LÉGY HŰ MINDHALÁLIG
(Sarkad-Újtelek, 2014. április 6.)

Lectio: Zsolt 47, 1-10. v. + Jel 21, 5-14. v.
Textus: Jel 2, 8-11. v.
Énekek: 91/1; 488/1-4; 469/3-4; 172; 430/5; 373/1-8;

„A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt: Tudok nyomorúságodról, és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál.”

Szeretett Testvéreim!

Mélyen megrendítettek azok az imádságok, amelyek közül néhányat az útravalón olvashatnak a Testvérek. Azoknak a bejegyzései közül valók ezek, akik a gyulai kórház kápolnájában a vendégkönyvbe írtak. Írtak a szenvedés és próbatétel közben, vagy a szenvedés és próbatétel sejtésével, várásával, mások a szenvedést és próbatételt követően. Írtak imádságokat, Istent, Jézus Krisztust megszólítva, hálával, köszönettel, segítségkéréssel. Megrendítő az, ahogy több imádságban úgy van ott a köszönet szava, hogy még előtte voltak műtétnek, gondoknak, de Istennek már előre hálát adtak azért, mert bíztak benne. Kérem a testvéreket, hogy a kimaradt példányokat vigyék el majd betegeknek, ismerősöknek, szomszédoknak.
Egy olyan gyülekezetnek szól a Jelenések könyvében olvasható hét levél közül a második, amely gyülekezet küzdelmes életet él, szegénységben él, üldöztetések között, gúnyolódás között él. Ezt a sok próbát, bajt megélő gyülekezetet bátorítja az Egyház Ura, az Úr Jézus Krisztus. Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni! Ne félj attól, amit rád vár. Mert én vagyok az első és az utolsó. Részem volt a halálban, de életre keltem. Tudom, hogy mit jelent a szenvedés, a gúnyolódás, a gyalázás. Tudom, hogy milyen rémisztő, félelmetes ellenség tud lenni a betegség, a gonosz ember támadása, egy vizsga, az anyagi létbizonytalanság, az éhség, a kimerültség, de tudom azt is, hogy milyen hatalmasan tudja nyújtani az Isten a segítségét. Ő győztes baj, bűn és halál felett.
Amikor megengedem életedben, hogy meggyötörjön a gonosz és a gonoszság következménye, látom azt a dicsőséget, erőt, győzedelmes szeretet, amit én adhatok neked. Ne félj!
A Szentírásban többször is bemutatkozik Isten mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben úgy, hogy ő az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Mindig olyankor teszi, amikor a szenvedő, vagy éppen az ítéletre váró népet kell erősíteni. Mert van, amikor nem tűrheti tovább népének bűnét sem az Isten. Van, amikor súlyos csapásokat kell rábocsátania. De az, hogy Ő a kezdet és a vég, még ekkor is vigasztalás. Mert van kihez menekülni a büntetés közben is. S aki a kezdet és a vég, le tudja állítani a büntető eszközt. És tud új kezdetet adni.
Máskor kikéri a Sátán Isten gyermekeit, hogy meggyötörje, bizonyítva, hogy Isten szeretete, Jézus Krisztus szeretete nem tartja meg. Ahogy kikérte a Sátán Jóbot, vagy nagycsütörtök éjszakán a tanítványokat, hogy megrostálja őket, mint a búzát. De ott van a mi drága közbenjárónk az Úr Jézus Krisztus, aki szüntelenül esedezik értünk, hogy kibírjuk, hogy kiálljuk a nagy próbát. Ahogy Simon Péterért is imádkozott. És Péter a hűtlen tagadás, a gyalázatos tagadás, az átkozódós tagadás után újra tudott bűnbánattal sírni…
S bárcsak mindannyian ki tudnánk mondani: tudom, hogy számomra Jézus Krisztus a kezdet és a vég. Amikor találkoztam vele, amikor belépett az életembe, amikor megbocsátott nekem mindent, amit tettem és éltem, akkor kezdődött igazán az életem. Jézus Krisztussal újat kezdtem. Mint az a fiatalember, Zsolt, aki a kábítószer rabságából kiszabadítva kezdett új életet, most pedig a Református Egyház 1%-os kampányarca.
