjatok Gyönyörűségemnek, hanem hívjatok Keserűnek. De Jézus Krisztus is új nevet ígér az övéinek a Jelenések könyvében… (Jel 2, 17)
Mózes meglátta az erős, bátor, rátermett Hóséa gyengeségét. És új nevet adott neki, amellyel életét egy másik vágányra kívánta átterelni. Így lett ő Jöhósua, magyarul: Józsué. Mintha azt mondta volna neki, amit a Példabeszédek könyvében (3, 5.) olvasunk: „Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!”
Egykor talán mindannyiónk útját át kívánták állítani egy másik útra, akik itt vagyunk. Akkor, amikor megkereszteltettünk. A keresztség alkalmával azért mondták ki nevünket, hogy kijelentsék: Ez a gyermek, vagy felnőtt, mostantól fogva Jézus Krisztus gyermeke, Jézus Krisztushoz tartozik. Meghatározta életünket, hogy kiknek a gyermekei vagyunk. Hordozzuk ezt a génjeinkben. Meghatározta életünket, hogy ebben a bűnös világban születtünk és élünk, hiszen génjeink torzultak is, a környezeti hatások értelmünket és sejtjeinket nemcsak építik, de roncsolják is. De mindezek felett meghatároz az, hogy Jézus Krisztushoz tartozunk. Megkereszteltettél: Ez olyan, mintha új nevet kaptál volna Krisztusban, amely ettől kezdve meghatároz. Ha hiszel, és engedelmeskedsz annak, aki vére árán megváltott, kivásárolt élete árán a kárhozatból, akkor nemcsak ez a világ, nemcsak a gének, képességek, emberi lehetőségek, szülőktől, családi környezetből hozott áldott és átkos örökségek határoznak meg. Akkor meghatároz az, hogy Jézus Krisztusé vagy és ő veled van.
De sokszor gondoljuk azt, hogy elegek vagyunk mi magunknak önmagunkban! De sokszor gondoljuk azt, hogy jó az, amit teszünk, nem kell senkinek kiigazítania. De sokszor gondoljuk azt, hogy mindent helyesen látunk, s nem is kell másnak a tanácsa! De sokszor gondoljuk azt, hogy van ugyan bűnünk, hibánk, gyengeségünk, de elbírunk mi azzal, nekünk is lehet ennyi!
Testvérem! Jézus Krisztus az életét adta érted, kegyelmét kínálja neked, megújító szeretetét kínálja neked, mert ha valaki, akkor ő pontosan tudja: Nélküle, szeretete, vigasztaló, támogató, eligazító Szentlelke nélkül kevés vagy. Jézus Krisztus nélkül kevés vagy. Isten hűsége nélkül kevés vagy. A bűnbocsánat kegyelme nélkül kevés vagy. Sokkal többre van szüksége, mint ami magadban lehetsz. Sokkal többre van szükséged, mint amit a képességeid, lehetőségeid szerint elérhetsz! Szükséged van az Örökkévaló Isten segítségére. Ő pedig segítségét, segítségének teljességét Jézus Krisztusban adta nekünk. Ezért: higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe! Fogadd el Jézus Krisztus útját, tervét az életeddel, és meglátod, sokkal többet kapsz Krisztussal, mint amit valaha is remélhettél!
Józsué tehát új nevet kapott. És ezzel az új névvel indul el az ígéret földjének kikémlelésére. És megy, és látja a gazdag földet, de látja az erős, bevehetetlennek tűnő várfalakat is. Látja, hogy amit Isten ígért, mindaz a bőség, mindaz a gazdagság, valóság. De látja a magas termetű, erős népet, az anákokat is, akik mellett úgy érezhették magukat, mintha sáskák lennének. S látja azt is, ahogy az anánok megvetően, gúnyosan néznek rájuk: Kicsikéim, akartok valamit? Akkor taposunk el titeket, amikor akarunk!
S Józsué minden bizonnyal vívódott. Nagy harc dúlhatott a lelkében. Felelősen vissza kell mennie, és elmondania azt, amit tapasztalt. Viszik magukkal az Eskol völgyben levágott nagy, futtatott szőlővesszőt és rajta a szőlőfürtöt, ami a bőségről beszél. De viszik magukkal azokat a nyomasztó élményeket, a félelmet, amit szintén összeszedtek Kánaán földjén. Józsué új nevet kapott, de minden bizonnyal megmaradt két lábbal a földön járó embernek. Aki nem álmodozik, hanem terveket készít. Aki nem riad meg a saját árnyékától, de felismeri a veszélyt. Aki erős, de nem oktalanul erősködő. S így érkezik meg az Izraeliek táborához.
S akkor, a megérkezés utáni első nagy beszámoló alkalmával, Józsuéról nem olvasunk külön. Káléb, a Júda törzse közösségében élő Káléb határozottan és bátran szól: Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? De Józsué hallgat… Mi megálltunk most az olvasásban a fejezet határán, de a Szentírás eredetileg nem volt fejezetekre osztva. Így egy kicsit tovább megyünk. Mert amikor a nép felzúdul és elkeseredik és egész éjszaka jajveszékel, és már-már Mózest és Áront is meg akarják kövezni és vissza akarnak menni Egyiptomba, akkor azt olvassuk: „De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak, megszaggatták ruhájukat, és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld. Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet.” Igen, most már ott van Józsué is, a két lábbal a földön járó Józsué is Káléb mellett. Mert az ő neve már nemcsak az: „Ő segít”, vagy „Segítség ő”, hanem az: „Az Úr a szabadító”. És Józsué ezen az éjszakán valószínűleg megtanult úgy járni két lábbal a földön, hogy kezével az élő Istenbe kapaszkodik. A zsidó hagyomány szerint Mózes imádkozott Józsuéért, így tudott Józsué végre hittel Istenhez odafordulni, és ettől kezdve csak benne bízni.
Két lábbal a földön járó testvéreim! Megtörtént-e már ez a fordulat az életetekben? Megtörtént-e már az a fordulat, hogy nemcsak a nevünk keresztyén, hanem valóban követjük is Jézus Krisztust? Megtörtént-e már az a gyökeres változás, amelynek eredményeként el tudjuk mondani: Nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok — ezért csak benne bízom? Fogod-e az Ő kezét kitartóan?
Krisztus szeret Téged! Ne habozz! Válaszd őt, és más lesz az életed! Kérjük, imádkozzuk, rimánkodjunk ma a régi ébredési énekkel együtt: Új szívet adj, Uram, énnekem, Új szívet adj, én Istenem! Amely csupán csak teérted ég, S véled jár szüntelen, Csak Véled szüntelen! Ámen.