Vagy az az idős ember, aki 80 évéhez közeledve tudta meg, hogy Isten azért küldte egyszülött Fiát a világba, mert általa minden embert ki akar váltani a kárhozatból, az örök halálból. S akkor, nyolcvan évéhez közel, ez az idős férfi teljesen új életet kezdett. Újjászületett. Akkortól kezdve számolta az életét. Jézus Krisztus a kezdet.
De a vég is. Amikor egy lelkésztársunk 44 évesen megtudta a diagnózist: rák. Összezuhant. Mint talán mindenki, amikor megtudja, hogy betegsége gyógyíthatatlan. Aztán jön a remény: talán kezelhető. De ő nem bírta a kemoterápiát. Itt a vég. S egyszer csak el kezdett ragyogni az élete. Igehirdetései újra erősek és diadalmasak lettek. Mert nem a rák a vég. Nem a betegség a vég. Nem a halál a vég. Jézus Krisztus a vég. Őnála ér célhoz az életünk. Őbenne nyertük meg a bűnbocsánatot, hogy semmi el ne szakítson Istentől. Őbenne nyertük meg az örök életet, hogy mindig Istennel lehessünk. Jézus Krisztus a vég, aki fölötte van betegségnek, halálnak, minden elpusztításunkra, gyötrésünkre készülő gonosz erőnek. Az örökkévaló Isten a kezdet és a vég.

A szmirnai gyülekezetnek írt levél megértéséhez tudnunk kell azt, hogy a Szmirnában élő keresztyének döntő többsége zsidó származású volt. Ezt a második század elején mártírhalált halt Ignatius egyházatya egyik fennmaradt levele alapján tudjuk. Ezért amikor a zsidók káromlásáról, gyalázkodásáról, istenkáromlásáról van szó, akkor nem egy népről, hanem egy vallásról van szó. Az első keresztyén évszázadokban író egyházatyák, de mindenek előtt Pál apostol, Péter apostol és János apostol a zsidókról nem mint népről, hanem mint a zsidó vallást gyakorlókról szól. Azért fontos ezt tudnunk, látnunk, mert az első keresztyének között igen sok volt a zsidó származású, akiknek ősei még a zsidó hit szerint szervezték, élték életüket. A Krisztust követő, Krisztust-hívő zsidók és a mózesi törvények alapján élő zsidók között nem a származás, hanem a hitélet tett különbséget. Mindkét réteg vallotta, hogy az Istenük Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, Mózes Istene. De azok, akik felismerték, hogy Jézus a próféták által megígért Messiás, akiben Isten szeretetébe fogadta a bűntől megrontott embervilágot, azok már nem a mózesi törvényekre, hanem Jézus Krisztus bűnbocsátó kegyelmében vetették reménységüket. Sokáig az államhatalom sem tett éppen ezért jelentős különbséget zsidók és keresztyének között, mert azt tartották, hogy a keresztyének a zsidóság egyik szektája. Ez egy időben védelmet is jelentett, hiszen a zsidóság egy időben vallásgyakorlására védelmet kapott. Amikortól kezdve azonban a zsidókat Róma lázadókként kezelte, attól kezdve a keresztyéneket is hasonlóképpen üldözték.
S jóllehet a Krisztus-hitet elutasító zsidók is üldözték és megvetették a keresztyén zsidókat, Pál apostol levelei és az egyházatyák írásai azt mutatják, hogy a keresztyén zsidók vágyva vágytak arra, hogy mindazok, akikkel együtt közös ősöket vallhattak, egy népet alkottak, szintén keresztyének legyenek.
Sokáig vártak a keresztyének a teljes zsidó nép Krisztushoz térésére. Most, amikor Jézus Krisztus azt üzeni a szmirnai keresztyéneknek: Tudok azok gyalázkodásáról, akik zsidóknak, azaz Isten választott népének mondják magukat, de nem azok, hanem a Sátán, az ősi ellenség gyülekezete, akkor azt üzeni: nem mindenki lesz Isten gyermeke, akit szeretnétek, hogy az legyen. Sőt szenvedni fogtok olyanoktól, akik pedig közel állnak hozzátok, akikért aggódtok, akiket szerettek. Mert gyűlölik Krisztust és ezért Krisztus követőit is gyűlölni fogják.
Számomra igen fontos az, hogy Jézus, a Szmirnában élő, nem keresztyén zsidókat a Sátán zsinagógájának mondja. Nem azért, mert zsidók. Hanem azért, mert odaálltak Isten népe ellenségének, a Sátánnak az oldalára. S majd a következő évszázadokban, amikor az egyházatyák a zsidók ellen, mint a zsidó vallást gyakorlók ellen írnak a hitvédelmi iratokban, akkor nem a zsidó származásúaktól, hanem a Krisztus kegyelmét elfogadni nem akaróktól óvják a keresztyéneket. Akik a kegyelem helyett még mindig a törvényt hangsúlyozzák. A bűnbocsánat kegyelme helyett az áldozatokat, a megszentelődés szabadsága helyett a törvény rabszolgaságát. Éppen ezért akkor a zsidóság elleni beszédnek köze sem volt ennek a mai értelembe vett antiszemitizmushoz.
S nekünk azért fontos ez, mert Isten ellenségévé válhat az is, aki pedig eredetileg Isten népéhez tartozott. Az egyház üldözőjévé, a Krisztust-hívők üldözőjévé válhat abból is, aki pedig magát Isten népéhez tartozónak vallja. Csak éppen nem akar engedelmeskedni Krisztusnak, Igéjének. Mindig vigyáznunk kell arra, és nem szabad elfelejtenünk: Jézus Krisztus a kezdet és a vég. A hitünkben, a hitvallásunkban, az életünk szervezésében Jézus Krisztus a kezdet és a vég. Ha nem így élünk, akár belőlünk is lehet Isten népének ellensége.
Rátérek arra a sokak által kedvelt, drága Igére, amelyet olyan sokszor idéznek: Légy hű mindhalálig és néked adom az élet koronáját! Olyan szépen hangzik! Annyi bátorítás van benne! Reménységet sugall. Csak egyet ne felejtsünk el. Ez az Ige azoknak szól, akik a szenvedésre készülnek. Akik bántásra, fájdalomra, börtönre, megverettetésre készülnek. Az a kor, amelyben a szmirnai gyülekezet él, az első nagy államilag elrendelt keresztyénüldözés kora a Római Birodalomban. Domitianus császár uralkodásának a kora. Amikor az, aki nem hódol a császárnak, mint Istennek, a halál fia. Vagy legalább is börtön, száműzetés vár rá, mint János apostolra.
De aki meg akarja úszni a börtönt, száműzetést, halált, annak elég a császár szobra előtt áldozatot bemutatni. Akkor megmenekül a büntetéstől. Akkor szabad. De fel kell adni érte a hitét. Meg kell tagadnia Jézus Krisztust. Vagy el kell titkolnia, hogy keresztyén. Nehogy feljelentsék. Ugye, ismerjük ezt? Milyen sokan vannak, akik azt mondták a szocializmus idején: Tudok én otthon is imádkozni! Nem kell ahhoz templomba járni, hogy jó keresztyén legyek. Még a szocializmus is rásegített: A vallás magánügy. Tartsd magadban és akkor nem bántunk. Vagy, ha már nem bírod ki, hogy a gyermekedet megkereszteld, akkor vidd el messze. Egy távoli városba, egy távoli kis faluba, ahol senki nem ismer. Ne tudják meg rólad, hogy hiszel Jézus Krisztusban.
S talán az idősebbek még emlékeznek arra, hogy akik megtagadták akkor a hitüket, mennyire tudták gyűlölni, üldözni azokat, akik kitartottak. Akik pedig csendben, otthon akarták hitüket gyakorolni, lassan kihűltek, hitüket vesztették. Aztán pedig sírnak, hogy a gyermekeik, unokáik már a Miatyánkot sem tudják.
Ma is sokan mondják, hogy a hit, a vallás magánügy. Csak éppen azt nem tudják, vagy nagyon is tudják, hogy a meg nem vallott, a titokban tartott, a fel nem vállalt Krisztus-követés semmihez nem ad igazi erőt. És nem tart meg a nyomorúság idején. Kevés erőt ad a kórházi ágyon, a nélkülözésben vagy éppen a gyászban.
Légy hű mindhalálig, és néked adom az élet koronáját! Jézus Krisztusnak ez az ígérete azoknak szól, akik vállalják Urukat, Megváltójukat. Akik Jézus Krisztusért szenvednek. Akik a Jézus Krisztusban való hitért szenvednek. Akár üldözést, akár gúnyt, akár megvetést. Légy hű mindhalálig. Pál apostol ezt így írja Timóteusnak: „Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.” (2Tim 2, 3)
"Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."
Légy hű: légy megbízható, légy kitartó, légy hűséges Uradhoz, Krisztusodhoz. A bibliai nyelvezetben a 10 nap rövid időt jelent. Szemben az örökkévalósággal. Lehet, hogy ezt a 10 napot, ezt a rövid időt nem éled túl itt a földön. De légy hű, mert tied lesz az élet győzelmi koszorúja, amit Isten félretett azoknak, akik győznek itt a földön. Ahogy hallottuk a Jelenések könyve 21. részéből: Aki győz, örökölni fogja a mennyei Jeruzsálemet, az ott nekünk ajándékozott békét, áldást, Isten közelségét. Aki győz, annak nem árt a második halál.
Légy hű! Hogy mit jelent ez, hogy nem a magunk erejéből származó hűségről van szó, arról egy példát hadd mondjak az egyháztörténetből. A már említett Ignatius egyházatya életéből.
Ignatius egyházatyát, aki Antiókhia püspöke volt, néhány évtizeddel a Jelenések könyvének írását követően, a Traianus császár idején kiújult keresztyénüldözés idején hurcolták Rómába. Az ítélet sejthető volt: Vadállatokkal fogják széttépetni az arénában. Hajója, amelyen őt láncokban verve, nem egyszer megkínozva szállították, több ázsiai városban is kikötött. Itt felkereshették a környékbeli keresztyén gyülekezetek képviselői és ő leveleket is írt a különböző gyülekezeteknek. Ezek egyikéből maradt fenn: „Imádkozzatok értem, nehogy olyannak találtassam, aki nem állta ki a próbát. Még veszélyben vagyok. Hűséges azonban az Atya Jézus Krisztusban, hogy beteljesítse az én kérésemet és a tiéteket.”
A hagyomány szerint Traianus császár elé vitték, ahol ez hangzott el: „Ignác! Miért térítetted az antiochiaiakat a keresztény hitre, és miért lázítod őket ellenünk?” Ignác erre így válaszolt: „Milyen szívesen megtérítenélek téged is, hogy elnyerhetnéd az örök birodalmat!” Traianus felszólította: „Áldozz isteneinknek, és megteszlek első főpapnak a papjaink között!” Erre Ignác: „Nincs szükségem tőled kapott méltóságra. Tedd, amit tenni akarsz, a hitemet nem változtatod meg.” …
Ne félj, csak higgy és légy hű megváltó Uradhoz, Krisztusodhoz, aki győzelmet ad, s végül elvisz az örökkévaló Atyához. Jézus Krisztus mondta: „Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak. Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek: Tőle féljetek.” (Lk 12, 4-5)
A hűség Krisztushoz a Szentlélek erejéből táplálkozik. És abból a meggyőződésből, hogy Jézus Krisztus az első és az utolsó. Vállald Krisztust. Kérj erőt az érte való szenvedéshez. Légy hű. S Isten meg fogja mutatni, értetni, hogy a Krisztushoz való hűség, az érte vállalt szenvedés, a benne való bizalom nem hiábavaló. Nem lehet hiábavaló, ha ahhoz kötődünk, aki Uraknak Ura és Királyoknak Királya.
Nem Domitianus, nem Traianus, hanem Jézus Krisztus az Úr mindenek felett. Nem a hitetlen főnököd, nem a hitedért téged gyötrő férjed, feleséged, gyermeked, szülőd, szomszédod, munkatársad az, akinél van a vég, hanem Jézus Krisztusnál.
Bármi történjen is életedben, kérd Isten Szentlelkét, hogy fel tudj nézni Jézus Krisztusra, aki a kezdet és a vég, aki uraknak Ura és királyoknak Királya! Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Ámen.